Pest Megyei Hírlap, 1986. június (30. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

Nyugdíjas erdészek Emlékidéző látogatás A vendégeket végigvezették az üzemen Csupa régi, kedves ismerős gyülekezett a gödöllői Petőfi Művelődési Központ előtt. A meghívó fél tízre szólt, de a túlnyomó többség kilenc óra tájban a helyszínen volt. Ami bizonyította, hogy a nyugdíjas erdészek klubja szervezőinek — Kerányi Bélának és Ku­rucz Bélának — levelét a ta­lálkozóra megkapták. A mintegy ötven nyugdíjas kö­zött több özvegy és vendég is részt vett a kiránduláson. A művelődési központ autóbusza megtelve indulhatott Incsőre, ahol szakmai tájékoztató kap­csán ismerkedhettek a feldol­gozó üzem új beruházásaival. Incsőn valóságos kis fogadó­bizottság várta a buszt. Ott volt Tollner György, az er­dőgazdaság igazgatója, Iványi György, a gödöllői gazdaság szb-titkára és többen mások. A buszról lelépve sokan meg­lepődtek az átalakuláson. A telep kiszélesedett és külső képe is megváltozott. Érthe­tően nagy érdeklődéssel fi­gyelte, hallgatta valamennyi résztvevő Földes Csaba üzem­vezető tájékoztatóját, aki az új beruházásokkal és a jelen­legi körülményekkel ismertet­te meg régi dolgozóikat, akik maguk is munkálkodtak az erdősítésekben, fakitermelés­ben, a gyártmányok termelé­sében. Jelentős változáson ment keresztül az üzem az elmúlt időszakban. Nagyfokú auto­matizálás, korszerű gépek al­kalmazása teszi könnyebbé 9 munkát, segíti a tervteljesí­tést. Egy év leforgása alatt Ausztriában leszereltek egy üzemet és áttelepítették In­csőre. Az egész műszaki fej­lesztés értéke húszmillió fo­rint, mindezt öt év alatt ter­melési költségként kell visz- szafizetni, igen előnyös, két­százalékos hitelkamat mellett Az automatizálás tette lehető­vé, hogy most a korábbi há­romszázas létszám helyett százkilencvenen dolgoznak a telepen. A nyugdíjas-találkozó tiszte­letére készült el új stílusú reklámtermékük, az incsői autóbuszváró. Valamennyien megcsodáltuk a fák árnyéká­ból kitekintő apró palás tető­vel ellátott faépítményt. A vendégeket végigvezették az üzemen, udvaron, megtekint­hették a szárítót, a termelő gépsort, mindent, amire kí­váncsiak voltak. Egy kis ba­ráti beszélgetés után ismét utazás következett. Irány a valkói erdőben lévő szépju- harfai erdészház. Keskeny erdei úton értünk a célhoz. Első kérdésünk az volt, hol itt a szép juharfa. Kurucz Béla elmondta, ő még látta, igaz, már száradtan ezen erdőrész névadóját, sőt megmutata azt is, hol állott egykoron. Az ízletes, finom ebédet kötetlen beszélgetés követte, hiszen akik itt vol­tak, egykor alkotómunkájuk kapcsolta ide. Vannak közöt­tük 30 éves szolgálattal ren­delkezők, sokan aranygyűrű­vel a kezükön jöttek el a ta­lálkozóra. Sződi István 86., Nyerges Pál 81. életévében van, Po- zsár Lajos 44, Szabó József 47, Kurucz István 42 évi szol­gálat után ment nyugdíjba. A klubbal jó a kapcsolatuk, a tél folyamán szívesen hallgat­ták Kocsárdi Károly előadá­sait. Kirándulóerdőnk legjobb ismerője, Jakubovics István csak annyit mondott: jól megnőttek ezek a fák. Egy hatalmas tölgyet magam is megcsodáltam, olyan girbe- görbe volt Szép időt megélt az öreg fa, lehetett vagy két­száz éves. Késő délután bú­csúzott el egymástól a sok vidám ember, jó volt felidéz­ni az emlékeket. Cs. J. Szilas menti napok Elmaradt a forgatag A szép hangú lány dalai Kellemes nyári forgatagnak ígérkezett a Szilas menti na­pok kétnapos, reggeltől estig tartó rendezvénye. A legkiseb­beknek mindkét délelőtt szó­rakoztató bábműsor: Kovács Géza bábművész és Kemény Henrik fergeteges, verekedés vitéze jó mulatságul szolgált. A Muzsikás együttes is tanít­va szórakoztatott. Nemcsak bemutatta a népdalokat, a hangszereket, hanem táncolni is megtanította az apróságo­kat. De újfajta sárkányok el­készítésére és röptetésére is volt alkalom. Video mesefil­meket is láthattak a gyere­kek, az örök kergetőző Walt Disney-cicát és -egeret, és a 101 kiskutyát. Dinnyés József volt pol- beates dalai átváltoztak mai dalokká, de mellette a hagyo­mányőrző együttesek is felvo­nultak: Bag, Túra, Kerepes- tarcsa pávaköre és gyermek- tánccsoportja. A legnagyobb élmény a fel­nőttek számára — hiszen az előzőek bármikor, bárhol lát­hatók — a kerenesi cigány­klub tagjainak előadása volt. A szép hangú lány dalai fe­ledtetni tudták a lámoalázas botlásokat. Szépen felépített műsoruk biztosan sikert fog aratni máshol is, ha többszöri előadással még gyakorolják ezt. A 100 Folk Celsius: Paff, a bűvös sárkánya és új nagyle­mezüknek dalai, Kovács Kati, az Universál együttes, a De- fekt-duó volt a zenei kínálat. Igaz, hogy nem minden si­került — elmaradt sok min­den, és a 101 kiskutyának a végét sem láthattuk, de hát ez előfordul. Persze az sem iga­zán baj, hogy nem minden előadáson volt nagy közönség — hiszen mindenki válogatott, kora, ízlése szerint. De valahogy egészen kima­radtak a felnőttek, legföljebb a iószándék vezérelhette őket gyermekeik mellé megifjodás és játéktanulás céljára — ami nem árt —, és még szórakoz­tatói is. Forgatag tehát nem volt, csak a port fújta a szemünk­be a szél: azt hittük, a Szilas menti napokon végre mi is egy kicsit szilasiakká válha­tunk. De nem találtunk sem­mi fogódzót, ha jól is szóra­koztunk, talán csak a szép ősz cigányasszony rekedtes hang­ját vittük magunkkal. Az idők során ennek a ren­dezvénynek is kialakul majd az egyedi arca, amely sok em­bert csábíthat erre. a vidékre, erre az alkalomra. F. Zs. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 135. SZÄM 1986. JÚNIUS 10.. KEDD Ma még pusztuSóféiben Lehetne féltve őrzött kincs A Mogyoród határában épü-1 lő Forma—1 versenypálya rá­irányítja a figyelmet a község természeti, környezeti, régé­szeti és műemléki értékeinek fokozott védelmének szüksé­gességére. Ez az oka annak, hogy a közelmúltban megje­lent írásunk után most ismét egy mogyoródi tanácskozásról adunk hírt, amelyet a közsé­gi tanács, a Hazafias Népfront helyi bizottsága és a pincein­téző bizottság hívott össze. A tanácskozáson részt vett Vass- né Nyéki Ilona országgyűlési képviselő, de ott volt az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ségnek, a Mezőgazdasági Mú­zeumnak, az MTA Régészeti Intézetének, az Agrártudomá­nyi Egyetemnek és sok más szervezetnek az illetékes szak­embere, hogy megbeszéljék a helyiekkel, mit tehetnének Mogyoród emlékeinek védel­mében, hogyan hasznosíthat­nák okosan, ugyanakkor gaz­daságosan a pusztuló pince­sort, amely egyszerre lehetne jó üzlet és idegenforgalmi lát­nivaló, valamint népi építé­szetünk megmentett értékei közül az egyik féltve őrzött kincsünk. Rejtőző érték Elsőként dr. Torma István régész szólt, s terjesztette elő javaslatát. — Mogyoród belterületén páratlannak mondható kon­centrációban lelhetők fel óriá­si értékek: a vulkanikus ere­detű Klastrom-hegy geológiai képződményei, a felkutatásra váró üregek, a XVII—XIX. századi pincesor és a hegy te­tejét elfoglaló bronzkori (idő­számításunk előtt 1500 körül) település, valamint a közép­kori kolostor föld alatt rejtő­ző maradványai. A Pest me­gyei régészeti topográfiai ku­tatások keretében feltérképez­ték a község határának régé­szeti lelőhelyeit. Az I. László által alapított kolostor jelen­tősége megköveteli, hogy a még fellelhető maradványokat feltárják, ezért az ásatások még ebben az évben folyta­tódnak. Jó volt hallani, hogy a fel­táró munkákhoz szükséges anyagiak jelentős részét a ré­gészeti intézet biztosítja. Kőváry Ferenc, a mogyoró­di történelmi és néprajzi em­lékgyűjtő csoport vezetője az üregek, üregrendszerek elhe­lyezkedésével, feltárásával kapcsolatos fejleményeket is­mertette, s térkép segítségével igazolta, milyen izgalmas fel­adat vár a múlt kutatóira, hi­szen naponként kerülnek elő újabb leletek, s ha nem siet­nek a szakemberek, akkor előfordulhat, hogy a ma gon­datlansága miatt holnap már felbecsülhetetlen értéket rej­tegető, őrző üregrendszerek, pincék teljesen elpusztulnak. A nagy kérdés Dr. Szilágyi Zsolt kertész- mérnök, a pinceintéző bizott­ság vezetője A klastrom-he- gyi borospincék és présházak gazdasági múltja, jelene és jövője címmel elhangzott tá­jékoztatásában legfontosabb feladatnak a pincesor rekonst­rukcióját tartotta, s az ezzel kapcsolatos munkákat sürget­te! — Pontos felmérést kell készíteni a présházak és pin­cék jelenlegi állapotáról. Ki kell dolgozni azt a tervet, amely minden egyes présház arculatát, közvetve pedig az egész pincerendszer kópét egységesen meghatározza. Dr. Reischl Gábor, az ATE megbízott tanszékvezetője a tervek elkészítésével kapcso­latban kónkrét vállalást tett: az egyetem hallgatói és szak­emberei segítenek. ............ Üg y tűnt, hogy minden el­képzelés gyorsan megvalósít­ható, és az ősei által létreho­zott értékek felújításával gaz­dagabb lesz a történelmi múltjára olyan sokat adó fa­lu. De sorjázni kezdtek a gondok. Nem annyira a pénz­telenségre panaszkodtak, ha­nem olyan problémát mond­tak el a mogyoródiak, ami­nek megszüntetése elsősorban a falu lakosságától függ. A nagy kérdés az: hogyan lehet összhangot teremteni a pin­cetulajdonosok érdekei és a közérdek között. Szót ártéri Polónyi Péter, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény ve­zetője által javasolt út hoz­hatna megoldást: — A vál­lalkozók, legyenek azok ma­gánszemélyek, vagy szövetke­zeti, esetleg állami vállalatok, akik poharazót, borkimérést kívánnak nyitni, csak úgy •kapjanak erre engedélyt, ha a pincesor belső és külső for­máját megőrzik. Miközben végigjártuk a pincesort, s hallgattuk a mo­gyoródiak tervezgetését, egy dolog mindenkiben megfogal­mazódott a pusztulás képét mutató pincék tövében: jó­indulatot, közös akarást kí­ván a tervek megvalósítása és a mogyoródi emberek meg­értő segítségét, egyetértő tá­mogatását. Ma talán felfedez­hető néhol a tervektől való idegenkedés, de könnyebb lesz szót érteni, ha egy asz­tal mellé ülnek az érdekel­tek, természetesen elsősorban a mogyoródiak. Fercsik Mihály A környezetért Kitüntetés A környezetvédelmi világ­nap alkalmából Szarvason tar­tott központi rendezvényen Papp István, a gödöllői váro­si tanács elnöke az Emberi Környezetért elnevezésű ki­tüntetést kapta a Gödöllőn fo­lyó környezetvédelmi munka elismeréseképpen. A kitünte­tést dr. Ábrahám Kálmán, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal elnöke adta át. Demokrácia és kultúra Demokrácia és kultúra cím­mel rendeznek szakmai napot holnap, szerdán a városi mű­velődési házban, délelőtt 10 órától, amelynek előadója Hi- dy Péter, az Országos Közmű­velődési Központ művelődés­kutató intézetének helyettes igazgatója. Vitavezető Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjte­mény igazgatója.. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: A hónap gödöllői műtárgya: A Szenczi-zsoltároskönyv 1786-os pozsonyi kiadása, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamarakiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagy tarosa, múzeum: Nagytarcsa 1986, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kézilabda Gólözön és kettős siker A női csapatok pihentek az elmúlt fordulóban, mert a Ve- csés kérésére két héttel elha­lasztották a most esedékes bajnoki mérkőzést. A férfiak a Verőcemaros együtteseit fogadták és a meg­gyengített ifjúsági gárda fél­száz góllal terhelte meg a vendégek hálóját, a felnőttek Szabó család csapata pedig meggyőző előnnyel fektette kétvállra a váci öregfiúk csa­patával azonos verőcemaro­siakat. A Duna-partiak eddig meglepően jól szerepeltek a bajnokságban, de most kevés ellenállást tudtak kifejteni a legerősebben felálló gödöllői csapattal szemben. GSC—Verőcemaros 30-19 (15-7) GSC: Imre — Szabó A. (3), Szabó I. (4), Szabó M. (4), Horváth (2), Szabados (6), Hajdú (1). Cserék: Vida — Szlifka (2), Urbán (7), Mezei (1), Bátori. Négy ifjúsági játékos is he­lyet kapott az együttesben, akik közül Imre kapus, to­vábbá Szabó Attila és Hajdú A városi pártbizottság mel­lett működő munkásmoz­galmi emlékeket gyűjtő bi­zottság ülésén hangzott el, hogy a Pecsovszky Zoltán, Gö­döllő, Martinovics utca 2. szám alatti lakossal történő beszélgetést rögzítsük, mutas­suk be őt. A fenti címen egy többlakásos, volt koronaura­dalmi öreg háznál kerestem. Zörgetésemre és a kutyák ugatására jött elém a régi is­merős. Szíves-örömest nyitott ajtót és fogadott, mankójárá támaszkodva. Pecsovszky Zol­tán beszélt magáról, család­járól, mindarról, ami iránt érdeklődtem. Nyolcéves kisgyerek volt, amikor a Cegléd melletti Abonyból Gödöllőre költöz­tek. Édesapja molnár volt és a gödöllői Piacsek-féle Gizel- la-malomban helyezkedett el. Anyja tizenhárom gyereket hozott a világra, de csak hat nőtt fel, akik közül ma öten élnek. Hat elemi után pék­inasnak szegődött Hatvanba, de segédlevelet Gödöllőn ka­pott, itt fejezte be az inas­éveket. Mestere Sződi Péter volt a Szőlő utcában, ahol egy csehszlovák származású szakival dolgozott együtt. Ami­kor az egy év letelt, a cseh­szlovák mondotta, hogy most már jár neki hat nap fize­Negyvenévi szolgálat A politika ma is érdekli tett szabadság. Egy szép na­pon a mester elé állt és kö­zölte, hogy kéri a szabadsá­got. Miféle szabadságot? — kérdezte a főnök, mire össze­vesztek, és ő azonnalra kérte a munkakönyvét. Megkapta és helyben helyezkedett el egy másik pékségben. 1942 a fordulat éve volt számára, ekkor helyezkedett el Budapesten az Athenaeum Nyomdában. Vállalta az utazást és a tanulást. A fém­csiszoló, galvanizáló- és mély­nyomóüzemben dolgozott. A munkatársak hamar megis­merték az őszinte vidéki fia­talembert és maguk közé fo­gadták. Beszervezték előbb a szakszervezetbe, majd a szo­ciáldemokrata pártba. Meg­kedvelte a nyomdai munkát, a munkatársakat és szívesen járt dolgozni, részt vett a po­litikai munkában. 1944. szep­tember 18-án munkából haza­felé utazóban Nagyiccénél járt a HÉV, amikor légitáma­dást jeleztek. A szerelvényt el kellett hagyni. Űtitársai- val együtt leugráltak és a fe­lettük elhúzó gépek elől a földre feküdtek. Egyszer egy ütést érzett, és csak arra em­lékszik, hogy orvosok kezei között volt. A mentők a Magdolna ut­cai baleseti kórházba vit­ték. Hosszas kezelés, ápolás után életben maradt, de combközéptől elvesztette jobb lábát. Amikor sebe begyó­gyult, Pecsovszky Zoltán is­mét járni tanult hóna alatt mankóval. Ma is így közle­kedik, így látható szinte me­netrend szerinti pontossággal napjában. Negyvennégy éve házasember, azóta él feleségé­vel, aki sajnos súlyos cukor­beteg. Betegségének fokozója a környezet, a gombás, ned­ves falak. Csendesebb hajlék kellene, néztek már maguk­nak', de egyelőre nincs re­mény, marad minden a régi­ben. Egy harmincnyolc éves fiuk van, a Ganz Árammérő- gyár egyedi lakatosüzemének csoportvezetője. A gyár szeretetét apjától örökölte, aki 1953-tól 1981-ig dolgozott ott. A vállalat nem­csak munkát adott, de fejlődé­sét is biztosította. Először el­végezte a hiányzó VII—VIII. osztályt, majd a Bánki Do- nát Gépipari Technikumot. A tudásért meg kellett hozni az áldozatot. Egy lábbal, man­kóval Pestre járni. A gyár I. pártálapszervezetének volt tit­kára 1953—55 között. A poli­tika a mai napig érdekli, bár nem tud benne úgy részt vál­lalni, mint szeretné. Nem öreg ember, hiszen csak 64 éves, de az egy láb és a be­teg feleség megviselte. Fele­sége iparművész, szalmaképe­ket készít. A Pest Megyei Hírlapban 1965-ben riport je­lent meg róla, ezután a Ma­gyar Televízió készített filmet, melyet a mozik híradójában vetítettek. Kettejük élettörténete köny­veket tenne ki. Amikor Pes­ten zsidó családokat segítet­tek, felesége az t üldözöttek postása volt fiatalon, erre ma is nagyon büszkék. A kitüntetések, jutalmak említésekor szeme felcsillan, nem adták olcsón, meg kel­lett küzdeni értük. A gyárban és a politikai életben elismer­ték munkáját, az asztalra ke­rül a 40 éves párttagságért ka­pott díszes borítású emléklap, valamint az 1965. április 15-i keltezésű Szocialista Hazáért Érdemérem. Csiba József a kezdöhetesfoen vonult a pá­lyára. A házigazdák a mérkő­zés kezdetétől irányították az eseményeket, csak negyed óráig maradt nyílt a találko­zó, addig tartott a verőceiek ellenáiíása. Különösen Szaba­dos és Szabó Patyi jeleskedett az első félidőben a gólszerzés­ben, és ez a két játékos Irá­nyította a kitűnő védekezést is. Imre kapus szintén reme­kelt, így törvényszerűvé vált a GSC magabiztos vezetése. A második harminc percben is sokkal aktívabb maradt a vendéglátó együttes, az azo­nos képességű cserejátékosok jó védő- és tároadójátéka is hozzájárult az egyre növekvő gólkülönbség kialakulásához. Ez a gárda látványos táma­dásvezetésekre és szép gólokra is képes volt úgy, hogy a fia­talok is nagyon jól beillesz­kedtek a csapat gépezetébe. A rutin és a lendület egysége domborodott ki a gödöllőiek javára. Jók: Imre és Vida kapusok, Urbán, Szabó M., Szabados és Szabó A. GSC ifi—Verőcemaros ifi 50-11 (24-7) GSC ifi: Morvái — Surányi (13), Váradi (1), Kováts (6), Szedmák (6), Szekeres (8), Ru- sai (6). Csere: Csenteri (5), Tóth (4), Dóka (1). A nemrégiben a gimná­ziumból és szakmunkásképző­ből érkezett fiatalok első íz­ben játszottak ebben a felál­lásban. Külön érdekesség, hogy a pályára lépett tíz gye­rek közül hat még az idén serdülőkorú, de az eddigi mérkőzéseken még pontot sem szerzett vendégeket így is kíméletlenül kitömték. A ke­vés kapott gól ellenére a vé­dekezésben nagyon gyengét produkáltak a srácok, ezen a téren van a legtöbb javítani való! Kitűntek: Surányi (a me­zőny legjobbja), Szedmák, Ko­vács és a második félidőben Morvái kapus. M. G. esbbsT Momma Vakond és a muzsika. Cseh­szlovák mesesorozat. Csak 4 órakor! Tiszteletbeli konzul. Színes, magyarul beszélő angol film. 6 és 8 órakor! 14 éven aluliak­nak nem ajánlott! ISSN 0133—1337 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents