Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-06 / 105. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XXX. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1986. MÄJUS 6.. KEDD

Talán ha szólnánk...

Szolgáltatás és túlszámlázás

A lakosság közérdekű be- ^ jelentéseit a népi ellenőrzé- ^ si bizottságok kivizsgálják. Lapunk 3. oldalán egy Tü- zép-telepen és egy kisven- ^ déglöben lefolytatott vizs- á gálatról számolunk be.

Mennyibe kerül? — A kérdésre nem mindig kapunk határozott választ. Ki ne találkozott volna olyan hentessel, aki rádobta a húsdarabot a mérlegre, s bár annak nyelve, mutatója még ingadozott, .tévedhetetlen határozottsággal vágta rá a fillérre „pontos”, fizetendő összeget, egy fejszámolóművészt is megszégyenítve. Hasonló élmények, helyesebben inkább inzultusok, rossz érzést szülő kellemetlenségek szinte minden vásárlót érnek nap mint nap.

„Kötekedő”

Mennyibe kerül? A kérdés a szolgáltatások igénybevételekor ugyanolyan joggal vetődik fel, és nem is kevésbé sűrűn. Mi tagadás, a megrendelők elég gyakran tűnnek bizalmatlannak manapság. Az is igaz ugyanakkor, hogy lazulván az állampolgári fegyelem, nem ritkák a visszaélések sem, amelyekkel találkozhatunk.

Sokszor előfordul, hogy az ember úgy érzi: becsapták, de nincs ereje, ideje, energiája utána menni a dolgoknak, ellenőrizni egy számla tételeit. A legegyszerűbb példa, amikor az élelmiszerbolt pénztáránál állunk, s bár meggyőződésünk, hogy a pénztárosnő többet ütött be a gépbe a valóságos árnál, mégsem szólunk. Nem, mert mögöttünk a csúcsforgalomban türelmetlenül sorukra váró bevásárlók tucatjai állnak olykor, és éppen ők adják jelét felháborodásuknak, amiért az ilyen ..kötekedő” embertársuk feltartja a sort.

Nemrégiben azonban az egyik nagyvárosunkban történt, hogy egy nyugdíjas gépkocsivezető nem átallott utánajárni az őt ért sérelemnek. Kitűnt, hogy igaza van: a bojlerszerelő csaknem a reális ár duplájáról töltött ki sok apró tételből állá számlát. A panaszos először a korábbi nagy- vállalat központját kereste fel. Csakhogy abból időközben kisvállalatok lettek — ezek egyikének dolgozói végezték el az említett szerelési munkát, s állították ki az enyhén szólva túlzott számlát —, és a központi épületben már más volt a tulajdonos.

A kárvallott gépkocsivezető ekkor a népi ellenőrzéshez fordult, onnan továbbították panaszát a tanácsi árhatósághoz. Az árhatóság elvégezte a szükséges ellenőrzéseket, és az említett következtetésre jutott. A kisvállalat vezetői a szerelőt hibáztatták. ő azonban munkaadóit, mondván: a túlszámlázott összeg nem az ő zsebébe vándorolt, hanem a vállalatéba, s ő csak a számára előírt haszonkulcsot alkalmazta.

Nos, akárhonnan is nézzük, az ilyen és hasonló esetek vesztese minden egyes alkalommal a megrendelő. Még akkor is, ha — mint az említett esetben is — visszakapta az őt megillető, nem is csekély összeget. Mert az ő idejét, energiáját rabolta az utánajárás, s az ő bizalma rendült meg a vele szemben jogtalanul eljárt vállalat iránt.

Megoldás?

Mi lehet tehát a kiút. a megoldás a hasonló esetekben ?

Az árhatóságnak — igen helyesen — az a véleménye, hogy az ellenőrzés nem tekinthető csodaszernek. Azaz: minden egyes szerelő mellé nem lehet ellenőrt állítani. Végtére a kereskedelmi bolthálózat, és persze a vendéglátóipar ellenőrzése is tetemes létszámot igényel, ezért a szolgáltató hálózat munkáját csak egy-két ember kísérheti figyelemmel a megyei és persze városi tanácsoknál.

Elvben persze bővíteni lehetne a tanácsi apparátus személyi állományát, ám közvéleményünk már így is joggal panaszkodik amiatt, hogy az íróasztalok száma nagyobb a kívánatosnál. Nem beszélve

arról, hogy még az ellenőrök hada sem volna képes fordulatot elérni, ha ellenkező előjelű gazdasági érdekek munkálnak a mélyben.

Az adminisztratív eszközök mindenhatóságába vetett bizalmunk már rég megrendült, több évtized tanulságai okítanak bennünket arra, hogy többre megyünk, ha az érdekekre és érdekeltségi viszonyokra helyezzük a fő hangsúlyt. (Ettől persze még az árellenőrzések és — ha szükséges — a bírságok sem mellőzendők, de valóban csak kiegészítő lehet a szerepük.)

Eljutottunk hát oda, hogy a szolgáltató szférában is csak a tényleges piaci verseny, illetve versenyhelyzet ígérhet gyökeres változást. Ennek kezdeti jelei máris mutatkoznak. Nem emelnek árat például a taxisok — hivatalos néven: személyszállító kisiparosok —, mert az utakon mellettük guruló konkurencia mögött nem akarnak lemaradni, kisebb esélyekkel indulni. Ugyancsak reális árak kezdenek kialakulni a lakáskarbantartó-javító szakmákban, mert akármelyik újság hirdetési rovatát ütjük fel, a festők, mázolok, tapétások, parkettcsiszolók ilyenkor tavaszelőn még engedményekkel is csábítják a megrendelőt, s licitálnak egymásra.

Majd vigyáz

Még nem ez a jellemző a szolgáltató szektorban, még csak arról szólhatunk, hogy ilyen is van már. De ez a néhány példa is arról tanúskodik, hogy helyes a törekvésünk, jó úton járunk. Mert ha — amint a parkettacsiszolóknál tapasztaljuk — minden megrendelés fontossá, értékessé válik, akkor kétszeresen is meggondolja a szolgáltató, érdemes-e, szabad-e alattomos túlszámlázásokkal eljátszani az ügyfél bizalmát. Akkor majd vigyáz a jó hírére, mert azt akarja, hogy máskor, legközelebb is hozzá forduljunk, ha megkopik a parkettánk.

Varga Zsuzsa

T/' ása Józsi bácsi napok óla alig aludt valamit. Ahogy közeledett a szombat, egyre az járt az eszében, mivel kedveskedhetne a kisuno- kájának. A legidősebb fia, aki a fővárosban lakott, azt írta ugyanis, hogy a hét végére feleségestül, gyerekestől hazalátogat a tanyára.

Ritkán szoktak a fiúék hazajönni, egy évben ha egyszer vagy kétszer, Zoltánka, az unoka pedig még soha nem volt náluk.

— Mit gondolsz, elvigyem majd a nádasba? — fordult Józsi bácsi izgatottan a feleségéhez az érkezés előtti napon,

— Eriggy már! Majd keres az magának szórakozást. Megmássza a fákat vagy kiszedi a gerlefészkeket, ahogy más kisgyerek teszi.

— Bolond vagy te — mor- gott az öreg. — Városi gyerek ez!

Azzal ki is fordult a konyhából duzzogva, hogy az asz- szonnyal nem lehet semmit sem megbeszélni. Dühében odaült az istálló küszöbére, ahogy szokta, ha valami felmérgesítette.

Odabert a Csillag, a szép sárga kanca türelmetlenül dobbantott, azt hitte, ennivalót hozott a gazdája.

— Megvan! — kiáltott fel Kása Józsi bácsi. — Megtanítom lovat vezetni. Befogom a Csillagot, s itt a dűlőutakon majd elvezetgeti a gyerek a kocsit.

Madarat lehetett volna vele fogatni. Eszébe jutott a gyerekkora. Milyen boldog volt, ha a gyeplőt a kezébe vehette! Meg amikor legelőször ő hajtotta be a két szürkét a városba!

Amint megérkeztek a fiáék, épp csak kikászálódtak az autóból, odaállt a kis Zoltán elé.

— Aztán tudod-e, mit kapsz tőlem?

— Mit?

— Megtanítalak hajtani. Lovat vezetni.

Zoltánka csak nézett, az ap^a mondta helyette, hogy az bizony jó lesz, mert ilyet odafent Pesten úgysem csinálhatnak.

Tízórai után Kása Józsi bácsi befogta a Csillagot a kocsiba, felültette az ülésre az unokáját, és maga is melléje telepedett.

— No, ide figyelj! Kézbe vesszük a hajtószárat meg az ostort. Aztán azt mondjuk: Jézus, segíts! Evvel indulunk. Érted?

A gyerek tágra nyílt szemmel nézte a lovat maga előtt. Ennyire közelről még sohasem látott ilyet.

— Gyí, te! _ j

A kocsi elindult, és Kása Józsi bácsi beszélt, magyarázott, mit hogyan kell mondani, csinálni, hogy a ló megálljon, jobbra vagy balra forduljon.

Végigmentek a dűlőúton, a kiserdőnél megfordultak, s ekkor az öreg megállította a

lovat.

— No, próbáld meg!

Zoltánka a kezébe vette a

gyeplőt meg az ostort, még a szájával is csettintet, ahogy a nagyapától hallotta. A ló elindult és lassan proszkálva haladt az úton előre. Nem kellett sem jobbra, sem balra irányítani. Ismerte a járást. magától is hazatalált volna, meg a dűlőút is jó vezetőnek bizonyult.

A fiúcska egyszer csak meghúzta a gyeplőt. A ló megállt.

— No. mi van? — riadt meg Józsi bácsi.

— Semmi.

— Miért álltái meg?

— Kíváncsi voltam, engedelmeskedik-e a ló — felelte a fiúcska, s újból elindította a lovat.

Mentek tovább.

— Húzd meg a jobb oldali szárat! Erre befordulunk — mondta az öreg.

Aztán balra fordultak, majd

■— Az elméleti tanfolyamo- ' kon másként viselkedik-e a nő, mint a férfi? — kérdeztem Bakos Péter KRESZ-ok- tatót.

— De még mennyire másként! — Először is, nem hiányoznak, aztán szorgalmasak és lelkiismeretesek az anyag elsajátításakor, vagyis rendszeresen tanulnak. Ez a férfiakat (kevés kivétellel) nem jellemzi. így bizony nem ritka, hogy a KRESZ-vizsgán több nő megy át, mint férfi! Jó pár évvel ezelőtt a 30—40 éves korosztály volt nagyobb számban, ma már a 17—30 év közöttiek vannak itt zömmel. Ök életkoruknál fogva gyorsabban sajátítanak el új ismereteket és a vezetéshez szükséges képességek tekintetében is eredményesebben oktathatók.

Mivel gyakorlati — tehát közúton való — oktatást is végzek, elmondhatom, hogy ha az alapokat segítjük jól elsajátítani, többségük ügyes, körültekintő és figyelmesen megfontolt vezető lesz. Talán egyéniségükből adódik, hogy ritkán válnak durva, erőszakos, felelőtlenül vagánykodó vezetőkké, így inkább irányíthatók a defenzív vezetés technikája felé.

Berente Antal gyakorlati oktatót a legjobbkor kérdeztem a női vezetőkről, hiszen találkozásunkkor éppen egy női tanulóval érkezett az óra végén.

— Hatodik éve főállásban ez a foglalkozásom. Tanítványaimat tekintve soha nem voltak előítéleteim. Ennyi idő után az ember egy-két találkozás után meg tudja ítélni, hogy kinél milyen haladásra számíthat. A nők azonban több meglepetést okoznak. Ha jellemezni kéne őket a gyakorlati munka során. én úgy tapasztalom, hogy zömmel félénkek, bátortalanok, sok biztatást igényelnek.

A kis kudarcok is nagyon letörik őket, tapintatosan kell segíteni nekik az önbizalom visszanyerésében. Nagy részük még akkor is vesz tízhúsz órát pluszban, ha arra már az én meglátásom szerint nincs szükségük. Nagyon komolyan veszik a vizsgát, és emiatt jobban izgulnak, mint a férfiak. Néhányszor éppen emiatt ejtenek sok hibát. A nők többsége rendszerint többet tud. mint amit a vizsgahelyzetben produkál. A férfiaktól eltérően sikertelen szereplés esetén önmagukat okolják, elismerik a hibákat, s természetesen sokan el is sírják magukat.

— Mik a tapasztalatok a közutakon közlekedő női vezetőkről? — kérdezem Módra György őrnagyot, kapitányságvezetőt.

— A nők az esetek többségében nem veszik kellemetlen tolakodásnak az időnkénti közúti ellenőrzéseket. Általában udvariasak, készségesek és együttműködőek. Virtuskodás, fölösleges vagánykodás, száguldozási mánia nagyon ritka közöttük. Fontosnak tartják a biztonságot, a fegyelmezett magatartást a közlekedésben, így lényegesen kevesebbet szabálytalankodnak. 1984 85-ben a városban női vezető balesetet nem okozott. Korábbi években ittas női vezető alig fordult elő, sajnos az utóbbi időben erre

— kevés számban ugyan, de

— akadt példa.

— A kocsi sok esetben közös szerzemény, így férj, feleség használja. Vajon a nők csak vezetik vagy gondozzák is a kocsikat? — faggatom Abel Miklós autószerelőt.

— Még ma is ügyfeleim 90 százaléka férfi. Ök az esetek többségében elég jól megjelölik a hibaforrást, vagyis több-kevesebb műszaki ismerettel rendelkeznek. Nőben én még ilyennel nem találkoztam. Ezek persze körösi tapasztalatok.. Országosan azért biztosan vannak kivételek. A nők jobbára a kocsi külső, belső tisztaságára igényesebbek, az ilyen jellegű gondozást szívesebben végzik. Ha útközben lerobbannak, rendszerint segítőkész férfiakat keresnek.

Harmincas zsigulis férfi:

— Én nem bánom, ha vezetnek, de én azt szeretem, ha se előttem, se utánam, se mellettem nem vezet egy sem.

Fiatal trabantos férfi:

— Ha egy nő egyedül vezet, jó közlekedési partner. De ha férfi ül mellette, nagy ívben elkerülöm, mert rendszerint vezetés közben kritizálják, ettől ideges lesz, s abból csak baj lehet.

Negyvenes skodás férfi:

— Nálunk ez nem probléma, a kocsi megvételekor egyszerre lett jogosítványunk. Feleségem néha túlzottan óvatos, s ezzel inkább zavarja a közlekedés ritmusát. Az, hogy vezetni tud, az egész család számára hasznos.

Gyakorlat teszi a mestert — tartja a mondás. A legtöbb nő ma már, ha jogosítványt szerzett, használni is akarja a kocsit. Ahhoz, hogy jó vezető legyen belőle, volánhoz kell engedni, s ez nem puszta furikázási igény, hanem komoly segítség a napi feladatok végzésében, amelyben a kényelem jelentős időmegtakarítással párosul.

Szendrődi Judit

Úttörő birkózók Abonyban

megint jobbra. Végighaladtak a nyárfasoron is.

Kis Ambrus tanyájából valaki rájuk kiáltott.

— Hová mégy, Jóska?

— Csak az unokámat tanítom hajtani.

Vagy másfél órája kocsi- káztak már, amikor Kása Józsi bácsi a tanya felé fordít- tatta a kocsit.

— No, elmondjuk nagyanyádnak, hogy eljöhetnél kocsisnak hozzánk.

Ügy hajtottak be a tanyaudvarra, mintha menyasz- szonyt hoztak volna lakodalomba. Józsi bácsi úgy érezte, ez volt élete legboldogabb napja. Leszállt az ülésről, levette az unokáját is, és odahajolt hozzá.

— Aztán jó volt-e?

Zoltánka ekkor látta meg

a régi kismotort, amivel a nagyapja szokott néhanap a városba menni.

• — Nagyapa!

— Tessék?

— Felülhetnék a motorra?

Azzal meg sem várva a

választ, már ott is volt, már fenn is ült a nyeregben, már tekerte is a pedált, s már indult is körbe-karikába nagy bugással a tanyaudvaron a tyúkok és kacsák legnagyobb rémületére.

Kása Józsi bácsi pedig kifogta a Csillagot a kocsiból, és szép csendesen bevezette az istállóba.

Tóth Tibor

A Nk. Kgy. Kinizsi birkózóinak nem kötelező jellegű fővárosi országos junior kötöttfogású és a túrkevei országos úttörő szabadfogású Nagykun Kupa-viadalon való szereplése a következő nagyobb versenyekre való erőgyűjtés miatt elmaradt. Helyette — és költségkímélési okok miatt is — Abonyba utaztak, ahol a meghívásos úttörő korosztályos versenyen a fővárosból, Pest megyéből és a környező megyékből több egyesület összesen 150 fiatallal képviseltette magát. A körösiek sok helyezést értek el.

A korcsoportosok: 29 kg-ban

(8 induló): 5. Tóth Viktor, 32 kg (14): 4. Sárosi Csaba, 5. Kalikó Zsolt, 35 kg (16): 1. Kud- ri Zoltán (6 győzelemmel, kiemelkedő teljesítménnyel), 38 kg (8): 2. Benyik József (jól birkózott), 41 kg (9): 4. Kecskés Győző.

B korcsoport. 35 kg (6): 1. (Balogh Antal (kiemelkedett j súlycsoportjában), 38 kg (12): í 5—6. Kecskés Sándor, 41 kg (6): 4. Lencsés Csaba, 49. kg I (14): 3. Tóth Péter, 5—6. Te- 1 kés Csaba és Pál István, 53 kg (12): 3. Tóth Zoltán, 68 kg (4): 1. Kis Csaba, + 68 kg (8): 4. Pál Gyula.

Kétnapos volt (igen népesés erős mezőnnyel) Budapesten az országos ifjúsági szabadfogású olimpiai reménységek versenye. A 188 induló között kinizsis helyezések is születtek. 60 kg-ban (31 induló közül) Törőcsik Zoltán és 65 kg-ban (27-en voltak) Tóthpál László egyaránt a 7—8. helyen végzett.

Üttörő tornászfiúk: Az idei úttörő-olimpia megyei fiú tornadöntőjét Gödöllőn rendezték. Most kevesebben indultak. mint az elmúlt évben, de remek volt a versenyszellem, a közönség szép gyakorlatokat láthatott. Az úttörő fiú csapatversenyben a Nk. Petőfi isk. (Kiss Richárd, Madár, Zoltán, Pozsár Zsolt, Sebestyén András, Rusvai László, Podhorsz- ki Róbert) gárdája fölényesen: 6 ponttal előzte meg ellenfelét, és ezzel megyei győztesként bejutott az országos, zalaegerszegi döntőbe. Üttörő egyéni összetettben: 1. Pod- horszki, 2. Madár (mindkettő: Nk. Petőfi isk.).

A kisdobosoknál 3 csapat küzdelmét a jól versenyző Nk. Kossuth isk. (Kurgyis Ottó, Fehér -Zsolt, Pap András, Tóth Norbert, Bánoczki Péter, Tar- navölgyi Zénó, Bielik Szabolcs) nyerte. Egyéni összetettben is a kossuthosok szerepeltek a legjobban: 1. Kurgyis,, 2. Fehér és Pap.

Sportlövészet: Szentendrén ünnepi lövész-emlékversenyt rendeztek, amelyen a fővárosiak mellett Pest megyeiek, így az MHSZ Nk. Konzervgyári Lövészklub képviselői is ott voltak. A körösiek közül Farkas Róbert szerepelt a legjobban, aki a légpisztolyos 40 Iö- véses ifjúsági fiú versenyszám- ban 343 körégységgel a harmadik helyen végzett.

Keddi sportműsor: Atlétika: Kinizsi sporttelep, 14.30: az úttörő-olimpia városkörzeti III. korcsoportos négypróbaviada- lának tavaszi fordulója. Kosárlabda: Lipcse (Német Demokratikus Köztársaság): HSG KMU Leipzig—Nk. Kgy. Kinizsi, barátságos nemzetközi íérfimérkőzés.

S. Z.

Mozi

A nagyteremben: Túl nagy rizikó. Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: Nővérek. Színes csehszlovák film,, fél 6-kor.

Anyakönyvi hírek

Született: Kuttenbert Sándor és Mézes Katalin: Sándor; Bálint István és Bokor Zsuzsanna: István; Blahut

Dezső és Vincze Veronika: Dezső nevű gyermeke.

Névadót tartott: Józsa Zoltán és Pál Katalin: Kitti; Szűcs Albert és Telekes Rozália: Attila; Katona György és Pavolek Erzsébet: György nevű gyermekének.

Házasságot kötött: Maráczi Zsolt és Molnár Anikó; Demcsik György és Pásztor Ilona.

Meghalt: Erdei Ambrus

(Bástya u. 9.); Farkas Dénes- né Bozó Katalin (Szolnoki út 143.); Reszeli Zoltán (Rákóczi u. 50.); Szűcs Ferenc (Galamb u. 5.); Győri Ferencné Kiss Mária (Árbóz dűlő 16.); Fejős Sándorné Bózsik Julianna (Alpári u. 1.); Máté Ferenc (Ady E. u. 16.); Balogh Mária (Ady. E. u. 16.); Kicsi Amb- rusné Paul Borbála (Török I. u. 6.); Hegedűs Imre (Farkas u. 12.).

ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Milyenek a nők a volánnál?

Sírnak, de van önkritikáink

Az utóbbi években egyre no a személyautók száma hazánkban is. A statisztika adatai szerint ma már minden harmadik magyar család autótulajdonos Régen volt, amikor népes tömeg csodálta a pöfögő, nem túl gyors ösmodelleket. Akkor még egy női vezető csodaszámba ment. Ez ma már egyre megszokottabb látvány. Több érintettet kérdeztünk meg, mi a véleménye 1 a női autóvezetőkről.

Az unoka a tanyán