Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-13 / 138. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 138. SZÁM 1986. JÚNIUS 13., PÉNTEK Befejezés előtt az első ütem Egészséges ivóvízhez juthatnak Érdemes számba venni, szű- kebb pátriánk települései ho­gyan is állnak a közműellá­tottsággal. Az egészséges veze­tékes ivóvizet ma már Ecse­ren, Gyömrőn, Úriban, Üllőn, Vecsésen, Monoron, Gombán és Bényén fogyaszthatja a la­kosság. Ugyanakkor olyan nagyközségekben hiányzik a vezetékes víz, mint Maglód, Pilis és Sülysáp, a kisebb tele­pülésekről nem is beszélve. Több településen A csatornázásban — termé­szetesen — a városiasodó Mo- nor áll az élen, de Vecsésen is jelentős előrelépés történt ezen a téren. A gázellátás Vecsésen a legszélesebb körű, de dina­mikus a fejlődés a körzetköz­pontban is. Az utóbbi hetekben jelentős változások történtek ivóvíz­ügyben több településen is. Kiemelkedő jelentőségű ese­mény volt a közelmúltban, hogy Maglódon megalakult az ivóvíztársulat, elhárultak az akadályok a vízműépítéssel kapcsolatban. Megtört a jég Köztudomású, hogy Sülysá­pon is egészségtelen ivóvizet fogyaszthat csak a lakosság a fúrott kutakból. Hiábavalónak tűntek a korábbi erőfeszítések, de tavaly végre megtört a jég. Hogy menyiren óhajtja a község az egészséges vezetékes ivóvizet, arra jó bizonyíték az, hogy a lakástulajdonosok 90 százaléka aláírta a belépési nyilatkozatot a vízműtársulat­ba. Nyitott kapuk Mágiádon (I.) Önfenntartó sportegyesüket Szinte már elpufogtatott frá­zisnak hat a jelmondat: „ed­zett fiatalságé a jövő”. Igen, ennek a mondatnak első ré­széhez, pontosabban megvaló­sítási lehetőségéhez enyhén szólva kételyeim kapcsolód­nak. Mikor a környező szo­cialista országokból származó sporthíreket csodáláttal olva­som, hogy szinte már min­den kisebb településen is óvo­dás, iskolás kortól lehetőség van szakemberek által irányí­tott sportolásra, 'edzésre, min­denki előtt díjmentesen nyit­va állnak a sportlétesítmények, addig megdöbbenve hallom, hogy idehaza nemzetközt és országos hírű sportegyesülete­ket szüntetnek meg egyik nap­ról a másikra anyagi gondok­ra hivatkozva. A városok, falvak fiataljai csoportokba verődve i lődörög­nek unalmukban az utcákon, kocsmák, diszkók környékén. Mivel, ha sportolni szeretné­nek, szinte egyáltalán, nincs lehetőség, „nyitott kapu”- rends2erre. Vagy egyáltalán nem tudják megfizetni a be­lépődíjat, hogy egyáltalán ed­zésre járhassanak. Pláne a sportfelszereléseket, melyek az évek során öt-halszorosá- ba kerülnek. ’És itt vannak a falusi sportegyesületek, me­lyek anyagi támdgatás nélkül sorra csődbe kerülnek. Mert a tíz-húsz ezer forint, amit évente támogatásként kapnak a helyi gazdasági egységektől, villanyszámlára sem elég jó­formán, nemhogy felszerelés­re, utaztatásra. Ördögi kör ez, és az ambíciódús fiatalok tízezrei nemcsak edzésre nem járhatnak, hanem így ener­giájukkal, . szabadidejükkel sem tudnak mit kezdeni. Azért kísérem már hosszú évek óta megkülönböztetett figyelemmel Maglódon Kertész Károlynak, a nagyközségi sportkör elnökének fantaszti­kus szervezőkészségét, és a sportirányító tevékenységét. Munkabírását, az emberek­hez fűződő szinte már-már mágikusnak nevezhető kap­csolatát szinte legendák len­gik körül'. Minden bizonnyal ez az adottsága segítette mun­káját a néphadseregnél is, ahonnan mint honvéd alezre­des vonult nyugdíjba, de nem nyugalomba. Hiszen már huszonöt éve tölti be az elnö­ki tisztet, és irányítása alatt a maglódi sportkör egyre gya­rapodott. tovább fejlődött és újabb szakosztályokkal bő­vült. Kertész Károlynak sike­rült elérnie, amiért a. kör­nyéken sokan irigy ük: a sportszékházat, öltözőket, a pályát jórészt társadalmi mun­kában építették. A sportkör anyagi feltételeit a sportszék­ház működtetése teremti meg, teljes egészében önfenntar­tók. Némi támogatást mind­össze a termelőszövetkezettől és az ÍSG-től kapnak. El­mondta. nemhogy csökkente­nék a létszámot, hanem min­denki sportolhat, akinek ked­ve van. Kitűnő munkatársai vannak, akik társadalmi mun­kában lelkesen segítik. Remé­li. velük együtt további sike­reket érnek el. Marczi Ferenc (Folytatjuk) Kézilabda Szoros mérkőzésen vereség Kézilabda, megyei női I. osztály: Pilisszenti van—Tápió- völgye 19-17 (9-6), Pilisszent- iván, vezette: Hegedűs—Seb- jún (.iól). Tápióvölgye: Bakos — Mázás (3), Galambos (3), Strobán (6), Deckner, Misinsz- ki, Tóth (1), csere: Rádi (2), Szécsényi (2). A csapatok ide­gesen kezdtek, a támadások befejezése rendre nem sike­rült. A védekezésben jeles­kedtek a csapatok, a 3. perc végén a vendég úri lányok négy kapufát lőttek, míg a kipattanó labdából két gólt kaptak. Hiába hárított Bakos kapus a 3. és 5, percben bün­tetőt, Strobán a 10., Misinszki a 15. percben szintén kihagy­ta a hétméterest, majd továb­bi öt kapufára futotta csak az úri lányok erejéből. Bátorta­lan játék volt jellemző a ven dégekre. A játék képe a má­sodik játékrészben sem válto­zott, a kapufa vagy a kapus mentett. A lefújás előtt tíz perccel — 15-10-es állásnál — nagy hajrába kezdtek az úri lányok, de ez már csak a szépítésre volt elég. Ifi: Pilisszentiván—Tápió­völgye 21-10 (8-5). A lelke­sebb csapat győzött. Gól: Ma­tyó (4), Mikes (3), Bura (2), Klement (1). Sz. I. A vízműépítésre az illetéke­sek versenypályázatot írtak ki, amelyet a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat nyert el. Nagy erővel fogtak a munká­hoz, pontosabban az I. ütem kivitelezéséhez. Ebben a sza­kaszban csaknem 300 lakóhá­zat érintett a csövek lefekteté­se a település sülyi részén. Ki­zárólag műanyag csöveket használnak, amelyek megbíz­hatóbbak, üzembiztosabbak a vascsöveknél. Jelenleg csak két kúttal ren­delkeznek, továbbiak fúrására lesz szükség a jövőben. Az I. ütem 95 százalékban elkészült, a közkutak a hónap végétől már jó minőségű ivóvizet szol­gáltatnak. A Pest Megyei Tanács cél­támogatás biztosításával segí­ti a sülysápi vízmű további építését. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a lakosság is rendszeresen és pontosan fi­zesse az érdekeltségi hozzájá­rulást. Ingatlanonként 25 ezer fo­rintot kell fizetni, de ezt az összeget az OTP 10 évre meg­előlegezi, illetve addig szüksé­ges kiegyenlíteni — évi egyen­lő részletekben — az érdekel­teknek. Ha ez megvalósul, a tervidőszak végére valameny- nyi sülysápi család már fo gyaszthatja az egészséges ivó­vizet. Az építés további feltétele a víztársulat kibővítése. Az el­következendő napokban a tár­sulat küldöttei, társadalmi ak­tívák felkeresik a lakosságot a belépési nyilatkozatokkal. Amint az illetékesektől meg­tudtuk, az érdekeltségi hozzá­járulás fizetésének első része (2 ezer 500 forint) jövőre lesz esedékes. Akik a vízmű érdekeltségi hozzájárulást fizetik, mente­sülnek a településfejlesztési hozzájárulás fizetése alól. amely évente 800 forint. A nagyközségi közös tanács kéri az érintett lakosokat, hogy a közösség és a saját ér dekében fogadják megértéssel az aktívákat, s írják alá a be­lépési nyilatkozatokat. A házakba is Csak így valósulhat meg az elképzelés, amely szerint 1990- ig kiépül a teljes hálózat az egész településen, s utána megkezdődhet a lakóházakbá való bekötés is. G. J. Kommunista pedagógusok számvetése Példás helytállás, jobbító akarat A „nyílt, őszinte, kritikus, önkritikus” jelzőkkel már í oly sokszor éltünk, hogy ha ^ ezekkel próbálnám jelle- ^ mezni a monori pedagógu­si sok pártalapszervezetének ^ a napókban lezajlott be- ^ számoló taggyűlését, az ^ olyan lenne, mint a virág­ig nyelv segítségével feldíszí­ti tett semmitmondás. Ennek lehetetlenségét vi­szont eleve feltételezi maga az esemény: oktatásról, nevelés­ről, a pedagógusok közéletisé- géről, az intézmények belső ügyeiről és külső kapcsolatai­ról soha senki nem beszél vi­rágnyelven, lévén valamennyi téma szinte állandó reflektor- fényben — s különösen nem beszélhet diplomatikus sem- mitmondással a pedagógus párttag. így azután a pártalap- szervezet taggyűlése elé került beszámolót az 1985—86-os tan­évben lezajlott munkáról, s az ehhez kapcsolódó hozzászólá­sokat meghallgatni sem volt érdektelen: amiről szó esett, az közvetve vagy közvetlenül valamennyiünket érint Társadalmi vita Marunák Ferenc, a monori pedagógusok pártalapszerve­zetének titkára hat alcsoport köré tömörítette a vezetőség összegezését, a beszámoló könnyebb áttekinthetősége ér­dekében. Szó esett az alapszer­vezet életét befolyásoló külső tényezőkről, az oktató-nevelő munka helyi feltételeiről, az alapszervezet szervezeti életé­ről, ideológiai munkájáról, kapcsolatairól és pártirányítá­sáról, végül az elkövetkező fel­adatokról. A „külső tényezőkről” szól­va, általános társadalompoli­tikai és gazdasági kérdéseket érintve is kiderült: a külső tényezők legbelsőbbekké vál­nak, ha bennük él az ember. Ezért nem közömbös a peda­gógusnak sem, ha azt tapasz­talja, hogy a tudás, az értelmi­ségi pályák presztízscsökkené­sének folyamata folytatódik, s a műveltségnek — melynek gyarapítására teszi fel az .éle­tét — társadalmi értékeink kö­zött egyre kisebbnek látszik a rangja. Külső — s egyúttal legbelső — ügy az is, hogy a pedagógus párttagok aktívan igyekeztek részt venni Monor következő ötéves terve célki­tűzéseinek társadalmi vitájá­ban, s úgy érezték: jó lenne, ha a jövőben egy-egy nagyobb horderejű helyi oktatáspoliti­kai döntés előtt az alapszerve­zet és a tantestületek külön, részletesen is elmondhatnák véleményüket az illetékesek­nek. Az oktató-nevelő munka he­lyi feltételeiről szólva hangzott el: az intézmények tárgyi fel­tételeiben az elmúlt tanévben nem volt nagyobb változás — s a változatlanság egyben azt is jelenti, hogy a pedagógusok továbbra is nehéz’ körülmé­nyek között, váltott műszak­ban. intézményenként is több épület között ingázva dolgoz­nak. Hiányoznak a szakköri és szertári helyiségek, az építő­ipari munkákat zömében el­végző helyi költségvetési üzem drágán és sok hibával dolgo­zik. Mindez igaz. De igaz az is ez később, a hozzászólások során el is hangzott —, hogy az apróbb lépések sem voltak azért jelentéktelenek, hiszen a Kossuth iskola a Dózsa óvoda épületével mégiscsak bővülhe­tett, s valamelyest fel is léle­gezhetett, eltűnt végre a föld színéről a főtéri, oly sokáig vegetáló kisiskola, mert „ki­váltódhatott”, s az Ady úti is­kolában megkezdődött — a nyáron be is fejeződik — egy évek óta keservesen vonszolt feladat megvalósítása, a vi­zesblokk megépítése. Vissza a régihez Az iskolák személyi feltéte­lei tovább javultak — ez alól csupán a Kossuth iskola nap­közi otthona és a kisegítő is­kola kivétel. Többségében azonban képzett, hozzáértő pe­dagógusok állnak helyt a mun­kában, ők azok, akik a beszá­molóban fogalmazottak szerint nevelési értekezleteken s egyéb fórumokon feldolgozták az új oktatási törvényt is. Elméletileg tehát felkészülvé várják a szep­tember 1-jei hatályba lépést — a gyakorlattól azonban tar­tanak, hiszen a végrehajtási utasítás még nem jelent meg. A tantestületek egyre foko­zottabban ügyelnek a tanulmá­nyi követelmények betartásá­ra. Ezt jelzi az a tény is, hogy a bukások száma átlagban évek óta nem csökken. A há­rom fő „buktató tárgy”: a ma­tematika, az orosz, a magyar nyelvtan. Érdemes lenne felül­vizsgálni e tárgyak tantervét, követelményeit, taneszközeit és módszereit — szólt a javaslat a beszámolóban, s csatlakoztak ehhez a hozzászólások is. Ved­res Lászlóné azzal érvelt: a tudatlanság sokszor a módsze rekre vezethető vissza — de olykor hiábavalóak a jobbító próbálkozások. Az Ady úti is­kolában például hiába vállal koztak a szótagolásra való visszatérés módszerével oktat­ható olvasástanításra, s hiába jelentkeztek, hogy szívesen ta nítanák más módszerrel a ma­tematikát, mert úgy látják, hogy amíg a nebuló nem bir­tokolja a számok fogalmát, ad­dig nemigen rendezheti azokat logikai úton — nem (captak engedélyt. Nagy Tiborné pedig e témá­val kapcsolatosan azt mondta el: a tanterv korrekciójára esetenként nem elég gyors a reagálás, a nevelői szabadság­gal is jobban lehetne élni. Vedres Lászlóné jelezte hoz­zászólásában : — ... örülünk, hogy a be­számolóban ki-ki felfedezhette a maga munkaterületének eredményeit és hiányosságait is. Ez persze azt is jelentette, hogy bőven akadt mihez hoz­zászólni a tartalmas, összefo­gott anyag révén, az átförő- munkától a nyugdíjasok meg­becsüléséig. a szülői munkakö­zösségekkel való dicséretes kapcsolattól az iskolák egymás közötti, egyre javuló munka- kapcsolatáig. Utóbbiról szólt Károly János, a szakmunkás- képző intézet monori részlegé­nek igazgatója, úgy fogalmaz­va: nagyot lépett előre a mo­nori iskolák között az együtt­gondolkodás, a közös cselek­vés, ennek hasznát máris ta­pasztalni, a szakmunkásképző­ben például a beiskolázásnál. S nem is kell ezt az összhan­got erőltetni, hiszen erősíti még egy olyan jelentéktelen­nek tűnő esemény is — de mert mind ez ideig példátlan, hát mégsem az — mint a leg­utóbbi, közös pedagógusbál megrendezése... A beszámoló taggyűlésen je­len volt Nagy Sándorné, az MSZMP Monori Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának po­litikai munkatársa, tolmácsol­ta a felsőbb pártszerv értékelő minősítését, amely szerint a pedagógusok monori pártalap­szervezetének munkájára a folyamatosság, a rendszeresség jellemző, a reszortfeladatokban érezhető önállósággal. Biztos garancia Elkötelezett közéleti embe­rek valamennyien. S ez már önmagában is minősítés. Sőt, garancia arra, hogy az elkö­vetkező időszak feladatait sem a kontármunka jellemzi majd. K. Zs. Ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, ta­nácsháza), Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70), Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor (Maglód), Monoron, Monori- erdőn. Vasadon, Csévharasz- ton és Péteriben: központi ügyelet (Monoron, a szakorvo­si rendelőben), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: központi ügyelet (Sülysáp, Lo­sonci u. 1., telefon: Sülysáp 50.), üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy- Zs. u, 68.). Ügyeletes gyógy­szertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a János utcai, az üllői és a gyömrői. Fogorvosi ügyelet: szombaton reggel 7 órától 13 óráig Monoron a szakorvosi rendelőben, a ve- csési és üllői betegeket 8-tól 13 óráig a vecsési szakrende­lő fogászatán látják el. Egyéb időpontban, tehát szombaton 13-tól hétfő reggel 7 óráig: Budapesten a VIII. kerület­ben, a Szentkirályi utcai szakrendelőben. Állatorvosi ügyelet: dr. Laczkó Pál Maglód, Dózsa Gy. u. 7. Beteg állatok beje­lentései szombaton reggel 8- tól 13-ig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb idő­pontban az ügyeletes állator­vos címén. A művész ünnepe A név és a hivatás örököse „Bensőséges ünnepségre ke­rült sor tegnap délután a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa oktatási központjá­ban. Széles körű tájékozódás után, az SZMT elnöksége ifjú Pál Mihály gyömrői szobrász- művésznek ítélte oda az 1986- os művészeti díjat. Dr. Arató A.ndrás, az SZMT vezető titkára mondott ebből az alkalomból köszöntőt, majd Nagy Sándornéval, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkárával és Balázs Gézáné- val, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettesével átadta az idei díjat” — olvashattuk la­punk 1986. április 29-i számá­ban. Az ünnepség hetek múlva folytatódott, amikor a gyöm­rői id. Pál Mihály baráti kör is ünnepelni hívta tagjait. Meglepetésnek szánták az es­tét — ami sikerült is — íri­szen valamennyien így akar­ták. Ifjú Pál Mihály 50. szü­letésnapját bevárva, ők is szívből köszöntötték a mű­vészt, úgy a kapott művészeti díj, mint az 50. születésnap okán. Ezt követően kerestem fel ifjú Pál Mihályt, aki meg- hatottan beszélt az esemény­ről, főleg a virágcsokorerdők­ről, amik napokig illatáradat­tal töltötték el az egész há­zát. Az elmélyültebb beszélgetés — az önvallomás — azonban elmaradt, helyette átadta a dr. Arató András által írt és elmondott köszöntő beszédet, majd szerényen várt, hogy át­olvassam. „Az irodalom és művésze­tek befogadása nélkül — ol­vastam — senki sem élheti át teljességgel összetartozását az embertársaival, a társadalom­mal, a világgal. Bármennyire is racionális világban élünk, nem elég csak a tudományos, az erkölcsi és a politikai tá­jékozottság, eligazodás. Ezen túl kell még az eddig meg­ismert világ emberben vetítő- dött képének, érzékletes, lélek­től lélekig ható csodája. ... A kőfaragó nagyapa és a szintén szobrászművész édes­apa szinte ösztönözték ifjú Pál Mihályt arra. hogy a név­vel együtt a hivatást is örö­kölje a családban. Nagy ha­tással volt rá Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Barcsay Jenő és Kmetty János, de meghatáro­zó szerepet játszott művé­szetében B. Szabó Edit szob­rászművész is, a tíz éve ' el­hunyt első feleség. 1962 óta szerepel országos tárlatokon, stúdiókiállításo­kon. A hazai sikerek mel­lett nagy elismerést aratott Regensburgban, Omszkban, Ravennában, Moszkvában és Hanoiban is. Tehetségét már több rangos szakmai díjjal el­ismerték. Aktív közéleti em­ber. Tanít a Dési-Huber kör­ben. Elnöke a Nagy István képzőművészeti csoportnak. A HNF Pest Megyei Elnök­ségének tagja, az id. Pál Mi­hály baráti kör alapítója, a művészeti csoport vezetője, vagyis a község és a körzet művészeti és kulturális életé­nek egyik irányítója... — olvasom az elismerő, őszinte szavakat, amelyeket hiánytala­nul sajnos most nem idézhe­tek. Pedig szívesen tenném, mint ahogyan szívesen számoltam be a gyömrőiek ünnepségéről, hiszen valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy vonzás- körzetünkben egy ilyen kva­litású elismert művész él. tjlvedi Kriszta 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents