Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-04 / 103. szám

ŐRI úton A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1986. MÁJUS 4., VASÁRNAP Választókerületi fórumok Társadalmi vita a tervekről Ösztönzést adott a falugyűlések sikere A Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács testületé már kfcrábban úgy foglalt állást, hogy a VII. öt­éves tervet választókerületi ta­nácskozásokon és fórumokon kell társadalmi vitára bocsá­tani. A múlit év őszén meg­tartott falugyűlések sikere, lá­togatottsága, a nyílt, őszinte és szókimondó véleménycse­rék azt bizonyították, hogy a körzetközpontban, Monori-er- dőn és Péterin a helybeliek túlnyomó többsége szívügyé­nek tekinti lakóhelye fejlődé­sét, fejlesztését. Ennek visz- szaigazolását várják a tanács vezetői a május 5-e és 15-e között megtartandó választó- kerületi vitáktól is. Elsőként május 5-én, tehát holnap, hétfőn 18 órára Mo- noron, a Táncsics úti iskolá­ba várják a Bolyhos László- né, dr. Kövesi László, Ellen- paeher Lajos, Varga Gyula tanácstagok körzetemen élő helybelieket. A monori-er- deiek egy időben és egy he­lyen, május 6-án 18 órakor az iskola napközi otthonában vitathatják meg a VII. öt­éves terv célkitűzéseit. Május 8-án, 18 órakor Monoron két helyen is szerveznek, válasz­tókerületi tanácskozást. Az állami gazdaság Ady Endre JEGYZET HARCOSTÁRSAK 111 iába is tagadnánk, ne- künk. tollí'orgatóknak sok tekintetben szerencsénk van. Szinte naponta, he­tente adódnak számunkra olyan élmények, találkozá­sok, amiket joggal irigyel­nek a hasonlóképp érdek­lődő, nyitott, ám sokkal - inkább helyhez kötött más ' szakmabeliek. Gyakran a történelmet is utolérhet­jük, s a könyvek lapjai helyett idős emberek sze­méből, gesztusaiból olvas­hatjuk ki a múltunkról szóló igaz meséket. S eszembe jutnak a Sedró néninél Pilisen, vagy a már csak emlékeimben élő kávai Kalocsai Viktor bá­csinál eltöltött délutá­nok,.... A napokban kor- és sorstársaik találkoztak egy­mással és a monori _párt— bizottság vezetőivel. A kör- "zgttaen— harminchárom olyan idős veterán él, aki már a felszabadulás előtt párttag volt, múltja feljo­gosította, hogy felvételt nyerjen a Magyar Ellenál­lók, Antifasiszták Szö­vetségébe, illetve harcos, munkás életével kiérdemel­te a Szocialista Hazáért kitüntetést... Közülük mindössze hár­man hiányoztak a találko­zóról — agg koruk és be­tegségük miatt. A többiek viszont kise.bb-nagyobb pa­naszaikat leküzdve olyan türelemmel, érdeklődéssel hallgatták dr. Szászik Ká­roly első titkár tájékozta­tóját a térség gazdasági, politikai helyzetéről, jövő­jéről, hogy szinte észre sem vették az idő múlását. Kérdéseik, hozzászólá­saik — gyakran kritikusan — igazolták, hogy az átlag­nál is tájékozottabbak a napi dolgokban, elfogulat­lanul — néha aggódva — szemlélik a változásokat, ugyanakkor pontosan felis­merik az egyes jelenségek hatásait. Szó esett a hosszú dél­utáni beszélgetésen a de­mokrácia kiteljesedéséről, a felelősség kérdéséről, a gyermekek és a fiatalok helyzetéről, az időnként és helyenként tapasztalható korrupcióról, a munkafe­gyelemről, a párt tekinté­lyéről, az árak és jövedel­mek alakulásáról, az egy­re nagyobb mértékű italo­zásról, éppúgy, mint a kül­földi hitelek sorsáról. El­határozták, jövőre ismét egybegyűlnek, sőt javasol­ták egy megyei veteránta­lálkozó megrendezését is. *1' alán nem is látványo- san, de így is össze­forr a múlt, a jelen, s a jövő. Vereszki János úti központjába a Kocsis Jó­zsef, Tönköl Kóbertné, Lus­ták Sándorné, Varga Pál, Rizmajer Lászlóné, Szabó Ágnes és Jávorszki Attila körzetében élő állampolgáro­kat várják. A tanácsiházán ta­lálkoznak dr. Tatár Klára, Buriné Papp Irén és Oláh Gyula választói. Az Ady úti általános isko­lában május 9-én 18 órakor Vedres Lászlóné, K. Nagy György, Brachna Gáborné, dr. Vecserek Lajos, Székely Bertalanná és Szabó István- né tanácstagok körzetében élő .monoriak cserélhetik ki véle­ményüket a következő terv­időszakra vonatkozó elképze­lésekről. Május 12-én 18 óra­kor a Munkásőr úti általános iskolában Burján István, De­meter Csaba, Bicskei József, Kozák Endre, Vitéz Károlyné és Csuka Róbertné választói számára rendeznek vitafóru­mot. Ugyanezen a napon, te­hát hétfőn este 6 órakor a Péteriek a helyi művelődési házban találkoznak. Ugyan­csak két helyen lesz tanács­kozás május 13-án, 18 órától. A Munkásőr úti iskolába vár­ják Czellaő Andrásáé, Hor­váth Ferenc, Gonda Jánosné választóit, a Kossuth iskolá­ba pedig a Rágyánszky Pál, László István és Tóth János tanácstagok körzetében élő monoriakat. Május 14-én, szerdán 18 órakor szintén két helyen lesz vitafórum. A Bajcsy-Zsilinsz- ky úti napközi otthonban Szirtes Istvánné, dr. Sándorfi László, Radnics Ágnes és Horváth László választói, a Katona József úti óvodában Kollár Istvánné, Naszvadi Sándorné, Újvárosi Zsoltné és Szűcs Géza tanácstagok vá­lasztói találkoznak. Az utolsó választókerületi tanácskozást május 15-én 18 órakor a Dó­zsa György úti kisiskolában tartják, ahová a dr. Szászik Károly, Erdősi Nándor és Somlyai Gábor tanácstagok körzetében élő monoriakat várják. A tanács vezetői remélik, hogy valamennyi helyszínen minél nagyobb számban és aktívan vesznek részt a VII. ötéves terv társadalmi vitá­jában a helybeliek. Kecskebéka fölmászhat a fűzfára A vadak életének végállomásán Kizárólag feldolgozott termékeket szállítanak A MAVAD az 1970-es évek elején .létesített Vecsésen fel­vásárlótelepet. Akkor az el­sődleges cél a vadásztársasá­gok által főként vasúton kül­dött nagyvadak: őz, vaddisz­nó, szarvas, olykor néhány muflon átvétele volt. Az át­vett vadat kezdetben feldolgo­zatlanul, mélyhűtött állapot­ban küldték a nyugati orszá­gokba, s a szerény kiterjedésű telepen vadfeldolgozásra nem is gondoltak. A vadcsemegét vásárló nyu­gati cégek egyre nagyobb igé­nyekkel, minőségi követelmé­nyekkel léptek fel, s jelentős mértékben szigorodtak a het­venes évek közepétől napjain­kig az élelmiszer-higiéniai kö­vetelmények is. A nemzetközi vadpiacon jelentős konkuren­cia is kialakult. Ahhoz, hogy a MAVAD a piaci versenyben megtarthassa pozícióját, felül kellett vizsgálnia saját tevé­kenységét. A vevők igényeihez alkalmazkodva az úgynevezett szőrében-bőrében export he­lyett egyre nagyobb arányban kezdték feldolgozni a beérke­ző vadakat, amit ráadásul a vevők jobban meg is fizettek. A MAVAD mai fő törekvése is az, hogy a lőttvadak fel­dolgozottsági fokát — termé­szetesen a vevő igényei sze­rint — tovább növeljék, s így tegyenek szert többletbevétel­re. Időközben azonban a konkurencia már itthon is jelentkezett. Jóllehet az új vadexporttársulás megalakulá­sával a magyar vadállomány nem növekedett, a verseny újabb erőfeszítéseket eredmé­nyezhet. Mindenesetre a MA­VAD a konkurencia megjele­nése után is igyekszik NSZK, olasz, osztrák, svéd vásárlói­nak a tőle megszokott minő­séget — ha lehet, még annál is jobbat — produkálni. Szabó Józsefné telepvezető­helyettestől tudom, hogy a vecsési MAVAD-telep szép eredményeket tudhat magáé­nak. Ez a termelési eredmé­nyeken túl elsősorban a telep felszereltségében mutatkozik meg. A vecsési ma Magyaror­szág — sőt Európa — egyik legmodernebb, legjobban gé­pesített telepe. Annak idején, amikor az apróvadnevelő telep FAGVAD hangzatos név alatt különvált a MAVAD-tól, s így a MA­VAD profilja exportorientál­tabb lett, a telep vezetése ap­rólékos munkával, de folya­matosan fejlődve jutott el a mai nemzetközi hírnévig, s általa Vecsés nevét Nyugat- Európa főként a vadexport révén ismerhette meg. Ugyanakkor a FÁGVAD- telep tevékenységét nem kí­sérte szerencse, meg is szűnt. Pedig milyen bizakodva tájé­koztatták a tudósítót elképze­léseikről. Aztán egyszer ismét visszaállt a régi házasság, a szárnyasvadtelep megszűnt, helyén csigafeldolgozó és a folyamatos exporthoz nélkü­lözhetetlen raktározási üzem­egység alakult teljesen önálló vezetéssel. Valódi könnyek és mosolyok A telepvezető-helyettessel végigsétálva a telepen, óriási fejlődésről kaphat információt a tudósító. És nemcsak kívül­ről láthatja! Lapunk is hírt adott az új feldolgozó egység megnyitásáról. Azóta tovább tökéletesedett a technológia, a feldolgozás higiéniája. Űj termékekkel jelent meg a MA VAD az exportpiacon: a légmentesen csomagolt, fel­dolgozott, kis tételű vadhúsok­kal. Az NSZK-ba és a skan­dináv országokba ma már kizárólag feldolgozott termé­ket szállítanak. Elhaladunk a szalag új. 0,1 százalék pontossággal regiszt­ráló precíziós mérlege mel­lett. Megszigorodtak a köve­telmények a töltősúlyok pon­tossága iránt is, ezért az új, korszerű mérlegelőberendé- zés. Kint nyárias meleggel bir­kózik a szél, bent alacsony hőmérsékletre hűtve hatalmas vaddisznók, gusztusos őzek, szarvasok várnak feldolgozás­ra, a Demag-sor húshorgaira akasztva. Látható itt is az, amit a vadászok, szakembe­rek gyakran panaszoltak, hogy a hazai nagyvadállomány szé­pen — olykor néhány helyen, térségben túlzottan is — el­szaporodott, ugyanakkor apró­vadakból, fácánból, de főként nyúlból, fogolyból a vegysze­res és gépesített mezőgazda- sági technológia miatt ugyan­csak megcsappant az állo­mány. Sőt mi több, a nyugati piacon keresett cikknek szá­mító pióca, béka mennyisége is nagyon megcsappant, az utóbbiból az a bizonyos nóta­beli fűzfára „mászott” kecske­béka is védett állat lett, olyan csekély a számuk. — Az őzszezonra és a nö­vekvő csigaszállításokra ké­szülünk. A közelmúltban le­hullott csapadék talán előse­gíti a csigaszezon eredmé­nyességét — mondja a telep­vezető-helyettes. Nem is olyan régen három tucatnál alig több dolgozója volt — lényegesen szerényebb szociális körülmények között — a MAVAD-telepn k. Az 1981-től napjainkig lezajlott technológiai, szervezési fej­lesztések nyomán ma kétszer ennyi embernek ad biztos megélhetést a másfél évtize­de létesült telep. A körülmé­nyek sokat fejlődtek, s ez nemcsak a fekete-fehér öltö­zőrendszerben jut kifejezésre, hanem a munkát könnyítő gé­pesítettségben is. Az udvar takaros, gazdára, odaadó gon­doskodásra vall. s erdei han­gulatot sugall a íaház. A MA VAD brigádjai a te­lepülés 200 éves jubileumára a Kun Béla téri iskolát és óvodát segítették társadalmi munkával. Egy kommunista szombat bevételét a 4. sz. iskolába utalták át. Felaján­lották, hogy a Kun Béla téri iskola kerítését rendbe hoz­zák, s ennek fejében az isko­la úttörői, kisdobosai ünnepi közreműködéssel színesítik a MAVAD dolgozóinak rendez­vényeit. A minap a MAVAD-ot képviselő brigád is részt vett a Vecsés újratelepítése 200. évfordulóján rendezett vetél­kedőn, ahol sok babér ugyan nem termett számukra. Talán tja a kérdések jobban kötőd­tek volna a nagyközség utób­bi négy évtizedéhez, több si­ker kísérte volna szereplésü­ket. De mint minden verseny­ben, itt is kellett győztesnek lenni, s ha a győztes csapat nem is a MAVAD-tól került ki, ők a nemzetközi vadpia­con exportjuk növelésével igyekeznek kárpótolni magu­kat. A népgazdaság is jól jár, ha ez a törekvésük több valu­tát eredményez. Orosz Károly Vecsésen Óvodai beíratás A Vecsési "Nagyközségi' Ta­nácstól kapott értesítés sze­rint a nagyközségben óvodai felvételre május 5-től 9-ig (hétfőtől péntekig) lehet je­lentkezni a lakókörzet szerinti illetékes gyermekintézmények­ben. Körzeti labdarúgó-bajnokság Holtversenyben az élen A bajnokság huszadik for­dulójában a Gyömrő elvesz­tette előnyét, hiszen veresé­get szenvedett Abonyban. Az Úri nyert a Péteri ellen, így újra holtverseny alakult ki az első két helyen. (A mérkőzé­sekről szóló tudósítások anyag­torlódás miatt kerültek mai számunkba.) A tabella 1. Gyömrö 2. Űri 3. Abony 4. Dánszentm. 5. Albertirsa 6. Tápiószőlös 20 14 20 14 20 11 19 11 20 9 19 10 7. Nyáregyháza 20 8 8. Mende 9. Ecser 10. Törtei 11. Maglód 12. Péteri 13. Csévharaszt 14. Ceglédberc. 19 7 20 7 20 20 3 47-14 31 3 49-21 31 3 39-20 28 5 46-24 25 6 35-19 23 7 42-35 22 7 27-28 21 8 42-39 18 9 37-41 18 8 1 11 24-38 17 8 — 12 36 42 16 19 5 2 12 30-40 12 20 3 2 15 25-96 8 20 2 2 16 19-41 6 (Megjegyzés: A Péteri— Dánszentmiklós mérkőzést má­jus 1-jén játszották le. A Tá- piószőlős—Mende mérkőzés eredményét nem kaptuk meg.) Abony—Gyömrő 1-0 (0-0), Abony, 200 néző, vezette: Szu- da. A 1. percben Gulyka lö­vését védte Csató. A 27. perc­ben szöglet után Nagy F. fe­jesét az abonyi kapus tolta kapufára. A visszapattanó labdát kivágták a védők. For­dulás után állandósult az abo­nyi fölény. A 6l- percben Sza­bó lőtt helyzetben mellé, majd a 73. percben Gulyka öt mé­terről százszázalékos helyzet­ben fölé. A 83. percben Ju­hász lépett ki egy labdával és a balösszekötő helyéről a hosszú sarokba bombázott 1-0. A 90. percben Vinczét lökték fel a tizenhatoson belül, de a megítélt 11-est Kiss a kapu­fára lőtte. A mutatott játék alapján az egygólos hazai si­ker megérdemelt. Gól: Juhász. Jók; N. Szabó, Gulyka, Juhász, Retkes, illet­ve: Benkő, Kanyó, Bakos. Ceglédbercel—Nyáregyháza 0-0, Ceglédbercel, 100 néző, vezette: Müller. Közepes szín­vonalú mérkőzésen a vendé­gek több helyzetet dolgoztak ki, ám ezek értékesítése nem sikerült. Az utolsó percben viszont a hazai csatár hibázott el nagy lehetőséget. Csévharaszt—Álbertirsa 4-2 (0-0), Csévharaszt, 300 néző, vezette: Konrád. Helyzetei alapján megérdemelt győzel­met aratott a hazai csapat. Túró és Kukucska (mindkettő Albertirsa) kiállítva. Gól: Forgács, Sándor, Haj­dú, Benkő, illetve Keliger, Os- valda. Jók: Dományi, Varga L„ Forgács, illetve Barcza, Takács. Törtei—Maglód 4-0 (3-0), Törtei, 150 néző, vezette: Má­tyás. A teljesen szétesett Maglód ellen megérdemelt győzelmet aratott a hazai gár­da. Gól: Bálint (2), Szűcs (ll­es). Sebők. Jók: Bálint, Tóth, Király. Dánszentmiklós—Ecser 2-2 (0-0), Dánszentmiklós, 200 né­ző, vezette: Eperjesi. A vala­mivel több vendéghelyzet el­lenére igazságos döntetlen született a találkozón. Az Ecserből Blazsek és Pólyák súlyos sérülést szenvedett. Gól; Kemenczei. Mátékovics, illetve Blazsek, Pribula. Jók: Metz, Földvári, Hajdú. Űri—Péteri 2-1 (2-0). Péte­ri, 150 néző: vezette: Szalai. Jó iramú mérkőzésen szoros, de a játék képe alapján igaz­ságos eredmény született. Kucsera József ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) TÁVOLSÁGI VONAT, ahol elkerülhetetlen az ismerkedés. Az idős férfi kezdi, meglóbál- va kezében a sörösüveget. — Nyugodtan tegye ide mel­lém a bőröndjét, fiatalember, látom, hogy nem fér a cso­magtartóba. Én meg Kőbá­nyán úgyis leszállók, csak azért ültem fel. hogy nyugodt körülmények között megihas- sam még ezt a söröcskét. Nevetünk. Aztán az öreg valóban leszáll, a fiatalember kényelmesebben elhelyezke­dik. nagyot sóhajt és azt mondja: — A söröcskét! Fene az üvegjeikbe. Tudja, miért kel­lett nekem most szabadságot kivennem? Mert amúgy csak hétvégeken járok haza, bent dolgozom Pesten, anyagilag így jobban jövünk ki. két pici gyerekünk van. Tegnap kap­tam a táviratot, hogy kórház­ba kell vinni, a feleségemet, nem lehet már halogatni a műtétet. Az ő szülei már nem élnek, az enyémek meg... al­koholisták. Azért mondóm el, mert nem nekem szégyen ez, hanem nekik. Fél órára sem lehetne rájuk bízni a gyere­keimet. Így aztán, ha valami baj van, kapom a csomagjai­mat, és utazom. Most megint én leszek otthon az anyuka ... ÖTÉVESFORMA srác po- tyogtatja krokodilkönnyeit a monori Ady Endre utcán. Az emberek jönnek-mennek. ha sír, hát sír. nem nagy dolog, ki nem látott még gyereket könnyezni? Egy asszony azon­ban leszáll a kerékpárjáról. — Mi baj van? — Attól félek, hogy nem ta­lálok haza! — bömböli keser­vesen a gyerek. Az asszony megkérdezi, hol lakik, kézen fogja, vezeti, nyugtatja, hogy hiszen csak pár lépésre lakik innen, feles­leges az ijedség ... Aztán megy a dolgára. Hiszen nem történt semmi, azon kívül, hogy egy apró emberkében tu­datosult: ha baj van, többnyi­re akad egy néni __ A vállon táska, a kézben szatyor, a sarkon egy intege­tő gyerek. Kezdődik megint egy nap. a munkahely felé ve­zető úton van még idő össze­terelgetni a gondolatokat: dél­ben ki kell szaladni két kiló krumpliért, az ágynemű beáz­tatva a kádban, el ne felej- tődjön az iskolakönyvekre a csomagolópapír... Megcsikor- dul egy autó — Befelé? — kérdezi a ve­zető. — Igen. — Jöjjön, elviszem. Pedagó­gus vagyok, tudom én. hogy az anyukák sokszor már reg­gel is fáradtak ... AZ ÖVODÁBAN már hétek óla készül az anyák napi ajándék, a titok, amiről persze előre semmit sem szabad tud­ni. Legfeljebb annyit, hogy „anyu. ugye te szereted a vá­zákat?” És az olyan vázát is, ami gyurmával van kidíszít­ve? És azt is, amin olyan fes­tett piros csíkok vannak, és nem fér bele csak két gyöngy­virág ...? S persze készül az óvodában az ünnepi műsor is. ami szin­tén meglepetés, következés­képp: — A verseket majd csak ott mondom el. anyu. de kü­lönben azt ismered. hogy „Édes. kedves nagyanyókám?” És képzeld, hogy amikor az Altatót mondtuk, a Peti vélet­lenül úgy mondta, hogy alszik a bogáron a szakadás... A kicsi tehát „titokban” ké­szül. A nagy pedig lapos pil­lantásokkal felméri a környe­ző orgonabokrokat. AZ ÜNNEPNAPON a lehető legvalódibb minden könny és minden nevetés. K. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents