Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
WKt I MEtíVEt 1986. MÁJUS 4., VASÁRNAP Városrendszer Budapest körül [Település és társadalom Kevés olyan faluja van Pest megjének. amelyhez kisebb-nagyobb tanyaviiag ne tartozna. Szóit épületek, tanyabukrok. tanyákból kialakult települések, mint például Nyársapát. Koesér vagy Csemö. Aj utóbbi esztendőkben gyakran szó esett ezekről, alakulásukról, fejlődésükről. Keli-e a tanyavilág, vagy fokozatosan és célratörően fel kell számolni? — kérdés volt ez is. Sok tanya a termelőszövetkezeti földek egységesítésével, táblásilásával szűnt meg. Lebontották, portája a szántóba olvadt, egyseges megmunkálható terület lett. Gazdái beköltöztek a faluba. Ceglédbercel és Albertrrsa határában nem egy ilyen eset adódott. Nyársapáton a tanyabokrok iskolástul szűntek még. A gyerekeket autóbusz hozzáveszi, igazodnak kicsit a távolsági buszjáratok az iskolai élet menetrendjéhez. A tanyavilág- ból ingázó, faluba, városba dolgozni bejáró lakosság száma nem kevés. Kerékpárt, motorkerékpárt sokan használnak és szaporodott az utóbbi években az autótulajdonos tanyások száma is. Amikor Pest megyei TIT elnökségi ülésen Település és társadalom címmel elő-! adást tartott Beluszky Pál; a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatási központjának osztályvezetője, előadásában külön kitért a Pest megyei sajátosságokra is. Az elmúlt években az országos településfejlesztési koncepció' kapcsán tárgyaltak sokat a kistelepülésekről, a tanyapoli- tikáról. Fő okként azt jelölték meg, hogy a település a társadalom keretét adja, tehát kiemelt fontosságúnak kell tartani alakulását, fejlesztését. Változik, formálódik a településhálózat, alakul a falvak képe. Lakói dolgoznak, jobb életre törekvésüket gazdálkodásuk, építkezésük jelzi. Az élet anyagi hátteréhez tartozik a háztáji. Kinek a fóliázás, kinek a burgonyatermesztés, másoknak az aprójószág-tartás hoz hasznot. A pénz javát új ház építésére, vagy a régi felújítására, kibővítésére fordítják, vásárolnak autót, nyaralót — kinek mire futja. Van, ahol fő dolog a falu korszerűsítése, lévén az egész település hátrányos helyzetben. Ki kell építeni ivóvízhálózatát, árkosítását rendezni kell, építéshez parcellázott területeit - is közművesíteni, áramellátását biztosítani. Cél volt, különösen a főváros, a városok közelében ipart telepíteni a fejlődő falvakba, egyrészt a főváros helyzetének könnyítésére, másrészt azért, hogy kevesebb legyen az ingázó, nap mint nap fővárosi munkahelyére utazó szakmunkás, betanított munkás. Az elképzelés egy része bevált. A megyében számos jó példa akad érre. A foglalkoztatási szerkezet állandósult és igazodott az ország gazdisági térszerkezetéhez. A fiatalok közül is többen otthon maradtak a falvakban, mivel helyben megtalálták a számításukat. A családok helyzetét a megszilárdulás jellemezte. Az országos koncepció az Infrastruktúrát kívánta fejleszteni. Pest megye erre nem volt mindenben alkalmas, sajátosságai miatt. Itt a lakosság egyötöde él városon, míg az országos statisztika szerint a lakosság fele városlakó. Országosan a legtöbb eszközt a lakásépítés kötötte le, a megyében pedig ez a legalacsonyabb volt. Sokan, akik a fővárosban kívántak dolgozni, a peremtelepüléseken telepedtek le, sokan albérletben, ám a szerény vásárlások, és építkezések, lakhelybővítések is erre vallottak. Pest megyében naponta 200 ezer ember ingázik még így is lakhelye és munkahelye közt, igénybe véve vonatot és autóbuszt vagy a cég autóbuszát, bérelt járművét. Az elképzelés a főváros közelében megtelepedőkkel kapcsolatban, hogy segítsék a megtelepedetteket, sőt, a főváros közeli nagyobb települések fejlesztését. Ezzel Budapest körül városrendszer alakul ki. A kialakulás jelentősen előrehaladt, hiszen legutóbb is városi rangra emelkedett — számos település után — Szigetszent- miklós és Budaörs, vagyis azok a peremtelepülések, amelyeknél az infrastruktúra fejlettsége ezt lehetővé tette. Pest megyében a települést, társadalmat tekintve komoly feladat maradt továbbra is a kérdés tisztázása: mely változások találkoznának legjobban a lakosság igényével. E. K. Levéltári gyűjtemény Daloló munkások A munkásság a múltban nem volt meg saját „testedző egyletei” és sportklubjai nélkül. Ugyancsak elengedhetetlen volt a gyári, az üzemi munkáskórus, dalkör vagy dalárda, A Pest Megyei’ Levéltár Egyesületi Alapszabályok levéltári gyűjteménye című irategyüttesében meglehetősen sok dokumentum található a munkásság, parasztság és polgárság egykori önképző, önművelő mozgalmairól, társas életéről. A kistarcsai Gép- és Vasút- felszerelési Gyár Rt. 1907-ben kezdte meg termelését, 1910- re hozzávetőleg 700 munkást foglalkoztatott. A gépgyárban 1911-ben jött létre a Sport; Club, 1912-ben a Szociáldemokrata Párt (SZDP) megalakította helyi szervezetét, ame lyik 1919 tavaszán már a baloldali szocdemek és kommunisták irányítása alatt volt. Hogy a kistarcsai gépgyár dalköre mikor alakult meg, kezdetben ki vezette és először hol léptek fel, azt sajnos nem tudjuk. Irataik csak későbbről maradtak fönn. Mégis. közvetett bizonyítékok alapján úgy látszik, hogy a gyár munkásai már az első világháború előtt éltek a dalolás és zenélés örömeivel. Az 1920-as évek gazdasági világválsága idején a gépgyárat — a vilábháború alatt haditermelést folytatott! — le kellett szerelni. Némi átmeneti időszak után fésűsfonó- és szövőgyárként üzemelt, és újabb munkásközösség alakult benne. A következő évben, 1928 ban, már új néven, Kistarcsai Haladás Dal- és Zenekör néven szerepelnek. Az ekkor újjáalakult férfikórus átlag- életkora 28—30 év. Tagjai foglalkozásuk szerint vasöntők, géplakatosok, villanyszerelők, gépészek, mmtaasztalosok, bádogosok, fényezők voltak. Tudomásunk szerint „acélhang- jukról” hangfelvétel nem maradt fenn — nagy veszteségünkre. Egykori, önmaguknak és hallgatóiknak nyilván örömet okozó dalolásukról csak sárguló iratok tudósítanak. Horváth Lajos ,Váltva annyian, mint tizenkét más megyében Csak hivatástudattal nem lehet Megyénk politikai és társadalmi szervezeteinek feladatai között kiemelt helyet foglal él szűkebb pátriánk oktatásügyi gondjainak rendezése. A közoktatás hetedik ötéves tervi fejlesztése társadalmi-gazdasági programjának vaskos- sága is jelzi, hogy bőven van tennivaló. Sorfa, részletesen elemezhetnénk, milyen kívánnivalót hagy még maga után az óvodai nevelés, mely gondokkal küzd kz általános- és a középiskolai tanítás, mit lenné kívánatos javítanunk a gyógypedagógiai ellátáson, hogyan kellene szélesíteni a zeneiskolai hálózatot, s miként ■javítani a gyermek- és ifjúságvédelem munkáján. A részletes, átfogó elemzés azonban nem feladatunk. Inkább, e hatalmas téma egy szeletkéjét — a legégetőbb gondot — ragadjuk ki a sorból: a közoktatás személyi feltételeinek biztosítását. Ennek megvalósulása nélkül mit sem ér a többi elképzelés. Ez utóbbiról kérdeztük tehát Pribék Rozáliát, a Pedagógusok Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának titkárát. Drámai helyzet — Immár köztudott, hogy a pedagógusellátottságot tekintve két évtizede az utolsók vagyunk a megyék sorában, s gondjaink a számos erőfeszítés ellenére is nagyrészt megoldatlanok. Pedig sok mindent tettünk a kedvezőtlen helyzet megváltoztatásáért. Komoly áldozatvállalás eredményeként Zsámbékon tanítóképző főiskola létesült, s ez a képzési létszámot tekintve a harmadik legnagyobb az országban. Különös figyelmet fordítottunk a pedagógusok bérhelyzetének javítására, s rendeztük a pályakezdők és az agglomerációban dolgozók fizetését. Jelentősen emeltük a területi pótlékot, valamint a letelepedési segély összegét. Az álláshelyeket az átlagosnál nagyobb bérrel hirdettük meg a pályakezdők részére. Ám a fölsoroltak együttesen sem tudták megváltoztatni a kedvezőtlen helyzetet. Ennek ellenére nagy a jelentőségük, hiszen csak általuk lehetett a meglevő feltételeket biztosítani. A kérdéssel a mi megyei EGY BÁTOR és igaz ember írását olvasom, olyan emberét, aki az embertelenségben is ember tudott maradni. Katonáét, aki a legnehezebb időben is nemzetét szerető, mélységesen és következetesen humanista tábornok volt, aki őszintén ad számot mindarról, amit átélt. Nagybaczoni Nagy Vilmos emlékiratait lapozgatom. A Végzetes esztendők azt a hat évet fogja át, amelyben lezajlott a második világháború, amelyben több mint hatvanmillió ember vesztette életét, százmilliók szereztek soha nem felejthető, borzalmas emlékeket e hat év alatt. Nemzetünk is egymillió halottját sirathatja, s hazánk nyolc hónapon át volt hadszíntér. Milyen szerepet játszott Nagybaczoni Nagy Vilmos? 1942-ben, 1943-ban kilenc hónapig volt Magyarország honvédelmi minisztere. így igen közelről láthatta, hogy mi történt abban az időben. Sőt ő maga részese is volt a történelemnek. Ismerte a viszonyokat, sőt a maga módján igyekezett befolyásolni az eseményeket. Erről szól könyve, meg arról, hogy milyen volt a magyar uralkodó osztály, hogyan marakodtak az urak s miként sodorták népünket a nácik oldalán a háborúba, s hogyan következett be a nemzeti tragédia, amely milliókat rángatott a megsemmisülésbe, vagy a lelki és emberi szenvedések mélységeibe, poklaiba. Őszintén vall saját kétségeiről, tetteiről, vívódásairól. Bizalmas dokumentumokat is közöl, melyek hitelesebbé teszik a mondanivalót. Nem utólagos magyarázkodás, amit leírt, hanem igaz Végzetes esztendők Emlékirat a II. világháborúról szavak. Egyrészt saját naplójegyzetei alapján, másrészt visszaemlékezéseit idézve írja le a valóságot. S nem utólag, hanem mindjárt a felszabadulás után megírta könyve első változatát. A visszaemlékezés már 1947-ben megjelent, igaz, kis példányszámban, s nem kapott megérdemelt visszhangot. Később — az ötvenes évek politikai körülményei között — szinte „természetesen” a feledés homályába merült, és legfeljebb néhány szaktörténész nyúlt vissza hozzá olykor- olykor. Pedig érdemes volt arra, hogy széles körben megismerje a magyar közvélemény. Most lehet pótolni, mert új, átdolgozott kiadásban jelentette meg a Gondolat Kiadó. A könyv anyagát még maga Nagy Vilmos rendezte sajtó alá a hatvanas évek végén, így mindvégig érezzük a szöveg szikárságát, őszinteségét, tisztaságát, egyéni vallomásának morális hitelét. S ahogyan a kötet előszavát író Ránki György megjegyzi: ez emeli Nagy Vilmos könyvét jóval a többi emlékirat fölé. Ugyanis e könyv alapján kerek képet kapunk a magyar politikáról, melyben negatív hős a tisztikar és a tábornoki kar. Nagybaczoni Nagy Vilmos ítéletei megbízhatóak: „Az a hadsereg, amely különböző különítmények rémuralmával kezdte el működését, az a tisztikar, mely fennen hirdette, hogy a németeket és az olaszokat megelőzve, megteremtette a fasizmus és a fehér terror uralmát, azok a tisztek, akik szadista hajlandóságaikat védtelen és fegyvertelen tízezreken tombolták ki és az a hadsereg, mely huszonöt év szünet nélküli propagandája jóvoltából csak az ellenfél lebecsülését, becsmérlését tanulta meg, de a való erőviszonyok mérlegelését sohasem, s melyet át- meg átszőtt a német kémek, fizetett bérencek és hazaárulók, Hitler-hivők sátáni zsenialitással szőtt hálója, ennek a hadseregnek el kellett buknia, mert valójában sohasem az országért harcolt, hanem öncélúvá lett, s önálló állammá püffedt az igaz állam rovására.” Súlyos, de igaz szavak. Egy olyan tábornok írja ezt, aki ízig-vérig katona és főtiszt volt. De tudott gondolkodni, és mert is, a nemzet érdekeit tartotta szem előtt. S mindehhez még hozzáteszi: legjobb volna kitörölni emlékezetből azokat a rossz napokat, amelyek most már mögöttem vannak, de mégis emlékeznem kell rájuk, mert azok, akik utánam jönnek, elolvassák feljegyzéseimet, és hiszem, hogy tanulnak belőle valamit. Valóban lehet tanulni, megismerni a második világháborút, a magyar úri osztály szerepét, Horthyék pipogya, gyáva magatartását, azt, hogy a nemzetet pusztulásba vitték, az országot pedig a szakadék szélére taszították. A lehetőségekről írt, arról, hogy ő már idejében látta: a hitleri Németország elvesztette a háborút, s ha Magyarország nem is tudott kitérni a háború elől, de lehetősége volt — látva a mérhetetlen veszteséget — idejében kiugrani belőle, szembefordulni a nácikkal, s mérsékelni a veszteségeket. Hiszen éppen Nagybaczoni Nagy Vilmos példája bizonyítja: lehetett volna másképpen is cselekedni, ha az úri osztály a nemzet érdekeit nézte volna. O MINDENT megtett, amit lehetett. Ember maradt az embertelenségben. Segített, ahol tudott az embereken, enyhítette a zsidók helyzetét, könnyített a munkaszolgálatosok körülményein, s semmilyen nyomásra nem volt hajlandó engedni a náciknak és a Horthy-tisztikarnak, inkább lemondott honvédelmi miniszteri tisztségéről, így is tiltakozva az embertelenség ellen. Keményen fizetnie kellett érte, mert a nyilasok elhurcolták, egy bajorországi internálótáborba száműzték, s csak lj)45 májusában szabadult. Ez volt az egyéni sorsa, de őt az sohasem érdekelte, csak a nemzet sorsáért aggódott. Ezért is írta meg könyvét, azért, hogy az utódok okuljanak belőle. A könyv tartalma bizonyítja, hogy a hazafiság és a humanizmus benne sohasem került ellentmondásba. Ezért is tiszteleg előtte az utókor emlékiratainak megjelentetésével, amely nagyon érdekes és lebilincselő olvasmány is. Gáli Sándor küldöttértekezletünk és a pedagógusszakszervezet XII. kongresszusa is hangsúlyosan foglalkozott. Ennek persze előzményei is voltak. A rendezés szükségessége már 1983 márciusában megfoglamazó- dott a megyéi pártbizottság határozatainak sorában. A kongresszuson pedig drámaian érzékeltették a megyénket képviselők hozzászólásaikban a helyzet súlyosságát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez is — mint sok minden — pénzkérdés, ami a jelen gazdasági helyzetben nem kis gond. A gyenge színvonalú, olcsónak tűnő oktatás azonban jóval drágább, mint a komoly ösz- szegbe kerülő, ám magasabb hatékonyságú. Hosszú távon mindenképpen az utóbbi a megtérülő, a valóban kifizetődő. — A hiány azonban meglehetősen összetett okok eredménye. Hiszen nemcsak a fizetés miatt kevés nálunk a tanár, a tanító. Baj van a munkafeltételekkel is. — Sajnos az iskolakötelesek 26,2 százaléka, azaz 32 ezer gyerek tanul jelenleg váltott műszakban, annyian, mint tizenkét megyében összesen — és ez nem csupán helykérdés, hanem a szakember-ellátottság függvénye is. Az iskolák nagyobbik felében nincs tornaterem, tehát egy tornatanár már el sem megy oda tanítani. Pest megyében jut egy pedagógusra a legtöbb tanuló. Az agglomerációban élő gyerekek szüleinek többsége naponta ingázik. Tapasztaljuk: a megnövekedett osztálylétszámok mellett nehezebb a diákokkal való egyéni foglalkozás, az ugrásszerűen szaporodó hátrányos helyzetűekkel való törődés, a tehetséggondozás. De nehezebb az óravezetés. a fegyelmezés, a tanórán kívüli tevékenység megszervezése is. Es az ezredfordulón? — A pedagógusok hivatás- tudattól vezérelve vállalják a többletterheket, de ugyanakkor tudják, hogy mindez a színvonal romlásához vezet. — Az oktatásügy gondjait a demográfiai hullám növekedésével szokták indokolni. Pedig nem a gyerek sok, a feltételek a rosszak. A pedagógushiány már több évtizedes. Nálunk a tantestületek 50—60 százaléka képesítés nélkül kezdte a pályáját. Az általános iskolákban az országos 7.6 százalékkal szemben szűkebb pátriánkban 10.9 százaléknyi a jelenleg képesítetlen. Tízezer óvodai és általános iskolai pedagógusból 1400. A többiek munkáját nehezíti az is. hogv mintegy négyszáz tanuló kollégát kell helyettesíteni. Sokszor írt már a lap arról, hány betöltetlen állás van a megvé- ben. Erre nem térek ki. Azt viszont hadd mondiam el, hoay tavaly vizsgáltuk az általános iskolai túlórák számát. Ez több mint ezer pedavóaus munkaidejét teszi ki. Ehhez jön még a helyettesítés, ami szintén nem kevés. Ez néhány éve végzett felmérésünk szerint pedagógusonként 16 tanítási nap. egy tanévben; a szorgalmi idő nyolc százaléka. Kiszámítottuk azt is, hogy hány pedagógus kell Pest megyében az ezredfordulóig. A jelenlegi hiányokkal együtt ez kilencezer munkába álló új tanítót, tanárt jölent. Mintha a csak nekünk képző zsámbé- ki főiskola és á Pest megyeieket felvevő többi pedagógus- képző változatlan közreműködésén túl például a szarvasi és a soproni óvónőképző, a jászberényi tanítóképző és az egri tanárképző főiskolák kizárólag nekünk képeznének. Akkor már csak a jelenlegi hiányt kell megszüntetni. Megszűnt kedvezmények — Milyen kiutat láthatunk ilyen számok alapján magunk előtt? — Átfogó programot kell készíteni. A Művelődési Minisztérium látja és ismeri a helyzetünket, de úgy tűnik, minden szándéka és fáradozása ellenére sem tudja önmagában megoldani ezt a kérdést. Ehhez a főváros, Pest megye és a minisztérium együttes előterjesztése alapján egy átfogó kormányzati döntés kell. — S hogyan tud a szakszervezet segíteni abban, hogy növekedjék a pedagóguspálya vonzereje? — Tovább kell javítani a pedagógusok élet- és munka- körülményeit. A 84-es bérfejlesztés még nem volt elegendő. Ezért harcolunk a további javításért és a felsőoktatásban dolgozók, valamint a technikai személyzet bérének rendezéséért, hiszen ezekre még nem került sor. Az oktatást az irányítás minden szintjén korszerűsíteni kell. Számos jogos pedagóguskedvezmény szűnt meg; például a féláru vasúti jegy 33 százalékos lett, nincs kamatmentes lakásépítési kölcsön, és a túlóradíj mindösz- sze 40 forint. Megyénk részt vesz az ösztöndíjprogramban. Szinte mindenki társadalmi ösztöndíjat kap, aki hajlandó öt évig nálunk tanítani. Az összeg havonta 700 forinttól 1200-ig terjed, a szociális helyzet függvényében. Jelenleg 117 gyerekkel van ilyen szerződésünk t — valamennyien Pest megyeiek. Szorgalmazzuk, hogy a helyi tanácsok adjanak az oda kerülő pedagógusnak letelepedési segélyt. Fontosnak tartjuk a tanárok és a község megfelelő kapcsolatát, hiszen az oktató-nevelő munka az ottani élet szerves része. így tehát szükség kell legyen a pedagógus véleményére — s lé- nveges, hogy ezt ő érezze is. Mindez része társadalmi megbecsülésének, amely nemcsak anvagi, hanem megfelelő erkölcsi elismerést is kell hogy tartalmazzon. Körmendi Zsuzsa Fúvós hangszerek bemutatása A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola területén működő Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskola leendő fiatal zenészeiből alakult kamarazenekar nemrégiben Alsónémedin lépett föl, általános iskolások előtt. A nagy sikerű szereplés célja az volt, hogy bemutassák a kicsiknek a fúvós hangszereket és megismertessék őket keletkezésük történetével (Veress Jenő felvétele)
