Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

t Egy kis ipartörténet A kéményseprés múltját és jelenét bemutató ipartörténeti gyűjteményt tekinthetnek meg az érdeklődők a kibővített anyaggal megnyílt kiállításon, a Fővárosi Kéményseprő és Tü­zeléstechnikai Szolgáltató Vállalat Rákospatak utcai helyi­ségeiben * , Életét a köz egészségének szentelte A névadó: Dabis László Nem lesz könnyű méltónak maradni „A kevés, vagy semmi húson, tojás, tej és gyümölcs nélkül, zöldfőzelék-szegényen táplálkozó, irtóztató izommunkát vég­ző magyar paraszt szegényes B-vitamin forrása: a kenyér és hüvelyesek, gazdagabb a burgonya. Mennél több szénhidrá­tot vesz fel azonban ezekkel, annál több B-vitaminra van szüksége.. . A negyvenéves korában már. teljesen öreg em­ber benyomását tevő magyar földműves valószínűleg sokszor akkor is latens vagy chronikus beri-beriben .. . skorbutban szenyed, ha ennek még kevés bizonytalan tünetei vannak .. . Egész egészségpolitikánk homokra épített palota, ha a nép éhezik és csak a halál különböző nemei között válogathat.” „Még az 1880-ás években is a hús, a szalonna, a zsír, de még a tejfogyasztásban1 is Pest, Csongrád, Fehér és Szolnok vár­megyék vezetnék ... és 30 évvel később az alföldi magyar paraszt már kenyér, burgonya és szárazfőzelék evővé vá­lik ... Robbanásszerűen fog jelentkezni a . . . vitaminszegény­ség, hiszen az alföldi terület, különösen Pest megye az or­szág legrosszabb gyümölcsfogyasztói közé tartozott.. .*» „A nagyvárosi tömörüléseket közös élő egységeknek kell tekinteni... A város rohanó fejlődése'kovetkeztébén a kór­házak kicsik ' lesznek, * vízszolgáltatás' elégtelenné“ válik«, a perifériák és élő- vagy darabontváirosok közeledésével a víz- .megsz^ül é?*. szeszélye^tfttétté. lesz, az anyaváros szemét- és szennyvíz-eltávolítása károsítja a .megnőtt környéket. ,‘ , a ^ ^ A z’ iménti idézetek szerző­je Dabis László volt Az ő nevét veszi fél június 23- án, hétfőn;* ünnepélyesen a Pest Megyei Közegészségügyi- Járványügyi Állomás. Ki is volt, aki fél évszáza­da avatottan vetítette előre az agglomeráció mai gondjait? S ki volt; aki korának hatal­masaival meg nem alkudva szóvá tette az éhezés és a nyomor következményeit? Egykori munkatársa, Vitéz István így jellemzi Dabis Lászlót, az Egészségtudomány 1977. évi III. füzetében: Az élettől és emberektől kapott hántásokon félül tudott emel. kedni nagy és rtiély művelt­sége és bölcsessége mindent lebíró és mindent a saját he­lyén láttató erejével. Akarat­lanul is kivívta mindazoknak őszinte tiszteletét és szerete- tét. akikkel bármikor és bár­hol összehozta a sors. Dabis László 1891-ben Bu­dapesten született, méghozzá felettébb haladó gondolkodá­sú családban. Két nagyapja közvetlen résztvevője volt az 1848—49-es szabadságharcnak, egyikük mint katonaorvos, másikuk mint honvéd. Nem véletlen tehát, hogy már gim­nazistaként részt vett a Ga­lilei Kör előadásain, szeminá­riumain, s harmadéves medi­kus korában, 1912-ben már a Galilei Kör főtijlkára volt, 1914-ben kapott orvosdoktori oklevelet — s ugyanakkor lé­pett be az Országos Radiká­lis Pártba. Az I. világháború éveit a csatatereken töltötte. Haladó mentalitása aktívvá tette a Tanácsköztársaság ide­jén^ Előadó vojt a Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosságon, majd a Vörös Hadsereg du­nántúli II. hadtestének higié­nikusa lett. Ilyen előzmények után a felszabadulásig sorozatban kö­vették, egymást nehézségei. Rendőri felügyelet alatt állt, mellőzték, másfél évre részint politikai okból külföldi tanul­mányútra indult. Ám munkás­sága — melyet hatvankilenc publikáció fémjelez — ebben az időben, hazatérése után bontakozott ki. Mint a cikkünk elején ta­lálható idézetekből is kivilág­lik, érdeklődése szerteágazó volt. Foglalkozott élete során ételmérgezésekkel és fertőző betegségekkel, részt vett a munkás kiskertek tervének kidolgozásában, a vaj bakte­riológiai vizsgálatában, csa­ládélelmezési felvételében. Ku­tatta a főváros levegőszennye­ződését, a felszabadulás után pedig szinte minden idejét az egészségügyi újjáépítés fel­adatára összpontosította, s az iménti felsorolás csupán íze. lítő. Kiváló tanárai voltak, s ki­váló tanár lett. 1928-ban ke­rült a Fővárosi Közegészség- Ügyi és Bakteriológiai Inté­zetbe. ahol 1931-ben lett igaz­gatóhelyettes. Az intézet bom- batalálafot kapott a háború végén, így jutott az akkori Egyetemi Közegészségügyi In­tézetbe. Munkatársait, s az egyetemi hallgatókat, vala­mint a tisztiorvosi tanfolyam résztvevőit a higiéné szerete. tére nevelte — a kutató, szer­vező munka mellett. Viszonylag későn jött az el­ismerés. Az igazgatói kineve­zést Dabis László 1945 tava­szán kapta meg, a professzo­rit 1950-ben. Elkötelezett em­ber volt: 1948-ban lett a Ma­gyar Kommunista Párt tagja. 1953-ban kapta meg a Kiváló Orvos címet, s 1955-ben az Akadémiai Egészségügyi Főbi­zottság, valamint az Egész­ségügyi Tudományos Tanács elnöke. Életművét halála előtt fél esztendővel, 1956. március 15-én Kossuth-díjjal ismerték el. V itán felül áll: professzor Dabis László rászolgált e rangokra, kitüntetésekre. Sze­mélyével folytatódott a ma­gyar egészségtudomány és pre­venció nagyjainak — mint Semmelweis Ignác, Fodor Jó­zsef, Hőgyes Endre, Fenyvesi Béla — vonulata. S ha a me­gye Közegészség- és Járvány­ügyi Intézete e névvel él ez­után, nem lesz könnyű dolga, hogy mindig méltó maradjon a névadóhoz. G. P fi váci városi pártbizottság tapasztalatai Erősödő demokratizmus a pártmunkában A Vác városi pártbizottság a közelmúlt­ban foglalkozott munkamódszerének és munkarendjének tapasztalataival. Az elő­készítés során a kiscsoportos beszélgeté­seken minden testületi tag véleményt mondott. Itt a légkör kritikus és őszinte volt. A kérdés tárgyalása több olyan ta­nulsággal járt, amit a váci és a vonzás- körzeti pártszervezeteknek munkájuk so­rán hasznosítaniuk kell. Igényként jelent­kezett, hogy tegyük nyitottabbá a párt­testületek munkáját, válljon jobban lát­hatóvá, hogy milyen kérdésekkel, miként foglalkoznak a pártszervezetek. Társadalmi életünk kérd 3­seiről, gazdasági viszonyaink-, ról beszélgetve már szinte közhelynek számít a meghatá­rozás: ellentmondásos helyzet­ben és változó körülmények között kell dolgoznunk. Társa­dalmunk szánté minden tagját érdekli valamilyen motion, hogy az irányítás, a vezetés miíyen hatékonyan tud tevé­kenykedni. A közélet kérdései iránt érdeklődő ember szá­mára a napi gyakorlatban ta­pasztalható a társadalmi éle­tünk demokratizmusának szé­lesedése. Egyaránt megnyilvá­nul ez az intézményes formák bővülésében és a különböző fórumokon kibontakozó ak­tivitásban. Tudatosan vállalt és szervezett folyamatról van szó. amelyet az a felismerés vezérel, hogy a demokratiz­mus fejlesztése a szocialista társadalom építésének törvé­nye. A magunk elé tűzött felada­tokról sok szó esett az óv ele­ji gazdaságpolitikai pártnapo­kon, az üzemekben szervezett munkásgyűléseken, a falugyű­léseken és a tanácstagi beszá­molókon. Az emberek többsé­gének segítettek az országos és helyi ügyek megértésében a vállaiaiti és tanácsi ötéves ter­vek előkészítését megelőző konzultációk. A megértésen túl azonban ezeknek a kon­zultációknak az is a szerepük, hogy segítsék a társadalmi célok és a népgazdasági fel­adatok,;-: sió ^szíWö^ft.,, h£ly:i. konkretizálását -ésvi" egyben* hrozgósítsanak a végrehaj­tásra. Az utóbbi időszak ta­pasztalatai azt igazolják, hogy a gazdaságirányítás korsze­rűsítése. a reform folytatása mellett legalább annyira, fon­tos az emberi cselekvés tuda­tosságának erősítése. Hiszen a feladatok mindenütt a lehető legszélesebb körben igénylik a dolgozók aktív, öntevékeny közreműködését. Társadalmi, gondjainkat növeli, hogy a főbb kérdésekre vonatkozó ál­talános egyetértés mellett gya­kori az egy-egy téma konkre­tizálásakor a különböző értel­mezés. A valóságos érdekek megismerésének, tudatosításá­nak módszereit néha felszíne­sen alkalmazzuk. Ennek is be­tudható. hogy néhány új fel­adat megoldása során koráb­ban nem tapasztalt jelensé­gekkel is szembe találtuk ma­gunkat. Előfordult ez szőkébb környezetünkben, Vácott és a vonzáskörzet községeiben is. Nem mindenütt volt kedvező a településfejlesztési hozzájá­rulás elfogadtatása. Apró jel­zés például, hogy az ELAK Kisvállalatnál még a mai na­pig nem sikerült igazgatót vá­lasztani. Egy-két kollektív döntésnél tapasztalható, hogy o csoportérdek kifejeződése erőteljesebb. Ezeket a körülmény éket hangsúlyozták a testületi ta­gok, amikor a városi pártbi­zottság saját munkamódszeré-, nek, munkarendjének tovább­fejlesztését tárgyalták. Ez a munka része annak, a folya­matnak, amit a párt szervei a kongresszus határozatai vég­rehajtásának .során a külön­böző szinteken végeznek. A városi pártbizottság arra ke­reste a választ; hogy miként érvényesül a területen a poli­tikai irányító munka, a testü­leti állásfoglalások mennyire felelnek meg a város ..és a körzet körülményeinek, a ha-? tározatok miként szolgálják a párt politikai egységét?_ Egy­általán milyen eredménnyel- tudunk mozgósítani a társa­dalmi, gazdasági feladatok végrehajtására? E körben módszerében olyan kérdések is felmerülték: hogy milyen a testületi ülések légköre, a pártbizottság munkája mi­ként segíti a párton belüli de­mokrácia fejlődését, a politi­kai apparátus miként szolgál­ja a testületet, hogyan fejlő­dik az alsóbb pártszervek ön­tevékenysége, önállósága. Ügy gondolom, nemcsak a pártta­gok belügye az, hogy a párt- szervekben milyen színvonalú, milyen eredményességű a munka. Az adott terület fej­lődése, közélete szempontjá­ból alapvető kérdés, hogy mi­ként alakul konkrétan is a párt és a tömegek kapcsolata. A pártbizottság munkáját elemezve a testület megálla­pította, hogy az irányító mun­ka átfogja a terület legfon­tosabb társadalmi, gazdasági,, kulturális kérdéseit. Az első gondolat, amit célszerű hang­súlyozni, hogy különböző a párt irányító szerepének ér­telmezése a párttagok köré­ben is. Vannak akik a párttól konkrét intézkedéseket, a ta­pasztalt visszásságok esetén azonnali beavatkozást várnak. Az utóbbi időben is elég gyakran előfordult sajnos né­hány olyan szervezési, gazda­sági fogyatékosság, ami ter­mészetesen és jogosan irritál­ja a közvéleményt. Az infor­mációkban többször is vissza­térően jelezték például a többnapos ünnepek ellátási hiányosságait, az útépítési, szemétszállítási hibákat. De fél éven keresztül bosszan­totta a város lakosságát a Széchenyi utcai forgalomjel- lámpa hibája. Itt mimde- nüitiihfél is* mérhető a mulasz­tás. és ezeket nem lehet meg­magyarázni, hanem valóban intézkedni kall és elejét ven­ni a hasonló jelenségeknek. Természetes, hogy ezekkel szemben a pártbizottság ne­vében folyamatosan fellépünk, azt megoldani azonban az ar­ra illetékes, felelős szervek­nek kell. A párt szerepe ilyen esetekben sem az, hogy átve­gye az intézkedést, hanem számonkéréssel, ellenőrzéssel elérni, hogy az intézkedésre jogosultak válóban cseleked­jenek. Ebben az értelemben a pártbizottság irányító szere­pe akkor érvényesül mara­déktalanul, ha a területünk valamennyi intézménye, álla­mi, gazdasági szerve jól és teljes körűen dolgozik. Ezért, módszerében is nagyon fon­tos, hogy a pártirányítás gya­korlati megvalósítása során ne csorbítsuk a terület gazdáinak felelősségét, hanem az ellen­őrzéssel, az elvi, politikai irá­nyítással az adott szervezet önálló munkájának kibonta­kozását segítsük elő. Ez vo­natkozik a tanácsok gazdálko­dására, az önkormányzat fej­lesztésére, de vonatkozik az újonnan alakult vállalati ta­nácsok munkájára is. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy a pártszer­vezeteknek az irányító mun­ka eszközeit egyre jobban ah­hoz kell igazítaniuk, hogy a, társadalmi élet demokratiz­musának szélesítése, a gazdál­kodó szervek, a tanácsok, a társadalmi és tömegszerveze­tek munkájában az önállóság növekedésével és egyben a fe­lelősség vállalásával együtt járjon. Az elvi, politikai irá­nyító munka eszközei között nagyobb szerepet kell hogy kapjon a terület körültekin­tő elemzése, az érdekfeltárás és érdekegyeztetés, a vita és a megelőzés. Ahhoz, hogy az adott terü­leten érvényesülhessen a párt vezető szerepe, folyamatosan alkalmassá kell tenni a párt­tagságot a feladatok megoldá­sára. Ennek eszközeit a tag­gyűlések és a testületi ülések megfelelő légköre, a tárgyalt témák előkészítésének demok­ratizmusa. a vita és a fegyel­mezett példamutató magatar­tás egyaránt szolgálják. A vá­rosi pártbizottságban megfe­lelő arányban vannak mun­kások. fiatalok, termelésirá­nyítók és vezetők. Különböző viszont a testületi tagok fel- készültsége, tapasztalata. Ez természetes, mert csak ilyen összetétel meliestt képes a tes­tület a különböző érdekek szintetizálására. Ma még ta­pasztalható, hogy a fiatalabb es képzettségben különböző felkészültségű testületi tagok nem érzik egyformán a tes­tületben saját szerepüket. Elő­fordul: egy-egy napirenden levő témáról úgy vélekednek, hogy arról azok mondjanak elsősorban véleményt, akik a területet jól ismerik, annak szakértői, vagy ott dolgoznak. Ez ilyen módon a kérdések túlzott leegyszerűsítését jelen­ti és a politikai megfontolás lesz szegényebb általa. A testületi ülések légkörét tekintve a városi pártbizott­ság tudatosan ügyel arra, hogy a testületi tagok egyenlő joga a gyakorlatban is érvényesül­jön. A testületi tagok külön­böző felkészültsége és infor­máltsága éppen azt igényli, hogy a politikai mérlegelés­hez szükséges információkkal tudatosabban és jobban lás­suk el a pártbizottság tagjait. Módszerei összetettek. egy­aránt gondoskodni kell a tisz­tességes helyzetértékelésről, a mérlegeléshez szükséges hát­téri nf ormáéi ókról. valamint a saját gyakorlati tapasztalat megszervezésének lehetősé­geiről. Ez nemcsak' a városi pártbizottságnak, a pártappa­rátusnak, hanem a terület megismerése és megismerteté­se tekintetében az alsóbb szin­tű pártszerveknek is feladata. A politikai munka szerve­zése iránti igény különösen előtérbe került a közigazgatás átszervezése óta. mert a tes­tület tagjainak az eddiginél jobban meg kell ismerkedniük a terület sokszínűségével és eltérő adottságaival. Ahhoz, hogy a megnövekedett területet a városi pártbizottság érdem­ben átfoghassa, javítani kell a munka szervezését és alapo­sabban megfontolni, hogy a napirenden valóban a legfon­tosabb kérdések szerepeljenek. Törekednünk kell arra. hogy a rutinjellegű és nemegy­szer formális munka kevesebb legyen. Vannak a pártmunka szervezésének tartalékai ab­ban, hogy javuljon a munka- megosztás a pártbizottság, a végrehajtó bizottság & a munkabizottságok között. Természetesen ugyanez ér­vényes az alsóbb pártszervek munkájára is. Nem feltétlen fontos, hogy ugyanazt a té­mát egyaránt tárgyaljuk párt- csoportban, vezetőségi ülésem és taggyűlésen is. Megfelelő szervezéssel itt munkameg­osztás alakítható ki és érde­mibb módon jut idő a fontos, elengedhetetlen kérdésekre. A pártmunkának az ered­ményességét alapvetően befo­lyásolja, hogy a határozatho­zatal után hogyan érvényesül az elfogadott politikai döntés. Ezt a pártszerveknék tudato­san kell előkészíteniük a ha­tározatok megismertetésével és a végrehajtás megszervezé­sével. A politikai végrehajtás­nak alapvető feltétele, hogy a testület tagjai következetesen képviseljék saját területükön és a közéletben is a határo­zatot. A tapasztalatok szerint ennek előfeltétele a döntésho­zatal demokratizmusának erősítése. Az értelmezés egy­sége érdekében szükség van a sokoldalú megközelítésre. Az elfogadott álláspont mellett agitálni az tud. aiki a viták során megismerte a különböző megközelítésnek az érveit, a miértekre is válaszolni tud. Ügy is fogalmazhatjuk, hogy a végrehajtás feltételeit az elő­készítés során kell megterem­teni. A feladat másik része: a politikai apparátus megfe­lelően gondoskodjon arról, hogy a hozott határozatot az érintett pártszervezetek meg­ismerjék. Ebben a munkában elvi és gyakorlati jelentősége van a következetességnek.. Amikor olyan társadalmi je­lenségek ellen akarunk fellép­ni, mint a lazaság, a fegyel­mezetlenség, a szervezetlenség, akkor annak a feltételeit a saját munkánk szervezésében kell először is megalapozni. A pártbizottság munkamódsze­rét értékelve valamennyi tes­tületi tag kifejezte azt az- igényt, hogy elsősorban ön­magunktól kell megkövetelni a fegyelmezett, szervezett munkát. Természetesen ügyel­ve arra, hogy a pártmunka fegyelmezettsége, következe­tessége ne jelentsen merev­séget. A testületi üléseken túl m pártbizottság -tagjai részt vesznek területünkön a poli­tikai közéletben. Elvi jelentő­sége van annak, hogy a tes­tületi tagok rendszeresen ott vannak az alsóbb pártszervek rendezvényein. Erre igény van a pártszervezetek részéről is, a testületi tagok részéről is. ^A politikai munkának fontos része, hogy a pártszervek szervezzék meg a kommunis­ták részvételét a közélet kü­lönböző fórumain, a társadal­mi és a tömegszervezeteknél egyaránt. A függetlenített po­litikai apparátusnak feladata az, hogy erre segítsen felké­szíteni a testületi tagokat megfelelő politikai informá­ciókkal, szervezéssel. A pártmunka szervezésének fontos része az információ gyűjtése és továbbítása. Eb­ben valamennyi pártszerv részt vesz. Nem nélkülözhető a társadalmi aktívák bevoná­sa som. Az információ való­disága alapvetően meghatá­rozza, hogy az adott pártszerv milyen alapossággal és meny­nyire reálisan látja a konkrét helyzetet. A pártszervek fe­lelősségét erősíti e tekintet­ben, ha a visszajelzés is idő­ben érkezik. Ezért indokolt, hogy o párt munkáját a köz­vélemény előtt nyitottá te­gyük. Látható legyen, hogy milyen kérdésekkel foglalko­zik az adott terület pártszer­vezete. milyen megfontolások vezérlik a döntéseket, mert csak ezen a módon lehet a párttagságot, de a pártomJcí- vüliek cselekvő tömegét is felsorakoztatni az adott célok megvalósítására. A politikai munka szem­pontjából mindig nagy jelen­tősége van annak, hogy mi­ként sikerült alakítani a tes­tület és az apparátus viszo­nyát. E tekintetben világos elveink vannak. A testületé a meghatározó szerep. A poli­tikai apparátus feladata a tes­tületi munka feltételeinek előkészítése, a határozatok végrehajtásának szervezése, ellenőrzése. A közvélemény szemében választott tisztség- viselők, párttitkárok, a poli­tikai apparátus tagjai szemé­lyesítik meg a pártot. Ebből a szempontból a politikai ap­parátus tagjainak felkészült­ségben, politikai érzékenység­ben, emberi magatartásban és példamutatásban kell megfe­lelniük. Szavunk hitelét azon is lemérik, hogy a politikát hirdetők személyes példájuk­kal mit mutatnak. IZVe a városi párt- bizottság nyílt, becsületes ön­vizsgálatot tartott; A munka- módszert a feladatokhoz és a körülményekhez folyamatosan hozzáigazítandó eszközöknek tekinti. Ezt a felfogást erősí­tette meg és igényli az irá­nyított pártszervezetektől, az­zal a meggyőződéssel, hogy őszinte nyílt szóval, a valóság sokoldalú, reális számbavéte­lével. a szavak és a tették egységével a jelentkező gon­dokon úrrá tudunk lenni. DR. OLAJOS MIHÁLY, az MSZMP Vác Városi Bizottságának első titkára

Next

/
Thumbnails
Contents