Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
1986. MáJUS 8., CSÜTÖRTÖK 5 Tűzzománc- és totemoszlop A szezonra készül Zebegény A kávé lassacskán nemzeti italunk lesz. Vonatról leszállva is azt keresi az ember, hogy hol frissíthetné vele magát. Zebegényben mindjárt az állomás melletti Fenyőgyöngye eszpresszó és étterem kínálkozik ilyen helynek, s a leggyorsabban a söntésben juthat hozzá a vendég. Itt szerzi az első benyomásokat arról a helyről, melyről később akarva-akaratlanul véleményt alkot, s ezt másokkal Í9 közli, akár honunk polgára, akár külföldi turista. Az első benyomás az, hogy a gyorsasággal nine« baj, de a pohárba csak ügy beleteszik a cukrot, anélkül az illendő kérdés nélkül, hogy mennyivel szereti a kedves vendég? Régi hajók Az csak természetes, a Ze- begényt valamennyire ismerő látogató első útja a Szőnyi István-emlékmúzeumba vezet. De aki tudja, hogy nem ez az egyetlen látni-, megis- mernivaló hely ixt, az igyekszik először tájékozódni, aztán jól beosztani az idejét, hogy máshová is eljusson. Ezt az elhatározását már a megérkezés pillanatában elébe tűnő kis Bauhaus stílusú templom szépsége is megerősíti. Ha abban a szerencsében van része, hogy szállást is szerezhet, s itt tölthet egy-két napot, akkor az esti csendben bizonyára elidőzik egy kicsit a Malom-patak közelében, hallgatva a félméternyi magas, mesterséges kőgátról lefutó víz csobogását, mint valamely mini vízesését. Nappal persze egy kicsit illúzióromboló, hogy gondozatlan a két partoldal, kaszálatlan a fű, száraz ágak hevernek szerteszét. Jobban is eladhatnák ezt a látványt a helybeliek. A Szőnyi-ház felé haladva nem kerülheti el figyelmünket az a zászlócskákkal díszített kapu sem, amelyik a néhány éve megnyílt hajósmu- zeum bejáratához vezet. Erre még időt kell szánni — gondoljuk magunkban. A gyűjtő és tulajdonos Farkas Vince a feleségével ott ül a kertben és várja a látogatókat. Ök is a község értékeit gyarapították a megye, az ország és a helybéliek érdekében. Bár lapunk oivasóit régebben tájékoztattuk már az itteni érdekességekről, nem árt ismét emlékezetükbe idézni a világ- látott tengerésztiszt által nemcsak gyűjtött, hanem faragott, konstruált hajótörténétl emlékeket. Kolumbus Amerikába érkező hajójának modelljét, az Ausztráliát felfedező Coock kapitány Ende Avour-ját, a kétméteres afrikai totemoszlopokat, az ember korai, legkezdetlegesebb hajóépítő szerszámait, egykori térképeit, a tengeri sün harcos pajzsához hasonló páncélját. Élvezet hallgatni a kedves idegenvezető-tulajdonos ismertetőjét a tengeren egyszerre csak megvaduló kardhalakról, melyek az itt látható, valóban kard formájú és nagyságú fegyverükkel szabdalnak szét ilyenkor mindent, amit elérnek. A gyűjtemény látását, a gondos ötletességgel tervezett ház hangulatát, a kicsi kert pihentető nyugalmát visszacsalogató emlékként őrzi, aki egyszer itt járt. Tisztelet a mesternek Ilyen vonzása van aSzőnyi- háznak is, akárhányszor jár benne az ember, s ilyen a színeknek, a termek belső hangulatának — ahol a felújítás után modern világító- berendezések vetítik fényüket a mester képeire —, márvány- borítást kaptak az elektromos hőtároló kályhák, s Köpöcst Rózsa művészettörténész barátságos emeleti irodájában beszél a nyári programokról. Ezek legfontosabbja persze az állandó kiállítás. Folytatják a felújítás előtt bevezetett hasznos kezdeményezést is; a helybeli iskolások egy csoportját felkészítik tárlatvezetésre, miután ők kalauzolják a más vidékekről ideérkező pajtásaikat. A Tisztelet a mesternek című kiállítássorozat idei programjában két Szőnyi-ta- nítvány; Iván Szilárd és Kó- tusz József festőművészek mutatkoznak be alkotásaikkal. Az elmaradhatatlan kiegészítő műsor, mint minden csoportos tárlat látogatás kor, most is a Szőnyi Istvánról és Gorka Géza keramikusművészről készült film vetítése lesz. — Mit tesz hozzá a nyári programhoz a helyi klubkönyvtár? — Együttműködünk — mondja Pálos István, a .vezető —, de meg kell mondani, hogy a mi évi 200 ezer forintos költségvetéssel működő kis intézményünk inkább a helybelieket szolgálja. Elsősorban a könyvkölcsönzéssel, mert a könyv az, amit szívesen forgatnak az emberek. A télen volt nálunk számítástechnikai tanfolyam, asszonyok tornája, tervezünk őszre nyelvtanfolyamot, elsősorban angolt, mert ez a kívánság. Ehhez a kínálathoz társulnak az egész táj kultúráját gazdagító intézmények számunkra kedvező lehetőségei. Szabadiskola — A kert, ahol a híres kerekes kút, a sudár ezüstfenyők állnak, s a vendégfogadásra alkalmas faházak épültek a tér központjában álló kis szabadtéri pódiummal, egyelőre madárfüttytől hangos. De már elkészült a Szö- nyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola programja, amelynek az idén tizenkilencedszer nyitják meg a kapuit július 7-től augusztus 2-ig. A különböző foglalkozások célja elsősorban a vizuális kultúra világába való bevezetés, nem a művészképzés. Az úgynevezett plein air festőosztály tanára Korga György festőművész, a sokszorosító grafikai osztályé Kórusz József festőművész, a murális festőosztályé Jets György festőművész, a szobrászosztályé Paulikovics Iván szobrászművész, a kerámia- és fémrestáurálóké Franta Dezső restaurátor lesz, aki római kori töredékes kerámiaedények, ásatások során előkerült fémtárgyak tisztításához, kiegészítéséhez nyújt segítséget, ad ismereteket. Igen nagy segítségnek ígérkezik a népművelőknek A művészet elmélete és gyakorlata című előadás és foglalOregek. Egy poétikus szépségű, egyúttal pedig szociog- ráfiailag is tökéletesen igaz filmet láthattak azok az előfizetők, akik kedden késő este a Viselték sorsuk terhét című dokmunetum-összeállítást megnézték. Falusi vének, okulárés anyókák, reszketeg nagyapák vallottak ebben a képsorban, mégpedig sorra-rendre arról, ami valamennyiüket a legjobban nyomasztja: szép számú éveik terhéről, illetőleg mindarról, ami az aggastyán sors kapcsán emlék és panasz gyanánt belülről kikívánkozik. Akárhol — Tolnában. Csong- rádban — faggatózott is Kova- lik Károly, bizony Tiszán innen és Dunán túl ugyanazt a fájdalmat rögzíthette a magnetofonja. Riportalanyai mindenfelé úgy érezték, hogy manapság nemhogy tisztessége, de sokfelé még a szó legszorosabb értelmében vett helye sincsen az öregnek. Míg hajdan, a nyilatkozók gyermek- és ifjú korában kézcsókkal illették, mindenféleképpen méltányolták a vagyonra, együvé tartozásra ügyelő tatákat, ómamákat, manapság kisodródnak ezek a familiáris keretekből, és vagy a teljes elmagányosodás vár rájuk, vagy valamelyik szociális otthonban végzik. Fölöslegessé válva legföljebb ha egyik-másik jobb érzésű családtag támogatására számíthatnak — természetesen a kicsi nyugdíj tetemes részének átadása ellenében ... kozások sorozata, melyekei dr. Bodri Ferenc művészeti író és Golovics Lajos művé- szetörténész vezet majd. Az elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó program résztvevőiként főleg a tanácsi apparátusban dolgozók, szakelőadók, közművelődési felügyelők, művészeti kérdésekkel foglalkozók részvételére számítanak. Reméljük, hogy jogos bizakodással. Gyerekek és felnőttek egyaránt ismerkedhetnek a kerámia-, a rajz- és a tűzzománckészítés alapjaival. A kéthetes és egy hónapos táborok gazdag programja szállással és étkezéssel sem kerül többe, mint egy szimpla nyaralás. A szellemi gyarapodást