Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-19 / 143. szám
1988. JCN1ÜS 19., CSÜTÖRTÖK Sziinetfoi is olvasnak Válságban van a munkásmüvelődés? r / Újra kell gondolni a feladatot nyl következményeit saját bőrűnkön érezzük, társaí - - . ■ ' Igaz, hogy szünidő táján a gyerekeket hat lóval is nehéz az iskolába bevinni, de úgy tűnik, a nagykovácsi tanulókra mindez nem vonatkozik. A vakáció idején is szívesen járnak a könyvtárba, ahol tizennégyezer kötetből választhatnak kedvükre olvasnivalót. A fiatalabbak eligazodását a könyvrengetegben a szünidőben is a felső tagozatos kis- könyvtárosok segítik. Felvételünkön Harangozó Dávid (Erdősi Ágnes felvétele) < ralis céljaink megvalósulá- ^ sát. Leszűkítve érdeklődésemet, Vácott járva, a munkásművelődés helyzetéről és jövőjéről faggattam az üzemi és a városi kulturális élet vezetőit, de tergerbe csöppentem: egyrészt, mert mindannyian másként értelmezték ezt a fogalmat, másrészt, mert munkásművelődésről, a meghatározó folyamatok tengernyi közegéből kiragadva, lehet, de nem érdemes beszélni. Fontos tanulságok A Madách Imre Művelődési Központban kezdtem köruta- mat, ahol Varga Zoltán igazgató és Gaál Anna, a helyettese, egymás szavába vágva, egymást kiegészítve összegezték tapasztalataikat; Múzsák 1986/2* Sók szín, érdekes írás S Múzsák ez évi második számában Takács Béla mutatja be a 425 éves fennállását ünneplő debreceni nyomda művészi értékű kiváltságlevelét. ízelítőt kínál a lap a Magyar Nemzeti Galéria Lélek és forma című kiállításának gazdag anyagából és megismertet a szombatihelyi Smidt Múzeum épületének és gyűjteményének történetével. Jézus életének története 'évszázadokon át foglalkoztatta az alkotók képzeletét, a szakirodalom pedig Arma Christi néven foglalja össze mindazon tárgyakat, amelyeket Krisztus meghurcoltatása és keresztre feszítése során használtak — ezek ábrázolásának történetét Verebélyi Kincső dolgozza fel. A fotóművészet egyes műfajainak történetét áttekintve Győri Lajos ezúttal a hazai tájfényképezés kezdeti időszakát tárgyalja. „Villanyos távcső”, „távolbalátó készülék” és sok más, már elfeledett kifejezés jelölte egykor azt, az időközben mindennapi életünk részévé vált eszközt, amit televíziónak nevezünk, s mint Kozma Gyulától megtudtuk, a találmány útját sok magyar feltaláló is egyengette. A kalandos életű Casanova utazásait pedig Pelle János követi nyomon. Gellért Katalin Érzékeny harmónia című írása Edouard Viilard munkásságáról szól. ■— A munkásművelődés a történelmi múltunkat magán viselő, politikai színezetű kategória. Szükség volt rá és tartalmi vonatkozásaiban ma is fontos, azonban zavarban vagyunk, ha megkérdezik, mit is értünk alatta. Tevékenységünkben a pontos határvonalat szinte lehetetlen meghúzni. Egy munkás ugyanúgy lakótelepi lakos, fiatal, avagy bejáró ingázó. Vácra és vonzáskörzetére amúgy is jellemző, hogy a munkaképes lakosságnak közel 60 százaléka, mintegy 34 ezer ember ingázó. Más megközelítésben, a több mint 40 kiscsoportunknak, majdnem 10 tanfolyamunknak, avagy nagyszámú zenei együtteseinknek munkások ugyanúgy tagjai. Ilyen esetekben tehát nincs értelme a szétválasztásnak. Természetesen vannak olyan konkrét feladatok, amelyek csak az üzemekkel való együttműködésben valósíthatók meg: rendezvényeiket — ha igénylik — szakmai, tárgyi segítséggel támogatjuk. Az év eleji tapasztalatcsere üzemi népművelőkkel két fontos tanulsággal járt: egyrészt javítanunk kell az együttműködést,. a kölcsönös tájékoztatást, másrészt jobban figyelembe kell vennünk, hogy az üzemek részéről a szórakoztató és a pihenést nyújtó programjaink iránt nőtt meg az érdeklődés. Eddig évenként támogattak bennünket a gyárak, de most már egyre kevésbé. Éppen erről tanácskoznánk a közeljövőben a vállalati szakszervezeti vezetőkkel egy összejövetelen, amelynek Bacsa Tamás, a szakmaközi bizottság elnöke a szervezője. Bacsa Tamás a szakszervezeti székházban fogadott. — A munkásmüvelődés az utóbbi öt évben nem éli reneszánszát — mondta. Szinte kézzel, tapintható az igény és az értékrend módosulása. A gazdasági szempontok előtérbe kerülését országos méretekben is észleljük. Csökkenteni kezdtük a kulturális beruházásokra fordítható pénzösszegeket; szerintem ez visszalépés. Hiába szervezzük jobban az eddigi kulturális tevékenységeket, az anyagi fedezet akkor sem nélkülözhető. Pénz nélkül sem az ország, sem a város, sem a magánember számára nincs kultúra és művelődés. Olyan dolgot pedig számon kérni — mondjuk színházlátogatást —, amelyre Ablak - 150. Valami jóféle debreceni ásványvízzel íoccintgatva, derűs hangulatban ünnepelte meg százötvenedik jelentkezését az Ablak szerkesztősége. Ez igen — bsettintettek Feledy Péterék, amikor azt a fiaskónként ötforintos nedűt kortyolgatták. 3 míg nyeldekeltek, mi, ennek a közkedvelt műsornak a notórius nézői szintén cset- í inthettünk egyet: ez igen! Mármint a televíziónak ez a irö zön s égszo ligá 1 a ti váll a! kö zása érdemli meg a hurrázást, a tenyércsapdosást, hiszen ha ralami igazán jó ötlet virágba szökkent a Szabadság téri izerkesztöségek háza táján, akkor ennek a péntek kora esti élű adásnak az útra bocsátása igazán ezek közé tartozik. Pedig nem volt valami biztató a kezdet. A leghétköznapibb előfizetői bejelentésekkel — itt egy csőtörés, amott egy lakásbeázás — foglalkozni holmi nagyriportok, mélyinterjúk helyett, és afféle kifejezetten rádiós kiszolgálásra — időjárás-előrejelzésre, úti tanácsokra — fordítani a drága műsoridőt, nos, ez a penzum sokaknak nemigen tetszett. Ám aztán hónapra hónap, évre év, és mind több elismerés áradt Peták István felelős szerkesztő csapata felé. Dicséret, sőt szeretet Is, hiszen lassacskán egy olyan stábot toborzott ő össze, amelynek egyik-másik tagjához erősebb érzelmi szálakkal kötődhet a nézősereg. Nyilván mondani sem kell, hogy a kiskertek nagymestere, dr. Bálint György érdemelte ki nagyon gyorsan egy egész ország ro- konszenvét — időszerű tanácsait úgy hallgatjuk, mint megfellebbezhetetlen agro- stratégiai hadparancsokat —, de például Kóthy Judit Rokonszenves rámenősségét is több jó útra térített magán- és közügy bizonyítja. Hanem -ez a száztöven Ablak-adás mintha egy kicsit túlzottan magabiztossá is tette volna a közreműködők egyikét, másikát. Ezt elpanaszolva nem csupán arra a kelleténél fesztelenebb izgés- re-mozgásra gondolunk, ami a stúdió látványát — egyúttal a szigorúbb ítéletű nézők kedélyét — borzolgaíja, hanem a felkészületlenség, az oda nem figyelés kisebb-nagyobb jeleire. Megesett például, hogy az ügyeletes mű sorvezető kollégámnak titulálta azt az Enyedy György akadémikust, aki valóban egy hosszabb elemző cikket írt a Heti Világgazdaságba, de ak: e publikációjától eltekintve mégis sokkal inkább a településfejlesztés első számú — amúgy pécsi székhelyű — szakembere. S ugyanígy megesik, hogy onnan merítenek témát, ahonnan más forgatócsoportok már bőségesen belakmár óztak. A Hungaroring mogyoródi építkezéséről például a Híradó és a sportrovat is egymás után .hozta a traktát, és hát a ferihegyi gyorsforgalmi út hányattatásáról sem az ablakosok értesültek, illetőleg értesítettek először. Persze, mindez csak apró szeplő azon a rokonszenves ábrázaton, amelynek feltűnését egy ideje már a kettes csatornán is üdvözölhetjük, hiszen az a bizonyos hatvan perc olykor kilencvenre hízik. Ám még ez a tengernyi sugárzás sem untat! Nem, mert túlnyomó többségében tényleg a közérdek a szerkesztés ve- zércsiillaga, és ahogyan fogyaszthatóvá elegyítik a kép- meg a hanganyagot, az is igazán kedvünkre való. Linda. Ebben a mostani nagy Mundial-lázban minden egyéb címkéjű betétre jobban figyelünk. Nem volt ez másként a minapi Lindával sem, amely rendőrlányos sztoritól végr e valami kuncogta tó csacskaságot reméltünk. Nem adta az ebadta! Mind ehelyett egy rétestészta módjára elnyújtott reklámfilmet, szolgáltatott a Pécsi Balettről. Ráadásul ezek a baranyai balerinák már nem is olyan többcsillagos exportcikkek a nemzetközi táncpiacon. Majdani kelendőségük legalábbis kétséges... Akáca László egyre kevesebb forint jut á családi költségvetésből, nem tisztességes dolog. A vezetők példája Beszélgetőpartnereim a negatív helyzetkép ellenpéldájaként a körülbelül 40 üzem közül a Forte és a CEMÜ kulturális tevékenységét emlegették. Ez utóbbiba látogatva kíváncsi voltam, itt miért nem érezhetők a murakásművelő- désselj kapcsolatos, országosan is megfigyelhető „válságjelenségek”. Szabó Sándorné, a kulturális bizottság jelenlegi vezetője és Tóth Gézáné mun. kaverseny-felelős válaszoltak kérdésemre: — Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nálunk nem csökken az évi költségvetés és a munkások érdeklődése a művelődés iránt. Egyrészt azonban a vállalati vezetés lehetővé tette a szinten tartást, a hiányzó összeget az érdekeltségi alapból pótolván, másrészt üzemvezetőink saját példamutatásukkal ellensúlyozzák ebben az „elanyagi- asodó” világban a művelődés, a kulturális rendezvények iránti érdektelenséget. A 940 dolgozó 70 százaléka törzsgárdatag, 550-en dolgoznak 33 szocialista brigádban. Nálunk szinte mindenki mindenkit személyesen ismer, tudjuk, hogy mi érdekli a munkásokat. Ennek köszönhető a Deákvári esték fórumjellegű rendezvényeinek sikere is. A szocialista brigád- és munka- versenymozgalom is eleven. A közösen kialakított pont- rendszer szerinti értékelés adja a tekintélyét és komoly erkölcsi súlyát, a pénzjutalom mellett. Nem jelent problémát, hogy a szocialista brigádok tagjai gmk-ban is dolgoznak, mert más-más értéket képviselnek ezek a tevékenységek. Életközeli, differenciált Kármán Istvánnal, az MSZMP Vác Városi Bizottsága agitációs és propagandamunkabizottságának munkatársával a munkásművelődésről folytatott beszélgetés közben egy átgondolt, korszerű kultúrpolitikai szemlélet körvonalazódott: i — Kritikus gazdasági helyzetünk kultúrára való hatása annyiban talán még hasznosnak is mondható, hogy kényszerít bennünket eddigi tevékenységeink újragondolására. Éppen a munkásművelődéssel kapcsolatban szükséges ez, mert fogalmi és tartalmi zavarok övezik. Ezen a területen, egy-két kivételtől eltekintve, megmerevedett művészet- és rendezvénycentrikus szemlélet uralkodik, amely életidegen, az alapvető érdekeket figyelembe nem vevő követelményeket állít, s így nincs létjogosultsága. Az eddigi munkásművelődés helyett minden dolgozó számára olyan munkahelyi művelődés kialakítása szükséges, amelynek célja: az anyagi, a politikai és a kulturális biztonság megszerzése. A közvetlen környezet műszaki-technikai ismerete mindennél fontosabb. Lényeges a feladat- és pénz- elosztás demokratikus fórumainak megteremtése. az anynyelvi és az idegen nyelvi nevelés, a munkahelyi légkör- és környezetvédelem, mentálhigiénés ismeretek — ne is soroljuk tovább. Csak ez után következhetnek a magas kultúra elemeit hordozó kulturális rendezvények. A mai nép- gazdasági helyzet sókkal konstruktívabb munkásokat tételez fel, mint eddig. Az egész társadalmat érintő demokratizálódási folyamat kezd kibontakozni. Ebben a közegben talán létrejöhet az az összefüggő rendszer, amelynek első láncszeme egy komplex, célirányos gazdasági stratégia, majd ennek következményei: átgondolt munkaerő-gazdálkodás, oktatási, képzési tervek, s végül a munkahelyi művelődés konkrét feladatainak megjelölése, életközeli, rétegdifferenciált programjai. Űjj írisz Hf.ti FILMTEGYZET A betörés nagymestere Jelenet A betörés nagymestere című filmből A néző alighanem elámul, miközben ezt a francia filmet (Patrice Leconte rendező munkáját) nézi. Nem feltétlenül a sztoriin, amely úgy indul, mint a híres Megbilincseltek, mivelhogy két bűnözőit összeláncolnak, de ők így is meg tudnak szökni a francia rendőrség elől, sőt, egészen fantasztikus hegymászó kalandokba bonyolódnak, csak úgy csupasz (és összebilin- cselt!) kézzel. És nem is feltétlenül' azon, hogy a történet egy váratlan fordulattal átmegy hekus-sztoriba, mert kiderül: az egyik összeláncolt nem bűnöző, hanem magánbosszúra közérdekből szövetkezett hekus. Ilyen is volt már — ha jód emlékszem, legutóbb Bélmondo „épült be” egy még cifrább ügy kapcsán, még az afrikai fegyenotelep borzasztó körülményeit is vállalva. Amin elámulhatunk, az valami merőben más, nem film- művészeti (vagy legyünk szerényebbek: nem filmes) dolog. És mégis főszereplővé, fontossá, abszolút értelemben véve is a feszültség megteremtőjévé, hordozójává és fo- kozójává lép elő. Ez pedig nem más, mint a technika. A film lényegében arról, vagy főként arról szól1, hogy a hekus-élbűnöző és társa, aki valódi bűnöző, a kasszafúrók legjelesebbje, egy játékkaszinó minden elektronikus rafinériával felszerelt, abszolútnál is abszolútabb biztonságú széfjét akarja kifosztani. Az indítékok most mellékesek. A fő: az óriási pénz meg a rendkívüli technika. Az egyik részéről: az ellenállhatatlan vonzás, a másik részéről; a vele megküzdés kihívása. És itt jön végre az ámulat. Ezt a kaszinói széfet olyan többszörös biztonsági rendszerrel védik, amit elméletben lehetetlen kijátszani, mert ha az egyik rendszerben valami hóiba keletkezne, vagy sikerülne átjutni rajta, nyomban működésibe lép a következő rendszer. Tehát itt most az elektronika és az ember küzdelmét fogjuk látni, azt, milyen módon lehet kifogni a legravaszabbul megtervezett védelmi trükkölkön is. A film feszültségét, az izgalmat tehát már nem a különböző karakterek összeütközése, a konfliktusok pontos felvázolása és kibontása adja, nem a színészi' játék a fontos, hanem az elektronikai mesteremberek és a komputerek harca. Majdnem valamiféle sci-fi már ez, majdnem tökéletesen elembertelenítve; majdnem a tökéletes bűntény megvalósítása. Hideg, szenvtelen és kiszámított izgalomkeltés, komputerrel adagolva a komputerek világában. S amikor a film emberi akar lenni, akkor kénytelen-kelletlen visszacsúszik a jó öreg klisékbe: a férfias hekusba belehabarodó szépasszony és a hiába ácsingózó kasszazseni háromszögét, a sikeres mact kódöntés után a pénzzel meglógó haverok örömét látjuk búcsúzóul. Szóval: félemás munka, amelyről leginkább a hasonló korábbi munkák jutnak eszünkbe (a Hogyan kell egymilliót lopni? például). Az viszont igaz, hogy ezekben a technika még korántsem volt ilyen tökélyre fejlesztve. S miközben a kamerák, érzékelők, relék, kijelzők és más mifenék tömkelegét nézve szédülünk, eszünkbe villan, hogy mifelénk, a Dimitrov tér sarkán, a postahivatalban, ennyi haoaeáré helyett elég volt egy közepes méretű konyhakés is a biztonsági berendezések leküzdéséhez. Hát hiába, fejlődnünk kell még... BMX-banditák Bűnügyi film ez is, de egészen más változatról van szó. Az ausztrál film ugyanis: gyerekszereplőkkel készített bűnügyi komédia. Persze, azt is mondhatjuk: a technika itt a főszereplő. Csakhogy ez is másfajta technika, mint a francia filmben. Itt ugyanis a legfejlettebb technikai eszköz az a bizonyos BMX, ami nem más, mint egy spéci, terepjárásra is alkalmas kerékpár névrövidítése. S nem sokkal bonyolultabb a film másik fontos technikai eszköze sem: a rövidtávú rövidhullámú CB- rádió. Az előbbi eszköz néhány tizenéves kedvenc közlekedési és sporteszköze, az utóbbi néhány közepesen ütódött banditáé — lenne, ha a gyerekek véletlenül meg nem találják azt a CB-rádió szállítmányt, ami a nehéz fiúk nagy balhéjához okvetlenül szükséges lenne. Ebtől kezdve a film nem más, mint a némafilm korából már untig ismert kergetőzések sorozata. Néhol nem is szellemtelenül zajlik ez a Ki kit ka<p el? című vetélkedő. A gyerekek csudákat művelnek kerékpárjaikkal, nincs olyan hely, terep, időpont, amelyen és amikor meg ne tudnák lepni a banditákat — ezek meg egyvégtében annyi lükeséget követnek el, hogy az lenne az isteni csoda, ha nem buknának le. A gyerekhad — és a BMX kerékpárok — győzelme nem maradhat el. Kitörvén a nyári vakáció, az ausztrál film bizonyára jelentős tinédzserközönséget vonz majd — de azért feltehetőleg az alsóbb évjáratokból inkább. A serdül tebb tizenévesek miár a francia filmhez mennek — elvégre az elektronika izgalmasabb, mint a mégoly spéci bringák. Donald kacsa nyári kalandjai Hogy a vakációzó még kisebbek se maradjanak új film nélkül, a filmforgalmazás bedobta ezt a Walt Disney rajzfilmet. De vigyázzunk: itt nem egybefüggő, kerek sztoriról van szó. Úgynevezett epizódfilm ez, melyben tizenegy rövid történetet láthatunk. É történetek hősei természetesen a jói ismert Walt Disney állatfigurák, Donald kacsától Pluto kutyáig, Miki egértől a haszontalan mókusokig, akik sok galibát okoznak. A filmek elég tág időt fognak át: a. legrégebbi epizód 1938-ban készült, a legfrissebb 1955- ben. De valamennyi bravúros technikával készült, s a figurák elbűvölőek. Takács István
