Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

S elindult a buldózer Bizony sokszor előfordul, hogy szavunk pusztába kiál­tott szó marad csupán. Így jártunk a Földvári tér másik oldala beépítésének előkészíté­sével kapcsolatosan szóba ho­zott dolgokkal is. A bontás, most látszik csak igazán, mi­lyen pusztítással járt. A szép termő fák is egymás után hul­lottak a porba, a törmelék, a bontási maradványok közé. Volt ugyan, amit még a vé­gén is kocsira raktak, de Kos- di Sándor, a városi tanács kommunális és költségvetési üzemének dózerosa is sok jó minőségű, egész téglát — az < egykor volt téglagyár ovális f bélyegzővel „jegyzett”, kő ke­ménységű termékét tolta ösz- sze. (Hancsovszki János felvé­telei.) Ismerkednek a katonaélettel Lassan 10 éves múltra te­kint vissza az az együttműkö­dési szerződés, amelyet a ma­gyar néphadsereg váci Sallai Imre laktanyájának KISZ-bi- zottsága kötött a vácdukai ne­velőotthon vezetőivel. E szer­ződés értelmében a katonák patronálják az otthon lakóit. A hogyanról faggattam Földváry Csaba hadnagyot, az alakulat KlSZ-bizottságának titkárát. — Jól bevált gyakorlat sze­rint az otthon vezetői szólnak, hogy miben segíthetünk. Leg­utoljára például a nevelőott­honok területi sporttalálkozó­jának a hangosításában mű­ködtünk közre, de sok társa­dalmi munkát is végeztünk. ——• Hallhatnánk erről? — Elkészítettük a sportpá­lyákat, megépítettük az ott­hon körüli kerítést. Az épüle­tek belső karbantartását is mi vállaltuk. — Mit kapnak cserébe? — A katonai ünnepeken a gyerekek műsorral kedvesked­tek nekünk. Gyakori a lakta­nyalátogatás, s bevezettük az „Egy napig katona voltam” elnevezésű akciót. Ilyenkor a fiúk örömmel ismerkednek a katonaélettel. Éppen a hónap végére tervezünk számukra diák—katona napot, ahol meg­ismerkedhetnek az alakulat tevékenységével. N. P. J. Csere és hagyományos Táborok a jubileumi évben Idén a szokásosnál is előbb kezdődik a táborszezon, ha a pokol-szigeti úttörőtábor meg­nyitása előtti MHSZ-kezdemé- nyezésre gondolunk. Ez lesz az első, s csak követik a többiek. A váci és vonzáskörzetéhez tartozó úttörőcsapatok főleg csapattáborozásban vesznek részt. Emellett mehetnének még központi és vándortábor­ba is. Ez utóbbira azért lesz lehetőség, egy 25 tagú szobi csapat ereszkedik majd le a Dunán a Győr—Rajka útvo­nalon Vácig. A részletekről Iványi Károlyné és Csengeri Klára elmondta, hogy az MHSZ igénye szerint egy héttel a hivatalos nyitás előtt már lesznek lakói a po­kol-szigeti tábornak. A szer­vezők célja a honvédelmi ne­velést szolgálná, amire véle­ményük szerint igen nagy szükség van. Mivel ebben az időben még nem üzemel a konyha, a katonaság főz majd a gyerekekre. Ehhez a témá­hoz kapcsolódik még a Szo- bon tervezett munkásőr szak­tábor is, ahol értelemszerűen a muhkásőri ismeretekkel ba­rátkozhatnak a fiúk. Ennek az időpontja augusztus lesz. A jubileumi évhez kapcso­lódva jelentősen ugyan nem módosul a táborozások rendje, de lesz ebbe illeszkedő to­vábbképzési program. Színhe­lye Eger, ahol az úttörőmoz­galom legkisebb és ezért ta­lán legfontosabb egységeinek, az őrsöknek a vezetőit képe­zik. Negyedik és ötödik osz­tályosok vehetnek részt ezen a kilenc napig tartó progra­mon, ahol felkészítést kapnak a következő évi munkához. Bizonyára maradandó élmé­nyekkel térnek majd haza történelmi városunkból, ahol egy erre a célra is rendsze­resen használt iskola ad ott­hont augusztus 4-től 12-ig a tábornak. Visszatérve hazai vizekre, a Pokol-szigeti táborban a jú­nius 15-i megnyitó után főleg cseretáborozások lesznek. Megszokott dolog már, hogy a helyi úttörőcsapatok fel­ajánlják az ország más külön­böző pontjain élő, velük egy- korúaknak: cseréljenek. Erre mindig sok vállalkozó van, hi­szen a táborok tulajdonkép­peni céljához tartozik, hogy újabb és újabb tájakat, em­bereket ismerjenek meg a pajtások. Az idei programot átlapozva ebben nem lesz hiány. Kezdjük időrendben. A püs­pökhatvaniak a kosdiakkal nyitnak június 15-én, majd a Hámán Kató iskola vendégei érkeznek Egerből június 23-án. Ezt követően a Juhász Gyula iskola meghívására Sal­gótarjánból, és Ipolyságból ér­keznek pajtások. A Radnóti Miklós iskola Szarvassal cse­rélt. Utánuk az úttőrőház ven­dégeié a tér, csehszlovák és keletnémet úttörők lesznek. Ugyanebben az időben, tehát július 17-től kezdődően tartják az angol szaktábort is, amire még mindig lehet jelentkezni. Ez nem bentlakásos, csak a nappalokat töltik itt a nyelvet tanulók. Természetesen az el­látásukról gondoskodnak. Na­ponta tízórait, ebédet és uzsonnát is kapnak. A következő turnusban a Gábor József iskola vendégei érkeznek Karcagról. A petőfi- sek Mándokkal és Ipolysággal cseréltek, végül az Árpád ut­cai iskola helyett ismét az NDK-ból jönnek táborlakók, valamint Hajdúszoboszlóról. Augusztus végén úttörővezető­felkészítés lesz. Érdemes néhány szót mon­dani a táborról magáról is. Először 1978-ban fogadott ven­dégeket, azóta bizony sokan megfordultak benne, s bár minden évben rendbehozzák, már ráférne egy alapos re­konstrukció is. Nincs állandó karbantartó brigádjuk, egye­dül az üzemek jóindulatára hagyatkozhatnak. A táborok egyik legfonto­sabb mércéje, hogy milyen a koszt. Erre állítólag nem pa­naszkodnak, sőt nagyon elége­dettek a vendégek. Pedig nincs is saját szakácsuk, kony­hai személyzetük. A táboroz- tató iskolák osztják be, mikor kinek a konyhásai tartják a frontot. A szigeten sajnos nincs te­lefon, de állandó kapcsolatot mégis tartanak, mégpedig CB-rádión. Ezen szólnak át Vácra, ha például orvosra van szükség. Beosztás készült ter­mészetesen az orvosokra is, mert saját tábori doktoruk sincs. Van viszont két' védő­nőjük, akik rendszeresen ki­járnak hozzájuk. Egy nyáron összesen kilenc egész tábort megtöltő csapatot tudnak fogadni. Erre koráb­ban nem volt lehetőség a tíz­napos váltások idején. Ügy ér­ték el, hogy egy csapat kilenc napig marad, a felnőttekkel együtt 108 úttörő, ugyanakkor meleg váltással cserélnek, te­hát aznap, amikor elutazik valaki, már ott a következő. Ez lesz idén, a jubileumi évben. Reméljük, ősszel az él­ményekről- is beszámolhatunk. Dudás Zoltán VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 136. SZÄM 1986. JÚNIUS 11., SZERDA Új utakon a régi gyár (2.) Ha bekerülhetnek a „kalapba” A Híradástechnikai Anyagok Gyára, mint arról lapunk teg­napi számában írtunk, az öt évre szóló tervek mellett számba vette elképzeléseik megvalósításának lehetséges útjait is. Mint Pádár Sándor igazgató az MSZMP Vác Vá­rosi Bizottságának legutóbbi ülésén erről is beszámolt, alap­vetően a kormány által múlt év végén elfogadott az elekt­ronikai alkatrészek és részegy­ségek központi fejlesztési programjában való részvételre alapoz. Ennek keretében szeretnék a ferritgyártást úgy fejleszteni, hogy igénybe vennék a köz­ponti programmal együtt meg­hirdetett preferenciákat, pél­dául a járadékköteles alapjut­tatás és a vámvisszatérítés lehetőségeit. Ugyancsak ezen a programon belül tervezik a nyomtatott áramköri termék­család bővítő fejlesztését, amelynek műszaki elképzelé­seit már kidolgozták. Pályáza­taikat olyan részletességgel fo­galmazták meg, hogy a köz­ponti fejlesztési program meghirdetése után — ami ha­marosan várható — az elsők között nyújthassák be jelent­kezésüket. Elagendő tőke Mikor reménykedhetnek si­kerben? Természetesen csak akkor, ha saját anyagi erőiket is latba vetik. A HAGY-ot a bank hitelképesnek tartja,., tér hát bizonyos hitelek felvételé­re lehetőségük lesz, amit úgy szeretnének kiegészíteni, hogy jelentősebb partnereiknek ja­vasolják: folyamatos és ki­egyensúlyozott alkatrészellátá­suk érdekében saját fejlesztési alapjukból adjanak át a HAGY-nak. Ezt az együttmű­ködési formát az Ipari Minisz­térium is támogatja. Emellett nem vetették el a lehetőségét egy megfelelő tőkével rendel­kező partnerrel létrehozandó vegyes vállalat alapításának sem. (Ám jelenleg csak olyan ajánlataik vannak, amelyek a váci gyárnak nem előnyösek.) A fejlesztésnek e lehetőségei napjainkban még nem tekint­hetők maradéktalanul megva­lósíthatónak. A gyár szándéka az, hogy a fejlesztés céljaira a VII, ötéves tervben mintegy 220—250 millió forintot költe­nek, ami arra elegendő lenne, hogy termékeik műszaki szín­vonala közelítsen az élvonal­hoz és növekedjék a termelés nagysága. Ugyanakkor azt is tudják, hogy a terveiknek van egy szépséghibája, nevezetesen, hogy e beruházásokhoz szük­ség lenne jelentős — tőkés piacról származó — gépim­portra. S mivel a HAGY szak­emberei reálisak, ezért tud­ják, törekedniük kell arra, hogy tervezett beruházásaik minél kevesebb keményvalu­tát igényeljenek. (Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a szá­mukra szükséges gépek, be­rendezések jelentős része sem hazai, sem szocialista piacról nem vásárolható meg, hiszen, mind a ferrit-, mind a nyom­tatott áramkörű termékek gyártása a szocialista orszá­gokban is tőkés piacról szár­mazó gépekkel folyik.) Van tervük Ugyancsak a realitásokhoz tartozik: ha nem lesz lehetősé­gük, hogy részt vegyenek az elektronikai központi fejlesz­tési programban, akkor ma tervezett beruházásaiknak leg­alább a feléről le kell monda­niuk. Erre az alternatívára is megvan a tervük. A tartalékterv szerint erő­feszítéseik középpontjába ak­kor a kisebb eszközigényű új termékek kifejlesztését kell ál­lítani, és a régi, ma már kor­szerűtlennek és gazdaságtalan­nak ítélt terméksor gyártásá­nak felváltási ütemét is csök­kenteniük kell. További csökkentés A gyár a VII. ötéves terv­ben mintegy 200—250 millió forint értékű, még tavaly gyár­tott termékének felhagyásával számol. Ez valamennyi olyan, melynek vagy a piaca szűkül, vagy a gyártás gazdaságtalan, illetve azok további gyártása a vállalat távlati fejlesztési el­képzeléseivel nem egyezik. E termékeik gyártását más cé­geknek adják át. Az ezekből származó bevételt kell tehát pótolni a növekvő mértékű ferrit, nyomtatott áramkör, va­lamint elektronikai részegység- és készülékgyártással. A vállalati tervkoncepció lényeges elemeként fogalmaz­ták meg gazdálkodásuk haté­konyságának további javítá­sát. Ennek útját a tervszerű és ellenőrzött költséggazdálko­dásban, a selejt további csök­kentésében, a dolgozók és ve­zetők érdekeltségi, rendszeré­nek finomításában látják. Bányász Hédi Ha csökken a Duna szintje Az idén javulás várható Az üzlet kirakatában ol­vasom: „Garanciával, ha­táridőre vállaljuk ..." Cse­megézek a szó fölött. Ha­táridő !... Annyiszor oko­zott már csalódást, oly soikszor megtréfált ez az ördögien játékos szavacska engem s mindannyiunkat. Már bizalmatlanok va­gyunk vele szemben. Hi­szen régen eljátszotta sze­gény a jelentésbeli tartal­mát, igaz voltát. Vagy ő is csak kiszolgáltatottan játszódik az emberi ajkak malmai között? Mert bi­zony — példák sora iga­zolja — mások a szavak és mások a tettek. Ezért a szavak gyakran szavak maradnak. Hatástalanul siklanak el a levegőben. Talajtalanok, mert nincs emberi fedezetük. Azt hall­juk: „határidőre felépül” — s már tudjuk, bizonyo­san elhúzódik. Azt nyilat- kozzák: „határidőre átad­juk” — s mi tudjuk, az lenne ám a csoda! Valami végzetes felüle­tesség van ígéreteinkben. Csak mondjuk őket, csak hangzanak, de nem vesz- szük őket komolyan. Csak hitegetünk velük. Miköz­ben nem vesszük észre azt sem, hogy micsoda léket vágunk így a kiegyensúlyo­zott társas együttélés er­Értékvesztés kölcsi tisztességének köve­telményén, amelynek felté­tele, hogy az emberek higy- gyenek egymásnak, higy- gyenek egymás szavában. A felelősségtudatra éb­redt társadalomnak, kol­lektívának, egyéneknek hátrányára van a felüle­tesség, a szószegés, az ígér­getés, a hitegetés. Mint­ha csak díszt csinál­nánk szavainkból, ko- médiázunk velük. Lehet, hogy korunk új stílusmű­vészete van kibontakozó­ban? Mert mivel magya­rázható, hogy egy börzsö­nyi kisközség már hosszú évek óta — beszélhetünk évtizedben is — várja az új ABC felépülését, ami végre-valahára, és remél­hetőleg megoldaná a köz­ség rossz és tarthatatlan kereskedelmi ellátását. Az új kereskedelmi központ átadására ebben az évben már többször kaptak ígé­retet a lakók a szövetke­zettől. Az ígéret katarzisa azonban a mai napig várat magára. S ki tudja, med­dig? Olyan munkatempó mellett, mint amit a mun­kások nap mint nap p-o- dukálnak az építkezésnél. Pedig a szövetkezet megyei hírnévnek örvend, hiszen nemrég nyerte el a vörös vándorzászlót, s kapta meg immár harmadszor a Ki­váló Szövetkezet címet. De nézzünk csak körül szőkébb portánkon! Ügy hírlik, hamarosan átadják az új egészségügyi szakkö­zépiskolát, hogy az új tan­évet már ott kezdhessék a diákok. S ugyancsak átadás előtt áll a grafikai műhely, s a Széchenyi utcában épü­lő lakóháztömb. Vajon ez új létesítményeknél meny­nyire van fedezete a meg­jelölt határidőnek? Vagy már határidőknél tartunk? Határidő!... Csak dobá- lódzunk a szóval. Pedig meg kellene végre újra ta­lálnunk a szavak igaz vol­tát, azokat megvalósítani, igaz tartalommal megtölte­ni-. Csak így tudjuk visz- szaadni a szó rangját, csak így válik hihetővé, ha azt halljuk: „határidőre elké­szül ...” Különben értékét és értelmét vesztve hull az előre gyártott kész kliséink purgatóriumába. Miközben jó kertészhez illően gon­dozzuk, ápoljuk, öntözzük ilyenformán a társadalmi demoralizálás melegágyát, melynek termését, a kon­kolyt mi aratjuk le. Szórád Ágnes A napló tanulságai szerint a témáról kötetnyi cikket ír­tak már az újságok. „Száraz torkok, szomjas földek” — ez a legtalálóbb cím vala­mennyi közül, melyeket Csasz- kó György lapozgat a Duna- menti Regionális Vízmű üzem­főmérnökségének dunakeszi irodájában. A munkaszoba, az épület, az eszközök, amikkel dolgozik, ugyanazok, mint ta­valy voltak, amikor még eb­ben a minőségben a Pest Me­gyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat dolgozója volt, akárcsak a helyettese, Bóka Pál. — Gyarapodik-e újabb cik­kekkel az idén is ez a napló, vagy változtak a feltételek? — teszem fel a lassanként ak­tuálissá váló kérdést. Hiszen a nagy nyári csúcsok, az em­lékezetes vitorlázások szezon­jához közeledünk. — A létszám lényegében nem változott. A feladatunk csak annyiban lett más, hogy a korábbi, nagyobb építési munkákat nem kell végez­nünk. Maradt a vízszolgálta­tás, a szennyvízelvezetés. Ránk várnak a házi beköté­sek, kisebb javítások és szere­lések — mondja a vezető. És mert érdeklődöm, kifejti a né­zetét, mely szerint az itt dol­gozók anyagilag sem jártak rosszul a változással. Annak, hogy a várost bekapcsolták egy nagyobb terület hálózatá­ba, más néven a regionális rendszerbe, a szolgáltatásban feltétlenül előnyt jelent majd, hisz ma már nem szerződéses alapon kell egy bizonyos mennyiségű vizet, szállítani a városnak, hanem eí kell azt látni. Azt azonban tudni ülik, hogy a lakótelep növekedésé­vel nem nőtt arányosan a víz­bázis. egyre több házat kellett s kell kiszolgálni. A legalap­vetőbb tehát a bázis növelése. A baj mindig abból szárma­zott, hogy ha csökkent a Duna szintje, kevesebb került veze­tékbe a parti kutakból. A víz­állástól függött, hogy a napi 4 ezer 500 köbméter minimá­lis mennyiséget, vagy a maxi­mum 10 ezret tudják kiszi­vattyúzni, s a konyhák, fürdő­szobáik csapjaiba juttatni. A 6 ezer 500 köbméter víz elég Lenne, de melegben több kell, s hiába a locsolási tilalom. Előfordul, hogy 5—6 ezer köb­métert is át kell venni a re­gionális rendszerből, hogy a 15 ezer meglegyen. A jelen­legi szolgáltatás 9 ezer fölött van. Csaszkó György a régi ta­pasztalatok alapján már óva­tos. Azt mondja, hogy előre látni a helyzetet nehéz, de a feltételek máris sokat javul­tak. Arra lehet számítani, hogy a korábbi évek zavarai nem fordulnak elő. De az biz­tos, hogy takarékoskodni is kell. A nagy melegek idején ne feledjük: ha a kertet lo­csoljuk, másoktól vesszük el a szomjúságot oltó, a munka porát lemosó, pihentető ele­met, a minden ember számára nélkülözhetetlen vizet. K. T. I. Mozi Kultúr filmszínház (Lenin út 58.): június 12-től 15-ig, csak fél 4 órakor, Il-es helyáron ve­títik a 101 kiskutya című Walt Disney rajz-mesefilmsorozatot. — Június 12-től 14-ig fél 6 és 8 órakor az Elnézést, nézi a meccset? című NDK-filmet játsszák. — Június 15-én fél 6 és fél 8 órakor a Tudom, hogy tudod, hogy tudom című olasz filmvígjáték van műso­ron. Főszereplője: Alberto Sordi. Váci kertmozi (a városi könyvtár szomszédságában): június 13-tól 15-ig kiemelt helyáron tekinthető meg sza­badtéri filmszínházunkban a Fantom az éjszakában című amerikai bűnügyi film. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents