Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

1986. MÄJUS 17., SZOMBAT 3 AZ lit# Fock Jenő és Földvári Aladár kitüntetése Meggyorsítják a fejlesztést Az idei távközlési világnap alkalmából ünnepséget tartot­tak pénteken a Magyar Posta központjában. Az ENSZ leg­régebben működő, 160 tag­országot számláló szakosított intézménye, a Nemzetközi Távközlési Egyesület szomba­ton ünnepli fennállásának 121. évfordulóját. Az alapító kon­ferencia emlékére az ENSZ május 17-ét távközlési világ­nappá nyilvánította. Oláh László elnökhelyettes utalt arra, hogy a Magyar Posta jelenleg is nehézségek­kel küzd a távközlési szolgál­tatások biztosításában. A VII» ötéves tervben a korábbinál nagyobb lehetőségeket kap a Az együttműködés hasznot hajt (Folytatás 02 l. oldalról.) vezetve a Duna két partját egy egységes regionális víz­rendszerré alakítják, s meg­teremtik a feltételeit annak, hogy az érintett településeken megkezdődjön a csatornázás. A tegnapi megbeszélés résztvevői az eszmecsere után hajóra száll lak és bejárták az építkezés színhelyét. A jelen­lévő tervezők részletes felvi­lágosítást adtak arról, miként terelik el majd a hajóforgal­mat és ehhez mekkora gátat kell majd építeni a Duna medrében. A találkozó végez­tével mindenki úgy indulha­tott haza, hogy nem volt eredménytelen a véleménycse­re, mert kiderült: mindenki­ben megvan a készség az eddiginél szorosabb együtt­működésre. s ez bizosítéka lehet, hogy az itt élő emberek ne érezzék tehernek az építők majdani jelenlétét. Mint meg­fogalmazódott: a tanácsok teljes jogú gazdái területük­nek és felelősséggel akarnak bekapcsolódni a rájuk eső feladatok végrehajtásába. A jelenlévők megállapodtak ab­ban is, hogy az OVH támo­gatja a megye vezetésének azon szándékait, amelyek a kisajátított ingatlanok lakói­nak helybeni letelepedését, a váci baleseti sebészet bővíté­sét szolgálják, és egy sor más kérdést is a legfontosabbnak tartva, más szervezetek segít­ségét kérik a végleges megol­dáshoz. F. Z. Viták, érvek, ötletek hangzot­tak el a Dunakanyart bejárt hajón. (Erdősi Ágnes felvételei) A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fock Jenő­nek, az MSZMP Központi Bi­zottsága tagjának, a Minisz­tertanács nyugalmazott elnö­kének, az MTESZ elnökének több évtizedes kiemelkedő munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elismeréseként, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubi­nokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. ★ Az Elnöki Tanács Földvári Aladárt, a Szakszervezetek Országos Tanácsa alelnökét több évtizedes, kiemelkedően eredményes munkássága és közéleti tevékenysége elisme­réseként. 80. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköz- társaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át pénteken. Jelen volt Gás­pár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Baranyai Tibor, a SZOT fő­titkára és Domonkos László, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezető-helyet­tese. Távközlési világnap: Pergetik már a mézet posta a távközlés gyorsabb ütemű fejlesztésére. Központi gazdaságfejlesztési program indult az elektronizáció széles körű elterjesztésére, és ennek egyik igen fontos- része a táv­közlésfejlesztés meggyorsítása. A távközlésen belül legtöbb tennivaló a telefonfejlesztéá terén van. A VII. ötéves terv­időszakban még nem lehet számítani látványos eredmé­nyekre, de megállhat a szol­gáltatás minőségének további romlása. A fejlesztés ütemé­nek gyorsításával, a lakosság és a íközületek összefogásával a 90-es évek nagyobb arányú fejlesztését lehet megalapozni. Országszerte megkezdték a méz pergetését. A repce elvirágzása után a méhészek az akácosban „legeltetik” méheiket. László Lajos, a zsámbéki méhész szakcsoport elnöke 47 méhcsaláddal járja az országot UH A HÉT HÍREI1HHI A gondok sorolásából nem marad­hat ki a garanciális igények kielé­gítésének halogatása. S ez így még nem is pontos. Nincs aki teljesítse, a kárigényeket! Az ÉVM miniszter- helyettese, Petrovai László azt mon­dotta, hogy ezek kielégítésére leg­feljebb a jövő esztendőben kerülhet sor. Perre kell vinni! Az pedig köz­tudott, hogy a pereskedés, a felleb­bezésekkel együtt egyhamar nem biztosít pénzt, ki tudja egy-egy ügy meddig húzható. És a pereskedés költsége?! De mi történik azzal a pénzzel, ami az ingó és ingatlan vagyonból befolyik? Miért nem elégíti ki az ÉPBER a garanciális igényeket? Miért nem kapják meg a súlyos fo­rintokat a károsult beruházók? Erről még csak nem is álmodhatnak! Valamennyi befolyt: összeg az ÉP­BER számlájára kerül — ez így tör­vényes, a költségvetést illeti a pénz. Csakhogy a törvény eddig nem is­mert ilyen csődhelyzetet, valamit tenni kellene. Berzenkedik az igaz­ságérzet az ellen, hogy a tárca elő­ször önmagát kártalanítja és nem azokat a cégeket, intézményeket, De miféle emberség az, ha nem tekintjük a másik oldalát a dolgok­nak? — Elég büntetés-e — több száz milliós kárért, ha nem tüntetik ki?! S itt visszacsengenek a már január­ban feltett kérdések. Több mint ezer embernek találtak munkát, minden­kiről felelősen gondoskodtak. Csak­hogy az 1340 dolgozó nem egységes tömeg, hanem 1340 egyes ember. Van köztük, aki nyugdíjba ment az­zal a tudattal, hogy egy csődbe jutott vállalat szégyenben maradt dolgo­zója. Az egyes emberek között na­gyon sok törzsgárdatag búcsúzott úgy a vállalattól, ahogy számára az amelyek a tárcához tartozó csődbe­jutott vállalat áldozatai. Érthető mekkora vitát vált ki csupán ez az egy téma. Vitázni persze vég nélkül lehet, de a törvény paragrafusai csak törvénymódosítással változtathatók meg. Marad tehát változatlan min­den, noha a népgazdaság pénztárcá­jával éppen nem a károsultak bán­tak felelőtlenül, s a kialakult ano­mália ezáltal ismét közvetve a nép­gazdaságot károsítja. Különböznek a nézetek a felelős­ség megítélésében is. Első hallásra humánusnak tűnik, amit a minisz­terhelyettes mond: embereket nem lehet csupán egyetlen tettük alapján megítélni! Figyelembe kell venni egész pályájukat, múltjukat, jelenü­ket, esetleg megroppant idegüket, károsodott egészségüket. Így diktálja a szocialista humánum. Ezért elégedett meg az építési tár­ca azzal, hogy az általuk is felelős­nek ítélt igazgató ellen nem indítot­tak fegyelmi eljárást sem, korenged­ménnyel nyugdíjazták. S elég bünte­tés számára — mondották —, hogy egy hosszú életút után kitüntetés nélkül vonult nyugdíjba. ♦ érdemtelen: szerette munkahelyét, szerette a várost, ahol éveken át te­vékenykedett, legtöbbje a szakma ki­válója — s nem önszántából váltott munkahelyet. Egy-egy félbehagyott munkán nem csak hanyagok, közömbösek, hánya­veti emberek ténykedtek. A legtöbb szakmunkás ad magára, nem szíve­sen visel el kudarcot, mások kudar­cát ... A másüvé helyezettek meg­kapták a lehetséges gondoskodást, törődtek velük, de ez nem jelenti egyben, hogy a csőd nem hagyott nyomot az 1340 emberben! Kivált, ha nem is kapták meg korábbi bé­rüket, nem is kapták meg a szere­tett munkát... s ez a felelősség is a korábbi vezetőket terheli... Nem megfeledkezve a súlyos, elját­szott milliókról. Itt nem csupán ar­ról van szó, hogy egy vállalat koc­káztatott, az nem vált be és annak ódiumát viselik most. Volt a károko­zásnak ilyen tétele is. De a több száz millió hanyagságból — szándékos és esetleg nem szándékos kártevésből — származott. A Pest Megyei Ellen­őrzési Főigazgatóság már asztalra tette a revízió írásba foglalt eredmé­nyét, s bár a korábbihoz képest nem állapított meg új dolgokat, csupán a 1 Mindenkit érdekel, hogyan jutott idáig egy vállalat. Az építőipari tár­cát épp úgy, mint a politikai testü­leteket, az egyes állampolgárokat — végtére is a tisztességesen dolgozók életszínvonalát érinti a már kimu­tatott több száz milliós kár, vagy a félbehagyott munkák többszörös áron való folytatása, vagy a fel sem mért és így meg sem állapított kár­igények isten tudja mikori kielégí­tése vagy feledésbe merülése... Nem nevezhető demagógiának, hogy a kárösszegeket átszámítjuk fel nem épített iskolákra, vízvezetékekre, csatornákra, lakásokra... Minden városban, községben más-más érték­re, éppen arra, amire e pillanatban nem telik saját forrásból... A vállalati önállósággal a felelős­séget is érvényesíteni kell — mon­dotta ki legutóbb a megyei párt­végrehajtóbizottság. Minél gyorsab­ban végére kell járni a személyi és az anyagi következményeknek. Ismét felajánlotta az építőipari tárcának mindazt a segítséget, együttműkö­dési készséget, ami már eddig is sok eredményre vezetett. Meghatározta, hogy a gödöllői városi pártbizottság kiemelt feladatnak tartsa a helyi kár összege rúg magasabbra az ere­detinél, általuk már látható, jó né­hányon bíróság elé kerülnek. A bíróság dolga lesz ítéletet mon­dani, kit milyen bűn, felelősség ter­hel. Egy azonban ma már bizonyos: nem azokkal szemben kell a szocia­lista humánumot alkalmazni, akik élvezték a népgazdaság bizalmát, ön­állóan gazdálkodhattak, csak éppen az ezzel járó súlyos felelősségről fe­ledkeztek el. Kárt kárra halmoztak, több száz ember egzisztenciáját koc­káztatták, s most, amikor minden kiderült, érthető a felelőtlen felelő­sök összeomlása. pártalapszervezettel egyetemben mindazt, ami a felszámolás során adódik: mérsékelje tőle telhetőén az emberi konfliktusokat, az anyagi ká­rok növekedését. Tehát, amikor összegezzük véle­ményünket, hogy a januári viszo­nyokhoz képest már derűlátóbbak lehetünk, hogy sok akkor elhatáro­zott probléma megoldódott, hogy bízni lehet a felszámolási bizottság tevékenységében az eddigiek alapján — az összegzésbe még számos kér­dőjel csúszik be, s számos késhegyig menő vita jelzi: korántsem zökkenő- mentes ma sem a vállalat felszámo­lása. Attól a perctől, amikor megálla­pítják a bajt, a végleges megoldásig sokszor ismétli nekikeseredve az em­ber: hát lehet, hát szabad így gaz­dálkodni mindannyiunk értékeivel7 S az érték alatt nemcsak a pénzt, az eszközöket értjük. Talán ezeknél is nagyobb veszte­ségnek könyvelhetjük el azt, hogy egvesek ilyen hosszú ideig élvezhe­tik a meg nem érdemelt bizalmat, s rombolhatják a legjobb szándé­kainkba vetett hitet. Sági Agnes NEM ÍGY KÉPZELTÉK FELEDÉSBE MERÜLHET Bölcs szavakat idézünk. '„A kisipari szövetkezetek jelen­legi tevékenysége az adott gazdasági helyzetet figyelem­be véve, általában hasznos. Törekedni kell azonban arra, hogy a szövetkezeti ipar foko­zottabban térjen rá alapvető feladatainak ellátására: a gyáripri termelés kiegészítésé­re, a lakosság szolgáltatási és javítási szükségleteinek kielé­gítésére.” így igaz, így helyes. A szöveg itt-ott fellelhető ré­giessége — kisipari, gyáripari — sejteti, nem friss keletű teendőkijelölésről van szó. Valóban nem. Az MSZMP Po­litikai Bizottságának határo­zatából való a citátum, meg­hozatalának napja 1957. de­cember 17. Mást azonban ma sem -kívánhatunk. Mészáros Ottó Látogatás az OBT-ben Közös törekvések Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete pénteken látogatást tett az Országos Béketanácsnál. A szovjet vendéget Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke kö­szöntötte, majd Barabás Mik­lós főtitkár tájékoztatta az egységes magyar békemozga­lom törekvéseiről. A nagykövet és az Országos Béketanács vezetői szóltak a békemozgalom napjainkban megnövekedett jelentőségéről. Hangsúlyozták: a békeszerető emberek, a békemozgalmak fellépéséhez jó alapot terem­tenek a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak az elmúlt időszakban tfett béke­kezdeményezései, amelyeknek célja, hogy a világon az ez­redfordulóig megsemmisítse­nek minden atomfegyvert. © Az Országos Idegenforgalmi Tanács az idegen- forgalom hosszú távú fejlesztési koncepcióját vitatta meg. © Kiállítás nyílt Együtt a lenini úton címmel a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. 9 Szeged adott otthont az országos óvodai anyanyelvi konferen­ciának. © Kecskemét volt a helyszíne a fóliás zöldség­termesztési bemutatónak. © A hét híre az is, hogy az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa a szakterület kongresszusa előkészületeiről tárgyalt. tíz foglalkoztatottból heten leányok, asszonyok! —, akik máskülönben nem tudnának bekapcsolódni a termelő tevé­kenységbe, vagy ha igen. ak­kor nagy áldozatok árán. Van­nak. akik szemére hányják az ipari szövetkezeteknek, hogy termelésük szembetűnően in­gadozó... Igaz! A legutóbbi esztendőkre visszatekintve, volt olyan éve a megye ipa­ri szövetkezeteinek, amikor tizenhárom százalékkal emel­kedett meg az árukibocsátás értéke, s olyan is — az elő­ző 1981, az utóbbi 1983 —, amikor mindössze fél százalé­kot ért el a gyarapodás. Ta­valy sem ágaskodott a növe­kedést jelző grafikon, ám el ne feledjük: ez az a terület, ahol ismeretlen a raktárra termelés, ahol a rugalmas iga­zodás a kereslethez nem sok­szor emlegetett, de a gyakor­latban alig fellelhető követel­mény, hanem meghatározó eleme a létezésnek, a fenn­maradásnak! Ezért a valóban jelentős ingadözás a termelés­ben; tükre a felhasználásnak, a fogyasztásnak. Amiből persze korántsem következik, minden rendben lenne a megye — és nemcsak a megye — ipari szövetkeze­teinek háza táján. Akadnak gondok a pénzügyi, bizonylati fegyelemmel éppúgy, mint a munka — főként a szolgálta­tási munka — minőségével, határidejével. Amit magunk a legfőbb gondnak tartunk; afáriytalawal1 11 csekélynek ítél­jük a szövétkezetek részvéte­lét, részesedését a lakossági szolgáltatásokban, s ezen a hosszú ideje tartó kedvezőtlen helyzeten, sajnos, a kisszerve­zetek — közöttük a kisszövet­kezetek — sem módosítottak, változtattak. Holott az erő va­lóban itt rejlik a szolgáltatá­si tisztesség'normává tételére, a magánszektor — ne minő­sítsük most, milyen — árai­nak versenybe kényszerítésé­re. Emlékek ködébe vész az alapító tagok tipródása, két­kedése. bizakodása lassan, mert ködbe vesznelk maguk is. A valamikori jelszó, szövetke­zésben az erő. egyszerre vélt politikai és gazdasági felada­tot teljesíteni, s bár manap­ság divatos ócsárolni mindent, ami a negyvenes évek máso­dik és az ötvesen évek első felében történt, leírjuk, mert tudjuk, tapasztaltuk annak idején: a kisiparosok egy ré­sze valóban minden erőszakos agitáció nélkül, tele kíváncsi­sággal és reménykedéssel lé­pett be az addig nem ismert szervezetbe, a kisipari szövet­kezetbe. Mi több, rövidesen lelhettünk olyan közösségeket a megyében, amelyek munká­jukkal igazolták, nem üres jelszó a szövetkezésben az erő, hanem a gyakorlatban bizonyítható. Kemény munká­val. Kemény munkával, mert — amint azt egy korabeli me­gyei összesítésben olvashat­juk — ..a kisipari szövetkeze­ti tagságot erősen sújtja az anyagok elosztásánál levő megkülönböztetés és az, hogy a műhelyek döntő részének felszereltsége szegényes, vá­sárlásra nemigen marad pénz." Tisztelet az alapítóknak, a kezdőknek, az úttörőknek; a megyében ma a szövetkezeti iparnak majdnem nyolcszáz telephelye van. Tavaly ugyan szemben a korábbi esztendők tapasztalataival — erőtelje­sebben fogyott a létszám, mert bizonyos területeken hátrált a munkát adó megren­delések száma is, ám ezzel együtt, ennek ellenére több, mint tizenhat ezren keresik a kenyerüket itt. S amiről nem szabad elfeledkezni, mert döntő szerepe van a foglalkoz­tatásban: a megyében szövet­kezeti ipar nagyon sok olyan nőnek ad munkát — minden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents