Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA-a-A. XXX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1986. MÁJUS 31., SZOMBAT fiz ember formájú ház Mintha szemébe húzná sapkáját sikerült elkerülni, hogy sehol sem csúfoskodnak csövek és girhes radiátorbordák, ráadá­sul még az üzemeltetés is ol­csóbb. A néhány jól megválasztott bútoradab igényes gyári mun­ka. Az étkező — a tálaló- szekrénnyel és az asztallal, székekkel — rusztikus hatá­sú. Barna fakarnisokra füg­gesztették a könnyű függö­nyöket. A nappaliban néhány odaillő grafika, iparművé­szeti boltokban kapható köny­vespolc. A lámpatestek egy­szerűek, egyébként a falak mentén rejtett fényforrások futnak körül. Mindezt a ház asszonya maga álmodta meg. Ezért volt egyszerre könnyű és ne­héz dolga az építészmérnök­nek. Dobos Albert eszményi A kapu, a kerítés, a falak építietőre talált. Vitapartner, A Kazinczy utca egykor módos gazdák által épített házai előtt sokan járnak el nap mint nap. Bámészkodni senki sem szokott, jól tud­ván, hogy amit a szigorúan kulcsra zárt kapuk őriznek, az kevesek titka. Az egyik frissen fehérre meszelt, dió­barnára mázolt ablakú, ajta­jú hajlék valamelyest mégis megakasztja a tekintetet. Ta­lán csak azért, mert az öreg épületek között az utca leg­újabb háza. Előtte még alig arasznyik a bokrok, facseme­ték. Leginkább az egyszerűsé­ge vonzó. íves, boltozatos ka­pubejáró, a megszokottnál magasabb garázsajtó. A ház­tetőről is ablakszemek villan­nak felénk. Illaga az éden határolta tér talán maga az éden. Ebben a hajlékban iga­zolódik be, hogy az igazi szépség egyszerű, rejtőzködő, mint a búvópatak. Amikor mégis elénk toppan, az az igazi meglepetés. Az észak—dél tájolású, két­száznegyven négyszögöles portára szinte kívánkozott ez a jó arányú, tágas, de még­sem terpeszkedő, tetőtér-be- építéses hajlék. A kocsibejá­rót kerámialapokból rakták. A szomszéd ház fala felől tu- ják posztóinak. Beljebb a tér kitágul és a zöld pázsit min­dent ural. Egészen a fehér téglakerítésnek feszül, délnek meg nekifut a telket lezáró alsó épületsornak, amely ugyancsak fehérben és barná­ban pompázik. Ha most in­nen pillantunk vissza a ház­ra, akkor a pázsitnak rugasz­kodó széles teraszt látjuk, melynek szélén egészen a föl­dig ereszkedik alá a tető hé jazata, eső, szél elől rejtőzkö­dő zugot kínálva. Hatalmas üvegfal határolja a nappalit, amelyet egy ké­nyelmes bőr ülőgarnitúra tölt be. A háttérben szinteltolás­sal folytatódik a lakás; kél 'épcsővel feljebb az étkező, amelyet a félkörívű, boltoza­tos fal inkább összeköt, mint elválaszt. A régi paraszti por­ták pitvarait, szabadkémé- nyes konyháit, meghitt han­gulatát varázsolja elénk ez az idilli kép. Parányi, jól felsze­relt konyha kapcsolódik hoz­zá tálalóablakkal. A családi tűzhely szomszédságából nyí­lik az éléskamra. A földszin­ten még egy szobányi lakrész majdan az idős szülők mene­déke lesz. Az emeletre a nappaliból kényelmes falépcső vezet. El­helyezése nem hivalkodó, sok teret nem igényel. A legöm­bölyített sarokkiképzés az építőmestert dicséri; mint az egész belső tér, szép a fugá­zott falfelület, csak úgy va­kolat nélkül bemeszelve a tégla. A kerekített sarok fi­nom csipkéjű téglatextúrája joggal gyönyörködteti a sze­met. Odafönn egy kisebb tár­salgóba lépünk, amely közle­kedő egyben. Balra nyílik a tágas gyerekszoba, delre a hálószoba a dupla fekhellyel, a fehérre festet, álzsalugáte- res beépített szekrénnyel. A kapu felőli saroktermet a fürdőszoba foglalja ej, az át­lósan elhelyezett, körbejár­ható káddal, a tagolt falsíkú mosdóval, tükörrel, pipere­polccal. Gondosan kiemelt ékességei a tetőtérnek a takaratlan ha­gyott, sötétbarnára pácolt ge­rendák melvek ritmusa vé­gigkíséri a tekintetet a ház hosszában. Ez fokozza az ott­honosság, az intimitás meg­hitt hangulatát. A drapp-bar­na padlószőnyeg jótékonyan elnyeli a léptek zaját. Gázka­zánra alapozott padlófűtéssel ösztönző társ, becsvágyat éb­resztő menedzser volt egy személyben, meg pótolhatat­lan anyagbeszerző, hiszen az ország számos városából si­került összegyűjteni az egyéb­ként egyszerű, minden pazar­lást, oktalan luxust mellőző kellékeket. (Ebben a házban minden fehér. Még a feketét is fehér findzsákból isszák.) Az ajtókat Gyulán készítette egy idős mester, a beépített szekrények abonyi műhelyből származnak, s hosszan sorol­hatnánk még, mit • honnan kellett gyűjteni. Erény a jó arány Dobos Albert fiatal üzem­mérnök. Két szakmabeliről beszél nagy odaadással és tisztelettel: Makoveez Imre Ybl-díjas építőművészről, aki­től az alkotó ember filozófiá­ját vette át. Rá hivatkozik, amikor ő is azt vallja, hogy a jó ház ember formájú, van orra, szeme, szája, füle... A népi építészet átmenthetősé- gét, az aranymetszés szabá­lyainak betartását, általában az arányérzék szigorú alkal­mazását tartja szem előtt. Amikor a teraszon készült a tető földig futó szárnya, hitetlenkedve megszólalt a kivitelező Márkus Sándor: „Olyan lesz ez, mint amikor az ember a szemébe húzza a sapkáját” — hangzott találó véleménye. „Látja, pontosan ezt akarom” — válaszolta a mérnök. Nagyra becsült ta­nárát említi még, Szabó Lászlót az Ybl Miklós Építő­ipari Műszaki Főiskoláról, akitől tervezni tanult, és aki­vel a népi építészetet tanul­mányozó diákként annyit járta a zalai táj apró falvait. Tervezői tízparancsolat Szinte tízparancsolatként peregnek a mondatok: A ter­vezőnek ismernie kell a csa­lád legintimebb szokásait is. Életmódot, igényt, anyagi megalapozottságot nem sza­bad takargatni-,» hiszen csak ezek együttes* ismeretében születhet használható és a le- netőségek keretei között ma­radó ház. Nem szabad a ter­vezőnek a saját akaratát minden áron rákényszeríteni az építtetőre. Több lehetőség­ből kell választani. Fontos a harmonikus beilleszkedés a környezetbe, a megfelelő pár­kány- és tetőmagasság meg­választása. Az a jó, ha a ter­vező tárgyal a mesterekkel is, időnként ellenőriz, „művezeti” a munkát. Ezt annál inkább megteheti, mert maga is tudja használni a szerszámo­kat, és ez a tervezés szem­pontjából nagy előny. Autóba ülünk és járjuk a várost. A Gém utcától a Nép­dal utcáig, az Öregszőlőben épülő palotáig, egy galériás — éppen eladó — épületig, Nagykátai úti családi hajlé­kig, Alszegi úton emelkedő fészekig. Összesen tizennégy házat tervezett eddig Ceglé­den a mérnök. Végül vissza­kanyarodunk a Kazinczy ut­cai fehér falú tuszkulánum- hoz. Ezt az alkotást díjazta elismerő oklevelével nemrég Az év lakóháza pályázat Pest megyei zsűrije, ök, a szakem­berek azt is belelátták, amit más aligha tud. Az igényes, célszerű megoldást, az okta­lan pazarlástól való józan tartózkodást, a bájos paraszti formát, ami maga a kereset­len egyszerűség. Olyan élettér ez a ház, amelynek hasznave­hető minden zege-zuga. Ki­szolgálja a gazdáit, de még akár az ükunokáikat is a szárnyai alá veszi. Tamasi Tamás Útra kél a dalkar Olaszhonba készülődnek Emelkedőben pályájuk íve — Szépen kérek mindenkit, vigyázzon a kottákra. Ne ke­verjétek össze. Ha tudnátok, hogy a Sanyi bátyámmal és néhány diákkal mit szóra­koztunk délelőtt, mire össze­raktuk őket. De erre sajnos nem lesz most már időnk Komolyan. Egyszerűen nem fér bele a programba. Teljes lendülettel az olasz útra kell készülnünk. — Olaszországban milyen sorrendben fogjuk előadni a dalokat? — Könnyebbet. Ez olyan, mintha az kérdeznéd, hogy július 12-én hány fok lesz kint a hőmérséklet. Majd ki alakul még a próbák alatt minden, a sorrend is. Akinek nincs rendben a kottája, az szóljon. Bandi bátyám, légy szíves figyelj arra, hogy sen­kinél ne legyen gond. — Rendben van. Meglesz. — Köszönöm. Itt van, eb­ből adjatok oda hátra a Fré- diéknek is. A kottákról eny- nyit. Figyelmet kérek. Beme­legítésnek nézzük a Szép mu­zsikát. w Holló Gyula karnagy fel­emeli kezét, int a fejével, s a városi pedagógus-énekkar énekelni kezd. Törékenyen hullámzik a dal. Könnyedén emelkedik, szelíden felerősö­dik, aztán lebeg néhány ak­kordon keresztül, lassan alá­hull, elcsendesül. S mindezt átfogja valami puha, érzéki líra. — Valóban tiszta — bólint a karnagy. Akaratlanul is eszembe jut az, hogy szomba­ton a zsűri a szolnoki kórus­fesztiválon kiemelte, mennyi­re tisztán énekelünk. Nincse­nek elcsúszások még a har­móniák között sem. Bár most i-tt azért volt egy pici. Min­denesetre ott, akkor olyan szépeket mondtak rólunk, hogy azt hittem, nem is ne­kem mondják. Egyébként ta­lán egy-két kivételiéi, tényleg jó kórusok szerepeltek'ezen a fesztiválon. ' r,rr> — Például a hajdúszo- boszlóiak. — Pedig pár évvel ezelőtt meg sé közelítették ezt a színvonalat. De akartak, ál­doztak a szabadidejükből va­lamiért és ... Ezért mondom, hogy eljött az idő az életünk­ben, amikor mindent nagyon komolyan kell venni. Nem­csak az olasz út miatt. Jövőre leszünk tizenöt é\»esek... aztán, ha a profi szintet el akarjuk érni, ahhoz sokat kell dolgoznunk, és persze újabb mecénások is támogat­hatnának bennünket. De ez csak úgy megy, ha produká­lunk. Erről ennyit. Énekeljük el a két Balatont. Széles a Balaton vize, kes­keny a híd rajta... (A höl­gyek és urak felváltva dalol­ják a strófákat lendületesen, kicsit flörtölgetve, egymással Jó minőségű barkácsszerszámok A nyugatnémet Black and Decker céggel kooperációban villamos fúrógépek és bar- kács kisgépek kerülnek le az ÉVIG Villamos Kisgépgyár ceglédi kisgépszereldéjének sza­lagjáról. A hazai piacon nagy az érdeklődés a jó minőségű termékek iránt. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) ellenkezve, majd a végén de­rűs, nagy egyetértésben.) — Nos, még egy kis Brahmsot. Lehet? Ez, azt hi­szem, belefér. De azért igye­kezzünk, mert mindjárt 7 óra, és kezdődik az évzáró est. Nem kis gond — az anya­giak miatt sem — a városi pedagógus-énekkar működése. Szerencsére akadnak szép számmal önzetlen mecénások. A ceglédi vezetéstől kezdve, üzemek, intézmények és le­hetne hosszan sorolni. Az új ruhákat, amelyek ugyan az olasz turnéra készülnek, de a hazai koncerteken éppúgy használják majd, társadalmi munkában varrják. w A csoportban 48-an énekel­nek, legtöbbjük pedagógus. Bár örömmel veszik a jó hangú dalosok jelentkezését, ám kevesen jennek. Az év során, akik beléptek — tíz- egynéhányan —, rövid idő múlva távoztak. Pedig az eredmények csábítóak voltak. Hisz 1985 májusában rádió- felvétel készült velük, szep­tembertől már reményük volt a külföldi turnéra, december 2-án a rádióban elhangzott három daluk, aztán követke­zett a karácsonyi hangver­seny. Ebben az évben több ceglédi koncert után bemu­tatkoztak Nagykőrösön. Má­jus 23-án újabb rádiófelvé­tel, végül a szolnoki fesztivál, ahonnan szép ajándékkal és oklevéllel térhettek haza. Nem lebecsülendő az sem, hogy — azok kivételével, akik rttem tudnak velük tartani a nagy útra — valamennyi tag komoly pénzjutalmat kapott az egész évi munkájáért.­Gyermeki rajongással szá­molják a napokat. Igaz, előbb kemény próbák következnek. Már csak néhány hét, és az autóbusz elgurul a kórussal Olaszországba. Fehér Ferenc Van 5 perce? — Tudja, a Szövetség ut­ca A-épületében lakom Nem akarom itt dicsérni magunkat, de mi tényleg komolyan vesszük ezt a tiszta, virágos Ceglédért mozgalmat. És nem a jel­szó végett. — És ha jól értem, van valami ciki. — Hát, az úgy kezdődött, hogy vettünk facsemetéket. Ástunk, ültettünk, s kide­rült, hogy egyetlen fácska kimaradt. Mit csináljunk az ártatlannal? Arra gon­doltam, milyen klasszul el­férne a B-épület előtt. Át­mentem a közös képvise­lőjükhöz, hogy megkérdez­zem a dolgot. A lányát ta­láltam otthon, aki nagyon előzékenyen azt mondta, hogy ez természetes. — Amíg ezt megbeszélte addig ellopták ... — ... spéciéi nem lopták el. Következésképpen el is ültettük. Másnap látom, hogy a szomszéd háztömb­nél egy hölgy öntözi a vi­rágokat. Odamentem hozzá és kértem, ugyan tegye már meg, hogy ezt a kis szerencsétlent locsolja meg naponta, a virágokkal együtt. Elég fagyosan kö­zölte, hogy napközben dol­gozik és nem ér rá. Nem is kell, hogy ráérjen, ha­nem így este, amikor a virágokat... Nem úgy tűnt, hogy meggyőztem volna Közben a B-épületben la­kók követték példánkat, fákat ültettek. — Lehet, hogy nem tud­tam követni. Hol itt a bosszúság? — Hát ott, hogy az álta­lunk ültetett négy kis fát locsolják kitartóan, azt az egyet meg lelkesen hanya­golják: száradjon ki, pusz­tuljon el. Végül is meg kell büntetni a betolako­dót. Először nagyon bepö­rögtem. Micsoda gyerekes viselkedés! Sőt, primitívség Most már csak mosolyogni tudok a dolgon. Lehet, hogy a faültetés helyett né­hány ■ embernél a fejben kéne rendet. tenni. F. F. Muskátli az ablakban Ha nem kapsz Moldovát — és állítom: nem fogsz kapni —, akkor se búsulj! Helyette megleped magad két cserép piros muskátlival, ezeket az­tán ki teszed az ablakba. Tiéd a részvét, mert a muskátliról rád ismernek: ez az a szeren­csétlen ember, aki nem kapott Moldovát. Persze könnyen meglehet, hogy tévesen fordí­tottam le szavakra az ünnepi könyvhét tájékoztató prospek­tusának közepébe fényképe­zett muskátlis ablakot. Talán egészen mást jelent. Talán azt jelenti: irtózatosan nagy szerencse — s a bölcs előrelá­tás következménye —, hogy ez a könyvsoroló füzetecske kizárólag két nappal a könyv­hét nyitánya előtt jutott el az üzletekbe. Mert ha előbb jut el. igen nagy baj lett volna. Már csak azért is, mert át­olvasva és rábökve néhány címre, netán szívós spórolás­ba kezdünk, különféle önmű­velő szándékú terveket szö­vünk, és akkor jön a jaj'., ki­derül, hogy álmunk könyvé­ből egyetlen szál sincs. Jobb tehát, ha nem készülünk könyvhétre, ezt a célt szolgál­ja a szóba hozott tájékoztató is. Egyébként megsúgom: a slá­gerkönyv, akár a többi hiány­cikk, nem általában nincs. Esetenként kifejezetten van. Illetve csak volt. A rosz- nyelvek szerint a Moldova is volt a ceglédi áfész-könyves- boltban, igaz rövid ideig, de jó néhány nappal a könyvhét kezdete előtt. A Művelt Nép helybeli üzlete viszont a világ minden kincséért sem rak­hatja ki az ő Moldováját, csakis május 30-án, a start napján. Ezt nevezik klasszikus versenyhelyzetnek. Az is el­képzelhető, hogy egyáltalán nem maradt péntekre A pénz szagából, mivelhogy előjegy­zésben elkelt mind a 300 da­rab. Az idei könyvünnepre 89 írásmű világra jöttét adják hírül a kiadók. A megszokott ünnepi antológiák sorából vé­szesen hiányzik az Irószem- mel című, jelenábrázoló ri­portfüzér. Ezzel szemben akad egy csomó már megjelent vers összegyűjtött változatban, akad néhány sokadik kiadás, és akad kötelező olvasmány is, mint például a Jókai-féle Egy magyar nabob, 150 forintért, az új magyar literatúra se­regszemléjén. A cím szerinti kínálat szin­te teljes egészében megérke­zett a ceglédi könyvesüzletbe. Kivéve azt a néhányat: Szán­tó Judit Napló és visszaemlé­kezés című kötetét, amelyben a szerző József Attilát idézi meg, s ami épp ezért nagy sikerre tarthat(na) számot, ki­véve Bálint Ágnes gyerek­könyvét (Tündér a vonaton), Csepeli György szociálpszicho­lógiai tanulmányát (A hétköz­napi élet anatómiája) és A magyar irodalom története II. kötetét. Immár a polcoon sorakozik a könyvek java része, azonban néhányukból pirulásra kész- tetően alacsony példányszámot kapott — noha többet rendelt — a ceglédi könyvesbolt. Itt van mindjárt Illyés Gyula naplója (Naplójegyzetek 1929— 1945). Azaz hogy itt nincs, mert az az öt darab, ami ér­kezett, azon melegében gazdá­ra is lelt — előjegyzésben. Ke­resni tehát úgyszólván fölös­leges. Kellér Dezső összeállí­tásából (Fogom a függönyt} mindössze 20 példány jutott Ceglédnek, szerda délig már tizet előjegyeztek. Mezei And­rás Éva és sok-sok Ádám cí­mű írásával sem kényeztetnek el bennünket a kiadók. Éppen 20 darab „zúdul” a vásárlók­ra, igen ám, de csupán a ra- re-sorozatot, amelyben ez a darab is napvilágot látott, legkevesebb 15-en gyűjtik a városban. Ugyanez a helyzet Christa Wolf Kasszandrájával. A rendelkezésre álló 3 pél­dányon a Világkönyvtár soro­zatának tíz állandó gyűjtője kénytelen osztozni. Nehéz könyvhét elé nézünk. Varga Sándor ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) I

Next

/
Thumbnails
Contents