Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-11 / 136. szám

i sor végén Nyáron a sörről, kivált most hogy újra melegszik az idő, nem lehet eleget beszélni. Ele­get gyártani is nehéz. A Mo- n őri Állami Gazdaság helyi üzemében mindenesetre évente mintegy 150 ezer hektoliter kőbányai világost palackoz­nak. Vajas Istvánná a tech­nológiai sor végén rakja be az üvegeket az automata be­rendezésbe, amely óránként 6 ezer palackot tölt úieg. (Han- csovszki János jelvétele. Kulturális program Ecseren szerdán 16 órától nyugdíjas klubfoglalkozás, 17- től karate, 20-tól az ifjúsági klub összejövetele, Gyomron 18-tól az alkoholmentes klub foglalkozása, 19-től karate, filmvetítés 16.30-tól: Idő van, a Strand kertmoziban 21-től: Egy maréknyi dollárért. Mag­lódon 16.30-től‘: 2001 Ű.rodüsz- szeia I—Hl. Menüén 13-tól bábszakkör. ■ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 1.16. SZÁM 1986. JÚNIUS 11., SZERDA A szülök házi feladata A vakáció hasznos kitöltése a nya­— (Te mit kezdesz ron a gyerekekkel? — Ne is kérdezd, a hideg­lelés jön rám a gondolatra, hogy megint vége a tanév­nek ... Sorbanállás közben hallga­tom az ilyentájt klasszikus­nak mondható párbeszédet. Jön a vakáció, s ezzel együtt a szülők is megkapják az esz­tendő legrázósabb házi fel­adatát, amelynek címe: „Mit keédjek a gyerekkel?” Őszin­tén szólva, az már önmagá­ban is keserves tény, hogy ez a kérdés egyáltalán kérdés le­het, az pedig még keserve­sebb, hogy gyakran szónoki marad, s a gyerekre hárul a fel­adat, hogy azt kezdjen magá­val, amit akar. Vagy amit tud. Nemrégiben egy tanácsko­záson vettem részt, ahol a veszélyeztetett helyzetű fiata­lokról volt szó, s a megelő­zéssel kapcsolatos teendőknél elhangzott egy hozzászólás is. Jóindulatúan, a kiutat keres­ve, ám megdöbbentő indítás­sal. összeakadt a tekintetünk Körzeti labdarúgó-bajnokság Furcsaságok a fináléban Nagy gélarányú győzelem ■Legördült a képzeletbeli füg­göny, befejeződött a Monor— Cegléd körzeti labdarúgó-baj­nokság/ 1085/86-os idénye. Az utolsó forduló nem hozott kü­lönösebb meglepetést, hiszen az élen álló csapatok „hozták” meccseikét. így a sorrend néni változott közöttük. A Gyömrő hazai győzelmével bebiztosí­totta. bajnokságát. A második helyen végzett Abony két gól híján tucatszor vette be a dánszentmiklósi kaput, az úriak is villogtak, hiszen fél tucat gólt rámoltak be a men- dci kapus hálójába. Minden­esetre érdekesek — vagy ta- ' lan furcsák? — voltak ezek a nagy gólarányú győzel­mek ... A hétfő esti szövetségi na­pon megtudtuk, hogy az éremosztás június 16-án, 16 óra 30 perekpr lesz, amelyre várják a felnőtt, az ifjúsági és a serdülő bajnokság első három helyezettjeinek képvi­selőit. Egy héttel később el­nökségi ülést tartanak. Az 1986—87-es évadnyitó ligaér­tekezlet július 20-án, 17 óra­kor Cegléden lesz. Augusztus 4-én és 11-én MNK-mérkőzé- sek lesznek. VÉGEREDMÉNY 1. Gyömrő 26 18 4 4 57- 17 40 2. Abony 26 16 7 3 69- 28 39 3. Úri 26 17 5 4 65- 27 39 4. Dánszentm. 26 13 5 8 57- 48 31 5. Tápiószölös 26 12 5 9 55- 45 29 6. Albertlrsa 26 11 6 9 43- 31 28 7. Nyáregyháza 26 11 5 10 38- 36 27 8. MendC 26 10 6 10 59- 52 26 9. Ecscr 26 9 5 12 46- 52 23 10. Tortel 26 9 4 13 31- 58 22 11. Maglód 26 8 3 15 41- 52 19 12. Péteri 26 9 2 15 42- 50 18 13. ceglédberc. 