Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
szocialista építőmunka sikeres folytatásának fő követelménye, hogy erősödjön a párt Vezető szerepe, határozta meg a párt XIII. kongresszusa. A párt vezető szerepe megköveteli a párttagság létszámának, szociális összetételének, személyes alkalmasságának megfelelő alakítását. aminek egyik meghatározója a párttaggá nevelő és tagfelvételi munka. Mi ebben a tennivaló —, ezt törekszem érzékeltetni, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy csak a munkában, magatartásban, meggyőződésben, aktivitásban példamutató kommunista tud hatást gyakorolni környezetére, és hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a párt politikájának megvalósításáért érdemes élni és dolgozni. . . ... A pártépítés fő irányát a megyei pártbizottság munkaprogramja a következőképpen jelöli ki: „A párttaggá nevelő munkában jobban tartsuk szem előtt a politika érdekeit, a figyelem továbbra a fiatalokra és a munkásokra irányuljon, növelve a kommunisták személyes felelősségét. Határozottabban kell megkövetelni a párt minden egyes tagjától kötelezettségeinek teljesítését, a párt Öntisztulása segítse az egység és fegyelem erősítését.” A taglétszám erőteljes ütemű növelése ma már nem nélkülözhetetlen feltétele a vezető szerep erősítésének. Az a helyes, ha a számszerű növekedés lassúbb, mint a párt politikai befolyásának erősödése. A párt jelenlegi szervezettsége Pest megyében is lehetővé teszi, hogy a társadalom valamennyi osztályának, rétegének legjobbjai a párt soraiba tömörüljenek. Biztosítja a párt jelenlétét minden politikailag fontos területen. Pártszervezeteink többsége magasabbra helyezte a mércét; a kommunisták alapvető kötelességévé teszi a politika melletti kiállást, annak képviseletét és védelmét. Ezt egyformán értelmezi azokra, akik már tagjai a pártnak, és azokra is, akiknek a párttaggá nevelésével most foglalkoznak. A követelmények szigorítása egyrészt mérsékli a tagfelvételek ütemét,, másrészt fokozza a párt öntisztulását, azok kikerülését, akik alkalmatlanná váltak a párttagságra, a párthoz tartozásuk nem állja ki a nehezebb idők próbáját. Pártszervezeteinknek a párttaggá nevelés és a tagfelvételek során a párt vezető szerepének betöltéséhez szükséges — szociális összetételben és egyéni alkalmasságban megjelenő követelményeket — röviden a párt érdekeit, sokkal nyíltabban és következetesebben kell alkalmazni. Ma még sokszor előfordul, hogy nem a pártszervezetek nevelő munkájának eredménye, az ennek alapján kialakuló belső meggyőződés a meghatározó a felvételnél, hanem más tényezők játszanak közre egzisztenciális megfontolások, sajátos érdekek, a közösség számára kevésbé hasznos törekvések. Gyakran kimondatlanul is az a felfogás jut érvényre, hogy: „rendben elvégzi a munkáját, nincs ellene kifogás,, szeretne párttag lenni, miért ne vegyük fel?” Ennél többre van szükség. Igényesebbnek kell lennünk. A pártnak nem szimpatizánsokra, a politikájával egyetértőkre van szüksége, hanem azokra, akik eszmei-politikai, szakmai felkészültségük alapján képesek fellépni a hibákkal, fogyatékosságokkal szemben, akik megtartják a párt- és az állami fegyelmet, valamint a kommunista erkölcs normáit. Jellemük, emberi magatartásuk, családi körülményeik révén alkalmasak a politika képviseletére, és ha szükséges, nemcsak a derűsebb napokon képesek helytállni. A párt munkásjellegének megőrzése változatlanul a párt társadalmi hivatásával összefüggő, alapvető politikai kérdés. Természetes, abban, hogy a párt a munkásosztály pártja. hogy ennek az osztálynak a társadalom egészével egybeeső érdekeit fejezi ki és valósítja meg, a politikának van elsődleges szerepe. Ahhoz azonban, hogy ilyen politika kidolgozására legyen képes, arra is szükség van. hogy a pártban és annak vezető testületéiben a munkások megfelelő arányban legyenek jelen és közvetlenül is részesei legyenek a politika alakításának, végrehajtása ellenőrzésének. Pest megyében a pártszervezetek többsége jól foglalkozik a munkások párttaggá nevelésével. Az eredmények mögött azonban ma sokkal nagyobb erőfeszítés, több munka van, mint eddig bármikor. A nemzetközi politikai és katonai feszültség, a hazai gazdasági fejlődés megtorpanása, az élet- színvonal stagnálása a párthoz közeledés külső feltételeiben kedvezőtlen változásokat eredményezett. Az életszínvonal megtartása az emberek jelentős részénél olyan központi kérdéssé vált, amely minden mást — a közösségi életet, a társadalmi tevékenységet, a pihenést, a családi életet, a művelődést, sőt az egészséget is — háttérbe szorított. A többletmunka (sokszor a népgazdasági érdek is erre ösztönöz!), a szabadidő csökkenése számtalanszor valósan, máskor — és ez a jellemzőbb — csak hivatkozási alapként, de fékezi, nehezíti a munkások felvételét a pártba. A belső feltételek: a pártszervezet vonzereje, politikai befolyásoló szerepe, a kommunisták közösségi összetartozása; a pártmunka módszere, a párttaggá nevelés — nem fejlődtek olyan mértékben, hogy a lehetőségek határáig ellensúlyozhatnák az előbb említett hatásokat. A vezető szerep megvalósításához kedvező feltételt teremt, hogy a párttagok aránya a politikailag, szakmailag képzett munkásrétegekben, a kvalifikált szakmunkások és a közvetlen termelésirányítók között a legnagyobb. Jó az is, hogy a párttagság fő bázisát a nagyüzemek jelentik. Az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek többségében a foglalkoztatottak létszáma a technika fejlődésével, a termelékenység emelkedésével összhangban csökken, de a munkások elvándorlását a másutt meglevő jobb kereseti lehetőségek is erőteljesén befolyásolják. Iparunk szervezeti struktúrájának változásai, az új vállalkozási formák, a szolgáltatások szükségszerű bővülése növelik a közepes és kis szervezetek számát. Ebből az objektíve meghatározott folyamatból a pártépítésre vonatkozóan is megfelelő következtetésekre kell jutnunk. A vezető szerep, a politikai befolyás erősítését a nagyüzemekben már jelenleg is magas szervezettség további növelése nem szolgálja. Ugyanakkor nagyobb szervezeti erőre és ezen keresztül is a párt jelenlétének fokozására van szükség a meglevő és szaporodó kis- és középüzemekben, kereskedelmi, és szolgáltatóegységekben, ' a kisvállalkozások legkülönbözőbb formáiban és a kisiparban. Az é területeken végzett háttéripari tevékenység, a fogyasztói szolgáltatások úgy a gazdaság fejlődése, mint az életkörülmények alakulása szempontjából nagy jelentőséggel bírnak. Szükség van tehát arra, hogy az itt dolgozó kommunisták által közvetlenebb, hatásosabb befolyásunk legyen a meglevő gazdasági, jogi eszközökön túl, amelyeket az illetékes állami gazdaságirányító szervek tartanak kézben. Ez azonban — tudjuk —, nem mindig elég ahhoz, hogy gazdaságpolitikai céljainkat kövessék. T öbb feladat is adódik a párt szervezettségének növelése érdekében. Elsősorban a lakó- területi pártszervezetek figyelmébe ajánljuk a kisüzemekben dolgozók legjobbjainak, köztük a munkásoknak a párttaggá nevelését,-hiszen a legtöbb ilyen üzemben nincs alapszervezet. Az irányító városi, községi párt- bizottságoknak a fokozott politikai, módszertani segítségen túl érdemes szervezeti újításokkal is segíteni azt, hogy növekedjen a belső érdekeltség a pártépítésben. (Pl. „kisüzemek” alapszervezet létrehozása.) Fel kell oldani azt a korábbi gyakorlatot, hogy nem szívesen engedélyeztük kis létszámú pártszervezetek megalakulását. Ahol indokolt, a szervezeti szabályzatnak megfelelően már három fővel is alakítsanak alapszervezetet. A munkások párthoz közeledését, nevelését a tapasztalatok szerint döntően befolyásolja a kommunista vezetők személyes példamutatása a munkában, a munkahely társadalmi életében és emberi, erkölcsi viselkedésükben egyaránt. Megnőtt a fontossága annak, hogy nagyobb számba vonjuk be a munkásokat a szervezett politikai képzésbe és ennek különböző formáit jobban állítsuk a nevelés szolgálatába. Többet és jobban kell foglalkozni a KISZ, a szakszervezet, a hazafias népfront, a tanácsok, a munkásőrség és más tömegszervezetek, moz- 1 galmak, egyesületek keretei közötl aktívan tevékenykedő pártonkívüli [ munkásokkal. Figyelemmel kell kí- 1 sérni és segíteni őket, szervezni po- ’ litikai, szakmai képzésüket. i Pártszervezeteink közül jelentős ■ azoknak a száma, amelyek bizonyí- • tották: jó párttaggá nevelő munká- ■ val közel tudnak kerülni a fiata- ■ lökhöz, s így megfelelő arányban jelentkeznek a pártba. Elismerésn ! méltó, hogy többségük a KISZ-bei nevelődött, az ott végzett mozgalmi munka alapján jutott a párt soraiba. Tapasztalataink szerint azonban a pártépítő munkának ma a megyében is gyenge pontja a párt alacsony szervezettsége az ifjúság körében. A javulás ellenére különösen a 26 éven aluliak felvételével nem lehetünk elégedettek. Tudatában vagyunk annak, hogy ma ez a pártépítés legnehezebb területe, de a jelenlegi helyzetbe nem szabad belenyugodnunk, hiszen nem kevesebbről, mint a párt jövőjéről van szó. A fiatalok közeledését a párthoz, az adott pártszervezethez a munkásoknál említett gazdasági jellegű nehézségeken túl (amelyek legtöbbjüket még fokozottabban érintik) más tényezők is fékezik. A legfontosabb ezek között az, hogy a pártszervek és az alapszervezetek irányító, segítő munkájának és a KISZ mozgalmi tevékenységének fogyatékosságai miatt az ifjúság körében nem megfelelő a politikai nevelőmunka, a párt befolyása, nem kielégítő a párt- alapszervezetek kapcsolata a területükön élő fiatalokkal. A pártszervezeteknek és az ifjúság nevelésére hivatott intézményeknek nem mindig sikerül meggyőző képet kialakítani a szocialista társadalom értékeiről és magáról a pártról. Mindezek mellett az egyes pártszervezetek részéről megnyilvánuló bizalmatlanság is gátja a már alkalmas és a párthoz közeledő fiatalok nagyobb mértékű felvételének. A fiatalok megnyerése érdekében a pártnak minden eszközzel szélesítenie kell közvetlen kapcsolatát a politika iránt érdeklődő fiatalokkal. Ennek leghatásosabb módszere az, ha igényeljük véleményüket és részvételüket a munkahely és a tágabb környezet feladatának megoldásában. Ez, tehát az érdemi és felelős bekapcsolódás sok helyütt csak kívánság marad, pedig anélkül az azonosulás, az emberi, politikai érle- lődés nem következik be. Minden embernek, aki érdeklődik a közösség ügye iránt, fontos a politikai közélet, így a párt intézményeinek, szervezeteinek ismerete. Az itt szerzett tapasztalatok döntik el aztán sok esetben, és különösen a fiataloknál van ez így, hogy a közeledés gyorsul-e, vagy megtorpan, erősödik-e a vágy bekerülni és részt venni a szervezet életében, vagy kialszik. A párt kapcsolata a fiatalokkal ott a legkiegyensúlyozottabb, ahol kölcsönösen jól ismerik egymás törekvéseit, ahol a pártszervezet tagjai és vezetősége sajátjaként ismeri a fiatalokat foglalkoztató ideológiai, politikai kérdéseket, gazdasági jellegű gondokat és azokról őszintén beszélget velük, nem riad vissza a vitáktól, az ellenvéleményeket nem türelmetlen indulattal, hanem érvekkel győzi le. Fontos az is, hogy a pártszervezetek az irányítás módszereit az életkori sajátosságokhoz és a helyi körülményekhez alakítsák. Növeli a pártszervezet vonzerejét, erősíti nyitottságát, ha a fiatalok, de általában a pártonkívüliek több tájékoztatást kapnak a párt belső életéről. Többeket, köztük a KISZ- tag fiatal párttagokat, olyan érdemi, tartalmas pártmegbízatással lássák el, hogy környezetüket rendszeresen informálják a pártéletről, tudatosan formálva a pártról bennük élő képet. A fiatalokra az is nagy hatást gyakorol, mennyire alkot egy-egy pártszervezet valódi kommunista közösséget. Látják például, hogy törődnek-e mások, köztük elvtársaik személyes gondjaival. Rendelkeznek-e azzal az érzékkel, hogy akkor is olvassanak a jelekből, ha társaik, mint az a kommunistákra általában jellemző, nehezen hozakodnak elő a maguk személyes bajaival. A pártépítő munkában nem nélkülözhető a közvetlen nevelő tevékenység sem. Ez az ifjúságra fokozottan igaz. Bár egy fiatal sokféle hatás eredményeként válik kommunistává, s ez többnyire nem köthető egyetlen személyhez, az egyéni példa és ráhatás ereje semmiképpen sem becsülhető le. Jobban számon kell kérnünk ezért minden párttag állandó pártmegbízatását, a tagnevelésnek az eredményességét. Végül is a pártélet érdekességéta fiatalok számára is a tartalom adja meg. Minél sokrétűbben vetődnek fel az időszerű problémák, minél tartalmasabban tudják megvitatni azokat és meghatározni a megoldás útját, annál inkább biztosítják a vonzó hatást. A Pest megyei tapasztalatok Is arra intenek, hogy az eddiginél több figyelmet fordítsunk a pártból kilépő, vagy alapszervezet által törölt munkások, régebbi párttagok kikerülésének körülményeire. Mindez kétirányú politikai munkát és figyelmet feltételez. Egyrészt minden olyan esetben, amikor ennek helye van, előzzük meg, hogy érdemeket szerzett, a pártmunkában kipróbált elvtársaink — egyébként elhárítható .okok miatt — távozzanak sorainkból. Másrészt viszont a szervezeti rend és fegyelem, nem kevésbé a párt egysége és tömegkapcsolata kívánja meg, hogy a korábbinál határozottabban váljunk meg a pártba nem való emberektől. A szervezeti életet elhanyagoló, a kötelezettségeiket nem teljesítő párttagokkal az alapszervezetek vezetőségei rendszeresen beszélgessenek, hívják fel a figyelmüket munkájuk, magatartásuk hiányosságaira és adjanak számukra próbaidőt a hibák kijavítására. A határidő leteltével döntsenek a tagsági viszony fenntartásáról vagy megszüntetéséről. Lényeges tehát, hogy a párt- szervezet legyen az aktív és kezdeményező, ne várja ki a párttag döntését, ne bízzon semmit a véletlenre. Első tehát az elvtársi figyelem és segítség, de ahol ez nem segít, másként kell lépni. A törlések jelentős része például azért következik be, mert a nyugdíjba vonuló párttagok egy része átjelentkezésekor lakóhelyének pártszervezetébe személyesen nem érkezik meg, „elveszik" a párt számára. Nem veszik figyelembe a párt azon alapvető politikai érdekét, hogy munkájukra a területi alapszervezetekben elemi szükség van. Ott ők jelentik a legfelkészültebb, friss tapasztalatokkal rendelkező, legjobban aktivizálható réteget. Elsőbbséget adnak a megszokásnak, a bizonyos ideig méltányolható érzelmi kötődésnek és nem veszik észre azt sem, hogy munkahelyükön már nem tudnak teljes értékű pártmunkát végezni, kiestek a mindennapos együttlét által biztosított személyes kapcsolatokból, ismeretekből, közös gondolkodásból és cselekvésből. ■igyelemreméltó a kikerülőknek ez a kategóriája — még ha létszámban elenyésző rétegről van is szó — azért, mert jelzi, a párttagság egy részében még él olyan meggyőződés, amely szerint a tagság egzisztenciális előnyökkel jár, és amikor erre már nem számíthat, hátat fordít a pártnak. A kilépések, törlések jelentős hányada erősíti a párt öntisztulását, így nincs szükség arra, hogy elvtelen engedményekkel érjük el a távozni szándékozók vagy a szervezeti normákat megsértők maradását. A párt önkéntes harci szövetség, amelyben ma is érvényes a Magyar Szocialista Munkáspárt újjászervezésekor vallott alapelv: inkább legyünk kevesebben, de erősek, egységesek, fegyelmezettek. Mayer László 1981 óta dolgozik a Pestvidéki Gépgyárban. A 26 éves finommechanikai műszerész, 1985 óta tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Szigetszentmiklóson lakik Az 1966-ban született ifj. Martonosi Imre az ikladi Ipari Műszergyárban kismotorszerelőként dolgozik, februárban lepett be a gyári pártszervezetbe. (A bal oldali képen) Tóth László autószerelő február óta párttag a gödöllői Árammérőgyárban. (Középen) Varga Zoltán 21 éves autószerelő szakmunkás, a Csepel Autógyár 1. számú gyáregységében dolgozik, itt volt szakmunkástanuló is, 1979 óta KISZ-tag, Szigetcsépen lakik és ez év tavaszától tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. (Jobbra) Legyünk erősek, egységesek, fegyelmezettek A PARI VEZETŐ SZEREPE ÉS A PÁRTÉPÍTÉS A Irta: dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára