Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. MÁJUS 17., SZOMBAT

5

Munka, hobbi, mozgalom

Emberközelben madártávlatból

Mindenki akarja a változást

Arányosabb teherviselést

A tragikus sorsú mitológiai £ hős, Ikarosz bukása sem szol- v. gált elég tanulsággal a magas- ^ ba vágyódó emberiségnek; év- ^ ezredeken keresztül tervezget- £ tek, pröbáloztak, kísérletez- z tek, mig végre századunk, sok í más technikai vívmánnyal í együU útjára mdította a gépii madarakat. A repülés azon- j.' ban a mai napig megőrizte ti- ^ tokzatosságát, kalandos vonz- ^ erejét. Hiába tudjuk, hogy ma

< sokkal több veszély leselkedik V valamennyiünkre az utakon,

J mégis tisztelettel nézünk azok- ^ ra, akik naponta vállalják,

0 hogy elszakadjanak a földtől, í s a megfoghatatlan és birtokol- í hatatlan levegőre bízzák ma- v gukat. Akik ismerik, azt / mondják, a repülés szenve- á dély, sport, olyan öröm, j amelyhez hozzá tartózik a zuhanás nem csekély kockázata

< is.

A MÉM Repülőgépes Szolgálat azon kevés hazai szervezetek közé tartozik; amely a repülés megszállottjait foglalkoztatja. Sokan kötöttek ki itt azok közül, akik a nyíregyházi főiskolán végeztek, vagy akik mint sportolók szokták meg, sajátították el a repülés fortélyait. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte valamennyien kiválasztottak, hiszen olyan foglalko- ' zást mondhatnak magukénak, amely sok ezer kamaszfiúnak csak álom, a bátorság, merészség megtestesítője marad.

Közös Msiosséd

Talán éppen ez, a virtus, a vállalkozás a t veszélyre, másfajta emberi kapcsolatokat alakított ki itt, mint más munkahelyeken. S hogy a különbség nemcsak a légkörben, a közvetlen formaságoktól mentes érintkezésben tapasztalható, hanem az /eredményekben is, az már első pillantásra észlelhető. Beszélgetőpartnereim, Laczka Gyula, a jelenlegi és Hervai Gábor, a korábbi KISZ-titkár háta mögött kitüntető vörös zászlók borítják a falat. Az'élső, az 1979-es kiváló KlSZ^szervezetnek járó, az utolsó a nemrég kapott, a KISZ KB vörös vándorzászlaja.

— Csak egy pillantást kell a térképre vetni, s azonnal kiderül, nincs könnyű helyzetbe^, aki itt össze akarja tartani a KISZ-szervezetet: Nyíregyházától Kaposvárig, meglehetősen táveái tájakon jelzik a fékete pontok a repülőgépes szolgálat jelenlétét.

Hervai Gábor, aki az idei választásokkor háromévi

munka után köszönt le, a kezdetekről beszél.

— Számunkra szerencsésen egybéesik a munka és a hobbi. Éppen ezért, ha két' szer relő vagy pilóta összejön, érkezzenek az ország bármely pontjáról, mindjárt találnak közös témát, azonos programot: Sőt, mivel .több mint 110 három-nég^ tagú brigád . dolgozik szerteszét; egymástól elég távol, szükségét is érzik a fiúk, hogy időnként találkozzanak, törődjenek egymással. Hiszen nem túl sűrűn akad szórakoztató program, jóízű összejövetel a birkákkal teli legelőn vagy a szántóföldek mellett, ahol napi teendőiket végzik. Éppen ez az egymásrautaltság, a közös felelősség alakította ki a baráti légkört, az állandó kapcsolattartást, a közös programokat. S, persze, nem utolsósorban, a KISZ- szervezet adhatott keretet, a fiatalok érdekvédelmének, a szakmai, anyagi törekvések keresztülvitelének Is.

Kicsiknek, nagyoknak

Laczka Gyula, az idén választott KISZ-titkár gazdag örökséget vett át.

— A területi igazgatóságok, ez üzemeltető egységek országszerte ugyanígy megtartják ezeket a rendezvényeket. Mindenütt színes és változatos a gyermeknap, a május elseje vagy a baráti találkozók. Vannak olyan programjaink is, amelyekre az ország minden részéről várjuk a munkatársakat, mint a repülők júliusi baráti találkozója, a szolnoki tenisztalálkozó, a horgászver- seny vagy a sportnapok.

*

Érdekképviselet

A legbüszkébbek azonban nem ezkre vagyunk. Tavaly nyáron szerveztük meg először a környezet-és természetvédelmi napközis táborunkat a farkashegyi oktatási központban, ahol a nyár folyamán háromszáz 4—14 év közötti gyerek ismerkedhetett a természettel, szakképzett felnőttek irányításával. A napközis tábor létrejötte érintette azt a korosztályt, amely nyolc-tíz esztendeje kezdőként a KlSZ-szer- vezet magját, húzóerejét adta, s ma már, kicsit idősebben, több. figyelmet kell fordítania családi, magánéleti gondjaira.

— Az a hír járja, hogy ti a repülésen kívül hajlamosak vagytok egyéb kockázatok vállalására is?

— Valóban, szeretnénk' a vállalkozást a - KISZ keretein belül alkalmazhatóvá, elfogadottá tenni — mondja Hervai Gábor. — Eddig is volt rá lehetőségünk, hogy itt-ott bevételre tegyünk szert, miénk volt például itthon az első hőlégballon, s ezzel a legkülönbözőbb rendezvényeken szerepeltünk. Vállaljuk reklámtranszparensek szerelését is. Mindez azonban, csak a vállalat és a KISZ-szervezet bevételét növelte, nem jelentett személyes anyagi érdekeltséget. A kongresszustól várjuk, hogy megteremtse ennek a lehetőségét, jogi feltételeit is, hiszen ha mi látjúk el a tagság érdekvédelmét, számolnunk kell a pályakezdő, egzisztenciateremtő fiatalok nehéz anyagi helyzetével, és a mi szakmánk rejt még további munkavállalási lehetőségeket.

— Milyen témákat vetett még fel a küldöttközgyűlésetek?

— Szeretnénk, ha tisztázódna a szakszervezetek ifjúsági tagozatának szerepe, megalakulásának feltételei — mondja Laczka Gyula, s már sűrűn pillant az órára. Nemsokára indulnia kell.

— Nálunk ugyanis, a KISZ- szervezet betölti összes lehetséges feladatkörét. Nem hisz- szük, hogy célszerű lenne, megbontani ezt az egységes, jól működő szervezetet.

Kicsit megöregedtünk — mondja Kovács Ágnes, a ve- csési nagyközségi tanács személyzeti főelőadója, s nyilvánvaló, hogy nem saját életkorára gondol, hanem arra az általános tendenciára, hogy a mozgalomban sok a harminc feletti. A vecsési intézményi alapszervezet — amelynek beszélgetőpartnerem a titkára — mindjárt két 39 esztendős taggal büszkélkedhet. Ebből következik, hogy ezek a fiatalok nagyon elfoglaltak; munkahelyükön, választott tisztségeikben és otthon is helyt kell állniuk. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a 30 tagú alapszervezet nemcsak a tanácstól, hanem annak valamennyi intézményéből, sőt még az OTP helyi fiókjából is toborozza tagságát,. akkor el kell hinni Kovács Ágnesnek azt, hogy nehéz a programokat összehozni.

Ám ez nem jelenti azt, hogy lemondanának az együttlétek- ről, a mozgalmi munkáról. Erre bizonyság a tavalyi tanácstagi és országgyűlési képviselő-választásokon és más egyéb községi rendezvényeken betöltött szerepük. Most készül Ve- csés újratelepítése 200. évfordulójának megünneplésére. Ami pedig a kimondottan KISZ-es programokat illeti, azokat úgy szervezik, hogy a gyerekek, férjek és feleségek is részt vehessenek azokon. Ezzel hidalják át az életkorból, elfoglaltságaikból eredő időzavart.

Kovács Ágnest küldöttnek választották a KISZ XI. kongresszusára. Ebbéli minőségében különösen érzékenyen figyeli a tanácskozást megelőző pezsgést, gyűjti társai véleményét, á tapasztalatokat. A megyei küldöttgyűlésen elhangzottakból azt szűrte le magának, hogy most tényleg mindenki akarja a változást. Csak az a baj, hogy sok gond halmozódott fel. Ezek között említi azt, hogy a területi, községi alapszervezetek többsége alig kap anyagi támogatást. Szerencsére Vecsésen más a helyzet, de azzal együtt kíváncsian várják, hogy zöld utat kapnak-e, s ha igen, milyen formában a vállalkozó KISZ- alapszervezetek. Ez a kongresszus állásfoglalásán múlik.

Kovács Ágnes azonban nem tartozik azok közé, akik a kongresszustól várják valamennyi probléma megoldását. Szerinte az alapszervezetekben dől el a megújulás kérdése. Tapasztalatai azt sugallják, hogy élénk, pezsgő KISZ-élet csak izgalmas programok nyomán alakulhat ki. Ezért — Vecsésen is — ezekre kell koncentrálni. Meg arra, hogy legyen arányosabb a teherviselés. Mert most az az általános, hogy aki tesz, dolgozik a mozgalomért, arra mindenki számít, egy agilis fiatalra nemcsak a KISZ figyel fel, másutt is kap feladatokat. Szétforgácsolja hát az erejét, miközben a többiek tétlenül ülnek.

K. L.

A statisztika bűvöletében

Fiatalosan politizálva

Máris föláll, sietnie kell. Várják Budapesten, az Aero klubban, amit szintén a KISZ- fiatalok kezdeményezésére, társadalmi munkájával és szervezésében hoztak létre. , fiel» mondja, miért kell sietnie: számítógépes tanfolyam ügyében, vagy hogy összeállítsák a jövő havi programot. Annyi azonban e rövid bepillantás alapján is bizonyos, hogy a MÉM Repülőgépes Szolgálat KISZ-szervezete, ha így halad, a jövőben is esélv- lyel pályázhat az elismerésekre.

Márvány! Ágnes

Sokak szerint a kereskedő- r tanulók bátrak, szókimondók, talpraesettek. Ez a tulajdonságuk később jól jön a szakmában.

Gellai Róbert, a Váci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola másodéves hallgatója, egy évet az egészségügyi szakközépiskolában töltött, csak azután jött rá. hogy inkább ez a pálya való neki. A kialakult rend szerint egy hetet tölt az iskolában, egyet a sződligeti ABC-ben, ahol a szakma gyakorlati fogásait tanulja: a pulttól, a felmosásig.

A KJSZ-munka jellegét a körülmények határozzák meg.

I Ezekhez pedig az is hozzá tartozik, hogy Vámosmikolától Szentendréig, Gödöllőig mindenütt lakik váci kereskedelmis, A Duna túlsó oldaláról a tél egyes időszakaiban csak Kerülővel lehet® ide átjutni. Gödöllő irányába pedig általában rossz a közlekedés. Mivel itt az iskolában nem lehetett megoldani az étkezteTisztán lássuk a dolgokat!

Magunknak keli válaszolni

Rada István, a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalat építészmérnöke. Most, amikor mindenki egy új korszak kezdetét várja az ifjúsági mozgalomban, mindenkinek s minden — gyakran jelentéktelennek tűnő — momentumnak szerepe lehet a jövő alakításában. De vajon milyen előzmények határozzák meg egy értelmiségi szerepét az ifjúsági mozgalomban ?

— Nagykátán jártam általános iskolába és nagy hittel, igazi lelkesedéssel vettem részt az úttörőmozgalomban. Ám jött egy esemény, ami nagy csalódást okozott és mély nyomokat hagyott bennem. Így aztán a középiskolában és az egyetemen sokkal fontosabbnak tartottam a tanulást, ami érthető is, hiszen rengeteg kötelezettségünk volt az építészmérnöki karon,

— Ma azonban konkrét elképzeléseid és javaslataid vannak a KISZ-munkáról, mint ezt a megyei küldöttértekezleten elhangzott felszólalásodból is kiderült.

— Amikor idekerültem a vállalathoz, tudatosult bennem, hogy az ifjúsági mozgalom nagyon fontos kapocs korosztályunk és a közélet között. A KISZ révén tudtunk bekapcsolódni a vállalat életébe. Nemcsak érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciója van a KISZ-nek, hanem lehetőséget is ad arra — azzal, hogy tisztábban látjuk a dolgokat, hogy előbbre lépjünk. Tulajdonképpen ezért vállaltam el 1981-ben a KISZ-titkári megbízatást. Mint titkár részt

vehettem az irodai és igazgatói értekezleteken, ahol tanúja voltam, hogyan harcolnak az osztályvezetők saját gárdájuk erkölcsi és anyagi elismeréséért. Mint kívülállók, nem ismerhettük a vállalat gondjait, nem láttunk mindig a számok mögé. Sokáig tartott, míg megértettem, milyen körülmények befolyásolják a mindennapokat. Tulajdonképpen itt jöttem rá, hogy mi is a KISZ feladata: általa aktívan részt vehetünk a hétköznapok formálásában.

— Mint kongresszusi küldött szavazatoddal fontos vagy kevésbé fontos kérdésekben fogsz dönteni. Szerinted, neked és korosztályodnak mi a legfontosabb feladata?

— Két esztendővel ezelőtt részt vettem Visegrádon a fiatal értelmiségiek tanácskozásán. Ott hallottam egy mondatot, amit nem én találtam ki ugyan, de nagyon tetszett. Egy fiú megkérdezte — ma már nem tudom, mivel kapcsolatban —, hogy az adott témában mikorra próbálnak megoldást találni. Mert ha nem most, egy-két éven belül, hanem mondjuk 10 esztendő múlva, akkor az már nemcsak a fiatalok problémája, hanem a mostani KISZ-esekre váró megoldandó feladat. Akik most még fiatalnak számítanak. 10 esztendő múlva döntenek e kérdésben — amit ők maguk vetettek fel évekkel ezelőtt —, mert dönteniük kell. Úgy érzem, akkor saját magunk fogalmaztuk meg hosz- szú távon a feladatainkat. S

ha ma kérdéseket teszünk fel, olyanokat kell feltenni, amelyekre 10 esztendő múlva talán válaszolni tudunk.

— Ha szót kapsz a kongresszuson, miről beszélnél legszívesebben?

— Egy gondolattal kapcsolódnék a nemrégiben napvilágot látott sajtótörvényhez, mely szerint minden magyar állampolgárnak joga, hogy hiteles, gyors tájékoztatást kapjon a világ eseményeiről. Gyakran azonban nem így jutnak el hozzánk az információk, holott úgy érzem, hogy ez a társadalom felnőtt ahhoz, hogy mindenről hiteles képet kapjon. S van még egy téma, ami nem is annyira KISZ- kongresszusra, miftt inkább a mi belső életünkre vonatkozik. Ügy vettem észre, hogy rengeteg lelkesedés van a fiatalokban, s ezzel a lendülettel élnek is. Azonban — mivel nincs meg a szervezetek közötti kapcsolat — nem mindig tudják, mit csinálnak a többiek. Sokszor olyan utat kénytelenek kitaposni egyesek, amelyet mások már rég járhatóvá tettek.

F, A. M.

test,' a, vidékiek olyankor nem tudnak hol ebédelni, amikor például taggyűlés van, mert elmegy a busz, a vonat, s csak este érnek haza.

— Azért ilyen körülmények között is rendezünk túrákat, vetélkedőket, a napokban lesz a tanár—diák kézilabda-mérkőzés. Szóval elég színes az életünk — magyarázza.

A tizenéves fiatalember akkor kezd el politizálni, amikor azt fejtegeti; sok fiatalt éppen a közlekedés tart visz- sza attól, hogy a szervezet tagja legyen, mert szeret időben hazaérni. No de éppen ezért, nem kellene kötelezővé tenni a tagságot.

—<• Ki teszi azzá?

— Ném éppen rólunk van szó, de tudom, hogy néhol a statisztika bűvöletében odahatnak egyes tanárok, hogy az is belépjen, aki még nem ismerte fel a dolog jelentőségét. Ennél sokkal jobb, ha kevesebben, de saját meggyőződésből lépnek be, s tudják is, mire vállalkoznak. Többször szóba kerülnek mostanában az önképző-, vagy más néven szakkörök, melyek konkrét érdeklődést elégítenek ki, de alkalmasak arra is, hogy tagjaik kapcsolatba kerüljenek az ifjúsági mozgalommal és a szövetség tagjai legyenek. Persze, nem kell mindig közvetlenül politizálni. Lehet azt áttételesen, szórakozva, fiatalosan, akár egy kirándulás alkalmával is. Mert a diákok hajlamosaik félreérteni a politika fogalmát, s attól tartanak, hogy ők erre még nem készültek fel.

Gellai Róbertnek az úttörő- mozgalom adta az indítást, a nyolcadikosok klubja, ahol megismerte a KISZ-t. Ebben az iskolában már alapszervezeti titkár és iskolai szervező- titkár lett, beválasztották a KISZ városi bizottságába, most pedig kongresszusi küldött lett.

— Nem hiszem, hogy lesz még egy ilyen alkalom az életemben — mondja. — Nagyon várom, hogy ott lehessek. Ha valamiről lesz önálló véleményem, akkor talán szót kérek. Mert feleslegesnek tartanám, ha többen ugyanazt a gondolatot ismételgetnénk.

K. T, L