Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-20 / 117. szám

1986. MÁJUS 20., KEDD 3 Tervezhetők a bevételek Az önállóság kockázattal jár A nagy rohanásban elfelejtik? Felszínre segíteni a gondolatot ^ A tanácsi új gazdálkodás — mint minden jelentő- í sebb változás — már bevezetése előtt visszhangot kel- ^ tett. Gyakorlati alkalmazásának első hónapjai pedig sok 5; tanácsnak kellemetlen meglepetéseket szereztek. Lapunk ^ hasábjain is foglalkoztunk már néhány jelenséggel: az- ^ zal például, hogy nem találnak Biatorbágyon pénzügyi ^ csoportvezetőt, s a posztra alkalmas beosztott nem vál- ^ lalja a kinevezéssel járó felelősséget. Értesültünk róla, ^ hogy nem érkeznek a tanácsokhoz a tervezett ütemben 4 a szabályozott bevételek, s az átmeneti pénzhiány hé- <í lyenként még az intézmények fenntartásában, működte- á tésében is kisebb döccenőket okoz. 'y Az újítómozgalom helyzetét vizsgálva tavaly — a ter-i ^ melőszövctkezeteket, állami gazdaságokat, a vízügyi | í vállalatokat, az erdészeteket is beleértve — 784-en 602 í újítást adtak be elbírálásra, amiből 362-t elfogadtak és ^ csak 278-at valósítottak meg. Mindez a mezőgazdasági z ágazat egészét tekintve kevés. Gazdálkodási előleg Túl az első negyedéven, már érdemes összegezni, hogy e néhány hónap alatt az új gaz­dálkodási rendszerről az érin­tettek milyen tapasztalatokat szereztek. Elsőként Török Zol­tánt, a Pest Megyei Tanács pénzügyi osztályvezetőjét kér­deztük, ad-e okot aggodalom­ra, hogy késedelmesen futnak be a szabályozott bevételek? — A vállalati béradók, a község- és területfejlesztési hozzájárulások alkotják azo­kat a bevételeket, amelyek központi elosztás után a ta­nácsokhoz kerülnek. Az első negyedévben ezek a bevételek valóban a vártnál kisebb mér­tékben gyűltek be, ezért keve­sebb volt az elosztani, tovább­juttatni való. Hiánytalanul megkapták azonban a taná­csok az állami támogatás ősz- szegét, s gazdálkodásuk jelen­tős hányadát saját bevételeik­ből fedezik, Ezeket a forráso­kat nem érintette a vállalati­szövetkezeti gazdálkodók ké­sedelmes, vagy hiányos befi­zetése. A késedelmesen érke­ző szabályozott bevételek in­kább azért okoztak zavart a gazdálkodásban, mert többnyi­re év elejére esnek a teljesí­tett megrendelések kifizetései, s ilyenkor az időarányosnál nem kevesebb, hanem jóval több pénzre lenne szükség. Ép­pen az ilyen, átmeneti pénz­zavar enyhítésére,, folyósít ja az OTP a kamatmentes, rövid le­járatú gazdálkodási előleget. Kovács Gyulától, az OTP Pest megyei igazgatójától arról érdeklődtünk, hogy mekkora az a keret, amelyből a gazdál­kodási előleget folyósíthatják? — Eredetileg erre az évre 40 millió forint állt rendelkezé­sünkre, majd a póthitellel együtt hatvanmillióra nőtt a keret. Ez az összeg azonban még mindig nem fedezi az igényeket, ezért arra törek­szünk, hogy a rövid lejáratú hitel egyéves törlesztési ha­tárideje helyett, a kölcsönt ha­marabb fizessék vissza a ta­nácsok, hogy a pénz ismét ki­adható, forgatható legyen. — A kamatmentes gazdál­kodási előleg gyors visszafize­tésére — a helyzet ismereté­ből fakadó belátáson túl — semmi nem készteti az adóso­kat. Azok viszont, akik erről a kedvezményes hitelformáról lekéstek, s csupán az áthidaló hitelből részesülhetnek, bizo­nyára igyekeznek hamar elő­teremteni a kölcsön összegét. Nekik ugyanis 12 százalékos kamatteherrel kell számolniuk. Ennek, a lényegesen kevésbé kedvezményes hitelformának már nincs megszabott kerete, bármennyit felvehetnek belő­le a rászoruló tanácsok — persze, ha megvan a szükséges fedezet. — Csak a biztosan érkező bevételek megelőlegezésére szolgál ez a hitelkonstrukció — mondja Kovács Gyula —, mivel idén kevésnek bizonyult a gazdálkodási előleg, sokan ebből a forrásból pótolták a hiányzó összeget. Késedelmi kamat — Honnan fizetik majd a magas kamatot? Hiszen ez az összeg, mint tervezett kiadás, sehol nem szerepelt. Ki tud­hatta előre, hogy késnek majd a szabályozott bevételek? — Az egységes alap ma már lehetővé teszi, hogy kigazdál­kodj ák a kamatot, ha szüksé-. ges. Éppen ezért érdemes azt a hitelformát minél előbb visz- szafizetni, mert akkor időará­nyosan nem nőnek tovább a kamatterhek. Ha azonban mégsem sikerül, a végső ha­táridő. az egy év után. újabb hatszázalékos késedelmi ka­matot számítunk föl. — Előállhat tehát — remél­jük, csak elméletben — az a helyzet, hogy az ipar, a me­zőgazdaság alacsony szintű teljesítése miatt csökkennek a hitelre szoruló településen a fejlesztésre fordítható össze­gek. Miből fedezhetnék más­honnan a kamatterheket, ha nem a fejlesztésre fordítható pénzeszközökből? Török Zol­tán szerint elkerülhető-e ez? — Több oka is van annak, hogy nem látom ilyen tragi­kusnak a helyzetet. Egyrészt mert a tanácsi új gazdálkodás nemcsak a népgazdaság ered­ményességével arányos teljesí­tőképességet, a kockázatot, ha­nem a vállalkozási, a nyerési esélyt is megadta a tanácsok­nak. A saját vállalkozások tel­jes bevétele, nyeresége a ta­nácsoké, s csak rátermettsé­güktől függ, mennyire hasz­nálják ki ezt a lehetőséget. Ha ilyesmibe vágnának, nem len­nének annyira kiszolgáltatva az adózók hullámzó teljesíté­sének. Másrészt, természetes, hogy az első félév elteltével felülvizsgáljuk a megyei be­vételeket. S ha azt tapasztal­nánk — ami nem valószínű —, hogy hosszú távon is hiá­nyoznak a szabályozott bevé­telek, meg kell tenni a szük­séges pénzügyi intézkedéseket. Tekintettel azonban arra, hogy országszerte központi kérdés a gazdálkodó szervezetek ered­ményes működése, inkább át­meneti nehézségekről lehet szó, mint tartós fizetőképtelenség­ről. Némi tanulság A saját forrásokra való tá­maszkodás, a működéshez szükséges fedezet biztos, helyi előteremtése, úgy látszik, mint módszer még nem terjedt el ez alatt a néhány hónap alatt. Legalábbis erre utal, hogy amíg már rég kimerült a gaz- dálkodásielőlegikeret, még ér­deklődő sem akadt mindeddig Színek harmóniája Ettől fogva felgyorsultak az eseményele: a szakemberek jó néhány nagy múltú céget ke­restek fel, az osztrák, az angol és az olasz ajánlatok közül végül az utóbbira voksoltak. A Vortex—Hydra cégtől vásá­rolták meg a technológiát, a korszerű automata berendezé­seket, s olaszok segítettek a helyszíni szerelésben és az üzemi tapasztalatok megszer­zésében is. — Egyedül a festéket vásá­roljuk külföldről — mondja Deme Sándor, a Római Tető- cserépgyár műszaki igazgató- helyettese. — A piros a Szov­jetunióból érkezik, a barna az NSZK-beli Bayer cégtől. Több magyar vasoxid-porfestéket gyártóval tárgyaltunk, s a mi­nőségvizsgálatok döntik majd el, ki kaphatja a szállítás jo­gát. A színtelen akrilát, mely a kész cserepeket az úgyneve­zett mészkivirágzástól óvja, a Budalakk Festék- és Műgyan­tagyár terméke. A divat szele meglegyintette a megyei OTP-nél a felújítási­vállalkozási hitel iránt. Talán azért, mert a középlejáratú, vállalkozási bankhitel éves kamatterhe is 12 százalék. Mindent összevetve, egy fur­csa következtetést az első ne­gyedév tapasztalataiból le­vonhatunk. Kik jártak jól ed­dig az új gazdálkodási rend­ben? Azok, akik önállóságuk­ban, vállalkozószellemükben bízva, a szabályozott és saját bevételeikre építették a költ­ségvetésüket, vagy azok, akik az új gazdálkodási formában is bőven részesülnek még ál­lami támogatásból? Be kell vallanunk, eddig az utóbbiak voltak a szerencsé­sebbek. Az ö gazdálkodásukat kevésbé rengette meg, hogy nem folytak be a tervezett mértékben a szabályozott be­vételek. A többiek, mit tehettek, vál­lalták a kamatterheket. Kér­dés, kellőképpen támogatja-e ez a tapasztalat a továbbiak­ban a vállalkozószellemet? Márványi Ágnes Új gyárból Takarmánykeverék Elkészültek az üzemi épüle­tek, s megkezdték a technoló­giai szereléseket az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát és az Agrokomplex Zichyújfalu- ban épülő Komplettpremix- gyárában, ahol évi százezer tonna takarmánykiegészitö — különféle mikro- és makró- elemeket tartalmazó keverék — gyártására rendezkednek be. Az üzem várhatóan az év' végére készül el, fél évvel a tervezett határidő után. Egyes építési, szerelési munkálato­kat ugyanis nem végeztek el idejében, s emiatt szerződést bontottak a korábbi fővállal­kozóval. Feladatát az újabb késedelem megakadályozására az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát vette át, a beruhá­zást tervező Uvatervet pedig fokozott helyszíni művezetés­sel és koordinálásával bízták meg. A mostaninál csaknem kétszeresen nagyobb teljesít­ményű új üzem átadásával lehetőség lesz a termékszer­kezet bővítésére is. az építészetet is. A városképi szempontból rendkívül rom­boló hatású és műszakilag is jócskán kifogásolható lapos­tetős épületek helyett egyre több magastetős házat tervez­nek a mérnökök, s a hagyo­mányos tetőfedő anyagokat nálunk is kezdik felváltani a betoncserepek. A hófehér há­zak ablakkereteit és ajtajait barnára festik, s a színek har­móniájának igénye diktálja; mind többen keresnek piros helyett barna cserepeket. A szürke színnel azért kacérko­dik a gyár, mert az hasonlít a műemlékpalához. Sőt, a je­lenleg használatos akrilát vé­dőréteget is szeretnék színes­sel kiváltani technológiai okok miatt. Csak figyelni kell — Termékeink rendkívül kedvező fogadtatásra leltek — mondja Deme Sándor. — A próbagyártás során 23 Tüzép- vállalat igazgatójának mutat­tuk be a technológiát és az árut, az idei termelésünk fe­Növeli a hasznot Az ácsai Vörös Október Termelőszövetkezetben is a mozgalom visszaeséséről pa­naszkodik Vincze László, az ipar I. számú szolgáltató ága­zat vezetője: — Az új ötletek felszínre kerülésének gátja a sok túl­munka és gyakran az át tör­hetetlennek tűnő bürokrácia — mondja az ágazatvezető. — Ugyanakkor a gazdasági veze­tőket sem ösztönzik kellően. Csak a megszállottak újíta­nak, pedig szinte mindenki­ben benne van a. készség, hogy a jót is még jobban kell csinálni. A középszerűség ugyanis gátolja a fejlődést. Szerencsére nálunk, bár csökkent a benyújtott javas­latok száma, de több a na­gyobb horderejű újítás. Ezek díját az érdekeltségi alapból fizetjük, ami nem kis gondot jelent a legtöbb mezőgazda- sági nagyüzemben, mert má­sok orra elől viszi el a pénzt. Nálunk nem ez a helyzet, nö­veltük az újítási díjakat. A megvalósított kedvező mó­dosítás egy-egy adott terme­lési folyamatban növeli a gazdaság bevételét. Ez végső soron visszahat a béralapra is. Ezek után már csak az el­lenszerekről faggatom beszél­getőpartneremet, hiszen a kevesbedő jövedelmek, a nö­vekvő adók, a közgazdasági szabályzók elvonó jellege miatt meglehetősen nehéz jö­vőt sejdítenek. — Immáron 15 esztendeje dolgozom a termelőszövetke­zetben — folytatja az ága­zatvezető. — Van összehason­lítási alapom. A hetvenes években észtén dónként 50 fö­lött volt az újítások száma, most a tizede. Ezt Pesti Sándor ágazatve- zető-heJyettes is megerősíti, aki szintén régi motoros a tsz-ben. lének már szerződéssel bizto­sított piaca van. A gyár két műszakban dol­gozik, műszakonként harminc munkás — elsősorban műsze­részek — felügyelik a beren­dezéseket. — Futószalagon érkezik a homok, a cement és a festék. Mérleg ellenőrzi az automa­tikus adagolást, műszerek vi­gyázzák, mennyi víz jusson a hatalmas keverőbe. Az anya­got négy perc alatt dolgozza össze — mutat az órára Flusz- nik Ferenc gépkezelő. A massza emberi kéz érin­tése nélkül jut a normál, il­letve a kiegészítő idomokat készítő szalagra. Végén a le­szedő, ha megtelnek a reke­szek, újabb berendezés viszi a nyers betoncserepeket a hét. érlelőkamra valamelyikébe. Megfelelő idő elteltével vidia- kések választják le a formát a kész cserépről, a szalag vé­gén pedig géppel történik a csomagolás is. — Lehet választani, raklap­pal vagy anélkül, de szállítás­ra alkalmasan összekötve vi­— Hogy mi lenne a kiút? — tűnődik az ágazatvezető- helyelles. — Szerintem visz- sza kellene adni a főmunka­idő rangját. Így esetleg az embereknek lenne idejük arra is, hogy újabb és újabb öt­leteken törjék fejüket. Igaz, én nem nagyon hiszek ab­ban, hogy ennyire lecsökken­tek az újítások, sokkal in­kább úgy gondolom, hogy nem kerül felszínre. Az emberek elfelejtik a nagy rohanásban, hogy amit csinálnak, az tu­lajdonképpen újdonság szám­ba megy, így gyakran nem is szólnak róla, nem foglalkoz­nak vele. ' De lássuk, mit szól mind­ehhez Milkovics Mátyás, vil­lamosenergetikus, az egyik legjobb újító: — Az idén két újítást nyúj­tottam be, amit a vezetőség azonnal elfogadott. Ez is arra serkenti az embert, hogy gondolkodjék, meg aztán az is, hogy ötleteiért bárki meg­kapja a megfelelő díjat. A gondot csak ott látom, hogy a nagyobb horderejű újítások, amelyek beruházást is igényel­nének, a fejlesztési alapok szűkössége miatt gyakran megvalósíthatatlanok. Ami viszont nem - igényel sok pénzt, többek között az álta­lam javasolt Watt-őr — amely elektromosenergia-megtakarí- tást jelent — bevezetik a tsz- ben. Kevés a szabadidő Lapozgatom az újítási fel­adattervet — amit egyúttal az Alkotó ifjúság-pályázatként is meghirdettek — a csepeli Duna Termelőszövetkezetben. összeállítói alapos munkát végeztek, mert a témakörök pontos megjelölése mellett tartalmazza a szép summá­kat kitevő újítási díjakat, nem utolsósorban megjelöli azt is, hogy az adott téma ki­dolgozásához az érdeklődők kiitől kérhetnek felvilágosí­tást. szí el a vevő — mondja De­me Sándor. — A termelés fo­lyamatát egyébként számító­gép figyeli. Egy kis helyiségben külön­leges berendezés ellenőrzi a cserép törésszilárdságát. Itt beszélgetünk Savorelli úrral, aki az olasz cég egyik tulaj­donosa, s a dunakeszi gyár építésénél, a berendezések szerelésénél végig segítette a magyar szakembereket. — Nézze, 245 kilogrammot mutat a törés pillanatában a műszer — magyarázza —, de ez a cserép már 130 kilós ter­helésnél is megrepedhetett volna, mert csak 7 órát érett. A termék tehát kifogástalan, elméletileg Nyugaton is elad­ható, de gyakorlatilag a tőkés piacokon túlkínálat van be­toncserepekből. Megérezték a telet Nem volt ilyen jó véle­ménnyel Savorelli úr a gyár­építésről. A lassúság különö­sen szemet szúr egy nyugati szakembernek, de a magyarok is a bőrükön érezték a telet, mert a fűtőberendezések ké­sőn készültek el. Ez némi kárt is okozott, de fátyol a múlt­ra. A kezdeti nehézségek elle­nére magyar viszonyok között mégiscsak hamar elkészült a beruházás, s a külföldi minő­sítést alapul véve igazán nem alaptalan, hogy a gyártó 30 éves garanciát ad a termé­kére. Nekünk, vásárlóknak lehető­ségünk van választani a ha­gyományos. a veszprémi és a dunakeszi cserép közül, aztán majd a jövő eldönti, melyik gyártó kerül ki győztesen a konkurenciaharcból. Fazekas Eszter — Ezt csak így szabad csi­nálni — vélekedik dr. Tarr Károly jogtanácsos, az újítá­si bizottság elnöke. — Más­ként eredményre sem számít­hatnak. Tavaly 23 újítást nyújtottak be dolgozóink, saj­nos 11-gyei kevesebbet, mint l!)84-ben. Okát én is a sza­badidő hiányában látom. Az emberek inkább a pénzért hajtanak, talán jobban is a kelleténél. Ezzel Kitka Sándor gép­lakatos is azonosul, akivel a g ombako mpos z t-készí tő üzemben találkoztam. Társa, Galántai János, az univerzá­lis szakember — aki lakatos, esztergályos és hegesztő egy­személyijén — sem mondott ellent. Mindketten a Csepel Művek Egyedi Gépgyárában dolgoztak valamikor, sőt Galántai János már ott is híres újító volt. ötleteiért Kiváló Újító címet is kapott az egykori Kohó- és Gépipari Minisztériumtól. A vérük, te­hetségük a sok munka köze­pette sem hagyja nyugton a két munkást. Bár sokat dol­goznak, mindig az újdonsá­gokon törik a fejüket. Erre a szövetkezet vezetősége is serkenti őket, és nemcsak szóval, hanem anyagilag is. Sikeres gombaexport — Igaz, ami igaz. Eddig mindig megkaptuk majdnem azt az újítási összeget, amit gondoltunk — mondja szinte egyszerre Kitka Sándor és Galántai János. — Ez nagy húzóerő — folytatja most már az idősebb jogán Ga­lántai. — Természetesen mindennek nemcsak mi, ha­nem a szövetkezet is hasznát látja. A komposztkészítő üzemben nem állhatnak a gé­pek. Pedig állhatnának, mert a sok szemét miatt korábban bizony gyorsan tönkrementek a bolgár targoncák hátsó fu­tóművei. Az új, aminek be­szerzése szinte lehetetlen volt, 60 ezer forintjába ke­rült a szövetkezetnek, nem számítva a kiesett munkaidőt. Ezen úgy segítettünk, hogy a tűgörgős helyett csúszó csap­ágyat építettünk be a futó­műbe. Így akár két eszten­deig is bírja a gyűrődést. — Van ettől még jelentő­sebb újításunk is — veszi át a szót Kitka Sándor. — Ennek kidolgozásából Szabó Árpád művezető is részt vál­lalt. A komposztáló automata gépsor felhordó szalagjánál működő kilincsműves szerke­zet a sok szemét miatt szin­tén hamar tönkrement. A gép addig állt, amíg Hollan­diából meg nem érkezett a devizáért vásárolt pótalkat­rész. E célra 300 ezer forintot költött évente a tsz. Mi a két komposztáló gépet — mert ennyi van — 17—17 ezer fo­rintos költséggel átalakítot­tuk. Kiiktattuk a kilincsmű­vet, és láncot alkalmazunk helyette, azóta nincs állás mű­szaki hiba miatt. — Tavaly több mint 3 millió forint volt az újításból származó haszon — tájékoz­tat dr. Tarr Károly. — Újí­tás címén mintegy 90 ezer forintot fizettünk ki 11 dol­gozónknak. Az adatokat ösz- szehasonlítva is kitűnik, hogy érdemes ösztönözni az embereket, mert a kifizetett díj többszörösen megtérül­het. Ezért mi zöld utat adunk minden ötletnek. Jelenleg na­pirenden szerepel Gyurkó Pálnak, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem tudomá­nyos főmunkatársának újítá­sa, a hibridlaskagomba-törzs termesztésbe való bevezetésé­re. A módszerben nagy üz­letet sejtünk és mivel 1985- ben önálló exportjogot is ka­pott a szövetkezet, a laska­gombát külföldön is értékesít­jük majd devizáért. Bóna Zoltán Helyben van az alapanyag Égetett cserepek versenytársai A Római Tetőcserépgyár története — noha a neve ókorinak tűnik —, alig egyesztendős. Az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium betoncserépgyár létesítésére írt ki pá­lyázatot, amelyre mások mellett a 43-as Ál­lami Építőipari Vállalat is benyújtotta aján­latát. Elsősorban azért, mert a piac lanyhuló érdeklődést mutatott házgyári termékeik iránt. A második szempont az volt, hogy Dunakeszire a gyártás alapanyagául szolgáló homokot és cementet csak néhány kilomé­terről kell befuvarozni, mert helyben van a kavicsbánya, a szomszédban pedig ott a Ce­ment- és Mészművek váci gyára. Ahogy mondani szokás, vették a lapot a pályáza­tok elbírálói, hiszen az alacsonyabb szállítási költségek olcsóbbá tehetik a kész­terméket, ami kétségtelenül sokat nyomott a latban, esetünkben főnyereményt jelentett a 43-as ÁÉV-nek. I

Next

/
Thumbnails
Contents