Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
Azonnali hatállyal Vízkorlátozás A kevés csapadék és a nagy meleg miatt Gödöllőn is erősen csökkentek a vízkészletek. A városi tanács elnöke, hogy az'alapvető igényeket továbbra is ki tudják elégíteni, azonnali hatállyal vízkorlátozást rendelt el. A korlátozás szerint tilos locsolni, valamint csapvízzel gépkocsit mosni. Alapvető igények: a háztartásban, az orvosi rendelőkben, a szociális és gyermekintézményekben. az esetleges tüzek oltásához. A korlátozást, mint már annyiszor, elrendelték, az illetékesek bizonyára ellenőrizni fogják, ám mindez kevés lesz, ha a fogyasztók nem veszik komolyan a rendelkezést, mondhatnánk ez úttal is, mint már oly sokszor korábban. Hamisan okoskodik, aki azt mondja, mit számít az a néhány vödörnyi a kertjébe, az autóhoz. Az a néhány vödörnyi is számít, mert mindig be kel] szorozni annak a sok fogyasztónak a számával, aki a városban vizet használ. Antikvárium Várják az eladókat Az idei ünnepi könyvhéten nyílt meg a gödöllői Stromfeld sétányon az antikvárium, ahol első ízben június 25-én várják a könyvet eladni szándékozókat, 14-től 18 óráig, s attól kezdve minden második héten. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A látás nyelve IV., Horus archívum; akt, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczy-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 147. SZÄM 1986. JÚNIUS 24., KEDD Magvető Termelőszövetkezet Az utolsó percben jött az eső Fontos szempont a jövedelmezőség A mezőgazdasági szakem berek az idén sem panasz' kodhatnak arra, hogy unalmasan, minden változatosság nélkül teltek el eddig napjaik. Az időjárás gondoskodott számukra izgalmakról, nekünk pedig témáról bőven. Három hetet késett a tavasz, belvíz áztatta a földeket, majd jött a szárazság. Később az eső hátráltatta pár napra a munkákat, újabban ismét az eget kémleljük, reménykedve. Indulnak a gépek A gondok, bajok közepette a vetés kikelt, úgy-ahogy növekedett, az emberek, gépek dolgoztak, és a hagyományokhoz híven június végén megkezdődhet az aratás. Legalábbis a dányi Magvető Termelőszövetkezetben, ahol Ko- vácsics Antal főagronómustól kértünk tájékoztatást a be- akarításra váró növényekről. — A kalászosok érettségi foka olyan, hogy a napokban elindulhatnak a gépek táblákra. Egy E—512-es, két E—514-es kombájnnal, valamint három Claas-dominá- torral végezzük az aratást. Ez a hat gép terveink szerint képes napi 50—55 vagonos teljesítményre. Először a 361 hektáros őszi árpát vágjuk le. A tavalyi 3,5 topnás átlagterméssel szemben most kevesebbre számítunk, mivel májusban összesen nyolc milliméter csapadék hullott, és a homokba vetett gabona valósággal megsült. Pár napos kihagyás után az igen korai - búzákkal folytatjuk. Az 1244 hektáros területnek körülbelül a tizenöt százaléka szintén homok, itt a tervezett 5,2 tonna helyett 3,5—4 tonna termést várunk hektáronként, a többi, kö- töttebb talajról 4,5—4,8 tonnát. A búzaszemből 1500 tonnát az aszódi malomba szállítunk, ugyanennyit a kókai- ba, ezer tonnát pedig Budapestre. Sajnos az ütemezést megváltoztatták, eddig 200— 250 vagonnal vihettünk Kó- kára, ami a területünkön van, az idén szállíthatunk messzebbre, és ez az ágazat jövedelmezősége szempontjából nem mindegy. alapján exportáljuk. Három' száz hektár helyett most csak kilencvenháromra kaptunk vetőmagot. Bedugult a forgalmazás, a tavalyi mustármagnak még a fele az országon belül van. A mustármagot a rozs követi. A 195 hektár homokos területen vetett rozsból a tervnek megfelelően el érjük a 2,5 tonnás termésátlagot. < A táblánál Szerződés alapján — A búza után a mustármag következik, ezt a megyei tszkerrel kötött szerződés R égi termelőszövetkezeti közgyűlések hangulatát juttatta eszembe egy beszélgetés a jászszentandrási strandfürdő termálvizes medencéjében. A hatvanas évek elején több közgyűlésnek is tanúja voltam. Szenvedélyes megnyilvánulásokat hallgattam, kétségbeejtő panaszokat, sokszor dühös kitöréseket, kérdéseket a naponta jelentkező gondosról, amikor idős parasztemberek, akik egész életüket vagyonuk gyarapítására fordították, és egészségük veszélyeztetésével is arra készültek, hogy amikor kiesik kezükből a kapa, a paraszti szerszámok egész embert kívánó sokasága, megőrzött, esetleg vérrel-verítékkel gyarapítóit vagyonukért biztonságos öregkort kapnak majd utódaiktól, arról szóltak: mi lesz velük, ha a közös munkából kiesnek? Ki gondoskodik mindennapi kenyerükről, ki lesz az, aki betegségükben ápolja őket és biztosítja tisztességes búcsújukat, ha távozniuk kell az élők sorából? Akkor a gazdaságok vezetői még csak Ígérni tudtak, és megrajzolták a mezőgazdasági nagyüzemek lehetőségeit, a közös munkában rejlő erőt, a gépesítés adta jobb és több termelés feltételeit. Emlékszem a galgamácsai, galaghévízl, domonyi termelőszövetkezetek szervezésére, a hajnalig tartó, sokszor káromkodásokat, durvaságokat sem nélkülöző vitákra. Gyet- ván András hévízgyörki középparaszt, aki tagja volt a megyei tanácsnak, így fogalmazott egyik beszélgetésünk alkalmával: A parasztembereknek mindig az volt a sorsuk, hogy amikor megöregedtek, a gyerekeik az örökségért, a házért; és a földért vállalták szüleik eltartását, ahogyan fogyott az öreg ereje, úgy apadt a részére nyújtott gondoskodás is. Gyerekkoromban én is láttam idős parasztokat, amint A termálvizes medencéken Semmit sem vesztettek az udvar sarkában üldögéltek az eperfa árnyékában, csendes beletörődéssel várták az elmúlást, a hívó szót, mert ha dolgozni nem tudtak, véleményük sem lehetett, már a tanácsuk, tapasztalatuk sem kellett a fiataloknak. Természetesen akadtak erősebb akaratúak is, al^ik amíg éltek, nem adták fel a család feletti uralmukat, a gazdálkodás irányítását, s mint igazi gazdák, családfők tartották össze a nagycsaládot. De ezt a fajta családi uralmat csak a féltve őrzött vagyon, a föld biztosította, hogy konokság- gal párosult akarattal egy négyszögölnyit sem írattak gyermekeikre. Várjatok, míg kivisznek a temetőbe — mondták elutasítóan, és felnőtté érett gyermekeik összeszorított foggal bizakodtak — egvszer a maguk urai lesznek! Sokszor és sokan írtak erről az időről, megrázó dokumentumokkal ábrázolták a paraszti létnek ezeket a már- már embertelen törvényeit. Olvasmányaimra és saját élményeimre gondoltam, amikor a strand medencéjében hallgattam a gyöngyöspatai termelőszövetkezeti nyugdíjasok beszélgetését. Arról szóltak ezek a hetvenéves s még idősebb asszonyok és férfiak, hogy milyen nehezen írták alá a termelőszövetkezeti tagságot vállaló nyilatkozatot, és amikor a gazdaságuk megerősödése, életük érezhető gazdagodása bekövetkezett, még akkor is milyen viharos volt az a közgyűlés, amelyen az elnökük a vezetőség nevében azt javasolta:, vásároljon a szövetkezet Jászszentandráson egy telket, s arra építsék fel a szövetkezet üdülőjét, ahol az idősek pihennek, a fiatalok erőt gyűjtenek. — Parasztembernek üdülni? — emlékezett az ősz hajú für- dőző. — Elment a maga esze, elnök elvtárs, mondtam, s arra kértem a közgyűlést, hogy a javaslatot ne fogadjuk el. Mert ha felépül is az üdülő, ki tud oda elmenni? Legfeljebb az irodisták. Mi pedig azért nem dolgozunk, hogy a kisasszonyok nyaraljanak. Sokszor emlegetik még ma is ezt a felszólalásomat. Közelebb húzódtam a beszélőhöz. — Sós András a tisztességes nevem — mutatkozott be. — Tévedni emberi dolog — nyugtattam őt az emlékezésben. — Megköszöni, s aztán talán önmaga, talán az én megnyugtatásomra így folytatja a beszélgetést. — Volt idő — minek tagadnánk? —. amikor úgy éreztük, hogy mindenünket elvesztettük, amiért dolgoztunk mi is, meg az apáink is. De azt se higy- gye senki, hogy ez a mai biztonságunk önmagától született. Benne van ebben az aka-* rásunk, a munkánk. Igaz, kezdetben a hitünk hiányzott. d,e hát öreg korunkra ezt is visszakaptuk. Még az a szerencse is segített bennünket; hogy az elnökünk -ebben az üdülőügyben is erőszakoskodott. Jól jártunk vele, mert ha rám hallgatnak, most nem találkozunk magával! H irtelen hangot változtat: — Látta már az üdülőnket? Nézze meg! Egyszerre negyvenen pihenhetnek a györigyöspataiak. És az országban? Tíz- és tízezer, egykor aggódó, földjét féltő, öregségtől, betegségtől rettegő parasztember gondol vissza mosolyogva az aggodalmaira a termelőszövetkezeti üdülőkben. Fcrcsik Mihály Hamarosan befejezzük a lucerna első kaszálását, a négyszáz hektárból harminc van még renden. Az igen szép, 25 mázsás termésből már a tárolóban van saját állatállományunk télire való takarmánya, a többit felajánljuk vásárlásra. A szalma betakarítása tesz majd pontot az aratás végére. Egy részét ömlesztjük, más részét bálázzuk és szokás szerint eladjuk. A lakosság tíz forintért veheti majd meg, kinn .a táblán. — A kapások közül kukoricával és napraforgóval foglalkozunk. A szárazság ártott mindkét növénynek, de még időben, az utolsó percben jött a júniusi eső. A kukorica 1039 hektáron jól beállt, készen vagyunk a gyomirtással is. Szép a napraforgónk, 710 hektárt vetettünk belőle. Érdemes termeszteni, hiszen a gabonaforgalmi nagyon jó áron, 930 forintért veszi át mázsáját. Erre még külön felárat adnak az olajtartalomnak megfelelően, így kellő minőség esetén ezer forintot is kaphatunk érte. A mennyiség csak rajtunk — és az időjáráson — múlik. Báskai Erzsébet Féltve óvják, gondozzák a város parkjainak virágait a Flóra brigád tagjai. Felvételünk a művelődési központ előtti téren készült, ahol a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói a rózsákat kapálták. (Hancsovszki János felvétele) Gafgamácsa Kedvezmény a tagoknak Általában sokat tudunk arról. hogy a vállalatok, intézmények milyen szociális, kulturális segítséget adnak dolgozóiknak, A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben azonban legtöbbször csak a kimutatható eredményekről, a várható termésről, a gépeikről érdeklődünk. A galgamácsai Galgaparti Összefogás Termelőszövetkezetben most azt kérdeztük, részesülnek-e a tagok valamilyen kedvezményben? — Jelentős kedvezményeink vannak — tájékoztat Ecker Dániel ipari főága za tvezető. Személyszállításra égy évben 4.8 millió forintot költünk, ez pontosan annyi, mint alaptevékenységünk nyeresége. Azelőtt a szocialista brigádok sziniházba, kirándulásra ingyen vehették igénybe autóbuszainkat, jelenleg egy jelképes összeget, negyven forintot kérünk. Ezzel nem a költségeket akartuk csökkenteni, A terjeszkedés módjai Saját jogú építkezés Eltérő arányban és mértékben foglalkoznak megyénk takarékszövetkezetei a különböző betétgyűjtési, hitelezési és szolgáltatási formákkal. Ezért nem tudják kellően kiaknázni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Az új tervidőszak', ban határozott szándékuk ennek megváltoztatása. Igyekeznek minden betétfajta kezelését bevezetni, s ahol.megfelelő kölcsönalappal rendelkeznek, ott fokozatosan átveszik a lakásszövetkezeti számlavezetést is. Az elképzelések szerint a tervidőszak végére a takarékbetét-állomány több mint más- félszeresére nő, s ezzel várhatóan eléri az 5.8 milliárd forintot, A kölcsönállomány pedig megháromszorozódik. Előreláthatóan mintegy 7 milliárd forint kedvezményes kamatozású építési kölcsönt folyósítanak majd az öt év alatt: rövid és középlejárati kölcsönből pedig 1,2 milliárd forintot, Erőteljesebben részt vesznek az államilag támogatott lakásépítési formák hitelezésében. Ha a feltételek megvannak, vállalják a lakásszövetkezeti építkezés finanszírozását. Kísérleti jelleggel néhány takarékszövetkezet hozzákezd a saját fogú építkezéshez is. Az elképzelések szerint tovább bővítik szolgáltatásaikat. Ennek egyik lehetősége a saját jogú fizetővendég-szolgá-' lati tevékenység gyarapítása, továbbá a valutabeváltás mellett az eladás is. Részjegyállományukat 190 millió forinttal szeretnék növelni ^ tervciklus idején. Ezzel mód nyílik arra. hogy beszálljanak különféle vállalkozásokba. Tovább terjeszkednek majd, újabb területeket csatolnak be, nemcsak a megyében, de a fő városban is. Ezért növelik létszámukat; legalább 86 új dolgozóval. Az öt év alatt 36 építési be-' ruházást, illétve -bővítést, korszerűsítést terveznek 127 millió forint értékben. Kiemelt feladatot jelent az elektronikus adatfeldolgozás elterjesztése. hanem az értelmetlen buszhasználatot. — Sokszor előfordult régebben. hogy á n egy ve n s z-e m él y es járműben utazóknak csak negyedrésze volt tsz-tag. a többi idegen. Ezzel az intézkedéssel elértük, hogy valóban a tagok kapják a kedvezményt, hiszen a , színházjegyet, múzeumi és fürdőbelépőt továbbra is térítés nélkül adjuk a kulturális alap terhére. Szak- kiállításokra, szakvásárokra szintén a szövetkezet autóbuszai viszik az érdeklődőiket, több esetben ezekre is megveszik a belépőjegyet. — Az iskolába járókat is támogatjuk — folytatja a felsorolást dr, Greff József főkönyvelő. — Akik általános, vagy középiskolában tanulnak, azok munkaidő-kedvezményt kapnak, esetleg a tandíjhoz is hozzájárulunk. A szakmai tanfolyamok — hegesztő, targoncavezető, mérlegképes könyvelői — költségeit teljes mértékben fizetjük, a tagokkal' pedig tanulmányi szerződést kötünk. Lehetőségünk van ipari tanulók gyakorlati foglalkoztatására is. Az asztalos, motorszerelő tanulók mellett szívesen vennénk nyomdaipari szakmunkástanulók jelentkezését. — A Balaton egyik legszebb helyén, Széplak-alsón közvetlenül a vízparton van egy üdülőnk. Itt családjukkal együtt egyszerre öbvenen nyaralhatnak. napi húsz forint terítésért. Sportköröket is támogatunk. a domon.yiaknak és a galgamácsaiaknak 25—25 ezer forintot adunk évente. Nagymértékben kedvezünk tagjainknak azzal is, hogy az egészséges ivóvízhez szükséges vízmű építéséhez tizenöt- millió forinttal járult hozzá a termelőszövetkezet. Mozi Ottó, az orrszarvú. Színes, magyarul beszélő dán ifjúsági film. Csak 4 órakor! Kicsi, de szemtelen. Színes, magyarul beszélő olasz filmvígjáték. 6 és 8 órakor! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)
