Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

Kiváló minőségben Új diabetikus üdítőital / A nyár közeledését jelzi Ja megnövekedett forgalom ^az Erdei Termékeket Fel- ^ dolgozó és Értékesítő Vál- ^ lalat váci üzemének két út- ^ vonalra nyíló telepén. Az '/ üres tehergépkocsik a Hadi 'í úti nagykapun keresztül ér- J keznek. Színes, piros, sárga ^ rekeszekbe rakott üvegek ^ sokaságát emeli a targonca ^ a járműre. A nagy autók a ^ Sebes Imre utcai kijáraton J indulnak céljuk felé. Nagy a területük. Nemcsak Észak-Pest megyét látják el a kedvelt Canada Dry nevű ital­lal, az ET-ÜD család termé­keivel. Monorra is irányítanak árut és Nógrád megye nyuga­ti részéből, Balassagyarmatról, Salgótarjánból is érkeznek ide rendelések. Budapest részére is töltenek üdítőitalokat a pa­lackokba, de a szállítás, szak­mai nyelven szólva, a „terí­tés” már nem az ő feladatuk. Kovács Judit, a betegsza­badságon levő üzemvezető,„he­lyettese elmondta, hogy két műszakban dolgoznak s máris elérték a maximális mennyisé­get. Ez azt jelenti, hogy a kis­méretű üvegegységekre át­számítva havonta kétmillió darabot forgalmaznak. Az egykori szeszfőzde, majd szik- vízgyár területén négy évvel ezelőtt adták át ezt a korsze­rű üdítőitalt gyártó üzemet a rendeltetésének. Töltő-, záró- és címkézőgépek sora dolgozik a helyiségekben. Ezt egészí­tette ki tavaly egy nagy telje­sítményű, teljesen automata, NSZK-ból érkezett mosógép. Minden nyáron jelentkez­nek egy-egy újabb termékkel. Piackutatás eredménye és a boltvezetők részéről jelentke­ző igény alapján 1986-ban el­kezdik az energiamentes na­rancsszörp készítését. A cím­kére nyomott sárga kör jelzi, hogy cukorbetegek is fogyaszt­hatják a diabetikus italt, A Május 1., a Sebes Imre és az Egyetértés nevet viselő, aranykoszorűs szocialista bri­gádok munkája, a jól szerve­zett műszaki irányítás és a termelés folyamatát érzéke­nyen ellenőrző laboratórium össztevékenysége eredménye­zi. hogy a legnagyobb szintre növelt teljesítmény ellenére nincs panasz a minőségre. Ezt elismerik a hazai viszont­eladók és szerződő partnerük, a kanadai cég is, melynek kép­viselője többször járt Vácott, magyarországi utazásai alkal­mával. Legutóbb 11 féle min­tát ellenőriztek szúrópróbasze­rűen s mindegyik megkapta a kiváló jelzőt. Az egyéni elis­merések sorában pedig idén, a munka ünnepén Fehér Ka­talin lett vállalati kiváló dol­gozó. A 83 dolgozót foglalkoztató üzem tevékenységének befeje­ző szakasza a szállítás. Zömé­ben saját fuvarra! továbbítják a telepről az üvegek sokasá­gát. Az udvaron szemmel lát­hatóan nagy a zsúfoltság. Göngyölegek ezrei tornyosul­nak a magasba, s ha több ko­csi érkezik egy időben, várni kell sorára a Rádi úti bejárat­nál. Végleges megoldást majd az új telephely kijelölése, az üzem áttelepítése hoz. Egye­lőre nincsen arról sem dön­tés, hogy erre ebben az ötéves tervben vagy a következő tervciklusban kerül-e majd sor. Addig a Sebes Imre útra fordulnak ki a tehergépkocsik, színes szállítmányukkal, nö­velve a város egyik legzsúfol­tabb útszakaszának a forgal­mát. Papp Rezső Az első koncert Vasárnap este 6 órakor a zeneiskola nagytermében adja első önálló hangversenyét Bo- gányi Gergely, a zeneiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő osztályá­nak növendéke. Műsorán Bach, Haydn, Cho­pin. Bartók. Kurtág és Liszt művei szerepelnek. Csík István tárlata Kedden, május 27-én este 6 órakor dr. Láncz Sándor mű­vészettörténész nyitja meg a Hincz Gyula állandó gyűjte­ményben (Vác, Lőwy Sándor u. 16.) Csík István Munkácsy- díjas festőművész tárlatát, amely június 29-ig tekinthető meg — hétfő kivételével — naponta délelőtt 10 és délután 18 óra között. Csodafurulya Ma, szombaton délután 5 órakor — a gyermeknap al­kalmából — a Madách Imre Művelődési Központ gyermek­színjátszói bemutatják a Cso­dafurulya című mesejátékot. Az előadást holnap délután 3 órakor Szendehelyen megis­métlik. Olvasóink írják így kell ennek lennie? A tavaszi hadjárat című cikkükben arról írtak, hogy filmesek vették szalagra Vác- nak a 48-as szabadságharc­cal kapcsolatos emlékeit. En­nek során megkeresték Län­derer Lajos sírját is a kö­zépvárosi temetőben. Piron­kodhatunk mi, váciak, hogy olyan elhanyagolt állapotban találták, amilyenben van. Hát ilyennek kell, hogy megismer^ jen bennünket az ország? Szádóczki István Ez nem lehet igaz Az Élmunkás utca 2. számú épületet felújítják, ezért a lakókat a munkálatok idejé­re kiköltöztették. Az egyik lakó nem jön vissza, s ezzel kapcsolatosan az a hír ter­jedt el a környéken, hogy azt a lakást vendéglátó helyi­séggé alakítják át. Ha az épület köré képzeletben hú­zunk egy néhány száz mé­teres kört, nem kevesebb, mint 11, azaz tizenegy ven­déglátó egységet találunk. Mégpedig: a Duna presszót, a Kőkapu borozót, a Marga- retta presszót, a Borkóstolót, a Fehér galambot, a Torony bisztrót, a Bözsi Néni kocs­máját, a Kőkapu éttermet, a Halászkertet, a Rév büfét, és a tanácsház alatti sörbárt. Mi, a környék lakói — már akik nem vagyunk italos em­berek — nagyon nem sze­retnénk, ha számuk mágegy- gyel szaporodna. Gera János Korvin Ottó u. 1. • Jelenleg a város több pont­ján egyidejűleg is vannak ki­állítások, de a számszerűen kielégítő látogatási statisztika mögött valamivel szürkébb a valóság. Hagyományok? Ha erre gondolunk. Fényes Adolf és Vaszary János neve kíván­kozik emítésre. A századelőn Fényes Adolfot foglalkoztatta egy váci művésztelep létreho­zásának gondolata. Vaszary pedig a húszas években a képzőművészeti főiskolai osz­tályának nyári művésztelepeit itt tartotta. Választásukban bi­zonyára közrejátszott a párat­lan gazdag látványú táj is. A felszabadulás után rend­szeresen bemutatták műveiket a városban és környékén élő, alkotó művészek. A csoport megerősödését mutatta, hogy 1967-ben Duna-műhely néven tudatosan szervezett csoportot hoztak létre, s ezen a néven az ország vizuális tudatának ré­szévé váltak. Ekkor még együtt voltak a Duna két partján élő művészek, de öt év után a szentendreiek kiváltak. Akik maradtak, folytatták a kiállí­tásokat, de sajnos lassan ez is csak „névsorolvasássá” érték­telenedett. Miért? Jogos a kér­dés, akik végig vegetálták ezt az időszakot, panaszkodnak, hogy se hivatalos, se a ma­gánérdeklődés nem volt szá­mottevő. A képvásárlások is szinte titokban maradtak, ha intézmény vásárolt is műve­ket, nem tette közzé, kitől mit vett. A végül is 1985 tavaszán bekövetkezett végső kudarc az említetten kívül indokolha­tó talán azzal is, hogy több je­lentős művész elköltözött in­nen. Ez azonban nem magya­rázat akkor, amikor az elszár­mazottak közül is még mindig kitartóan küldtek a közös ki­állításokra, viszont a helyiek közül távol maradottak maga­tartása szándékos tiltakozás volt az elvesztett nívó miatt. A tavaszi kudarc után ősszel a Madách Imre Művelődési Központ kezébe került a fel­adat, visszaszerezni a rangot, komolyítva a találkozók lég­körét. • • • Bakonyvári M. Ágnes mű­vészettörténésznek, aki ez idő tájt már a művelődési köz­pont munkatársa volt,' jutott a feladatból a legnagyobb rész. A tavaly decemberi rendezvé­nyekre biztos sokan emlékez­nek. váci művészeti fesztivál néven igen rangos találkozók­ra, kiállításokra került sor. Vajon mi a titka ennek az élesztcsi „műveletnek”? És ho­gyan képzelik a jövőt, a hét­köznapokat a látványkultúra mai „kóbor lovagjai”? — Első feladat volt a rész­vevők táborát ismét felduz­zasztani. Ennek nagyon prózai módszere volt, sorra kellett venni az országban élő kép­zőművészek névsorát és kivá­lasztani közülük azokat, akik errefelé, a Duna bal partján élnek. Meghívót küldtünk ne­kik, amiben természetesen fel kellett tüntetni a fesztivál leg­apróbb feltételeit, elképzelé­seit. a díjazással együtt. Mind­addig nem voltak díjak, fel kellett hát ajánlani. Elsőnek a művelődési központ tűzött ki díjat, aminek birtokában már bekopogtattam a városi gyárak vezetőihez, és más in­tézmények ajtaján. A vártnál is nagyobb siker volt, ami an­nál hangosabbnak tűnt, ameny- nyire csend volt korábban. Négy gyár. a Forte, a Kötött­árugyár, a DCM és a Vízmű­vek állt mellénk és támoga­tott díjakkal. Rajtuk kívül a városi és megyei tanács és a Művészeti Alap is ajánlott egy- egy díjat. • • • — A nehezén, vagyis a kez­deten túljutva már „csak” meg kellett szervezni a fesztivált. Melyik volt a nehezebb? — A tíznapos rendezvény minden napjára jutott egy ki­állítási megnyitó. A műveknek a rendelkezésre álló ismert ki­állítóhelyiségeken kívül az üzemek is helyet adtak. — Tehát sikeresnek mond­hatjuk ezt a tíz napot, vagy ha pontosabbak akarunk len­ni, határkőnek. Nehéz volt folytatni a hétköznapok sík­ján az újraélesztett művészet- szeretetet, vagy éppen segített az általa keltett hullámokon lovagolni? — Határozott elképzelések­kel lehetett csak folytatni. — Tulajdonképpen kivált­ságos helyzetben van a ház az­zal, hogy van egy művészet- történészük. akire rábízhatták ezt az egész bonyolult rend­szert. — Valóban én szervezem a kiállításokat, a könyvtárga­lériában, a Madách Galériá­ban és az emeleti galériában is. Az összeválogatáskor több szempontot is figyelembe ve­szünk. Először is szeretnénk továbbvinni a város művésze­Tudjunk kiállítást nézni j Ha talán sokan el is felejtették, vagy nem tudták í volna, Vác nemcsak nagynevű képzőművészekkel, de je- J lentös hagyományokkal rendelkezett ebben az évszázad- % ban. Talán az iparosodással arányosan szorult háttérbe í jelentősége, vagy az újabb és újabb nemzedékeknek a % történelmi megpróbáltatások idején és után vált egyre ^ kisebb fontosságúvá? Hullámvölgyeket és csúcsokat is ^ megjárt errefelé a vizuális kultúra ügye. Melyek vol- á tak ezek a változások és hol tartunk most? • O A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM 1986. MÁJUS 24., SZOMBAT Elfogadták a hetedik ötéves tervet lói raügssreialc a kemencelek J Hosszú ideig tarló tervezőmunka ért befejező szaka- $ szához Kemencén, ahol a közös községi tanács tagjai $ megvitatták és elfogadták a VI. ötéves terv végrehajtá- % sát és a település VII. ötéves tervét. A község tanács- ^ termében tartott ülésen Pongrácz János tanácselnök < köszöntötte a résztvevőket, közöttük Lábai Lászlót, az '■ MSZMP Vác Városi Bizottságának titkárát. útfelújítások és -javítások A jóváhagyott napirendek­nek megfelelően a tanácsta­gokhoz előzetesen írásban el­juttatott anyagokhoz, a VI. öt­éves terv végrehajtásához Sza- bóné Egri Teréz vb-titkár fű­zött szóbeli kiegészítést. Az el­múlt öt esztendőben a terve­zett 37 millió forinttal szem­ben 125 millióval gazdagodott Kemence és Bcrnacebaráti. A meghatározott feladatokat a gazdaságossági és takarékos- sági szempontok figyelembe­vételével hajtotta végre a tanács. Úgy, hogy a saját be­vételét időarányosan szedte be és javította az intézmények ki­használtságát. Egészséges ivóvíz A tervidőszak legfontosabb programja volt az egészséges ivóvíz biztosítása mindkét községben. Ezt a célt elsősor­ban a megyei tanács támoga­tásával és társadalmi össze­fogással sikerült elérni. Az in­tézmények többségénél az el­múlt esztendőben vezették be a vizet. A másik nagy ered­ménye a tanácsnak, hogy 1982- ben negyvennégy építési telket alakítpttak ki. Kemencén, amelyeket ivóvízzel, villany- hálózattal és kiépített úttal adtak használatba. A tervidő­szak alatt a községekben az ti hagyományait, ugyanakkor érezni és részt is venni az or­szág képző- és iparművészeti vérkeringésében. A kiállítások témáit a kiállitóhelyiség sajá­tosságai szerint igyekszünk megválasztani, — Milyenek ezek az anya­gok, modernek, hagyományo­sak? Melyiket értékelik job­ban a látogatók? — Sajnos, az új, modern hangvételt nem szeretik. Ha nem felismerhető elemek, te­hát formák, színek alkotják a képet, már idegenkedést vált ki. Pedig ma nem mindenki helyezi el a megszokott mó­don időbe és térbe a monda­nivalóját. A mondanivaló nem az adott korban helyeződik el, hanem esetleg szubjektum, az egyén felől egyenesen vetíti ki az érzéseket a világ egészébe. Ha egy szobor mondjuk Jó­zsef Attilát ábrázolja, azt könnyebben és szívesebben befogadják, mintha mondjuk néhány kavicsból készült kom. pozíciót néznek. — Ezek szerint szakadék van a látogatók és a nem ha­gyományos irányzatok között. Hogyan lehetne ezt áthidalni, meg lehet tanulni kiállítást nézni? — Véleményem szerint igen. Annak, aki maga is akarja Ezért is gondoltunk egy vizuá­lis foglalkoztató létrehozására Már az építészeti tervek is ké­szen vannak, a Hincz-gyűjte- mény épületében lenne helyi­leg. A megfelelő színvonalú látáskultúrát és a művészetek­hez vonzódó igényes szemlé­letet kialakítani úgy lehet, ha a szakmai és a befogadói igé­nyeket közelítjük egymáshoz. Ehhez szükséges, hogy minél jobban megismerje a közön­ség a helyi művészeket és tö­rekvéseiket, személyes talál­kozókon. Talán célszerű len­ne redukálni a kínálat sokszí­nűségét is. Kevesebb, de még alaposabban válogatott és hosszabb ideig nyitva tartó ki­állításokat kell hozni. Dudás tollán mellett összesen négy kilome­ter hosszan építettek újat. Kis­mértékben sikerült javítani az egészségügyi alapellátást is. Megkülönböztetett figyelem­mel gondoskodtak a területen az idős emberekről. Az öre­gek napközi otthona 1981-től hetes intézményként műkö­dik. A tervidőszakban történt meg az általános iskola és az óvoda integrációja. A kezdeti nehézségeket leszámítva az in­tézmények jól dolgoznak" és megfelelően élnek az új hely­zetből adódó kedvezmények­kel. Bernecebarátiban korszerű­sítették az iskola fűtését. Az új vegyes hasznosítású torna­terem pedig az iskolai célokon túl sport- és művelődési ren­dezvényeknek is helyt ad. Kemencén felújították az orvosi rendelőt és több szolgá(- lati lakást. Befejezték a ta­nácsház átalakítását. A tanács gazdálkodási feladatait jól se­gíti az 1983-ban alakult ga- mesz. Jelentős eredménv a két új szolgálati lakás építése, a Kiskunfélegyházi Városi Ta­náccsal közösen épített úttö­rőszállá. Terven felül, a Közép- Dunavidéki Intéző Bizottság támogatásával alakították ki Kemencén a tájházat és a sí­pályát. A tanmedence építésé­be besegített az Országos Test- nevelési és Sporthivatal is. A községek gyarapodásához több százezer forint értékű társa­dalmi munkával járultak hoz­zá a terület gazdasági egysé­gei és az itt élők. Alapellátásra A közös tanács a VII. öt­éves terv területi és település­fejlesztésének feladatait a tár­sadalmi, gazdasági feltételek és a demográfiai változások követelményei szerint állítot­ták össze. Elsősorban azzal kí­vánnak hozzájárulni a népgaz­daság egyensúlyi helyzetének javításához, hogy szervezik a községek kommunális fejlesz­tését, korszerűsítését, a lakos­ság élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását. Az állami támogatás és a helyi bevételek lehetővé teszik a biztonságos tanácsi gazdál­kodást, melynek évenkénti, csaknem tizenhárom százalé­Évről évre egyre szennye- zettebbek közútjaink, s ez kü­lönösen bántó és szemet szúró a legforgalmasabb főútvonala­kon, az autópályákon és az autóutakon. A tapasztalatok szerint az autópályák közül az M7-es a legszennyezettebb, a sorban a következő az M3-as, viszonylag kevesebb a szemét az M5-ösön, a legtisztább au­tópálya az Ml-es. Főleg a nagyvárosok, a te­lepülések közelében, az utak bevezető szakaszain sok a szemét, ugyanis az autósok jó része itt dobja el az útköz­ben felgyülemlett hulladékot, de piszkosak, szemetesek a pihenő- és parkolóhelyek is A teherautók rosszul rögzí­tett, fedetlen, szóródó rako­mánya. vagy a meüékutakró) a főútvonalra felhajtó jár­művek sárfelhordása is jelen­tősen szennyezi az utakat, s kos növekedésével számolnak a korábbi évekhez képest, összesen 86,7 millió forintot költenek a területen az intéz­mények működtetésére és fej­lesztésére. Ez a VI. ötéves tervinél negyvenegy százalék­kal több. A program szerint a tanácsi utak. hidak építésére,. állaguk megóvására csaknem 10 millió forintot költenek. Megteremtik az ivóvíztársulat anyagi fe­dezetét és tervezik a vízbázis bővítését. Nem marad el az iskola és az óvoda bővítése sem. Csaknem 6 millió forint­ból Bernecebarátiban konyhát, Kemencén pedig á fűtést kor­szerűsítik. A letelepedni szándékozó fiataloknak lakásépítési köl­csönt ad a tanács. A tervidő­szakban a székhely községben bővítik az öregek napközi ott­honát és Bernecebarátiban is kialakítják az ÖNO-t. Bevéte­leik növelése érdekében üdü­lőtelkeket értékesítenek. Gcnd és öröm A vitában szót kért Lábai László is. Gratulált az eddig elért eredményekhez, majd arról beszélt, hogy mind a hatodik, mind a hetedik öt­éves tervidőszakban a terüle­ten a reális célok adták és ad­ják meg az alapját a sikeres megvalósításnak. Az, előzetes vita, a tanácsülés egyaránt azt mutatja, hogy ez a reali­tásérzék nem hiányzik a ta­nácstagokból. A feladatokat illetően jól rangosoroltak a községek ve­zetői. Kitért az alapellátás ki­emelkedő jelentőségére, majd rámutatott, hogy e két telepü­lésen egyszerre van jelen ami jó és ami rossz, az öröm és a gond, amelyeket együtt kell látni és értékelni. Surányi János Kisállatok kedvelőinek Holnap, vasárnap délelőtt a kutyák, macskák, aranyhör­csögök, lakásban tartható ma­darak kedvelőinek szerez örö­möt és nem utolsó látnivalót a Madách Imre Művelődési Központ. Reggel 9 órától az előcsarnokban és a szomszé­dos belső kertben mutatják be kedvenceiket gazdáik. A belé­pődíj 4 forint. ráadásul ez a közlekedés biz­tonságát is veszélyezteti. A 300 kilométernyi hazai autópályáról összesen 4000 köbméter, a mintegy 6000 ki­lométernyi úthálózatról pedig 9000 köbméter szemetet szál­lítanak el évente. Ez óriási anyagi ráfordítást, s nem ke­vés élő- és gépi munkát igé­nyel. A nagy erőfeszítések, a rendszeres tisztogatások és a kampányszerű szemétgyűjté­sek ellenére sem változott ed­dig a helyzet: útjaink pisz­kosak. A Magyar Autóklub kezde­ményezésére most olyan ak­ció indul, amely az utak, par­kolóhelyek tisztaságát, s ez­zel egyúttal a közlekedési kul­túra fejlesztését szolgálja. ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) A kampányok ellenére Szennyezettek közútjaink

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents