Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-26 / 122. szám

1986. MÁJUS 26., HÉTFŐ Egy újjáépült művelődési ház köszöntése Népzenei találkozó Táborfalván Szombat este, fél órával a kezdés előtt Táborfalván va­gyunk. Egymás után érkeznek a vendégek a népzenei talál­kozóra. Kiss Károlynak, a művelődési ház nyugdíjas, és Tóth Bertalannak, a jelenlegi igazgatónak akad bőven ten­nivalója, hiszen ők a házigaz­dák. Ráadásul Kiss Károly szervezője is a találkozónak. — Társadalmi munkával építette a falu, bontott anyag­ból ezt a házat — meséli Tóth Bertalan. —, 1958. december 31-én lett kész. A felújítás azonban mindig elmaradt. Vé­gül is életveszélyessé vált a födém, s három esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá az újjá­építéshez, amit az Örkényi Nagyközségi Közös Tanács ön­erőből valósított meg sok tár­sadalmi munkás segítségével. A délelőtti hivatalos megnyi­tón Kéri László, az Örkényi tanács vb-titkára már átadta a házat. Szeretünk énekelni Friss festékillat terjeng mindenfelé. A bejáratnál mo­solygós asszony fogadja az ér­kezőket. — Én nem szerepelek — há­rítja el a kérdést Móricz Bé- láné. — Ám az egyik legjobb társadalmi aktívánk — szól közbe a művelődési ház igaz­gatója. A kislánya, a 17 éves Ildikó pedig C kategóriás ok­tatói engedéllyel rendelkezik. Az egyik asztalnál bordó ruhás nő ül. — Hat éve énekelek a tá­borfalvi kórusban — kezdi Veszteg Józsefné nyugdíjas varrónő. — Nagyon örülök, hogy ennyien eljöttek. A jobb oldali ajtón kis cé­dula. Inárcs—Kakucs. Asszo­nyok öltöznek kékfestő ruhák­ba. Még a levegő is megtelt a készülődés izgalmával. — Ne csodálkozzon — ma­gyarázza Kaldeneczker Mi­hályné eladó —, nagyon ke­vés szereplési lehetőségünk van. Pedig szeretünk énekel­ni! Kisgyereket vezet kézen fog­va Makai Gergeiyné. — A kisebbik lányom — mutatja be. — Egyikünk sem énekel, csak azért jöttünk, mert nagyon szeretjük a nép­zenét. Megérkezett már a bu­gyi népdalkör, és a szarkási iskolások együttese is. Kovács László hangszerkészítő-tanuló, a népművészet ifjú mestere Táborfalváról jár át: ő a ve­zetőjük. Széles skálán Középtájon, külön asztalnál a zsűri foglal helyet: dr. Kál­mán Lajos népzenekutató, Ko­vács Lajos, a Kóta Pest me­gyei titkára és Fehér Anikó, az I. István Gimnázium taná­ra. — Közel húsz év óta ve­szek részt népzenei találkozó­kon, s a jövőt illetően nem vagyok borúlátó — bizonygat­ja Kovács Lajos. — Fejlődik mindaddig, amíg akadnak olyan „megszállottak”, mint Birinyi József, a Kóta hang­szeres bizottságának vezetője. Országosan is kiemelkedő munkát végez, amellett támo­gatja a volt járás területén működő népdalosokat, népze­nészeket. A helyi népzenei élet apostola. A táborfalvaiak a népi hangszerek széles ská­láját tudják megszólaltatni. Az Inárcs—Kakucsról is csak jót mondhatok. Vezetőjük Stégner Éva könyvtáros, B kategóriás engedéllyel rendel­kezik. A bugyi népdalkor pe­dig rangos népzenei találko­zót rendezett az idén Kaszás­áé Márkus Magdolna irányí­tásával. Abba kell hagynunk a be­szélgetést. mert Méhész János, a Dabas Városi Jogú Nagyköz­ségi Tanács párttitkára kö­szöntő szavai következnek. Rajta kívül természetesen megjelentek a környék párt-, állami és társadalmi szerveze­teinek képviselői is, valamint Perjést Barna, a Pest Megyei Tanács művelődési osztályá­nak szakfelügyelője. Kulturális egyesület Jezsek Éva, a Kóta zenei munkatársa, aki itt most mű­sorközlő, örömmel mondja: — Jó a közönség! Azonnal „veszik a lapot”, látszik, hogy a fönt állók és a lent ülök együtt vannak ... A színfalak mögött tudok szót váltani Birinyi Józseffel: — Szeretném még jobban ösz- szekovácsolni az embereket — mondja —, kulturális egyesü­let létrehozását tervezzük. Az ilyen jellegű egyesüléseket nemcsak a SZÖVOSZ, hanem a helyi vezetők is szorgalmaz­zák. Az újjáépített művelődé­si ház olyan atmoszférát su­gároz, hogy ide szívesen jön­nek be az emberek. Igaz, a technikai felszereltség nagyon minimális. Nem készült el az álmennyezet, és visszhangos a terem. A színpad ellenben elnyeli a hangot. Viszont az utánpótlással nincs gondunk. Hajnal István foglalkozik a kezdőkkel, akik nemcsak ci- terán, hanem többféle népi hangszeren tanulnak meg ját­szani. A hangulat a tetőfokra hág. a közönség együtt énekel a szereplőkkel, akiket alig akar­nak leengedni a színpadról. Mikor is vége szakad a tapsviharnak, a műsorközlő bejelenti, hogy a táborfalvai népzenei együttest, a bugyi és a kakucsi népdalkört, vala­mint a táborfalvai Csutorás együttest a zsűri rádiófelvétel­re javasolja. Ver.nes Aranka Ünnepi falugyűlés Pátyon Otthon lenni ebben a világban A Páty első okleveles emlí­tésének hétszázadik évfordu­lója alkalmából rendezett ün­nepségsorozat szombaton foly­tatódott. A népi építészet ha­gyományait is jól őrző, iga­zán szép község föllobogózott utcáin ünneplőbe öltözött öre­gek. fiatalok, gyerekek siettek a művelődési házba, a szép év­forduló tiszteletére összehívott falugyűlésre. A monográfia alapjai A zsúfolásig megtelt szín­házteremben Döme Béla, a községi pártbizottság titkára üdvözölte a megjelenteket, köztük Szemethy Lászlónét, az MSZMP Budaörs Városi Bi­zottságának titkárát, Tóth Miklóst, a megyei pártbizott­ság osztályvezető-helyettesét'. lnzsel Ottót, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának osztályvezetőjét, Fehérváry Jánost, a Budaörs Városi Ta­nács elnökét. Bánáti Gézáné országgyűlési képviselőt és Angeli Arankát, a Budaörs M' dések, gozók. • ilyen a mai magyar társada­lom? Milyen szerepet tölt be a párt? Hogyan valósul meg a politika? Olyan kér- amelyekre választ várnak a dol- illetve szinte mindenkit foglal­koztatnak. Hazánk fejlődésének hét esz­tendejéről van szó. Nagyon nehéz évek­ről. Ugyanis társadalmunk, gazdaságunk sok gonddal küszködik. A nemzetközi helyzet sem kedvező: a világgazdasági válság bennünket is érintett, nem ma­radhatott ki Magyarország sem azok­ból a gondokból, amik jellemzik a mai valóságot. Németh Károlyt, pártunk főtitkárhe­lyettesét is ezek a kérdések foglalkoz­tatták. A Párt, társadalom, politika cí­mű könyvében — amelyet a Kossuth Kiadó gondozott — éppen ezekre a kérdésekre keresi a választ, illetve igyekszik válaszolni rá. Hét esztendőt fog át a könyv. Az összegyűjtött be­szedek és írások sokoldalúan tárgyal­ják a problémákat, elemzik a párt, a társadalom és a politika összefüggéseit, valamint a mai magyar valóságot. A párt második embere higgadtan, na­gyon körültekintően, a párt politiká­jának szellemében, nagy elvi felké­szültséggel vizsgálja a társadalmi, em­beri és politikai viszonyokat, Magyar- ország helyét és szerepét a világban. A kötet első írása egy előadói be­széd, amelyet Németh Károly a Köz­ponti Bizottság 1979. március 28-i ülé­sén mondott el. Szinte minden fontos belpolitikai kérdést érintett. Értékelte az eredményeket, de nem hallgatott a hibákról sem. „Észlelhető, hogy egyes gazdálkodó szervezetek termelési, érté­kesítési' törekvései eltérnek a népgaz­dasági céloktól, a lehetőségeket túlérté­kelik. erőiket meghaladó feladatokra vállalkoznak, vagy felső utasításokra várva elmaradnak a helyi, önállóan is megtehető intézkedések. Még nem elég erőteljes a gazdálkodási tartalékok fel­tárására, takarékosságra való törekvés.” Mintha tegnap hangzottak volna el a szavak, annyira frissek, ismerősek. Vagyis a párt vezetése már abban az időben világosan látta, hogy a gazda­sági élet nem tudja követni a fejlő­dést, nem tud lépést tartani a gazda­sági követelményekkel. Ez a motívum újra és újra visszatér gondolataiban, írásaiban. Türelemmel magyarázza, hogy a gazdaságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése. gazdálkodásunk meg­újítása létkérdés. Mindehhez hozzáte­szi : vajon képesek leszünk-e a magunk elé tűzött célokat elérni olyan viszo­nyok között, amikor előreláthatólag az idei népgazdasági terv előirányzatai Párt, társadalom, politika Németh Károly válogatott beszédei és cikkei fontos területeken nem teljesülnek s a gazdaságfejlesztés külső — világpiaci — körülményei az előttünk álló években sem lesznek számunkra kedvezőbbek. Mindezt 1985. október 10-én, az Ország- gyűlés őszi ülésszakán mondotta. S hoz­zátette, hogy minden rajtunk múlik, mert képesek vagyunk munkánkat a magasabb követelményekhez igazítani. A másik gondolat, ami Németh Ká­rolyt foglalkoztatja a szocialista de­mokrácia. Erről szóló nézetét a Béke és Szocializmus 1979. decemberi szá­mában fejtette ki, de azóta is újra és újra visszatér a témára szinte minden beszédében, cikkében. Az MSZMP ki­javította a korábban elkövetett hibákat, s állandó figyelmet fordít a szövetségi politika helyes megvalósítására — hag- súlyozta, majd arról értekezik, hogy a szocializmus felépítése csak az egész nép műve lehet. Ezért a párt csakis a szocialista demokrácia megvalósításá­val, az egész nép bevonásával irányít­hat, csakis a lenini szövetségi politika alapjain állhat. A pártnak gondoskod­nia kell a társadalomban meglevő kü­lönböző érdekek figyelembevételéről és egyeztetéséről. Pártunk felismerte, hogy a szocialista építésnek ebben a szakaszában léteznek egyéni, csoport- és társadalmi érdekek. Mindezt figye­lembe kell venni. Az érdekek feltárása, egyeztetése társadalmunk demokratiz­musának fontos vonása — szögezi le egyik írásában. Egy későbbi beszédében újra visz- szatér erre a témára. Szinte figyelmez­teti a közvéleményt, a párttagságot, hogy a párt XIII. kongresszusának út­mutatásait akkor követjük helyesen, ha gondot fordítunk, hogy az országban továbbra is jó legyen a politikai lég­kör, egészséges a közszellem. Olyan legyen — teszi hozzá —, amely népün­ket egységbe fogja, jó minőségű mun­kára, alkotásra serkenti. Sok történel­mi leckéből, saját tapasztalatunkból ta­nultuk meg, hogy mint szemünk fé­nyére vigyázzunk arra az egységre, amely pártunkat és népünket a szocia­lista célok jegyében, a kölcsönös biza­lom szellemében összefűzi. S végül ezt a témát úgy zárja le, hogy megerősíti azt a szándékot, hogy a párt a jövőben is a szocialista demokrácia útját járja, folytatja a szövetségi politikát, a nem­zeti egység és összefogás politikáját. A harmadik nagy kérdéscsoport — természetesen más fontos feladatokat is vizsgál —, amellyel bővebben fog­lalkozik, a pártélet, a párt vezetésének, irányításának a feladatával, a társada­lomra, a politikára gyakorolt hatásá­val. A párt szilárdan a marxizmus— leninzmus elveire építi politikáját, egy­ben alkotó módon alkalmazza a szocia­lista építés általános érvényű törvé­nyeit, de figyelembe veszi a testvér­pártok tapasztalatait, s egyben nagy gonddal számol az ország adottságai­val és sajátosságaival is. Sokat foglalkoztatja a pártmunka, a pártegység kérdése. Mostanában — mondja egyik beszédében — egyesek a gondok, feszültségek láttán kétségbe vonják a párt vezető szerepének ér­vényesülését. Ez balga dolog. A párt a legnehezebb időben is képes a vezető szerepre, sőt nélkülözhetetlen az. A párt politikája ugyanis egész népünk javát szolgálja. Szükséges azonban, hogy a tömegek értsék és támogassák ezt a politikát. Ehhez pedig olyan pártmun­kára, munkastílusra van szükség, amely hűen szolgálja a politika megvalósulá­sát. Ezért száműzni kell a pártmun­kából a formális elemeket, igazodni a való élethez. A pártmunka fogyatékos­ságait magunknak kell megszüntet­nünk. Csakis így leszünk képesek a politikát irányítani, ellenőrizni, a folya­matok megvalósulását segíteni. A mai feladatok még jobban megkövetelik, mint bármikor, hogy erősödjön a leg­szélesebb társadalmi összefogás, a kom­munisták és pártonkívüliek együttes gondolkodása és cselekvése. Most min­dennél fontosabb, hogy a tömegek meg­értsék politikánkat, céljainkat, törekvé­seinket — írja egy helyütt. zek a szavak időszerűek. Mint ahogy egyéb gondola­tai, amiket a nők, az ifjú­ság, a béke kérdéseiben ki­fejtett, csakúgy, mint az is, amelyet a Béke és Szocializmus 1985. augusztusi számában leírt. Ez a lenini út, amelyen jár pártunk, s amelyen a jövőben is jár­nunk kell. Ez a párt és a nép közti biza­lomra épül. Ezt a bizalmat a jövőben is meg kell tartanunk, sőt erősíte­nünk, mert csakis így tudjuk tovább­építeni fejlett szocialista társadalmun­kat. Gáli Sándor Városi KISZ-lbizottság titká rát. valamint a környező köz­ségek vezetőit. Döime Béla kö­szöntőjében arról szólt, hogy őrizni kell a múlt és a jelen emlékeit is. hiszen az utób­biak is múlttá válnak. Eat a célt szolgálja most az ünnep ségsorozat, a kiállítások. Hi­szen hagyományt teremtve késztetik majd a ma gyere­keit az emlékek őrzésére, to­vábbi gazdagítására. A bevezetőt követően Balázs Gézáné, a Pest Megyei Ta­nács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Mint hangsú­lyozta, nem szabad eldobni magunktól a nevezetes napok, évfordulók megünneplésében rejlő lehetőségeket, hiszen a múlt értékeléséből, a számve­tésből erőt meríthetünk a hol­nap tetteihez. Méltatta >az al­kalomra megjelentetett. Páty — fejezetek a község történe­téből című kiadvány jelentő­ségét is. Szólt arról a nagy szeretetről. féltő és értő gon­doskodásról, amelynek ered­ményeként a kötet megszüle­tett. s arról az összefogásról és tettekben megnyilvánuló összetartozásról is, amelynek nyomán a könyv elkészült. A szerzőgárda ezzel a munkával megvetette a falu monográfiá­jának alapjait. Megerősítették a község- honismereti, hely- történeti érdeklődését — mint­egy ösztönzést adva az ittla- kók számára a továbbimunkál­kodáshoz. A kiadvány az ösz- szetartozás meglétének, válla­lásának szép példája. Arról az erős közösségi érzésről tanús­kodik, amelynek történeti gyökerei vannak, s amelyeket minden időben ápolni, gon­dozni kell. A szülőföld szeretete Történelmi tények bizonyít­ják, hogy ez a község mindig tudta: az egyes emberre nemcsak a családnak, a kis közösségnek, hanem a falu­nak. a nemzetnek is szüksége van. mert ezáltal vagyunk és ezért élünk. Pátyon századok óta az újra. a haladásra fogé­kony. minden valódi értéket a munkára alapozó, egyénben és közösségben egyszerre gondol­kodó és cselekedni tudó nép élt és él ma is. Olyanok, akik tudják, hogy tisztességes, be­csületes munkával a kitűzött célok elérhetők, és előbb vagy utóbb úrrá lehet lenni a ne­hézségeken. Ezt bizonyítja a felszabadulás óta eltelt négy évtized is, amelynek eredmé­nyeire valamennyien büszkék lehetnek: a javarészt rende­zett faluképre, az egészséges lakásokra, a fejlődő boltháló­zatra. a korszerű iskolára, tornateremre, sportudvarra, a megújuló művelődési házra, a javuló egészségügyi hálózatra. A hetedik ötéves terv fel­adatai között kiemelt helyen szerepel, egyebek között, a fa­lu egészséges ivóvízzel való ellátása, valamint az oktatás korszerűsítésének programja is. Ez utóbbi megköveteli az iskola bővítését, az egyműsza- kos oktatás visszaállítását. A diákok szülőföld szeretetére való nevelésének fontos része a község helytörténetének szervezett oktatása. A falu történetének kutatásával ne­ves néprajztudósok foglalkoz­ták. köztük Ortutay Gyula is, akinek nevét az iskola a jövő év elején föl veheti. A hely- történeti munkának, amely ebben a községben eddig is szép eredményeket mutatott föl. óriási emberformáló, ne­velő. alakító szerepe van. A közösség minden tagját arra ösztönzi, hogy Tamási Áron szavaival élve — akarjon ott­hon lenni ebben a világban, és aki itt él, az legyen valóban otthon ebben a községben, eb­ben a hazában. Ortutay Gyula szobra Az ünnepi beszéd után a helyi MHSZ titkárának, Sárai Szabó Ferencnek, munkájuk elismeréseként díszoklevelet nyújtott át Hausinger Imre, az MHSZ budai körzetének titkára, majd Döme Béla be­jelentette, hogy Szabó And­rásáé pedagógus, helytörténeti gyűjtőmunkája, valamint a helytörténeti kiállítás megren­dezése és a Pátyról szóló könyv megjelentetése érdeké­ben végzett munkája elisme­réseként Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott, amelyet Pusztai Ferenc művelődési mi­niszterhelyettes adott át pén­teken. Ezt követően Fórizs Bertalan, a Hazafias Népfront pátvi bizottságának elnöke méltatta néhány szóval azt a kiállítást, amelyet a művelő­dési házban tekinthetnek meg az érdeklődők. A helyi amatőr képzőművészek tárlatát Ortu­tay Tamás szobrászművész nyitotta meg, aki egyúttal fel­ajánlotta, hogy az édesapja nevét felvevő iskolának elké­szíti Ortutay Gyula szobrát. A délelőtt kabaréműsorral zá­rult. Az események délután MHSZ-bemutatókkal és sport­eseményekkel folytatódtak, amelyekről sportoldalunkon számolunk be. Körmendi Zsuzsa Cím feletti képen: Balázs Gézáné mondott ünnepi beszédet. Mellette balról jobbra: Szemethy Lászlóné, Tóth Miklós, Döme Béla, Bánáti Gézáné és Fehérváry János (Veress Jenő felvétele) tct ------ II E A Mátyás Király Múzeumban Görgey Visegrádon Görgey Artúr Visegrádon címmel kiállítást nyitottak meg tegnap Visegrádon, a Mátyás Király Múzeumban. A tárlatot a Magyar Törté­nelmi Társaság Pest megyei csoportja, a Mátyás Király Múzeum, valamint a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság rendezte. Az eseményen Ko­sári Domokos akadémikus tartott megnyitó előadást, A Görgey-kérdés ötven év múl­va címmel. További két ér­dekes téma taglalására is sor került. Dr. Katona Tamás Görgey és Kossuth viszonyá­ról, dr. Pusztaszeri László pe­dig Áttörés vagy kapituláció címmel Görgey 1849-es kato­nai és politikai alternatívái­ról beszélt. A kiállítás július 27-ig tekinthető meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents