Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

Aggodalomra nincs ok Rémhírek a patisszonról Néhány nappal ezelőtt meg­lepő hír kelt szárnyra a vá­rosban, ami alaposan felbor­zolta a kiskerttulajdonosok kedélyeit. Közülük is elsősor­ban a patisszontermesztőket kerítette hatalmába az aggo­dalom, ugyanis a jólértesültek szerint a konzervgyár állítólag korlátozásokat vezet be a pa­tisszon felvásárlásában. Sőt többen úgy tudják, hogy erre a terményre az idén nem is tart igényt a gyár, jobb ha beszántják a palántákat és ku­koricát vetnek a helyébe. Mi is kíváncsiak lettünk, mi Igaz a híresztelésből, ezért nyomban megkérdeztük az Afész illetékesét, Godó Ferenc felvásárlási osztályvezetőt. — Nos, némi alapja van a mendemondának, de koránt­sem annyi, mint egyesek gon­dolják. Ebben az évben 400 tonna patisszonra kötöttünk szerződést a konzervgyárral, s ez az egyezség azóta sem mó­dosult. A 3—6 centiméteres ter­mést maradéktalanul felvásá­roljuk szerződő feleinktől. A 11 centiméter mérethatárig ter­jedő darabolt árura valóban hozott a vállalat korlátozáso­kat. Ez utóbbi mindenkor le­adott tételnek a 10 százalékát képezheti, vagyis például ha valaki 500 kilogramm apró ter­ményt hoz egyszerre, azt 50 kilogramm darabolt áruval párosíthatja. Ez a jelenlegi álláspont, ami — természete­sen a terméshozamok alakulá­sától függően — időközben kedvező irányban módosulhat. Kétkedésre, aggodalomra tehát semmi ok nincs. My. J. Tűz az Abonyi utcában A szomszéd mentette meg Hétfőn este éktelen sziréna- búgás sivított bele a Ceglédi, majd az Abonyi út forgalmá­ba. Szokás szerint megindult a találgatás, hová rohant a tűzoltókocsi, majd a mentő? A tűzoltóságtól az alábbiakat tudtuk meg: Szaliszrtyó Ferenc, Abonyi út 85. számú házában a heve- rőn fekve dohányzott. Ám az idős ember eközben elaludt, s az égő dohánynemű kiesett a kezéből, majd ezt követően meggyújtotta a fekhelyet, s a férfi testén levő ruhát is. A jobb lábszárán meg a karján másod-, illetve harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, s így szállította a mentő a ceg­lédi kórház baleseti osztályá­ra. A tüzet a lakás végszom­szédjában lakó Szabóné Da- micsló Erzsébet szakoktató vette észre, a konyhából az udvarra áramlott a füst. Se­gítségül siető férjével a kerí­tésen átmászva jutottak be a portára. Az idős embert álmá­ból felriasztották, a füsttel telt helyiségből a szabadba vitték, i átadták a közben megérke­ző mentőknek. A tüzet pár vö­dör vízzel még a tűzoltóság megérkezése előtt eloltották, így az anyagi kár nem jelen­tős. Számtalanszor intettünk már — ezeken a hasábokon is —, veszélyes az ágyban való dohányzás, Íme, az újabb intő példa. Jelen esetben a szomszéd éberségén múlott, hogy a ma­gatehetetlen, idős ember élet­ben maradt, s végeredmény­ben kisebb kárral megúszta könnyelműségét. Áramszünet A DÉMACZ Nagykőrösi Üzemigazgatósága értesíti a lakosságot, hogy május 21— 23-ig a Napkelet utcában, 26-án és 27-én az Újvilág ut­cában, 27—30-ig a Béke utcá­ban az Újvilág utcától a Tor­más utcáig áramszünet lesz, naponta reggel 7 órától dél­után 4 óráig. Mozi A nagyteremben Nincs kettő négy nélkül. Színes, szinkronizált olasz filmvígjáték. Előadás 