Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

man

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA-a-A.

XXX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM

1986. MÁJUS 31., SZOMBAT

fiz ember formájú ház

Mintha szemébe húzná sapkáját

sikerült elkerülni, hogy sehol sem csúfoskodnak csövek és girhes radiátorbordák, ráadásul még az üzemeltetés is olcsóbb.

A néhány jól megválasztott bútoradab igényes gyári munka. Az étkező — a tálaló- szekrénnyel és az asztallal, székekkel — rusztikus hatású. Barna fakarnisokra függesztették a könnyű függönyöket. A nappaliban néhány odaillő grafika, iparművészeti boltokban kapható könyvespolc. A lámpatestek egyszerűek, egyébként a falak mentén rejtett fényforrások futnak körül.

Mindezt a ház asszonya maga álmodta meg. Ezért volt egyszerre könnyű és nehéz dolga az építészmérnöknek. Dobos Albert eszményi A kapu, a kerítés, a falak építietőre talált. Vitapartner,

A Kazinczy utca egykor módos gazdák által épített házai előtt sokan járnak el nap mint nap. Bámészkodni senki sem szokott, jól tudván, hogy amit a szigorúan kulcsra zárt kapuk őriznek, az kevesek titka. Az egyik frissen fehérre meszelt, dióbarnára mázolt ablakú, ajtajú hajlék valamelyest mégis megakasztja a tekintetet. Talán csak azért, mert az öreg épületek között az utca legújabb háza. Előtte még alig arasznyik a bokrok, facsemeték. Leginkább az egyszerűsége vonzó. íves, boltozatos kapubejáró, a megszokottnál magasabb garázsajtó. A háztetőről is ablakszemek villannak felénk.

Illaga az éden

határolta tér talán maga az éden. Ebben a hajlékban igazolódik be, hogy az igazi szépség egyszerű, rejtőzködő, mint a búvópatak. Amikor mégis elénk toppan, az az igazi meglepetés.

Az észak—dél tájolású, kétszáznegyven négyszögöles portára szinte kívánkozott ez a jó arányú, tágas, de mégsem terpeszkedő, tetőtér-be- építéses hajlék. A kocsibejárót kerámialapokból rakták. A szomszéd ház fala felől tu- ják posztóinak. Beljebb a tér kitágul és a zöld pázsit mindent ural. Egészen a fehér téglakerítésnek feszül, délnek meg nekifut a telket lezáró alsó épületsornak, amely ugyancsak fehérben és barnában pompázik. Ha most innen pillantunk vissza a házra, akkor a pázsitnak rugaszkodó széles teraszt látjuk, melynek szélén egészen a földig ereszkedik alá a tető hé jazata, eső, szél elől rejtőzködő zugot kínálva.

Hatalmas üvegfal határolja a nappalit, amelyet egy kényelmes bőr ülőgarnitúra tölt be. A háttérben szinteltolással folytatódik a lakás; kél 'épcsővel feljebb az étkező, amelyet a félkörívű, boltozatos fal inkább összeköt, mint elválaszt. A régi paraszti porták pitvarait, szabadkémé- nyes konyháit, meghitt hangulatát varázsolja elénk ez az idilli kép. Parányi, jól felszerelt konyha kapcsolódik hozzá tálalóablakkal. A családi tűzhely szomszédságából nyílik az éléskamra. A földszinten még egy szobányi lakrész majdan az idős szülők menedéke lesz.

Az emeletre a nappaliból kényelmes falépcső vezet. Elhelyezése nem hivalkodó, sok teret nem igényel. A legömbölyített sarokkiképzés az építőmestert dicséri; mint az egész belső tér, szép a fugázott falfelület, csak úgy vakolat nélkül bemeszelve a tégla. A kerekített sarok finom csipkéjű téglatextúrája joggal gyönyörködteti a szemet. Odafönn egy kisebb társalgóba lépünk, amely közlekedő egyben. Balra nyílik a tágas gyerekszoba, delre a hálószoba a dupla fekhellyel, a fehérre festet, álzsalugáte- res beépített szekrénnyel. A kapu felőli saroktermet a fürdőszoba foglalja ej, az átlósan elhelyezett, körbejárható káddal, a tagolt falsíkú mosdóval, tükörrel, piperepolccal.

Gondosan kiemelt ékességei a tetőtérnek a takaratlan hagyott, sötétbarnára pácolt gerendák melvek ritmusa végigkíséri a tekintetet a ház hosszában. Ez fokozza az otthonosság, az intimitás meghitt hangulatát. A drapp-barna padlószőnyeg jótékonyan elnyeli a léptek zaját. Gázkazánra alapozott padlófűtéssel

ösztönző társ, becsvágyat ébresztő menedzser volt egy személyben, meg pótolhatatlan anyagbeszerző, hiszen az ország számos városából sikerült összegyűjteni az egyébként egyszerű, minden pazarlást, oktalan luxust mellőző kellékeket. (Ebben a házban minden fehér. Még a feketét is fehér findzsákból isszák.) Az ajtókat Gyulán készítette egy idős mester, a beépített szekrények abonyi műhelyből származnak, s hosszan sorolhatnánk még, mit • honnan kellett gyűjteni.

Erény a jó arány

Dobos Albert fiatal üzemmérnök. Két szakmabeliről beszél nagy odaadással és tisztelettel: Makoveez Imre Ybl-díjas építőművészről, akitől az alkotó ember filozófiáját vette át. Rá hivatkozik, amikor ő is azt vallja, hogy a jó ház ember formájú, van orra, szeme, szája, füle... A népi építészet átmenthetősé- gét, az aranymetszés szabályainak betartását, általában az arányérzék szigorú alkalmazását tartja szem előtt.

Amikor a teraszon készült a tető földig futó szárnya, hitetlenkedve megszólalt a kivitelező Márkus Sándor: „Olyan lesz ez, mint amikor az ember a szemébe húzza a sapkáját” — hangzott találó véleménye. „Látja, pontosan

ezt akarom” — válaszolta a mérnök. Nagyra becsült tanárát említi még, Szabó Lászlót az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskoláról, akitől tervezni tanult, és akivel a népi építészetet tanulmányozó diákként annyit járta a zalai táj apró falvait.

Tervezői tízparancsolat

Szinte tízparancsolatként peregnek a mondatok: A tervezőnek ismernie kell a család legintimebb szokásait is. Életmódot, igényt, anyagi megalapozottságot nem szabad takargatni-,» hiszen csak ezek együttes* ismeretében születhet használható és a le- netőségek keretei között maradó ház. Nem szabad a tervezőnek a saját akaratát minden áron rákényszeríteni az építtetőre. Több lehetőségből kell választani. Fontos a harmonikus beilleszkedés a környezetbe, a megfelelő párkány- és tetőmagasság megválasztása. Az a jó, ha a tervező tárgyal a mesterekkel is, időnként ellenőriz, „művezeti” a munkát. Ezt annál inkább megteheti, mert maga is tudja használni a szerszámokat, és ez a tervezés szempontjából nagy előny.

Autóba ülünk és járjuk a várost. A Gém utcától a Népdal utcáig, az Öregszőlőben épülő palotáig, egy galériás — éppen eladó — épületig, Nagykátai úti családi hajlékig, Alszegi úton emelkedő fészekig. Összesen tizennégy házat tervezett eddig Cegléden a mérnök. Végül visszakanyarodunk a Kazinczy utcai fehér falú tuszkulánum- hoz. Ezt az alkotást díjazta elismerő oklevelével nemrég Az év lakóháza pályázat Pest megyei zsűrije, ök, a szakemberek azt is belelátták, amit más aligha tud. Az igényes, célszerű megoldást, az oktalan pazarlástól való józan tartózkodást, a bájos paraszti formát, ami maga a keresetlen egyszerűség. Olyan élettér ez a ház, amelynek hasznavehető minden zege-zuga. Kiszolgálja a gazdáit, de még akár az ükunokáikat is a szárnyai alá veszi.

Tamasi Tamás

Útra kél a dalkar

Olaszhonba készülődnek

Emelkedőben pályájuk íve

— Szépen kérek mindenkit, vigyázzon a kottákra. Ne keverjétek össze. Ha tudnátok, hogy a Sanyi bátyámmal és néhány diákkal mit szórakoztunk délelőtt, mire összeraktuk őket. De erre sajnos nem lesz most már időnk Komolyan. Egyszerűen nem fér bele a programba. Teljes lendülettel az olasz útra kell készülnünk.

— Olaszországban milyen sorrendben fogjuk előadni a dalokat?

— Könnyebbet. Ez olyan, mintha az kérdeznéd, hogy július 12-én hány fok lesz kint a hőmérséklet. Majd ki alakul még a próbák alatt minden, a sorrend is. Akinek nincs rendben a kottája, az szóljon. Bandi bátyám, légy szíves figyelj arra, hogy senkinél ne legyen gond.

— Rendben van. Meglesz.

— Köszönöm. Itt van, ebből adjatok oda hátra a Fré- diéknek is. A kottákról eny- nyit. Figyelmet kérek. Bemelegítésnek nézzük a Szép muzsikát.

w

Holló Gyula karnagy felemeli kezét, int a fejével, s a városi pedagógus-énekkar énekelni kezd. Törékenyen hullámzik a dal. Könnyedén emelkedik, szelíden felerősödik, aztán lebeg néhány akkordon keresztül, lassan aláhull, elcsendesül. S mindezt átfogja valami puha, érzéki líra.

— Valóban tiszta — bólint

a karnagy. Akaratlanul is eszembe jut az, hogy szombaton a zsűri a szolnoki kórusfesztiválon kiemelte, mennyire tisztán énekelünk. Nincsenek elcsúszások még a harmóniák között sem. Bár most i-tt azért volt egy pici. Mindenesetre ott, akkor olyan szépeket mondtak rólunk, hogy azt hittem, nem is nekem mondják. Egyébként talán egy-két kivételiéi, tényleg jó kórusok szerepeltek'ezen a fesztiválon. ' r,rr>

— Például a hajdúszo- boszlóiak.

— Pedig pár évvel ezelőtt meg sé közelítették ezt a színvonalat. De akartak, áldoztak a szabadidejükből valamiért és ... Ezért mondom, hogy eljött az idő az életünkben, amikor mindent nagyon komolyan kell venni. Nemcsak az olasz út miatt. Jövőre leszünk tizenöt é\»esek... aztán, ha a profi szintet el akarjuk érni, ahhoz sokat kell dolgoznunk, és persze újabb mecénások is támogathatnának bennünket. De ez csak úgy megy, ha produkálunk. Erről ennyit. Énekeljük el a két Balatont.

Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta... (A hölgyek és urak felváltva dalolják a strófákat lendületesen, kicsit flörtölgetve, egymással

Jó minőségű barkácsszerszámok

A nyugatnémet Black and Decker céggel kooperációban villamos fúrógépek és bar- kács kisgépek kerülnek le az ÉVIG Villamos Kisgépgyár ceglédi kisgépszereldéjének szalagjáról. A hazai piacon nagy az érdeklődés a jó minőségű termékek iránt.

(Apáti-Tóth Sándor felvétele)

ellenkezve, majd a végén derűs, nagy egyetértésben.)

— Nos, még egy kis Brahmsot. Lehet? Ez, azt hiszem, belefér. De azért igyekezzünk, mert mindjárt 7 óra, és kezdődik az évzáró est.

Nem kis gond — az anyagiak miatt sem — a városi pedagógus-énekkar működése. Szerencsére akadnak szép számmal önzetlen mecénások. A ceglédi vezetéstől kezdve, üzemek, intézmények és lehetne hosszan sorolni. Az új ruhákat, amelyek ugyan az olasz turnéra készülnek, de a hazai koncerteken éppúgy használják majd, társadalmi munkában varrják.

w

A csoportban 48-an énekelnek, legtöbbjük pedagógus. Bár örömmel veszik a jó hangú dalosok jelentkezését, ám kevesen jennek. Az év során, akik beléptek — tíz- egynéhányan —, rövid idő múlva távoztak. Pedig az eredmények csábítóak voltak. Hisz 1985 májusában rádió- felvétel készült velük, szeptembertől már reményük volt a külföldi turnéra, december 2-án a rádióban elhangzott három daluk, aztán következett a karácsonyi hangverseny. Ebben az évben több ceglédi koncert után bemutatkoztak Nagykőrösön. Május 23-án újabb rádiófelvétel, végül a szolnoki fesztivál, ahonnan szép ajándékkal és oklevéllel térhettek haza. Nem lebecsülendő az sem, hogy — azok kivételével, akik rttem tudnak velük tartani a nagy útra — valamennyi tag komoly pénzjutalmat kapott az egész évi munkájáért.Gyermeki rajongással számolják a napokat. Igaz, előbb kemény próbák következnek. Már csak néhány hét, és az autóbusz elgurul a kórussal Olaszországba.

Fehér Ferenc

Van 5 perce?

— Tudja, a Szövetség utca A-épületében lakom Nem akarom itt dicsérni magunkat, de mi tényleg komolyan vesszük ezt a tiszta, virágos Ceglédért mozgalmat. És nem a jelszó végett.

— És ha jól értem, van valami ciki.

— Hát, az úgy kezdődött, hogy vettünk facsemetéket. Ástunk, ültettünk, s kiderült, hogy egyetlen fácska kimaradt. Mit csináljunk az ártatlannal? Arra gondoltam, milyen klasszul elférne a B-épület előtt. Átmentem a közös képviselőjükhöz, hogy megkérdezzem a dolgot. A lányát találtam otthon, aki nagyon előzékenyen azt mondta, hogy ez természetes.

— Amíg ezt megbeszélte addig ellopták ...

— ... spéciéi nem lopták el. Következésképpen el is ültettük. Másnap látom, hogy a szomszéd háztömbnél egy hölgy öntözi a virágokat. Odamentem hozzá és kértem, ugyan tegye már meg, hogy ezt a kis szerencsétlent locsolja meg naponta, a virágokkal együtt. Elég fagyosan közölte, hogy napközben dolgozik és nem ér rá. Nem is kell, hogy ráérjen, hanem így este, amikor a virágokat... Nem úgy tűnt, hogy meggyőztem volna Közben a B-épületben lakók követték példánkat, fákat ültettek.

— Lehet, hogy nem tudtam követni. Hol itt a bosszúság?

— Hát ott, hogy az általunk ültetett négy kis fát locsolják kitartóan, azt az egyet meg lelkesen hanyagolják: száradjon ki, pusztuljon el. Végül is meg kell büntetni a betolakodót. Először nagyon bepörögtem. Micsoda gyerekes viselkedés! Sőt, primitívség Most már csak mosolyogni tudok a dolgon. Lehet, hogy a faültetés helyett néhány ■ embernél a fejben kéne rendet. tenni.

F. F.

Muskátli az ablakban

Ha nem kapsz Moldovát — és állítom: nem fogsz kapni —, akkor se búsulj! Helyette megleped magad két cserép piros muskátlival, ezeket aztán ki teszed az ablakba. Tiéd a részvét, mert a muskátliról rád ismernek: ez az a szerencsétlen ember, aki nem kapott Moldovát. Persze könnyen meglehet, hogy tévesen fordítottam le szavakra az ünnepi könyvhét tájékoztató prospektusának közepébe fényképezett muskátlis ablakot. Talán egészen mást jelent. Talán azt jelenti: irtózatosan nagy szerencse — s a bölcs előrelátás következménye —, hogy ez a könyvsoroló füzetecske kizárólag két nappal a könyvhét nyitánya előtt jutott el az üzletekbe. Mert ha előbb jut el. igen nagy baj lett volna. Már csak azért is, mert átolvasva és rábökve néhány címre, netán szívós spórolásba kezdünk, különféle önművelő szándékú terveket szövünk, és akkor jön a jaj'., kiderül, hogy álmunk könyvéből egyetlen szál sincs. Jobb tehát, ha nem készülünk könyvhétre, ezt a célt szolgálja a szóba hozott tájékoztató is.

Egyébként megsúgom: a slágerkönyv, akár a többi hiánycikk, nem általában nincs. Esetenként kifejezetten van. Illetve csak volt. A rosz- nyelvek szerint a Moldova is volt a ceglédi áfész-könyves- boltban, igaz rövid ideig, de jó néhány nappal a könyvhét kezdete előtt. A Művelt Nép helybeli üzlete viszont a világ minden kincséért sem rakhatja ki az ő Moldováját, csakis május 30-án, a start napján. Ezt nevezik klasszikus versenyhelyzetnek. Az is elképzelhető, hogy egyáltalán nem maradt péntekre A pénz szagából, mivelhogy előjegyzésben elkelt mind a 300 darab. Az idei könyvünnepre 89 írásmű világra jöttét adják hírül a kiadók. A megszokott ünnepi antológiák sorából vészesen hiányzik az Irószem- mel című, jelenábrázoló riportfüzér. Ezzel szemben akad egy csomó már megjelent vers összegyűjtött változatban, akad néhány sokadik kiadás, és akad kötelező olvasmány is, mint például a Jókai-féle Egy magyar nabob, 150 forintért, az új magyar literatúra seregszemléjén.

A cím szerinti kínálat szinte teljes egészében megérkezett a ceglédi könyvesüzletbe. Kivéve azt a néhányat: Szántó Judit Napló és visszaemlékezés című kötetét, amelyben a szerző József Attilát idézi meg, s ami épp ezért nagy sikerre tarthat(na) számot, kivéve Bálint Ágnes gyerekkönyvét (Tündér a vonaton), Csepeli György szociálpszichológiai tanulmányát (A hétköznapi élet anatómiája) és A magyar irodalom története II. kötetét.

Immár a polcoon sorakozik a könyvek java része, azonban néhányukból pirulásra kész- tetően alacsony példányszámot kapott — noha többet rendelt — a ceglédi könyvesbolt. Itt van mindjárt Illyés Gyula naplója (Naplójegyzetek 1929— 1945). Azaz hogy itt nincs, mert az az öt darab, ami érkezett, azon melegében gazdára is lelt — előjegyzésben. Keresni tehát úgyszólván fölösleges. Kellér Dezső összeállításából (Fogom a függönyt} mindössze 20 példány jutott Ceglédnek, szerda délig már tizet előjegyeztek. Mezei András Éva és sok-sok Ádám című írásával sem kényeztetnek el bennünket a kiadók. Éppen 20 darab „zúdul” a vásárlókra, igen ám, de csupán a ra- re-sorozatot, amelyben ez a darab is napvilágot látott, legkevesebb 15-en gyűjtik a városban. Ugyanez a helyzet Christa Wolf Kasszandrájával. A rendelkezésre álló 3 példányon a Világkönyvtár sorozatának tíz állandó gyűjtője kénytelen osztozni.

Nehéz könyvhét elé nézünk.

Varga Sándor

ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

I