és élményt a hegyvidéken tett séták, kirándulások teszik még emlékezetesebbé. A faházakban, ahol 128 személyt tudnak egyszerre elhelyezni, napi 60 forint a szállásdíj. — De hogy lesznek az étkeztetéssel? — tettem fel többeknek a kérdést. — A Kulacs étteremben egyelőre nem főznek. Az élelmiszer- boltok zsúfoltságára pedig panaszkodnak a helybeliek. — A Fenyőgyöngye étte- terem az egyetlen lehetőség — mondja bizakodva Dániel Kornél, az alapító szervezési igazgató. — Megkötöttük a szerződést. — A tábort mindenképpen el tudjuk látni — ígéri Sógor József né üzletvezető, aki szerint közben zajlik a felújítás az épület más részeiben. — Bővült a népbolt — mondja Prétyi Józsefné tanácselnök abban bízva, hogy az idén a tavalyi szezonnal ellentétben gyorsabb lehet így a kiszolgálás. A Duna-parton privát sütöde kínálja a gyors étkezés lehetőségét, de ez idő szerint csak sült kolbász kapható. Árban, kalóriában kevesebbnek tűnik, ha palacsintával éri be az, utas, ám a három hártyavékony falat 21 forintjába kerül. A választék is része lenne a kultúrának — gondolja magában a vízpart közelében álló asztalokhoz telepedve: Szőnyi István valóságos világában, amely most még látható, s emlékeinkben Bizony nincs ez így jól — szégyenkezhetett a többé vagy kevésbé érdekelt néző, akinek még az is eszébe juthatott, hogy ezt a valóban nagyon szép és tisztes szándékú felvételsort nem ártott volna megfejelni egy szakértői kiegészítéssel. Ez a pótlás pedig arról szólhatott volna, hogy az úgynevezett nagycsaládok tömeges felbomlását milyen társadalmi, gazdasági okok váltották ki, s hogy ez az országosan megfigyelhető jelenség milyen közösségi intézkedéseket sürget. Mert hiszen e sorsviselők nem százan és ezren, hanem százezerszámra tengődnek itt, amott, s nem csupán a mi országunkban, hanem a világnak közelebbi és távolabbi tájain is fenyegeti őket a magatehetetlenség. Meglehetősen nagy szakirodalma van már ennek az idős kori gondoskodásnak; lett volna tehát miből felkészülnie annak a társadalomtudósnak, akire a tévések választása esik. Sajnos, nem esett, s így csak reményeink lehetnek, hogy a folytatást majd felvállalja a Nyugdíjas- délelőtt, amely újabban — megeshet, e rovat fricskája nyomán — immár így nevezi magát: Nyugdíjasok délelőtt- je. (Ez a helyes titulus, hiszen — mint jeleztük — egy napszak nem panzionálhatja magát, míg ellenben óráinak egy részét átadhatja a szóban forgó, immár nem fizetésből élő lakosságcsoportnak ...) Művészetünk hírnökei Hazaiak külföldön Több hazai múzeum anyagából rendeznek tárlatot ezék- ben a hetekben, hónapokban külföldön. A jelenleg Becsben látható Varga Imre-gyűjteményt június 4-től Párizsban mutatják be. A bécsi magyar napok alkalmából nyílt nagy sikerű tárlat május 19-én zárja be kapuit, s ez után szállítják a művész több mint 10 köztéri nagyszobrát és mintegy 60 kisplasztikáját a francia fővárosba, ahol 6 hétig tekinthetik meg majd az érdeklődők. Az Iparművészeti Múzeumnak a magyar szecesszió kerámiaművészetét bemutató tárlata a Bécsi Iparművészeti Múzeumban látható. A világhírű Zsolnay-gyár legszebb termékeiből összeállított kiállítás július 6-ig tart nyitva, s a tárlathoz kapcsolódóan június 21—22-én tudományos ülésszakot is rendeznek. A Budapest legfrissebb római kori ásatásainak emlékeiből nyílt tárlatot az NSZK-beli krefeldi Burg Linn Múzeum után május 25-től az NSZK más városaiban is bemutatják. A Munkásmozgalmi Múzeum Kun Béla születésének 100. évfordulójára rendezett kiállítását jelenleg Moszkvában tekintheti meg a közönség. Könyvkiállitás az NDK-centrumban A német nyelvoktatást segítő kiadványokból kiállítás nyílt szerdán Budapesten az NDK Kulturális és Tájékoztató Központban. A megnyitó előtti sajtótájékoztatón elmondták, hogy a könyvtáriaton a Berlini Központi Tankönyvkiadó, valamint egy lipcsei kiadói egyesülés mutatkozik be mintegy 500 kiadvánnyal. A tankönyv- kiadó a kiállításon elsősorban az általános iskolák olvasó- és nyelvtani könyveivel, tanulóknak készült gyűjteményekkel és kézikönyvekkel szerepel. Ezek a kiadványok segítik a tanulókat az ismétlésben, a rendszerezésben. A Lipcsei Bibliográfiai Intézet és az Enciklopédiái Kiadó a bemutatón lexikonokat, kézikönyveket, szótárakat és a nyelvoktatáshoz szükséges egyéb segédleteket állít ki. A könyvtárlatot május 21-ig tekinthetik meg az érdeklődők. S/.erli Antal. Érdekes módon az irodalom barátainak szintén az éltesebb korral járó bölcsesség jut az eszébe akkor, ha Szerb Antal nevét hallja. Pedig hát dehogyis volt öreg ez a világirodalomban, magyar literatúrában egyaránt annyira otthonos tudós író, mint hatalmas életműve ismeretében gondolnánk. Mindössze negyvenhárom éves volt, amikor a fasizmus végzett vele ugyanúgy, mint a két világháború közötti szellemiség annyi más kiválóságával. Ha élne — mondjuk, ha mégis elfogadja azt az amerikai meghívást, és elmegy professzornak az óceánon túlra —, most lenne nyolcvanöt éves, tehát ez idő tájt koronázná be életművét. De hát ő ellentmondott a felkérésnek, mert képtelen volt búcsút mondani Vörösmarty hazájának és legkedvesebb költőjének, Vörösmarty Mihálynak. Így lett táborlakó, majd egykét kedves könyvével a zsebében jeltelen halott. S így hagyott maga után annyi tudományt, prózában is Iibegő- rebbenő költészetet és annyi, de annyi kedves emberi emléket, .hogy mindennek a felidézésére nemhogy az Utas és holdvilág című — egyébként gondos szerkesztésű, műidézéseiben azonban kissé la- pós — tisztelgés nem volt elég. hanem akár egy egész heti program is kurtának bizonyulna. Akácz László is örökre megmarad. Kovács T. István Tv-FIGYELŐM ■Heti pilmtbgyzetb Szerelmi lázálom Marcello Mastroianni és Homy Schneider a Szerelmi lázálom című filmben „Uram Isten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk!” — mondja a zavarodott elméjű Ophelia a Hamlet 4. felvonásának 5. színében. Mintha csak erre az idézetre rímelne a kiváló s nálunk is jól ismert olasz filmrendező, Dino Risi új filmje, a Szerelmi lázálom. Szokatlan film ez ettől a rendezőtől, hiszen nevét a hazai moziműsorban olyan munkák fémjelezték, mint a Kenyér, szerelem és ..., a Szörnyetegek, a Cicababák, a Fehér telefonok, A pap felesége — vagy mindeddig legjobb filmje, az Előzés. Tehát: főként vígjátékok, vagy érdekes társadalmi kérdésekről szóló, jól megcsinált, de mindenképp a realitások talaján álló s maradó filmek. A Szerelmi lázálom viszont: misztikus, rejtelmes, irreális, sejtelmes és titokzatos történet. Legalábbis annak szánta a rendező, aki egy sikeres olasz regényt dolgozott át filmre. A regényt nem ismerjük, de a filmből visszakövetkeztetve, Minő Milani könyve abba a divatos sorba tartozhat, amely mélylélektani trükkökkel és könnyen emészthető miszticizmussal szól az emberi lélek rejtelmeiről, a valóság és a képzelet, a megmagyarázható realitások és a megmagyarázhatatlan titokzatosságok egymásba keveredéséről. Az alkotóelemek meglehetősen könnyen beszerezhetők ehhez: egy kis freudizmus, egy kis Kafka, egy kis Proust és egy kis Pirandello, kevéske Italo Calvino, Marguerite Duras és némi Garcia Marquez bármely házikönyvtárban megtalálható. Ha e komponenseket elég tűrhetően elkeverjük, szériában gyárthatók a lelkiző történetek, melyek irodalmiasoak fognak tűnni, s egy elég széles olvasóréteget biztosan érdekéinek majd. Van erre a fajta, valamelyest igényesebb tömegirodalmi produktumra egy megközelítőleg érvényes és jó műszó: lektűr. Azaz: olvasnivaló. Este, az ágyban, el- alvás előtt. A vonaton, utazás közben. Várótermekben. Vagy I könnyebb betegség alatt a kórterem ágyán. Nos, Dino Risi filmje ilyen filmlektűr. Kényelmetlenebb, mint a könyvlektűr, mert el kell érte menni a moziba, de használati és élvezeti értéke ugyanaz, ugyanolyan. Viszont a moziban két sztár játékában gyönyörködhetünk: Marcello Mastroianni és a tragikusan elhunyt Romy Schneider szó szerint viszik a filmet. Ami a történetet illeti, elég egyszerűen elmesélhető. A jómódú Nino (Mastroianni) véletlenül találkozik a buszon egy öreg, tönkrement nővel, akiről kiderül, hogy régi nagy szerelme, Anna (Schneider) —, de az is kiderül, hogy Anna már évek óta halott. Viszont felhívja telefonon Ninót, találkoznak is. és kiderül: ez az Anna él. Felelevenítik szerelmüket, de Anna férje közli: Anna valóban halott. Nino és Anna mégis csónakázni indulnak, s Anna véletlenül beleesik a folyóba. Holttestét nem találják meg, viszont Nino újra találkozik vele — azaz öregkori másával — a buszon. S amikor a férfi a megpróbáltatásokba lelkileg belerokkan, az ideggyógyintézetben Annára ismerhetünk a szép szőke ápolónőben. A film mindvégig bizonytalanságban tartja a nézőt afelől, tulajdonképpen mi is történik, illetve: mi a valóság, s mi a képzelődés. Nem bizonyosodhatunk meg arról, hogy Nino csak felidézi-e magának az egész históriát, mert ismerősnek tűnő nőt látott a buszon — vagy mindez valóban megesett, s Anna valóban élt, addig, míg a Ticinóba nem veszett. Hogy mire jó ez a sejtelmeskedő játék? Talán arra, hogy azt bizonygassa: életünkben sok-sok tisztázatlan, homályos, érthetetlen és megmagyarázhatatlan mozzanat van. A határ realitás és irrealitás között gyakran a felismerhetetlensé-'-' elmosódik. Nem ismerjük legbensőbb énünket Tehát még azt sem tudjuk pontosan, mik vagyunk — azt meg még kevés- I bé, mivé lehetünk. Zorrö Nagyon jól tudjuk, hogy az életben nincsenek félelem és gáncs nélküli lovagok. Nincsenek rettenthetetlen és rendíthetetlen hősök, akik egyszál magukban felveszik a küzdelmet minden rosszal, gonosz- szál, minden bűnnel és aljassággal szemben. Nincsenek megvesztegethetett. r és legyőzhetetlen férfiak, akik minden veszélyen és ki értésen át megbosszulják a gaztetteket, megoltalrnazzák az árvákat, megvédik a gyöngékét és elnyomottakat. Viszont azt is nagyon jól tudjuk, hogy jó volna, ha lennének ilyen lövagok. Ezért tehát megteremtjük őket a mesékben. E mesék persze történhetnek filmeken is. A szuperhősökről szóló filmek tehát azért kedveltek, mert csupa olyasmit láthatunk bennük, amit az életben nem. És ez oly megnyugtató, oly szép. oly felemelő, oly vigasztaló és oly megható. Jólesik látni, amint valaki mindazt megcsinálja, amit mi is szeretnénk, ha mernénk, ha tudnánk, ha elég bátrak és elég szépek, elég okosak és elég ügyesek lennénk. De nem vagyunk. Ezért marad a számunkra például — Zorro. A francia—olasz film felújítása biztosan sikert jelent. Végtére is a rejtélyes fekete lovast, aki korbácsával Z alakú csapásokat mér ellenfeleire, maga Alain Delon játssza. Azzal az emberfölötti kisugárzással, amivel Z-nek, a fekete lovasnak rendelkeznie kell. Győzhetetlen ő, mert férfiak kardja vagy szép nők szíve egyaránt hiába próbál ellenállni Zorrónak. És ráadásul szabadsághős és az elnyomottak felszabadítója, a szegények védelmezője is. Szuperman. jól szabott fekete lovaglóruhában, csinos fekete kalappal, elegáns vívótőrrel, pompás paripával. Kissé ó- divatú szuperman — de azért szuperman. Aki mi sosem lehetünk. Ezért szeretjük. Takács István
