Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-29 / 125. szám

A Sufi színikor bemutatta A Bíbormadár szíve megeiif iilf Immár sajátos iskolai mű­velődéstörténetet formál a ve- csési 4. számú általános is­kola Suli színiköre. Ezzel a telepítése 200. évfordulóját ünneplő Vecsés kultúrájának, a hazai úttörőmozgalom 40. évfordulójának méltó módon tiszteleg a Goldmann György úttörőcsapat piros és kék nyakkendő® gárdája. Két éve „A pofon’’, aztán a földrengés sújtotta berhidai úttörők segélyezésére szerve­zett „Kalandozás Katángor- szágban” című műsorukkal nemcsak a vecsési Halmi telep diákjainak elismerését, ha­nem a nagyközség, s a mo- nori körzet úttörőinek, veze­tőinek tapsát is kiváltották. De talán a legörvendete'sebb hír az a tudósítás számára, hogy a Suli-színikor gárdája bz iskolai diákok természetes cseréje, felső tagozatossá válá­sa miatt bár folyamatosan változik, azonban Szlahó Jó- zsefné Szilágyi Margit mun­kája T- amit én a munkás- kerületi gyerekek érzelmi vi­lága iránt érzett felelősség- teljes küldetésnek neveznék inkább — nyomán ismét új előadással jelentkeztek. A csaknem teljesen megtelt szerény iskolai aula levegőt­len zsúfoltságában a gyere­kek, de a XX. század vége felé közeledő emberiség szá­mára is sok-sok tanulságot tartalmazó színdarabot ját­szottak. Előzetesen a szülői munkaközösség által készített transzparenseken hirdettek, adták tudtára az érdeklődők­nek. S a „Bíbormadár” sikert aratott. A történet — jóllehet a gyerekek lelkivilágához mér­ten mesei elemekkel át- meg áttűzdelt, mégis figyelemre méltó. A zsandáriai köznép megmentésére a Matyit ala­kító Gilicz Erzsiké — alias csizmadia — sajátos béke­követként keresi fel a szom­széd Bíbormadár hercegnő bi­rodalmát. Igaz, ő csizmadia­ként kelt útra, vállán már mai m,agas. sarkú női csizmái­val, de az ej lábára, bizony a Székelyföldre emlékeztető bő­gatyás, bocskoros viselet ju­tott. A nádfedeles házikó, a ke­rekes kút és az egész háttér díszlete is erre a vidékre em­lékeztette a nézőket. S hiába marasztalta Matyit kedvese, akit Deák Henriett alakított, s hajdani felejthetetlen nagy­anyámra emlékeztetve hol a vállát, hol a fejét is becsavar va viselte fekete nagykendő­jét, hiába voltak a Tölgyapó — Farkas Tünde megszemé- iyésítésében — óvatosságra intő szavai, Matyi csak el indult. Apropó Tölgyapó. Bő gatyában, meggörnyedve, hosz- szú kenderkóc, ősz hajával igazán jól formált maszk volt. S hogy az öregsége ellenére szakálla mégsem nőtt? Hja, meseországban minden lehet­séges. Aztán nem hiányzott az uralkodót mindenben kiszol­gáló udvari népség, a helyi összefonódásra építő vezető- ‘ réteg. Mintha nem is annyira a meseországban éreztük vol­na magunkat, vagy talán a gverekek realitásérzéke is fej­lődik? Közben a királyi foglárok — Tóth Julikával az élen — aztán a gombatündérek csal­tak mosolyt a nézők arcára, Matyi már csaknem az egész mesebeli rengeteget kivágta fejszéjével, de csak nem ke­rült elő a Bíbormadár. Hogy ezért mennyi vádat kapott a szomszéd birodalom cseppet sem mesei „környezetvédői­től”, az ottani néptől? De Ma­tyi így vélekedett; a szomszéd­várak önös érdekektől vezé­relt nézeteltérésének a nép adja meg az árát. Aztán közbenjárására meg­enyhül a Bíbormadár herceg­nő szíve, sőt életvízzel is meg­ajándékozza az igazságkereső csizmadialegényt. Sajnos, ez csodaszer sem menti meg Matyi és a zsandáriai szegény nép életét, mert mire haza­ér, halálos ítélet várja. Hiába tehát a nép akarata, ha a birodalom vezetőjének — az egyik szereplő szavait idézve — a kapzsisága még a hiú­ságát is legyőzi, sőt saját szolgáját is „ledöfi” egy jó­kora haleffel. Csoda-e, ha ezután még a foglárok is a zendülőí?) nép mellé állnak, s Tóth Jülika az egyik foglár kardját föld­höz vágva odakiáltja urának; szolgáljon téged az ördög ez­után. S ami ezt követően tör­tént, olyan, mint a mesében. A király, látva veszett hely­zetét, megkegyelmez Matyi- nak, aki addig börtönben sínylődő kedvesével hetedhét országra szóló lagzit csapott. S mi következhetne ezután; boldogan éltek, amíg ... Taná­ruk, Szilágyi Margit újabb, legalább ilyen nemes mon­danivalóval megáldott szín­darabot nem talál' az aprócs­ka gyermekszínésszé vedlett tanulók számára. A szűnni nem akaró taps — pedagógusok, szülők is szép számmal ültek az alkal­mi nézőtéren! — után váltot­tam néhány szót a rendező tanárnővel. — Vecsés közelgő jubileu­mára készülve valamilyen Bá­lint Agnes-darabot szerettünk volna eljátszani. Talán meg­bocsátja nekem a közismert vecsési meseírónő, hogy a könyvek közötti keresgélés közben, Hazayné Máriásy Mag­da színdarabját választottam egy nagyon régi, fedelét vesz­tett kis kötetből. Azért az ő darabjának a bemutatásáról sem mondtunk le véglegesen. Hogy ki segítette a Suli színi darabjának 'előkészítését? A díszletet, a maszkokat Pusztai lmréné, Erőss Istvánná és Tóth Istvánná készítettek, de szinte minden érintett szülő­nek köszönettel tartozunk. Ebből részben az úttörő- mozgalom 40. évfordulóján, másrészt az újkori Vecsés 200. évfordulóján az arra érdemes, a közösségi munkában élen­járó kisdobosokat, úttörőket szerény jutalomban részesít­jük — így Szlaihóné Szilágyi Margit. Orosz Károly Pillanatkép A csemeték hálája 'T'öbbször foglalkoztunk már lapunkban is a gyömrői fásítási akcióval. Mint ismeretes, néhány héttel ezelőtt gyönyörű csemetéket ültettek el a Táncsics Mihály utcában — a Rákosmezeje Tsz segít­ségével, A napokban két hölgy sétált előttem, s meglepő módon a kis fák­ról beszéltek a legtöbbet. Akarva, akaratlanul ás odafigyeltem arra, amit elmondtak. — Látod — így az egyik —, ott eresztettek ■ levelet a fák, ahol nem is locsol­ják őket. Jlhol meg gon­dozzák, ott elszárad. — Tudod, ez a csemeték hálája — feleli a másik. — Élni akarnak, és mos­toha sorsuk ellenére is bi­zonyítanak. Azért már rájuk férne egy pfldys : géqi esof ..... V . Kézilabda Tűi nagy volt a mellény Kézilabda, megyei férfi I. osztály: Dabas—Gyömrö 32-26 (15-7), Dabas, vezette: Haide — Tekauer (jól). » Gyömrő: Szabó István — Barabás M. (1), Németh J. (2), Nagy J. (7), Tóth I. (6), Hor­váth L. (3), Szabó I. (7), csere: Hevesi G. (kapus), Péntek M. Piknikhangulatban érkezett Dabasra a gyömrői gárda, és kimondva, kimondatlanul for­maságnak tekintették a mér­kőzést. A „kirándulás” egészen az első 30 percig tartott, hiába volt az edzői figyelmeztető szó a mérkőzés előtti eligazításon. Az igen lelkes hazaiak egysze­rűen lerohanták a vendégeket, akik érthetetlen módon elké­pesztő védekezési hibákat kö­vettek el, a támadásaik pedig oly gyermetegek voltak, hogy egy közepes képességű ificsa­pat is vidáman védekezhetett volna ellenük. A második játékrészben lőtt 19 gól, a félidei riadó már ké­sőn jött. Ha talán az első fél­időben is ... De hát erről kár beszélni. A bajnoki remények nagy valószínűséggel elúsztak. A hé­ten vasárnap ismét „gyenge” Körzeti labdarúgó-bajnokság Ifik, serdülők mérkőzései Ifjúsági mérkőzések: Albert- irsa—Gyömrő 4-1, Maglód— Dónszentmiklós 2-2, Péteri— Ecser 0-5, Űri—Nyáregyháza 0-0, Abony—Törtei 2-1, Ceg- lédbercel—Tápiószőlős 0-3 (já­ték nélkül). TABELLA 1. Abony 2. Albertirsa 3. Ecser 4. Gyömrő 5. Dánszentm. 6. Maglód 7. Mende 8. Péteri 9. Nyáregyháza 10. Törtei 11. Tápiószőlős 12. Űri 13. Ceglédbercel 22 17 3 22 18 — 22 15 2 22 13 5 22 10 4 22 9 4 22 9 22 9 2 62-19 37 4 95-31 36 5 59-30 32 4 71-22 31 8 49-39 24 9 40-43 22 3 10 48-67 22 2 11 37-46 20 Serdül őmérkőzések: Pilis— Dánszentmiklós 3-0 (játék nélkül), Gyömrő—Vecsés 3-0 (játék nélkül), Üllő—Nagy­kőrös 2-0, Abony—Úri 3-0 (játék nélkül), Albertirsa—Mo- nor 1-4 (!), Ceglédi VSE— Maglód 11-0. TABELLA 1. Abony 21 18 2 2. Ceglédi VSE 21 14 3. Pilis 21 13 4. Monor J 21 12 5. Nagykőrös 21 11 22 8 3 11 39-60 19 23 8 2 13 42-70 18 23 7 2 14 54-60 16 22 4 4 14 27-55 12 22 ----- 22 1-75 ­6. Dánszentm 7. Üllő 8 Albertirsa 9. Űri 10. Gyömrő 11. Maglód 12. Vecsés 1 75- 18 38 4 76- 20 32 5 57- 29 29 4 61- 34 29 7 54- 40 24 8 57- 29 23 9 41- 28 23 10 47- 40 21 2 12 38- 68 16 1 15 26- 69 11 1 17 25-121 7 21 — — 21 0- 63 ­G. J. 21 10 21 11 21 10 21 1 21 5 21 3 csapat lesz a vendéglátó, ne­vezetesen Pilisvörösvár. Le­gyen ez a vereség figyelmezte tő, s az, hogy ellenük még idegenben soha nem sikerült győzni, sőt még pontot sem szerezni. Nem a játék kiszámíthatat lansága okozta a vereséget, Nyugodtan leszögezhetjük, Gyömrő jobb csapat Dabasnál. Mint annyiszor, ismét bebizo­nyosodott — a nagy „mellény1 könnyen válhat „zakóvá”. Hát ez most jó bő zakó lett! Ifi: Gyömrő—Dabas 28-22 (14-8). Minden részében jobb volt a vendégcsapat. Még szükségkapus, Serfőző F. is ki­tett magáért. Góldobó: Benkó R. (9), Tu- sák A. (6), Szellő Z. (4), Bara­nyai P., Somogyi G., Kovács F. (3-3). G. L. ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM 1986. MÄJUS 29., CSÜTÖRTÖK A vendégek tiszteletére Jó barátok, a határon túlról A zenekar minden tagja mestere a hangszerének Nívós kultúrműsor kereté­ben vendégszerepeit Pilisen a csehszlovák fúvószenekar. A Móricz Zsigmond Művelődési Ház színháztermében Böször­ményi András, a Hazafias Népfront helyi titkára köszön­tötte a nagyszámú közönséget, köztük Földi Sándort, a Haza­fias Népfront Pest megyei tit­kárságának főosztályvezetőjét, Járadi Lászlót, a Hazafias Népfront monori városi jogú bizottságának titkárát és a megjelentek nevében a cseh­szlovák művészegyüttest. Szívesen újráztak A csehszlovák vendégek üd­vözletét dr. Jaroslav Musilek nagykövetségi tanácsos, a Csehszlovák Kulturális és Tá­jékoztató Központ igazgatója tolmácsolta. Üdvözlő beszédét először cseh nyelven, majd magyarul folytatta. A nagy ér­deklődéssel kísért tájékoztatót, amely a Csehszlovák Köztár­saság felszabadulása óta eltelt idővel foglalkozva méltatta a két szomszéd nép barátságát, ennek fontosságát mindkét nép érdekében, nagy tapssal nyugtázta a közönség. A vendégek tiszteletére a helyi” általános "Iskolák adtak el(7 TÖvíd. Igen nívós műsort, s nemcsak a magyar közönség, hanem a csehszlovák vendégek is nagy elismeréssel nyugtáz­ták a szép tánc- és énekszá­mokat. A 2. számú általános iskola ötletes plakátokkal segí­tett hozzá a szervezéshez. A morvaországi népviselet­be öltözött fúvószenekar fel­lépése élményszámba ment. A zenekar valamennyi tagja mestere a hangszerének. Az együttes teljesítményén lát­szott a ragyogó összhang, a ze­ne, a fúvóshangszer szeretete, az előadás módján pedig az át­élés. Kedves meglepetésben volt része a hallgatóságnak. A szép cseh, illetve szlovák szá­mok után ismert és sokak ked­venc magyar dala, az „Az a szép, az a szép ..melódiája csendült fel magyaros ízzel, lendülettel. A szűnni nem aka­ró taps többszöri „újrázásra” kényszerítette a művészeket, akiknek az arcán látszott, hogy szívesen tesznek eleget ennek az „erőszaknak”. Megtudtuk, hogy a zenekar előző este ta­nulta be a számot a pilisi kö­zönség tiszteletére. A rendezvény a csehszlo­vák—magyar békemozgalom keretén belül szerveződött A művészi élményt a Hazafias Népfront női aktivistái, a nő­bizottság tagjai szervezésében közös vacsora követte, mely minden igényt kielégített, a helyi vállalatok megértő támo­gatásával. Itt Böszörményi András, a Hazafias Népfront pilisi titkára mondott szlovák nyelven köszöntőt. Beszédében szólt többek között arról, hogy amikor hírét hallották annak, hogy lehetőség nyílik erre a rendezvényre és Pilisen is mű­sort adhat egy sok sikert ara­tott csehszlovák fúvószenekar, örömmel éltek ezzel az alka­lommal. A két szomszéd Járadi László közreműködé­sével Bukovszky István pilisi pb-titkár segítségével sikerült megoldani az előadás szerve­zését és a vendéglátást is. Be­szédében méltatta a barátsá­got, a két szomszéd nép őszin­te békevágyát, amelyet nem­csak a tárgyalásokon kell hangsúlyozni, hanem a művé­szetek frontján is lehet, sőt kell is ápolni határainkon in­nen és túl. _ Ki állítási megnyitó Bukovszky István pb-titkár pohárköszöntőjében a nívós műsorról elismerően nyilatko­zott és arról a nemes célról beszélt, amely a barátság és béke jegyében szerveződve a csehszlovák—magyar barátsá­got, a jószomszédi viszonyt volt hivatva szolgálni. Pohár­köszöntőt mondott a zenekar karmestere is. Kedves szavak­kal köszönte meg az elisme­rést és az őszinte barátságnak sok szép jelét. A nívós műsor egyben meg­nyitója is volt egy fotókiállí­tásnak, amely reprezentatív tablókon szemléltette a szom­széd nép életét. Meggyőződé­sünk, hogy aki látta és hal­lotta a műsort, kedves élmé­nyei között emlegeti majd. Óvodástól a felnőttekig Zászlóbontás a békéért Levelesládánkból Őrzik a múltat, a szépet Szombaton már reggel 7 óra előtt nagy volt, az izgalom a pilisi Móricz Zsigmond Műve­lődési Ház előtt. Harmincöt asszony az mgtsz autóbuszára várt, mivel a szentendre-pap- szigeti kulturális találkozóra meghívták a pilisi asszonyklu­bot is. Az asszonyklub műsorral is készült az alkalomra, amely­nek „Nótafa és fonóházak” volt a címe. Az előadók az egykori fonóházak pergetői és dalosai voltak. Több mint tíz éve egy 50 éves elemi iskolai találkozóra jöTttek össze a szépet, jót és többet akaró egyszerű asszo­nyok, s akkor elhatározták, hogy klubot alakítanak, A pi­lisi Móricz Zsigmond Műve­lődési Ház adott nekik otthont Kezdetben kézimunkával, kötéssel, horgolással foglal­koztak, ami mellett el lehet beszélgetni a helyi esemé­nyekről, községi és országos problémákról, s ami fő: rá le­het zendíteni a már feledés­be menő szép magyar nóták­ra. i Amint a klub létszáma nőtt, nőttek az igények is, és jöttek új ötletek. Harmincuk között nem lehet rangsorolni, hogy Opavszki Pálnéé vagy Juhász Mátyásnéé az érdem, mert mindenki részt vett a mun­kában. A papszigeti nyugdí­jas kulturális találkozóra olyan saját közös szerzeményű játé­kot vittek, amely felelevení­tette a fonóházak életét és han­gulatát, de megtoldották nap- iainkban az egész világon na­pirenden levő témájával, a béke óhajával. A pilisi asszonyklub ma még szinte mint élő múzeum őrzi a fonóházak képét, a sok ma­gyar költő által megénekell szép magyar múltat. Bognár József né ... Pilis Ennek a megmozdulásnak ’ minden egyes pillanata kibon­tott zászló volt a béke mellett. Az a tizenéves fiúcsoport, amelyik előző napon a monori főtér egyik szögletében kétség- beesett párbeszédet folytatott egy sörben-pálinkában párolt basszussal arról, hogy az esti csoportosulás és beszélgetés nem csövezés — sorban állt fáklyáért, és együtt énekelte Mosonyi Ferenccel a Guanta- namérát. Az a fiatalasszony, aki reggelenként óvodába ro­han a kisfiával, munka után pedig haza, az építkezésre — a Népszabadság példányait osztogatta. Az az idős asszony, ki nyugdíjminimumból él — apró, selyem békezászlót vá­sárolt ... Fél nyolckor, a Hazafias Népfront monori bizottsága által meghirdetett békegyűlés színhelyén, a felszabadulási emlékszobor körül még nem volt tömeg, s akiket a dal, a csoportosulás odavonzott, jó­részt inkább csak kíváncsiak voltak: mi készül itt? De egyre többen lettünk, s az úton már folyammá duz­zadt a fáklyavivők serege. És mindenki tudta, miért égnek ezek a fáklyák. Azért, hogy azoknak, akik itt gyereküket, barátjukat, szerelmüket kézen fogva vonultak az út közepén, ne kelljen soha olyan sorba beállniuk, amelyet gépfegyve­resek kísérnek, s amely szülőt, gyereket és szerelmest a halál­ba visz. Rengeteg volt a fia­tal: gimnazisták, ipari tanu­lók, kis- és nagydiákok, akik­ről életkoruknál fogva is azt feltételezné az ember, hogy esetleg csak „jó bulinak” tart­ják ezt a kivilágított, közös menetelést. De nem így volt. Igaz, a patetikus emelkedett­ség nem az ő kenyerük, de hogy nagyon is jól tudták, mi ről van szó, arra bizonyíték a szokatlanul sok komoly te­kintet, a fegyelmezett sorok. Járadi László, a monori népfrontblzottság titkára mondta másnap reggel: korán kint járt a Marx-ligetben, a békegyűlés másik színhelyén, s hihetetlenül jó érzéssel tapasz­talta, hogy szemetelésnek, el­dobált fáklyáknak, vagányko- dó randalírozásnak nyoma sincs. Pedig sok százan csatlakoz­tak aznap este a főtérről in­dulókhoz. Sok százan hallgat­ták Kaldenekkerné Sipos Má­ria vasadi pedagógusnak, az Országos Béketanács tagjának szavait, amelyek nem véletle­nül voltak szenvedélyesek: a szónok maga is kisgyermekes, fiatal anya, ott volt a tömeg­ben óvodás kisfia is, ugyan­úgy, mint másoké, apu nyaká­ban, anyu szoknyájába kapasz­kodva ... Lehet-e mindegy, hogy alkotó ember lesz belő­lük, vagy megnyomorított ál­dozat? összekapaszkodó fiatal fiúk, lányok ezen az estén nem diszkózenét hallgattak — ha­nem Bacsa Ferenc politikai dalaira tapsoltak, miközben egyre gyűltek az aláírások az íveken, megannyi megerősíté­se a gondolkodó ember kíván­ságának, követelésének: őriz­zük a békét! Szép volt. Ami­lyen szép esték csak békében lehetnek. K. Zs. Iparosok, kereskedők Majális A KIOSZ monori alapszer­vezete értesíti a hozzá tarto­zó iparosokat, hogy május 31-én, szombaton a pilisi Aranykalász Tsz vadászháza mögötti területen rendezi a hagyományos iparosmajálist, amelyen — most első ízben — a vonzáskörzet magánke­reskedőit is szívesen látják. Sülysápon Gyermeknap Egész napos vidám szórako­zásra invitálják a sülysápi gyerekeket május 30-án a sü- lyi sporttelepre, az 1. számú iskolával szemben. A vidám program mellett könyvárusí­tás is lesz 20 százalékos ked­vezménnyel. Az ünnepség színvonalát emeli majd a kis­dobos- és úttörőavatás. SSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents