Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

1986. JÜNIUS 16., HÉTFŐ 3 Kihasználják a versenyhelyzetet Választék olcsóbb árukból Kétszáz éves a honfoglalás Vecsésen Egy közösség bensőséges ünnepe Pillantás előre Hétfőn, a pécsi ifjúsági házban országos tanácskozás kezdődik, amelyen a gyermek­színjátszás időszerű kérdései­vel foglalkoznak. Kedden ülésezik a Fogyasz­tók Országos Tanácsa. Az élelmiszer-kínálatról, a ter­mékminőségről és a diabeti­kus gyógyhatású készítmé- pyekről mondanak véleményt. Szerdán kétnapos országos gabonatermesztési tanácskozás kezdődik a gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen. Csütörtökön Szolnokon nyí- Jik meg az V. Tisza-menti köz­egészségügyi napok rendez­vénysorozata. Pénteken kezdődik a sikló­si várfesztivál és az országos fúvószenekari találkozó. Szombaton Békésszentand- ráson országos horgászver­senyt rendeznek a bányászok­nak. Esztergomban kétnapos csillagászati emlékülést tar­tanak. Vasárnap a dunakeszi Jó­zsef Attila Művelődési Ház fúvószenekara ad koncertet a Vajdahunyadvár udvarán. A soproni lábasházban megnyí­lik az V. országos érembien- nálé. (Folytatás az 1. oldalról.) házban vetítés vagy vetélke­dő, szívesen elmegyünk — mondja Frühseitig Zoli. — Most délelőtt a tv-t néztük, délután pedig meglátogatjuk anyut a kórházban. Kistest­vérünk születik... Fülemben cseng a régi slá­ger: Ha végre itt a nyár, és meleg, az idő... Hát igen; többen valóban a strandra mentek, másoknak viszont csak a céltalan lézengés, a füstös bisztró jutott ezen a vasárnapon. Űj úttörőtábor nyitotta meg Épül a homokvár Sukta Gábor és barátja Szabó Gábor keze nyomán Alapvető célként tűzte ki a Cegléd és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat az árukínálat színvonalának javítását, a vásárlói kereslet­hez igazodást és a kulturált kiszolgálást — s ennek eléré­sében eredményesen haladt előre az elmúlt évben. A vá­laszték színesítéséért új szál­lítópartnereket kerestek, a ré­giekkel pedig bővítették kap­csolataikat. Figyelemmel voltak a lakos­sági kereslet differenciálódá­sára. Arra törekedték, hogy minden fogyasztói réteg meg­találja az igényeinek legin­kább megfelelő árut boltjaik­ban. Külön gondoltak az ala­csony jövedelműekre. Ezért több akciót, vásárt is szervez­tek az esztendő folyamán; árultak például olcsó burgo­nyát és almát. Gondoskodtak arról, hogy boltegységeikből ne hiányoz­zanak az olcsóbb cikkek. Elő­írták, hogy melyik üzlet — bánál, a Malom-patak partján fekvő táborban a dunakeszi iskolások tölthetik szünidejü­ket. A szombat délutáni ün­nepélyes táboravatón ott volt Pálmai László, a dunakeszi városi pártbizottság első tit­kára, Kiss Jenő, a KISZ Pest Megyei Bizottságának első tit­kára, Tóth József, megyei út­törőelnök. Részt vett az ün­nepségén Simon János, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője is. A tábor létesítésének előzményeiről, az elképzelés megvalósításáról Metykó Gyu- láné, Dunakeszi tanácselnöke szólt megnyitó beszédében. ••*19 rí ~ ^n>-4.* '> i • Nágyon sokan fogtak össze annak érdekében, hogy a vál ros úttörői idén már ebben a táborban nyaralhassanak. Afe első segítség az, Alagi Állami Tangazdaságtól érkezett: ők adták a földterületet, ahol a tábor megépült. De megemlít­hetjük a konzervgyár brigád­ját, akik a terveket készítet­ték, vagy a sok-sok KISZ-es fiatalt, aki kétkezi munkával járult hozzá a tábor elkészül­téhez. Nyaranta építőtáborok­ban váltották itt egymást a fiatalok. A gyönyörű természeti kör­nyezetben levő tábor idén már a nyaraló gyerekek zsiva­jától lesz hangos: várja őket 13 faház és egy központi épü­let. Igaz, akad még tennivaló ezután is. A játszóterek elké­szítése, a sportpályák kialakí­tása még hátra van, de ez már nem akadályozhatja meg a gyerekeket, hogy birtokukba vegyék a tábort. ★ A vakáció kezdetével egy időben sorban nyílnak ország­szerte az építőtáborok is. Az idén nyáron is közel ötvenezer diák dolgozik majd a mező- gazdaságban, az építőiparban, illetve a vendéglátásban. A magyar fiatalokon kívül kül­honból is érkeznek diákok, lengyelek, bolgárok, kubaiak, nagyságához mérten — milyen áruféleségeket tartson állan­dóan, s ellenőrizték is annak betartását. Igj'ekeztek szembe­tűnő helyre kirakni ezeket a termékeket. Főleg a baromfihúsárunál sikerült megvalósítani elkép­zelésüket. Egész évben szinte folyamatosan kínálhattak csir­ke- és libaaprólékot. Megvizs­gálták a Pest—Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Ceglédi Gyárának le- adot rendeléseiket és megálla­pították, hogy az összigényen belül körülbelül 35—í0 szá­zalékot képviselnek az úgyne­vezett olcsó cikkek. Hurka- és májasfélékből, vörösárukból, lecsókolbászból és tepertőből nem mindig kapták meg a kért mennyiséget. Viszont a fehértermék-családból általá­ban nem volt hiány boltjaik­ban. A jövőben kihasználják a húskészítményeik szállítói között kialakult versenyt, hogy választékban, minőségben mi­nél többet nyújthassanak vá­sárlóiknak. vietnamiak. Több száz magyar középiskolás, egyetemista és főiskolás pedig külföldön dol­gozik majd. Mint azt dr. Szivi Józseftől, a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsának titkárától megtudtuk, az or­szágban több mint 150 tábor­helyen várják a fiatalokat, akiket elsősorban a mezőgaz­dasági idénymunkákban fog­lalkoztatnak majd. Megyénk­ben Is több helyütt nyílik tá­bor, Vácott például építőipari szakmunkástanulók segédkez­nek a lakásépítkezéseknél. A vendéglátóipari szakmunkás- képzők növendékeit Szentend­rére^. vácják^"'ahol ■; a Dana- part Diákhotelben ők fogad­ják,..illetve látják el társaikat — természetesen szakemberek irányításával. Sokéves tapasztalat szerint a nyári építőtáborok jól szolgál­ják a diákok munkára neve­lését, ám a dolog után min­denütt gondoskodnak a fiata­lok megfelelő szabadidős prog­ramjairól is. Fazekas Eszter— M. Nagy Péter Ha valaki mit sem sejtve csak véletlenül vetődött szom­baton Vecsésen a Vörösmarty utcába, biztos elcsodálkozott. Hiszen nem most van a nagy búcsú szokásos időpontja, s nem is arrafelé van a színhe­lye. A környéken mégis ün­neplő ruhás emberek sokasága sétálgatott, tereferélt. Itt-ott még a hajdani népviselet egyes darabjait is föl lehetett ismerni. Egyszóval igazi nép­ünnepéllyé avatták a helyiek és a vendégek a napsütéses meleg szombati napot. Given megszálló S joggal, honfoglalásuk 200. évfordulójára emlékeztek az egész éven át tartó színvona­las rendezvénysorozat fele ide­jénél. 1786. június 14-én kelt ugyanis az a telepítési ok­mány, amelyben herceg Gras- salkovics Antal 50 házhelyet és telket ígér azoknak, akik Vecsés nevezetű pusztáját „megszállani kívánják”. A fel­hívás elsősorban a német aj­kú Soroksáron, Nagykovácsi­ban, Dunaharasztin és Tak­sonyban talált visszhangra, de érkeztek vállalkozók a kör­nyékbeli' magyar és szláv né­pességtől. Akkor 50, ma 7 ezer család örülhet Vecsésen bol­dogulásának a biztató, de ke­mény próbákat is ígérő jövő­nek. Sok egyéb mellett erről is beszélt Csányi János, a nagyközségi tanács elnöke azon a szombat délutáni ün­nepi emlékülésen, amelyen részt vett Rónai Árpád, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője, Kovács Györgyné, a mo- nori pártbizottság titkára, dr. Kiss György, a megyei tanács osztályvezető-helyettese, Rá- gánszki Pál, a Monori Városi Jogú Nagyközségi Tanács elnö­ke, Járadi László, a HNF Mo­nori Bizottságának titkára és Dobos Ferencné országgyűlési képviselő is. Sokoldalú fejlődés Lőrincz Ferencnének, a ve- csési pártbizottság titkárának nagy tetszéssel fogadott meg­nyitója előtt és után is min­den mozzanat azt bizonyította, hogy a helybeliek apraja- nagyja rendkívül sokra tartja az évforduló jelentőségét, a két évszázad alatt az elődök által megtett utat, amely Ver esés mai hírének, rangjának kivívásához vezetett. A vecsé- siek nem álszent emberek, büszkék arra, amit elértek, joggal azok, hiszen a telepü­lést a történelem viharai so­hasem kímélték. Sem a ko­rábbi sorsforduló, de különö­sen nem a legutóbbi világégés során. Nemzetségek, családok bomlottak szét, szakadtak el, lettek földönfutóvá. A sebek azonban behegedték, a csalá­dok újra egymásra találtak, s elég csak egy-egy utcán végig­sétálni, hogy bárki meggyőződ­jön róla: a vecsésiek — na- gyon-nagyon kemény munká­juk révén — ma gazdagok. Ez a gazdagság azonban nem egyoldalú, nemcsak az egyéni anyagi javakban nyil­vánul meg. Sokat költenek kultúrára, közvetlen és tágabb környezetükre — divatosan szólva — életük minőségének javítására. Ezt ismerte el, s köszönte meg az az üdvözlet, amelyet az MSZMP Monori Városi Jogú Bizottságának ne­vében Kovács Györgyné tol­mácsolt az emlékülés résztve­vőinek. S ezt bizonyítja á nagyközség átfogó, folyamatos közműfejlesztési programja, a kereskedelmi hálózat fejlett­sége, az egyre több szilárd Eléggé közkedvelt a bedol­gozói . rendszer hazánkban. Leginkább a szövetkezetek él­nek ezzel a lehetőséggel, hi­szen szinte beruházás nélkül hasznosíthatók vele a lakos­ság tulajdonában levő eszkö­zök. Olcsóbban állíthatók elő — esetleg kézimunkaigénye- seblb — alkatrészek, könnyű­ipari termékek. Rugalmasab­ban alkalmazkodhatnak a megrendelésekhez és a divat igényéihez. És természetesen, előnyös ez a forma a bedolgo­zói munkát vállalóknak is, burkolatú út, a lakótelep, a rendelőintézet, az oktatási in­tézmények, közöttük legfénye­sebben az ünnepségnek helyt adó Petőfi téri iskola. A lo­kálpatriotizmus erötartalékai- ról pedig tanúskodnak a nagy igényű, de reális tervez, ame­lyekről részletesen is beszélt Csányi János tanácselnök. Vidám hangulat Vecsés nagy ünnepe zajlott le szombaton. Délelőtt százak látták a honismereti kiállítást a Kun Béla téri Iskolások, a bábcsoportok, a MÁS Színház műsorát. Rengetegen vásárol­tak a Vörösmarty utcában, a megtelepedett bazárosoknál, cukorka-, léggömb- és játék* árusoknál. Nagy tapssal ünne­pelték a Vecsésért legtöbbet tevők jubileumi emléklappal kitünteti helybelieket, a dél­utáni műsorban fellépett hí­res tűzoltó zenekarukat, a Fe­rihegy Tsz táncosait, az úttö­rők kórusát. A sétálók egyiké- nek-másikának beszédén érző­dött némi ..sváb dialektus. Egy elegáns^ folyton filmező ősz úriember pedig így indo­kolta idege^i kiejtését: „Én Kanadából »erre az ünnepre jöttem haza. A filmeket majd levetítem az ottani barátaim­nak. Mert mi vecsésiek min­denütt összetartunk.” Vereszki János mivel ez esetek többségében maguk oszthatják be idejüket ás otthon dolgozhatnak. Az utóbbi időben egyre több áfész alkalmaz bedolgozókat — egyebek között vasöntésre, lakatosmunkára — a nyere­ségnövelés egyik módjaként^ kompenzálva ezzel a kevésbé jövedelmező alaptevékenysé­get. Elterjedése azonban ma­ga után vonta a szabálytalan­ságok növekedését is. Erre a tényre figyelt föl a Pénzügy­minisztérium Ellenőrzési. Fő- igazgatósága és tavaly széles körű vizsgálatot végzett. Az ellenőrzés megyénket sem kerülte el. Az említett fő- igazgatóság Pest megyei igaz­gatósága 12 áfészt járt körül alaposabban, és hatnál súlyo­sabb hiányosságot tapasztalt. Leggyakoribb szabálytalan­ságként felfedték, hogy egy- egy vállalkozó — általában volt kisiparos — maga köré gyűjtött több embert, irányí­totta a munkát, saját munka­eszközeit adva a foglalkozta­tottaknak. Az elvégzendő fel­adatokat ő vállalta a szövet­kezet nevében, de annak köz­reműködése nélkül. Az elszá­moltatás Így csak csoporttelje­sítmény alapján történhetett. A felsoroltak ellentmonda­nak a jogszabálynak, amely előírja, hogy csak olyan mun­ka adható ki bedolgozónak, amit önállóan végezhet el sa­ját vagy a munkáltatótól ka­pott •eszközökkel, s tevékeny­ségének eredményéről is egyé­nileg adhat számot. Mindezt rögzíteni kel! a kollektív szer­ződésben, illetve szövetkeze­teknél a szervezeti és műkö­dési szabályzatban, s ezt több helyen elmulasztották. Cso­portos foglalkoztatás lévén a munkaszerződések is formális­sá váltak, és követhetetlenné a ténylegesein kifizetett össze­gek mögötti teljesítmény. Így a bedolgozói rendszer ezeken a területeken kisvállalkozássá változott át. Hasonlóan hiányosságokat észleltek a rezsitérítéseknél is. Összességében a vizsgálat ki­mutatta: előtérbe került a be­dolgozói forma előnyeit sza­bálytalanul kihasználó törek­vés. Eziért az idén utóvizsgála­tot folytatnak majd. Megyénkben a legtöbb hi­bát. a körülbelül kétszáz, be­dolgozót foglalkoztató sülysá- pi Alsótániómrnii Afészvói ta- láltak, ahol 900 ezer forint adóhiányt állapítottak meg. A nagy hőség elől a legjobb a strand hűs vizébe menekülni (Veress Jenő és Erdősi Ágnes felvételei; Erről olvastam Boldogságunk táptalaja K edvenc hetilapomban arról olvastam, hogy boldogok vagyunk. Kik? Mind­nyájan, akik nem vagyunk járato­sak az irodalmi élet berkeiben, nincsenek költő, művész ismerőseink. Forgatjuk könyveik lapjait, élvezzük regényeiket, verseiket, szeretjük képzelet alkotta hő­seiket, a rosszakat utáljuk, izgulunk a bajbajutottakért, bánkódunk a szerencsét­len sorsúakon, a kisemmizetteken, a sze­relmükben megalázottakon, a tehetetlene­ken, örülünk, ha a rokonszenvünket meg­nyertek végül esetleg révbe érnek. Élünk ártatlan boldogságban, boldog tudatlan­ságban, háttérinformációk nélkül. Sosem látjuk kedvenc szerzőnk alkóholtól eltor­zult arcát, semmit sem tudunk szerelmi életéről, rosszakarója nem suttog a fü­lünkbe arról, hogy egyébként milyen hit­vány. Hozzánk nem jutnak el becsület- sértő dicséretek, ünneplő szidalmak. Mi csupán a könyvet tartjuk a kezünkben, s annak nyomán esetleg fölépítjük ma­gunkban a szerző lehetséges földi alak­ját, amelynek, könnyen lehet, semmi köze a valósághoz. Emlékszünk a régiekkel kapcsolatos meglepetésünkre, hiszen ki gondolta volna közülünk, hogy a láng­lelkű forradalmárnak mondott Petőfi, a tőkéseket haragosan ostorozó József Attila ruhával együtt sem nyomott többet 55—56 kilónál. Mi deli legényeket álmodunk magunk­nak, feddhetetlen erkölcsű, megalkuvást nem tűrő férfiakat, akik dacolnak minden ellennel. Külsővel, belsővel egyaránt. Eszünkbe sem jut arra gondolni, hogy az általunk elképzelt daliák arca eltorzuljon egv-két kupa bortól, seritaltól. Kirekesztettségünk ismeretében fejthet­jük meg a titkát annak, hogy miért nem értjük őket, ha szellemi bajvívásra adják fejüket. Még az emlegetett cikk olvasása előtt kérdezte egy gödöllői tanárnő, hogy értem-e a kedvenc hetilapomban folyó vi­tákat. Hogy érteném? — kérdeztem visz- sza. Hátha maga se, nyugtázta bánatosan a tanárnő, aki pedig benne van az újság- csinálásban. Abban valamelyest benne, de nem az irodalmi berkekben — monda­nám most, felvilágosodásom után. Hiszen napnál világosabb most már, hogy eme szellemi bajvívás csakis a háttér ismere­tében érthető meg. Ha tudnánk, ki kinek a barátja, ellenfele, ki kit szeret, utál, gyűlöl akkor talán a látszólagos tárgyra alig figyelnénk, mégis tudnánk, honnan fúj a szél. Boldog • kirekesztettek, műveletlen bol­dogok vagyunk. Tökéletes tudatlanságunk­ban, mint ama cikk szerzője, aki Ma­gyarországtól távol élvezte ezeket az elő­nyöket, csak a műveket olvassuk. Régi énjéhez hasonlóan nekünk sincs fogal­munk arról, hogy a művön kívül még miért kellene szeretnünk vagy bírálmlnk a szerzőt. Csüggednünk azonban nem sza­bad. Ne fájjon senkinek, hogy kirekesz­tett, műveletlen, tudatlan. Adjunk inkább hálát a sorsnak, hogy mi Magyarországon belül élve ilyenek voltunk, s ilyenek is maradhatunk. Szerzőnk idetelepedve meg­fosztott a boldogság lehetőségétől. Beke­rült az irodalom berkeibe, s a háttérin­formációk műélvezetét minduntalan meg­zavarják. Nekünk ettől nem kell félnünk, örömünk továbbra is zavartalan,, kire­kesztve, műveletlenül, tudatlanul. Habár ... A legutóbbi könyv olvasása közben gyak­ran emeltem fel fejemét a lapokról, s el­merengtem, vajh eme szerzőnek eltorzul-e az arca az alkoholtól? M eglehet, persze, hogy ez a könyv hőse miatt volt, ki szintén oly összevissza ember, okos, szép, rút, buta, hűséges, hűtlen mint a legtöbb... Kör Pál A táboroktól a játszóterekig kapuit Szobon. A Börzsöny lá­Bedolgozókból kisvállalkozás Csak papír a szerződés

Next

/
Thumbnails
Contents