Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-20 / 144. szám

Itt se nem jut, se nem marad A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIIL ÉVFOLYAM, 144. SZÄM 1986. JÚNIUS 20., PÉNTEK A tanácsi gazdálkodás új rendje Nagyobb önállóság ás felelősség Az év elejétől érvénybe lépett rendelkezések, változ­tatások általában kedvező hatást gyakoroltak a tanácsi gazdaságirányítási rendszerre. Tovább növekedett a ta­nácsok gazdasági önállósága, a döntési szabadság. Kö­vetkezésképpen a felelősségük is nagyobb lett. A dön­tési jogkörök decentralizálásával a tanácsok feladata a teljes alapfokú ellátás fejlesztése, működtetése és fenntartása. A helyi önállóság szem­pontjából meghatározó jelen­tősége van az úgynevezett normatív (fejkvóta szerinti) fejlesztési támogatásnak, amely az állandó népesség arányában illeti meg a taná­csokat. A céltámogatási rend­szer bevezetése kiemelt gaz­daságpolitikai célok megvaló­sítását hivatott elősegíteni. Új vonása a gazdálkodásnak az anyagi érdekeltség jelentős bővülése, megszűnt a többlet- bevételek elvonása, de a be­vételi kiesések központi pót­lása is. Mindez így együtt a kívül­álló számára elég nehezen ért­hető, de mindjárt más, ha részleteiben foglalkozunk a dolgokkal.. Mi a helyzet pél­dául Sülysápon ezen a téren? A VII. ötéves tervben a Pest Megyei Tanács által jóváha­gyott számítások alapján, a saját lehetőségek számbavéte­lével 242 millió 25 ezer fo­rinttal számolnak. Ez megha­ladja az előző tervidőszak tel­jesítését Működésre, fenntar­tásra és felújításra 182,6 mil­lió forint jut majd, fejleszté­si célokra pedig 59,3 millió. A Sülysápi Nagyközségi Kö­zös Tanácsnak a legjelentő­sebb bevételt a vállalatok, ál­lami gazdaságok, városi, köz­ségi hozzájárulása és a béradó képezi, amelyet központilag szabnak meg — az állandó né­pességszám arányában. Ennek összege öt év alatt várhatóan meghaladja a US millió fo­rintot. Az évi növekedés 9,2 százalék. Jelentős összegeket kell befizetnie a helyi Tápió- völgye Tsz-nek ás az Alsó-Tá- piómenti Áfész-nek is a ta­nács számlájára. A településfejlesztési hozzá­járulás még mindig sok bi­zonytalanságot hordoz magá­ban. Meglehetősen sok men­tességi kérelem érkezett a ta­nácshoz, amelyek elbírálása folyamatos feladat. A jövő év­től kezdve az ivóvízellátásba bekapcsolt település, Sülysáp, mentességet élvez a teho fi­zetése alól. Így csak Úri köz­ségben számíthatnak bevétel­re. évente 450 ezer forintra. A tanácsok egyik fontos be­vételi forrása a telekértékesí­tés, illetve tartós használatba adás. E két lehetőségből csak­nem 9 millió forinthoz szeret­nének jutni. Nagyobb parcel­lázásokat a Grósz-tanyán ter­vez a nagyközségi közös ta­nács. A kommunális jellegű fel­adatok megvalósítására vár­hatóan 20,8 millió forintot fordíthatnak Sülysápon. Ebből szeretnék bővíteni a közvilá­gítást, az utakat javítani, s a belvízrendezésre is gondoltak. Ez utóbbi munkához a Pest Megyei Tanács 4 millió forint­tal járul hozzá 1988-ban és 198.9-ben. v A közelmúltban kialakítás­ra került a központi orvosi rendelő Sülysápon, a Losonci utcában. Az elkövetkezendő években az alapellátási szol­gáltatások fejlesztése, a szo­ciális gondoskodás fokozása, az ellátottságbeli különbsé­gek mérséklése a kiemelt teendő. , Az oktatási, közművelődé­si feladatok során két-két új tanterem építésére nyílik le­hetőség Szölőstelepen és Úri­ban az évtized végéig. Szeret­nék növelni a napközi csopor­tok számát, az iskolákban, to­vábbá gyarapítani az óvodai helyeket. Az intézményekben törekednek majd a tárgyi fel­tételek folyamatos javítására is. A középtávú terv végrehaj­tásához természetesen szüksé­ges a gazdasági egységek és a lakosság támogatása is. Szervezettebbé kívánják tenni a társadalmi munkaakciókat, elsősorbn a járdaépítésben, is­kolai tantermek tető alá ho­zásában várják ,el a helybe­liek segítségét. G. J. r Elet- és munkakörülmények Legközelebb június 24-én, kedden tartja ülését a közal­kalmazottak szakszervezeté­nek monori bizottsága. Napirendjén'szerepel Pintér Erzsébet tanácsi osztályvezető tájékoztatója a közművelődési dolgozók élet- és munkakörül­ményeiről, amelyre meghívot­tak a körzet közművelődési intézményeinek vezetői is. Szó lesz a sokgyermekes és gyermekeiket egyedül nevelő közalkalmazottak életkörül­ményeiről, elbírálják a beis­kolázási segélyeket, s végül az Kulturális programok Ecseren pénteken 10 órától nyitott ház, 18-tól néptánc. Gombán az autós kertmozi­ban 21-től: Börtönviselt úri­ember. Gyomron 14-től Gammel Jó­zsef és G. Ferenczy Hanna fes­tőművészek kiállítása, 17-től karate, 18-tól ifjúsági klub­foglalkozás. A Strand kertmo­ziban 21-től: A Jedi visszatér. Maglódon filmvetítés a mű­velődési házban 16.30-tól és 18.30-tól: Szökés a halál elől. Menüén a nyári sporttábor foglalkozásai,' 15-től gitársuli, 17-től MAFAK-gyűlés és pingpong. Monoron a filmszínházban IS-tól és 20-tól: Nem kell min­dig kaviár. Úriban 15-től az általános iskolában a barkács szakkör foglalkozása, a művelődési házban 9-től a kézimunka szakkör összejövetele. ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János, (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.), Maglódon és Ecseren: dr. Kör­mendi Csaba (Maglód), Mono­ron, Monori-erdőn, Vasadon, Csévharaszton és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendcn: központi ügyelet (Sülysáp, Losonci u. 1., telefon: Sülysáp 50.). Üllőn: dr, Koncz Lajos, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Baj­csy-Zs. u. 68.) Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a fő­téri, Vecsésen a Kun Béla té­ri, az üllői és a gyömrői. Fog­orvosi ügyelet: szombaton reg­gel 7 órától 13 óráig Monoron a szakorvosi rendelőben, a ve- csési és üllői betegeket 8-tól 13 óráig a vecsési szakrendelő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig: Budapesten, a VIII. kerület­ben, a Szentkirályi utcai szak- 'rendelőben. Állatorvosi ügyelet : dr. Var­ga Dénes, Pilis, Kossuth L. u 49. Beteg állatok bejelentése: szombaton reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógy­szertárban, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. egyéb segélykérelmek sorsá­ról döntenek. A közmondás ma is időszerű ISMERŐSÖM A KERTJÉ­BEN külön gonddal ügyeli a legújabb virágszerzeménye­ket. Most éppen annak örül. hogy pompásnak ígérkezik az egyik, egyelőre csak zöld le­veleit mutogató csoport. Mondja, hogy a magot még tavaly ősszel szedte Sárbo- gárd főutcáján, gyönyörű vi­rágerdő van ott minden köz­területen. Én ellenben a tol­las szegfű kibontakozását fi­gyelem, amelynek magját má­sik ismerősömtől kaptam, aki viszont balatonfüredi útján nem tudott ellenállni, s kis zacskóba csipegette a virág­magvakat. Nem szólt ezekért a „magánakciókért” senki, miért is szólt volna, nem van­dalizmusról voit szó, és hát tudvalévő, hogy aki a virágot szereti... Jó lenne megérni, hogy Mo. nor közterein legalább egyszer az életben látnék valakit, aki virágmagot gyűjtöget ősszel, mert megejtette a nyári, gyö­nyörű virágzás látványa. Le­het, hogy láthatnék is ilyet. Ha lenne virág. Emlékszem, amikor a Forrás Áruház előtti egyetlen foltban kinyíltak a csillagformában ültetett piros tulipánok, majd’ az aszfaltba gyökereztem, a mágdöbbenés- től. Jé, virág a főtéren! Igaz, később lopták, de hát jut is, marad is, minél több van, an­nál kevésbé venni észre a hiányt. De hát mit is beszélek itt összevissza, amikor azokon a nevezetes tulipánokon, meg a kis gyógyszertár előtti rózsá­kon kívül nincs virág. Mint­ha háromfélét ismernénk: az árvácskát, a paprikavirágot és a