Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
S elindult a buldózer Bizony sokszor előfordul, hogy szavunk pusztába kiáltott szó marad csupán. Így jártunk a Földvári tér másik oldala beépítésének előkészítésével kapcsolatosan szóba hozott dolgokkal is. A bontás, most látszik csak igazán, milyen pusztítással járt. A szép termő fák is egymás után hullottak a porba, a törmelék, a bontási maradványok közé. Volt ugyan, amit még a végén is kocsira raktak, de Kos- di Sándor, a városi tanács kommunális és költségvetési üzemének dózerosa is sok jó minőségű, egész téglát — az < egykor volt téglagyár ovális f bélyegzővel „jegyzett”, kő keménységű termékét tolta ösz- sze. (Hancsovszki János felvételei.) Ismerkednek a katonaélettel Lassan 10 éves múltra tekint vissza az az együttműködési szerződés, amelyet a magyar néphadsereg váci Sallai Imre laktanyájának KISZ-bi- zottsága kötött a vácdukai nevelőotthon vezetőivel. E szerződés értelmében a katonák patronálják az otthon lakóit. A hogyanról faggattam Földváry Csaba hadnagyot, az alakulat KlSZ-bizottságának titkárát. — Jól bevált gyakorlat szerint az otthon vezetői szólnak, hogy miben segíthetünk. Legutoljára például a nevelőotthonok területi sporttalálkozójának a hangosításában működtünk közre, de sok társadalmi munkát is végeztünk. ——• Hallhatnánk erről? — Elkészítettük a sportpályákat, megépítettük az otthon körüli kerítést. Az épületek belső karbantartását is mi vállaltuk. — Mit kapnak cserébe? — A katonai ünnepeken a gyerekek műsorral kedveskedtek nekünk. Gyakori a laktanyalátogatás, s bevezettük az „Egy napig katona voltam” elnevezésű akciót. Ilyenkor a fiúk örömmel ismerkednek a katonaélettel. Éppen a hónap végére tervezünk számukra diák—katona napot, ahol megismerkedhetnek az alakulat tevékenységével. N. P. J. Csere és hagyományos Táborok a jubileumi évben Idén a szokásosnál is előbb kezdődik a táborszezon, ha a pokol-szigeti úttörőtábor megnyitása előtti MHSZ-kezdemé- nyezésre gondolunk. Ez lesz az első, s csak követik a többiek. A váci és vonzáskörzetéhez tartozó úttörőcsapatok főleg csapattáborozásban vesznek részt. Emellett mehetnének még központi és vándortáborba is. Ez utóbbira azért lesz lehetőség, egy 25 tagú szobi csapat ereszkedik majd le a Dunán a Győr—Rajka útvonalon Vácig. A részletekről Iványi Károlyné és Csengeri Klára elmondta, hogy az MHSZ igénye szerint egy héttel a hivatalos nyitás előtt már lesznek lakói a pokol-szigeti tábornak. A szervezők célja a honvédelmi nevelést szolgálná, amire véleményük szerint igen nagy szükség van. Mivel ebben az időben még nem üzemel a konyha, a katonaság főz majd a gyerekekre. Ehhez a témához kapcsolódik még a Szo- bon tervezett munkásőr szaktábor is, ahol értelemszerűen a muhkásőri ismeretekkel barátkozhatnak a fiúk. Ennek az időpontja augusztus lesz. A jubileumi évhez kapcsolódva jelentősen ugyan nem módosul a táborozások rendje, de lesz ebbe illeszkedő továbbképzési program. Színhelye Eger, ahol az úttörőmozgalom legkisebb és ezért talán legfontosabb egységeinek, az őrsöknek a vezetőit képezik. Negyedik és ötödik osztályosok vehetnek részt ezen a kilenc napig tartó programon, ahol felkészítést kapnak a következő évi munkához. Bizonyára maradandó élményekkel térnek majd haza történelmi városunkból, ahol egy erre a célra is rendszeresen használt iskola ad otthont augusztus 4-től 12-ig a tábornak. Visszatérve hazai vizekre, a Pokol-szigeti táborban a június 15-i megnyitó után főleg cseretáborozások lesznek. Megszokott dolog már, hogy a helyi úttörőcsapatok felajánlják az ország más különböző pontjain élő, velük egy- korúaknak: cseréljenek. Erre mindig sok vállalkozó van, hiszen a táborok tulajdonképpeni céljához tartozik, hogy újabb és újabb tájakat, embereket ismerjenek meg a pajtások. Az idei programot átlapozva ebben nem lesz hiány. Kezdjük időrendben. A püspökhatvaniak a kosdiakkal nyitnak június 15-én, majd a Hámán Kató iskola vendégei érkeznek Egerből június 23-án. Ezt követően a Juhász Gyula iskola meghívására Salgótarjánból, és Ipolyságból érkeznek pajtások. A Radnóti Miklós iskola Szarvassal cserélt. Utánuk az úttőrőház vendégeié a tér, csehszlovák és keletnémet úttörők lesznek. Ugyanebben az időben, tehát július 17-től kezdődően tartják az angol szaktábort is, amire még mindig lehet jelentkezni. Ez nem bentlakásos, csak a nappalokat töltik itt a nyelvet tanulók. Természetesen az ellátásukról gondoskodnak. Naponta tízórait, ebédet és uzsonnát is kapnak. A következő turnusban a Gábor József iskola vendégei érkeznek Karcagról. A petőfi- sek Mándokkal és Ipolysággal cseréltek, végül az Árpád utcai iskola helyett ismét az NDK-ból jönnek táborlakók, valamint Hajdúszoboszlóról. Augusztus végén úttörővezetőfelkészítés lesz. Érdemes néhány szót mondani a táborról magáról is. Először 1978-ban fogadott vendégeket, azóta bizony sokan megfordultak benne, s bár minden évben rendbehozzák, már ráférne egy alapos rekonstrukció is. Nincs állandó karbantartó brigádjuk, egyedül az üzemek jóindulatára hagyatkozhatnak. A táborok egyik legfontosabb mércéje, hogy milyen a koszt. Erre állítólag nem panaszkodnak, sőt nagyon elégedettek a vendégek. Pedig nincs is saját szakácsuk, konyhai személyzetük. A táboroz- tató iskolák osztják be, mikor kinek a konyhásai tartják a frontot. A szigeten sajnos nincs telefon, de állandó kapcsolatot mégis tartanak, mégpedig CB-rádión. Ezen szólnak át Vácra, ha például orvosra van szükség. Beosztás készült természetesen az orvosokra is, mert saját tábori doktoruk sincs. Van viszont két' védőnőjük, akik rendszeresen kijárnak hozzájuk. Egy nyáron összesen kilenc egész tábort megtöltő csapatot tudnak fogadni. Erre korábban nem volt lehetőség a tíznapos váltások idején. Ügy érték el, hogy egy csapat kilenc napig marad, a felnőttekkel együtt 108 úttörő, ugyanakkor meleg váltással cserélnek, tehát aznap, amikor elutazik valaki, már ott a következő. Ez lesz idén, a jubileumi évben. Reméljük, ősszel az élményekről- is beszámolhatunk. Dudás Zoltán VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 136. SZÄM 1986. JÚNIUS 11., SZERDA Új utakon a régi gyár (2.) Ha bekerülhetnek a „kalapba” A Híradástechnikai Anyagok Gyára, mint arról lapunk tegnapi számában írtunk, az öt évre szóló tervek mellett számba vette elképzeléseik megvalósításának lehetséges útjait is. Mint Pádár Sándor igazgató az MSZMP Vác Városi Bizottságának legutóbbi ülésén erről is beszámolt, alapvetően a kormány által múlt év végén elfogadott az elektronikai alkatrészek és részegységek központi fejlesztési programjában való részvételre alapoz. Ennek keretében szeretnék a ferritgyártást úgy fejleszteni, hogy igénybe vennék a központi programmal együtt meghirdetett preferenciákat, például a járadékköteles alapjuttatás és a vámvisszatérítés lehetőségeit. Ugyancsak ezen a programon belül tervezik a nyomtatott áramköri termékcsalád bővítő fejlesztését, amelynek műszaki elképzeléseit már kidolgozták. Pályázataikat olyan részletességgel fogalmazták meg, hogy a központi fejlesztési program meghirdetése után — ami hamarosan várható — az elsők között nyújthassák be jelentkezésüket. Elagendő tőke Mikor reménykedhetnek sikerben? Természetesen csak akkor, ha saját anyagi erőiket is latba vetik. A HAGY-ot a bank hitelképesnek tartja,., tér hát bizonyos hitelek felvételére lehetőségük lesz, amit úgy szeretnének kiegészíteni, hogy jelentősebb partnereiknek javasolják: folyamatos és kiegyensúlyozott alkatrészellátásuk érdekében saját fejlesztési alapjukból adjanak át a HAGY-nak. Ezt az együttműködési formát az Ipari Minisztérium is támogatja. Emellett nem vetették el a lehetőségét egy megfelelő tőkével rendelkező partnerrel létrehozandó vegyes vállalat alapításának sem. (Ám jelenleg csak olyan ajánlataik vannak, amelyek a váci gyárnak nem előnyösek.) A fejlesztésnek e lehetőségei napjainkban még nem tekinthetők maradéktalanul megvalósíthatónak. A gyár szándéka az, hogy a fejlesztés céljaira a VII, ötéves tervben mintegy 220—250 millió forintot költenek, ami arra elegendő lenne, hogy termékeik műszaki színvonala közelítsen az élvonalhoz és növekedjék a termelés nagysága. Ugyanakkor azt is tudják, hogy a terveiknek van egy szépséghibája, nevezetesen, hogy e beruházásokhoz szükség lenne jelentős — tőkés piacról származó — gépimportra. S mivel a HAGY szakemberei reálisak, ezért tudják, törekedniük kell arra, hogy tervezett beruházásaik minél kevesebb keményvalutát igényeljenek. (Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a számukra szükséges gépek, berendezések jelentős része sem hazai, sem szocialista piacról nem vásárolható meg, hiszen, mind a ferrit-, mind a nyomtatott áramkörű termékek gyártása a szocialista országokban is tőkés piacról származó gépekkel folyik.) Van tervük Ugyancsak a realitásokhoz tartozik: ha nem lesz lehetőségük, hogy részt vegyenek az elektronikai központi fejlesztési programban, akkor ma tervezett beruházásaiknak legalább a feléről le kell mondaniuk. Erre az alternatívára is megvan a tervük. A tartalékterv szerint erőfeszítéseik középpontjába akkor a kisebb eszközigényű új termékek kifejlesztését kell állítani, és a régi, ma már korszerűtlennek és gazdaságtalannak ítélt terméksor gyártásának felváltási ütemét is csökkenteniük kell. További csökkentés A gyár a VII. ötéves tervben mintegy 200—250 millió forint értékű, még tavaly gyártott termékének felhagyásával számol. Ez valamennyi olyan, melynek vagy a piaca szűkül, vagy a gyártás gazdaságtalan, illetve azok további gyártása a vállalat távlati fejlesztési elképzeléseivel nem egyezik. E termékeik gyártását más cégeknek adják át. Az ezekből származó bevételt kell tehát pótolni a növekvő mértékű ferrit, nyomtatott áramkör, valamint elektronikai részegység- és készülékgyártással. A vállalati tervkoncepció lényeges elemeként fogalmazták meg gazdálkodásuk hatékonyságának további javítását. Ennek útját a tervszerű és ellenőrzött költséggazdálkodásban, a selejt további csökkentésében, a dolgozók és vezetők érdekeltségi, rendszerének finomításában látják. Bányász Hédi Ha csökken a Duna szintje Az idén javulás várható Az üzlet kirakatában olvasom: „Garanciával, határidőre vállaljuk ..." Csemegézek a szó fölött. Határidő !... Annyiszor okozott már csalódást, oly soikszor megtréfált ez az ördögien játékos szavacska engem s mindannyiunkat. Már bizalmatlanok vagyunk vele szemben. Hiszen régen eljátszotta szegény a jelentésbeli tartalmát, igaz voltát. Vagy ő is csak kiszolgáltatottan játszódik az emberi ajkak malmai között? Mert bizony — példák sora igazolja — mások a szavak és mások a tettek. Ezért a szavak gyakran szavak maradnak. Hatástalanul siklanak el a levegőben. Talajtalanok, mert nincs emberi fedezetük. Azt halljuk: „határidőre felépül” — s már tudjuk, bizonyosan elhúzódik. Azt nyilat- kozzák: „határidőre átadjuk” — s mi tudjuk, az lenne ám a csoda! Valami végzetes felületesség van ígéreteinkben. Csak mondjuk őket, csak hangzanak, de nem vesz- szük őket komolyan. Csak hitegetünk velük. Miközben nem vesszük észre azt sem, hogy micsoda léket vágunk így a kiegyensúlyozott társas együttélés erÉrtékvesztés kölcsi tisztességének követelményén, amelynek feltétele, hogy az emberek higy- gyenek egymásnak, higy- gyenek egymás szavában. A felelősségtudatra ébredt társadalomnak, kollektívának, egyéneknek hátrányára van a felületesség, a szószegés, az ígérgetés, a hitegetés. Mintha csak díszt csinálnánk szavainkból, ko- médiázunk velük. Lehet, hogy korunk új stílusművészete van kibontakozóban? Mert mivel magyarázható, hogy egy börzsönyi kisközség már hosszú évek óta — beszélhetünk évtizedben is — várja az új ABC felépülését, ami végre-valahára, és remélhetőleg megoldaná a község rossz és tarthatatlan kereskedelmi ellátását. Az új kereskedelmi központ átadására ebben az évben már többször kaptak ígéretet a lakók a szövetkezettől. Az ígéret katarzisa azonban a mai napig várat magára. S ki tudja, meddig? Olyan munkatempó mellett, mint amit a munkások nap mint nap p-o- dukálnak az építkezésnél. Pedig a szövetkezet megyei hírnévnek örvend, hiszen nemrég nyerte el a vörös vándorzászlót, s kapta meg immár harmadszor a Kiváló Szövetkezet címet. De nézzünk csak körül szőkébb portánkon! Ügy hírlik, hamarosan átadják az új egészségügyi szakközépiskolát, hogy az új tanévet már ott kezdhessék a diákok. S ugyancsak átadás előtt áll a grafikai műhely, s a Széchenyi utcában épülő lakóháztömb. Vajon ez új létesítményeknél menynyire van fedezete a megjelölt határidőnek? Vagy már határidőknél tartunk? Határidő!... Csak dobá- lódzunk a szóval. Pedig meg kellene végre újra találnunk a szavak igaz voltát, azokat megvalósítani, igaz tartalommal megtölteni-. Csak így tudjuk visz- szaadni a szó rangját, csak így válik hihetővé, ha azt halljuk: „határidőre elkészül ...” Különben értékét és értelmét vesztve hull az előre gyártott kész kliséink purgatóriumába. Miközben jó kertészhez illően gondozzuk, ápoljuk, öntözzük ilyenformán a társadalmi demoralizálás melegágyát, melynek termését, a konkolyt mi aratjuk le. Szórád Ágnes A napló tanulságai szerint a témáról kötetnyi cikket írtak már az újságok. „Száraz torkok, szomjas földek” — ez a legtalálóbb cím valamennyi közül, melyeket Csasz- kó György lapozgat a Duna- menti Regionális Vízmű üzemfőmérnökségének dunakeszi irodájában. A munkaszoba, az épület, az eszközök, amikkel dolgozik, ugyanazok, mint tavaly voltak, amikor még ebben a minőségben a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozója volt, akárcsak a helyettese, Bóka Pál. — Gyarapodik-e újabb cikkekkel az idén is ez a napló, vagy változtak a feltételek? — teszem fel a lassanként aktuálissá váló kérdést. Hiszen a nagy nyári csúcsok, az emlékezetes vitorlázások szezonjához közeledünk. — A létszám lényegében nem változott. A feladatunk csak annyiban lett más, hogy a korábbi, nagyobb építési munkákat nem kell végeznünk. Maradt a vízszolgáltatás, a szennyvízelvezetés. Ránk várnak a házi bekötések, kisebb javítások és szerelések — mondja a vezető. És mert érdeklődöm, kifejti a nézetét, mely szerint az itt dolgozók anyagilag sem jártak rosszul a változással. Annak, hogy a várost bekapcsolták egy nagyobb terület hálózatába, más néven a regionális rendszerbe, a szolgáltatásban feltétlenül előnyt jelent majd, hisz ma már nem szerződéses alapon kell egy bizonyos mennyiségű vizet, szállítani a városnak, hanem eí kell azt látni. Azt azonban tudni ülik, hogy a lakótelep növekedésével nem nőtt arányosan a vízbázis. egyre több házat kellett s kell kiszolgálni. A legalapvetőbb tehát a bázis növelése. A baj mindig abból származott, hogy ha csökkent a Duna szintje, kevesebb került vezetékbe a parti kutakból. A vízállástól függött, hogy a napi 4 ezer 500 köbméter minimális mennyiséget, vagy a maximum 10 ezret tudják kiszivattyúzni, s a konyhák, fürdőszobáik csapjaiba juttatni. A 6 ezer 500 köbméter víz elég Lenne, de melegben több kell, s hiába a locsolási tilalom. Előfordul, hogy 5—6 ezer köbmétert is át kell venni a regionális rendszerből, hogy a 15 ezer meglegyen. A jelenlegi szolgáltatás 9 ezer fölött van. Csaszkó György a régi tapasztalatok alapján már óvatos. Azt mondja, hogy előre látni a helyzetet nehéz, de a feltételek máris sokat javultak. Arra lehet számítani, hogy a korábbi évek zavarai nem fordulnak elő. De az biztos, hogy takarékoskodni is kell. A nagy melegek idején ne feledjük: ha a kertet locsoljuk, másoktól vesszük el a szomjúságot oltó, a munka porát lemosó, pihentető elemet, a minden ember számára nélkülözhetetlen vizet. K. T. I. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): június 12-től 15-ig, csak fél 4 órakor, Il-es helyáron vetítik a 101 kiskutya című Walt Disney rajz-mesefilmsorozatot. — Június 12-től 14-ig fél 6 és 8 órakor az Elnézést, nézi a meccset? című NDK-filmet játsszák. — Június 15-én fél 6 és fél 8 órakor a Tudom, hogy tudod, hogy tudom című olasz filmvígjáték van műsoron. Főszereplője: Alberto Sordi. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): június 13-tól 15-ig kiemelt helyáron tekinthető meg szabadtéri filmszínházunkban a Fantom az éjszakában című amerikai bűnügyi film. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap)
