Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

1986. MÄJUS 24., SZOMBAT 7 EGYÜTT EZ UTAKON AZ ÜTINFORM JELENTI A hét vegén is nagy forgalom várható a Balaton felé, illetve a Balaton melletti utakon. Az M7-es (balatoni) futópályán Martonvásár és Kápolnásnyék között kétirányú a forgalom. A Balaton felé ve­zető autópályán. Ugyancsak a balatoni M7-es autópályán Szabad- battyán térségében a hídépítési munkálatok miatt szintén csak a Balaton felé vezető útpályán halad mindkét irányban a forgalom. A Kápolnásnyék és Martonvásár között levő forgalomelterelés a va­sárnap déli óráktól a következőképpen alakul. A főváros felé ha­ladók a Balaton felé vezető útpálya mindkét forgalmi sávját hasz­nálhatják majd, a Balaton felé igyekvők pedig csak a leállósávon közlekedhetnek. Pénteken 12 órától vasárnap este 8 óráig tart majd az országos motorostalálkozó, amelyet a 4-es számú főút mellett a monori erdő térségében rendeznek (39—45 kilométer szelvények között), ezért a Budapest—szolnoki főúton erős lesz a motorosforgalom. I. VÁCI USTERÁNRUTÓ RALLYE Ma a túraversenyt bonyolítják le az I. váci veteránautó- rallye-n. Az ötven csodaszép masina előbb Szőtlligetről Vác- ra vonul, s már ez a felvonulás is pazarnak ígérkezik. Az­tán pontban 10-kor elrajtol az első régi kocsi, hogy megbir­kózzon a távval és az ügyességi feladatokkal. A start a Váci Autójavító Kisvállalat telepén lesz, a Híradó út 2-ben. A mezőny bebarangolja a Dunakanyar és a Börzsöny útjait és bizonyára sok ember figyelmét felkeltik majd ezek a sokéves autócsodák. Holnap, vasárnap délelőtt kilenctől délig a Konstantin téren megcsodálhatják az érdeklődők a mai rallye résztve­vőit, köztük a képünkön látható 1935-ös Auto-Uniont, ami az osztrák Johann Löffler tulajdona. A Váci Autó SE rendezvényén nemcsak a rallye-n elért eredményeket díjazzák, hanem szépségversenyt is rendeznek — természetesen a járművek számára —, s a legszebben restaurált hazai jármű elnyeri Vác Város Tanácsának ván­dordíját. Találkozunk tehát holnap délelőtt a Konstantin téren! RSB©G© EXPEDÍCIÓ Ma Monoron tartja az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács a fiatalok számára kiírt Robogó Expedíció elnevezésű balesetmegelőzési versenysorozat döntőjét. A megyei vetél­kedők már lezajlottak, beszámoltunk azokról ezeken a ha­sábokon is, s most a Pest megyei válogatott is részt vesz az országos döntőn. Mint dr. Dutka Antaltól, a Pest Megyei Közlekedésbiz­tonsági Tamács főmunkatársától megtudtuk, jól felkészült a szőkébb pátriánkat képviselő csapat és bizonyára nem hoz szégyent fejünkre. Az eredményekről holnapután számolunk be. KÉT GUMIDEFEKT (Barcza Zsolt és Roóz Péter felvétele) Az egyik súlyos balesethez, a másik egy nagy nemzetkö­zi rallye-versenyen az első hely elvesztéséhez vezetett. Az egyiket az M3-as autópályán kapta lencsevégre a fotóriporter, s a Zí 20-89 rendszámú Zsigulin volt, ott erte utol a gumik végzete. Vezetője — talán a túlzottan nagy sebesség miatt — n-em volt képes az úton tartani a jármű­vet, s az elhagyva az autópályát, az út mentén húzódó árok­ba borult. A négy utas és a vezető megsérült. A másikat Bulgáriában, az Aranyhomok Rallye-n fény­képeztük le. Ferjáncz Attiláék Rothmans—Audi Quattrójáról származik. Á defekt után még tizenhat kilométert autózott ezzel a népszerű bajnokpár és minden baj nélkül, ám némi pluszidővel érkeztek a célba, ahol lecserélték az őket cser­benhagyó kereket. Ferjáncz Attila a rosszabb úton is gyorsabban ment-le­vegőtlen Kerekével, mint a Zsiguli vezetője, mégsem került veszélybe, mert tudta, mit kell tenni, hogy kocsiját az úton tarthassa. S olyan sebességet választott, ami még biztonsá­gos volt — számára. Ezt kellene eltanulni a bajnokoktól! NEMCSAK A SZABADSÁG HÍDNÁL G. T. budapesti olvasónk írja, hogy a VII. kerületi Ró­zsák terén is hasonló a helyzet, mint a Szabadság-hídnál. Két-három rendőr áll a téren és megbünteti azokat, akik igaz figyelmetlenül — a Rottenbiller utcáról bekanyarodó trolibusz után odatévednek. Bizonyára van oka — írja levélírónk —, hogy csak a troliknak engedélyezik, hogy erre járjanak, ám szerinte he­lyesebb lenne, ha a rend őrei ott posztolnának, ahol a ka­nyarodást tiltó tábla van és karjelzéssel elterelnék a tilosba bekanyarodni készülőket. Mit tehetünk ehhez hozzá? Csak annyit, hogy egyetér­tünk olvasónkkal... Kellemes hétvéget kíván járművezetőknek és gyalogosok­nak egyaránt: Roóz Péter „Fegyelmi határozat. Az 1985. június 14-en készült jegyzőkönyv, valamint az 1985. február 15-én történt.ellenőrzés tényállásai es az Etikai Tanács, megállapításai alapján — fi­gyelemmel az 1985. június 14-én történt személyes meghallga­táskor elmondottakra is — az 1972. évi egészségügyi tör­vény . . . valamint az orvosi rendtartás . . . egyes szabályai­nak vétkes megszegéséért. . . jogkörömnél fogva szigorú megrovás fegyelmi büntetésben részesítem . . .** Az értesítés címzettje dr.. Kónczül Mihály hévízgyörki körzeti orvos volt, feladója, dr. Molnár István, a gödöllői tanács egészségügyi osztályve­zetője. „Egészségügyi Minisztérium pa­naszirodájának, Budapest. Alulírot tak, iieViZgyörív község lakosságá­nak nevűben kérjük az unok se­gítséget falunk egeszsegügyi ellá­tásának területén kialakult példát­lanul csúfos ügy kivizsgálása miatt . . . Bízunk abban, hogy . . . napvilágra kerül az igazság, mert azt mindenKi érzi, hogy itt egy­előre kitervelt rosszindulatú össze­fonódásról van szó . . . Két éven keresztül folyt a hajsza az ellen a jólelkű, lelkiismeretes körzeti or­vos ellen, aki a falu számara szol­gálati lakást épített, hiszen saját családi házát erre használja, mert a falunak nincs orvosi lakasa . . . Az új orvos szeretett volna jól dol­gozni, de munkatársai az ellensé­gei lettek rövid időn belül . . . Ál­landó feijelentgetesek mentek kü­lönböző helyekre, ennek részletéit a falu nem ismeri, de időnként lehetett hallani, hogy ilyen-olyan orvosi és nem orvosi bizottságok jelentek meg . . Az 1986. március 3-án kelt levelet 48-an írták alá. Elszabadult a pokol Mi is történt? Elüldözték a falu gyógyítóját? Mert a lát­szat ezt mutatja. Nyomozni kezdtünk. Először is megtudtuk, hogy ebben az ügyben hatalmasra duzzadt irathalom gyűlt ösz- sze az egészségügy illetékesei­nél. Tény az is, hogy ez év márciusától dr. Könczöl Mi­hály nem dolgozik Hévízgyör- kön, megpályázott s elnyert egy állást a hatvani kórház bel­gyógyászati osztályán. A helye pedig Hévízgyörkön betöltet­len, egy hagi doktornő helyet­tesíti napi néhány órán át. A falu körzeti orvos nélkül maradt. Harmadszor: az ügy­ben szereplő két egészségügyi szakdolgozó, Miskoff Mihályné orvosírnok és Mrkva András- né körzeti ápolónő a helyén maradt, a hévízgyörki rende­lőben. Jelenleg fejeződött be ellenük a fegyelmi vizsgálat. Negyedszer: az indulatok hul­lámai öntötték el Hévízgyör- köt, másról se beszélnek az emberek, mint erről az ügyről, követelve okkal a probléma gyors megoldását, a felelősök felelősségre vonását. Ám, hogy tisztán láthassuk, mitől is bolydult fel a falu közvéleménye, korábban kell kezdenünk a keresgélést. Eb­ben a gödöllői tanács egész­ségügyi osztályvezetőjének, a körzetközpont főorvosának he­lyettese, dr. Papp Katalin se­gített, elprebocsátva: rendkívül kusza ügyről van szó. Megtudtuk, hogy Könczöl doktor majd két és fél éve, 1984. február 1-én állt munká­ba, amikor elődje nyugdíjba ment. Korábban a Heves me­gyei Boldogon volt körorvos, szívesen fogadták Hévízgyör­kön, hiszen az addig mellette irnokoskodó felesége falubéli. Mire ideköltöztek, készen állt a családi házuk, s elkészült benne egy olyan rendelő, mely alkalmas az akut ellátáson túl­menő — tehát nemcsak ké­szenléti ügyeleti — magánren­delésre is. A felszereltségét megirigyelhetné bármelyik ta­nács. Ám alig néhány nappal a doktor érkezése után elszaba­dult a pokol. Ugyanis jogosan és szakmailag sem indok nél­kül — hiszen bármelyik be­tegnek kínos lehet egy harma­dik személy jelenléte — kite­lepítette a rendelőből a be­tegek közé, a szűkös váróba az orvosírnokot s a körzeti ápolónőt. Erről azonban nem volt közöttük előzetes konzul­táció, megbeszélés. így semmi­képp sem minősíthető bölcs vezetői és emberi lépésnek az intézkedés. A két szakdolgozó munkafeltétele romlott, s ezt, akár az eljárást magát, sérel­mezték is. Hiszen a gyakorlat ott, ahol nincs az írnoknak, a nővérnek külön szobája, az, A falu orvosra vár Mi használ egy beteg ügynek? Jé szándékkal már pontot tehettek volna hogy ha a beteg négyszemközt kíván maradni az orvossal, a doktor egyszerűen megkéri a felesleges harmadikat: fárad­jon ki néhány percre. Színezte az ügyet, hogy a doktor — a két szakdolgozó szerint — már az első napokban hangot adott szándékának: a feleségét sze­retné maga mellé orvosírnok­nak. Kölcsönös bizalmatlanság A hosszú ideje helyben lakó és dolgozó sértettek tettek először panaszt, még 1984 már­ciusában, ennek nyomán a körzetközpont akkori főorvosa elrendelte az eredeti állapot visszaállítását, nemcsak embe­ri okból, hanem szakmaiból is: az iratok ugyanis a váróban, a betegek keze ügyében zárat- lanul maradtak. A nővér s az írnok tehát visszakerült a helyére, ponto­sabban a rendelőből elkerített kuckóba. Ám a sérelem ilye­tén módon való orvoslása nem nyugtatta meg őket, viszonyuk főnökükkel, a doktorral még jobban elmérgesedett. Bejelen­tések sora érkezett a megyei tanács egészségügyi osztályára, az Egészségügyi Minisztérium­ba, sőt az Igazságügyi Minisz­tériumba és az MSZMP KB irodájának is írtak. Az ügy alig egy év alatt messze túl­gyűrűzött a rendelő falain, a pro és kontra panaszosok kö­zött voltak a falubeli lakosok, az egészségügyiek hozzátar­tozói, a tanácstagok is. Sok mindenről szó esett már ek­kor, a bánásmódról, az iratke­zelési fegyelemről, a munka­társi együttműködés hiányá­ról és. szakmai dolgokról, ame­lyek csak a gyógyítóra és munkatársaira tartoznak, va­lamint etikai kifogásokról is. A kölcsönös vádaskodás, s az ügyben kezdődött vizsgálat- sorozat a mai napig is tart. íKözüevetőleg: volt békéltető be­szélgetés 1983. május 30-án, ami­kor mindhárom érdekelt kijelen­tette, hogy megpróbálnak fegyel­mezetten, a jó légkör kialakításá­ra törekedve, egymás munkáját és személyét tiszteletben tartva a község lakói érdekében együtt dolgozni.) Ám a közben megindult vizsgálatok hibákat találtak, s ekkor már folyamatban volt a dr. Könczöl Mihály ellen kezdeményezett fegyelmi el­járás, melynek tárgyalási jegyzőkönyve szerint az orvos elismerte — a főleg adminiszt­ratív — hibákat. Ezekért — mint a fentiekben írtuk — kapott végül is szigorú meg­rovást. Erre az időre beteg lett Könczöl doktor, a nővér s az írnok is. Különböző időkben, de hosszasan gyógykezelték őket az elmúlt két év során. A fegyelmi csak tetézte az in­dulatokat, de azok kitörni nem tudtak egészen ez év január­jáig, amikor a tanácstagok ké­résére a Bag Nagyközségi Kö­zös Tanács Végrehajtó Bizott­sága napirendjére tűzte a hé­vízgyörki egészségügy témáját. Az időközben felépült dr. Könczöl Mihály számolt be a testületnek, sérelmezve az el­lene hozott fegyelmi határo­zatot — mely ellen korábban, betegsége idején még nem fel­lebbezett —, s felemlítve: „A nyugodt légkört — melyre én mindig őszintén törekedtem — is­métlődően és visszatérően meg­zavarták beosztott munkatársaim ellenem tett feljelentései. Az egy­más iránti bizalmatlanság pedig magasfokú és kölcsönös.5* Mindhárman felhősek A végrehajtó bizottság ak­kor januárban határozott: az orvost megerősítette állásában. Ezenkívül így ír a határozat: ,.A szakigazgatási szerv a két kö­zépkádert helyezze át más mun­kahelyre ., .” — A határozat megalapo­zatlan volt, ugyanis nem a vb a két középkáder munkál­tatója. ök ezért óvast jelentet­tek be a Gödöllő Városi Ügyészségen — mondja Tápay Erzsébet, a Bag Nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bi­zottságának titkára. — Az ügyészség állásfoglalása sze­rint az áthelyezésre vonatko­zó passzus végrehajtását fél kellett függesztenünk, s újból vb-elé vittük az ügyet. A második határozat így hangzik: „a hévízgyörki egészségügyben ki­alakult helyzetért mindhárom dol­gozó egyformán felelős. Ennek el­lenére a körzeti orvost megerősí­ti állásában. Javasolja, hogy a végrehajtó bizottság titkára vizs­gálja meg, hogy megteremthetök-e annak a feltételei, . .. Mrkva Andrásné és Miskoff Mihályné szakmai felkészültségének megfe­lelő munkörbe kerüljön áthelye­zésre. Kezdeményezi, a tanács vb- titkára vizsgálja meg, Mrkva Andrásné és Miskoff Mihályné magatartása milyen mértékben hatott közre a kedvezőtlen mun­kahelyi légkör kialakításában, in­dokolt esetben a felelősség súlyá­nak megfelelő elmarasztalásban részesitse.1­A dátum 1986. március 10. S ez nem mellékes. A dok­tor ugyanis erre az időre már búcsút mondott a hévízgyörki betegeinek, a megpályázott hatvani állásban volt március 1-jén. S már március 3-án ma­gánpraxisáért folyamodott a gödöllői városi tanács egész­ségügyi osztályához, ahol a kérését azzal utasították el, hogy Hévízgyörk betegei a hatvani kórház belgyógyásza­ti osztályának — Könczöl dok­tor munkahelyének — ellátá­sába tartoznak és ez összefér­hetetlen. Az orvos fellebbezett, a másodfokú döntést még nem hozták meg. Ezen kívül csak annyi tör­tént, hogy gondoskodtak dr. Könczöl Mihály helyettesítésé­ről, valamint pályázatot hir­dettek megüresedett állásának betöltésére. Már négyen je­lentkeztek. Eddig maga a történet, pon­tosabban a belőle többé-kevés- bé áttekinthető, bizonyítható. De meg kell vallanunk, szá­mos pletyka, gyanúsítás, vád mételyezi még a hangulatot Hévízgyörkön, miközben a fa­lu ott áll gyógyító nélkül, s az emberek felettébb ingerültek. Nem nyilatkozik Beszéltünk volna az érintet­tek mindegyikével. Dr. Könczöl Mihály nem volt hajlandó nyilatkozni. Miskoff Mihályné: „Nem érzem bűnösnek magam. Lehet, hogy nem lett volna sza­bod megsértődnünk, de ilyen ideg­állapotban más sem tett volna másként. Megállás nélkül véde­keztem. Sokszor megalázott, a be­tegek előtt gyakran leteremtett. Tavaly november 6-án fel is jelen­tett a bagi tanácson, 18 vádpont volt, de egyben találtak vétkesnek csupán, egy utcanév elírásában. Nem lettem népszerű ettől az ügy­től. De nem is érdekel a népszerű­ség. Dolgozom. Látja, itt várnak a betegek a telanuszoltásra.’* Mrkva Andrásné körzeti ápolónő most így beszélt: „Soha nem mondta, hogy a mun­kát igy kérem, vagy ügy kérem, hanem mindig azt: a feleségem így szokta, úgy szokta. Mikor a váróban dolgoztunk még, dikta­fonra hívott be olykor. Nem értet­tük, mert rossz volt a hang. Be­jöttünk mind a ketten, azután ki­derült, hogy csak a hetesektől kért csendet a doktor. Sokáig vártam a mindent tisztázó beszélgetésre. Egyszer, egy éve meg is történt. S talán nyugvópontra jutott volna az ügy, ha nem kerül óira a ta­nács vb-ülése elé... Talán!?!” Ellentmondó vélemények Hévízgyörk elöljárója Bazán István iskolaigazgató: „Sajnálom, hogy idáig fajult ez az egész. Elejét kellett volna ven­ni. Nincs olyan eleme, amit ne lehetett volna jó szándékkal meg­oldani.’* Jamrik László, a Bagi Nagy­községi Közös Tanács elnöke: „Voltak, akik már eleve ellen­szenvvel fogadták a doktort, s akadtak sokan pártfogói. Most már a falu is megosztott. Szerintem nem érdemes tovább bogozni a szálakat, el kell vágni a gordiusz, csomót. Egyelőre egy tanácsi szol­gálati lakást alakítunk orvoslakás­sá, s várjuk a jelentkezőket. Pá­lyázó tényleg csak négy akadt, de érdeklődő tíznél is több. Csakhogy zöm — megismerve az előzmé­nyehet — elriad.” Dr. Papp Katalin: „Az egész teljesen értelmetlen, a betegellátás rovására megy. Már rég véget kellett volna vetni az el­lenségeskedésnek. A megoldás az lehet, ha mielőbb új orvost kap a falu.” Bazán Jánosné hévízgyörki nyugdíjas: „Csak a doktor urat várjuk visz- sza. A két növel lesz, ami lesz ... Nem volna ez így, ha a tanács korábban a sarkára áll.. Erdélyi Gáborné hévízgyörki bedolgozó: „A megoldás csak az lehet, ha a két egészségügyi szakdolgozót elküldik, ha a doktort visszahoz­zák; Jó szakember, alaposan meg­vizsgált, kikérdezett mindenkit. Huszonöt percet is eltöltött egy beteggel. Nem olyan ember az, hogy kiabált volna a beosztottai­val, akik meg összenevettek a há­ta mögött. Szerintem elképzelhe­tetlen, hogy ők hárman együtt dolgozzanak. S ha nem Könczöl doktor lesz a körzeti orvos, ra­gaszkodunk ahhoz, hogy magán­praxist kapjon. És ragaszkodunk a falugyűléshez is, ahol tisztázódik minden!** Törvényes, gyors megoldást Az iménti vélemények isme­retében máris nyilvánvalóvá válik néhány lényeges dolog. Elsősorban az: nem tűr ha­lasztást a hévízgyörki egész­ségügyi helyzet megoldása. Eddig sem igen tűrte, így óha­tatlanul felvetődik azok fele­lőssége, akik az orvosnak, a két szakdolgozónak felettesei, munkáltatói voltak, vagy azok ma is, s úgy tűnik, képtelenek érvényre juttatni a falu érde­két és felszított pártoskodás helyett lényeges dolgokkal fog­lalkozni! Hiba volt hagyniuk, hogy a három egészségügyi dolgozó a munkahelyi konflik­tusba bevonja a szélesebb köz­véleményt, a falut. Másodsorban: a megoldás nem lehet törvénytelen. Mint ahogy követelték volna néhá- nyan: a törvényes fegyelmi az előbbivel ellentétben nem füg­gesztette fel a szakdolgozókat. Nem egyeztethető össze a ma érvényes jogszabályokkal az, hogy a falugyűlés válasszon orvost, vagy adjon magán­praxis-engedélyt, az előbbi ugyanis a tanácstestület kine­vezési jogköre, az utóbbi a szakmai vezetésé (ahol most tart az ügy, másodfokon a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztályáé). Harmadsorban: Ennek az ügynek a rendezéséhez nyu­galom, objektív mérlegelés, jó­szándék kell. Ügy hisszük, va­lóban kései már bogozgatni a gombolyagból itt-ott kilógó szálvégeket. Az illetékeseknek a most már szélsőséges hangu­latban kell megtalálniuk a mindenki számára megnyugta­tó és — nem utolsósorban — gyors megoldást. Jó lenne — ha lehetne — tiszta lappal in­dulni, három új egészségügyi dolgozóval. Ám ez csak egy a lehetőségek közül. A tanácsülés nem választott orvost, s még nem döntöttek a megyei taná­cson arról, kapjon-e dr. Kön­czöl Mihály engedélyt a ma­gángyakorlatra. Erről a véle­ményünk az, hogy bár a ma­gánpraxis mellett szól Könczöl doktor nagy népszerűsége, ha nem pályázza meg, s nyeri el ő a hévízgyörki körzeti orvosi állást, akkor később magán- gyakorlata újabb — immár orvos és orvos közötti — konf­liktusra adna módot. Akármi is lesz végül a dön­tés, egy bizonyos: a falugyű­lés nem maradhat el, ott kell tájékoztatni az embereket. Hi­szen a hévízgyörkieken múlik majd: orvos, ápolónő és ír­nok egyaránt közmegelégedés­re dolgozhasson az itt élők testi-lelki egészségéért. Vasvári G. Pál

Next

/
Thumbnails
Contents