Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-25 / 148. szám
4 PEST I MEGYE! an 1988. JÜNITS 85., SZERDA Józanné Tóth Margit üzletvezető beállítja a mini Hi-Fi-tornyöt Műszaki bizományi Szigetszentmiklóson Hiányzott már egy ilyen Ha a régit eladják, jöhet az új bolt Vásárlás előtti próba az Electronic szovjet színét tévén. Háttérben Kalló Sándor eladó. Megszokott látvány: kira- gasztott cetlin hirdetés a szi- getszentmiklósi lakótelep buszmegállójában. A személyi számítógépén túladni akaró nyilván kényelmességből és az előnyösebb ajánlat reményében bonyolítaná le az adásvételt otthonában. Bár meglehet, elvinmé nélkülözhető portékáját, a bizományiba is, csak éppen nem tudja, februártól nyitva a Márka Skála Áruház műszaki használtcikk üzlete. Hűtőgépet keresnek Hiányzóit már az ilyen bolt a körzetből, ezért gondolta úgy az áruház, jó lóra tesz, ha a helyi tanácstól régóta bérelt helyiséget e célra használja fel. így került a Hámán Kató utcai bejáratra a cégtábla, a kirakatokba pedig a vevőcsalogató reklám. Mostanában egyre gyakrabban sétálnak el erre a környékbeliek, s talán a nyaralók szintén be-bekiváncsiskodnak majd szemlélődésre. Legalábbis ezt reméli a pult mögött. álló fiatalasszony, akiről kiderül, ő az üzlet vezetője: Józanná Tóth Margit. — Sokat színesedett választékunk a nyitás óta — vezet végig birodalmán —. de azért lehet ezt még fokozni. Most éppen a hűtőszekrény a legkeresettebb, van is belőle többféle. Nézze, ezt itt, négy- csillagos, két részes 125 literes fagyasztóval. Ebből, az NSZK- licenc alapján gyártottból épp az imént adtam el egyet. Talál itt mélyhűtőládát is, nagyon jó az nyáron. Folytatná tovább a kínáliga- tást, ha nem érkezne egy „valódi” vevő, mintegy igazolva a boltvezető előbbi szavait. — Nagyobb hűtőszekrény kellene, Lehel — adja elő kívánságát Tamás Lászlóné. — Kinőttük a 60 literest. Amíg egyedül éltem, megfelelt, de férjhez mentem, megjött a baba, anyám is velünk lakik. Bevennék a régit? — Előbb vigye el a közeli elektromos szervizbe bemérésre. Ha jó, persze, hogy bevesszük, s amint eladtuk, megveheti a rpásikat. Garanciát adnak Ügy tűnik, a kalauzolás végképp félbeszakad, egy szempillantás alatt benépesül a negyven négyzetméteres helyiség. Középkorú férfi érdeklődik, mennyit adnának Akai magnójáért. Az ár tetszene neki, ám szeretne némi előleget. Nem, azt nem lehet — rázza fejét Józanné — viszont garantálja, hamar lesz új gazdája a szerkezetnek. Fejkendős, kötényes nénike matat a lábhajtásos Neumann varrógép körűi! Bemutatkozik, Fodor Andrásáénak hívják, és mindjárt kér is egy darabka papírt. Gyakorlott kezének parancsára engedelmesen dolgozni kezd a masina. — Magam varrók mindent 12 éves korom óta. A Sin- gerrel hímezni szoktam, most elhatároztam, tanulja meg a ruhakészítést az unokám is — szól, majd huncut mosollyal odasúgja — megpróbálok lealkudni az árból. — Sajnos, ez nem piac — neveti el magát az üzletvezető a néni neki-nekirugaszkodó, buzgó kísérletezésére. Végül csak nyélibeütik az üzletet. Az áru nagy részét — mintegy 400 ezer forint értékben — a budapesti Általános Villamossági Ipari Szövetkezet szállítja, külsőleg sérült vagy műszakilag felújított háztartási gépeket, híradástechnikai cikkeket. Garanciát adnak és OTP vásárlási lehetőséget. Nagyjából a fele árért kaphatók a használtak, az újak pedig olcsóbban, mint máshol. Az üzletben tovább zajlik az élet. Józanné éppen -két hölgynek tart kiselőadást az automata mosógép előnyeiről. Hallatán az ember úgy gondolja, a műszaki szakértelem manapság már nem csak a férfiak privilégiuma. — Esténként szorgalmasan tanulom a szakmai dolgokat. Előbb butikos voltam, majd dolgoztam az áruház konfekcióosztályán helyettes vezetőként. Aztán jött ez a lehetőség, kapva kaptam rajta. Saját stílusom szerint formálhatom a boltot. Ez egy falusi üzlet, közvetlenség kell, otthonos légkör. Hogy szívesen jöjjenek, ideszokjanak az emberek. Elkelne a segítség Később bevallja, elkelne a segítség, most néz állandó munkatárs után. Hiszen a bolt reggel 9-tőd délután fél hatig, szombaton 8-tól 1-ig nyitva. Még szerencse, hogy Sanyi bácsira mindig számíthat. Alighogy kimondja, máris betoppan az emlegetett Sanyi bácsi, azaz Kalló Sándor. — Ä környéken jártam, beugrottam megnézni, mi újság. Mellékfoglalkozásként dolgozom itt délutánonként, szombatonként. Egyébként a Csepel Vas- és Fémművek Egyedi Gépgyárában vagyok műszaki ellenőr. De egyszerűen nem tudok meglenni vevők nélkül — mondja és ezután ő mutogatja tovább a polcokra kirakott kincseket: mini Hi- Fi-tornyot, Grundig videót. Siemens asztali magnós rádiót, fali telefont. Színes tévéből nincs sok, pedig sokan vennének. Kazetta, hanglemez viszont van bőven. Ezalatt a boltvezető a né- zelődők, érdeklődők között sürgölődik. Két, láthatóan bámészkodó szándékkal bekukkantó fiatalembert agitál szapora szóval. Lehet, hogy a szokásos 25 ezer forintnyi forgalom ezen a napon is összejön? Tóth Andrea Meztelen ember nem háborúzik Hétköznap a Duna mentén Bőségesen öntözi a nyári zápor a Dunakanyart. A túlpartig is alig lehet látni. Csak alkonyattal csendesedik az eső, ám a víz felett tekergő párakígyók, a mindenhová bekúszó nedvesség és a szúnyoginvázió sem rettenti el a kempingezéstől a konok evezősöket. Kötelező diszkréció A kisoroszi szigetspicc hűséges látogatói a csendesen csepegő fák alatt is megszokott életüket élik. Az állandó kintlakók szomszédaik hét közben üres sátrát lelki- ismeretesen ellenőrzik reggeleste. Néhol a nedvesség ellen nemcsak a sátorponyvára-, hanem a precízen glédá- ba rakott tűzifára is vízhatlan fóliát terítenek. ' Köny- nyen köttetnek az ismeretségek, hiszen szál gyufáért, darab madzagért, egyéb apróságokért a sátorszomszédok kénytelenek egymáshoz fordulni, ám mégis, valahogy kötelező a diszkréció. Egymás neve, foglalkozása, családi állapota iránt senki nem érdeklődik, csak a természetes szimpátia útján mélyülő barátság fedeti fel apránként a „civil” lét adatait. Nem tudni a nagy fűz alatt horgonyzó motoros tulajdonosáról sem semmit. Csupán annyit, hogy hajóját maga építette, s az üres üvegeket szívesen összegyűjti. Oda is szállítja neki a partról mindenki, hiszen a motorossal könnyebb a túlpartra átvinni, beváltani. A kora reggeli indulásnál a hajóépítő barátságosan utánunk int, s hasonlóan fogadnak lefelé is a nagy viz partjának lakói. Dunabogdány part menti presszójának még zárva vannak zsalugáterei,- a friss, forró kávét mégsem tagadják meg a vízi úton. érkezőtől. A gazdasszony ' nemcsak a vendéglátás rejtelmeit ismeri, a Duna-kanyar, a víz sodrásának szeszélyeit is évtizedek óta figyeli. Nemcsak kávét, a betévedő vízi utasnak díjtalan tanácsot is ad, merre a legjobb kikötni, tábort verni. A ház mögötti kertben pedig egy kajakot őriz. Túrázók hagyták nála pár napja, azért kellett partra tenni, mert gazdája a kajakéira nem tudott eljönni. A többiek az üres hajót pár kilométert vontatták, majd jobb megoldás híján, a helyet, őrizetet kínáló hölgy gondjaira bízták. Hogy kik voltak? Azt nem lehet pontosan tudni. De az avatott szemű háziasszony, ha a hajóért jönnek, valamennyiüket megismeri. Sakkozó zöldséges A tótfalui hídfőnél már fiókáit eteti az évek óta ott fészkelő gólyacsalád. A vegyesbolt illata, kínálata is ismerős, s mintha hozzátartozóként üdvözölne az idős zöldséges is, aki a paprika, paradicsom mellé pohár borral, saját termésűvel kínál. A kopott fiókból családi fényképeket vesz elő, múltról, jövendőről, elsősorban saját magának, beszél. A szikrázó déli hőségben a szomszédos italboltban meghitt hűvösség, aki teheti, ide menekül. A sakkozók újabb vásárló híján, távozásunkkor a zöldségest is maguk közé invitálják. A kocsma — ventillátor kavarta — hűvöséből éppen a zöldségespultra látni, észrevenni, ha szieszta idején betéved valaki. Visszavágyunk Kavicsos öblöt, vadvirágos rétet kínál pihenőül lejjebb a Szentendrei-sziget, Egyetlen idős, sütkérező birtokosa mintha érkezésünket rossz néven venné. Esetében a korábban megszokott segítőkészség mintha nem akarna jelentkezni. Kommunikációs nehézségeink okára a véletlen során fény derül. A bácsi ’ hallássérült, mondandónkat csak a szánkról tudja olvasni. Amint beszélgetni kezdünk, megelevenedik. A természet mély szeretetéről árulkodik, ahogy a folyón felfelé igyekvő evezősöket szemléli. Meztelen ember — mutat a felégett hátú, izzadó fiatalok után — nem csinál háborút. Megnyugtató lenne ezt Már hírül adtuk lapunkban, hogy a százhalombattai Ligeti Károly Általános .Iskola munkásőr-úttörőgárdája is elnyerte, a munkásőrség és-az úttörőszövetség Csillagos Iránytű elnevezésű, hagyományőrző alapítványának idei pályázati díját. Fehér Béla munkásőr vezérőrnagy, az országos parancsnok helyettese Bálint András őrsvezetőnek adta át a pályázatot szimbolizáló tájolót, emlékplakettet és emléklapot. Az úttörőközösségek munkáját segítő munkásőrök közül tizenhármán kaptak országos parancsnoki dicséretet és jutalmat, egyikőjük Szedlák István kutatómérnök, a Dunai Kőolajipari Vállalat osztály- vezetője, aki a százhalombat-“ tai Ligeti Károly munkásőr- egység törzs munka társaként érdemelte ki az elismerést. A sárospataki művelődési központban megrendezett ünnepségen Sz. Pintér Anna tájékoztatási csoportvezető a következőképpen indokolta az országos parancsnokság dicséretét: — A százhalombattai munkásőrök nagyon sokat tesznek azárt, hogy a helyi és az érdi hallani, itt a természet ölén, ha nem tudnánk, mi folyik annyi helyen a világban. A nagyvároshoz közeledve nemcsak a vízen, a parton, az emberekben is egyre több a „civilizációs hordalék”. Csú- fondárosan vihognak az alsó rakpartról a hídfő örvényei közt tengelye körül forgó kajakon. Gúnyolódnak akkor is, amikor a fejére törülközőt borító, pecsenyevörösre sült evezős szerencsésen partközeibe ér. A hidak alatt egyre több motorcsónakos bőgeti státusszimbólumát, némelyik szemmel láthatóan élvezi a rémületet, amit közvetlenül a kajakok mellé vágódva, vad hullámaival kivált. A természetbe, az emberséges emberek közé tett kirándulás hangulata azonban a túrázókat hazafelé szállító zsúfolt Volán-buszon már tökéletesen szertefoszlik. Egy akkurátusán nyírt ősz baju- szú úr — segítség helyett — számtalan csomagunk ellen kifogást emel. Az elmúlt napok kedvezőbb tapasztalatai után nehéz az öntelt, önző embert elviselni. Búcsúzóul a sofőrtől még számon kéri, miért is engedett bennünket sátorral, bográccsal, s számtalan egyéb batyuval buszra szállni. S máris visszavágyunk — érkezésünk után alig egy órával — a Dunakanyarba, a Duna mentén élő emberek közé. Márványi Ágnes iskolákban jő úttörÖközössé- gek kovácsolódjanak össze. A fegyveres erők napján például akadályversenyt, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának évfordulóján közös játékot szerveztek a gyerekeknek. Ré3Zt vesznek aa úttörőcsapatok ünnepségein, Ki mit tud ’-versenyeiken. A százhalombattai úttörők a munkásőrök közreműködésével kapcsolatot tartanak a névadó harcostársával. Az idén a munkásőr-úttörőgárda a munkásőrökkel együtt szülőföldismereti játékot szervezett, s azon felidézték a felszabadulás és az úttörőmozgalom eseményeit. Azt viszont Szedlák István kérte, hogy említés nélkül ne hagyjuk annak a három munkásőrnek a nevét, akik az ő irányításával közvetlenül segítették az úttörőgárdák kiképzését. Százhalombattán Schubert Miklós, a DKV villanyszerelője és Szajkó Ottó, a DKV oktángép- kezelője, Érden Kiss Bálint, a Diósdi Csapágygyár dolgozója tett sokat a vörös nyakken dősök hazafias, honvédelmi neveléséért Nagy élményt jelent a gyerekek számára a munkásőrökkel közösen tartott foglalkozás, akár kiképzésről, akár harci játékokról legyen szó — ez derült ki az őrsvezetők országos találkozóján a gyerekek szavaiból. A mun- kásőr-úttörőgárdák mindenütt összetartó, jó közösségek. Az egyik munkásőr például a következőt találta ki: a gárda minden tagjának a fényképét felragasztotta egy- egy műanyag lemezre majd e lemezekből szétbonthatatlan fűzést készített. Mivel a munkásőr-úttörőgárdának bukott tagja nem lehet, a gyengébbeket a jobbak már csak azért is korrepetálták, nehogy fényképüket a füzérből ki kelljen venniük, hiszen akkor az egész díszes alkotást elrontanák. — Sok pedagógus, ha tudná, mennyit segíthet testületünk a gyerekek nevelésében, bizonyára keresné a kapcsolatot egységeinkkel — mondta Szedlák István, majd szeretettel beszélt a százhalombattai és érdi úttörőgárdistáknak a munkásőrök iránti tiszteletéről és ragaszkodásáról. Cseri Sándor Bálázzák a szénát Az első kaszálások után megkezdték a levágott széna, lucerna bálázását, betakarítását. Képünk Gödön készült, ahol egy 41 hektáros táblán bálázzák, illetve elszállítják a lucernát a Dunáméul! Termelőszövetkezet tagjai (Hancsovszki János felvétele) Összetartó gyermekközösségek Munkásőrök és úttörők
