Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-03 / 129. szám
19S6. JŰNIUS 3., KEDD Az idős mester köszöntése Protest-song történet Az idén ötvenhetedik alkatommal állították föl a könyvsátrakat szerte az országban. Az írott szó ünnepére, amely a könyvszakma legrangosabb eseménye, tizenöt kiadó 89 kiadványa jelent meg. Az újdonságok zöme kortárs magyar szerző munkája. A gazdag választékon belül találhatunk külföldi szépirodalmat, esszéköteteket, valamint gyermek- és Ifjúsági könyveket is. Ezekből válogattunk recenziós összeállításunkban. Reméljük, megkönnyítjük vele a nem egyszerű döntést! Igen szép, kortárs művészt bemutató kötet látott napvilágot az idei ünnepi könyvhétre a Corvina kiadványaként. Petényi Katalin tollából. Századunk legkiemelkedőbb hazai festőművészét mutatja be, az idős mestert, Barcsa}/ Jenőt, akit az esztendő elején, 86. születésnapja alkalmából tisztelettel és nagy- nagy szeretettel köszöntöttünk megyénk gyöngyszemnyi kis világában, alkotó évei egyik fontos állomásán, Szentendrén. Töretlen ívű pályájáról a művészeti szakírónő jóvoltából figyelemre méltóan olvasmányosan kap dokumentumértékű információsereget az olvasó. Párizs, Szentendre, Itália és francia föld, majd visszavonhatatlanul Szentendre: életének főbb állomásai. A mester életével kapcsolatos fotóanyag, valamint képeink fekete-fehér és színes könyv- beli reprodukciói pompásan egészítik ki az írott mondanivalót. Petényi Katalinnal egyébként már jelent meg egy monográfiája régebben Barcsay mesterről. Mint az előszóban is jelzi, a megtiszteltetés súlyát érezve, éveken át krónikásként igyekezett követni a történetírók hűségével Barcsay Jenő vallomásait. A konstruktivizmus hazai vé- zéregyéniségéét, a művészpedagógusét, akinek anatómia- és rajztanítása nemcsak hazai, hanem európai művészeti iskolák anyaga. Életéből nem lehet kifelejteni azt a fejezetet sem, amikor az 1930- as évek derekán iparostanon- cokat tanított térforma — ember ábrázolására. A kötetben archív fotó is dokumentálja ezt az időt — amikór a Munkáslányt festette, s hogy-megélhessen, óraadó volt a tanonciskolában. Barcsay Jenő, a Művészeti anatómia kötetért 1954-ben Kossuth-díjat kapott. Ez az elismerés azóta a munkái és embersége alapján kialakult nemzeti elismeréssel teljesedik ki. Tanítványa sok, tisztelőinek sora megszámlálhatatlan. Épp ezért minden bizonnyal nagy érdeklődésre számíthat a Corvina értékes, új kiadványa. A könyvről még csak any- nyit: Lengyel János tervezte és a Kossuth Nyomdában készült, hatvankilenc színes, negyvennyolc fekete-fehér és ötvenhat szövegközi fotó illusztrálja. Napló, visszaemlékezés Betlehem blues Vannak költők, akik hosszasan elgondolkodtatnak bennünket, mert mélyen szántó igazságokat és igazságtalanságokat fogalmaznak meg. Életra szóló elvekkel és érvekkel gazdagítanak korosztályokat és korszakokat. Ügy vagyunk velük, mint a szülői ház útra- bocsátó, mindennapjainkon is á1 ragyogó élményeivel. Megszállják a lelkünket és felerősödve zsonganak ■ bennünk mi n degy re.-.» M árv dny b om ba ként törhörülnék'' éteiükbérv”, s ha akadnak is pillanatok (?), amikor elragadnak az „üstökös ragályok", hitet adnak a mélypontok túléléséhez. Szécsi -Margit a Betlehem blues című kötetében nem csupán tűnődésre késztet, hanem lelkesedésre is. Napi imaként,, feltétlen rajongással mondtam verseit diákkorom irodalmi színpadain. Amikor úgy éreztem, hogy korosztályomnak, a „mezítlábas kisis- teneknek”, a folyvást minden és mindenki ellen lázadó, virágos lelkű ifjoncoknak írta himnuszait. Nem hiszem, hogy pontosan értettük a gondolatait. Inkább csak éltető eszközként faltuk és mormogtuk gyémántkemény sorait, világgal való feleseléseink közben. Emlékszem Kassák Lajoshoz intézett summázó kérdéseire: Mondja Lajos: mik a har- ezok? / Mondja: kit éltet a vér? / Mondja: béke-e a Munka? Aki először csodálkozik rá kamaszfejjel a világra, mert először kel reggel ötkor, először bámul a hegesztő ívfényébe és aki első ízben forog álmatlanul a részegek gajdolásától hangos munkásszálláson, mi egyebet tehetne annál, minthogy válaszokat, mentségeket — vigaszt és erőt — keres a botlásaira, a gáncsos- kodók elleni védekezésre? Jobb híján egymásnak mondogattuk .autóstoppos, hasznos csavargás közben, hogy: lm, az emberi mivoltról / csak a buksza szavatol. / Fényreklámoktól a város / apokaliptikus ól. Tudom, sokan megmosolyogják az efféle érzelmeskedést. Mégis, a hitüket vesztetteikkel, az úttalanul élőkkel, a fenn- költen-lazán lesajnálókkal szemben állítom, hogy aki a Betlehem bluest olvassa, kórképet lát, de „aranyhajóra száll”. A költőnő logikája segíti a perdöntő tény megértésében: hogyan és miért leszünk zsarnokká és szolgává egyazon időben? Szécsi Margit úgy számol le az illúziókkal, hogy belénk plántálja a „Misztérium világosságát” is. Sugallja, hogy igenis van értelme a vadonban vadnak — a világban embernek lenni. Kisszerűvé tör- pült létünk számára megőrzi a végtelent — és dalba foglalja. Segít az újra nekiru- gaszkodóknak. hogy megtalálják a sárga kamilla-seregeket, a hajnali fényes csillagot: e bitang-szép föld örömeit. Humanizmus és akaraterő, érzelem és értelem, kegyetlenség és gyöngédség, naiv egy-, szerűség és elmélyült filozófia, robbanó dinamika . és gyermeki ellágyulás — ez mind József Attila költészete. A legkedvesebb költőim közé tartozik, hiszen minden kérdésre saját korának válaszát keresi és adja meg, a magyar valósághoz, költői hagyományokhoz kapcsolódva, azokat megújítva.. Ugyanakkor egyetemes is, mert az, általánost látja meg a nemzeti és kórproblémákban. Életműve teljes emberi magatartást, egységes, befejezett életutat fejez ki. Ami az életét, embertársaihoz való viszonyát, kapcsola-r tait tárja-föl, ,az .mind köze-., lebb vihet József Attila énjének megismeréséhez. Szántó Judit abban a hat esztendőben volt a költő élettársa, amikor a jó lírikusból klasz- szikussá lett, amikor a legszebb, legmaradandóbb verseit írta. Szántó Judit két önvallomása jelent most meg a könyvhétre: az 1938 és 1946 között vezetett naplója, valamint az 1948 februárja és márciusa között papírra vetett visszaemlékezései. A Múzsák Közművelődési Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában napvilágot látott kötetet Murányi Gábor rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel. A naplóra is ő bukkant, egy félig üres, Cserépfalvi-kiadású könyvben, amely valószínűleg a könyvkötészetből került ki így, selejtesen. A naplót Szántó Judit közvetlenül a költő tragikus halála után kezdte el írni azzal a céllal, hogy megvédje József .Attila emlékét. Személyes sorsának szerencsétlen alakulása azonban végül feledteti vele az eredeti elképzelést. A felszabadulás után, 1948-ban hivatalosan kap megbízást arra, hogy hozza létre a József Attila-emlék- gyűjteményt. A Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa lesz -s neki köszönhető a múzeum rendkívül gazdag kézirat- és dokumentumgyűjteménye, amelyért 1950-ben József Attila-díjat is kap. 1948 márciusában fejezett be egy 119 oldalas visszaemléfce- iéfí a'kÖitörőly Ez ütóbW és a napló jelent meg most egy kötetben — minden változtatás nélkül. Mint Murányi Gábor is kifejti előszavában, Szántó Judit visszaemlékezéseinek hitelét a József Attilával foglalkozó szakirodalom sok ponton kétségbe vonja. A memoárok, visszaemlékezések azonban nem tényeket rögzítenek, hanem azt, ahogyan írójuk a tényeket látja. Ez igaz Szántó Judit írásaira is. Lehet, hogy elfogult volt, lehet, hogy rosz- szul emlékezett. 'Ez azonban nem változtat a napló és a Visszaemlékezés forrásértékén. A könyv jelentőségét még tovább növeli az a tény, hogy a végén található jesvzetek az irodalomtörténet számára is új, filológiai és életrajzi érdekességekre hívják föl a figyelmet. Testvérkém, akaszd föl magad! — énekelte egykor Vámos Miklós maga is a Gerillák együttesével. Kezdetben volt a protest- song. Művelői társadalmi, politikai problémákról énekeltek a vízválasztó hatvanas években. Az ifjúsági mozgalmak hasznos hevületével felvértezve járták, az országot. Persze, az első dalok nem honi- gondokról szóltak, hanem például a vietnami háborúról. Az elhivatottság szülte éleslátás a későbbi szerzemények szövegeit diktálta. Emlék- szünk-e még az első sorban említett nótára? Igaz, a cigányok nyelvén — és e népcsoport védelmében — énekelték, így: sáj umbláv tupe- nye... A ki-be járó gyári szarkákról, a lelketlenségről és egyéb gyarlóságainkról szólt a dal — bárha egyetlen sora is lenne, amelv nem aktuális ma már. A Félnóta című kötetben Barrikád névre keresztelt együttes nem talált követőkre. A műfaj megszűnt. Vámos Miklós nem érzékenyül el az emlékektől és másokat sem akar meghatni. Leszámol a múlttal és az annak idején értelmesnek ítélt lázadásokkal. A mai harmincasok számára is tanulságos dokumentumregényt olvasva azon tűnődőm, hogy lenne-e közönsége ma is egy olyan zenekarnak, amely a pártos, politizáló műfajt megújítaná, a mai formáknak és aktualitásoknak megfelelően? Gyanítom, annak idején nem az érdektelenség, hanem a támogatás hiánya okozta a törést. A helyzet nem sokat változott azóta sem. Sajnos, kevés haszonnal járnak azok a publikációk és rádióriportok, amelyek a székesfehérvári dalostalálkozókon évente (újra)felfedezett tehetségeket emlegetik. Nyeső Mária tizenhárom éves korától „zsinórban” nyeri el.,az első díjakat ezeken az országos megmérettetéséken, mindhiába. VÁMOS Mikl ós Félnote j Berki Tamás is a Gerillák együttesének a tagja volt, mi több, első helyen végzett egy nemzetközi fesztiválon, amelyről mindössze másfél sor jelent meg egy ifjúsági lapunkban. Kitűnő szerzeményeit tartalmazó nagylemezét is csak az elmúlt évben vehettük kézbe. Tehetséges kezdőként' debütált tehát, majd’ negyvenévesen. Dinnyés József hasonló „megbecsülést'’ élvez. A fejlődést jelzi talán, hogy a Voga—Turnovszky duónak. csak három. évet kellett várnia á jogos érvényesülést hozó korongra. Protest-songosoknak, mai dalosoknak, városi népzenészeknek is nevezhetjük őket. Teljesen mindegy. Sorsuk olvasható e könyv sorai között. Amikor megújulásról, felerősödő ifjúsági mozgalmakról, egy értelmesebb élet lehetőségeiről beszélgetünk, gondoljunk arra is, hogy a húszegynéhány évvel ezelőtt megszületett ifjúsági zenei műfajok tömegkultúrává izmosodtak, az érvényesülési nehézségek ellenére is. Értőbb, önzetlenebb támogatásukkal elkerülhetnénk, hogy hasonló tartalmú könyvek szülessenek, mondjuk/-» századfordulón. A börtön homályában „Fogjuk erősen marokra a magyar és román népeink közötti megértő együttmunkál- kodás, hagyomány nélküli testvériség és szabadság zászlaját, hogy megbirkózhassunk a mindkét oldalon sokszor áldemokratikus lepel alatt lappangó sovinizmus, faji gyűlölet és hatalomvágy beteges ösztöneivel, melyeket a harmadik érdekeltek az imperializmus jegyében oly számítóan használnak ki. Csak így haladhatunk egy közös jobb sors felé, mely után buzgón epedez dolgozó magyar és román.” Újszerű megfogalmazás A szocialista líra egyik ismert — és külföldön is elismert NDK-beli képviselője az 1929-ben született Christa Wolf. Az 1960-ban megjelent Moszkvai novellák című kötetével aratta első sikereit. Főhőse mindig a nő és témája főként az ember, a szerelem. Első kötetében a szerelmi kapcsolatokat vizsgálja, amelynek a szocialista viszonyok közötti új vonását világítja meg. 1963-ban a Kettészelt ég című könyvéért megkapta a Nationalpreist, amely a legnagyobb művészeti díj az NDK-ban. Legújabb regényében a tragikus sorsú görög jósnő Kasszandra sokszor megírl történetét újszerűén fogalmazza meg. A könyv egyetlen monológ. Kasszandra . halálára vár a híres mükénéi oroszlá nos kapu előtt; Visszaemlékezik addigi életére, felidézi mindazt, ami vele történt. Így ismerhetjük meg szerelmét is. Az utolsó gondolatok visszavezetik az olvasót az oroszlános kapuhoz. A befejezést már nem tudjuk meg a könyvből, csupán a történelmi legendából ismerhetjük. (Világkönyvtár sorozatban a Magvető Kiadó adta ki.) Christ« Wolf A«* KASSZANDRA Rádiófigyelő PÁLYAKEZDÉS. Emlékszem, annak idején alig lábaltunk ki az utolsó vizsgák lázából, a felszabadult öröm után hamarosan másfajta szorongások lopakodtak belénk. A jövő, a pályakezdés ideje, a bizalom sokkal homályosabbnak tűnt, mint néhány évvel előtte, amikor alig vártuk, hogy búcsút mondjunk az egyetem padjainak és hasznosítsuk mindazt, amit az esztendők során magunkba gyűjtöttünk. Akkor viszont a kö- zel.jött valóság kételyeket' támasztott bennünk. Vajon mennyire tudunk megállni a saját lábunkon az élet ellentmondásos körülményei között? Mindennek a hangulata idé- ződött föl bennem, amikor a rádióban Szabó Éva műsorában olyan fiatalok szólaltak meg, akik két esztendővel ezelőtt, a pályakezdés kapujában állva már vendégei voltak, Az akkori elképzeléseiket, fiatalos színekből szőtt'álmaikat szembesítették a mostani valósággal. Bevallom, sok minden oly ismerősen csengett a fülem- lien. mintha egykori évfolyamtársaimmal ültem volna az egykori Belvárosi kávéház emeletén. Amikor például valaki azon kesergett a rádióban, hogy a fiatalokat a munkahelyen — éppen amikor a legnagyobb szükségük lenne olyan feladatokra, amelyek szakmai ismereteiket növelik —, legfeljebb szellemi segédmunkásként kezelik, eszembe jutott egyik barátom. Tudományos intézetbe került, s ez volt eredetileg is minden szívé-vágya. Évekig azonban az irattár rendezését bízták rá egy nyugdíjas kolléga