Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
Áú írisz az asztalon Gazdag örökséget kaptak A celofánba csomagolt kék írisz ott hever az asztalon. A pedagógusnapra kapta Pintér Erzsébet az egyik úttörőcsapattól. A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács MES-osztálya vezetőjének különösen emlékezetes az úttörőszövetség mostani születésnapja, hiszen sok éven keresztül dolgozott a mozgalomban. Már az általános iskolában — Pilisen — részt vett a pajtáscsalád akcióiban. Táboroztak, kirándultak az ország különböző szép tájaira. Az általános iskola befejezése után a Nagykőrösi Arany János Gimnáziumba került, ahol ifivezetőként kamatoztatta tapasztalatait. — Az úttörőmozgalomtól kaptam a legtöbbet eddigi munkám során — mondja Pintér Erzsébet. — A gyermekszervezetben dolgozni mindig nagy megtiszteltetés és hálás feladat volt számomra. Dolgoztam úttörőcsapat-vezetőként, majd tíz évig járási úttörőtitkárként, illetve elnökként. Talán ez a tíz esztendő volt a legszebb. Olyan élményekkel lettem gazdagabb ez idő alatt, amelyet soha nem lehet elfelejteni. Én mindent megkaptam, amit csak lehet úttörővona- lon. De mégsem ez a fontos, hanem az, hogy olyan tapasztalatok birtokába jutottam, amelyeket hasznosítani tudok mindennapi munkámban. Rám a kerek évfordulók a jellemzők. Említettem már, hogy tíz évig voltam járási vezető, aztán öt évig a nyáregyházi általános iskola igazgatója. Ott is kapcsolatban voltam az úttörőmozgalommal, akárcsak most, hiszen tagja vagyok az országos szakági bizottságnak és a megyei úttörőelnökségnek. Amikor azt kérdezem tőle, merre tart az úttörőmozgalom, ezt válaszolja: — Feltétlenül jó irányba halad. A demokratizmus térhódítása a jellemző, s ez csak tovább fog erősödni a jövőben. Az oktató-nevelő munkától nem választható el az úttörők tevékenysége, ahhoz szorosan kapcsolódik, bár ezt még nem mindenütt ismerték fel. A mostani úttörők büszkék lehetnek elődeikre, olyan gazdag örökséget vehettek át, amelyet csak finomítani kell a továbbiakban. A körzet valamennyi piros és kék nyakkendőseinek ' azt kívánom, hogy érjenek el sok sikert a jövőben is a mozgalomban. Az általános iskola befejezése után se legyenek hűtlenek az úttörőszövetséghez. Mert, aki egyszer belekóstol ebbe a munkába, nehezen hagyja abba. Pintér Erzsébet tegnap részt vett az úttörőmozgalom 40. évfordulója tiszteletére rendezett országos ünnepségen; ahol magas kitüntetésben részesült: megkapta a Munka Érdemrendet. Azt hisszük, valamennyi körzetbeli pajtás nevében kimondhatjuk, szívből gratulálunk az elismeréshez. Gér József Jutalom is, büntetés is Csokoládécsenő igazgató A monori Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói — de talán még a tanárai is — nagy izgalommal készültek az úttörőhét. programjaira. Május 23-án volt az úttörő- és kisdobosavatás. Ezen a napon nagy ajándékot kaptunk: tíz sátrat és 20 hátizsákot. Legizgalmasabbnak a fordított nap ígérkezett. Hát az is volt. A gyerekekből álló tanári kar már egy héttel előbb alakult meg. Harc még az igazgatói funkcióért folyt. A két jelölt: Vladár Melinda (8 b.) és Lovass Ildikó (8/c.) korteskedése, szóvivőjük ügyeskedése Melindának hozott sikert. Ö tarthatta hétfőn reggel 7 órakor a „gyerek-tanároknak” a tantestületi értekezletet. Ütmutatásai leglényegesebb tartalma volt: Harmincpercesek az órák és harmincpercesek a szünetek. Az ügyeleti feladatokat a tanárok látják el. Hogy miért volt ilyen hosszú a szünet? Akkor rendeztük a vidám programokat. Volt például szépségverseny, táncverseny, lufiborotválás stb. Nagyon élveztük. Hiányoltuk viszont, hogy kevés felnőtt tanár nevezett be. Volt ám jutalom, büntetés, ajándék is. Pet- rik „pajtás”, mint kapus, végkimerülésig rohangált a lökhajtásos biciklijén. Ezért dicséretet is érdemelt volna, mégis negatív bejegyzést kapott a tájékoztató füzetbe. így: „Kedves Gyerekek! Értesítünk benneteket, hogy apukátok az iskolában dohányzott, a vizet (?) sörös üvegből itta. Büntessétek, ahogy jónak látjátok! Vladár Melinda igazgató” Rigónéti a másik kapust a sportolás kimerítette, több kanyarra kényszerült az iskola és a Forrás Áruház között, mert a gyermek-tanárok nem hoztak tízórait. Nagy Tiborné kispajtás igen ügyesen tud csokoládét szerezni, de nem ám megdolgozni érte, vagy versenyt nyerni, inkább rafinációval: elcsenni! No, de hogy kapjon figyelmeztetőt, aki másnap újra igazgató? Nagy meglepetésünkre a 4. órára, matematikából „szakfelügyelő” jött, Jámbor Miklósné, a szülői munkaközösség elnökhelyettese. Jól sikerült óra volt. Az öregdiák (Nagyné) kivágta magát! Nagyon izgalmas nap volt, amit Vargá- né kispajtás jól előkészített. Jövőre is megválasztjuk csapatvezetőnek. És udvari ügyeletesnek. A monori Kossuth iskola volt gyermektantcstülete O RI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 127. SZÄM 1986. MÁJUS 31., SZOMBAT Szüíeíésnap előtt Több generáció közös ünnepe jí Szűkebb pátriánkban — f akárcsak országszerte — ^nagy érdeklődés közepette ^zajlanak az előkészületek ^ az úttörőmozgalom létrejöttének 40. évfordulójára. í Az eddigi akciókat, programokat a június 2-i, ^Gombán megtartandó körzeti úttörőtalálkozó koronázza meg. Ebből az alka- £ lömből mai számunkban felsősorban arról számolunk fbe, hogyan készültek a f gyerekek és a felnőttek a JÍ születésnapra. „Szívünk legtisztább érzéseitől vezéreltetve üzenjük az új és új úttörőnemzedéknek: őrizzétek és folytassátok 1919 legnemesebb hagyományát, az önzetlenül vállalt és véghezvitt tetteket!” E megindító szavakat hazánk 1919-ben alakult legelső úttörőcsapatának 8 tagja hagyta ránk örökségül és útmutatóul. Az ő szavukat elnyomta a fehérterror, a Hor- thy-korszak, a fasizmus dühöngése, de a felszabadulás után valóban sok követőjük akadt, akik ezt a rögös, ám gyönyörű utat választották. Ha szűkebb pátriánkban: megyénkben — vagy még kisebb körben — vonzáskörzetünkben nézünk körül, akkor is láthatjuk, hogy iskoláink élen jártak a csapatok megalakításában, az úttörőmunka megkezdésében. 1946 nyarán gyermekbarát-úttörő csapat alakult Gyomron, novemberben Maglódon, egy évvel később a monori Kossuth iskolában, és az akkori Szabó Dezső utcai iskolában. Gombán pedig már úttörővezető-képző iskola működik. 1954-ben Gyömrő úttörőházat kap, amelyben 1982-től a megyei mozgalomtöAéneti múzeum és adattár van. 1955-ben megrendezik a szövetség első országos úttörőtalálkozóját, 1956-ban pedig a csapatok gyűjtéséből elkezdik építeni a megyei tábort Zamárdiban. Az ellenforradalom után Gyomron és Üllőn kezdik meg leggyorsabban újjászervezésüket, munkájukat az úttörőcsapatok, ekkortól új számozást is kapnak. Aztán szorgos hétköznapok következnek, míg a megye újra megpezsdül: 1975-től felújítják a börzsönyi kisvasutak amely egy év alatt elkészül, és úttörővasút lesz belőle. Területünkön az úttörőcsapatok nemcsak a gyerekek évközi programját szervezik tartalmasán, hanem a nyári táborozást is. A 60-as évektől kezdve közel 100 úttörő üdülhet az úttörőelnökség nagy sátortáborában, amelyet igyekszünk az ország minden részére eljuttatni. Állandó faházas táborunkat Káptalanfü- reden, a Balaton partján hatvanas évek elejétől vehetik igénybe a gyerekek. Hogy a kisdobosok is felfedezhessék környezetüket, az ő számukra indítottuk 1980- ban a kisdobos vándortábort három bázishellyel, ötéves a nyári alkotótábor, amely képzőművészet rejtelmeibe igyekszik bevezetni az ér deklődőket, neves művészek közreműködésével. Két éve létezik a sporttábor. Évről évre több kiváló munkát végző úttörő jut el nemcsak hazai jutalomtáborokba, hanem külföldre, az NDK-ba, Bulgáriába is. Mindez felnőtt úttörővezetőink áldozatos munkájának is köszönhető. Három éve — a legutóbbi úttörővezetői konferencián — olyan úttörőmozgalom mellett köteleztük el magunkat, amely nagyobb teret, vonzóbb prog ramot kínál a gyerekeknek, jobban épít aktivitásukra, amely bővíti társadalmi kapcsolatait, s amelyben mind több gyerekszereplő és felnőtt talál feladatot. Úttörőközösségeink fokozódó aktivitással vesznek részt lakóhelyük életében. A társadalmi kapcsolatok bővítése, tartalmasabbá tétele, közös érdeke az úttörőcsapatoknak és a gyerekek nevelésének fontosságát felismerő felnőtteknek. A gyerekek fokozódó aktivitásának az idei úttörőév jubileumi játéka — a születésnapi staféta — a legjobb bizonyítéka. Ennek során kisebb közösségek — őrsök, rajok adtak egymásnak igen érdekes feladatokat, amelyeknek végrehajtásával felderítették saját csapatuk keletkezésének történetét, felkeresték az idős, már nyugdí jas úttörővezetőket, pártoló tagokat, akik lelkes munká jukkái színesítették, szebbé tették a kisgyerekek iskolás életét. E kutatások során az úttörők, kisdobosok nagyon értékes hagyományteremtő, hagyományőrző munkát végeztek, amely az elkövetkezőkben több évre tartalmas tevékenységet jelölt ki számukra. Mióta besüt a nap az ablakon, a diákoknak nem tetszik az iskolapad. Többet pislogunk óráinkra, s a csengőszó is megváltásnak tűnik. Mostanában mégis szeretünk iskolába járni. Igaz nem annyira délelőtt, mint inkább délután, mert akkor várnak az úttörőhét izgalmas programjai. A hétfő délután nagy eseménye volt: tanárok a pályán! — s velük szemben a diákok... Az első találkozó kézilabdameccs volt. Sokan nem tudták, kinek illene drukkolniuk: a tanáraiknak, vagy osztálytársaiknak? Diákszívünk persze a gyerekekhez húzott jobban. Így nem nagyon bántuk, ha közkedvelt igazgató bácsink keze mellett berepült egy-egy gól. Győző kezdte meg a gólgyártást, s az örömrivalgásunkra a madarak is ijedten rebbentek Elverték a diákokat Győző nem elég a győzelemhez Az útörőhet eseményeiről lapunk más helyén is beszámolunk. szét. De térjünk vissza a földre ... Már énektanárunk kezében táncol a labda, határozatlan mozdulattal Zoli bácsinak, testnevelő tanárunknak továbbítja, aki ügyesen értékesíti a helyzetet. Persze egyik diák sem állította meg, félve, hogy óráján kegyetlenül megdolgoztatja őket. A tanári kar a tőle megszokott „kegyetlenséggel” lövöldöz kapura, de a mi portásunk mindent kivéd. Vajon ennyire nincs félnivalója? Igazságos döntetlennel ér véget a mérkőzés. Rövid szünet után a foci- csapatok kezdenek. A tanári kar hölgytagjainak k ilön megmutatják, melyik a labda és a használati utasítást is felolvassák ... Ok buzgón bólogatnak, elkezdődik a csata. Az énektanárnö labdái alacsonyabban szállnak, mint a hangja. Sanyi bácsi lövése egy buzgó szurkolót ledönt a lábáról, de ő még fektében is üvölti: „Hajrá diákok!” Biológia tanárunk fűcsomónak álcázza magát, hogy a feléje tartó labdát megtévessze. Az egyébként érdekes módon nem tapad úgy a pedagógusokhoz, mint osztályzáskor a toll... A pálya széléről jól látni, kik a testnevelő tanárok. Ök biztosabban lépkednek a tornacipőben, tudják hová kell lőni a labdát, s nem a saját kapujuk felé támadnak. Az egyik tanár néni törülközőt kér. Nem, nem dobja be, mindössze a homlokáról törli le az izzadságot. Miért nem szereti la Lacika Marika nénit? Miért hagyja a kapu felé futni? ! Naná, kettes-hármas között áll környezetből! Vagy észrevette, hogy a saját kapuja felé szalad a tanár néni... A végeredmény 3:2 lett a tanárok javára. Emlékezetünkben mégis megmarad az a nap, amikor tanáraink pályára léptek, de nem bíróként. Ez volt az úttörőhét első délutánja, s hasonlóan jó volt a folytatás is. Egyszer mégis vége lesz, s majd sokszor emlegetjük: de kár, hogy csak egyszer negyvenéves az ember. Meg az úttörőmozgalom Vörös Agnes, Somogyi István a monori Munkását úti iskola 5./B osztályos tanulói Közel az a nap — június 2. —, amelyen az ország 513 ezer kisdobosa, 621 ezer úttörője, 101 ezer úttörővezetője együtt ünnepli a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 40. évfordulóját. Mi is hívjuk ünnepelni a mozgalom születésnapjára a hajdani és jelenlegi úttörőket, a szülőket, mindenkit, aki tiszteletet megbecsülést érez mozgalmunk iránt. Gombán a Fáy András Művelődési Ház parkjában találkozunk valameny- nyien, reméljük, jó időben. A gyerekek óriási izgalommal készültek az úttörőhétre, amely tele volt vidám szellemi és sportvetélkedőkkel. „Leg-leg-leg” játékkal, számháborúval, hadijátékkal, fordított nappal, tábortűzi műsorokkal, csupa olyan eseménnyel, amely ezeknek az emberpalántáknak talán örök életre emlékezetessé teszi a 40 évfordulót. Az úttörőhét koronáját a június 2-i nap jelenti, s a területi, valamint az országos úttörőtalálkozóval zárul. Reméljük, hogy ez a 40 év nem múlt el nyomtalanul, s a gyerekmozgalom képes megújulni állandóan úgy, hogy mindig a kor igényeinek megfelelő programot nyújthasson tagjai számára. Nagy Mária körzeti úttörőíitkár Egy hét ÍV* úunk. Gombán a 4092 számú Dózsa György úttörőcsapatnál a múlt heti úttörőtanács-ülésen Révész György tanár bácsi csapat- vezető idézte emlékezetünkbe, hogy most van az úttörőmozgalom megalakulásának 40. évfordulója. A születésnapra gazdag programmal készültünk. Először csapatok alakultak, amelyekben a nyolcadikosok az elsősökkel, a hetedikesek a másodikosokkal, a hatodikosok a harmadikosokkal, és az ötödikesek a negyedikesekkel vettek részt. Feladatokat az új úttörők és kisdobosok felavatása után kaptunk. Az ünnepségen tornabemutatót tartott az iskola valamennyi osztálya. A ritmikus gyakorlatokat zenére adtuk elő. Délután két órára visz- szajöhettünk számítástechnikai játékra. Másnap a gyermeknapon volt lisztfújás, tortaevés, léggömb- borotválás, zsákbanfutás. Főzni is lehetett. Mi, 4. a osztályosok paprikáskrumplit csináltunk, amit tíz perc alatt jóízűen el is fogyasztottunk. Később, amikor a Muszti—Dobay duó fellépése után a diszkón javában ráztuk a rongyot, Gyuri bácsi szólt, hogy elrabolták a csapat- kapitányainkat. Csokipapírok mutatták a hozzájuk vezető utat, de így is csak nagy nehezen bukkantunk rá az elrejtett személyekre. Akkor kaptuk az újabb feladatot, hogy készítsünk bábokat. Másnap láttunl; munkának, de az utolsó szünetben cédulát találtunk az ajtónkon, amelyen az állt: „Kövessétek a kék szalag útját!” Az pedig a Perczel-kastély kertjében levő fűzfához vezetett, amelyen ismét üzenetet találtunk: „Gyerekek, este nyolckor itt találkozunk." Mikor visszamentünk, idegenvezetői feladatot kaptunk, amit másnap teljesítettünk. Most várjuk az újabb utasításokat és hétfői vendégeinket. Lőrincz Ágnes 4. a. osztály Vetélkedő A sikerért dolgozni kell Az úttörőhét alkalmából csapatunk névadójáról, Ady Endréről rendeztünk vetélkedőt. Az előkészítés jól sikerült. Minden raj szorgalmasan gyűjtötte az úttörőmozgalommal kapcsolatos témákat is. Lehetett számítani arra, hogy a verseny is magas színvonalú lesz. Meghívtuk a Munkásőr úti és a Kossuth iskolát is, akik öt-öt tagú csapattal képviseltették magukat. A zsűriben — amelynek elnöke igazgatónőnk, Vedres Lászlóné volt — vendég tanárok is részt vettek. A verseny három fordulóból állt. Nekem legjobban az írásbeli tetszett, de a többi feladat is nagy hozzáértést kívánt. A versenyt végül a 2. számit csapat nyerte, amelynek én is tagja voltam. Nagyon örültünk. Kun Pál, a monori Ady úti iskola 8/d osztályos tanulója Csillebérci emlékek Még űrsétát is tettünk Ebben a tanévben indultam a Pajtás újság által meghirdetett orosz nyelvi pályázaton. Az első’ fordulót sikerrel teljesítettem, s a szóbeliben is megálltam a helyemet. Így jutalmul eljutottam egész Csillebércig. Nagyon érdekes programjaink voltak. Már mindjárt az első nap kirándultunk a János-hegyre. Felültünk a libegőre, ahol Buda csodás panorámája tárult elénk. Az altáborunkban szovjet úttörőkkel laktunk együtt. Sokat segítettek nyelvtudásunk továbbfejlesztésében. Egy napon szakadt az eső. Esernyőkkel, esőkabátokkal felszerelve indultunk a 25 éves űrkutatás emlékére megrendezett akadályversenyre. Miután megoldottuk a feladatokat, következett a legizgalmasabb pillanat. Aki rosszul állította be az űrrakéta műszereit, nem indulhatott űrsétára. Nekünk sikerült. Táborunk mindig víg volt. A diszkók jó hangulata most is elkísér, ha zenét hallgatok. A Partizán altábor, ahol laktam, izgatottan készült a békenagygyűlésre. A szovjet pajtások nagyon szép műsort adtak elő. Természetesen nemcsak szó rakozással telt el időnk. A fog lalkozásokon oroszul adott feladatokat oldottunk meg. Különösen a szókincset és a beszédkészséget figyelték. Egyszer feljöttünk a pesti oldalra a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába. Ott szovjet emberekkel beszélgettünk. A verseny folytatódott Csillebércen is. Együtt voltunk orosz tagozatos pajtások és mások. Sőt, olyanok is voltak, akiknek a szüleik oroszok. Én meghúztam magam, hiszen sem orosz tagozatra nem járok, és a szüleim is magyarok. Így nem egyenlő eséllyel is megálltam a helyem, úgy érzém. Elhoztam a II. díjat. Ezután következett a tábortűzi műsor — tábortűz nélkül. Ugyanis feltámadt a szél és sajnos az elkészített fát nem lehetett meggyújtani. A mi rajunk — a 2. raj — énekekkel, jelenetekkel mesélte el a táborban szerzett élményeit. Hajnal Tünde úttörőtanács titkárhelyettese. 3. sz. Árpád fejedelem úttörőcsapat, Üllő ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
