Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-08 / 107. szám
1986. MÄJUS 8., CSÜTÖRTÖK 3 Elfogult bírák vagyunk Átlagok, családok, tévedések A sorrend így kezdődik: többet kell adni Növekszik Magyarországon az életszínvonal? Igen. Mindenkié és folyamatosan? Nem. Csökken Magyarországon az életszínvonal? Igen. Mindenkié és folyamatosan? Nem. A kérdések és a tömör feleletek sűrített formáját adják *— a leegyszerűsítést is vállalva — politikai dokumentumoknak, nép- gazdasági terveknek, munka- és lakóhelyi gyűléseknek, köznapi beszélgetéseknek, mindennapos tapasztalatoknak. A kérdések, a feleletek azonban magyarázatot kívánnak, mert sok a félreértés, a félremagyarázás. Nincsen varázspálca * S Az életszínvonal nem a jövedelemmel, még kevésbé nem a fizetéssel egyenlő, bár az emberek népes csoportjai legtöbbször így gondolják, így ítélik meg. Beletartoznak például a nem pénzbeni társadalmi juttatások is — a természetbeni társadalmi jövedelmek volumene a hatodik ötéves tervben tizenöt százalékkal bővült —, amik gyarapodása a legutóbbi esztendőkben jóval meghaladta az egy lakosra vetített reáljövedelmek — ez hét-nyolc százalék közötti érték — növekedését. Egyetlen társadalom kezében sincsen varázspálca, s csodaszerek sem kínálkoznak fel a gondok enyhítéséhez, a feladatok megoldásához. A mai világgazdasági helyzetben egyetlen ország sem képes — legyen bármilyen fejlett gazdaságilag, azaz konyhanyelven minősítve, gazdag — minden család számára megteremteni az életszínvonal növelése folyamatos és egyforma feltételeit. A magunk portáján maradva: az évről évre szétosztható béremelések ösz- szege — ahogy a társadalmi juttatások fedezete szintén — meghatározott, nem a szándékoktól, nem az elhatározásoktól, hanem a megtermelt nemzeti jövedelemnek ilyen célra fordítható részétől függ. Ezért csakis azt az utat járhatjuk, hogy fokozatos haladással, rendszeres intézkedésekkel, a mindennapos gyakorlat módosításával differenciáljuk a munka után élvezett jövedelmeket, téve ezt úgy, hogy közben a családi bevételek ne távolodjanak egymástól, sokkal inkább közeledjenek. Ami, még ebből a leegyszerűsített fogalmazásból is érzékelhetően, nem egyszerű teendő. S még bonyolultabbá teszi az a gyakorlat, amikor a családok — a háztartások — nem a maguk korábbi helyzetéhez mérten vizsgálják haladásukat vagy visszaesésüket, hanem más családok — gyakran: a társadalmi munkamegosztásban egészen másutt elhelyezkedő családok — folyamatokból kiragadott helyzetéhez képest. Nem az irónia, hanem a valóság mondatja velünk: sokféle szemüveget használva nézhetjük, ítélhetjük meg életszínvonalunkat. Tegyük fel az elsőt. Bizonyos mércéje az is az életszínvonalnak, hogy — bár az egyéni számadások ezt ritkán tartalmazzák — az érintett körzet lakossága Szigetszentmiklóson új üzlet- központban, Gyomron, Dunakeszin új ABC-áruházban vásárolhat. Ök és mások, a megye lakossága 1985-ben három százalékkal több iparcikket vett meg — összehasonlító árakon számolva, azaz a drágulást kiszűrve —, mint egy évvel korábban. Ha nem lenne többletfedezet, nem lehetne többletforgalom sem, kézenfekvő a következtetés. A megye iparában a foglalkoztatottak havi átlagbére tavaly 10,6 százalékkal növekedett, s ebből — szintén átlagot tekintve — hét százalékot lefölözött az áremelkedés. Valamennyi azonban maradt, de — mindenütt, mindenkinek? S itt rejlik a legveszedelmesebb tévedés. Kialakult ugyanis az a felfogás, melynek hívei szerint valamilyen béremelési minimum mindenkinek jár, függetlenül attól munkája — munkateljesítménye — miként alakult, te remtett-e jogcímet erre. A megye ipari, építőipari, me zőgazdasági termelőhelyeinek egy részén ez a felfogás 1985-ben hivatalos mezbe öltözött, s akadtak olyan cégek, ahol a béremelés húsz, huszonöt százalékot (!) ért el. Ami látványos ugrás, csak éppen — mert megalapozottsága kétségesnek bizonyult később, mert olykor a jövőt szolgáló, ejlesztést lehetővé tevő forintok felosztásával társult — hamarosan kiderült, alaposan tulugrottak a célon... Az idén — a megyében nem egy ilyen gazdálkodóegység van —, a tavalyi lendület okán, egy fillérnyi bérnövelésre sincsen fedezet a termelők egy részénél, derekasan rácáfolva ezzel a takaróval és a nyújtózkodással példálódzó bölcsességre. Mi legyen most az ilyen helyeken a teljesítmények ösztönzésével? Mindent a mérlegre Próbálkozzunk tovább a kusza szálak elrendezésével és ehhez megint egy újabb, korábbi példabéli okuláré kell. A teljesítménybérben dolgozó munkásnak lehetősége van — elvben! — a folyamatos bérgyarapításra, csak éppen az kell hozzá, hogy munkaadójának legyen elegendő megrendelése, zavártalannak bizonyuljon az anyag- és szerszámellátás, a gép rendben legyen... A munkás felésége, aki ugyanabban a gyárban anyagkönyvelő, havi fix fizetést kap, tehát nincsen lehetősége — elvben — a forintok szaporítására, ám mert három esztendeje nem kapott egy fillér emelést sem, most rá került a sor, s négyszáz forinttal léit havonta többje, bár teljesítménye semmivel sem lett kisebb vagy nagyobb, mint annak előtte. Megtörténhet tehát, a teljesítmény alapján elbírált családtag jövedelme megáll, a nem teljesítmény alapján fizetetté felfelé megy, azaz, ha arányuk — mert áremelkedés is van! — azonos, ami ritka eset a valóságban, akkor a háztartás bevételeiben kiegyenlítődnek a plusz és mínusz hatásai. De mert a valóságban ritka ez az eset, kézenfekvő, a családok egy csoportjánál többletek, a másik csoportnál hiányok keletkeznek. Tavaly a munkások és alkalmazottak táborában az egy főre jutó bruttó havi átlagkereset 6000 forintot tett ki, a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók közös gazdaságból származó átlagkeresete pedig 5290 forintot ért el. A fogyasztói árak, a terveket meghaladóan, 1981 és 1985 között harminckilenc százalékkal emelkedtek, s mert 1982- ben, 1983-ban és 1984-ben mérséklődtek mind a reálkeresetek, mind a reálbérek, tavaly a reálbér és a reálkereset színvonala öt százalékkal maradt alatta az 1980. évinek. Ennek tudatában kell minősíteni azt a bizonyos átlagos hatezer — illetve 5290 — forintot, ám mert elfogult bírák vagyunk a magunk helyzetét illetően, kétséges, mit veszünk észre, mit hagyunk kívül a figyelem sugarán. Gyakorlati tapasztalatok és tudományos vizsgálatok egyaránt azt igazolják, hogy egy-két százalékos reálbér-, reáljövedelem-emelkedést — azaz „életszínvonal-emelkedést” — nem érzékelnek kellően az emberek, s most nem érzik, azt tartják, nem élnek jobban, sőt, gyakran úgy vélekednek, helyzetük rosszabb lett, mint volt korábban. Érdekes módon — és erre még nem figyelt fel kellő mértékben a politikai, társadalmi szervezetek helyi irányítása — a nagyobb jövedelmű családok gyakrabban minősítik a valóságosnál rosszabbnak helyzetüket, mint a kisjövedelműek...! S ami szintén messzire gyűrűző hatásokkal jár, bár erre sem jut kellő elemző erő, a megyében a legmagasabb havi átlagkereseteket a kivitelező építőiparban fizetik — a legalacsonyabbakat a kereskedelemben —, bár a hatékonysági, minőségi stb. gondok tükrében ennek az első helynek a jogosságában kételkednünk kell. Vissza-visszatérően szembe kell néznünk a kellő fedezet — a teljesítménytöbblet — nélkül kiáramló forintok hordozta veszedelemmel. Kivétel, mely szabályt erősít: a megye mezőgazdasági üzemei többségének tavalyi magatartása. Hosszú töprengést mellőzve, gyors iramban számolták fel a veszteségessé váll vagy éppen csak alacsony jövedelmezőségű — kiegészítő tevékenységeket. Döntően ennek hatására a százezer fős ;ébor 14 ezerrel csökkent! Első ízben — meggyőződésünk szerint azonban nem kivételként, hanem most már majd figyelembe veendő tényezőként — a megye állami gazdaságaiban is kisebbedett a foglalkoztatottak csoportja.' Azért történt ez így, mert a mezőgazdaságban — éppen a korábbi megszorítások hatására — kevesebb az a tartalék, amelynek terhére finanszírozni lehetne a jövedelmet nem termelő részlegeket, alkalmazottaikat. Ügy látszik, az iparban még nincsenek szűkében az ilyen tartalékoknak ... a megye iparában ugyanis tavaly 550 főt tett ki a létszám zsugorodása. Amire aligha mondhatjuk, meghökkentő tempó, főként, ha azt; nézzük, maguknál a vállalatoknál mekkorára taksálják a fölösen foglalkoztatottak arányát ... Akiket viszont tartanak, várva a jobb időket. Ez a várakozó tartás azonban — ami az életszínvonalat illeti — roppant sokba kerül a társadalomnak. A jól és a kiemelkedően jól dolgozók tartják el mindazokat, akiknek tevékenysége az értéktermelő folyamatok összegezésekor értékelhetetlen, mert semmit sem ér. Távol vagyunk tőle Kapni minden ember, valamennyi család többet szeretne a közösen megtermelt javak ból. Azt azonban senki sem tévesztheti szem elől, hogy a dolgok sorrendje így kezdő' dik: többet adni...! így kellene hogy kezdődjék. Ettől ma még távol vagyunk. S ezért, hogy meglehetősen távol vagyunk attól is, amit a hetvenes években megszoktunk: az életszínvonal folyamatos és érzékelhető emelkedésétől. Mészáros Ottó KongréSSMS előtt A KiSZ KB ülése Szerdán együttes ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága és központi pénzügyi ellenőrző bizottsága. A tanácskozáson részt vett Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztály- vezetője. A testületek Hámori Csaba első titkár előterjesztésében jelentést hallgattak meg és fogadtak el a KISZ XI. kongresszusának előkészítéséről. A KISZ Központi Bizottsága és központi pénzügyi ellenőrző bizottsága jóváhagyta a kongresszusi előterjesztésekre, a központi bizottság beszámolójának téziseire, a határozatra és a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatot. Végezetül elfogadták a KISZ XI. kongresszusa munkabizottságainak feladataira, tagjaira és vezetőire, valamint a szekcióülések és a lakóhelyi fórum elnökeire vonatkozó javaslatot, ezt a kongresszus elé terjesztik. Nagy részvét mellett Zsofinyecz Mihály temetése Családjának tagjai, barátai, egykori harcostársai és munkatársai szerdán kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben Zsofinyecz Mihályt, a munkásmozgalom régi harcosát, nyugalmazott miniszter- helyettest. Az MSZMP Központi Bizottsága, az Ipari Minisztérium, valamint a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezete nevében Kapolyi László ipari miniszter mondott gyászbeszédet. Az elhunyt életútját méltatva kiemelte: ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek küzdelme és helytállása nélkül nem született volna meg a szocialista Magyarország. Zsofinyecz Mihálynak és nemzedékének elévülhetetlen érdeme, hogy a felszabadulás után a romokba döntött országban felébresztette a bizalmat a jövő iránt, s az* újjáépítést elvégezve megteremtette az állami nagyipart, majd hozzájárult 1956 után a gyors konszolidációhoz. Miközben Zsofinyecz Mihály gazdasági vezető posztokon állt helyt, eleget tett fontos politikai megbízatásoknak is: tagja volt az MDP Központi Vezetőségének, éveken át a Politikai Bizottság póttagjaként, illetve tagjaként tevékenykedett. Élete olyan munkás ember élete volt, aki népéért őszinte hittel és eredményesen dolgozott — mondotta Kapolyi László. A barátok nevében Hornyák Nándor mondott búcsúbeszédet. Zsofinyecz Mihályt a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartás az Internacionálé hangjaival ért véget. Fizetésképtelen vállalatok le juthassanak át a rostán Az elmúlt esztendőben hosszú idő után először javult a vállalatok és szövetkezetek fizetési helyzete. Természetesen csak árnyalatnyi változásról van szó, kevesebb cég állt tartósan sorba, vagyis kevesebben tartoztak rendszeresen nagy összeggel szállítóiknak. A kiváltó okokat már régen föltárták a szakemberek, néhány nagyobb — évek óta tartós fizetési gondokkal küszködő — cégre koncentrálódik ez a fizetési zavar. Hiszen ha ők nem fizetnek a szállítóknak, akkor azok sem egyenlíthetik ki számláikat így végül — a dominóelvnek megfelelően — az egész gazdaságra kihat éz az úgynevezett likviditási zavar. A jelenséggel foglalkozó Szakértők évek óta hangsúlyozzák, hogy nem pénzügyi anomáliáról van szó elsősorban, hanem a gazdálkodás tartós zavarairól. Arról, hogy néhány vállalat hosszabb távon sem képes alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez, áruját nehezen értékesíti, beruházásai, befektetései csak lassan térülnek meg, így npgy késéssel tud egyáltalán fizetni. A tavalyi javulást sajnos sok szakértő véleménye szerint nem lehet tartós folyamat kezdeteként értékelni. A szabályozás érdekes módon az első esztendőben a kedvező oldalát mutatta, a vállalatok a vártnál több nyereségre tesznek majd szert, legalábbis a féléves statisztitkákból erre lehet következtetni. Másrészt egyes ágazatok a korábbinál több hitelt kaptak, ami javította jó néhány cég fizetési helyzetét. Az 1985-ös esztendő nagy lehetősége, a váltó, Illetve a kereskedelmi hitel nem váltotta be egyelőre a hozzá fűzött reményeket. Igaz, kevesen ismerik ezen értékpapír előnyeit és használati szabályait, így érthetően ritkán élnek vele. A fizetési késedelmek, illetve mulasztások fő oka tehát abban keresendő, hogy az alacsony hatékonysággal vagy veszteséggel termelő cégeket nem dobja kr magából automatikusan a gazdaság, hanem éveken keresztül működhetnek, további zavart keltve a pénzügyi szférában is. .. Ráadásul nem mentes a honi gazdálkodás a húsz-harminc évvel ezelőtti betegségektől sem: a beruházások olykor késve készülnek el, vagy a nem várt nyereséget hozzák. A kínált portékát nem vásárolják meg, vagy csak alacsony árért. Ez mind rontja a vállalatok fizetési helyzetét. Ráadásul a kényszerű hitelezők nem mindig merik kérni bírói úton a pénzüket, mert úgy vélik, hogy megi. .nlana a partnerükkel a jó viszony, s ennek ők innák meg a levét. Megjegyezzük, hogy sok közgazdász vitatja ezt a felfogást, megkérdezve például: vajon jó viszonynak nevezhető-e az ilyen egyoldalú függés? Visszatérve alapkérdésünkre: a fizetési nehézségek orvoslását csak a gazdálkodás megjavításával lehet elérni. S persze, a pénzügyi eszközök hatását sem lehet lebecsülni. Hiszen az aktív üzleti hitelezés rostáján nem szabad hogy átjussanak olyan vállalatok, amelyek gazdálkodása nem éri el a követelményeket.; magyarán, nem szabad hitellel prolongálni a veszteséges tevékenységet. Lakatos Mária Biztonságunk fokozása érdekében Ismeretek híján riadalom Sajtótájékoztatón találkozott tegnap Lippai T. Pál alezredes, a polgári védelem Pest megyei törzsparancsnoka a megyében megjelenő újságok és híradók szerkesztőivel, munkatársaival. Részt vettek az eseményen Tóth Miklós, a Pest megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Nagy Imre. a megyei törzsparancs- nokság osztályvezető-helyettese és a (területi törzsparancsnokok is. Miként Lippai T. Pál alezredes elmondta, tovább akarják javítani a lakosság polgári védelmi felkészítését. A lakosságon ez esetben a munkahelyi kiképzésben nem részesülő idős és fiatal korosztályok értendők. Változatlanul fontosnak tartják a polgári védelem jelentőségét tudatosító általános Vetik a vetőmagot Megyeszerte befejezéséhez közeledik a kukorica vetése. A Sasad Termelőszövetkezet egyik, Érd határában elterülő 30 hektáros tábláján kukorica-vetőmagot termesztenek Vetésével már tegnap végeztek a termelőszövetkezet tagjai. Képünkön Herman József és. Városi Lászl) traktorosok feltöltik az SPC vc- tőgép tartályait az igen értékes magvakkal. (Han- csovszki János felvétele) propagandát, de még inkább a szakpropagandát, amely a gyakorlati teendőket ismerteti, válaszolva az olyan alapvető kérdésekre, mint például: mit kell tennie az embernek a lakóhelyén ipari vagy természeti katasztrófa idején; hogyan védje meg önmagát, családját, élelmét és ivóvizét az egészségkárosító hatásoktól. Arra, hogy a lakosság ismeretei kiegészítésre szorulnak, az elmúlt napok eseményei is bizonyítékul szolgáltak. Több százan hívták fel a polgári védelmi szolgálatot a kérdéssel: miért kell megmosni a zöldségét? A kérdezők ugyanis a7-t gondolták, hogy a radioaktív elemek a zöldségben benne vannak, holott, ha a polgári védelmi ismeretekre korábban figyelmet fordítottak volna, ezt az alaptalan feltételezésüket nem hangoztatnák. Felhívta Lippai T. Pál alezredes az üzemi lapok és híradók szerkesztőinek figyelmét, hogy több forrásból is meríthetnek, ha a helyi polgári védelmi tennivalókat akarják népszerűsíteni. A vállalatoknál évente megrendezik a kiképzési és polgári védelmi feladatokat meghatározó értekezleteket; tartanak üzemi gyakorlatokat (az idén eddig négy volt Pest megyében, jó eredményekkel és tanulságokkal); a vállalatoknál szakszolgálati kiképzések folynak; s általában évente rendeznek a gazdasági egységekben tanulságos polgári védelmi kiállításokat. A megyei törzsparancsnok a sajtóértekezleten biztosította az újságírókat, hogy a polgári védelmi ismeretek terjesztéséhez. a helyi törzsparancsokok minden szükséges segítséget megadnak számukra a jövőben. E segítségadásban a megyei törzsparancsnokság fog jó példával elöl járni. Cs. S.
