Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-19 / 116. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM. 116. SZÁM 1986. MÁJUS 19., HÉTFŐ A leghatásosabb gyomirtó szer a kapacid Kapálnak, permeteznek, ültetnek Jó-e ma középvezetőnek lenni? A mezőgazdaságban dolgozó emberek a május elejei fagyosszenteket ősidők óta afféle határvonalnak tekintették. Amikor a Pongrácok, Szervá- c ok és Bonifácok megülték névnapjukat, megkezdődhetett a melegigényes növények vetése, ültetése, mert attól fogva már kisebb volt a valószínűsége, hogy fagykárt szenved a növényvilág. Meghálálják Ámbár előfordulhat, hogy jó néhány nappal korábban, Orbán napján, vagyis holdtöltekor érkezik meg a hajnali hideghullám, de a kertészek azt mondják, ennyi rizikót már vállalni kell, május második dekádjában a legkényesebb palántákat is földbe dug- gathatjuk. Nézzük tehát, mi a teendőjük mostanában a kiskertek művelőinek? Most nem szóbeli útbaigazítást kértünk a szakemberektől, röpke határszemlét tartottunk, elsősorban a gyakor- lottább kertészek portáit kerestük fel, az ott szerzett tapasztalatok jó tanácsnak méltán beillenek. Nos, sokfelé találkoztunk paprika- és paradicsomültetőkkel- Persze, vannak, akik ezen a munkán is túl vannak, szerencsére nem következett be komolyabb lehűlés. Egy biztos, május 20. körül a legóvatosabb kertész is nekifog a palántázásnak. Általában az a gyakorlat, hogy a paprikát 30—40 centiméter sor-, és 20—25 centiméter tőtávolságra rakják egymástól, a paradicsom esetében ezek az értékek 10—20 centivel nagyobbak. Kint a helye a tápkockás uborkának is. Aki először telepít, ne feledje, hogy az uborkatövek számára jóval nagyobb életteret kell kialakítani. A fürtös fajtáknak egyméteres sor-, és 25 centis tőtávolság lenne a legmegfelelőbb, de helytakarékossági megfontolásból sokan állítják, hogy a 40—50—60 centis léptékek is megfelelőek a íajtaadottságtól függően. Vethetjük a patisszont, a karós és bokorbabot, s a hosszú tenyészidejű, eltartásra szánt fejes káposzta, s a bimbós kel palántái is a szabad földbe kívánkoznak. A környékünkön termesztett legfontosabb növények közül jórészt csak 1 ezek kiültetése maradt még hátra, de ahogy elnéztük az apró gazdaságok szorgos tulajdonosait, úgy tűnt, néhány nap, és mindenki végére jár e tennivalóknak is. Munka azért akad ezután is bőven, a már kelő, virágzó növények nagyon igénylik a gondoskodást. A gyomtalanítás mellett a legfontosabb most az öntözés, különösen a gyorsan kiszáradó homoktalajokon. A fehérbe öltözött borsótáblák napjában 20—30 milliméter vizet kívánnak. Ne sajnáljuk tőlük, egészséges, duzzadt hüvelyekkel hálálják meg az öntözést. Hasonlóan sok vizet kívánnak a káposztafélék: ha nem kapnak kellő csapadékot, lelassul, majd leáll a fejlődésük. Régi poén A kertészek még ma is gyakran elsütik a régi poént, amikor megkérdezik, melyik a legjobb gyomirtó szer. A felelet: a „kapacid”, vagyis hát a kapálás. Ezzel azt kívánják mondani, hogy bár sok hatásos gyomirtó szer kapható, a gaz irtásának ma is leghatékonyabb. igaz nem kevés fáradsággal járó módja, a kapálás. Akiket a kapanyélre hajolva láttunk a tűző napsütésben, 'többségük szívesen lemondott volna e munkáról, mégsem próbálkoztak a mérgekkel. Igazán jó munkát csak kapával lehet végezni — mondták — no, és nincs szebb, mint egy frissen művelt, elgereblyézett veteményes. Más vegyszerekre azonban nagy szükség van mostanában. Főleg a gyümölcsösben. A cseresznye- és meggyfákat a cse- resznyelégy rajzása miatt permetezni kell. A léhez tegyünk monília és levélbetegségek elleni szereket is. Az almáster- mésűeket a lisztharmat, vara- sodás, takácsatkák és molyok veszélyeztetik. Többfelé tapasztaltuk a levélsodró moly jelenlétét, az őszibarack- és almafákon, valamint egyéb csonthéjasokon a levéltetvek szaporodtak el. A védekezés, pontosabban a vész megelőzése tehát napirenden levő feladat. Szólhatnánk a felhasználható vegyszerekről is, ám úgy véljük, erre nincs szükség, a kereskedelemben a kevésbé tájékozottak kellő útbaigazítást kaphatnak. A növényvédelem közügy A szölöskertekben most még nincs különösebb gond, bár a hőmérsékletet és csapadékot figyelemmel kell kísérni, mert e két tényező kedvező összhatása esetén a peronoszpóra fejlődése megindul. Ahol tavaly súlyos lisztharmatkárté- tel volt, tanácsos e kór ellen megkezdeni a védekezést. Az új telepítésű szőlők védőhalmait porhanyítsuk fel, ahol laza homok fedte, s a szél elhordta, pótolni kell a takarótalajt, mert a nap megégeti a gyenge hajtásokat. A szálvesszőket kötözzük ki, mert a szél eltöri, s ahol a fürtkezdemények már jól láthatók, ott a meddő, sűrű fakadásokat, vadhajtásokat szedjük le, ezzel is a fürtök növekedését segítjük elő. Ez idő tájt lehet hozzáfogni a zöldszemzéshez, a zöldre-fás oltáshoz is. Ennyit röviden napjaink kiskerti munkáiról. Tudjuk, korántsem említettünk meg mindent, különben is ahány kert, annyiféle aktuális feladat van éppen soron. A növényvédelem azonban mindenek között a legfontosabb, sőt mondhatjuk közügy, hiszen csak együttes erővel óvható meg a több ezer kiskert növényvilága, a termés. Sok olyan emberrel találkoztunk a határjárás alkalmával, akik hátán ott volt a permetező, pedig nyomát sem láttuk semmilyen betegségnek. Ők tudják, hogy a kórt elsősorban megelőzni kell s nem pusztán védekezni, amikor már késő. Fontos, hogy a jó példa, a jó tanács nem reked meg a porták kerítésénél, egyre többen tudatára ébrednek, milyen nagy jelentősége van e praktikus tudnivalónak. A hét végén nagy piac volt, élénk primőr zöldség és ültetni való palánta felhozatallal. A hegyes paprika darabját már egy forintért lehetett válogatni. Napospulykákat és -libákat is árultak. A háztáji szemestermény- piacon nőtt a kínálat. A búza, az árpa és a morzsolt kukorica literjét 6, a kukoricadarát 7, a napraforgómagot 12—15, a vetni való burgonyát kilóra 7 forintért árulták. A gyümölcs- és zöldségpiacon a földiepret 100—160, az almát 10—15, az amerikai mogyorót 160, a héjas diót 45, az új paradicsomot 140—150, az uborkát 50, a karfiolt 60, az új burgonyát 30, a hónapos retek csomóját 4—5, a zöldpaprikát darabonként 3—8, a zöldhagyma csomóját 5, az új gyökér és sárgarépa csomóját 10—12, a kel- és fehér káposztát 20—30, a karalábé darabját 2—7, a fokhagymát 100, a vöröshagymát 12—14 forintért adták. Á baromfipiacon a tyúk párja 200—220, a vágócsirke párja 250, a kisebb 120—150, kilóra 50, két kakas 350, egy 8 kilós pulyka 450, a napospulyka darabja 70, a Vannak emberek, akik azt állítják, hogy a termelés közvetlen irányítóira gyakran aránytalanul nagy terhek nehezednek, ám anyagi megbecsülésük nem tart lépést a velük szemben támasztott, s egyre növekvő követelményekkel. Egyesek szerint az iparban a leghálátlanabb beosztás a művezetőké, mert nemcsak a termelés feladataival kell foglalkozniuk, hanem személyi kérdésekkel is: a részükre biztosított jogkör, hatáskör eszközeivel hatékonyan kell fegyelmezniük, s ösztönözni a minőségi munkára. Ám maguk a gyakorló középvezetők megkérdőjelezik nemegyszer, hogy valóban lehetséges-e a hatékony fegyelmezés, anyagi ösztönzés jelenlegi hatáskörükben. És sorolhatnám a felmerült kérdéseket, egyhamar nem érnénk a végére. Inkább megkérdezem, hogy ezek után is akadnak, akik vállalják a hálátlannak, a meg nem fizetettnek mondott középvezetői beosztást? S ha vállalják, vajon miért? Nos, a kérdésekre (legalábbis egy részükre) Nagykőrösön Született: Varga Károly és Nyikos Ágnes: Zsanett, Gyarmati István és Ildzsa Katalin: Szilvia; Ferentzi Gyula és Gál Marianna: Gyula, M. Szűcs Zoltán és Illés Márta: Renáta nevű gyermeke. Névadót tartott: Irházi Ferenc és Farkas Ildikó: Ferenc; Be- rinszki Mihály és Takács Erika: Erika; Szűcs Zoltán és Juhász Judit: Viktor; Kovács liba 65, a kacsatojás 3, a tyúktojás 1.50—1.80. A kereskedő 1.40 forintért vette. A vágottbaromfi-standon a Barnevál csirkét 55 forintért mérték. Az elmúlt naptári évben több külföldi csapatot fogadtak férfi kosárlabdásaink. Tavasszal megnyerték az ősszel kezdődött 1985/86. évi NB lies bajnokság tízcsapatos közép A-csoportjának, majd a közép-főcsoportnak küzdelmeit, s így húsz együttes közül a legjobbnak bizonyultak. A bázisvállalat Nagykőrösi Konzervgyár, valamint a Nagykőrösi Konzervgyár Kinizsi Sportegyesület jóvoltából nemrégen 12 napos külfö- di jutalomtúrán vettek részt. A küldöttséget dr. Ábrahám Tibor, a szakosztály elnöke — aki a külföldi úton egyébként az edzői teendőket is ellátta — vezette. Érdeklődésünkre a kerestem a választ, mégpedig a Nefagnál, ahol Horváth Dénessel, a deszkatéri művezetővel ismerkedtem meg. s beszélgettem a pályájáról. Először is elmondta, hogy három szárítóberendezés üzemmenetének biztosítása mellett a deszkatéri feladata tulajdonképpen minőségi átvételből áll. mert ő dönt a beérkező faanyag osztályba sorolásáról, s arról, hogy az hová kerül további felhasználás végett. Majd rövid nacionáléval kezdte bemutatkozását. — A jogelőd cégnek alapító dolgozója volt az édesapám, amolyan ezermesterként. Én 1951-ben vettem föl először a munkát az üzemben, gyerekként gyaluforgácsot hordtam ki a gépek alól. Nyolc testvérem látta meg a napvilágot, közülük az üzemnek hét volt a dolgozója. Ö maga az üzem háromszoros kiváló dolgozója, kétszer kapott igazgatói dicséretet, s mint munkásőr is többszörösen kitüntetett. — Nagyon élénk politikai életbe csöppentem bele annak idején, hiszen a mi üzemünk Ferenc és Kimmer Györgyi: Tímea nevű gyermekének. Házasságot kötött: Nagy Ambrus és Fehér Irén; Hidasi Csaba és Egresi Éva; Módra Dénes és Kiss Mária; Barna István és Torma Ágnes; Tóth Imre és Eszenyi Margit; Jakab János és Kolompár Mária. Meghalt: Sóber József né Róka Erzsébet (Árpád u. 19.); Dudás Györgyné Kádár Erzsébet (Arany János u. 20.); Halasi Józsefné Bakó Mária (Csipvá- ri u. 8.); Balog József (Tetét- leni u. 15); Balogh Erzsébet (Rákóczi u. 3.); Munka János (Ady E. u. 16.); Illés Ferenc- né Bujdosó Erzsébet (Bal)a G. u. 82.); Kőházi József (Háromszék u. 10.); Kovács Já- nosné (Ságvári E. u. 4.); Tóth Ferencné Kiss Ilona (Kárpát u. 66/A.); Dér József (Lencsés-Világos dűlő 56.); Fricska Antal. (Szolnoki u. 29.). következőkben számolt be élményeikről. — A konzervgyári külön- busszal a gépkocsivezetővel összesen 17-en utaztunk. Három országban három ellenfelünket immár ismerősként, barátként látogattuk meg. A 12 napból a távolságok miatt ötön úton voltunk, a további 7 napon pedig 5 mérkőzést játszottunk és ismerkedtünk vendéglátóink lakhelyével és környékével. Először Csehszlovákiába utaztunk, ahol a Morva területen levő Krome- rizt másodszor látogattuk meg most. Cseh barátaink jó ismerősként fogadtak. Neves kastélyukat megnéztük és a fedett uszodába jártunk. Ezután a Német Demokratikus Köztársaság, Lipcse következett. Utunk legnagyobb sportsikerét itt értük el. s jártunk az egyetemi klubban és városnézésen vettünk részt. Nyugat-Berlin egyik legnagyobb kerületének csapatánál magánszállásokon laktunk. A Kecskeméti SC női csapata is ott volt (ősszel közösen láttuk itthon vendégül a berlinieket). Megnéztünk egy Mozart-ope- rát és utaztunk hajóval a Spree-folyón. Hazafelé az utolsó este cseh barátainknál aludtunk és élményekkel megrakodva tértünk haza. Fővárosi játékosaink közül egvedül Bútor Dezső tudott velünk lenni, aki remekül játszott. Célunk az volt. hogy a csapat „összébb rázódjon”. Ez nagyon jól sikerült. Fegyelmezettek voltak a fiúk és mind az öt nemzetközi mérkőzésünket megnyertük. Az élményeken túl teljes volt a szakmai siker is. Nk. Key. Kinizsi—TJ Slavia Kromeriz (Csehszlovákia) 90- 69 (51-40). A papírforma szerint biztos volt a gvőzelem. Legjobb dobók: Foki (38), Pi- jakovics (19). Mester (11). Nb. Kgy. Kinizsi—TJ Slavia Kromeriz 69-60 (43-33). A vendéglátók minden tudásukat latba vetették, de ez is ke- * volt Kőrösön az egyik legjobb káderképző a városban. Nagykörös vörös foltjának is neveztek bennünket, sok neveltünk került a helybeli üzemekbe különböző vezető beosztásokba. Mind megállják helyüket a gazdasági és a politikai életben, akik a mi vörös üzemünkben nevelkedtek — emlékezett a hőskorra Horváth Dénes, majd arról beszélt, mit jelent számára, s egyáltalán aa üzemben a művezetőség. — Ma már sokkal nehezebb középvezetőnek lenni, mint mondjuk másfél-két évtizeddel ezelőtt. Nem kapjuk meg azt a támogatást például a fegyelmezés terén a felsőbb vezetéstől, ami szerintem elengedhetetlen volna. Nálunk is vannak olyan emberek, akik helyett a többieknek kell dolgozni, de tőlük egyenes úton nem tudok megszabadulni, egyeztetni kell a vezetőimmel, s ez jelentős időhúzással jár. Sajnos általában lazult a munkavállalók fegyelme, magas az igazolatlan napok száma egyeseknél, ezzel szemben fegyelmezi)! alig lehet, mert akkor megsértődik az illető nem dolgozó dolgozó, s továbbáll egy házzal, azaz egy másik munkahelyre megy, ahol esetleg többet elnéznek .neki. Nekem, a középvezetőnek csak a 90 napos próbaidőn belül van elbocsátási jogóm, de ma már egymagában ez sem változtat lényegesen a helyzeten — mondja Horvátit Dénes, és amikor megkérdezem, hogy ez-e az, amiért hálátlan munkakör az övé, igennel válaszol. Nos, akkor fölvetődik a kérdés, miért vállalta, s miért gyakorolja még mindig a művezetőséget? — Az egész eddigi életutam azt bizonyítja, hogy szeretek az emberekkel foglalkozni, még akkor is, ha időnként hálátlannak tűnik ez a velük való törődés. De ma már ez a munkaszeretetem nem elég, egyre égetőbb lenne a tényleges fegyelmezési jogkör biztosítása, a jó munkára ösztönző anyagi érdekeltségben való minél nagyobb részvétele a művezetőknek. Aszódi László Antal vés volt. Ld.: Pijakovics (20), Foki (17), Bútor (11). Nk. Kgy. Kinizsi—HSG KMU Leipzig (NDK) 80-74 (46-32). Kiemelkedő sportsiker: az NDK-beli NB I-es bajnokság harmadik helyezettjét is igen jó játékkal győzték le a körösiek — és annak otthonában. Ld.: Foki és Pijakovics (27—27), Bútor (11). Nk. Kgy. Kinizsi—TuS Neukölln (Nyugat-Berlin) 69-62 (29-30). Kemény összecsapáson kellemetlen stílusú ellenféllel, 21 pontos hátrány után, óriási akarással és kiváló védekezéssel született a győzelem. Ld.: Foki (23), Bútor (13), Pijakovics (10). Nk. Kgy. Kinizsi—TuS Neukölln 70-64 (33-30). Az utolsó mérkőzésen is sikerült győzni. Ld.: Pijakovics (22), Foki (18) és Mocsai (12). A külföldi túrán a következő játékosok szerepeltek a Kinizsiben (zárójelben az elért összkosarak száma): Foki (123), Pijakovics (98), Bútor (51), Mocsai (31). Botschütz (291, Mester (24). dr. Ábrahám (10), Danóczi (8), Zsákai (4), Józan és Dávid. Mérkőzéseinken a körösi Erdélyi Gyula játékvezető is közreműködött, tárgyilagosan, mindhárom vendéglátó esanat és a körösiek megelégedésére. A nemzetközi sportbarátság tovább erősödött. A kromeri- ziek augusztus végén, német barátaink 1987-ben jönnek Nagvkőrösre. Reméljük, ők is jól érzik majd masukat. Sulyok Zoltán A nagyteremben: A selyemfiú. Színes NDK film Előadás 6 és 8 órakor. A stúdióteremben: A házibuli folytatódik. Színes, szinkronizált francia í'ilmvígjáték, fél 6-kor. ISSN 0133—2703 (Nagyköröst Hírlap) z idén ismét megrendezték városunkban a már hagyományosnak számító „Kőrös körül — körös-körül" elnevezésű kocogónapot. Az engem ismerőknek, azt hiszem, magyarázni sem kell, hogy menynyi időbe telt, mig sikerült meggyőznöm magam, hogy részt vegyek rajta. Vasárnap, ráadásul hajnali 10 órakor? Es hogy öt kilométer? Na nem ... De azért talán mégis... Nem lehet igaz. hogy nem tudok öt kilométert kényelmesen lekocogni. Kimegyek és kész. Bár egy kicsit korán kezdődik . .. Mint a fenti monológból is kitűnik, lustaságomat. legyőzte hiúságom, s így tevékeny részesévé lettem a tömegsportrendezvénynek. Engem ne nevezzen senki tohonyának ... Vasárnap délelőtt 10 óra: hamarosan indul a mintegy 300 főnyi középiskolás és felnőttmezőny. A táv öt kilométer Nem túl sok. de nem is kevés. Felmérem nz erőviszonyokat, és elhatározom, hogy naplót vezetek Ambíció győzelmemről az utókor számára ... Tíz óra. Rajt! — hangzik fel végre a bűvös szó az Ifjúsági sporttelep előtt. Eltökélt szándékom, hogy az első métereken az élre vágok és ki nem engedem a kezemből a győzelmet. Már előre látom, ahogy a célban fejemre helyezik a győztest megillető babérkoszorút . . Rózsaszínű elképzeléseimet azonban széttöri a rideg valóság: már a Dózsa György úton a mezőny nagyobbik fele elém kerül. Nem számit — mormolom az új jelszót —, a részvétel a fontos . .. Tíz óra 15 perckor fordulok be a József Attila utcába. Hirtelen érezni kezfiem. hogy milyen kevés az a huszonegy százaléknyi oxigén a levegőben ... Ekkor látom, hogy a fordulónál csinos lányok osztják a részvételt igazoló lapocskákat. Erre megrázom magam, és újult erővgl, frissen, fiatalosan, fájdalmasan sajgó oldalamról teljesen megfeledkezve robogok tovább... Kezembe nyomják a lapocskát. erre valami köszö- nömfélét morgok, aztán futok ... egészen addig, amíg látótávolságon kívül nem kerülök. Itt már kényelmesen kocoghatok . Tíz óra 25 perckor már a Jókai utcán vánszorgok. Ismét hiányát látom egy jó minőségű oxigénmaszknak: szemeim előtt szivárványszínű karikák táncolnak, lábaimra mintha ólomnehezékeket kötöttek volna. A nap süt, ömlik rólam a víz, s egyre-másra húznak el mellettem a többiek . . Tíz óra 30 perckor érek a célegyenesbe. Határoztam: sprintéi ni fog' k. Osz- szegyüjtöm tehát egykori erőm foszlányait és szinte megtáltosodva rohanok a Cifrakert felé... áradozásom, jutalmául megtudom, hogy 69. lettem. De sebaj! Jövőre már a 68. helyre pályázom ... Kovács Csaba My. J. Ismét sok volt a palánta ■ Anyakönyvi hírek* K. Ti." Kosárlabdásaink külföldi túrán