mellett, nagyon ala- csonv fizetésért. Csak hihetetlen szívósságának köszönhető, hogy mindenféle tőle idegen mellékmunkával megteremtse annak anyagi feltételeit, ami egy önálló tanulmány elkészítéséhez szükséges. Amikor pedig beállított az illetékes szakelőadóhoz, az először fanyalogva fogadta. Még hosszú idő kellett ahhoz, amíg saját gondolatai csatát nyertek és nyomtatásban láthatta viszont munkáját. A témával kapcsolatban elhangzott az a kérdés: vajon miért nem dobják be a fiatalokat korán a mély vízbe. Mert az idősek attól tartanak, hogy nagyon tud úszni, vagy pedig ellenkezőleg, mert féltik, hátha belefullad. Ha viszont valakit a medence szélére sem engednek, egyikről sem lehet meggyőződni. A diploma ára nagy, nem szabad elkótyavetyélni. A felelősség az említett műsorból is kitetszett. Szépen fogalmazta meg az a fiatal színész, aki azt mondotta: hit nélkül nem lehet élni. Neki kell futni a falnak kétszer, háromszor is. És amikor sikerül átugrania, akkor számíthat új feladatra. Az egy helyben topogás semmire sem vezet. CSAK VERSEK, őszintén szólva, mikor Borbély Tibor verseit először kézbe vettem, a címet: Csak versek, meglehetősen értetlenül fogadtam. A költeményeit végigolvasva sem barátkoztam meg ezzel. Az írásokkal annál inkább. Egy érzékenyen rezdülő szellem lírai megnyilatkozásai, meghitt költői hangszerelésben. Érzelmeit árnyaltan, ám tömör szűkszavúsággal fejti ki az áitala választott és eredetien alakított versformák keretében. Tulajdonképpen eddigi életének számbavétele, hivalkodásmentes, mértéktartó emberi hanghordozásban. Versfüzérének két ciklusa lapunk irodalmi mellékletében. jelent meg. Most az első rész elhangzott a rádióban is, Egressy Istvánnak, a költészet kitűnő értőjének nagyszerű tolmácsolásában. Sz. E. Ezeknél az egyszerű szavakkal megfogalmazott gondolatoknál aligha lehet jobb ajánlást írni. A szerző Petra Groza, maga írta 1945-ben magyar fordításban megjelent könyvének első oldalára e sorokat. A mostani második kiadás. A dévai vasútállomáson 1943. december 16-án letartóztatták dr. Petru Groza ügyvédet, volt minisztert, helybéli földbirtokost. 1944 februárjáig börtönben tartották, ahol naplót vezetett. Ezt 1945 áprilisában adta ki — amikor már miniszterelnökké nevezték ki. A börtön homályában című kötet — amely a Gondolat Kiadó gondozásában jelent meg — a politikus-íróval ismertet meg, egy olyan személy lelkiismereti vívódásával, aki felelősen gondolkodik, s nem csak a saját népéről. A vele történt események során sok emberrel találkozott, akiknek pontos jellemrajzát adja. Ezt kiváló emberismerete segíti: az arcok rezdülésében meglátja a mögöttes gondolatot és indulatot. Aki elolvassa börtönben írt jegyzeteit, az bizonyára jobban megismeri a szomszédos nép darabka történelmét. Zenebona Hogyan is ünnepelhetné méltóbban Karinthy Ferenc hatvanötödik születésnapját a magyar könyvkiadás, mint úgy, hogy az ünnepi könyvhétre önálló kötetét jelenteti meg? A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent vegyes műfajú, Zenebona című gyűjtemény bizonyára nagy sikert arat majd az olvasók körében. Elbeszéléseket. riportokat, hangjátékokat, útirajzokat, naplójegyzeteket s „Ez-az” címmel összefoglalt humoreszkjeit tartalmazza a könyv. Írásait, amelyek már napvilágot láttak különböző lapokban és folyóiratokban, a tőle megszokott hang jellemzi.
