Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-04 / 103. szám

ÉRDEN RENDEZTÉK PEST MEDVE KÖZPONTI MEGEMLÉKEZÉSÉT (Folytatás az 1. oldalról.) latok, szövetkezetek képvise­lőinek menetét a Kiváló Szö­vetkezet címmel most hetedik alkalommal kitüntetett Érdi Építőipari Szövetkezet nyi­totta meg. Őket szintén ki­tüntetett üzemek dolgozói kö­vették; a Volánbusz érdi üzemigazgatósága, a Pest Megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalat helyi üzeme és a Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárának kol­lektívája. Dübörgő motorzaj jelezte már messziről a Ben- iavölgye Tsz népes csoportjá­nak érkezését a tribün elé. Az E—516-os Fortschritt kom­bájn, egy öreg Hoffer trak­tor és a formatervezett veze­tőfülkés Zetor mezőgazdasá­gunk múltját és jelenét jel­képezte. Utánuk a Mezőgép, a Texelektro, a költség- vetési üzem, az Érdi Szolgál­tató Szövetkezet, a konzerv­üzem és a két nagy áruház, a Skála és a Fészek dolgozói vonultak zászlókat, színes kendőket lobogtatva. A viz­es csatornamű társulat elhoz­ta bemutatni legújabb árok­ásó gépét, egy hatalmas mar­kolót, az Érusz Érdi Ruha­ipari Kisszövetkezet nődolgo­zói magukra öltötték a tavasz színeit, saját készítésű, tarka virágmintás ruhában kedves látványt nyújtottak. A Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat érdi dolgozóit a hí­res érdi kenyér készítői, a pékek nagy családja követte. A közel egyórás felvonulás a strandnál ért véget. / A nemzetközi szolidaritás és a munka ünnepén a tö­megdemonstráció 10 órakor politikai nagygyűléssel foly­tatódott. A strand és a kem­ping parkjának fái alatt sok ezren gyűltek össze, hogy meghallgassák Sólyom Fe­rencnek, a Szakszervezetek Órszágos Tanácsa titkárának ünnepi megemlékező beszé­dét. Felcsendült a Himnusz, aztán Juhász Jácint, a Ma­dách Színház tagja Ady End­re Szabad május című versét mondta el. Méray Tibor, az MSZMP Érd Városi Bizottsá­gának első titkára megnyitó szavai után Sólyom Ferenc lépett a mikröfóiihöz. — A nemzetközi szolidari­tást ünnepeljük, ugyanakkor e nap a munka ünnepe is, a munkáé, amely emberré tette az embert, és amely minden társadalmi fejlődés mozgató­rugója — mondotta egyebek között. A továbbiakban rövid szám­vetést tett munkasikereink­ről. — Eredményeink ismereté­ben jóleső érzéssel mondhat­juk, olyan országban élünk, amelynek jó híre van a világ­ban. Barátaink becsülnek, még ellenfeleink is kénytele­nek elismerni eredményeinket. Kiegyensúlyozott, nyugodt lég­körben élünk, dolgozunk, és bizakodva tekinthetünk a jö­vőbe. Olyan hazában élünk, ahol — ha nem is gond nél­küli —, de emberi az élet. Eredményeinkről szólva üd­vözölte a kitüntetett vállala­tokat, és kollektívákat. Azután utalt a társadalmunkat fog­lalkoztató gondokra. — Nem ünneprontás, hanem az alkotó ember iránti köte­lesség szólni nehézségeinkről, tennivalóinkról is. Mai fel­adataink nem könnyűek, de nem is megoldhatatlanok. Van­nak tapasztalataink nehezebb időkből is, és gondjainkban nem vagyunk egyedül. Van­nak szövetségeseink és min­denekelőtt: népünkben van erő és készség a közös gondolko­dásra, cselekvésre. Megvan bennünk a jövőnkbe vetett hit, hogy végig menjünk a megkezdett úton. Felcsendült az Internacio- nálé, s hangjaival együtt röp­pent a magasba sok száz ga­lamb. Ezután kezdetét vette az egész napos majális, zené­vel, dallal, tánccal a színpa­don. és baráti poharazgatás- sal, falatozással a vállalatok, intézmények vendéglátó aszta­lainál. A vendégek, a megye vezetői, közöttük Krasznai Lajos^ a megyei pártbizottság első titkára, a helyi vezetők kíséretében sétát tettek a ma­jális színhelyén, belehall­gattak a műsorba, betértek az üzemek sátraiba, alkalmi kerthelyiségeibe. Leültek be­szélgetni, érdeklődni a közös­ségek eredményei és gondjai, mindennapi élete iránt. A dél­utáni órákban Diósára, az MGM gyárába látogattak, hogy találkozzanak az ott ün­neplő dolgozókkal. Az érdi strand parkjában felállított színpad előtt órákon át nem ritkult a tömeg. A For­rás táncegyüttes nagy tapssal fogadott bemutatóját közked­velt, neves fővárosi operett- és népdalénekesek esztrádmű- sora követte. Nagy sikert ara­tott a bukovinai székely nép­dalkor, a kínai harci mozgás és a sportbemutató, meg a Kóta Károly cIterakör. Volt countryzene meg nevettető kabaré. S ahogy múlt az idő, mind több fiatal tűnt föl a kertben. A meghirdetett tánc­házra és a 100 Folk Celsius együttes koncertjére tértek vissza a város ifjai. Hatalmas zápor vetett véget a vigasság­nak hat óra után. A country- koncertre ezért a művelődési központba invitálták a közön­séget. Vonzó kulturális és sportrendezvények A megye más településein is felvonulásokat, politikai nagygyűléseket, kulturális mű­sorokat és sportversenyeket rendeztek az ünnep alkalmá­ból. Budaörsön már reggel 8 óra­kor pattogós zeneszó ébresz­tette az embereket. A jókedv szinte egész napra megma­radt, A művelődési házban és a lakótelepen felállított szabadtéri színpadokon izgal­mas és változatos programok váltogatták egymást. S ha ünnep, legyen az dup­lán, gondolták a tanácsnál, mert ezen a napon hirdették ki az április 19-i társadalmi munkaakció eredményeit. A legtöbbet — mint az értéke­lésből kiderült — a Patkó ut­ca 17—21., a Patkó utca 9. és az új házak, a Szivárvány ut­ca 2—8. és Napsugár sétány 2—4. lakói tettek Budaörs szé­püléséért. Jutalmuk 1—3 ezer forint, s a pénz sorsáról bi­zonyára néhány napon belül döntenek is. A termelőegy­ségek közül a Pest Megyei Viz­es Csatornamű Vállalat kol­lektívája kapott jutalmat. Cegléden a Putri-sarki erdő adott otthont a májusi ünnep­lőknek. Futkározó kölykök ra­ja és zsivaja mindenütt. A nagy forgatagban azért jól kivehető, hogy a legtöbben a luftballonárusok felé indul­nak. Az egyik árnyékba állított Wartburg előtt nagymama ül. Nem törődik senkivel, kezei­nek, ügyes mozdulataival köti az unokának a pulóvert. Né­hány lépésre tőle kisírt szemű anyuka öleli 2—3 éves kislá-' nyát: — Viki, Vikikém! Ugye máskor nem csinálsz ilyet? — cirógatja a gyermeket s aztán a körülötte állókhoz fordulva magyarázatként hozzáteszi: — Nem sírt, azért aztán nem tűnt fel senkinek, hogy elve­szett. Dabason sem volt másként: hétágról sütött a nap, a kelle­mes időjárás sok embert von­zott a májusi ünnepen. Szám­talan esemény közül válogat­hattak a helyiek meg a kör­nyékről érkező érdeklődők. A jubileumi parkban felál­lított sátrak között is sokan fordultak meg. A bográcsok­ban fövő birkapörkölt íny­csiklandozó illata is vonzotta a látogatókat. Kubik Pálné, a Dabasi Nyomda átvevője ez­úttal szakácsként invitálta az embereket. Nem kellett nagy rábeszélés senkinek, hiszen a munkásasszony nem először főzött már majálison. Ezúttal társai is akadtak: a szomszéd­ban a palacsintát a nyomda Helikon szocialista brigádja sütötte. Dunakeszin a városi pártbi­zottság előtt felállított tribü­nön állók meg a környékbeli utcákat megtöltő érdeklődők gyakran nem tudták eldönte­ni, hová is nézzenek. Nem­csak a felvonulók színes sorai vonzották a tekintetet, hanem a kék égen áthúzó sportre­pülők kötelékei is. Igaz, Du­nakeszi és a repülés elvá­laszthatatlan, csakúgy, mint a város és a lovassport. Látvá­nyos esemény volt, amikor a Magyar Lósport Vállalat ké­nyesen táncoló paripáin dél­ceg fiúk és lányok, valamint az idősebb korosztály képvi­selői léptettek el a felvonulók között. Gödöllőn az idén a régóta megszokottnál is gazdagabb programmal köszöntötték a jeles ünnepet. A felvonulás után a mindig népes majáli­sok színhelyére, az Alsó-park­ba indultak az emberek, ahol az üzemek, intézmények sát­rai várták őket. Rövid pihenő után sokan vették körül a szabadtéri színpadot, itt nyi­tották meg a májusi békehó­napot. A békefelhívás plakát­jaira sorra írták nevüket fel­nőttek, ifjak és gyermekek. De nem maradhatott el a 32 esztendeje minden május el­sején megtartott lovasverseny sem. Monoron a máskor oly ele­ven, sétálóktól és pihenőktől tarka főtér néma volt az ün­nepen: a helyiek már jól tud­ják, hogy május elsején a sportpálya a centrum. Oda igyekezett kicsi és nagy, amint a tűzoltózenekar elharsoigta zenés ébresztőjét. Alig egy fél óra múlva már zászlókkal, léggömbökkel, májusfákkal felszerelt áradat hömpölygőit az utakon. A szemet gyönyör­ködtető felvonulás után meg­kezdődött a majális. Az ilyen­kor hagyományosnak számító sport- és kulturális rendezvé­nyeken jól szórakozhattak az emberek, de leginkább a gyermekek örültek az ünnep­nek. Nem kellett búcsúig vár­ni, mert a körhintások már most felállították forgó, lengő, hullámzó masináikat. Nagykátán ilyen még nem volt: egész napos filmvetítés­sel szórakoztatták a közönsé­get, ám aki már unta a lát­ványos programot, könnyen talált magának más elfoglalt­ságot is. A KRESZ-parkban felállított színpadon a Tápió- mente táncegyüttes fiataljai elevenítették fel a vidék gaz­dag néphagyományait. De volt itt karatebemutató, majd dél­után a Tájháznál kispályás női és férfi focitorna, MHSZ- modellező bemutató is. A ber­regő repülő alkalmatosságok­nak vetélytársai is akadtak: a gyermekek legnagyobb örömé­re ezúttal sárkányeregetés is volt. Nagykőrösön az idei május elsejét is a Pálfája-parkerdő- ben ünnepelték az emberek. A nagygyűlést követően egy országosan is szinte egyedül­állónak mondható mozgalom, A családok a társadalmi ün­nepekért című akció értéke­A Sasad Tsz tagsága a budaörsi felvonuláson tett választani. Különösen nagy sikere volt a Póker együt­tes gyermekműsorának: oly­kor együtt énekeltek, együtt táncoltak a közönséggel — a kisebbek legnagyobb örömére. De méltán arattak nagy tap­sot a helyi fúvósegyüttes, va­lamint a szigetmonostori népi táncosok. Szigetszentmiklóson ez a május elseje méltó volt a megye egyik legfiatalabb vá­rosához. Üj arcait mutatta a település, s ezt azok is felfe­dezhették, akik nap mint nap végighaladnak a lakótelepek és a kertvárosi részek utcáin. A majális tulajdonképpen csütörtökön este nem fejező­dött be, hiszen egészen a győ­zelem napjáig folytatódik a gazdag programsorozat. Volt már sramlibál, anyák napi vi­rágvásár, tegnap pedig a Cse­pel Autógyár művelődési há­zában a Kutyaszorító című zenés játékot adta elő a Kecs­keméti Katona József Színház társulata. Ma nyílik meg a tömegszervezetek házában Szabó Béla festőművész kiál­lítása. Program tehát minden napra jut, s a rendezvények május 9-én a béke-nagygyű­léssel, és a fáklyás felvonu­lással zárulnak. Vácott a rendezők és a fel­vonulók aggódva kémlelték az eget, vajon az idén is kap­nak-e égi áldást a nyakukba. Az eső ezúttal elmaradt, csak egy rövid, néhány perces zá­por zavarta meg a felvonu­lást. Délután a majálison sokszí­nű programból válogathattak a résztvevők. A rendezők leg­inkább a gyermekeket igye­keztek a különböző érdekes­nél érdekesebb programokkal elcsábítani. Lehetett bábot ké­szíteni, szőni és fonni, megis­merkedni a repülőmodellezés rejtelmeivel, s az igazán vál­lalkozó kedvűek a görkorcso­lyaversenyre nevezhettek be. Akik csendesebb szórakozásra vágytak, azok áthajóztak a Pokol szigetre, ahol a Master- fil Pamutfonóipari Vállalat váci gyára csónakházának gondnoka és tagjai már he­tekkel előbb megépítették az ünnepi tábortűz máglyáját, amely még pénteken reggel is parázslóit. Még ennyien talán sosem vonultak fel a gödöllői május el­sejei ünnepen A nagykátai úttörők vidám menete (balra). Galambok, virágok, májusfa az úttörők sorai­ban Érden (a jobb oldali képen). lése következett. A városban sok kollektíva kapcsolódott be a versengésbe, amelynek ered­ménye ma már jól mérhető a kisebb-nagyobb rendezvé­nyek színvonalán. Az akció értékelői ezúttal a Nagykőrö­si Gépgyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet kollektívájá­nak tevékenységét emelték ki. így ezúttal ők kapták meg a mozgalom vándorserlegét, va­lamint Garabuczy Ágnes fes­tőművész Anyaság című alko­tását. Ráckevén nemcsak a he­lyiek, hanem sok, a hét vé­gét a Duna-ágban töltő üdü­lő is részt vett a majálison. Volt itt is minden: térzene és kulturális műsorok, de a leg­nagyobb választék sportren­dezvényekből volt. A focipá­lya közelében találkoztunk Széplaki Zoltánnal, a rácke­vei Aranykalász Tsz szakszer­vezeti bizottságának titkárá­val. aki Schön János csoport- vezetővel és Szadovszky Gyu­la üzemvezetővel sörözgetett. — A lóréviek ellen ját­szunk nemsokára — mondták. — Most gyűjtjük a bátorságot hozzá — kacsintottak huncu­tul, aztán már komolyabbra fordult a szó: — Rendszere­sen focizunk, részt vettünk a kispályás bajnokságban is. Ráckevén az egész napos műsor mintegy záróakkordja­ként este a Tókertben először vetítettek a most felavatott új autósmoziban. Százhalombattán már az elő­ző este- májusfaállítással kez­dődött az ünnep. Tíz órára a felvonulásra kijelölt utak meg­teltek emberekkel, s a soka- dalom késő estig nem is rit­kult. Hagyományosan minden esztendőben május elsején nyitják még a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat csónakházát, ahol ezúttal is jó mulatság, étel, ital várta a résztvevőket. Például Szűcs Péter és Bru- necker Zoltán zászlótartókat, akik e fontos feladatukat nagy fegyelemmel teljesítették. Zo­li az alsó tagozat utolsó osz­tályát végzi. Egyike ő a fiatal város sok-sok gyermekének, akik totyogva, babakocsiban, az apuka nyakán ülve, lég­gömböt szorongatva részesei voltak az ünnepnek. Szentendrén a Papszigeten soha nem látott sokadalom gyűlt össze a majálisra. A rendezők szerint nyugodtan kitehették volna a megtelt feliratú táblát, hiszen a jó időben a város apraja-nagyja, s nagyon sok kiránduló töl­tött el kellemes órákat a víz partján. A különböző sport- versenyek mellett változatos kulturális programokból lehe­Tudósítottak: Ballal Ot­tó, Barcza Zsolt, Bányász Hédi, Bóna Zoltán, Eller Erzsébet, Fehér Ferenc, Hancsovszkl János, Kádár Edit, Koblencz Zsuzsa, Ko­vács T. István, Kör Pál, Szi- gethi Teréz. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára ünnepi beszédét tartja. Mellette (balról jobbra) Kovács Antalnét dr. Arató András, Méray Tibor, Krasznai Lajos és Balogh László.

Next

/
Thumbnails
Contents