6 ésv« órakor. A stúdióteremben A házibuli folytatódik. Szí­nes, szinkronizált francia filmvíg játék, fél 6-kor. NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 118. SZÁM 1986. MÁJUS 21., SZERDA Véradók köszöntése Mindig sietnek a hívó szóra Sokan állítják, valószínűleg igazuk is van, hogy a vér­adókról soha nem lehet elfo­gódottság nélkül beszélni. Ha meg évente egyszer ünnepelni jövünk össze, ezen a napon végképp lehetetlen kordába szorítani a lélek mélyéről fa­kadó érzelmeket. Kiül az ar­cokra, néhol ott csillog a sze­mekben, s ilyenkor elég egy alkalomhoz illő jelenet, találó mondat, egy emlék, Ijogy töb­bekben a meghatódottságig fokozódjék ez az állapot. Mert ahogy minden eszme, a vöröskeresztes mozgalom emberbarát eszméje is elvá­laszthatatlan az érzésektől. Nem véletlen, hiszen a leg­nemesebb cselekedetek, a se­gíteni akarás, a boldogságért, békéért való küzdelem teste­sülnek meg benne. Bárki, bár­milyen feladatot vállal ebből a munkából, a fenti célokat szolgálja, legyen az a béke hirdetője, vagy éppen véradó, aki testéből ad át egy darabot, hogy azzal életet menthessen. Véradás és vöröskeresztes mozgalom. Mindennapi éle­tünkben szinte elválaszthatat­lanul összefonódott ez a két fogalom. A világnap alkalmá­ból is a véradókat köszöntöt­tük elsőként, ez a gesztus vá­rosunkban, a munkahelyeken régi hagyomány. A konzerv­gyárban most is fehér aszta- jjpk meliéjjn^díálták.-ítma ,tpbb mint másfél t száz, nőt, férfit, időst, és gyermekkorból alig kinőtt fiatalt, akikről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a vá­rosi véradómozgalom tevé­keny bázisát képviselik. A tá­Zsindely lesz a tornyán Feketére festik a fenyőlapokat A hegymászás szép sportját' űző húsz fiatal alpinista Bu­dapesten három évvel ezelőtt több ipari szakmát is kitanult. Invent néven szövetkezetei alapítottak; tornyokon, szob­rokon, tetőkön és egyéb ma­gas helyeken való javítási, festési és tisztítási munkákat — a hegymászó túrák közti időszakokban — illő díjazás mellett vállalnak. Most Nagykőrösön is ilyen munkára van szükség. A ta­nácsháza felújítása , során ugyanis — bár öt évvel ezelőtt már javították — annyira megrongálódott a torony tető­zete, hogy újra kell zsinde- Iyezni. Erre a munkára a Mű­emléki Felügyelőség az emlí­tett szövetkezetét ajánlotta a felújítást végeztető helyi Vá- rosgazdálkodási Vállalatnak. Az Invent szövetkezet a mun­kát el is vállalta és négy tag­ja: Dósak Balázs és Galambos István építészmérnökök, Pul- lai Árpád, közgazdász és Sza­bó Jenő autószerelő április­ban hozzáfogott és rövidesen be is fejezik. A napokban megtekintettük a magasban folyó munkát. A torony felső részére akasztott kötelekre erősített ülőkékről nyugodtan szegezik a torony­tetőre a megfelelő nagyságú­ra vágott, fehérfenyő zsindely­darabokat, amelyeket időálló, koromfekete festékkel festenek majd be. A munkaszünetben beszél­gettünk a 30 éven aluli szövet­kezeti tagokkal. Megkérdez­tük, hogy az utóbbi időben milyen munkákat végeztek. — Pesten a Halászbástya renoválásán dolgoztunk. Meg­tisztítottuk a Vörösmarty- szobrot, rendbe hoztuk a As­toria szálló épületének díszí­téseit. Három éve dolgozunk, de még balesetünk nem volt. Hegymászó túráikról is ér­deklődtünk. — Járunk Csehszlovákiába a Magas-Tátrára, a jugoszlá­viai Júlia-Alpokba és most az NDK-beli Szász-Svájcba, az Elba völgyébe készülünk. Megfigyelték már Nagykő­rösön, hogy szépek és kedve­sek a lányok. Ök még legtöb­ben nőtlenek, javasoltuk, hogy válasszanak körösi menyasz- szonyt. Kopa László Munkában az ügyes kezű s bátor szakemberek. (Hancsovszki János felvétele) gas bemutatóteremben rende­zett ünnepélyen részt vett Aranyossi László, a Vöröske­reszt megyei szervezetének titkára is. Elsőként Gimes Ti­bor, a vállalat pártbizottságá­nak titkára köszöntötte a ven­dégeket, majd a Társadalmi Ünnepségeket Rendező Iroda munkatársai szereztek frap­páns műsorukkal emlékezetes perceket. Ezután dr. Bíró Já­nos, a ceglédi Vértranszfúziós Állomás igazgatója emlékezett meg a vöröskeresztes világ­napról, a véradómozgalom jelentőségéről. Ha rendre felidéznénk most a főorvos szavait, sok olyan gondolatot rögzíthetnénk, amik ismerősen csengenek, mert va­lahol, valamilyen formában már bizonyosan hallottuk azokat. De a véradómozgalom egészéről nem is lehet csak egyféleképpen beszélni, hiszen értelme, célja szemernyit sem változott sok évtized óta, s nem is változhat, amíg szük­ség lesz . a vérre a gyógyító munkában. Márpedig a vért nem lehet semmi mással he­lyettesíteni, eddigi ismereteink szerint még a távoli jövőben sem nélkülözhető. A vér élet, s nemcsak eszmeileg, bioló­giailag is igaz ez; élő, aktív sejtek tömege, amit csak az élő szervezet képes produkál­ni. Nä*?’ •Sz3R‘fég'VStf,JteftSr!,’é'? ö n zetTéÁ," 's-élí tÖtaS i ' frőftbrok- ra, s ez az igény egyre fokozó­dik. Vér kell a közvetlen életveszély elhárításához, szü­lő anyák, balesetet szenvedett embertársaink élete függhet attól, van-e elegendő belőle a kórházakban, a klinikákon, és vérből készül számos nélkü­lözhetetlen gyógyszer is. Noha azt mondják, hogy egyes helyeken a véradómoz­galom aktivitása sajnálatos módon némileg visszaesett az utóbbi időben, jó látni, hogy itt a konzervgyárban soha nem apad, inkább gyarapodik számuk. Akik egyszer elköte^ lezték magukat a vöröskeresz­tes mozgalomnak, nem tud­nának már vele szakítani; sa játos volta, a nemes küldetés már önmagában is képes egy­bekovácsolni az embereket. Az itteni hét alapszervezet­ben ma is vannak, akiket sok éve, sőt több évtizede aktíva­ként ismernek. Szálisznyó Istvánná 32, Kátai Ernőné 29, Veszprémi Jánosné ugyancsak 29 esztendeje vesz részt e munkában, rajtuk kívül még további 22 veteránt köszöntött most Bodrogi Istvánná, a vá­rosi Vöröskereszt-szervezet titkára. Elsősorban a régiek érdeme az, hogy a konzerv gyáriak a vöröskeresztes mun­kában is hírnevet szereztek maguknak. Az elismerés nem maradt el, a korábban ren­dezett megyei ünnepségeken a Véradómozgalomért emlékpla­kettet kapta a kollektíva, személy szerint pedig dr. Har- mos Csaba, Nagy Dénesné, Dávid Géza, Botocska István­ná és Rozsos Balázsné érde­meit méltányolták. De ahogy elnézem az ar­cokat, az idősebbek között vannak egészen fiatalok is, egészségtől duzzadó fiúk, lá­nyok, akikben bizonyára még frissen él az első véradás em­léke, amikor félve nyújtották karjukat, s azt sem feledték még, milyen jó érzés volt új­ságolni a társaknak, mennyire egyszerű volt az egész műve­let. Azóta minden alkalommal mennek a hívó szóra, soha nem kérdezik hol, kinek adták vérüket, elég a tudat, hogy se­gíthettek. Vánnak, akik még náluk is , több áldozatot hoznak ember­társaikért, amikor nemegyszer otthonról, a munkapad mellől kell sürgős esetekben men­niük. Virágcsokorral köszön­tötték a tíz rendkívüli vér­adót, közöttük S. Hegedűs Ba­lázs 32-szeres, Bagi István 26- szoros, és Angyal Sándor 23- szoros donorokat. A mostani ünnepség adott arra is alkal­mat, hogy az 1985-ös év jubi­leumi véradóinak átadják a kitüntetéseket. Közöttük első­ként Kovács Lászlóné három- gyermekes édesanyának szólt a taps, aki immár 30. alka­lommal adta vérét a fehér pa­raván mögött. Huszonhárom véradónak arany, 35-nek ezüst, és 39-nek bronzjelvény és jutalom kíséretében kö­szönték meg a véradómozga­lomban tanúsított aktivitását, 13 személy pedig a Vöröske­resztben végzett jó munká­jáért kapott oklevelet. Ugyancsak a tevékeny moz­galmi munka alapján részesült oklevélben az őrszolgálat No­vember 7: szocialista brigádja, a göngyölegtelep hasonnevű kollektívája, a pénzügyi osz­tály Absolon Sarolta brigádja, a munkaügyi főosztály szocia­lista brigádja, a számviteli fő­osztály József Attila és Arany János szocialista brigádjai, az üzemi konyha Petőfi szocia­lista brigádja, valamint a Kál­lai Éva KISZ-alapszervezet. SzaUsxny6*tiMnín,nér Bélteki- Lajos'és Botocska: Is teáimé. pedig városi'-szervezet elis­merő oklevelét vehette át. Miklay Jenő Hétköznap Czinte belefájdult a szí- vem, amikor ezen a verőfényes délelőttön bele­szippantottam a virágilla­toktól tömény májusi leve­gőbe. Gyönyörű idő volt, s ahelyett, hogy örültem vol­na a természet ajándéká­nak, lógó orral indultam a dolgom után. Nincs igazság, ma ünnep­nek. vagy legalább hétvé­gének kellene lennie, hogy mehetnénk egyet fürödni a strandra, kirándulni az er­dőbe. Mit tehetünk? Hét­köznap van, abból is a leg­szürkébb. Dolgozni kell, kapálni a földeken, ter­melni a gyárban, no meg cikket írni a holnapi újság­ba. Ez az élet rendje. Lám, a hosszú utca is milyen üres, a lakók mind elsiettek kora reggel a munkába. Még az óvoda tágas udvara is néptelen, nincs gyerekkácaj, a nyi­tott ablakon át látom, a maguk módján a kicsinyek is szorgos munkába kezd­tek odabent. Keményen dolgozik ar- rább a bisztróban a ki­szolgáló is. Szaporán pat­tintja a fényes söröskupa­kokat, gyöngyöző bort mer a vaskos poharakba. Áb­rándozni nincs ideje, este a fáradtságtól biztosan egyenest belezuhan az ágy­ba. De azt hiszem, azok is, akik a Kinizsit nyakalják, s dobálják garatra a kapa­rós féldeciket. Pedig ők igazán nem dolgoznak most, holott, jól tudom, ezt kel­lene tenniük. Ehelyett a malteros nadrág, a festé- kes kiskabát, az olajos öve rali gazdái félkönyékkel tá masztják a pultot, mások a hűvösön kuglimeccset vív­nak. Teljes nyugalomban. Csak a harcsabajszú kőmű­ves ideges, neki szigorú a főnöke. Két sör után sietve pattan a Komár nyergébe, s elhúz a város felé. A többiek órájukra pil- lógnak, ám nekik nem sietős a dolguk. Vajon med­dig tart a szieszta? Tíz per­cig, húszig, órácskáig? Nem is érdekelt már. Űjra ’ nyakamba szedtem a lá­bam a néptelen utcákon, ahonnan állítólag mindenki munkába indult reggel... —ay Ifjúgárdista lövészek Az ifjúgárdisták lépcsőzetes rendszerű kispuskás lövészver­senyének megyei döntőjét vá­rosunkban, a tormási MKSZ- lőtéren rendezték. A csapat- versenyben 8 fős gárdák vetél­kedtek, s nem volt meghatá­rozva, hogy hány fiú és leány lőhet. Csapatversenyben (5 csapat közül): Nagykőröst a városi győztes toldisok (Módra Esz­ter, Zsila Tamás, Novák Krisz­tina, Gáli Dénes, Marosi Klá­ra, Kovács János, Fábián Tünde, Kővári Ákos) képvisel­ték és 160/1156-os össztelje­sítménnyel a megyei elsőséget is megszerezték. Az egyéni számokban sok induló volt. Női egyéniben: 1. a körösi Módra Eszter 20/156- tal; 2. Fábián Tünde 20/152- vel. Férfi egyéniben: 2. Kővá­ri Ákos 20'156-tal. REKORDLÉTSZAM Az összetett honvédelmi ver­seny városkörzeti döntőjét az MHSZ tormási lőterén ren­dezték. Az új rendszerű via­dalon eddigi rekordlétszám vett részt: 7 klub 17, egyen­ként 3 fős csapata vetélkedett jól felkészülten. A legjobban a következő kollektívák szere­peltek. Férfiaknál: 1. Toldi Honvé­delmi Klub (Fehér Imre, Do­bos Sándor, Deák Sándor) 5:29; 2. Nyársapát 6:56; 3. NEFAG 8:11 perccel. Ifjúságiaknál; 1. Toldi HK (Pallaga Pál, Gál Dénes, Ko­vács János) 5:32; 2. Nyársapát 6:00; 3. Arany János Gimná­zium (először vett részt) 6:12 perc. Nőknél: 1. Toldi HK (Berta Józsefné, Nagy Ildikó, Fábián Tünde) 5:59; 2. Nyársapát 6:53; 3. Kőcser 7:56 perc összetettben: 1. Toldi HK 3; 2. Nyársapát 6; 3. Kocsér 12 helyezési számmal. A követel­mény is nőtt: 400 méteres pá­lyán 3 kört kellett megtenniük és 13 akadályt leküzdeniük a résztvevőknek. CSELGÄN CSOZÖK A Nk. Kgy. Kinizsi egyre fejlődő cselgáncsozói újabb körzeti rangsorversenyen vet­tek részt. Ezúttal az ifjúsági korcsoport 90 fiatalja mérte össze erejét, örvendetes, hogy a négy elindult körösi sportoló közül hárman értek el helye­zést. A következők. 54 kg-os súlycsoportban (9 induló közül): 2. Szabó Zoltán, 5. Fehér Szabolcs. 60 kg-ban (12-en voltak): 3. Cselkó At­tila. OSN A VAROSBAN A kétévenként sorra kerülő OSN (országos sportnapok) Pest megyei központi testne­velési és sportünnepélyére vá­rosunkban kerül sor. A június 7-i, Kinizsi-sporttelepi nem mindennapi sportmegmozdu­lásra — amely több ezer fia­talt érint — máris szorgalma­san készülnek Nagykőrös, va­lamint a környékbeli települé­sek közép- és általános iskolás fiataljai, testnevelőik irányítá­sával. SZERDAI MŰSOR Kosárlabda. Petőfi iskolai tornacsarnok, 18 óra: Nk. Kgy. Kinizsi—Miskolci EAFC, NB Il-es férfi rájátszó mérkőzés. Labdarúgás. Kinizsi-sportte­lep (nagypályán). 17 óra: Nk. Kgy. Kinizsi— Dabasi Tsz SE, Magyar Népköztársasági Ku­pa-mérkőzés. Kinizsi-sportte­lep (kispályán), 16 óra: Kon­zervgyár-Pedagógusok, 17 óra: FC Fortuna—Amatőr MTE. 18 óra: DÉMASZ—Tör­ted Tsz; Vági lakótelepi pá­lya, 17 óra: Nyársapát—Gim­názium. 18 óra: Mészáros Tsz—Tormási Építőipari Kis­szövetkezet, városkörzeti kis­pályás bajnoki mérkőzés, Ik- lad: IM Vasas ifi—Nk. Kgy. Kinizsi ifi, megyei bajnoki mérkőzés. S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents