Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

1986. MÁJUS 19., HÉTFŐ mesr « .m i §■:/ 5 Huszarik Zoltán-emlékkiállítás A magyar filmművészet lírikusa A kiállítás egy részlete. A cím fölött: A megnyitó közönsége A magyar filmművészet ki­emelkedő egyénisége, Huszá­rik Zoltán öt esztendeje ha­lott. Ránk hagyott művei — játék- és rövidfilmjei, rajzai és festményei, illusztrációi és könyvtervei, megvalósult és csak megálmodott irodalmi értékű forgatókönyvei, lejegy­zett és szóban megfogalmazott gondolatai azonban ellene mondanak a halálnak — ol­vashatjuk a katalóguséban annak az emlékkiállításnak, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban tekinthet meg a közönség szeptember 14-ig. A Lencsó László rendezte tárlat abba a világba vezet el, amelyben Domony szülötte al­kotó éveinek legszebbjeit töl­tötte: a filmgyári kulisszák közé. A filmes világ kétarcú. A Janus-arc egyik felén az van, amit a mindennapi em- b^r lát. ha moziba megy. A másik lehangoló: a díszletfa­Huszárik Zoltán édesanyja és kislánya a tárlat megnyitásán (Barcza Zsolt felvételei) Iáik illúzióromboló hátsó ol­dala, a kábelek rengetege, a szemét, a sokszor kiábrándító valóság. A belépőt a Csont- váry című film egy emlékeze­tes része — az álomjelenet a mamával — fogadja. Szemközt az a bizonyos, lepellel borí­tott karosszék. Oldalt a film­rendező önvallomása: Én, Hu­szárik Zoltán, először és utol­jára ember vagyok. Hiá­nyaim és kínjaim az enyé­mek. Aztán a gyermekkor. Képek a családi albumból, egy nyolc­éves kori, komoly tehetségről árulkodó rajz a nagyapáról, amott a mamához írott leve­lek, a bölcsője, az aszódi gimnázium érettségiző osztá­lyáról készült tabló. Rajzok a „gorkiji egyetemi évek’’ ide­jéből, amikor sok mindent megpróbált. Tőle származó és neki írott levelek, fényképek .róla és filmjeiből, színházi és rádiós rendezéseinek dokumentumai, általa tervezett és neki dedi­kált könyvek — s rajzok, ceru­zával, krétával, kollázsok, mo- notípiák, linómetszetek. Ezt ő maga munkaterápiának tekin­tette, de a filmjeihez is raj­zolt, s a film képi megfogal­mazása nála egyértelműen képzművészeti ihletettségű. A tárlaton egyetlen mondat­nyi magyarázó szöveget sem helyezett el a rendező. Min­den felirat Huszárik-idézet. Az -A-piacare (Tetszés szerint) című filmje kapcsán így val­lott az életről: Egy háború okozta totális halál látványá­val szeretnék rádöbbenteni, hogy ezzel nem lehet játszani. Mint a primitív népek a rá­olvasó énekükkel, úgy próbá­lom én ezzel a filmmel kivé­deni azt, hogy meghalok — meghalunk. Egy meghosszab­bított élet lehetőségét akarom szuggerálni a nézőbe is. S lám, az élete meghosszab­bodott, a magyar filmművé­szet nagy lírikusaként — és klasszikusaként él ma is kö­zöttünk. Körmendi Zsuzsa Kossuth-ház Tinnyén (1.) Sorsa mégsem lehet magánügy Falun innen — falun túl felborzolta a kedélyeket, hogy a tinnyei Kossuth-ház — amely magánkézben van — eladó. Mi­kor vetődött föl először ennek a gondolata, illetve lehetősé­ge? Ezzel a kérdéssel kerestem meg Gáspár Ferencet, a Pilis­csabai Nagyközségi Tanács elnökét; közigazgatásilag idetarto­zik ugyanis Tinnye. Kerttel együtt eladó — Már régi gondunk a Kos suth-ház sorsa —* kezdi Gás­pár Ferenc. — Jó néhány évig gondolkodtunk, hogy meg kellene venni, akkor azonban még nem volt eladó. A mű­emlék jellegű épülethez tarto­zik egy parasztház is, ahol az idős tulajdonos, Kiss István asztalosmester unokája lakik a családjával. Ügy értesültem, hogy az eladásra talán a két család között kialakult ellen­tét miatt kerül sor. — Beszélt-e velük erről sze­mélyesen? — A múlt esztendőben meg­kerestek, hogy eladhatják-e. Külföldi állampolgár lett vol­na a vevő, aki az ablakokat nagyobbra akarta cserélni. Ezt nem teheti meg, s mint ké­sőbb megtudtam; elállt a vé­teltől. — Most megvenné-e a ta­nács? — Ha a teho elég lenne! De más pénzforrásra nem számít­hatunk. — Milyen megoldásra gon­doltak? — Mi ezt saját erőből nem tudjuk megvenni. Egyelőre a létfeltételről, a tiszta ivóvízről kell gondoskodni, és csatorná­zásra is szükség van. Ha ja­vulna a megye és a mi anya­gi helyzetünk, akkor talán va­lamikor kilencven táján lehet­ne ebből valami. — Hivatalból írt-e levelet a megyei tanácsnak vagy a műemlékfelügyelőségnek ? — Ismerve a felsőbb szer­vek anyagi helyzetét — nem Hajlandó vagyok — képlete­sen szólva — fejjel menni még a falnak is, ha egy ügyben legalább öt százalék esélyt lá­tok a kibontakozásra. A tanácselnököt azonban mégsem hagyja nyugodni a dolog, mert átjön velem a szomszédos társközségbe. A szép fekvésű kistelepülés tel­jesen kihalt, hiszen munkanap van, kora délelőtt. Az ismeret len látogató tán el is menne az épület előtt, amely mé­lyebben fekszik, mint az út, s megbújik a fák mögött — ha nem állna ott egy dmlékosz- lop. E házban lakott Kos­suth Laios MDCCCXLIII— MDCCCXLVL Emelték tiny- nyei tisztelői. 1883. A jellegzetes négyablakost vidéki kúria kívülről elfogad­ható állapotban van. Á. kö­zépső, kiugró rész egyik ab­lakában tábla ötlik a szemem­be: „Ez a ház eladó, kerttel." Hiába próbálunk bejutni, a kapu zárva, csöngőt nem talá­lunk. Három méterrel arrébb azonban van jegy nyitott kapu — Látja, ezért is cifra a dolog — mutat az elnök a kapu mögötti parasztházra —. egy telken van a műemlék jellegű épülettel, és lakott Csak ezzel együtt lehet a Kos- suth-házat is eladni! Nem beszélünk Az utóbbit azonban zárva találjuk. Jóllehet az udvar fe­lőli ablakban is van egy táb­la: „Itthon vagyok, ablakon tessék kopogni.” Kopogunk, de hiába. Innen nézve, a vá­lyogfalakon foltok láthatók; vizesek. Imitt-amott „puffad­tak” is. A kert 'ápolt, a lankás területen lefelé futó szőlőlu­gasok a gazda gondos kezére utalnak. Tanácstalanul állunk. A Tv-FIGYELŐ' Líllda. Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csa­pat ... — juthatott az előfize­tők egyikének-másikának az eszébe ez a sportinduló, ami­kor a képernyőn ismét meg­jelenő Linda-sorozat stáblistá­ját nézte. Merthogy igencsak népes volt. Csupán csak olyan tollforgató (írógépkoptató) nem akadt egyetlenegy sem, aki arra ügyelt volna, hogy a mi édes-kedves Lindánk ügyeletes meséje szóljon is valamiről. Aki látta, tanúsít­hatja: ez az aranyhalas epi­zód azon túl, hogy kitöltötte a reá szánt hatvan percet, semmi, de semmi, úgymond, üzenetet nem közvetített. Egy­szerűen csak arra volt jó, hogy a bűbájos Görbe Nóra, ez az új életre ébresztett, az 1980-as évek divatja szerint öltöztetett és mozgatott Ciliké azt a bizonyos szombat esti egy órát végigszélvészkedje, s közben alkalmat adjon ar­ra, hogy felvillanjon egy-egy mutatósabb részlete szép fő­városunknak. Néminemű fe­szültség, a nyomozói szor­galom icipici jelezgetése? No nem, ilyesmiről szó sem lehet abban a képsorban, amelyből ennyire kilóg a hirdetés, az ilyen-olyan magakelletés szán­dékának az igen szőrös ló­lába ... Erről jut eszünkbe: ha már az új találmányok népszerűsí­tésében élen járó Felkínálom című műsor is ugyanúgy oda- biggyeszti a neve mellé azt a bizonyos (x) jelet, mint a Főzőcske, amely sorozat szin­tén üzletszerűen propagál, azaz hirdet, hát akkor ez a Linda is megérdemelt volna legalább egy (y)-t! Azon egy­szerű oknál fogva, hogy a jámbor néző tudja: itt vala­mi erősen pénzszagú — egy­általán nem csak a forintok, hanem az egészen kemény de­vizák begyűjtésére is szövet­kezett — nekibuzdulásról van szó. Ha ilyen nyílt ez a já­ték, persze hogy más optiká­val bámulná az ember ezt a pest-budai hajcihőt, s nem kérné tőle számon az el­mélyültebb dramaturgiai mun­kát. Így, tájékozatlanságában tanakodva azonban nem mé­ricskélhet másként, mint aho­gyan a hagyományos előállí­tású televíziós játékok vetíté­sekor szokott. (Ha a Jogi ese­tek szerkesztősége volt szí­ves, és egy fő adásidőben su­gárzott vitaműsort szentelt az, új sajtótörvénynek. igazán nem ártana, ha ugyanez a paragrafusismertető az efféle se hús, se hal, vagyis idehaza/ gyermeteg mai mesének szá­mító. a határainkon kív'll pe­dig nvilván a sponzörok — a tőkéjükkel beszálló cégek — dobra verését szolgáló tele­víziós c«iná!mányok minősí­tésében is eligazítana.) Gödöllő. Egy rövidsége el­lenére is tartalmas, jól tájé­koztató riportfilmet láthat­tunk az Agrártudományi Egyetemről pénteken kora es­te a második csatornán. Tá­las Annamária szerkesztő és kis csapata annak járt utána, hogy miképpen folyik most a gépészmérnökök képzése eb­ben a felsőfokú intézmény­ben, tekintettel arra, hogy az agrárszakembereknek ez a csoportja igencsak reá van kényszerítve az új és még újabb gépek, módszerek, el­járások használatára. Láthattuk is, hallhattuk is, hogy egyre inkább gyakorla­tias az oktatás Gödöllőn. Mind nagyobb óraszámban le­het és kell elsajátítani a szá­mítógépek, a nővénytermesz- tésben, az állattenyésztésben használatos masinák működ­tetésének a fogásait. Különö­sen a IV-V. évfolyamokon vezették be azt a szabadabb Óraválasztást, amely ezt a fel­készülést segíti — mondot­ta dr. Szendrő Péter dékán- helyettés. Obádovics J. Gyula egyetemi tanár pedig a mate­matikaoktatás kiemelkedő fon­tosságát hangoztatta, mond­ván, hogy a manapság mű­ködő berendezésekhez aligha lehet hozzányúlni komolyabb számismeretek nélkül. Ezek már nem traktorok — a szó­nak sem a hagyományos, sem a képletes értelmében ... Akácz László másik lakásból kijön egy fia­talasszony. Az unoka felesége, Kiss Györgyné. — Sajnos nem tudok róluk — mondja. — Nem beszélünk. — Miért? — Úgy volt, hogy a nevünk­re íratják a házat, amiben lakunk... Le akartuk vá­lasztani ezt a részt. Ők viszont csak elvi határt akartak... Sóhajtásnak is beillő léleg­zetvétellel kezdi mondandó­ját Popovics János iskolaigaz­gató, a községi pártalapszerve- zet titkára. Nehéz kiutat találni —- A megyének és Tinnyé- nek is az lenne az érdeke, hogy ez a ház élőbb-utóbb köztulajdonba kerüljön. Annál is inkább, mert a helytörténe­ti gyűjtemény nagy része Kossuth-emléktárgyakból áll. —• Hogyan látja a mostani helyzetei? A halk szavú, fehér hajú ta­nárember, ha lehet, még csön­desebben szól: — Irreális az az összeg, amit kérnek. Ezért lesz nagyon nehéz a kiutat megtalálni... Tóth Jánosné egyszerű kül­sejű, haját szoros kontybán hordja. Magyart és oroszt ta­nít a felső tagozatosoknak. Vennes Aranka (Folytatjuk) Sirató Kiss Etelkáért Engesztelés és tisztelgés IROFELESÉGEK? Ki gondol rájuk? Csak a mű fontos, a megszületése, a körülmények, amelyben fogant, nem lénye­gesek. Tudják-e az olvasók, hogy Szabó Pál Talpalatnyi földjé­nek Juhos Marikáját az író kiről formálta? Nem tudják. A regény szempontjából mindegy, az a fontos, hogy kiváló, meg­rendítő és szívhez szóló legyen, remekmű, mint ahogyan a Talpalatnyi föld is az, regénynek is, filmnek is. Márpedig Ju­hos Marika élő teremtés. Szabó Pál maga mondta el nekem — valahol meg is írta — egy alkalommal, hogy a-gyönyórűr parasztlányt, akit nagygazda szemelt ki a fiának, s akit Pi­rók Góz Jóska megszöktetett a lakodalomból, Kiss Etelkáról, feleségéről mintázta. Arról az asszonyról, akit jómaga is „megszöktetett”, hiszen számadó juhász szülei a lányt nem akarták Szabó Pálhoz adni, mert nem tartották jó partinak. S ez a teremtés nemcsak gyönyörű lány volt, bihari szép­ség, hanem mindvégig hű feleség, jó családanya, s Szabó Pál regényeinek ihletője. Olyan asszony, aki a háttérből irányí­totta, segítette az írói munkát, hozott sok-sok áldozatot, szen­vedte meg a regény születését, férjének nagyéletű, mozgalmas világát. Mostanában csend van Szabó Pál körül, mint ahogyan Veres Péter és más népi írók körül is, akik elmentek ugyan, de maradandót hagytak az utókorra. írásaik, regényeik a jö­vőnek is szóltak. Hogyan emlékeznének meg az írófeleségek­ről, akik addig is háttérben voltak, amíg férjeik az ország fényében íürödtek. Most íme itt egy írás, amely Szabó Pálnéról, Kiss . Etel­káról szól, aki alig négy éve hagyta itt az élő világot, s aki­ről lánya, Szabó Erzsébet, írói nevén Bertalan Ágnes írt egy nagyon szép, igaz könyvet Sirató címmel. A kötetet a Sárréti Múzeum Baráti Köre gondozta és Miklya Jenő szerkesztette. Helyi kiadvány, de megérdemli az országos visszhangot, hi­szen nemcsak izgalmas olvasmány, hanem egy írói világba enged betekintést. A gyermeki szeretet szólal meg benne, tisz­telet és csodálat. Már az életindulása is rendhagyó: a bihari hegyekből le­jött pásztorok voltak ősei, vándorló juhászok, szép szál em­berek, akiknek volt tartásuk, emberségük, akiknek a gén­jeikben a síkság ölelkezett a hegyekkel, a természet a min- denséggel. Ahogyan a szerző írja: sokáig nem tudta, hogy édesanyja görögkeleti vallású, nem beszélt róla, mint ahogy arról sem, hogy mennyit szenvedeti azért, mert hozzáment Szabó Pálhoz, ehhez az ugrai kisparaszti család sarjához, „hót szegényemberhez”. S a különböző indíttatás ellenére megma­radtak együtt, szerelmük mindent kibírt, és erős kötődésnek bizonyult a nagyon nehéz, tekervényes élethez. Bertalan Ágnes azt írja — anyjára emlékezve —. hogy az ember valami jellel, valami nyommal jelezni akarja, hogy van, volt. Ezért születnek a kiváló regények, nagy mű­vek az élet minden területén. Etelka néni nem írt le semmit, se érzéseit, se vágyát, se valakihez való kötődésének lénye­gét, értelmét. Megelégedett azzal, hogy szépítette, egyenget­te, segítette a mellette, körülötte .levők, élők életét, vagyis szebbé akarta tenni a világot. EGYENGETNI AZ ÉLETET, szebbé tenni, hogy lehetőleg legtisztább legyen a belső s külső életünk. Ez a legnagyobb cselekedet, ezt ismerte fel Kiss Etelka is, s mint írófeleség teljesítette kötelességét: olyan világot teremtett maga körül, amelyben megfoganták a szép szavak, meg lehetett hallani a társadalom rezdülésének, néha viharos robajlásáinak vibrá­lását. Ha csak ennyit tett volna, már mindent megtett, ő azon­ban több volt. édesanya, nagymama, aki a családjáért élt, még túl a hetvenen is ritka egyenes derékkal, nyílt tekintet­tel. hallatlan szorgalommal dolgozott, hogy tegyen valamit a családért, az unokákért, a dédunokákért. A halála is olyan volt. mint élete: halk. csendes, úgy szenderedett el a bihar- ugrai házban, hogy környezete azt hitte-, alszik, elaludt. Bertalan Ágnes írása egvben viaskodó, önsanyargató val­lomás is: vajon megtett-e mindent, hogy ennek az asszony­nak legalább az utolsó éveit megszépítsék? A létezés, az élet értelmét, is boncolgatja, a mi végre jöttünk a világra? — so­kak által feltett, de meg nem válaszolt kérdést. Az örömöt, a fájdalmat is érzékeltetni akarta, s érezte is, hiszen ő is át­élte mindazt, amit édesanyja, s tudjuk, hogy a népéért aggó­dó, sok társadalmi harcban, küzdelemben részt vevő író mel­lett nem volt könnyű az élet. E könyv egy kicsit engesztelés és tisztelgés is. Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents