Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
VAGI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1986. MÁJUS 13.. KEDD Az agrárkíüb húsz éve A fejlődés részesei voltak Júliustól már a jövő esztendőre készülnek 5. Az újabb érkezőket han- ^ gos ovációval jogadják a % megyei technika házának Í! klubtermében. Hamarosan l? előkerül egy pakli magyar f kártya és a jelenlevők nagy ^ kedvvel huszonegyeznek. £ Miközben élményeket idéz % fel a kis társaság, nevek £ hangzanak el és a jó han- f gúlát a tetőfokára hág. — A mai klubfoglalkozásunk egy kicsit a nosztalgia jegyében zajlik — mondja dr. Török Antal, a Vác Környéki Agrárszakemberek Klubjának elnöke. — Húsz évvel ezelőtt is ilyen baráti légkörben alakítottuk meg a klubot. Szakmai utak — Milyenek voltak a gazdasági körülmények akkor? — 1966-ban, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével a korábbi váci járás területére is több agrárszakember került. Ügy ítéltük meg, hogy előnyös lenne, ha a területen dolgozó szakemberek valamilyen egységes szervezetbe tömörülnének, hogy a - napi munkánk során felvetődő agro- és zoo- technikai, közgazdasági és jogalkalmazási kérdéseket megvitassuk. Kicseréljük az információinkat, a szakmai tapasztalatainkat és megszervezzük a szakemberek továbbképzését. A klubnak alakulásakor negyvenhárom tagja volt. Az érdemi munka 1968-ban indult meg Krima János irányításával. Ekkor teremtődtek meg a klub működését elősegítő gazdálkodási feltételek is. — Milyen programmal várták a tagokat? — A továbbképzés megvalósítása érdekeben neves szakemberek tartottak előadásokat, amelyeket követően kötetlen beszélgetéseken folyt tovább a szakmai vita. Elsősorban rétegigényeknek megfelelően szerveztük a rendezvényeinket. Különböző bel- és külföldi szakmai utakat, tapasztalatcseréket szerveztünk. Így többek között jártunk Bulgáriában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Finnországban, az NDK-ban. Csehszlovákiában; a szomszédos lévai és az érsekújvári szövetkezetek szakembereivel a klubon keresztül vették fel a kapcsolatot az Ipoly-vidáki termelőszövetkezetek. Természetesen több politikai jellegű előadást is tartottunk. Korábban szinte hagyományosan minden évben megrendeztük a szántóversenyt. Részt vettünk a Közlekedésbiztonsági Tanács munkájában. Kezdeményezések — Milyen eredménye volt a térség gazdálkodásában a klub működésének? — Véleményem szerint az önkéntes alapon szerveződött közösség munkája mindenképpen benne van a terület gazdasági eredményeiben. Ennek bizonyságául csak egyetlen példát említek: a berneceba- ráti bogyósgyümölcs-termesz- tési rendszer létrehozásában az agrárklubnak kezdeményező szerepe volt. Az évek alatt elért sikerek, azt hiszem, önmagukért beszélnek. Hiszen Kempingszezon előtt Hagyományos tavaszi vásárát tartja a Széchenyi utcai sport- és játékbolt. A nyár rohamos közeledtével kempingcikkeket kínálnak 10 napon keresztül a Szabadság téren. Az ilyen alkalmaknak tökéletesen megfelelő helyen minden vásárolható tárgyat, sátrat, nyugágyat, összecsukható ágyakat, horgász- és kerti székeket kinyitva lehet meggusztálni. A kínálat igen sokrétű, és az öt-hatszáz ezer forint értékű áru ezért nagyon kelendő is. Nemcsak az utazni szeretők vásárolnak, a családi házak kertjeibe, a hétvégi házba is szívesen viszik ezeket a dekoratív, könnyen mozgatható bútorokat. Külön vonzereje a vásárnak A kiálHtott tárgyaUat szabad a kedvezmény. Háromezer fo- . ......... rinton felüli vétel esetén 20 meglógni, kipróbálni (Kép es százalékot levonnak. szöveg: Dudás Zoltán) Idősebbek, fiatalok egyaránt találnak maguknak valót azóta az Ipoly völgye a málnatermesztés hazája lett. Számtalan eredménye volt például annak is, hogy az agrárszakemberek és a feldolgozóipar képviselői között szoros kapcsolat alakult ki. Ennek eredménye többek között a szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalat létrehozása is. Kezdeményezéseinket általában a társadalmi igény szerint vetettük fel, majd valósítottuk meg. Felkészülés Ez mondható el például a szakember-utánpótlásról is. Jó alapot adott erre a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és a városban levő gyakorlóiskolája. A klub ilyen formában vette ki a részét az elért eredményekből. Továbbra is az a célunk, hogy a közigazgatási határoktól függetlenül, a gazdasági szervezetek változásai mellett a kialakult keretek között segítsük a tudományos eredmények gyakorlati hasznosítását. — Ebből a célból erre az esztendőre is gazdag programot állítottunk össze — veszi át a szót Légrádi János, a klub titkára, a letkési tsz elnöke. — örvendetes, hogy ma már csaknem kétszáz tagja van a klubnak. Programunkban a Pest megyei gazdaságok látogatása mellett Baranya megye mezőgazdaságával ismerkedhetnek meg a klubtagok ebben az esztendőben. Egy csehszlovákiai mezőgazdasági nagyüzembe is ellátogatunk és közösen megtekintjük a nemzetközi vásárt. Az év második felében az 1987. évi gazdasági feladatokra készülünk fel. amelynek keretében a gazdasági vezetőknek szervezünk különböző témákban konzultációkat. Szeretnénk elérni, hogy a jövőben előtérbe kerüljenek a klubfoglalkozások, amelyekre minden hónap első hétfőjén jövünk majd össze az MTESZ- székházban. Surányi János — Haragszanak ránk a falubeliek — mondta az egyik váci üzem Galgagyörkön lakó dolgozója. Bőrének színe elárulja a hovatartozását, amit ő ugyanolyan tiszta öntudattal vállal s vállalhat is, mint bárki más, aki magyar, német vagy szlovák ennek az országnak az állampolgáraként. A megbecsülést mindenki a munkájával és emberségével szerzi meg magának. Galgagyörkön, ebben a mintegy kétezer lakosú gyönyörű kisközségben még mindig nagy a távolság a lakosság többi része és a közel 20 százalékot jelentő cigányság között. — Mi lehet az oka? — Menjen el a kocsmába — ajánlják a találomra megszólított járókelők — Ott ők az urak. Berúgnak, fenyegetnek, támadnak. Pedig a mi pénzünkből kapnak segélyt, s közülük többen nem is dolgoznak. No, de mi egy szót sem szóltunk, nem akarunk bajt magunknak — ismételgetik. S ők sem egyeznek bele, hogy a véleményükre hivatkozzak. akár az a csizma- nadrágos, középkorú férfi ott az autóbusz-megállóban, aki azt kérdezi: — látta már. mennyi föld maradt parlagon a határban? Mit gondol, miért? Ki az a bolond, aki azért metszi a fákat, hogy aztán más szüretelje le, azért kapál, hogy más takarítsa be a termést? Hiányzó bizalom itt és ott Vádak, extrém esetek példái. Ácsa, Csővár, Püspökhatvan, Galgagyörk térségében a 13—20 százalékot is eléri a cigányság aránya. A helybeliek szerint a püspökhatvaniak intelligensebbek, kevesebb a konfliktus köztük és a lakosság más rétegei 'között. A györkiek féktelen indula- túak, gyakoribb a deviáns magatartás. — Ki ne háborodna fel azon, hogy ha egy csirkéjük elvész, mindjárt ránk gyanakodnak — panaszolják a másik oldalról. A jelenségek erősítik a több évszázados előítéletet, míg a másik oldalról nem oldódik a szintén több évszázados bizalmatlanság. Ez is az Aranyos öregek Lévé! a szadai otthonból A két idős ember ismert alakja volt Vác alsóvárosi negyedének. Kikillai Antal, a MÁV Járműjavítójának egykori szakmunkása és Júlia asszony, a Pest Megyei Nyomda nyugdíjasa a Mártírok útja 40. számú ház üzlethelyiségében lakott. Ajtójuk az utcára nyílt, komfortról szó sem lehetett. Mégis kedves volt számukra, mert közel volt a Duna-part, üzletek voltak a szomszédban és Anti bácsi rövid séta után már a zeneiskolánál volt, ahol gyakran hallgatott meg egy-egy koncertet. Ősszel megállított egyszer a főtéren. — Ügy döntöttünk a feleségemmel — mondta lassan és nagyon komolyan —, hogy feladjuk kis lakásunkat, szociális otthonba megyünk. Vácon nincsen mód, hogy házaspár kapjon külön szobát, majd máshol keresünk erre lehetőséget. Pár hét múlva Júlia asz- szony újságolta: — A tanács segített abban, hogy Szadára kerüljünk, az ottani szociális otthonba. Már meg is néztem a helyet. Tetszik. Vilietünk néhány személyes tárgyat is magunkkal. Megörültek, amikór megtudták, hogy én kézimunkázok és Anti szerszámokat őriz a régi katonaládában. Lesz majd munkája, fúrni-faragni, javítanivaló. Ismét eltelt néhány hét. Levelezőlap érkezett öreges írással. A bélyegzőn Szada neve olvasható. „Megérkeztünk a szadai szociális otthonba — írják. — Szép kis szobánk van, a 18-ás számú. Az ellátás, reggeli, ebéd, vacsora, ízletes és bőséges. Sok szeretettel köszöntjük á váciakat, kérjük, hogy ne felejtsenek el bennünket ...” P. Ií. Az edzett ifjúságért Az MSZMP Vác Városi Bizottsága, Vác Város Tanácsa május 13-án, kedden délután 2 órakor értekezletet tart a Madách Imre Művelődési Központ 34-es termében. Halasi Márton, az Országos Diáksport Szövetség főtitkára az iskolai diáksport átszervezésével és továbbfejlesztésével kapcsolatos feladatokról tart előadást és konzultációt. egyik oka lehet annak, hogy elmaradt életmódjából nehezen zökken ki a Cigánydomb népe. A történelem patthelyzete lenne ez? A szocialista társadalom semmiképpen sem fogadhatja el, s csakis a szocialista megoldás irányában keresheti a kiutat. De IiqI az út kezdete, s milyen legyen a folytatása ? Többet kell tudni róluk Azt már tudjuk, hogy a társadalmi felemelkedés, az egyenjogúság után az egyenrangúság megteremtésének a biztos megélhetést nyújtó munka, a gyermekek korszerűbb nevelése a íeltelele. Ám a család idáig is nehezen jut el, nehéz is rajtuk segíteni. Mert ha tudunk is egyet- mást életükről, azt is, hogy Jugoszlávia és Románia után hazánk a legnépesebb cigánylakta ország Európában, még mindig tiem ismerjük eléggé életük törvényszerűségeit. Igazat kell adnunk Matejcsok Jánosné községi óvónőnek, aki róluk írt szakdolgozatában kifejti: „Életüket, szokásaikat, gondolkodásmódjukat, tevékenységüket csak úgy érthetjük meg objektiven, ha ezt szorosan összekapcsoljuk a megszokott, öt évszázados beidegződéseikkel, az indiai örökség és hagyománytalanság konkrét tényezőivel.” — Más mércével mérni és megérteni? De meddig? Nem lehet. Értse meg. hogy nem lehet ezt a végtelenségig — vitatkozik velem is a türelmetlen értelmiségi, aki viszont joggal ért egyet az Ácsai Közös Tanács tagjainak a közrenddel és közbiztonsággal kapcsolatos álláspontjával, mely szerint: a felelősségre vonást mindenkivel szemben egyformán kell alkalmazni, ha a meggyőző szó nem hat. A következetlenség — további bajok forrása lehet. A tanács persze mást is tesz, többek között igyekszik méltó hajlékhoz juttatni a nagycsaládosokat. A VI. öteves tervet a bekövetkezett pénzszűke miatt csak 75—80 százalékig tudták teljesítem, s a VII. ötéves terv idején sem lesz könnyű a dolguk. A nagycsaládos cigányok gyerekeinek ingyenes napközis és óvodai ellátást biztosítanak (ha igénybe veszik), vagy csak minimális térítést kérnek. Igaz, a tanácstagok gyakran kifogásolják ezt, mondván: hogy mások még munkaidőn túl is vállalkoznak a családért, ők meg csak a készt várják. Segíteni csak azokon lehet, akik a saját erejükből is törekszenek változtatni a helyzetükön. A további segítség lebonyolítója az iskola. A tanárok több gyereknek vásárolnak ruhát, tanszerekkel látják el őket, ha a hivatalos keret elfogy, gyakran a saját zsebükbe nyúlnak. A négy község évi egymillió forint különböző címen kiutalható segélykérőiének a felét is a cigány családok kapják. Ezenkívül más igényeket is igyekszenek támasztani és kielégíteni. Megszervezték a cigányklubot, de egy idő után elmaradoztak a látogatók, mert úgy érezték: elkülönítik őket másoktól. Csorba Sándor, az Ipari Műszergyár dolgozója szívesen fogad bennünket szépen berendezett lakásában. Annak idején a tanács utalta ki, de szeretné egyszer megvásárolni. Gazda módjára ültette be az udvart gyümölcsfákkal s meszelte be a törzsüket a kártevők ellen. A szobában Iányai dédelgetik kicsinyeiket A fiatalok itt építettek már az utcában. A házigazdának kevés az ideje, várnak rá egy teherautó mellett. Ez különmunka, mert sok pénz kell a házhoz. Az ő élete példa arra, hogy ez a népcsoport is mozdítható a haladás irányába, ha értő s jó szándékú emberek segítik őket. Talán még hatásosabb lenne, ha a vendéglátóhoz hasonló egyéniségek vagy az olyan köz- tiszteletben álló cigányok, mint a vele egy üzemben dolgozó Oláh Sándor — aki a Kiváló Dolgozó címet is megkapta és sokáig tanácstag volt — vállalnák társaik segítését. — Nem. Sajnos nem. Mások életébe nem lehet beleszólni. A maga útját mindenkinek önállóan kell megjárnia — ábrándít ki ebből a gondolatból Csorba Sándor. — De hogyan? A községben csak alsó tagozatos iskola működik, melynek vezetője Giron Ti- borné. Ö és Czeba Jánosné tanítónő szerint a cigány szülők családszeretők, tisztán járatják a gyerekeket, de még mindig visszahúzódók, érzékeny természetűek. Az iskolások tanulmányi eredményén meglátszik, hogy visszatartották őket az óvodából. Más közösségi eseményről is ők hiányoznak a leggyakrabban. A napköziben és a tanulócsoportban segíthetnék a tanulásukat, de onnan is kimaradnak. Giron Tiborné pedagógustársai rettenetes nagy felelősséget viselnek a kis utódok jövőjéért, amelyről Matejcsok Jánosné ezt írja: „A hagyományos körülmények között felnövekvő cigányok gondolkodásukban, igényszintjükben tovább viszik az előző nemzedékek rendezetlen életvitelét.” Értük és velük cselekedni Annyi bizonyos: az egész társadalom és a cigányság közös érdeke, hogy minden problémával bátran szembe )kell nézni, s őszintén beszélni róla a jövő érdekében. Csakhogy előbbre jutni értük, nélkülük nem lehet. Káros az olyan előítéletektől fűtött szemlélet, amely miatt a legutóbbi választáson kibuktatták a cigány tanácstagjelölteket. s a lakosság 15—20 százalékát jelenleg senki nem képviseli közülük a közös tanácsban. Kérdés, ki építsen hidat, ki közvetítsen? Vannak, akik folyton a letűnt hőskorok iránt éreznek nosztalgiát, s fájlalják, hogy ma nekik nem nyílik tér a cselekvésre. Íme itt a lehetőség. A közös tanács ereje úgy is kevés erre a nagy feladatra, s nemcsak feltárni, hanem meg is kel! oldani a tennivalókat. Hinnünk kell abban, hogy a századok óta ránk hagyott gondot a mi társadalmunk értő türelemmel meg fogja oldani. Nekem az is bizonyítékot szolgáltat, amit Szokol János, a püspökhatvani Galgavölgye Termelőszövetkezet építési ágazatának helyettes vezetője mondott. — Vannak itt négyen, akik úgy dolgoznak, mint bárki más, de az idősebbekről sajnos ezt nem mondhatom el. Bár ők is dolgoznak. ★ Lapunk szombati számában Irtunk az acsai és letkési pártveze- töségek jelentéséről, melyekben a területükön élő cigányság helyzetéről adtak számot az MSZMP Vác városi végrehajtó bizottságának. Ebben többször szerepelt — elma- rtsztalólag — Galgagvörk neve. \ fenti riport ugyanerről a kérdésről szól — más oldalról. Kovács T. István ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Századok keserű öröksége Értő, jő szándékú segítséggel Ki építsen hidat, ki közvetítsen? Otthon maradok. Délelőtt nem zavar senki. Nyugodtan megírhatom a riportot. így gondolom, de jövök-megyck a lakásban. A szemközti ABC-ben iszom egy kávét, visszatérek az írógéphez, de újra meg újra kivet magából a szék. Ujjaimat megbénítja az írás felelőssége.
