Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-23 / 120. szám
Mw « MH. 1(7 1986. MÁJUS 23., PÉNTEK Képviselők a gyógyszeriparról Egy sikerágazat jövője Egyetlen területen sincs idő tétovázásra Az Országgyűlés ipari bi zottsága munkaprogramjába iktatta, hogy folyamatosan foglalkozik az iparfejlődés kulcskérdéseivel, behatóan tanulmányozza az úgynevezett válságágazatok és a húzóágazatok helyzetét, jövőjét. E törekvés jegyében a csütörtöki ülésen az egyik „sikerágazatnak” tekinthető vegyipar, ezen belül kiemelten a gyógyszeripar fejlesztési terveivel foglalkoztak a képviselők. Tanácskozásukat a Kőbányai Gyógyszerárugyár Farmakológiái Kutató Központjában tartották. Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes az ülésen a vegyipar—gyógyszeripar VII. ötéves tervi feladatait vázolva, fő törekvésként jelölte meg a műszaki fejlesztés javítását. Szólt arról, hogy még mindig jelentős — tavaly például 1 milliárd dollárnál nagyobb értékű volt — a vegyianyagimport, amelynek akárcsak egy részét is hazai termékkel helyettesítve, tekintélyes összegű devizát takaríthatnánk meg. A képviselőknek megküldött munkaanyagban az Ipari Minisztérium úgy értékelte a vegyipar VI. ötéves tervi teljesítményét, hogy az az ipari átlagot meghaladó mértékben fejlődött és kiemelkedő szerepet játszott a népgazdaság fizetési mérlegének javításában. A gyógyszeripar a hatékony iparágak közé tartozik; termékei általában nagy- értékűek, gyártásuk anyag- és energiaigénye viszonylag csekély, sok szellemi munkát tartalmaznak, ezért fejlesztésük egybeesik iparpolitikai Céljainkkal. A napirend kapcsán a vitában Juratovics Aladár (Csongrád m.) ráirányította a figyelmet a takarmányok, tápszerek, növényvédő szerek gyártmányfejlesztésének fontosságára. WeiszböcJc Rezsö- né (Győr-Sopron m.) említette, hogy olykor hiányzik az ampulla, az üveg csomagolóeszköz, a tubus. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m.), Pesta László (országos lista), továbbá Bihari István, a Chi- noin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt. vezérigazgatója, dr. Harangi György, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője és dr. Láng Tibor, a Gyógyszerkutató Intézet igazgatója is felszólalt a véleménycserében. Dudla József (Borsod m.) a bizottság titkára összefoglalójában egyebek között hangsúlyozta: a gyógyszer- ipar jelene, jövője egyszerre és egyforma súllyal gazdasági és fontos társadalompolitikai, egészségügyi kérdés. Az Országgyűlés illetékes szak- bizottságában dolgozó képviselők nagyra értékelik e szakágazatban létrejött szellemi kapacitást, annak teljesítőképességét és hatékony működtetését. A bizottság ezért is javasolja — iparpolitikai céljainkkal egybevágóan —, hogy minden lehetséges eszközzel segítsék elő a továbbiakban is a vegyipar, ezen belül is különösen a gyógyszeripar fejlesztését. Dr. Horváth István az aktívaülésen. A képen (balról jobbra) Krasznai Lajos, az jobbra Bállá János és Balogh László előadótól (Folytatás az l. oldalról.) tokkal1, amelyek képesek a több exportra és éppen ennek a határozatnak mond el lent némely gyakorlat, amikor hasznos kezdeményezésekre nem figyel oda az ágazati irányítás. A délutáni aktívaülésen dr. Horváth István is megerősítette: nincs idő panaszkodásra, de a dolognak két oldala van: az irányítók sem engedhetik meg, hogy miattuk, késedelmességük miatt fontos piacok vesszenek el száA megyei népfrontelnökség ülése Környezetünk: tele kérdőjelekkel Kedvező változások a cigánylakosság helyzetében Stílusosan helyszínen tekintette át a megye természetes környezetvédelmi állapotát, a további teendőket a Hazafias Népfront Pest Megyei Bizottsága elnöksége. A hagyományos kihelyezett ülések sorában csütörtökön Rác- kénén ült össze a testület, lehetőséget kapva arra is, hogy az átfogó helyzetkép mellett testközelből ismerkedhessék meg mindazzal, ami a városi jogú nagyközségben és körzetében — kedvelt üdülőterületről van szó — a természet, a környezet óvása érdekében történik. A jóváhagyott napirendnek megfelelően az elnökség elemezte a tnegye cigánylakosságának helyzetét és — a megyei párt-végrehajtóbizottság 1986. február 11-i állásfoglalása tükrében — meghatározta azokat a teendőket, amelyeket a népfrontmozgalom helyi testületéinek figyelmébe ajánl. Az alábbiakban a két témakörben az ülésen elhangzottak összefoglalását adjuk. Társüdalmi program Tíz esztendeje, 1976-ban hozott törvényt az Országgyűlés az emberi környezet védelméről. Az 1979-ben kialakított környezetvédelmi társadalmi program — amelynek kezdeményezésében, végrehajtásában a népfrontmozgalomnak döntő a része — mindenkinek lehetőséget kínált, aki tenni, segíteni akar. A megyei tapasztalatok azt mutatják — és ez szívderítő, minősítette a felszólalók egyike —, hogy egyre többen vannak azok. akik felismerik a közös érdekeket, akik hajlandók a cselekvésre. Ugyanakkor — és ez már korántsem szívderítő, sőt, lehangoló — a jelentős erőfeszítések, társadalmi közreműködések ellenére sok a kérdőjel, a javulás és a romlás a természet, a környezet egy-egy részterületén egyszerre van jelen. Egy nemzeti park és tíz országos jelentőségű természetvédelmi terület található a megyében, kiterjedésük meghaladja a 41 ezer hektárt. Ugyanakkor mind a közlekedést, mind a kiránduló- forgalmat tekintve, a megye egyes részei — és erre az elnökség tagjai szemléletes példákat kaptak Ráckevével ismerkedve — a még elfogadható terhelés határán vannak, sőt, némely helyen már ezen is túljutottak. Koordinációval is Némi fényt vet óhajtott és tényleges állapotok viszonyára — és ezen a helyzeten csakis társadalmi összefogással lehetetlenség változtatni, fogalmazódott meg a téma tárgyalásakor —, hogy a megyének valamennyi településén található illegális szemét- lerakó hely, s bár ezeket időről időre felszámolják, mind a lakosság, mind a közületek újakat hoznak létre... Az sem csekély gond, amit a megye területén levő 222 felhagyott bánya okoz, s akkor még szóba sem hoztuk a vizek szennyeződését, a zajártalmak növekedését. Az elnökség — részletes képet kapva a már említetteken túl a népfront környezetvédelmi bizottságainak, őrségeinek munkájáról, a fásítási akciókról, a megyei környezet- és természetvédelmi napok rendezvénysorozatairól is — áttekintette a más társadalmi szervezetekkel a környezet óvása érdekében kialakított koordináció helyzetét is. s állásfoglalásában a további teendőket jelölte ki. Bonyolult folyamat Haladás és gondok párosát tárta a testületi ülésen megjelentek elé az az összefoglaló is, amely a megyében élő cigánylakosság helyzetéről készült. A népfrontmozgalom — és ennek a munkának már jelentősek a hagyományai — sokféle módon törekszik elősegíteni az élet- és munkakörülmények javítását, a társadalmi beilleszkedés nehéz, bonyolult folyamatát a megye — ma már 26 ezer fős cigány lakossága körében. Ezeknek a törekvéseknek, a többi politikai, társadalmi szervezettel együtt folytatott munkának az eredményeit az elnökség — egyben a gondokra is kitérve — olyan tényekben rögzíthette, mint például a cigánytelepek 1980- as hetvenhetes számának 1985 végére 39-re csökkentése, a tanköteles és valóban iskolába járó gyermekek arányának emelkedése. Sokféle módon és eszközzel van jelen a népfrontmozgalom egy-egy településen, körzetben a cigánylakosság helyzetének javítását szolgáló munkában, ám hiba lenne hallgatni róla: gyakran maguk az érintettek tolják el — óvodai felvételeknél éppúgy, mint az állandó munka vállalásakor — a segítő kezet. Tapintatra, nagy türelemre van szükség tehát — hangzott el a téma tárgyalásakor —, de arra szintén, hogy félreérthetetlenül megfogalmazódjék, azoknak is vannak teendőik, kötelességeik, akikért létrejött a társadalmi összefogás. Gyorsabb haladást A rendkívül sokrétű tájékoztatásnak köszönhetően az elnökség ülésén kibontakozott vita is változatos nézőpontú volt, egységes azonban abban, hogy a haladás gyorsítását lehetővé tevő módszereket, eszközöket kereste. Ezek körébe — mutatnak rá azok az ajánlások, melyek a helyi népfronttestületeknek címzetten fogalmazódtak meg — a hátrányos helyzetű gyermekekre fordított fokozott figyelem éppúgy beletartozik, mint az egészségnevelés a felnőttek körében, a szakképesítés megszerzésének elősegítése. A megyei népfrontelnökség örömmel állapíthatta meg, hogy kedvező változások bontakoznak ld a cigánylakosság döntő részénél, s ezért köszönet illeti mindazokat, akik ebben a nem könnyű munkában részt kérnek és részt vesznek. M.O. munkra, vagy ellentmondásosak legyenek intézkedései. Nem gond a piac Az ÉVIG ceglédi leányvállalatánál tapasztalhatta a Központi Bizottság titkára a felelős munka hatását. A valaha 50—60 fizikai munkást foglalkoztató kisüzem, amely lószerszámot, faszénvasalót és más kéziszerszámod gyártott, hogyan fejlődött 570 munkást, 130 alkalmazottat foglalkoztató gyár. Életútja változatos volt: 1960-ig tanácsi vállalat, majd a KGM irányítása alá vonták. Az Egyesült Villa- mosgépgyártó Vállalat kötelékébe került 1963-ban és ma a budapesti gyár leányvállalata. Az új viilamoskéziszex- szám-csarnokot 1968-ban vették át, számos szociális létesítménnyel gyarapodtak. A kismotorüzemet 150 millióból létrehozták 1972-ben, évente 350 000 darab kismotor kerül le a gépekről'. Jelenlegi profiljuk a villa moskéziszer- szám-gyártás. Centrifugába, mosógépbe itt készítik a motorokat; s innen szállítják az NSZK-ba, Svédországba, Olaszországba az aszinkron gyártmányukat. 1981-ben amerikai licencet vásároltak és általa 50—60 millió forint tőkés importot helyettesíthettek. A gyár már jövő év derekáig biztosította gyártmányainak a piacot. A' BNV-n egyik termékük idén is nagydíjas lett! Black and Decker céggel kooperálva értékes — iparban, barkácsolásban egyaránt nélkülözhetetlen, kedvelt — kisgépeket gyártanak. Az NSZK egyik cégével közös vállalkozást hoztak létre: az ÉVIG SPERO a lakóházak központi fűtéséhez ke- ringetőszivattyú... Az alföldi vidéken, ahol az ipar soha nem volt honos, lám, milyen korszerű, a népgazdaság számára is hasznos gyár működik... Pontosabban: 16 ipari vállalat. A látogató figyelmesen hallgatta, miként él, dolgozik Cegléd város és körzete (tizenkét településének 93 ezer lakosa). Tizenhat ipari vállalat, 13 termelőszövetkezet, egy állami gazdaság nyújt megélhetést, de sokan járnak dolgozná a fővárosba és a közeli Szolnokra is. És a jövő? Noha szűkösebbek a pénzviszonyok, mégis 1100 OTP- lakással gyarapodtak, felépült a sportcsarnok, rekonstrukció által megújult a művelődési központ, színháztermében szívesen játszanak a fővárosi színházak is. Megújult a gimnázium, felépült a tüdőgondozó, általános iskola... A lakosság megszavazta a településfejlesztési hozzájárulást, s általában nincs olyan fontos' létesítmény, amelyben ne lenne fellelhető a társadalmi munka nagy értéke. Számítanak most is a lelkese- désre: a szocialista brigádok Mma kornmunisla műszakkal járulnak majd a kórház jobb műszerellátásához ... tantermeket akarnak ... szilárd burkolatú utakat... szennyvízelvezetőt ..., lakásokat, ABC-áruházakat... Más számokat hallhatott dr. Horváth István a megyei beszámolóban —, de a lényeg ugyanaz volt: a párt és a tanácsok jól működnek együtt. A helyi tanácsok többsége jól él önállóságával, s több azoknak a testületeknek a száma, amelyek az önállósággal együtt a felelősség növekedését is vállalják. Ettől függetlenül azonban a VII. ötéves terv megfogalmazása közben sok feszültség keletkezett, hiszen számos jogos igényt nem tudnak kielégíteni. Minden megye visel sajátos jegyeket, Pest megye önálló székhely nélkülisége folytán, a fővárost körülvevő agglomeráció miatt, a településszerkezete révén, különösen sok gonddal küzd. Noha ebben az ötéves tervben több forinttal rendelkezik, mint az ezt megelőző tervidőszakban —, legfontosabb dolgainkban ma is az országos utolsó helyet foglaljuk el a megyék között. A közhangulatot a lakás, az egészséges ivóvíz hiánya,_ a kevés iskola, s az egészség- ügyi hálózat elmaradottsága befolyásolja —, kétségtelen. De politikai munkával, mozgósítással, az anyagi és a szellemi erő okos csoportosításával — mint eddig is — hadat üzennek az elmaradásnak. A délutáni aktívaülésen az előadó mondotta: a legjobb határozat végrehajtása is a helyi készségen múlik. Pest megyében tények sokasága, számok sorakoztatása tanúsítja: itt nem hiányzik a készség a politika támogatására, szövetkezés a párt tagjaival és a pártonkívüliekkel az élet jobbítására. DR. HORVÁTH ISTVÁN: Mindenki vállalja a küzdést Tankó Zoltánnal a külföldön is keresett villamosgcp-alkat- rcszek között (Fotó; Erdősi Ágnes) A Központi Bizottság titkára az aktívaülésen tartott előadása bevezetőjében a többi között arról szólott, hogy a modern társadalmakban a haladó pártok arra vállalkoznak: általuk, elképzeléseik szerint valósuljon meg a haladás, és a megvalósításhoz maguk mellé kívánják állítani a lakosság javát. A mi politikai rendszerünkben — folytatta az előadó —, ahol egypártrendszer van, fontos, hogy a társadalom gazdasági, kulturális, politikai életére, s minden emberi kapcsolatra kiterjedően a párt legyen kezdeményezője, zászlóvivője a társadalmi fejlődésnek. Ez alatt egyszerre értendő az, hogy az alapkérdésekben viszonylagos stabilitást biztosítunk, míg sor részkérdésben nem topoghatunk egy helyben, válaszolnunk kell a kor kihívásaira és viszonyaink megkívánják a megújulási készséget. Míg Marx tanait követjük, be kell látnunk, Marx nem fogalmazhatta meg számunkra a mindennapi dolgainkra érvényes tételeket. Célunk, hogy magasabb rendű gazdaságot teremtsünk, hogy művelt népünk biztonságban éljen, igényei — melyek mindig előbb járnak a lehetőségeknél — kielégítést nyerjenek munkánk alapján. Olyan társadalmat kívánunk kibontakoztatni, amelyben a jól dolgozók megtalálják a helyüket, sajátjuknak érzik alkotásainkat. Ahhoz azonban, hogy eljussunk céljaink megvalósításáig, magunknak kell kialakítanunk a legmegfelelőbb terveket, módszereinket, s ha szükséges, itt-ott változtathatunk és változtatnunk is kell korábbi módszereinken. Dr. Florváth István részletesen beszélt a húsz esztendővel ezelőtt bevezetett gazdasági reformról, amely megújulást, fellendülést is jelentett életünkben. Jelenlegi életünkhöz kell igazítani most néhány vonását, hogy jobban működjön, jobban megfeleljen igényeinknek. Utalt az előadó a politikai életre, amelyben szintén számos új vonás jelzi a párt élenjáró szerepét. Dinamizmusra, felpezsdülésre van szükség. Ha talpon kívánunk maradni, nem sok időt fordíthatunk tétovázásra: sem az irányító szerveknél, sem ott, ahol értékeinket termelik. A párt tevékenysége az egész társadalomra kisugárzik. Dr. Horváth István beszélt arról is: a megújulás nem önmagáért van, hanem a jobb élet megteremtéséért, s tudja mindenki, hogy a legjobb elképzelések sem nyerik meg egyszerre mindenki tetszését. Utalt a napközben is felvetődő polémiákra: a vállalati tanácsok szerepére, a kisszövetkezetek vagy a vállalati munkaközösségek működésére, a fő munkaidő kihasználására —, arra, hogy legjobb szándékaink is harc közben érvényesülnek. Nem volt egyértelmű a tanácsi, az országgyűlési képviselőválasztások idején a kettős jelölés sem — emlékeztetett —, nem fogadta mindenki lelkesedéssel a közigazgatás átszervezését —, előbb- utóbb az élet ad választ arra: jól cselekedtünk. S a pártnak ahhoz is van ereje, hogy kiigazítsa, ha valamely részlet- kérdésben ki kell korrigálnia valamit, amit a jövő nem igazol. A jelenlegi helyzet nap mint nap próbára teszi a párt tagjait, ezt tudva is egységesen kell vállalnia mindenkinek a küzdést, a politikai kiállás nemcsak fegyelem kérdése, hanem záloga is határozataink végrehajtásának — mondotta befejezésül az előadó. S. A.
