Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

r Életünk tényei Zöld fű, barna padok Kérdés: meddig szakad? jmer SZOMORÚ napokat élnek át azok a gödöllőiek, akik szere­tik a szépet, a zöldellő füvű, csinos sétányokkal átszelt, fás, bokros, virágos parkokat. Pe­dig a Barátság-liget lassan ilyenné válik. Vagy két hete kezdtek munkához a Város­gazdálkodási Vállalat emberei, s azóta is serénykednek. Meg­nyírták az erőteljesen kisar­jadt füvet, elegyengették a nemrég kiásott árkokra hor­dott földet, gereblyéztek, tá­nyérokat alakítottak ki a fács- kák körül. A minap elhelyez­ték a sétányok mentén a pihe­nőpadokat. Az árammérőgyár egyik brigádja megcsiszol tá, tartósítószerrel vonta be a támfal rönkjeit. Jólesik most végigpillantani ezen a kis lige­ten. S fölszakad az emberből a sóhaj, miért nem olyan a többi park is? Sok pénzbe kerül ez nekünk, mondta valamelyik délután az egyik nézelődő, ki máskor is sétál errefelé. Sokba? Renge­tegbe. S ráadásul meg sem éri. Hiszen tavaly is mennyien serénykedtek errefelé, még messzi vidékről érkezett diá­kok is, s nem sokkal távozá­suk után rohamosan csúnyult a liget. Sétányait autók kerék­nyomai szabdalták fel, a fákat kitördelték, a füvön műanyag zacskókat kergetett a szél. Most pedig itt vannak ezek a padok. Keretük fám, ülőké­jük, támlájuk barnára pácolt fa. Mutatósak, illeszkednek a tájba, abba, amelynek arcula­tát az átellenben levő kastély határozza meg. Meddig lesz­nek ezek itt? Meddig így? Kisgyerekek jártak erre nem sokkal az elhelyezésük után, nyomban ki is próbálták a pa­dokat. De hogyan? Ülepük a támlán, lábuk az ülőrészen. Ahogyan a nagyoktól látják. A tizennégy-tizenöt évesektől, akik valamivel arrébb ülnek így a művelődési ház mögötti padokon, s csurgatják a dísz­kövezetre a fagylaltot. A gye­rekcsoport két vezetője ezen­közben békésen beszélgetett a másik pádon. El fogják vinni ezeket a pa­dokat, szólalt meg újra a né­zelődő. El. Biztosan lesz, aki­nek megtetszik, s nagy vágyat érez majd, hogy saját kertjébe vigyén belőlük. Tehetetlenek vagyunk. A lebetonozás fölös­leges pénzkiadás lenne. Az erős gyerekek addig nyűnék, míg nem maradna más, csak a lábak csonkja. Ahogyan tet­ték a művelődési ház mögötti behajtani tilos táblával, s a korábban szintén ezen a fer­tályon kihelyezett szemetesek­kel. Akkoriban némelyeknek nem tetszett ezeknek a formá­ja. Most már megnyugodhat­nak. Eltűntek. Ott hevernek a patakban, bokrok alján, az avarba süppedve. Ez a kis liget arra is példa, micsoda erőfeszítéssel próbá­lunk valamit szebbé, csinosab- bá tenni. Az eredmény legki­sebb esélye nélkül. Ez a par­kocska talán akkor maradhat­na meg szépnek, ha fegyveres örök vigyáznának rá. Ügy lát­szik, még nem értünk meg arra, hogy a kerítésünkön túl ne törjünk, zúzzunk. A műve­lődési húz vezetői, munkatár­sai sokáig hadakoztak azért, hogy vegyék el a bejárat előt­ti parkolni tilos táblát. Végre teljesült a vágyuk. Azóta min­denki ott igyekszik megállni, úgy, hogy járművének leg­alább két kereke a díszburko­laton álljon. De volt a télen egy kis Fiat, amelyiknek gaz­dája csak akkor érezte jól ma­gát, ha a kicsi mind a négy kerékkel fönn állt. Ha a ház ajtaja nagyobb lenne, bizto­san behajtott volna az előtér­be. Hadd gyönyörködjön a ki­csike a falikárpitban. A ház körüli díszburkolaton egyébként is úgy furikáznak némelyek, mintha az lenne az országút. S még akadnak oly naiv lelkek, mint a zeneiskola igazgatója, aki a minap, ami­kor az aluljáró torkolatában majdnem elsodorta a VGV kis teherjárgánya, méltatlanko­dott: ezeknek állandóan itt kell járniuk? Ügy látszik. A művelődési ház mögötti, a gyalogosoknak készült patak- hídon, az aluljárón keresztül robogni nagyon szeretnek. TAVALY vagy tavalyelőtt kaptunk egy szigorú felszólí­tást a tanács műszaki osztá­lyától, hogy ne hajtsunk be a parkon keresztül a ház elé. Mi sosem hajtottunk be. Nem tu­dom, a tanácsnál^ az ott széke­lő szerve kapott-e ilyen leve­let. Hogy nem veszik figye­lembe, azt naponta tapasztal­juk. Ök azzal védekeznek, mi­ként a cukrászda gazdája is, hogy az árut oda kell szállí­tani. Csakhogy a kettő nem megy, szép sétány, amelyen áruval megrakott járművek hajtanak. El kell dönteni, vagy ez, vagy az. A pénzt pe­dig költsük másra. