Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

xJeíiinu A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM 1986. MÁJUS 14., SZERDA Áruházi rekonstrukció Versenyben a butikokkal Az üzlet utca felöli arca idomult a környezetéhez A kilátás páratlan Kemping a Sólyom szigeten A külföldiek megcsodálják a fecskefészkek lakóit — Kényszer szülte rekonst­rukció előtt áll a Dunakanyar áruház. Miért? — Műszaki hiba miatt az áruház oldalfalait meg kell bontani. — tájékoztat Bayer Sándor, a Pest Megyei Ruhá­zati Kereskedelmi Vállalat üzemfenntartási csoportve­zetője. — Ugyanis építéskor a betonkoszorút nem ékelték megfelelően alá. s ennek kö­vetkeztében megrepedtek a jalak. A hiba kijavítása céljá­ból csaknem harminc centire visszabontják a falakat és a helyét vasbetonnal öntik ki. — Az áruház még csak ti­zennégy éves, korainak tűnik a javítás. Vagy esetleg a kivi­telező mulasztott az építés­kor? — A statikai vizsgálatok alapján a műszaki hiba miatt az utólagos szavatossági jogot kérj üilí. Természetesen ez nem megy simán, hiszen a kivitele­ző, a váci Magasépítő Közös Vállalat elzárkózik mindenfé­le követeléstől. A munkálatok hamarosan megkezdődnek. A helyreállítás ideje alatt az áruház nyitva tart. Csupán annyi lesz a vál­tozás, hogy az emeleti cipő- és konfekcióosztály eladótere va­lamivel kisebb lesz, mint je­lenleg. —• Másra is készülnek az áruházban? — kérdezem Illé­si Sándorné igazgatót. —• Igen. A hiba kijavítása mellett teljes belső felújítás is lesz. Tataroznak, tapétáznak és új berendezést kapnak az osztályok. A bőrdíszműosz­tályt önkiszolgálóvá alakítjuk át. Kialakítunk egy hatodik osztályt is. A két áruház kö­zötti szabad tér beépítésén már dolgoznak az emberek. Ezen a hatvan négyzetméteres terü­leten az ifjúság igényeit sze­retnénk maximálisan kielégí­teni. Választékban, minőség­ben és árban is alkalmazkod­Karácsony József és ifj- Mak- sa Albin, a ráckevei tsz kőmű­vesei a padlófűtése« helyiséget burkolják (Dudás Zoltán felvételei) va a fiatalok igényeihez és pénztárcájához. Juniorosztá­lyunkon megtalálható lesz minden olyan cikk, ami egy tini ruhatárában szükséges, a kiegészítő kellékekkel együtt. A környező butikokkal szeret­nénk felvenni a versenyt és elsősorban az Interjer áruival kívánjuk jobban megismertet­A tiszta forrásból eredő népszokásokat, hagyományo­kat élesztik újjá a szlovák nemzetiségű települések is a város környékén, hidat épít­ve az anyaországhoz. Az egy­másra találás szép pillanatai­nak lehettünk tanúi a hét vé­gén Nagytarcsán. Püspökhat­vanban és Vácrátóton. A te­lepülések művelődési házában a besztercebányai Partizán népi és folklór táncegyüttes mutatkozott be. Anyanyeiv ünnepe A béke- és a barátsághó­nap keretében az amatőr cso­port a Magyarországi Szlová­kok Demokratikus Szövetsé­gének meghívására töltött há­rom napot Pest megyében. A három szlovák nemzetiségi községben az anyanyelvi kul­túra ünnepe is volt az együt­tes fellépése. Hiszen az ott élők többsége még ma is szlovák nemzetiségűnek vallja magát. A vácrátóti művelődési ház­ban dr. AU Gyula, a Magyar- országi Szlovákok Demokra­tikus Szövetségének titkára köszöntötte a nézőket és rö­viden bemutatta az együttest. Mint mondta, a hagyományok ápolása, őrzése közös ügyünk, amely jól szolgálja a két nép közötti barátságot is. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a térségben élők ne csak megőrizzék anyanyelvűket, hagyományaikat, hanem az anyanemzetük kulturális elő­rehaladásával párhuzamosan nemzetiségi kultúrájuk is to­vább fejlődjön. E továbblé- oés alapja a meglévő értékek mind teljesebb körű össze­gyűjtése. feldolgozása és fel- használása a mai közműve­lődési életben. A megnyitó után Kovacsa- vics Igortól, az együttes mű­vészeti vezetőjétől kérdeztem: mit láthat a közönség? — A korábbi fellépésekhez hasonlóan itt is a Beszterce­bánya környéki települések régi táncait, szokásait, dalait adják elő az együttes tagjai. Szemléznek a DiRV-nél A Dunameinti Regionális Vízművek idén is megtartja hagyományos tavaszi szemlé­jét. Tegnap, szerdán a vízmű­veket és a szennyvíztisztító telepeket vették sorra, hogy lássák, a nyári csúcsidőszak előtt miként készítették fel az üzemeket és a gépeket. Hol­nap, csütörtökön a Duna­kanyar strandjait látogatják végig a szakemberek s a KÖJÁL munkatársai Gödön, Vácott, Szentendrén, Leányfa­lun és Visegrádon, hogy meg­győződjenek a gondos mun­káról. Hangverseny a barátság jegyében Idén 24 esztendeje, hogy testvérkapcsolat létesült a Há- mán Kató ének-zene tagoza­tos Általános Iskola és egy vietnami iskola között. A testvérbarátság jegyében min­den esztendőben hangversenyt rendeznek az iskola diákjai, melynek bevételéből ajándé­kokat vásárolnak vietnami pajtásaiknak. Az idei koncertet, szomba­ton, május 17-én, délután 5 órakor tartják a Bartók Béla Zeneiskola nagytermében, melyre minden zenebarátot szeretettel várnak. Egyébként nemcsak a térség hagyományainak ápolása sze­repel repertoárunkban, más tájegységek táncait is gyak­ran bemutatja az együttes. — Milyen sikereket ért el eddig? — 1958-ban alakult a mű­vészeti csoport. Jelenleg het­venöt tagja van. Évek óta a legmagasabb művészeti kate­góriába sorolják az együttest. A több évtizedes múltra visz- szatekintö csoportból többen választották már hivatásként a táncot, az éneklést. A tánccsoport egyébként dolgo­zó fiatalokból, diákokból áll. Több kitüntetést kaptunk már. Közülük a legbüszkéb­bek az Állami Nagydíjra va­gyunk, melyet az idén kap­tunk hazánk felszabadulása alkalmából. Tájegységek — Gyakran szerepelünk külföldön. Több európai és afrikai országban jártunk, Magyarországon most negye­dik alkalommal szerepelünk. Eddig általában fesztiválokon mutatkoztunk be sikerrel. A szeieplésen túl is van kap­csolatunk a magyar nemzeti­ségi csoportokkal, elsősorban Nógrád megyei táncosokkal. Nagyon érdekesnek és hasz­nosnak tartom a mostani vendégszereplést. Püspökhat­vanban például olyan nép­dalt tanulhatunk meg. ame­lyet mi nem ismertünk. Aztán felcsendült a zene, táncra perdültek a párok. Az első percekben besztercebá­nyai táncot láthatott a kö­zönség. Ezután a tájegység énekeiből hallhattunk ízelítőt Nagy tetszést aratott az 1910 —20—30-as évek táncainak a bemutatója. Aztán a zenekar mutatkozott be egy kis cso­korra való népdallal. Nagy tapssal jutalmazta a közön­ség Kovacsavics Igor furulya­szólóit. Az előadást Cserepka And­rás. az Őrbottyáni Nagyközsé­gi Közös Tanács elnöke kö­A visegrádi várral szemben festői környezetben található a nagymarosi kempingtábor. A bejáratnál a 8 éves fekete szőrű Néró kutya fogad barát­ságos farkcsóválással. A ven­dégnek kijáró tisztelettel „in­vitál” gazdája, Maczkó János- né irodájába. A kemping ve­zetője pedig készségesen áll rendelkezésemre, miután meg­tudja jövetelem célját. — Tudja, már 15 éve itt dolgozom május 1-je és szep­tember 30-a között. Az évek alatt sok-sok vendég kényel­mét igyekeztünk biztosítani. Nézze meg a vendégkönyvet — teszi elém — milyen sokan írtak bele s mennyien fejezték ki köszönetüket a személyzet munkájáért. Belelapozok. Nemcsak ma­gyar, hanem sok külföldi ál­lampolgár kézírását rejti a könyv, s valóban sok az- elis­merést kifejező gondolat. — Faházból három darab van, 18 szobával, 48 férőhely- lyel. A motelben kilenc szobát lehet igénybe venni. A szobák két-három ágyasok. Tudunk fogadni sátorral és lakókocsi­val érkezőket is — mondja Maczkóné, miközben vissza­adom a vendégkönyvet. — Mi mennyibe kerül? — A faházban egy szoba 28(1 forint egy éjszakára. A motel 300—400 forintba kerül, attól függően, hogy ketten vagy hárman kívánják igénybe ven­ni., A sátorosok 40, a lakóko­csival érkezők 50 forintot fi­zetnek. A szállásdíj 30 forint Kedvezményt kaphatnak a nyugdíjasok és a nemzetközi kempingklub tagok. Jaj, hogy el ne felejtsem, a magyar ta­gok is. — A hazai turistákon kívül, mely országokból érkeznek ide vendégek? — Csehszlovákiából, Hollan­szönte meg a vendégeknek a közönség nevében. Amatőr csoportok Az előadás után Bucsányi Jánosnét, Redán Gábornét és Redán lstvánnét kérdeztem: hogy tetszett az előadás? — Nagyon, nagyon szép volt — mondják szinte egy­más szavába vágva. — Igen ügyesek voltak a fiatalok. — Értették is a szlovák énekeket? — Igen, többet tudunk is belőle. Nálunk is jó lenne, ha működne egy nemzetiségi énekkar, de eddig még soha nem sikerült megalakítani. Talán nehéz is lenne a folya­matos gyakorlás feltételét biztosítani. Inkább dolgoznak az emberek és csak a bálo­kon énekelünk, aztán úgy lenne az szép. ha mi is nép­viseletbe öltözhetnénk. A meglévő ruháink már nem­igen alkalmasak színpadi be­mutatókra. Jakab Jánosné, a csomádi művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója a helyi tánccso­port tagjaival jött át megte­kinteni az előadást. — Csornádon jelenleg két tánccsoport is működik — mondja. — Heti egy alkalom­mal gyakorolnak a fiatalok. Általában társadalmi ünnepe­ken mutatkozunk be. A na­gyobbakat már nehéz rábe­szélni arra, hogy tagjai legye­nek a csoportnak. Ennek el­lenére folyamatosan dolgo­zunk. Többször vettünk már részt minősítő versenyeken is. A népviseleti ruhákat ma­guk a szülők készítik a tán­cosoknak. — Milyen lehetőségük van az itt élőknek a szlovák nyelv ápolására? — kérde­zem Cserepka Andrást. — A két társközségben — Csornádon és Vácrátóton — az óvodában és az iskolában oktatják a nyelvet. A könyv­tárak polcain megtalálhatók a szlovák nyelvű kötetek is. A művelődési házakban több is­meretterjesztő előadás is el­hangzik az anyanyelven. Surányi János diából, Ausztriából szinte min­dennap jön valaki. Természe­tesen csoportokat is fogadunk. Készülünk a Forma 1-re, jó néhány szobát júliusra és augusztusra már lekötöttek. — Milyen szolgáltatásokat tudnak nyújtani? — A vízi turizmus,fellendíté­se érdekében csónakkikötőt készítettünk. A klubszobában lehet játszani a játékautoma­tákkal, tudok adni kerékpárt, gumimatracot, lengőtekét, pingpongfelszerelést, tollaslab­dát, sakkot, napozóágyat. Aki akar, a gáztűzhelyen főzhet is. A tavalyi árvíz nyomát sem látni már. Az épületek mellett virágágyások, gondozott utak, parkok. A külföldiek megcso­dálják a fecskefészkek lakóit. — Most gondoltunk arra, y Vác városa — történeti % fejlődése során létrejött £ esztétikai értéke, sokolda- í lúsága miatt — igen sok * film, tv-játék helyszine- ' ként szerepelt. Műemlékei £ lényegében stiláris egysé- f get mutatnak építészetileg, % s ezért igen „hiteles” hát- % terül szolgáltak vagy in- % kább díszletelemként töl- tötték be dramaturgiai ^ feladatukat. Az ily irányban felkínált lehetőségek további gondola­tokat ébresztenek: mégpedig a Konstantin tér felhasználá­sát egy évenként ismétlődő nyári szabadtéri játékok megrendezésére. E célból kiindulva, 1980 nyarán szakmai kollégákból lelkes együttest íiívtam össze; név szerint: Szálkái Sándor filmrendezőt, Jánosi Antal tv-dramaturgot, Szauder Pé­tert, a tv műsorszerkesztési osztályvezetőjét, Nagy Sán­dort, a budapesti Állami Bábszínház fővilágosítóját és végül Kaunitz Ervint, a tv díszlettervezőjét. A terepszemlén bebizonyo­sodott, hogy a dómtérnek ideális a szcenikai arányos­sága, igen kedvező az akusz­tikája. Ezután megbeszéltük a nézőtér 4000 fős elrendezé­sét, a világosítási és elektro­akusztikai armatúrák helyét és kapacitását, a kiszolgáló egységek — öltözők, varroda, technikai raktárak stb. — el­helyezését. A kedvező eredményeket alátámasztotta az a tény is, hogy a környező épületek nem lakóházak, hanem okta­tási intézmények. A Sztáron Sándor Gimnázium, mellette a Hámán Kató Általános Is­kola, szemben a Lőwy Sán­dor Gépipari Technikum és az Állami Zeneiskola, amely­ben nyáron szünet van. A dóm mögött levő volt kispré- posti palota, majd a nézőtér mosott elhelyezkedő püspöki palota a színházi látószögön kívül esnek, s így képileg nem, viszont akusztikailag igen lényeges tényezők. Az itt lévő oktatási intéz­mények gyakorlati hasznát is figyelembe kell venni: tudni­illik a bentlakásos kollégiu­mok szállást és étkezést biz­tosíthatnak, kielégítve a hi­giéniai igényeket is. Sőt amennyiben a jelenlegi rend­őrségi épület szállodává való átalakítása megtörténik, ak­kor néhány magánpenzióval együtt a bel- és külföldi vendégek magasabb igényeit is ki lehet elégíteni. Kétségtelen, hogy e prog­ram lebonyolítása szakszerű vendéglátóipari szervezést és előzetes propagandát kíván. Régi szabály, hogy az adott környezet kötelez, így hát a repertoárnak is ehhez kell alkalmazkodnia. A kihívóan modern és zömében prózai művek előadása nem lenne szerencsés választás, hanem inkább daljátékok, kórusmű­vek, az operának szinte vala­hogy idecsalogatunk egy gó­lyát. A kéményre feltettünk egy gömbölyű alkalmatosságot, de csak nem akar arra tele­pedni. Tudja, volt olyan hol­land vendégünk, aki azt mondta, még nem látott fecs­két és számára érdekes, hogy itt milyen sok van. A beszélgetés végén rövid körsétát tettem az intézmény­ben. Láthattam a hangula­tos klubszobát, a színes tv-t, a többi italt kínáló büfét és a szobákat. Amikor elbúcsúz­tam. Maczkó Jánosné megje­gyezte: — Nagyon sajnáljuk, hogy a Salamon-torony esténként nincs kivilágítva, sok-sok kül­földi vendég hiányolja. N. P. J, mennyi műfaja és természe­tesen a hangszeres hangver­senyek! Olyan művek kelle­nek, amelyek művészi érté­keiken felül még látványos­sággal is szolgálnak, és me­lyek összhatásukban a nézőt lenyűgözik! Széles skálájú és képterjedelmű műsorok érvé­nyesülnek itt, amelyek képe­sek kitölteni a teret. Terepszemlénk összesített eredményeit előadtuk a váro­si tanács erre illetékes veze­tőinek, amikor is további kérdések merültek fel. Ré­szint a város gazdasági lehe­tőségeiről, majd a Konstantin téren levő szovjet emlékmű elrendezéséről, úgyszintén a dómtér funkciójának végle­ges hovasorolásáról, továbbá kivitelezési, raktározási gon­dokról stb. Ennek ellenére a tervezett váci nyári játékok kulturális értékét senki sem vitatta, de az induláshoz annyira fontos tanulmányi tervdokumentáció elkészítésé­re — a felsorolt nehézségek­re hivatkozva — nem adtak megbízást. Most 1986-ot írunk, csak­nem hat esztendő elmúltával ez a téma ismét felmerült, amint erről a Váci Hírlap április 8-i száma tudósít — az Egy helyett egy nap — című cikkében. Sajnos ezút­tal egy jóhiszemű tévedést kell kiigazítanom: tudniillik Németh Antal dr. nem fog­lalkozott a váci Konstantin tér terveivel, javaslatot sem tehetett, mert egyrészt a vá­ci témát nem ismerte, s más­részt az 70-es években már halott volt. Néhányszor járt Vácott, de az én meghívá­somra, miután közös produk­ciót készítettünk elő. Óriási tapasztalata, szakmai intelligenciáia nagyíján gaz­dagította színpadművészeti és szcenikai ismereteimet, mi­után évekig dolgoztunk együtt. Mint a Nemzeti Szín­ház volt igazgatója minden nyári szezonban rendezte a szegedi szabadtéri játékokat és a budapesti Margitsziget szabadtéri színpadát. A Shakespeare-művek legjobb­jai — Szentivánéji álom, Ahogy tetszik, Vihar és ter­mészetesen Madách halhatat­lan műve, az Ember tragé­diái" — állandó repertoárral szerepeltek a szabadtéri színpadokon. Ebből a bőséges tárházból hasznos szakmai ismereteket merítettem. Abban a reményben feje­zem be soraimat, hogy az el­mondottak gondolatokat éb­resztenek, és hogy impulzw lennivágyá-st váltanak ki minden hivatalos és nem hi­vatalos személyből, hogy vá­rosunk rangját, idegenforgal­mát e nagyszerű feladat megvalósításával elősegítsük. Koch Aurél ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) ni a vásárlóinkat. S. J. Vendégszereplés Vácrátóton Ne csak őrizzék, fejlesszék is! Vitassuk meg! így terv megvalósításáért Nagyobb igényeket elégítenek ki

Next

/
Thumbnails
Contents