Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-28 / 124. szám

A tévedés joga Kisétáltak a húszassal A Mai Magazin májusi szá­mában olvastam, hogy egy korábbi becslés szerint egyes rétegek évente 9-10 mil­liárd forint borravalóval, 5-6 milliárd hálapénzzel, 2-3 mil­liárd csúszópénzzel gazdagod­nak, 10-12 milliárdra rúg a fogyasztók megkárosításából bezsebelt hasznuk. Egy ma­gyar család — az átlagok tör­vényszerűségei szerint — évi három és fél ezer forint bor­ravalót ad, másfélezerrel há­lálkodik, több mint félezret csúsztat a pult alá. és csak­nem három és fél ezer forint­tal megkárosítják. Pincér ismerősöm, amikor a napi, heti, havi borravaló­ként elkönyvelhető jövedelme után érdeklődtem, megfelelő mértéktartással tért ki a vá­laszadás elől. Bizonygattam, hogy nem az adóhatóságot képviselem, s ígértem, őszinte­ségét neve elhallgatásával kö­szönöm meg, így sem kaptam kíváncsiskodásomra feleletet. Látván a probléma iránti ér­zékenységemet, egy játékot ajánlott. — Adjon nekem öt darab húszforintost, és én öt vendégnek egv-egy húszassal többet adok vissza. Üljön le, figyeljen, lesz-e, aki a téve­dést helyesbíti és a többlet­ként kapott húszast számom­ra visszaadja. Tetszett a javaslat. Még ki­kötöttük, hogy csak autós vendégnél áll a játék, mert a gépkocsi elárul valamit tu­lajdonosa anyagi helyzetéről. Üjabb ígéretet vett a játék­mesterré előlépett főúr: — Ét­termünk nevét le nem írhat­ja, az autók rendszámát nyil­vánosságra nem hozhatja. — Kézfogás. Kölcsönös össze- kacsintás. Kezdődhet a játék. Az első fizető társaság négy­tagú. Számlájuk végösszege 540 forint. Ezressel fizetnek. 560-ból kérnek vissza. A plusz húsz forintot megkapják. Fi­gyelem, észrevették-e a több­letet. Nem tudom megállapí­tani. A vendég a pénztárcá­jába teszi a forintokat és társaságával együtt kisétál az étteremből. A másik fizető két fiatal hölgy. Pusztán két kávéjuk és két üdítőjük volt. Százassal fizet a szőke, s ő is megkapja a plusz húszast. Számolja az összeget, egy pil­lanatig mintha gondolkodna, aztán nem szól semmit. Fel­állnak, távoznak. Hatvanon túl van a férfi, harmincon innen a nő. Le­het, hogy apa és leánya, az is lehet, hogy alkalmi társu­lás. Egy délutáni flört. Ko­nyak, kávé, üdítő, kétszemé­lyes fatányéros, palacsinta. Fesztelenül csevegnek, ottho­nosak. A húszast ők is szót­lanul eltették. Már kezdek dühös lenni. Nagyon kívánom, hogy vala­ki visszaadja a többletet, de hiába minden. Elvesztettem száz forintot. A pincér nevet­ve ül mellém. — Nos, mennyi lehet ezeknek az uraknak a borravalója? A külső szem­lélők csak azt látják, amikor mi kapunk, mert ugye, a ma­gyar ember a zsebébe nyúl. De az is előfordul, hogy a zsebébe süllyeszti, ami nem illeti meg. Ha én borravalót kapok, azt a szolgálatomért kapom, az udvarias mosolyo­mért, az előzékenységemért, a gyorsaságomért. Ezért érzem jogosnak. Én soha nem kérek. Mindig kérés nélkül kapok. Most láthatta, néha rá is fize­tek. Nem nagy dolog húsz forintot tévedni. Észre sem veszi az ember. E bben bízom én is, hogy akik pluszként kapták a húszast, talán nem is vették észre. Mert ha észrevették, 's úgy tették zsebre, akkor ez a játék nagyon szomorú ered­ménnyel zárult. De miért fel­tételeznénk embertársainkról a rosszat, miért ne hagyhat­nánk meg számukra a tévedés jogát? F. M. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1986. MÁJUS 28. SZERDA Szociálpolitika, rehabilitáció Megkeresik a rászoruló időseket A városi szakmaközi bizott­ság szociálpolitikai munkabi­zottsága legutóbbi ülésén meg­hallgatta a rehabilitációs bi­zottság tájékoztatóját, tárgyalt az öregek napközi otthonának helyzetéről és az egészségügyi felvilágosító munka javításá­nak lehetőségeiről. A megbe­szélésekről Szabóné dr. Willin Erzsébettől, az szkb titkárától kértünk információt. Foglalkoztató Sok olyan ember él a város­ban, akik nem kaphatnak rokkantnyugdíjat, mivel csak ötven százalékban csokiként munkaképességűek. Rendkívül nehéz dolog számukra mun­kahelyet találni, megfelelően elhelyezkedni. Problémájukat az sem oldja meg, hogy egy év után ilyen esetben ,járadé­kot kapnak, hiszen áz élet- fenntartáshoz elég kevés ez az összeg. Ugyanakkor ők még éreznek magukban erőt, szük­ségük van a munkára, az el­foglaltságra. Ebben sokat se­gíthetnének a környék intéz­ményei, vállalatai, ha telefon­központosnak, különböző ‘iro­dai munkára alkalmaznák őket. Sajnos, többségük alacsony Egészségnevelési konferencia A család hatása tükröződik A kocsi, a törülköző díszítésül szolgál Budapest, Pécs, Szentendre és Sopron után a héten a szegediek adnak otthont az országos egészségnevelési tu­dományos konferenciának. Május 28. és 30. között itt ta­lálkoznak tizennegyedik alka­lommal az egészségügyi szak­emberek. A szervezők között van a Magyar Társadalom­orvostudományi Társaság Egészségnevelési Szövetsége, az OTKI Egészségügyi Főis­kolai Kar Pedagógiai Intéze­te, az Országos Egészségneve­lési Intézet, valamint a Csongrád Megyei Tanács V. B. és a Csongrád Megyei Köjál. A tanácskozás témája: Társadalom — ifjúság — egészség, A megnyitóbeszé­det dr. Hutás Imre egészség- ügyi államtitkártól hallhatják a résztvevők. Az ország minden részé­ből érkező előadók a család hatásáról, az életmód kialakí­tásáról beszélnek többek kö­zött. A meghívottak kiválo­gatása egy fél évvel ezelőtt indított pályázat kiírása után történt. Pályázhattak orvosok és nagy gyakorlattal rendel­kező, egészségügyet érintő té­AZ MN HÍRADÓ TECHNIKAI ÜZEM FELVESZ megbízható villamos- és gépészmérnököt fejlesztőnek és szerkesztőnek, valamint elektronikai műszerészt, mechanikai műszerészt, lakatost, géptávíró-mű szerészt, karosszérialakatost, C járműkategóriára érvényes jogosítványt szerzett autószerelőt, segédmunkást. Jelentkezni lehet az özem személy- és munkaügyi osztálya vezetőjénél, cím: Gödöllő, Dózsa György út 63/A. mákkal foglalkozó szakembe­rek. Pest megyéből kevés fő­iskolai dolgozatot fogadtak el, más területről egyedül Mé­száros Istvánnénak, a Gödöl­lői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola és a 202. Ipari Szakmunkás- képző Intézet és Szakközép- iskola ifjúsági védőnőjének felmérését, melynek címe: A család egészségkultúrájának vizsgálata ifjúsági védőnői körzetekben. Tőle érdeklőd­tünk, miről tartja előadását a Tisza Szálló tükörtermében. — Százkilencvenöt család­nál tettem látogatást, közvé­lemény-kutatást tartottam, megfigyeléseket végeztem. Ezek kapcsán érdekes statisz­tikai adatokhoz jutottam a gimnáziumi és szakmunkásta­nulók szüleivel folytatott be­szélgetések alatt. A szellemi, fizikai és egyéb foglalkozású felnőttektől kapott válaszokat analizálva egyértelművé vált az egészségkultúra köztudat­ba juttatásának jelentősége. Bár 1974 óta működnek a család- és nővédelmi tanács­adók, még mindig nagyon sok az ilyen irányú tenni­valónk. Ezért is született meg a Minisztertanács határozata, mely szerint az iskolákban tantárgyként be kell vezetni a családi életre nevelést. — Jártam Mogyoródon. Er­dőkertesen, Veresegyházon, Szadán, Galgamácsán és Gö­döllőn. Megállapíthattam, hogy az egészségnevelés sa­játosságai másképp tükröződ­nek a 14—18 éves vidéki és városi fiatalság körében. A generációs együttélésben akarva-akaratlanul pozitív vagy negatív részesei az egészségügyi kultúra közvetí­tésének a családok. Ahol az irányító hierarchiában a leg­képzettebb családtag áll, ott állandó fejlődés mutatkozik a család értékrendjében. — Faluhelyen a generációs kapcsolatok jobban jellem­zőek, minimum a nagymama, de sok helyen a dédi is megtalálható. Itt még most is a hagyományok dominál­nak. Tapasztalhattam, hiába vannak a hatalmas házak, tíz százalékban nem használ­nak, csak egy szobát. Kis zu gokban, külön konyhában él­nek, amit azért is toldanak az épülethez, hogy a nagy házban a bútort, a hímzett függönyt, térítőt óvják. Sok szülő a XX. században sem a derűs, meleg otthon kialakí tására törekszik, hanem ere­jüket végsőkig feszítve a kapu előtt álló drága gépko­csik és más anyagi javak megszerzésére f—sérlik el. így akarnak bizonyítani a helyi közvélemény előtt. — Városban az ilyen együttélés ritka, pont a la kásviszonyok miatt. A gyere­kek inkább magukra vannak hagyva, ezért a szerzett kul­túra érvényesül. Felmérése­met a szülők információi és az elém tárulkozó kép alap­ján készítettem. Az étkezési szokások, a kitett — és lát­hatóan (!) használt — törül közök, a vásárolt fogkrém, m' d, mind támpontot adtak Arra gondoltam, hogy egy jó tanuló, jó magaviseletű gye­rekhez hozzátartozik a rend­szeres tisztálkodás is, de ez nem mindig van így. Ahol két gimnazista lány van í családban, ott már megszo kott, elfogadott a mindennapi mosdás, fogmosás. A vizsgált nyolcvannyolc fizikai család­ból 56-nál, a nyolcvankét szelleminél 78-nál ez a gyer­meknevelés velejárója. — Egyetlen kérdésben ala­kult ki vita, az egészségügyi kultúra elsajátíttatása kinek a feladata. Akadt, aki az is­kolára, a munkahelyre sza­vazott, volt olyan is, aki a sajtóra hárította. Nagyon ke­vesen vállalták, igen, ez az én dolgom. Pedig ebben is a szülő—gyermek kapcsolat a meghatározó. Felméréseim to­vább folytatódnak, hiszen fo­lyamatában vizsgálva a csa­ládokat, több ismeret szerzé­sére nyílik lehetőségem a városban és vonzáskörzeté­ben. B. E. iskolai végzettséggel rendelke­zik, így egy tanácsi szociális foglalkoztató létrehozása lenne legmegfelelőbb. Terveznek is egy ilyen létesítményt a városban, de anyagi eszközök hiányában kialakítására a je­lenlegi ötéves tervben nem kerülhet sor. Pedig nemcsak a csökkent munkaképességűek, hanem a mozgássérültek, ala­csony nyugdíjasok részére is munkaalkalmat, társaságot je­lent majd elkészülte után. Szükségesnek tartja a szak­maközi bizottság egy felmérés készítését, mennyire valóságos igény Gödöllőn egy újabb öre­gek napközi otthonának a lé­tesítése. A rászoruló idős em­berek felkutatását területi munkamegosztásban a Haza­fias Népfronttal és a Vöröske­reszttel közösen végzik. Most az otthonban havi hatszázki- lencven forintért emberi kö­rülmények között háromszori étkezést kapnak, egész napra van elfoglaltságuk. A környe­zet szemléletén azonban sür­gősen változtatni kellene, so­kan megszólják azokat, akik idejárnak, megy a szegényház­ba. Akad olyan az elesettek, elhagyatottak között, aki ezt a csekély térítési díjat sem tudja fizetni, a gyerekeitől resteili kérni. A városban működő három — erdész, pedagógus és vá­rosi — nyugdijasklub tevé­keny közreműködésére az elő­ítéletek eloszlatásában bizton számíthat az szkb, de az üze­mek is hatást gyakorolhatná­nak, ha a nyugdíjba vonulók­kal ismertetnék lehetőségeiket, megbarátkoztatnák őket a napközi otthon gondolatával. Felvilágosítás Az egészségnevelés témájá­ban is a szemlélettel vannak gondok. A munkaidőalap védelme nem teszi lehetővé, hogy munkaidőben végezzenek felvilágosítást az egészség- ügyi felelősök, ezért na­gyon nehezen és csak gyé­ren cselekedhetnek, sok eset­ben válik lehetetlenné munká­juk. Ezen az értekezleten egy javaslat hangzott el, melyhez júniusban az szb-titkárok is hozzászólnak tanácskozásukon. Eszerint havonta egy alkalom­mal félórás előadást, filmvetí­tést tartanának a dolgozóknak a felkészült előadók. Ezzel ta Ián a termelést sem hátrál tatnak, és a vállalat is jól járna a képzett egészségügyi alkalmazottakkal. A Köjál, költségvetésének bővítésével jobban tudná tá­mogatni ezt a mozgalmat, szí vesen vennék azonban, ha az intézmények felajánlanák célra elfekvő dia- és írásvetí­tőiket. Az egészségügyi felvi­lágosítás ezzel hatékonyabbá válna, a felelősök is éreznék, érdemes vele foglalkozni. Az egyéb napirendi pontok között szerepelt az szkb nyug­díjemelési kérelmeket elbíráló feladata. A környezettanulmá­nyok után készített vélerné nyék hatására több esetben sikerült elérniük, hogy a kis nyugdijakat két-háromszáz forinttal felemelték. Az Ag- ronovo kezdeményezésére egy hordozható kolkoszkóp vásár­lását tűzte célul a bizottság a kerepestarcsai kórház részére. Ezzel lehetővé tennék nagyobb üzemekbe a kiszállást, ami gyorsítaná, alaposabbá tenné a rákszűrést. A 80—100 ezer forint értékű műszer beszer­zéséhez az Agronovo tízezer forinttal járul hozzá. Hazavihetik Azt már csak halkan meri mondani az szkb titkára, el kelne a városban is a folya­matos rákszűrés, az orvosok vállalnák, de nincs megfelelő helyiség. A detoxikáló állomás is remény, ezért az utcán ran­dalírozó, verekedő részegeket — a család örömére — egy­előre csak hazavihetik a rend­őrök. Báskai Erzsébet Hagyományélesztés a művésztelepen Régi gödöllői hagyományo- ■ kát kívánnak megidézni, a szecessziós művésztelep éle­tét. Tíz napra rekonstruálják azt a sajátos életformát, amelyben az egykori gödöllői kolónia tagjai éltek. Ezen­közben a városban élő alko­tók ismertetik meg a tábor la­kóival azokat a művészeti ágakat, amelyek otthonosak voltak a művésztelepen. Há­rom ésoportba várják az ér­deklődőket. A szövőiskolai az anyagfestés, szőnyegterve­zés, szövés, bőrmunkák, já­tékkészítés gödöllői hagyomá­nyait idézik föl. A következő társaság a szecessziós fes­tészet, grafika és könyvil­lusztrálás, a harmadik a szá­zadforduló irodalmát, szín­házi életét. A helytörténeti gyűjtemény, a városi könyv­tár és a Népművelők Egyesü­lete megyei szervezete által kezdeményezett táborba a részvételi díj 1500 forint. Je­lentkezni május 31-ig lehet a könyvtárban. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Szakmai nap: Demokrácia és kultúr«» Beszélgetés Hidy Péterrel, áz Országos Közmű­velődési Központ Művelődés­kutató Intézete igazgatóhelyet­tesével, 10 órakor. Gyermekfilmhét, 101 kisku­tya, színes amerikai rajzfilm, 15 órakor. A hónap gödöllői műtár­gya: Gödöllői térkép 1850-ből, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamaraki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: Kortárs képzőművészeti gyűjtemény, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, múzeum: Nagytarcsa 1986, időszaki fotókiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóterem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Minden fronton siker A legutóbbi tudósításban félreérthetően tájékoztattuk olvasóinkat a tavaszi idény­zárásról. Az évad sűrítésének okából a tavaszi utolsó fel­vonás volt a legutóbbi kettős forduló, az őszről előrehozott mérkőzések azonban még hát­ravannak. Valójában most van vége a sorsolás szerinti tavasz­nak. mind a nőknél, mind a férfiaknál. A nők hazai pályán fogad­ták a sereghajtó Érd csapa­tát. Az ifjúságiak 20-6-ra, a felnőttek 41-7-re győztek a gyenge játékerőt képviselő vendégek ellen. A férfiak a szintén kiesésre álló Nagymarossal játszottak idegenben. A sok újonccal fel­álló ifisták biztosan szereztek meg a két pontot, a felnőttek pedig pillanatnyi esélyt sem adtak. Nagymaros—GSC 13-31 (5-6) GSC': Imre — Szabó A. (1), Horváth (5), Szlifka (5), Lfr- bán (7), Szabados (5), Hajdú (7). Csere: Csikós — Mezei (1), Bátori. Az ifisták legjobbjaival meg­erősített felnőttgárda negyed­óra alatt dűlőre vitte a mér­Kevesebb lesz a meggy Elültették a paradicsomot Kimondani is sok, öt és fél millió paradicsompalántát ne­veltek a Túrái Galgamenti Magyar—Kubai Barátság Ter­melőszövetkezet fóliasátraiban. A saját célra termesztett öt­milliót már kiültették, és a hatvanhektáros táblán a szá­raz idő ellenére szépen beáll­tak a növények. A félmilliós maradékot értékesíteni kíván­ják, a Soroksári Paradicsom­termelési Rendszernek, mely­nek ők is tagjai, ajánlották fel megvételre. Az uborkával már nem volt ilyen szerencséjük. Mint De­rne György kertészeti főága- zatvezető elmondta, a húsz hektáron vetett magnak csak a hetven százaléka kelt ki. Ezért, hogy megfelelő termést érje­nek el, teljesíteni tudják a szerződéseket, >. locsolják az uborkát. Szépen haladnak az összesen hetvenhektáros sárga­répa és petrezselyem kapálá­sával is a gazdaságban. A gyümölcsöskertek a tavaszi metszés, permetezés után a szokásosnál csendesebbek. A fák az elvirágzás utáni tisztu­lási állapotban vannak. A becslés szerint kevés meggy várható, a régi telepítésű al­másban a terméskilátás köze­pes, az újban pedig igencsak gyengének mondható. Az okok visszavezethetők a téli fagy­kárra, de a szakemberek sze­rint a növények saját termés­szabályozó képességére is. kőzést, addigra 6 gólos előny­re tettek szert. Főleg Hajdú, Horváth és Urbán jeleskedett a gólszerzésben. A félidő vé­gére előnyük tovább nőtt, ami Imre kapus nagyszerű védé­seinek is köszönhető. Fölé­nyünkre jellemző a 30 perc alatt kapott öt gól is. A második . játékrészben csak annyiban változott a já­ték képe, hogy a mieink ren­geteg biztos helyzetet elhibáz­tak, s valamelyest szaporod­tak a kapott gólok. A jó vé­dekezésből indított ellenakció többsége azonban góllal feje­ződött be. Jó: Imre — Hajdú (a me­zőny legjobbja), Urbán, Sza­bados. Nagymaros ifi—GSC ifi 16-27 (8-12) GSC: Morvái — Tóth (1), Váradi (3). Kovács (3), Szed- mák, Szekeres (10), Rusai (9). Csere: Dóka, Csenteri (1). A teljesen átszervezett, újoncokkal teletűzdelt ifjúsági csapatunk végig kezében tar­totta a kezdeményezést. Az eddig állandó csapattagoknak számító Rusai és Szekeres ve­zérletével pillanatnyi kétség sem fért a győzelmükhöz. A második félidőben végre Kovács is tudásához méltóan játszott. Ez és a két vezér- egyéniség eredményessége já­rult hozzá leginkább a nagy gólkülönbségű győzelmünkhöz. Az első alkalommal élesben játszók helytálltak, ami leg­inkább Váradira, Szedmákra, Dókára és Tóth Lászlóra vo­natkozik. Kiemelkedően ját­szottak: Morvái, Szekeres, Hú­sai. M. G. Mozi A király, akinek nem volt szive. Színes, magyarul be­szélő mesefilm. Csak 4 óra­kor! Nincs kettő négy nélkül. Színes, magyarul beszélő olasz kalandfilm. 6 és 8 órakor! SSSN #133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents