Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
4 198«. JtWlTJS 26., CSÜTÖRTÖK p SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Keressük a felelősöket Őszintén a kenyérgyárról A lakosság fokozottabb bevonásával lehetne megoldani Kevés a színvonalas szálloda Villanófény A Móricz Zsigmond Gimnázium újságjának, a Napjainknak szerkesztői megtiszteltek azzal, hogy lapjuk 1986. évi példányát elküldték nekem. Férfiasán bevallom, hogy eddig még nem olvastam munkáikat. Azonban a kezemben tartott példányból kiderült, hogy múltja van a kiadványnak, hiszen a „Beszélgetés egy régi Móriczossal” című rovat már hagyományként említi az ezekre az oldalakra kerülő anyagokat. Az a tény, hogy az ifjú kollégák megtisztelték az idősebb toliforgatót munkájukkal, még nem érdemelne említést. A Napjainkban szárnyakat bontogató diákok viszont igen ügyeseknek tűnnek. Egy-kettő közülük frappáns riportokat tud írni. Jól kérdez, a lényegre törekszik, s nem unalmas. A versek között is található olyan, amelynek a szerzője tehetségről tesz tanúbizonyságot. Nagy kár, hogy a neveiket nem írják ki, így nem tudom, kiket tisztelhetek az egyes ügyes darabok szer- zőjekénl. A Napjainkban beszélgetéseket lehet olvasni tanárokkal, a versek és elbeszélések mellett fordítások és a politika is helyet kap. Nagyon sajnálom, hogy az újság évente csak egyszer jelenik meg. Meggyőződésem, hogy írói legalább negyedévenként tudnának érdekes és friss anyagokat írni. Szerény kritikámnak — ebből már kiderül — az volt a célja, hogy rábírjam a Móricz Zsigmond Gimnázium ifjú toliforgatóit: sűrűbben jelentessék meg a Napjainkat. Higgyék el nekem, hogy a sikerélmény és a fegyelmezettség megtanulása — ami az időre íráshoz elengedhetetlen — megéri a fáradságot. S e fáradságért kárpótolja a toliforgatót a tudat, hogy az olvasótábort érdekli mindaz, amit papírra vet. A Napjaink esetében pedig ez kétségtelenül így van. Versek Szentendréről Könyvköszöntő Szánthó Imre festőművész egy kis könyvköszöntőt juttatott el hozzám Tornay Mari Időtlenül című kis képeskönyvéről. Szánthó Imrét az ragadta meg elsősorban, hogy a költőnő imádja Szentendrét, őszinte líráival, mesélős kedvvel sorakoztatja strófáiban a település különböző helyeit. A verscímek — Sztravoda, Szezonvég barokkban. Január a szentendrei temetőben — akár egy-egy regény vagy novel- láskötet fejezetcímei is lehetnének. A vászonkötésű könyvecske szép rajzait Ligeti Erika szobrászművész, Sarkantyú Judit keramikus és Tomka Erzsébet textiles készítették. Dicséret illeti a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár házi nyomdájának dolgozóit és könyvkötőit azért, mert a szép kötetet útjára bocsátotta. Több mint két esztendeje átadták az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat 101. számú kenyérgyárát. Azóta is folyik a vita, hogy javította-e vagy sem a körzet ellátását az új üzem munkába állása, rendben van-e minden a beruházás körül? De előbb vegyünk néhány számot! Jelenleg naponta 80— 100 mázsa kenyeret, 60 ezer süteményt és 2—3 ezer finomárut készítenek a gyár dolgozói. Ez a kapacitás 60 százalékát köti le. Két műszakban termelnek, a folyamatos munkavégzéshez nincs elég ember. S ezzel az állítással máris a gondok sűrűjébe jutottunk. Győri Vilmos üzemvezető: — A régi gyárban is mindig probléma volt a munkaerő- hiány. Pedig az a HÉV-meg- állótól 5 percnyire sem volt. Most kitettek bennünket a mezőre. Akinek nincs kocsija, gyalog vagy taxival jöhet. A munkaerőhiány-gondok ismeretéből az következett volna, hogy az új üzemet olyan gépekkel szerelik fel, amelyekhez kevés ember szükséges. Csakhogy összesen 120 millió forint állt rendelkezésre, s gyakorlatilag az történt, hogy a kívülről is tetszetős és modern épületbe olyan belső berendezéseket szereltek, amelyek n,em automaták. Így aztán nem csoda, ha. a kevés dolgozóval csak a kapacitásunk 60 százalékát tudjuk kihasználni. — A körzet lakossága az önök termékéből nem is igényelne többet? — Ez igaz is, meg nem is. Igaz azért, mert lehet, hogy a kenyerünkből nem fogyna sokkal több. A süteményeinket és a finompékárunkat viszont keresik. Ezért az utóbbiakból gyártunk egyre többfélét, ahogyan a piac kívánja. A kenyérgyártásban azonban nem tudunk versenyezni a maszekokkal. Nem azért, mert az ő termékük jobb; hanem azért, mert a kereskedők többet keresnek, ha tőlük vásárolnak. Ezt megmagyarázom. A Szentendre és Vidéke Áfész például lassan minden boltját kiadja jövedelemérdekeltségre. Az új tulajdonos onnan vesz árut, ahonnan akar. A magánpékségektől 10,50 forintért kapják, s 13 forintért adják tovább a kenyér kilóját. A sütőipari vállalatnál a 12 forintos kenyeret vihetik 10,60-ért. Világos tehát, hogy nem tőlünk vásárolnak. Az országban általában 6 százalékkal kevesebb árut adnak el az üzemek, mint az ezelőtti években. Széntendre körzetében a csökkenés meghaladja a 20 százalékot. Ez igen érzékenyen érint bennünket. Ügy tűnik, hogy egyelőre tehetetlenek vagyunk. Erre sok a magánsü- töde, a legjobb szakmunkások is hozzájuk mennek dolgozni. — Itt az üzemben a dolgozók arról beszélnek, hogy rossz az elszívó berendezés. — Nem is volt jó soha. Több millió forintos költséggel építették be, de nyáron fűt, télen hűt. Hogy ez hogyan lehetséges, arra már Fehér Sándor fűtő felel. — A berendezésnek vizet kellene elpárologtatni, s ezáltal hűteni a levegőt. Azonban csak a ventilátorai működnek, amelyek mindig beszívják a külső levegőt. Éppen valamelyik nap próbáltuk ki ismét. Olyan meleg lett, hogy ki kellett kapcsolni. Az egész berendezés elfuserált. Ezzel szemben elfelejtettek a gyárba hídmérleget beépíteni. Télen négy szivattyú fagyott szét, mert a karbantartó nem víztelenített. A kár többször tízezer forint. Az elszívó berendezést eddig számtalanszor javították, de csak annyi derül ki, hogy ha működne, annyi áramot fogyasztana naponta, mint amennyi a termeléshez szükséges, ugyanennyi időre. Talán ezek az okok magyarázzák meg azt, hogy mi£?t képtelen az Észak-Pest Megyei Sütőipari Vállalat szentendrei gyára versenyezni és a fogyasztók elismerését kivívni. De vajon kik a felelősek mindezért? Vajon mikor lesz rendben a földek tulajdon-nyilvántartása? — sóhajthatott az a szentendrei vevő, aki az elmúlt évben megvásárolta a Paprikabíró út 6. szám alatti telket a rajta levő leromlott épületei. És hogy miért sóhajtozik? Mert most derült ki, hogy az eladóé mindössze 72 négyzetméter volt a telekkönyv szerint, a többi a tanácsé. S íme a történet: A vevő az üzletkötés előtt anak rendje és módja szerint kikérte a tulajdonlap másolatát, amin ott volt a 72-es szám, de utána sem négyszögöl, sem négyzetméter nem szerepelt. Ekkor a vevő az eladónak kifizette a 200 ezer forintot, aztán az illetéket is. Alig egy esztendő múlva az új tulajdonos építkezni akart. Telekkönyvi szemlerajzot kért. Az eredmény láttán majdnem hanyattesett. A dokumentum szerint ugyanis a telekhatár átszeli a házát, mivel — mint már tudjuk — csak 72 négyzetméter a tulajdona. Persze A turisták célpontja változatlanul Budapest, a Balaton és az utóbbi esztendőkben a Dunakanyar. Különösen Szentendre látogatottsága nőtt meg rendkívüli mértékben, mint ahogy lapunkban erről számtalanszor írtunk. Az említett város és a körzetében Leányfalu, Horány és Surány főként a hazai üdülési igényeket elégítik ki. Ráadásul az egynapos látogatások a jellemzőek. Vajon miért nem jönnek a külföldiek hosszabb időre Szentendrére és a körzet különböző településeire? Érdekeltség Elsősorban azért, mert kevés a színvonalas szálloda. Az utóbbi időben a fizetővendégszobák száma megháromszorozódott, ezek azonban nem alkalmasak arra, hogy a nyugateurópai vendégek igényeit kielégítsék. A szállodahiányból következik aztán az, hogy az idegenforgalomból származó bevételek nem a helyi tanácsok kasszájába, hanem a budapesti szállodákba vándorolnak. Biztosra vehető, hogy ezek a települések önerőből nem lesznek képesek a szálláskultúra színvonalát emelni. A VII. ötéves terv időszakában pedig mindenképpen célszerű lenne erőteljesen növelni az idegen- forgalomból származó bevételeket. Netán az állandó lakosság érdekeltségét sem ártana fokozni abban, hogy tőkéjét mozgósítsa egy szállodaépítési programban. Szentendrén a városi tanácsnak a Vörös Hadsereg úton levő volt malomépülettel kapcsolatban vannak olyan tervei, hogy szálláshellyé alakítják át. De mi kell még ahhoz, hogy a turisták jól érezzék magukat egy. településen? Egyebek kozott, nem árt á városképileg értékes középületeket- rendbe tenni. Városunkban ilyenek a Kossuth Lajos u. 5., a főtéri képtár emeleti része, a tanácsháza, a katolikus templom a a dologról a régi tulajdonos sem tudott semmit, évtizedek óta háborítatlanul a sajátjának vélte a földet. A vevő természetesen bement a tanács ügyintézőjéhez, aki azonban csak azt mondta neki, hogy ilyen esettel még nem találkozott. Most az ügyfél a tanács elnökéhez készül. Mit mond a jogszabály? A földtörvény megjelenése óta állami tulajdonban levő ingatlan nem adható el. Csak tartós használatba vehető, természetesen a forgalmi értékének megfelelő áron. A vevő azonban már egyszer fizetett az ingatlanért, s nincs reménye arra, hogy az eladóktól visszakapja a pénzét. Most ismét nyúljon a zsebébe, hogy megkapja a földet tartós használatba? Mert addig természetesen építési engedélyhez nem juthat. Kíváncsian várjuk, hogy az illetékesek milyen döntést hoznak a nem mindennapi, de különböző variációkban sajnos nemritkán előforduló ügyben. Templomdombon, a Szerb Egyházügyi Gyűjtemény épületei és a már említett Vörös Hadsereg úti malom, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Szoborpark Üdvözlendő az az elgondolás is, mely azt szorgalmazza, hogy felújítják a Főtér burkolatát, hogy a belvárosiban véglegesen megszüntetik a közúti forgalmat, s ez utóbbi területet, valamint a Duna-parti korzót berendezik odaillő padokkal, lámpákkal, virágtartókkal, utcabútorokkal. A tervidőszak elején befejezik a Papszigeten a sétány, a közpark, a horgászópart és a sátorozóhely kialakítását. A Postás-strandon megteremtik a kerékpáros turizmus fogadásának feltételeit. A Dunakanyar körút felső szakaszán már láthatók azok a műalkotások, amelyekből a szoborparkot alakítják ki. A turizmus segítését célozza az is, hogy kiterjesztik a fizetőparkolási rendszert, javítják a közúti információt, s véglegesen helyet keresnek a buszoknak. Az illetékesek gondolkoznak azon, hogy bevezessék az iránytaxik forgalmát. Azok az utasok, akik Békásmegyert elhagyva Szentendre felé közlekednek, az Omszki park mentén láthatják, hogy megkezdődött a kerékpárút A városi tanács teistülete az elmúlt héten ülésezett. Első napirendként a VI. ötéves tervről készített mérleget és a VII. ötéves terv időszakára alkotott elképzeléseket nézték át. Olyan kérdésekre keresték a választ, hogy vajon a rendelkezésre álló pénzzel a lehető legjobban gazdálkodik-e az előttük fekvő elképzelés? Vagy lehetne-e jobb koncepciót asztalra tenni? Vagy helyes-e a dokumentumokban felállított rangsor? Egyáltalán hol kell módosítani? Milyen kérdéseket tettek fel még a tanácstagok? Érdekelte őket például az, hogy az adócsoport képes lesz-e egyáltalán megfelelni a feladatainak? Van-e igény öregek napközijére a belvárosban? Mi lesz a Kossuth Lajos utca 5. szám alatt fekvő épülettel, helyet ad-e a Helytörténeti Múzeumnak? A felvetésekre dr. Színi István tanácselnök és Németh Ferenc pénzügyi osztályvezető válaszoltak. Megtudtuk, hogy az adócsoport létszámát fejleszteni kell, az se ártana, ha számítógépet tudnának vásárolni nekik. Az is bizonyos, hogy a belvárosban élő idősek nem mennek az izbégi öregek napközi otthonába. Ezért szükség van arra, hogy helyben is legyen lehetőségük erre a szolgáltatásra. A Kossuth Lajos utca 5. szám alatti épület Helytörténeti Múzeum lesz, de előbb helyet kell taépítése. Ez a Papszigetig nyúlik majd. A cikk elején a szállások: minőségi és mennyiségi elégtelenségéről szóltunk. Az biztos, hogy célszerű lenne Szentendrén színvonalas szállodákat létesíteni. Ezekre azonban egyelőre nincsen pénz. Ott van azonban a több ezer hétvégi ház, amely hatalmas kihasználatlan kapacitást rejt magában. Jó lenne ezekre is talán a fizetővendég-szolgálatot kiterjeszteni. Egyébként szabadidő-központ létesítésére vannak területeink, például a Kőhegy, Boldogtanya és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum környékén. Propaganda A propagandánk javul. A Dunatours rövidesen új helyre költözik, irodát nyit a városban az IBUSZ. Vasúti jegyért, útlevélért, vízumért, devizáért rövidesen nem utazunk Budapestre. Bővültek a sportolási lehetőségek. Az utóbbi két évben tenisz-, minigolf-, vízisí- pályák épültek, a parkerdő- gazdaság Bölcsőhegyen lesikló pályát épített. A lehetőségek tehát a VII. ötéves tervben is megvannak a turizmus fogadásának bővítésére. Az optimális az lenne, ha a terveket a lakosság érdekeltségének fokozásával oldanák meg. lálni a földhivatalnak, ahol 27-en dolgoznak, és rengeteg aktát is őriznek. Igen érdekes volt a szám- vizsgáló bizottság véleménye a VII. ötéves terv azon pontjáról, amely a rendelkezésre álló pénzből 1990-ig 30 állami lakás építését irányozza elő. A bizottság tagjainak a véleménye az volt, hogy a régi módon egy lakást se építsenek fel, hanem vizsgálják meg azt, hogy a lakásiigénylők közül kik a legrászorultabbak, kik tudnák vállalni azt, hogy nagyobb összegű segítséggel építenek maguknak. Magyarul, a számvizsgáló bizottság tagjai szerint a tanácsnak a lakásépítésre meglevő pénzt fel kellene osztani a rászorulók között. Ezek aztán tetszés szerint teremtenének otthont maguknak. Persze úgy, hogy biztosítékot találna a tanács arra, hogy az állami támogatást kizárólag lakásépítésre lehet fordítani. A testület úgy döntött, hogy a módosító javaslatot a VII. ötéves terv részévé teszi. A tanácsülés ezután a körzet fejlesztésének tervét vitatta meg. maid személyi kérdésekről döntött. Az oldalt Irta: Vlcsotka Mihály Fotó: Erdős! Agnes Rézborítású kupola Egyedülálló megjelenése lesz az Erdei Művelődési Központnak, amelyet a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság építtet a Mogyoróhegyen. A kupola teteje rézborítást, az oldala föld- és fűruhát kap. Képünkön: markológép tatarozza a falat. Szól a rádió... Vígan, hangosan bömböl a rádió a Dunakanyarban közlekedő távolsági autóbuszon. Három hangszóróból árad a zene, ha akarjuk, mi utasok, ha nem. S az utasok többsége egyáltalán nem akarja. Nem, mert fülsiketítő a zaj, legalább nyolcvan decibel erősséggel szól a . ■ ■ hogy mi, nóta-e, vagy táncdal, nem lehet érteni, mert nagyon rossz az autóbusz akusztikája. (Nem hangversenyek számára készítették azt a karosszériát.) A pilóta most nagy élvezettel rágyújt egy cigarettára, s vígan, látványosan füstölög. Szól a rádió, szállnak a füstkarikák, szép az élet. Ha akarja az utas, ha nem.., (- b. i. a. -) Mit mond a jogszabály? A titkos telekhatár esete Pavilonsor Visegrádon Alakítják Visegrád nagyközség központját. A benzinkúttal szembeni területre Makoveez Imre tervei alapján emelnek pavilonokat. Többek között divatáru-, virág-, és ajándékbolt épül, de lesz vendéglátó egység is. A képen az egyik üzlet tetőboltozatán dolgoznak Tervmódosító javaslat