szegfűt. Pedig uram-atyám, hányféle van még ezeken kí­vül, egynyári és évelő, törpe­dáliától a menyecskeszemig, afrikai aranyvirágtól a... Hirtelen nem is lehet elő- számlálni, mi minden pom­pázhatna a Marx-ligetben. az evangélikus templom előtti parkban, a főtér mindkét ol­dalán, a tereken, útszéleken. Abban a három virágkútban például, ahol többéves paraj­nevelés után az idén először pár szál fehér meg rózsaszín szegfű díszük, páratlan lát­vány lenne, a betonkáván ol­Dobozba kerül a káposzta w Folyamatosan termel a ve­csési Ferihegy Termelőszövet­kezetben a nemrég üzembe helyezett dobozoló gépsor. A zöldségfeldolgozó üzem új büszkesége savanyú káposztát tölt be a konzervesdobozok- ba. Mózer József — alsó képün­kön — beszippantja az 1 ezer 200 kilogrammos kádakban ér­kező káposztát a gépsorba. Percenként 128 darab teli do­boz kerül ki a töltőgépből. Kun Attila — jobb oldali ké­pünkön — figyeli, segíti a töl­tő munkáját. (Hancsovszki Já­nos felvételei) W dalt elfolyó, pompázatos sar­kantyúvirág. És ha a cipő­bolt meg az ügyvédi munka- közösség előtt nem kókadt, féiszáraz gyepre vigyáznánk kétségbeesetten — olyannyira, hogy tízezrekre rúg már a csakazértis ott parkoló au­tósok bírsága —. hanem, mondjuk, nagy foltokban vi­rágozna ott a porcsinrózsa, a díszpipacs, a tűzliliom, a... Nem hiszem, sőt esküdni mer­nék rá, hogy a virágerdőbe nem hajtana be egyetlen meg­átalkodott autós sem. Nem vinné rá a lelke. BESZÉLGETTEM A MÚLT­KORIBAN a költségvetési üzem ma már nyugdíjas ker­tészével, aki most sem tud úgy elmenni az élő sövények mellett, hogy meg ne nézze: rendesen megnyírták-e őket. Mondták is a faluszépítő bi­zottság egyik ülésén: — ... azóta sem olyanok azok a sövények, mióta nem a Keszeg Sándorék gondoz­zák.. . És beszélgettem az utódjá­val is. Sok mondanivalónk ugyan nem volt, lévén Mono­ron virágból is, a virágokhoz szívvel és ésszel közeledő szakemberből — mármint hivatalosan működő szakem­berből — szemlátomást kró­nikus a hiány. Annyit azért kölcsönösén elmondtunk egy­másnak, hogy ami van, az parkfenntartási költség ide vagy oda, alig több a semmi­nél. De hát bele kell ebbe nyugodni? Tudomásul kell venni egyszer s mindenkorra, hogy amíg másutt a ragyogó nyárban napsugár öleli a lángvirágot, nálunk por aszal­ja a szamárkórót? Annyit beszélünk a környe­zetszépítésről, a virágosítás- ról, holott tulajdonképpen jobb lenne, ha hallgatnánk — és tennénk valamit. Biztosra veszem például, hogy a helyi népfrontbizottség aktívái sok­kal szívesebben vennék, ha nem környezetvédő őrséget szerveznének belőlük, ami jobbára úgyis csak egy eivé- gezhetetlen, képtelen feladat, hanem rájuk bíznák, hogy adott esetben ugyan szervez­zék már meg egy-egy park­részen a locsolást, a gyomta­lanítást, mert épp nincs rá ember, vagy nincs rá pénz. Nem szeretek idegen pél­dákkal előhozakodni, de szö­get ütött a fejembe az is, amit egy külföldön sűrűn megforduló kolléganőm me­sélt: Ausztriában a gyerekek környezetismereti órán fog­ják a kiskapát, a gereblyét, s iskolakert híján minden cso­portnak jut egy, az ö gond­jaikra bízott parkrész. Míg a mi diákjainknak kampány- feladat minden márciusban, áprilisban a szemét osszesze- degetése ... — Ez az egész írott ma- laszt. Utópia. Itt nem lesz vi­rág, itt legázolják, lopják a virágot,' itt még a betor.pad meg a lánckorlát se marad meg — hallom lelki füleim­mel. TALÁN KI KELLENE pró­bálni. Ha lopják, hadd lopják, az már azt jelentené, hogy van miből lopni. És ha egy­szer olyan sok virágunk len­ne, hogy gyönyörűség lehetne végigsétálni Monor centrumá­ból ki, egészen az állomásig, azt a pár eltulajdonított csok­rot észre se vennénk. Marad­na még annyi, amivel büsz­kélkedhetünk ... Koblencz Zsuzsa Elmarad Elmarad a gyömrői Petőfi Sándor Művelődési Házban június 21-re — szombatra — meghirdetett rozsnyói Búzavi­rág együttes néptáncbeirrata- tója. Sportbemutató Pilisen Tigrisugrás a szőnyegen A napokban nagyon sok gyermek és felnőtt zsivajától volt hangos a pilisi sportpálya. Az 1. Számú Általános Iskola tartotta az ez évben esedékes tornaünnepélyét. Bár az idő­járás nem a legmegfelelőbb volt, de így is élvezni lehetett az összefüggő csoportgyakor­latok szépségét. A Himnusz meghallgatása után Kriskó János igazgató- helyettes mondott nyitóbeszé­det. Az első látványos meg­mozdulás Jánosa István ve­zényletével az indulóra törté­nő együttes bevonulás volt. A felsősök és az éppen szerep­lésre váró diákok a pálya szé lén ültek egymás mögött, tö­rökülésben. Eközben a nézők elé felso­rakozott az a csoport, amely a régi idők tornáját elevení­tette fel. Még a legzordabba kát is megnevettették a „tor- nárok”, mikor hozzáfogtak a gyakorlatok elvégzéséhez. A gyermektornászok korong gyakorlata után az alsósok mutatták be, hogy mit is ta­nultak a tornaórán az elmúlt hónapokban. A felkészítő nevelők közt szerepelt Balázs Györgyné, Ocztós Györgyi, Sáfrány Józsefné, Major Pál- né, Lenthár Rózsa, Senkei Györgyné, Kircsi Katalin és Kröpfl Katalin. A tanárnők kitartó munkája meghozta gyümölcsét. A másodikosok úszógumi-gyakorlata, a har­madikosok táncos szalaggya- korlata. valamint a negyedik osztályosok szabad- és kari­kagyakorlata hatalmas tapsot kapott. A tanulóik vidám és divatos zeneszámofcra tornásztak. Szerepelt a listán a Hófehér­ke című mesefilm zenéjétől az indulókon keresztül a disz­kókban közkedvelt Modern Talking több számáig minden. Az első szünetben Kriskó Já­nos kiosztotta a kisdobos spor­tolók közt a megérdemelt ok­leveleket, könyveket. Ezek a tanulók — nem mjnden spor­toló, csak a kiemelkedő telje­sítményt nyújtók — részt vet­tek a versenykiírásban sze­replő sportágak majd mind­egyikén. Mezei futásban, há­romtusában, négy tusában, öt­tusában, futó csapatbajnoksá­gon, tollaslabdában, labdarú­gásban és még sorolhatnám, a körzeti versenyekről tovább­jutottak a megyei versenyek­re. Elhoztak 8 aranyérmet, 15 ezüstérmet, 11 bronzérmet és ezen túlmenően több negye­dik, ötödik helyezést. Ezek a diákok számtalan iskolát meg­előzve érték el eredményeiket. Ez köszönhető sikereik ková­csainak, a fáradhatatlan és kitartó testnevelőknek is. Ezt követően a tornászok rövid talajtorna-bemutatójára figyelt mindenki. A mozgé­kony, és ügyes fiúk, lányok szőnyegen mutattak be tigris­ugrást, különféle bukfenceket, 1 szaldókat. A műsor ezek után még mindig az egyforma ru­hába öltözött alsósok gyakor­lataival folytatódott. A, második szünetben Kris­kó. János tanár az úttörők kö­zött is kiosztotta az oklevele­ket és könyvjutalmakat. Az előbb felsorolt éremgyűjte­ményben a felsősök helyezései is benne vannak. Szintén ki­váló eredményeket értek el, ezért messzemenő dicséret il­leti őket. Balázs Györgyné fel­ügyelete alatt most a torná­szok szekrényugrásokat mu­tattak be. Egy-egy lendületes ugrás olyan szépen sikerült, hogy a közönség tapssal ju­talmazta. Ezután egy látvá­nyos táncos bemutató követ­kezett, amelyet Lenthár Rózsa testnevelő tanított be a piros kalapos, miniszoknyás lá­nyoknak. A tetszésnyilvánítás — a nagy taps itt sem maradt el. A tenyerek már szinte vö­rösek voltak, de most jött még a java, a felsősök próbatéte­le. Az 5—6—7—8. osztályosok egyszerre, az egész pályát el­foglalva mutatták be együttes szabadgyakorlatukat. Gondo­san ügyelve tartásukra, fe­gyelmezetten végezték a gya­korlatokat. A sportünnepély a Szózat meghallgatásával ért véget. Legközelebb — a hagyomá­nyokhoz híven — négy év múlva láthatunk egy újabb látványos és jól megszerve­zett bemutatót. Földvárszki Magdolna SSI4 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents