Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-17 / 141. szám
Lelkes és elismerő bejegyzések Érdeklődésük ellentmondásairól Feltűnő jelensége Vác kulturális életének, hogy számos intézmény rendez képzőművészeti kiállításokat. A ' Vak Bottyán Múzeum a görög templomban, a Hincz Gyűjtemény Kamaratermében, a Madách Imre Művelődési Központ két helyszínen, a Katona Lajos Városi Könyvtár kis galériájában egész évben változó kiállítások rendezésével igyekszik az intézmény egyik fontos feladatát teljesíteni: lehetőséget biztosítani a város lakóinak, hogy képzőművészeti alkotásokkal találkozván jobban kiteljesedhessék személyiségük, formálódhasson emberségük, kielégítően alakulhasson világhoz való viszonyuk. A kiállításokat rendező intézmények számos módon értesítik erről a lehetőségről a város lakóit. A Váci Hírlap, a váci műsorok ajánlása csaknem minden emberhez eljut éppen úgy, mint az utcák figyelemfelhívó plakátjai. Sokan kapnak névre szóló meghívót is. A kiállítás-megnyitók közönsége, a kiállítást látogatók száma azonban igen változó, legtöbbször gyér. A vendégkönyvek lelkes bejegyzései mellett sok az elutasító vélemény is. A művészetek iránti eredendő igényt jelzi azonban, hogy a városban olyan intézmények is rendszeresen szerveznek kiállításokat, melyeknek ’ elsősorban nem ez a hivatása (Tungsram Rt., Váci Fényforrásgyár, Híradástechnikai Anyagok Gyára stb.). Mutatja ez, hogy bármennyire segíti is a termelőmunkában való részvétel az ember személyiségének kiteljesedését, nem nélkülözhető e folyamatban a művészet emberformáló szerepe sem. Van-e és mi a funkciója hasznosság szempontú hétköznapjainkban a művészetnek? Tudja-e vagy kell-e tudnia a művészetet elutasítónak vagy igénylőnek, hogy embersége formálódásának, világhoz való viszonya alakulásának egy lehetőségét fogadja el vagy utasítja el? Hol kezdődik a tudatos igénylés vagy elutasítás ? BH9 ÍÍHÍ3 Iskolai oktatási gyakorlatunkban a pedagógus személyes megítélésén múlik, hogy a kultúra történeti fejlődésének áttekintésében milyen helyet biztosít napjaink művészeti megnyilatkozásainak: színház- és kiállításlátogatásnak, hangversenyhallgatásnak. Ennek következtében nem véletlen, ha a középiskolások nagy része előtt ismeretlen a kiállítási katalógus műfaja, s hogy a várós kiállítóhelyeit esetleg egyáltalán nem ismerik a gyakorlatból. (Ezt jelezte egy középiskolásoknak rendezett vetélkedő.) így személyiségük kialakulásának egyik fontos szakaszában nélkülözik az azt akár alakítani is tudó egyik lényeges lehetőséget. A művészetek történeti nagyjaival megismerkedtek ugyan, s azokat többnyire értik is — hiszen megtanították őket érteni. Ennek a folyamatnak napjainkba vezető szakaszához viszonyulni azonban nem tanultak. Örvendetes tény azonban, hogy a képzőművészet megismertetését, népszerűsítését célúi kitűző kezdeményezésekhez lelkesen kapcsolódnak a középiskolások. A kiállítótermek vendégkönyveiben egyre gyakrabban találni rendszeresen visszatérő iskolai csoportokat a pedagógus vezetésével, aki a kiállításon látottakat esetleg a tananyag feldolgozásához is felhasználhatja. A hagyományos iskolai gyakorlat alapján, mely csak az elmúlt művészeti korszakok ismertetésével foglalkozik, kézenfekvő az első okos reakció, mellyel napjaink képző- művészetének elhanyagolására válaszolnak: a régiek érthetők, a modernek érthetetlenek. Ez a felfogás alakul majd tovább, amikor a régiek ugyan érthetőek lesznek, de mégsem egészen a mai élményvilágunkból szólók — így megszületik a felmentés az irántuk való érdeklődés alól. De az embernek nembéli jellemzője a műalkotás nyújtotta katarzis iránti igény — az emberségünkre a cikk elején már említett lehetőségek szerint gyakorolt hatása miatt. Így elkezd keresni az igénynyel rendelkező. S a valóságot értelmezni segítő művészet helyett — gyakran választ a valóság törvényszerűségein felülemelkedni hazudót. Nembéli korlátáinkat felismerni segítő, létünknek mégis értelmes célokat megfogalmazó művészet helyett — gyakran értelmes választ csupán pillanatnyi örömöket hangsúlyozót. Egyéni hibáinkat is megmutató művészet helyett — gyakran választ a hibákról figyelmünket élfordítót. A problémákkal szembenézni tudó s azok megoldására lehetőséget kereső művészet helyett — gyakran választ a problémákat letagadót. Anyagi érdek nélküli igényeink színvonalát növelő művészet helyett — gyakran választ a szellemi és érzelmi kisszerű- séggel, középszerűséggel meg- elégedőt. i ss 13 Valóban nem érthető az elutasított? Mindig értjük akár egymás szavait is? Szóban is gyakran használunk olyan jelzéseket, melyeknek nem a tartalma, hanem esetleg hanghatása, hangulata a fontosabb. Mivel ebben nagyobb gyakorlatunk van, észre sem vesszük, hogy nyelvi elvonatkoztatással, absztrakcióval élünk. Észre sem vesz- szük, hogy különböző jelentésárnyalatok között választunk, hogy kiemeljünk gondolatainkból lényegeket, hogy pontosan megfogalmazva közöljük élményeinket, tapasztalatainkat. Gondolkodtatunk másokat ezáltal, vagy érzelmi reakciókat váltunk ki. Ezt sem mindig érti, fogadja a címzett úgy, amint várnánk. S nem mindig fogadjuk el értetlenségét, közömbösségét. Bármilyen hétköznapi közlendő, kapcsolatkeresési szándék megértéséhez szellemi és érzelmi energia szükséges. Erre sem mindig szívesen áldozunk. Mégis: a hétköznapokban és ehhez a művészettel való találkozás pillanataiban is meg kell találnunk az alkalmat emberségünk újragondolására, megtalálására, továbbépítésére. B. M. A. Felújítás előtt ízes finomságok .W •Rövidesen megkezdik az 512- es számú cukrászüzen) felújítását. Addig amíg nem készül el új üzemük a Köztársaság úton itt készülnek a finomságok. Kilencféle torta, ötvenféle sütemény. Szobtól Dunakesziig, sőt Salgótarján környékére is jut készítményeikből. Alsó felvételünkön: Mikó Mihályné egy ovális születés- napi tortát díszít. Jobb oldali képünkön: Nádori Józsefné a mignonhadat szépíti. (Hancsovszki János felvételei) jm Gázszünet. A TIGÄZ értesítése szerint június 26-án, csütörtökön reggel 8—16 óráig Deákváron szünetel a gázszolgáltatás a Gombási úti lakások rákötése miatt. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1986. JÚNIUS 17., KEDD Együtt tervez a tanács a lakókkal A társközségek is bizakodnak * Építési telek a letelepülőknek A nyolcszázhatvan lelket számláló Kisnémedin a helyi elöljáróságot tizenhét tanácstag alkotja. A közigazgatási apparátus változatlanul a központi községben, Váchartyán- ban található, de a kisnéme- dieknek ma már nem kell mindenért odaszaladgálniuk. így mondják a bolt előtt beszélgető asszonyok. És mit mond Muka Pál tanácstag? — Csodát mi sem tudunk tenni, de a, falunk sorsa, jogos igényeinek kielégítése talán könnyebben megy majd, mint eddig. — Mire gondol pontosan? — Csak a reális, csak a megvalósítható dolgokra. így például a megkopott járdák felújítására, az utak portalanítására, az utcai világítás korszerűsítésére. Az a véleményem, hogy az évekkel ezelőtt végrehajtott körzetesítésekkel nem sóidat fejlődött a községünk. Nem csoda, ha elöregedett a falu, mert a fiatalok ha tehetik, elköltöznek innen. Utak építése — Gondolja, hogy az itt felsoroltak megvalósíthatók? — Nem nagy feladatok ezek, és én hiszek a mihamarabbi megvalósításukban. Bevallom, egy darabig magam is- kételkedtem benne, amikor a választások előtt a lalugyűlésen ezekről és jó néhány gondunkról, célunkról szó esett. De az emberek értenek a jó szóból, és reménykednek, úgy tűnik, hogy a választások után friss szelek fujdogálnak a mi kis falunkban is. — Valóban bizakodásra adnak okot az utóbbi esztendőkben elért eredmények — mondja Hegedűs András, a közös, tanács elnöke. — Többek között bevezettük az intézményes szemétszállítást, a sportpályán öltözőt, MHSZ klubhelyiséget építettünk. Vác hartyánban elkészült a busz leállósáv és megkezdődött a tornaterem építése. — Jelentős összeget költött a tanács szolgálati lakások, intézmények felújítására. Kis- németfiben például felújítottuk az iskolát, óvodát, művelődési házat. A másik társközségben: Püspökszilágyon a ravatalozóra költött több mint 200 ezer forintot a tanács. A VI. ötéves tervidőszakban az utak építésére, felújítására összesen csaknem 3 millió forintot fizettünk ki. —“terülünk annak is, hogy az iskolai tanulók oktatása egy műszakban történik, a pedagógusaink szakképzettek. A művelődési ház és a könyvtár megfelelő körülmények között működik. Jónak értékelem — Munkaerőmozgás az átmeneti nehézségek ellenére — az egészségügyi ellátást is. Nemcsak a társközségekből, de Váchartyánból is nagyon sok fiatal elköltözik, ezért számolnunk .kell azzal, hogy csökken az óvodai csoportok száma. Korszerű közvilágítás — Mivel gyarapodik a három község a VII. ötéves tervben? — Még a tanácstagi választásokat megelőző jelölőgyulé- seken és a falugyűléseken az alapellátás színvonalának javítását, az iskolai napközi konyhájának építését, a községekben az utak, járdák építését, a közvilágítás korszerűsítését, a temetők karbantartását kérte a lakosság. — A környező községekkel összefogva a tervek szerint 1938-ra mindhárom községben lesz crossbar telefon. Feladataink közé tartozik a váchar- tyáni tornaterein építésének befejezése. A letelepedni szándékozóknak építési telek kialakítása és a lakásépítési támogatás feltételeinek a megteremtése. — Az intézményeink működésére és felújítására az elkövetkező öt esztendőben csaknem 84,5 millió forintot költünk. A fejlesztésekre pedig a saját bevételeinkkel együtt 13,3 millió forintot. — A fejlesztési tervekből egyetlen fontos feladat sem maradt ki és remélem, a bevételeink is úgy alakulnak, hogy mindenre jut belőle^ Sokat segítettek — Jelentős segítséget \ kapunk a célok megvalósításához a lakosságtól és a terület gazdasági egységeitől is. Bizonyítja ezt többek között az, hogy az itt élők a település- fejlesztési hozzájárulást ezer forintban határozták meg. A három községben tavaly összesen 2 .millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, ennek nagvobb részét az új tornateremnél. — A helyi termelőszövetkezet szakemberei készítették például az aljzatbetont. A szocialista brigádok a kommunista műszak ellenértékét átutalták a tanácsnak. A Volán ipari üzeme leszállította a tornaterem elemeit, elkészítették az összekötő folyosó tetőszerkezetét. Az őrbottyáni téglagyártól »téglát kaptunk, sokat segítettek a püspökszilágyi izotóptelep dolgozói és a község kisiparosai is. — Bízom benne, hogy a lakosság és a gazdasági egységek továbbra is önzetlenül segítik a községek gyarapodását. Surányi János Nyári bérlet Nosztalgiáméi A váci Kultúr Filmszínházban. a közönség kérésére felújítanak régebben vetített, nagy sikerű magyar filmeket. A Nosztalgia a moziban círpű bérletelőadások menetrendje: Dollárpapa (június 25.). Kétszer kettő néha öt (július 9.), Kölyök (július 23.). Lila akác (augusztus G.) és Mágnás Miska (augusztus 18.).' Valameny- nyi előadás este fél hat órakor kezdődik. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap) t S milyen érdekes; amit annak idején oly sokan követeltek, hogy tudniillik a tervszerűbb irányítás eredményeként is mozduljon már végre a munkaerőpiac, az megint csak gondot okoz. Legfőképpen az ipari vezetőknek. Évek óta és egyre hangosabban panaszkodnak az ipari munka- vállalók számának csökkenése miatt, s manapság már követelik e folyamat megállítását. sőt visszafordítását. Gyanakvóan kérdezik, hogy ugyan hová tűnik e! a tőlük elvándorolt munkássereg, s mintha nem vennének tudomást a tényekről. Először is:' az ipari és az építőipari létszám- veszteség jórészt nem a fluktuáció következménye, hanem bizony a tényleges veszteségé. A nyolcvanas évek elején drasztikusan csökkent az aktív keresők száma, mert majd' százezren vonultak nyugállományba. .- vagy haltak meg még a nyugdíjkorhatár előtt. A munkába lépő fiatalok pedig nem pótolhatták ezt a veszteséget. Ez persze nem vigasztalja a munkaerőhiány miatt aggódó ipari vezetőket, ám mégis; gyanítható, hogy az ipar foglalkoztatási gondjai nem a mértéktelennek ítélhető spontán fluktuációra, még csak nem is a „gyanús” irányú elvándorlásra vezethető vissza; Következésképpen az orvoslás lehetőségét sem kizárólag a szűkebb értelemben vett gazdasági szabályozás eszköztárában kell keresni — felelevenítve a „káros” mozgással kapcsolatos korábbi elméleteket —. hanem inkább és mindenekelőtt a súlyosbodó demográfiai, egészségügyi, oktatási és képzési bajokról van szó. MINDEZ PERSZE előidézője és egyben következménye is a most már 'nyilvánvalóan egyre nyomasztóbb morális gondoknak is, A fő kérdés tehát nem az, hogy káros-e vagy hasznos a munkaerőmozgás. Iranern inkább az, hogy milyen célok érdekében és mi módon befolyásolhatók a mozgásirányok. Vértes Csaba 1 felelően képzett szakemberek ' is hiányoznak. Nem volt használható átképzési gyakorlatunk és intézményrendszerünk, hiányzott a megfelelő munkaközvetítő hálózat, s egyáltalán: felkészületlenek voltunk egy mobilabb munkaerőpiac kezelésére. Ráadásul: a mozdíthatatlan munkaerő-állománnyal ' kapcsolatos — és hadd kockáztassam meg:' képmutató — elméletek lehetetlen helyzetbe hozták a vállalatok munkaügyi szakembereit is. Egyfelől szünet nélkül ostorozták őket, hogy nem képesek a racionális munkaerő-gazdálkodásra: hogy állandósult munkaerő-tartalékra törekszenek, másfelől viszont nyíltan kimondva. vagy pedig hallgatólagosan — a vállalatokat tették felelőssé a foglalkoztatási biztonság garantálásáért. E hamis fejfogás szerint a munkához való jog munkahelyhez való joggal vált egyértelművé, holott már akkor is csak az állam felelhetett volna a teljes foglalkoztatásért. Ilyen ellentmondásps helyzetben születt végre a korszakos felismerés: nincs korszerű gazdaság mobil munkaerőállomány nélkül. Nincs termékszerkezet-váltás könnyen és célszerűen mozgatható munkavállalók nélkül. Egy csapásra lebontják a nagy gonddal felépített adminisztratív korlátokat, megteremtik a mobilitás eszköz- és intézményrendszerét, érvényüket vesztik a korábbi megbélyegzések, már. nem kiátkozni való, negatív figura a munkahelyeket próbálgató pályakezdő, s anyagilag is támogatják a szakmai átképzést. Nagyot fordul a világ az ügyben is, hogy a korábban mindenkit számolatlanul magába szívó nagyipar hirtelen létszámleadó ágazattá vált. bizonyságául annak. hoffy az ipar ex- tenzíy fejlesztésének egyszer s mindenkorra vége. Alig tíz esztendeje . még nem volt kérdés, hogy mikor és mennyire hasznos a munkaerőmozgás. Csakis káros — következésképpen büntetendő — mozgást ismertünk, bár gyaníthattuk voina, hogy a piaci követelményekhez rugalmasan alkalmazkodó termékszerkezet merev munkaerő-állománnyal gyakorlatilag elképzelhetetlen. És mégis: számunkra akkoriban a 20—30 eves törzsgárdatagság volt az ideális: az egy és ugyanazon a munkahelyen megöregedett szakit tekintette követendő példaképnek minden valamirevaló vezércikkíró. A rendeletalkotók pedig ritkán tapasztalható találékonysággal ötlötlék ki a munkaerőpiac mozgását nehezítő adminisztratív szabályokat. A munkaerőpiac persze már akkor is öntörvényű mozgás- világát élte, s a vándormadár- nak titulált munkavállaló a saját /érdekeit érvényesítve cserélgette a munkahelyeit. S ez volt a baj. ez volt az igazán káros. Hogy tudniillik a mozgást csillapítandó, nagy- nagy igyekezetünkben végképp megfeledkeztünk a mozgásirányok valamiféle tervszerű, a gazdaság, mindenkori érdekeit szolgáló befolyásolásáról. S mert a munkavállalók szinte magukra hagyva téve- lyegtek a munkahelyek között — többnyire néhány fillérnyi órabéremelés reményében —, egészen a hetvenes évtized végéig makacsul tartotta magát a tévhit: nincs érdemleges különbség a káros és a spont- tán fluktuáció, valamint a gazdasági élet vérkeringéséhez nélkülözhetetlen mobilitás között. Ezért is volt kínos meglepetés, hogy amikor — a nyolcvanas évtized elején — már elodázhatatlanná vált a termékszerkezet korszerűsítése, hirtelen kiderült, hogy ehI hez gyakorta nemcsak a nélkülözhetetlen termelőberendezések, de még inkább a meg-