26 3 5 18 26- 48 11 14. Csévharaszt 26 4 2 20 31-116 10 (Megjegyzés: A Péteritől két büntetőpontot levontak, mert egyik játékosuk két sárga lappal — jogosulatlanul — szerepelt az Albertirsa ellen. A június 4-re ki­irt Nyáregyháza—Péteri mérkőzé­sen az utóbbi csapat nem jelent meg, a két pontot 3-0-ás gól­aránnyal a Nyáregyháza kapta.) Űri—Mende 6-1 (2-1). Űri, 300 néző, vezette: Szalai. Már 2-0-ra vezettek a hazaiak, amikor •Borbás (Űri) utánarú­gott ellenfelének. A bíró ki* állította a helyi védőt, s bűn tetőt ítélt, amiből szépítettek a vendégek. Szünet után nagy akarással küzdött mindkét együttes, de furcsamód csak hazai gólok születtek. Később egy mendei játékos, produk­cióját is piros lappal honorál­ta a játékvezető. A győztes csapat góllövői Csontos, Far­kas (2—2), Süli, Mázás. Vala­mennyi úri játékos dicséretet érdemel. Abony—Dánszent­miklós 10-2 (4-2). Abony, 200 néző, vezette: Konrád. Csak egy félidőn keresztül volt par­tiban a vendégcsapat a he­lyiekkel. Góllövő: Juhász (5), Szabó (2), Spolmin, Nagy L., Gulyka, illetve Zátrok, Ger­gely. Ceglédbcrcel—Maglód 2-1. Maglód, 100 néző, vezette: Bódi. A szerencsésebb csapat nyert. Albertirsa—Ecser 2-2 (2-0). Albertirsa, 100 néző, ve­zette: Mátyás. Szünet után fel­támadtak az ecseriek, s meg­érdemelten szereztek pontot. Góllövő: Szuda P. (2), illetve Pribula (2). Tápiószőlős— Csévharaszt 5-1. Csévharaszt, 150 néző, vezette: Gavló. Jobb volt a vendégegyüttes. Péteri —Törtei 6-0 (1-0). Péteri, 100 néző,, vezette: Szuda. Akár több gólt is rúghattak volna a helyiek. Gyömrő—Nyáregy­háza 2-0 (0-0). IFJŰSÁGI EREDMÉNYEK: Gyömrő—Nyáregyháza 3-0 (já­ték nélkül), Abony—Dánszent- miklós 3-1, Albertirsa—Ecsér 4-4 (!), Péteri—Törtei 2-2 (!), Maglód—Ceglédbercel 3-0 (já­ték nélkül), Űri—Mende 1-5. VÉGEREDMÉNY 1. Abony 2. Albertirsa 3. Gyömrő 4. Ecser 5. Dánszentm. 6. Maglód 7. Péteri 8. Mende 24 19 3 2 70-20 41 24 19 1 4 103-36 39 24 15 5 4 78-23 35 24 16 3 5 68-34 35 24 11 49 53-42 26 24 10 4 10 44-47 24 24 10 3 11 40-48 23 24 10 3 11 53-69 23 9. Nyáregyháza 24 8 3 13 40-67 19 10. Törtei 24 8 3 13 44-72 19 11. Tápiószőlős 24 7 2 15 47-70 16 12. Űri .24 4 4 16 28-65 12 13. Ceglédberc. 24 ------- 24 *-76 — A csapatok most nyári pi­henőre vonultak. Valameny- nyiüknek jó kikapcsolódást, s még jobb felkészülést kívá. nunk — lapunk nevében is — az őszi szezonra, az 1986—87- es bajnokságra. Gér József a jelenlévő gyámügyessel, amit az arcán láttam, attól kicsit megnyugodtam: akkor hát nemcsak én döbbenek meg a mondatokon, amik vala­hogy így hangzottak: — már ... jó ideje figyelem, hogy a közeli sarkon tizen­évesek gyülekeznek esténként. Igaz, rosszat eddig még nem csináltak, mégis előre félek, hogy egyszer csak gondolnak egyet, és dobálni kezdenek, beverik az ablakokat... Itt tartanánk? Félünk tő­lük? Összejönnek beszélgetni, hülyéskedni. — és rettegni kezd a környék, hogy beverik az ablakokat? Tartok tőle, ha ez bekövetkezik, abban jócs­kán része van a felnőttek­nek is. Csak egy példa: hat kamaszfiú röhög az utcán. Hangosan, tele torokból, jó­kedvük az égig ér. Kicsapó­dik mellettük egy ablak, s . a tisztes korú asszony úgy dör­dül rájuk, hogy sokat megélt zupásőrmesteí is gutaütést kapna az irigységtől. Váloga­tott trágárságok tömegével küldi melegebb éghajlatra az asszony a gyerekeket, .akik nem átallják zavarni délutáni pihenésében. Azok meg azt mondják: — Vén hülye. Ilyenkor szoktuk levonni a tanulságot, miszerint ezek a mai fiatalok nem bírnak magukkal, de még ráadásul neveletlenek, pimaszok, tisz­teletlenek is. Mert persze úgy születnek. Vagy ha nem, hát úgy nevelik őket. De kik neve­lik úgy? Természetesen má­sok. Mert, ami személy sze­rint minket illet, abban hiba nincs. Legfeljebb néha türel­metlenebbek vagyunk a kel­leténél. De hát csoda? Az em­ber olyan hajszolt, fáradt, nem lehet mindenre energiá­ja. „Ezek” viszont mintha so­se fáradnának el, ricsajoznak, randalíroznak, és most majd úgy zúdulnak ki az iskolák­ból, mintha vadakat szabadí­tottak volna rá az utcákra .... Álljunk csak meg itt! „Ezek” ugyanis napi hat-hét órát ül­tek az iskolapadban, további négyet-ötöt a napköziben. Szakkörökre jártak, dolgozato­kat írtak, hajnali hatkor kel­tek, hogy beérjenek a nulla­dik órára, egy héten négyszer edzettek a hét végi kosárlabda­meccsre, s néha azt vettük észre, hogy karikás a szemük. Többkilós táskákat cipeltek, napközben ezekkel vándorol­tak a tantermek és „szakelő­adók” között. Évfordulók megünneplésére készültek, ta­licskákkal és kézikocsikkal gyűjtötték a vasat meg a pa­pírt. A köztisztasági akciók során „ezek” azok, akik fel­számolják az illegális szemét- lerakó helyeket és megtisztít­ják a hulladéktól a közterü­leteket. Közben megtanulják Ausztrália hegy- és vízrajzát, Ohm törvényét és kívülről a Szózatot. Mégis; miből gondoljuk, hogy nem fáradnak el? És miből gondoljuk, hogy be fog­ják verni az ablakokat? És miből gondoljuk, hogy ha mi nem tanítottuk meg őket a szervezett programmal ki nem töltött napok értelmes, em­beri elfoglaltsággal bíró ki­használására, azt ők maguk­tól is tudni fogják? Ilyentájt mindig az az érzé­sem, hogy a „szülők iskolá­jában” mintha túlságosan is sok lenne a mulasztás. Ami azt illeti, magam is rendel­kezem jó néhány igazolatlan­nal, s csak abban bízom, hogy ez nem mind bepótolhatatlan. Évet ismételni ugyanis nem lehet. És minden elrontott, szerencsétlen vakáció, minden átidegeskedett, átordítozott, agyonzsúfolt vagy éppen cél­talanul üres nap is: része a gyerekkornak. Amire aztán a felnőttélet épül. K. Zs. Olvasóink tették szóvá Jó pénzért jó szolgáltatást Mintha a jó öreg Gergely- naptár szerkezetében a múlt' héten elromlott volna valami: kattant egyet, s a „hivatalos” nyár kezdete helyett ősz ele­jére ugrott az idő. Ám eső ide, hideghullám oda, az emberek, s a történések sem hagyják meggyőzni magukat. Leveles­ládánkban ugyanis hamisítat­lan nyári gondokkal foglalkozó panaszok gyűlnek. Kiért mennyit? Pár nappal ezelőtti egyik jegyzetünkben a gyömröi kert­mozi műsorrendje körüli zűr­zavarral kényszerültünk fog­lalkozni, közben azonban — egy hónapon belül másodszor — a gombai autós kertmozi működésével kapcsolatban is kaptunk kérdéseket. Ezeket s a régebbieket is— amelyekre még nem érkezett válasz — a mozi vezetőjének, Sáránszki Lászlónak továbbítottuk. — Még mindig hallani olyan panaszokat, hogy az apró gye­rekeknek is teljes árú jegyet kell váltani. Holott ők jósze­rével még a jilmet sem tudják élvezni, s a szülők azért kény­telenek magukkal vinni őket, mert másképp nem tudják megoldani a felügyeletüket. — Ilyen eset már nem for­dulhat elő, ugyanis jóval ko­rábban, mint ahogy az első panaszos levél nyilvánosságra került, egy konkrét eset kap­csán a helyszínen utasítottam a rendezőket, hogy iskolásko­rúnál fiatalabb gyerekekért ne kérjenek belépődíjat. Egyéb­ként pedig, ha például a szü­lőkkel két 8—10 év körüli gye­rek jön. kettőjüknek kell egy jegyet váltani. Ha olvasni kell — A másik két panasz rész­ben összefügg. Az egyik, hogy a plakátokon nincs feltüntet­ve. ha egy film feliratos. A másik, hogy a vetítések gyak­ran világosban kezdődnek, így a látvány nem igazán él­vezhető. illetve a felirat olvas­hatatlan. — Azt hiszem, valóban szo­rosan összefügg a kettő, ugyanis egyazon filmnél vol­tak tapasztalhatók ezek a gon­dok. A Hóbortos népség című film kópiája annyira gyenge minőségű volt, hogy a cseréjét kgllett kérni. Kárpótlásul jú­nius 13-án és 14-én éjszakai előadásban vetítjük újra. Ezen kívül még két olyan film sze­repelt, illetve szerepel a műso­ron, ami feliratos. Az egyik a június 8—9-én vetített Po- szeidon katasztrófa volt, a má­sik a június 27-én és 28-án vetítendő Borsalino lesz. — Csakhogy ez a plakátról nem derül ki egyértelműen. — Én! eddig azt hittem, hogy igen. A szinkronizált filmek­nél ugyanis szerepel a „JVÍa- gyarul beszélő...” felirat. Ahol ez hiányzik, az feliratos. Lehet, hogy valóban jobb. ha ezt nyomtatásban is megerő­sítjük, ezért a következő pla­kátokat már így készíttetjük — válaszolta Sáránszki László. Jogos igény A panaszkodó mozilátogatók néhány olyan apróságnak tű­nő gondot is szóvá tettek, ame­lyek nem a moziüzemi válla­lat asztalára tartoznak. Pél­dául, hogy a művelődési ház bejáratánál már régebben nincs világítás. Holott ott oszt­ják a jegyeket, ott kell apró­pénz után kotorászni. A másik, hogy az új, korszerűnek ígért WC-csoport csak részben ké­szült el. Mindezek talán való­ban nem nagy dolgok, de aki teljes árú jegyet vesz. az jog­gal vár el teljes korú szolgál­tatást. S ezt elsősorban azok­nak az üzemeltetőknek kell garantálniuk, akik a bevéte­len osztoznak... V. J. A fejedelem emlékére Fegyvercsere és tábortűz II. Rákóczi Ferenc fejede­lem 1705. július 3-án Gyöm- rőre rendelte tiszántúli ha­dait, s ott mondta el a har­cokban fáradt, csüggedt kato­náinak máig híres beszédét. Az idén ismét megrendezik a Rákóczi-emléknapot, még­hozzá július 5-én, szombaton. Ebből az alkalomból az érde­keltek régi kívánsága telje­sül, megtartják ugyanis az első Militaria U. Waffen- Börse-t, amely lefordítva adásvétel-cserét jelent. A vá­sáron — amely a Petőfi Sán­dor Művelődési Házban lesz — kizárólag engedélyezett gyűjtési körű harceszközök vehetnek részt. (Szúró, • vágó fegyverek, egyenruhák, jelvé­nyek, kitüntetések, sisakok stb. és a felsoroltakk&l kap­csolatos szakirodalom.) Este fél kilenckor a Mánya- réten ismét elhangzik a nagy fejedelem híres beszéde, amely így kezdődik: Nem tu­dom vitézek... Az előadó Selley Zoltán lesz. Ezután tábortűzzel, zárul az emlék­napi program. — ér hálisten 11 van belőlük — olyan ötlettel állt ielő, hogy a ballagás után szamárfogaton vigyem őket a cukrászdába. Annak rendje-módja szerint másféltucatnyian fel is ültünk a szekérre, s mikor a mókás társaságot' elvittem, az egész vendégsereg kitódult a cuk­rászdából. Még a fagylaltos is' ott bámészkodott. Kérdezték már azt is, hogy a 200. éyfor- dulós ünnepi felvonuláson részt vennék-e? Már miért ne, ha ezzel is színesebb lenne a felvonulók serege — mondja Jáger József. m Aztán még arról beszélt, hogy a sok jószág ellenére jól megvan a szomszédokkal. Pe­dig nyáron van légy bősége­sen. De ők is parasztembe­rek voltak nem is régen, s tudják; tehén bögöly nélkül, disznó légy nélkül nincs. Jó­zsi bácsi a Ferihegy Tsz ház­táji ágazatán keresztül most várja a szerződött anyakocát, amivel a meglevő állományt akarja frissíteni, ő a jószág­tartással próbál hasznára len­ni az országnak, s népes csa­ládjának is. Orosz Károly Köszönetünket fejezzük ki a ro­konoknak, munka-társaknak, ba­rátoknak, ismerősöknek, akik DVORÁKOVICS LASZLONÉ te­metésén Monoron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyez­tek. Részvétükkel enyhítették a család fájdalmát. A gyászoló csa­lád. A haszon megmarad Ha ló nincs, szamár is megteszi kok rájuk, de engem még cserben nem hagytak — így a szekér kocsisa. m ■USJ Aztán este a Sallai közi portan mondta Jáger bácsi, hogy ^telket bérel a tanácstól, kaszálja a vasútoldalt, a ve­csési kenyérgyár udvarát, az útszéleket, s így gyűjti össze a téli szénát a jószágnak. De megeszi a csacsi a kukorica­szárat meg a jó abrakot is. Különösen akkor, ha szántani kell velük.' — Valóhan, azt is a ' csa­csikkal végzem. Korábban, akit hívtam, 4—5 ujjnyi mé­lyen szántotta meg csak a föl­det, amiben a kukorica csak szenvedett. Itt meg és szabá­lyozom, milyen mélyen járjon az ekevas. Mikor boronátom az egyik földet, egy kocsi állt meg az úton és szaporán fényképeztek. Hiába, a Rába Steigerek idején szokatlan lát­vány ez, de azért megjárja. Most aztán van egy másfél éves sza marcsikóm is tarta­léknak, de az nagyon csinta­lan. Mikor véletlenül találko­zunk a vecsési másik csacsi­fogattal, hát egy kicsit han­gos az i-á üdvözlés, felkapják a fejüket az emberek, de az­tán elmosolyodnak. Sőt az egyik unokám — merthogy két szép kocám van. Sok táp, termény kell nekik, amiért bi­zony igen sok fuvardíjat ki kellett fizetni. Aztán gondol­tam egyet — mikor a közeli terményraktártól a fuvaros 10 zsák tápot 400 forintért akart elhozni — elhatároztam: én több fuvardíjat nem fizetek, mert akkor az a kis haszon, ami munkabér gyanánt egy- egy malacon összejön, bizony más zsebébe vándorol. Mondtam az asszonynak: én megveszem azt a szamarat a szélső utcából, s ketten las­sacskán elhordjuk a szükséges takarmányt. Az asszony hal­lani se akart róla. mert mit mondanak az emberek, s csak szégyen ér majd bennünket, miatta. Végül mégis megvet­tem, 14 ezer forintot fizettem érte. Aztán egy másik csacsit egy anyadisznóért cseréltem párjának, s vettem nekik ezt a gumikerekes kocsit. Nem bántam meg. Hogy mi lett a szégyennel? A visszájára sült el a dolog, ugyanis ennyi kí­váncsi ember még nem nézett meg. mint azóta. Sokszor, mi­kor beszaladok valamit venni, mire kijövök, tucatnyi ember állja körül a fogatot. Hiába, ritka látvány manapság a csa­csifogat. De mit tehet az em­ber? Ha ló nincs, szamár is jó! Igaz, csak 15 mázsáig ra­A napokban a vecsési Sal­lai utcában robogó Dáciák, Zsigulik között aprócska zöld gumikerekes kocsi tűnt fel, amit a lóerők helyett ké% ap­rócska termetű, nagyfülű csa­csi húzott. Gyerekkori emlé­keim jutottak eszembe, ami­kor valami hasonló, szamár­vontatta szekérféléről Schwarz Manó bácsi, a jóravaló hulla- dékkereskedő, mint legtöbb vasat gyűjtő gyereknek, ne­kem adta a sokszor ígért ap­rócska furulyát. A vecsési ut­cán poroszkáló szekéren azonban nem kereskedő, ha­nem Jáger József kistenyész­tő hajtotta a békés csacsikat, s a szekéren táppal telt zsá­kok sorakoztak. — Tizenkét éve, hogy a hallásom meg a vérnyomásom erősem megromlott, le is szá­zalékotok. Élni csak kellett valamiből, hát jószágtartásra adtam a fejem. Igaz, nem új dolog ez számomra, hiszen az Alföldről, Bács megyéből ke­rültem ide, s mivel kilencen voltunk testvérek, korán el­szegődtünk pásztorkodni. Most, hogy leszázalékoltak, hasznát veszem az akkor gyűjtött tapasztalatoknak. Most 27 malacom, 6 süldőm és

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents