Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

4 1986. MAJTJS 14., SZERDA Tudja, hová tartozik Konok szeretettel B eszélgetésünk huszadik percében be kellett csukni a jegyzetfüzetet. Emlékeztetőre, noteszra és tolira itt nincs szükség — gondoltam —, mert ezt a találkozást elfelejteni úgy­sem tudom. Gyakran haj­lamos vagyok azt hinni, hogy okos. mások gondjai­ra is érzékeny emberek már csak romantikus haj­lamú regényírók műveiben élnek. S azután, ahogy mégis összehoz velük a sors, magamra haragszom: hogyan képzelhettem ilyes­mit?! Akadnak emberek, akik­kel kegyetlenül bánik az élet. Olyasmit vesz el, amit visszaadni lehetetlen, s megnyugtatásul csak annyit mondhatunk: majd az idő hoz gyógyulást. Van, aki megkeseredik, csende­sén befelé fordul, s akad olyan is, aki bánatából véve az energiát, szünte­lenül környezetét marja. Cser Lászlóné egy harma­dik kategóriába tartozik, Ügy emelkedett, ki a csa­ládi tragédiák sorából, hogy konok szeretettel te- s^i a dolgát^ Házasság és válás, élet és halál. Ezekkel, követ­keményeivel foglalkozni, micsoda munkakör! Cser Lászlónénál alkalmasabb embert erre nem találhat­tak a szigetszentmiklósi tanácsnál. Huszonnyolc éve, hivatalsegédként lép­te át először az intézmény kapuját. Aztán telt-múlt az idő, s átnyergelt: 1971- íg vitte az igazgatási ügyeket. Ekkor máshová ment dolgozni, de nagyon megbánta. Két év után már megint a tanácson volt „Számokkal, papírok­kal foglalkozni, amikor emberekkel is lehet!" — mondja, mikor a rövid megszakításra gondol. Vég­érvényesen rádöbbent, hogy hová tartozik. Sziget- szentmiklóshoz, az embe­rekhez, gondjaikhoz. Cser Lászlónéval huszon­nyolc esztendő alatt emelt hangon nem beszélt senki. Gyaníthatóan azért, mert. úgy tartja: ha látszólag a legapróbb üggyel jön is valaki, annak az a legje­lentősebb probléma, hát úgy kell bánni vele. Ezért lehet az, hogy a tanács igazgatási előadóját a vá­rosban sok ezren ismerik, becsülik. Ezért lehet az, hogy reggelente kétszeres időt kell szánnia arra, hogy eljusson a munkahe­lyére, mert valaki mindig megállítja, utánaszól az ut­cán. A láthatás megállapítá­sa, szabályozása a mun­kám szomorúsága — mondja, miközben eseteket sorol, ahol sikerült s ahol nem a megegyezést segí­tenie. Majd három évtized múltán sem tudja megér­teni, hogy két elvált em­ber miért a törvény előtt huzakodik. A szülök fel­adata lenne, hogy elren­dezzék ezeket a dolgokat. Igaz, fiatalon még más­képp vélekedik erről az ember, mint később, ta­pasztalatokkal felvértezve. Az esküvők? Azok ben­nem élnek — mondja és sajnálja, hogy nem szá­molta meg, hány párt adott eddig össze. Maga is izgatottan készülődik min­den alkalommal, tudva azt, hogy ez jelentős állo­más az emberek életében. Mondani se kell: akadnak olyanok is, akiknek már a gyerekei is ő előtte kötöt­tek házasságot. De hát nemcsak eletek indulásá­nak, hanem befejezésének is tanúja. Tegnap például három haláleset történt. Ahogy mondja: ezeken ne­héz felülemelkedni, hiszen itt annyira együtt élünk. Nem szívesen beszél ró­la, másoktól tudom, ho­gyan vállalta fel egy szel­lemileg visszamaradt férfi istápolását. A családja nem törődik vele, talán szégyellik. Cser Lászlóné osztja be a nyugdíját, ad rá tiszta ruhát, vendégeli meg egy-egy tál étellel. M ondom, erről nem szí­vesen beszél, inkább arra az esküvői meghívóra fordítja a szót, amit nem­régiben tett elé egy ifjú pár. Ez az idézet volt rá­nyomtatva: Légy szives, szelídíts meg engem. Ta­lálónak érezte a sorokat, mert ilyen munícióval kell a házasságnak nekiindulni. Szerinte különösen a fele­ségen múlik, mennyire tartozik egybe a család. Szigetszentmiklóson régen azt mondták a nőkre: azért van nagy kötényük, hogy mindent eltakarjon. Cser Lászlóné másképp formálja ezt a gondolatot: nem kell mindent eltakar­ni, hanem asszonyi ésszel elrendezni, hogy a szeretet uralkodjék a családban. KL. A módszer egyedülálló Gabonasilók - kötélen Tudjuk, hogy vannak érdekes foglalkozások, hogy vannak különleges szakmák, de amikor ezekről van szó, nem gondo­lunk például a Panteon Építőipari Kisszövetkezetnek arra á brigádjára, amelynek tagjaival a minap találkoztunk. Min­denképpen beillenek pedig a fentebb említett sorba. Hogy miért? Azért, amit csinálnak — s ahogyan csinálják. Kilencen vannak. Az aszódi malomnál lestük el munká­juknak egy-egy pillanatát. Egyetlen nap alatt emelték a he­lyére a malomüzem hat — egyenként ezer tonna űrtartalmú — gabonasilóját, bevallásuk szerint egyedülálló módszerrel. A technológia? Szakmai titok. Annyi biztos: a daru emelte 11 tonna önsúlyú alumínium tartályokat egy-egy szál kötélen könnyedén irányították a helyükre. A betonlábakon, beton­talapzaton álló silók üzembe állításával a malom raktári be­fogadóképessége összesen 20 ezer tonnára bővül. A hatalmas tartályok a helyükre kerülnek. (Barcza Zsolt felvételei) Javította az értékesítés feltételeit Terjeszkedik a virágpiac Nyolc-tíz ismertebb névnap, illetve virágvásárlásra inspiráló ünnepünk van egy évben, amikor ugyancsak ki kell nyitnunk a pénztárcánkat, ha ajándékozni aka­runk. Pedig óriási előrelépést jelentett fővárosi, sőt or­szágos viszonylatban is a virágpiacon, hogy másfél év­vel ezelőtt megnyitotta kapuit a Floracoop Virágcsar­nok. Az alapító társtulajdonosok, a szövetkezetek és a vállalatok virág-nagykereskedelmi és -elosztó tevékeny­sége mellett az új csarnok a legkorszerűbb piaci igénye­ket is kielégíti. Es ami a legfontosabb, működésével kulturáltan és szervezetten biztosítja a termelői érdek- védelmet, valamint piac- és árszabályozó szerepet tölt be. Ezek után talán meglepő a kérdés: kik és miért elégedet­lenek a Budaörsi út mentén húzódó jellegzetes narancs- sárga színű pavilonok üzemel­tetőivel, miért neheztelnek rá­juk az arra lakók? Igaz, csupán 8—10 alkalom van egy évben — nőnap, anyák napja, nagyobb névna­pok —, amikor a hétköznapi­nak majd harmincszorosára nő a forgalom a csarnokok kö­rül. Mégis, akinek ilyenkor kell a kora reggeli órákban a főváros felé autóznia, vagy akár a 40-es buszon utaznia, ugyancsak meggyűlik a baja a közlekedéssel. A jövő-menő, várakozó kistermelők, illetve kiskereskedők autói kaotikus állapotokat teremtenek az em­lített útszakaszon. Amúgy sem vagyunk híresek közlekedési morálunkról, de ilyenkor az útnak ezen a részén szinte el­szabadul a pokol. Egy átlagos nap délelőttjén kerestük fel a Floracoop igaz­gatóját, Vida Józsefet. A csar­nokok és a szabadtéri elárusí­tóhelyek környékén most rend és tisztaság uralkodott, a reg­geli csúcs már rég befejező­dött. az autóparkolók is üre­sen árválkodtak. — A virágcsarnok hivatalo­san hajnali 4-től 8-ig tart nyit­va, pontosan a reggeli közúti zsúfoltság elkerülése miatt hoztuk előre fél hatról a kéz dést — mondja Vida József. — A termelők már hajnali kettőkor megkezdik a kipako­lást, a nyitás előkészületeit. ^Idebent a telepen 208 fölfes­tett, klasszikus értelemben vett parkolóhely van —, de a csúcs­időben 600-mál is több gépko­csi várakozik kapun belül. — És akik már nem jutnak be...? — Ok azok az áruért érke­ző kiskereskedők, akik a köz­úton többnyire szabálytalanul várakoznak. — Kinek lenne feladata eny­híteni ezen a helyzeten? — Sajnos, ebben a témában nem túl nagy az egyetértés a Floracoop alapító tagjai és a kiskereskedők országos szer­vezete között. A társulás 18 virágtermelő nagyüzeme saját erejéből hozta össze azt, ami most van. Ez a piac javította az értékesítés feltételeit, a koc­kázatból azonban illenék a kiskereskedőknek, illetve a KíOSZ-nak is vállalnia vala­mit. Most a kiskereskedők jo­gosan kifogásolják; akkora a termelői piac, hogy nekik már nem jut hely parkolni a fel­vásárlás közelében, ezért szo­rulnak az utcára. Egyébként a Budaörsi út ezen szakasza a Fővárosi Tanács közlekedési fennhatósága alá tartozik... — Mégis, mit terveznek a nehézségek enyhítésére? — Tavaly nőnap óta érlelő­dik a gondolat a változtatás­ra, és született is égy tanul­mány a bővítésre. A kivitele­zési terveket épp a napokban kaptuk kézhez. Most már csak össze kell szedni a megvaló­sításhoz szükséges 40 millió forintot. Tizenkilenc már meg­van belőle. A Fővárosi Ta­nács és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium is ígért támogatást. A bővítést három ütemben szeretnénk végrehajtani. Ez év július­augusztusban indulna az épít­kezés. Csakhogy addig is lesznek virágos ünnepek, s félő, ha az illetékesek sürgősen nem in­tézkednek a közlekedési rend megváltoztatásáról, akkor akár súlyos balesetek is előfordul­hatnak. Antal Piroska Fejlődő gyógy-idegenforgalom Hasznos termálvizek Hazánkban az utóbbi évek­ben — központi és helyi for­rásokból egyaránt — mind több pénzt fordítanak a ter­mál- és gyógyvízkincs kiakná­zására, az erre települő idegen- forgalmi létesítménvek fej­lesztésére. A tapasztalatok sze­rint a hazai vendégek mellett a Magyarországra érkező kül­földi turisták jelentős része — csaknem egynegyede — is kipróbálja vizeink fájdalmat enyhítő, gyógyító, pihentető hatását. A gyógyvendégek az átlagosnál hosszabb időt töl­tenek Magyarországon, több idegenforgalmi és egyéb prog­ramon vesznek részt, többféle szolgáltatást igényelnek, s ez különösen kedvező a bevéte lek szempontjából. A gyógy-idegenforgalmi fej­lesztések egyik célja, hogy a már meglévő üdülőhelyeken javuljon a kereskedelmi és vendéglátó hálózat színvonala, bővüljenek a szolgáltatások, a vendégeknek a kezelésen túl alkalmuk legyen sportolni, ki­rándulni. szórakozni is. Ezek­re a fejlesztésekre általában a helyi, vagyis a tanácsi és a vállalati források nyújtanak pénzügyi fedezetet, de a szé­lesebb kört érintő, országos jelentőségű korszerűsítési, be­ruházási elképzeléseket az Idegenforgalmi Fejlesztési Alapból is támogatják. Az új gépsoron Pax-műszak m % * 1 jr I > . a mm Egy műszakban 35 ezer da­rab Pax betétet készít emberi kéz érintése nélkül a Pevdi szentendrei írószergyárának új betétgyártó gépsora. A gé­pet Mcrgancz István felügyeli. (Erdősi Ágnes felvétele) Milyenek a nők a volánnál? Sírnak, de van önkritikájuk Az utóbbi években egyre nő a személyautók szá­ma hazánkban is. A statisztika adatai szerint ma már minden harmadik magyar család autótulajdonos. Ré­gen volt, amikor népes tömeg csodálta a pöfögő, nem túl gyors ősmodelleket. Akkor még egy női vezető cso­daszamba ment. Ez ma már egyre megszokottabb lát- , vány. Több érintettet kérdeztünk meg Nagykörösön, mi * a véleménye a nő autóvezetőkről. Beton a talapzat A 'Ns \ \ 1 •< :• WJL Kötelekkel irányítanak — Az elméleti tanfolyamo­kon másként viselkedik-e a nő, mint a férfi? — kérdez­tem Bakos Péter KRESZ-ok­tatót. — De még mennyire más­ként! — Először is, nem hiá­nyoznak, aztán szorgalmasak és lelkiismeretesek az anyag elsajátításakor, vagyis rend­szeresen tanulnak. Ez a fér­fiakat (kevés kivétellel) nem jellemzi. így bizony nem rit­ka, hogy a KRESZ-vízsgán több nő megy át, mint férfi! Jó pár évvel ezelőtt a 30—40 éves korosztály volt nagyobb számban, ma már a 17—30 év közöttiek vannak itt zömmel. Ök életkoruknál fogva gyor­sabban sajátítanak el új is­mereteket és a vezetéshez szükséges képességek tekinte­tében is eredményesebben oktathatók. Mivel gyakorlati — tehát közúton való — oktatást is végzek, elmondhatom, hogy ha az alapokat segítjük jól elsajátítani, többségük ügyes, körültekintő és figyelmesen megfontolt vezető lesz. Talán egyéniségükből adódik, hogy ritkán válnak durva, erősza­kos, felelőtlenül vagánykodó vezetőkké, így inkább irá­nyíthatók a defenzív vezetés technikája felé. Berente Antal gyakorlati oktatót a legjobbkor kérdez­tem a női vezetőkről, hiszen találkozásunkkor éppen egy női tanulóval érkezett az óra végén. — Hatodik éve főállásban ez a foglalkozásom. Tanítványai­mat tekintve soha nem voltak előítéleteim. Ennyi idő után az ember egy-két találkozás után meg tudja ítélni, hogy kinél milyen haladásra számíthat. A nők azonban több meglepetést okoznak. Ha jellemezni kéne őket a gyakorlati munka so­rán, én úgy tapasztalom, hogy zömmel félénkek, bátortala­nok, sok biztatást igényelnek. A kis kudarcok is nagyon letörik őket, tapintatosan kell segíteni nekik az önbizalom visszanyerésében. Nagy ré­szük még akkor is vesz tíz­húsz órát pluszban, ha arra már az én meglátásom sze­rint nincs szükségük. Nagyon komolyan veszik a vizsgát, és emiatt jobban izgulnak, mint a férfiak. Néhányszor éppen emiatt ejtenek sok hibát. A nők többsége rendszerint többet tud, mint amit a vizs­gahelyzetben produkál. A férfiaktól eltérően sikertelen szereplés esetén önmagukat okolják, elismerik a hibákat, s természetesen sokan el is sírják magukat. — Mik a tapasztalatok a közutakon közlekedő női ve­zetőkről? — kérdezem Módra György őrnagyot, kapitány­ságvezetőt. — A nők az esetek többsé­gében nem veszik kellemetlen tolakodásnak az időnkénti közúti ellenőrzéseket. Általá­ban udvariasak, készségesek és együttmüködőek. Virtusko­dás, fölösleges vagánykodás száguldozási mánia nagyon ritka közöttük. Fontosnak tartják a biztonságot, a fe­gyelmezett magatartást a köz­lekedésben, így lényegesen kevesebbet szabálytalankod­nak. 1984/85-ben a városban női vezető balesetet nem oko­zott. Korábbi években ittas női vezető alig fordult elő. sajnos az utóbbi időben erre — kevés számban ugyan, de — akadt példa. — A kocsi sok esetben kö- ös szerzemény, így férj, fele­ség használja. Vajon a nők csak vezetik vagy gondozzak is a kocsikat? — faggatom Ábel Miklós autószerelőt. — Még ma is ügyfeleim 90 százaléka férfi. Ök az esetek többségében elég jól megjelö­lik a hibaforrást, vagyis több-kevesebb műszaki isme­rettel rendelkeznek. Nőben én még ilyennel nem talál­koztam. Ezek persze körösi tapasztalatok. Országosan azért biztosan vannak kivé­telek. A nők jobbára a kocsi külső, belső tisztaságára igé­nyesebbek, az ilyen jellegű gondozást szívesebben vég­zik. Ha útközben lerobban­nak, rendszerint segítőkész férfiakat keresnek. Harmincas zsigulis férfi: — Én nem bánom, ha ve­zetnek, de én azt szeretem, ha se előttem, se utánam, se mellettem nem vezet egy sem. Fiatal trabantos férfi: — Ha egy nő egyedül ve­zet, jó közlekedési partner. De ha férfi ül mellette, nagy ívben elkerülöm, mert rend­szerint vezetés közben kriti­zálják, ettől ideges lesz, s ab­ból csak baj lehet. Negyvenes skodás férfi: — Nálunk ez nem problé­ma, a kocsi megvételekor egyszerre lett jogosítványunk. Feleségem néha túlzottan óvatos, s ezzel inkább zavar­ja a közlekedés ritmusát. Az, hogy vezetni tud, az egész család számára hasznos. Gyakorlat teszi a mestert — tartja a mondás. A leg­több nö ma már, ha jogosít­ványt szerzett, használni is akarja a kocsit. Ahhoz, hogy jó vezető legyen belőle, vo­lánhoz kell engedni, s ez nem puszta furikázási igény, ha­nem komoly segítség a napi feladatok végzésében, amely­ben a kényelem jelentős idő­megtakarítással párosul. Szendrődi Judit

Next

/
Thumbnails
Contents