Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

RAISZA GORBACSOVA PEST MEGYÉBEN (Folytatás 1. oldalról) kilométeren négyszázötvenen élnek. Szólt arról, vannak kis tanyák és óriási falvak, s ter­mészeti szépségekben gazdag e táj. Raisza Gorbacsova ér­deklődő kérdéseire válaszolva ismertette: 180 ezer ember uta­zik naponta a fővárosba, s a Budapesten felkeltett igények­kel tér haza este otthonába. Ez az ország harmadik legna­gyobb ipari megyéje, az or- s.Agos ipári termelés egytize- dét adja, s a fejlett mező- gazdaságot, mely városellátó feladatoknak is eleget tesz, szakosítottan, rendszerekben termelő 11 állami gazdaság és 72 termelőszövetkezet képvi­seli. Ugyancsak kérdésekre felelve szólt a termelési rend­szerek működéséről, a ter­melőszövetkezetek kiegészítő ipari tevékenységéről, vala­mint arról, hogy miként vál­tozott a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok kapcsola­ta az elmúlt években, hogyan integrálják az utóbbiakat az előbbiek. Raisza Gorbacsova érdek­lődött arról: hogyan élnek itt az emberek. Krasznai Lajos beszélt ar­ról: az iparban — olyan nagyüzemekben is, mint a Barátság kőolajvezeték itteni végén lévő DKV — dolgozik a foglalkoztatottak egyharma- da, szólt a munkásellátásról, a nagycsaládosok lakásgond­jainak enyhítéséről, az egész­ségügyi ellátás, a szolgáltatás, a kereskedelem fejlesztéséről, arról, hogy az iskolahálózat bővítése nehezen tart lépést a tanulólétszám növekedésé­vel, s hogy a takarékbetét­állomány öt év alatt ugyan 70 százalékkal nőtt, de az élet- színvonal nem minden rétegnél javult. Említette, hogy a ter­melő ágazatban az elmúlt öt esztendő alatt évi 6, a nem termelő ágazatokban 5 száza­lékkal nőtt a bérjellegű jut­tatás. Befejezésül arról szólt, hogy a politika irápyítása te- . kintetében az MSZMP i XIII. kongresszusa s az SZKP XXVII. kongresszusa közös vonása: nemcsak a több, ha­nem a jobb munkát, a haté­konyságot, az élet minőségé­nek javítását szorgalmazzák; nem idegenek ezek a fogal­mak a szocializmustól. Disszertáció a faluról Kákucsi Gabriella, a daba- si Fehérakác Tsz elnöke fe­lelt Raisza Gorbacsovának: nem ez a szövetkezet a leg­jobb a megyében, gyenge a talaj minősége, közepesek az eredményeik, bár 11 ezer hek­tárjukkal a legnagyobb terü­leten gazdálkodó tsz-nek szá­mítanak. Szólt arról, hogy kétezer produktív dolgozójuk van, termelési értékük egy- milliárd, s a tiszta nyereség évente 30—60 millió forint közötti. Mint mondotta, a gyenge talajadottságok miatt nem ki­emelkedő a gabonafélék hoza­ma, ezért egy évtizede, az utolsó egyesülés óta az állat- tenyésztésnek rendelték alá a növénytermesztést, ennek fő feladata a takarmányellátás. Állattenyésztésünkben megha­tározó a szarvasmarha-verti­kum az üszőnemesítéstől a tej­termékek feldolgozásáig. Tíz év alatt tehenenként 2 ezer 500- ról 5 ezer 200 literre nőtt a tehenenkénti hozam, s most hét gazdaság 20 millió liternyi tejét dolgozzák fel, a főváros­ban is keresett márka a Da- bastej. Raisza Gorbacsova elmon­dotta: disszertációját a falu­si családokról írta, s azt ta­pasztalta akkor: a második világháború következménye­ként minden ötödik házban egyedülálló ember, többnyire asszony él. Kakucsi Gabriella arról számolt be: a produktív dolgozók közül körülbelül minden tizedik egyedül neveli gyermekét, s a 700 nyugdíjas, járadékos ugyancsak egytizede magára maradt, őket rend­szeresen látogatja, támogatja a szövetkezet. Az SZKP KB főtitkárának felesége kérdésére a vendég­látók azt is elmondották, hogy minden szövetkezeti tag­nak, egyhóldnyi területű ház­táji gazdasága lehet, s a szö­vetkezet e kisgazdaságokat termést. Megtekintette •— Kecskés Péterné invitálására — a szépen berendezett ott­hont. Pogácsa, sütemény, üdí­tő mellett folyt a beszélgetés, a háziak elmondták: a nagy­szülők segítsége nélkül nehe­zen boldogulnának, ők pénzzel és kétkezi munkával is hoz­zájárultak az építkezéshez. S színházba, moziba is csak úgy juthatnak el a szülők, ha a fiúkra a nagymama, nagypapa vigyáz. Szó esett arról is, 5 ezer ház van Dabason, s akad jó néhány nagyobb is Kecské­sékénél. Nekik búcsúzóul ajándékokkal kedveskedett Raisza Gorbacsova: a nagyfiú elemes holdjáró autót kapott, a kicsi jókora doboz bonbont, Kecskés Péterné pedig gyö­nyörű, kézzel festett porcelán teáskészletet. Este fél tizet mutatott az óra, amikor Rai­sza Gorbacsova — Kecskés Péterék s a többi vendéglá­tó az SZKP KB főtitkárának szóló jókívánságaival — visz- szaindult a fővárosba. Vasvári G. Pál (Fotó: Barcza Zsolt) Az érdeklődők gyűrűjében Dabason főorvos említette, az Intézet részt vesz abban, a kutatás­ban is, mely a társadalmi mozgások és a keresőképte­lenség összefüggéseit keresi. Ezután a vendégnek és kí­sérőinek bemutatta az intéze­tet, a korszerű — s a mező- gazdasági területen gyakori mozgásszervi panaszok gyó­gyítására is szolgáló —• hid­roterápiás és fizikoterápiás részleget, valamint az évi'140 ezer elemzést végző laborató­riumot. Ez előtt szólította meg a várakozókat Raisza Gorbacsova, érdeklődve egész­ségi állapotukról. Meglepő vá­laszt kapott: nincs panaszuk. Mint kiderült, nőgyógyászati szűrővizsgálatra jöttek. Kecskés Péterek otthonában Kecskés Péter, a Fehérakác Termelőszövetkezet növény- termesztési főágazatánál bri­gádvezető, 33 éves. ö és gye­sen lévő felesége (aki egyéb­ként óvónő), valamint 6 éves Péter és, 2 éves Gergely fiuk szép".'családi, házban, élnék a J3í{ísz£o köbben, s a férj szü­integrálja, a növénytermesztő­ket például jó minőségű vető­maggal, vegyszerekkel segíti, a késztermék egy részét fel is vásárolja, értékesíti. Eltanulni, ami jó Ezután a fáradhatatlan ven­dég és kísérete tovább indult a Fehérakác Tsz tejüzemébe, ahol Fogarasi Zsolt, az élelmi­szer-ágazat igazgatója kalau­zolta Raisza Gorbacsovát. Az üzem napi kapacitása 50 ezer liter, s a vendég tetszés­sel szemlélte meg a tejföl- és tejcsomagoló gépeket. Érdek­lődésére — hogy a túrót miért kézi munkával csomagolják az asszonyok — elmondották: így kevésbé törik, jobb a mi­nősége, ezért kedvelik a^ vá­sárlók. Innen a Dabasi Szakorvosi Rendelőintézethez vezetett az út. A kedves vendég üdvözlé­sére több százan gyűltek össze az intézet bejáratánál, nagy tapssal fogadták Raisza Gor- b^oy.gt, ,akj, a „tiszteletére jöttek egy csoportjával be­szélgetett. A többi között eze­ket mondotta: ^ ............ ........ .... — Bizonyára tudják, hogy az SZKP KB főtitkára baráti t Ém \\ látogatáson jár Magyarorszá- f *ÉÉ ' * gon, s jelenleg ülésezik a Ifi? Varsói Szerződés politikai ta- nácskozó testületé. A népeink közötti barátság módot ad |.. !■* arra, hogy eltanuljuk egymás- űf%.. * %|lll tói, ami jó. s hogy e barát- \ *£..^4 * 111 ságot semmi se csorbítsa, ar- *' f ' ra törekszünk: ne legyen há- ború, és népeink éljenek mind í* köszönte meg a jelenlévők A társadalmi összefogással 1981-ben felépült szakorvosi .. . j» rendelőintézetben dr. Bodó . pé 1 dáu 1 a tiú 1 I zott '1 t:áplIáikozá a mozgáshiány, az alkoholizmus Lángoskóstoló a szabadtéri — játszanak közre. Mint a múzeumban leivel közösen művelik a ház­tájiban a földet: most három fóliasátorban érett már a pa­radicsom, a parrika. , E családot látogatta meg keddi dabasi programjának zárásaként Raisza Gorbacsova. Melegen érdeklődött a Kecs­kés família hétköznapjairól, arról, hogyan épült fel a há­zuk, miként gazdálkodnak a háztájiban, hol értékesítik a Kecskés Péter tsz-tag háztáji portáján A mikor e sorokat rovom, hangos szi­réna szól a főváros szívében: hosszú konvoj húz el az úton, a Ferihegyi repülőtér felé, búcsút mond Mihail Gor­bacsov és kísérete Magyarországnak. Mi­re írógépemen befejezem a kopogást, az SZKP KB főtitkára és kíséretének repü­lőgépe már a magasban jár, úton haza­felé, Moszkvába. Mindaz, ami e pillanat­ban még jelen, másfél, két óra múlva már emlék lesz számukra. Hivatalos megbeszélések, a Varsói. Szerződés tagállamai vezető politikai tes­tületének megállapodása, . látogatás Cse­pelen munkások között, a Pest megyéi Rozmaring Termelőszövetkezetben beszél­getés a biotechnológia jövőjéről, látni a borsószemnél alig nagyobb burgonya-vető- gpmót, hajózás... séta a Váci utcában ezrek kiváncsi gyűrűjében, tapasztalni a megbecsülést, a szereteted ami mindenütt,, amerre elhaladt a delegáció, hangos tapsban nyilvánult meg. Sok kedves jele­netre került sor: előre be nem tervezett beszélgetésekre az utcán, a gyárban, min­denütt. Ebből a rövid, ám gazdag programból bőven jutott Pest megyének. Túl a Roz­maring Termelőszövetkezetben tett látoga­táson, Raisza Makszimpvna Gorbacsova Dabason is járt és az elutazása előtti dél­előttöt Szentendrén töltötte. — Mit hagyjunk el a programból? — tanácskoztak még érkezése előtt is a vendéglátók, akik féltek, hogy a rövid, zsugorodó idő kevés lesz mindarra, amit mindenképpen meg akartak mutatni. — Ne hagyjunk el semmit, csak a lá­togatást fogjuk egy-egy helyen rövidebb- re —, adta meg a választ érkezése pilla­natában az SZKP KB főtitkárának fele­sége. S hogy valóban beszélgethettek a Szent­endre városi pártbizottság székhazában, ahol Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, Balázs Gé- záné, a megyei tanács elnökhelyettese, Rozgonyi Ernőné dr., a városi pártbizott­ság első titkára és dr. Színi István, a vá­ros tanácselnöke fogadta Raisza Gorba­csovát és a kíséretében érkező vendége­ket, valamint Radios Katalint, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjét —, s ellátogathattak a Szabadtéri Népraj­zi Múzeumba, megtekinthették a régi ke­reskedőházat, amelyben ma a kedvelt Nosztalgia kávéház tanyázik, valamint megismerkedhettek a Kovács Margit ke­rámiamúzeummal — annak is köszönhe­tő, hogy Raisza Gorbacsova érkezése pil­lanatától egyszerű kedvességével, érdeklő­dő magatartásával száműzte, oldotta a fe­szültséget. Korábban egyetemi docens volt, filozófiát oktatott és a vérében lévő pe­dagógusszellemmel hiindig a lényegre ta­pintott. — Mit ábrázol ez a kép? — kérdezte Rozgonyi Ernőné dr.-tól a szentendrei vá­rosközpont impozáns festményére mutat­va. Mióta város Szentendre? Ugye a XVII. században szerbek és szlovákok lakták? És ma is élnek itt nemzetiségiek? A hat templom működik? Jó, hogy az emberek annyira szeretik saját városukat — je­gyezte meg többször is a délelőtt folyam mán. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban szintén kifogyhatatlan volt a kérdések­ből: itt is ilyen szűk helyen kellett elf ér­ismerkedés a gazdasággal nie egy nagy családnak? A Felső-Tisza­vidék egy házában, amelyet 1 Kispaládról telepítettek ide, még a régi ágy díszpár­náit rejtő takarót is felemelte. Kóstolt Gáspár Gyuláné gulácsi kemencében sü­tött lángosából, majd a rábaközi perecből és eltette emlékbe azt a mézeskalács szí­vet, amelyre cirill betűkkel rótták fel ne­vét és az emléksorokat. A kemencéről, amelyben a lángost sütötték, megjegyezte Raisza Gorbacsova: olyan, akár az orosz kemencék. Szóba került az eszmecseré^ során a szovjetek alkoholizmus, elleni rendelete, kifejezve annak a lényegét: sok és je­lentős határozat segíti a szovjetek mun­káját, ezek között az alkoholizmuselle­nes rendelet nem a leglényegesebb, de ahhoz, hogy ííagy-nagy céljaikat valóra váltsák, szükség volt erre a szigorú hatá­rozatra. — Persze — mondotta Raisza Gorbacsova —, ez a fendelet önmagában nem oldja meg a problémát, kell, hogy a munkahelyek csakúgy, mint a családi ott­honok, háborút üzenjenek a káros szen­vedélynek. Egyik eszköz ez arra, hogy po­tenciális alkotóerők felszínre kerüljenek — mondotta a vendég. Az emberek egészségének védelme, élet- körülményeik javítása, a béke kérdése is szóba került. Raisza Gorbacsova a ba­rokk kisváros főterén összeverődött ki­rándulók tömege felé fordulva mondotta: Önök derűs mosollyal üdvözölnek, szép barnára sültek, egészséges, boldog embe­reknek látszanak: éljenek népeink ilyen derűs boldogságban ezután is ... A Nosztalgia butikban megakadt a ven­dég szeme egy ízléses darabon, megtapin­totta a legdivatosabb ruhát, kérdezett, kér­dezett. S amikor meglátta az egyik na­gyon csinos kislányon a népművészeti hímzéses öltözetet, s a másikon a fehér­rel hímezett népi motívumos blúzt, nem tudott betelni a; látvánnyal: — Mennyibe kerül ez? S a Blúz? De szépek! Az idő hiába sürgetett, a Kovács Mar­git kerámiamúzeumban hosszan érdeklő­dött egy-egy figura előtt és szívesen hall­gatta dr. Majláth Imre művészetértő, át­élt ismertetőjét... Elszálltak az órák. A magyar, a német, a Szlovák népviseletbe öltözött gyerekek, kik virággal köszöntötték a magas rangú vendéget érkezésekor, Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója, dr. Bo- donyi Valéria, dr. Balassi Iván, a Szabad­téri Néprajzi Múzeum tudósai, vezetői, Éliás Tibor, a Nosztalgia kávéház tulaj­donosa és mindazok, akik beszélhettek Raisza Gorbacsovával, vagy közelében le­hettek, még sokáig idézgetik fel majd az eseményeket. Egy népművészeti kancsó, album, egy- egy figyelmesség őrzi majd kézzelfogha­tóan is e nevezetes napot. A vendég — aki Pest megye különböző tájain lopta be magát az emberek szívébe — egy ma­tyóbaba, oroszul írt Kovács Margit-al- bum, neves szentendrei művész kerami- kája, a PEVDI értékes tollkészlete révén idézi majd fel a napfényben pompázó vá­ros vendégszerető népének emlékét. T ávozásakor egy német kirándulócso­port érdeklődött: valóban ilyen nagy személyiség ennyire közel lehetett az utca járókelőjéhez? Hihetetlen — csóválták a fejüket. Pedig hihető: itt járt... Pest megyében. Sági Ágnes *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents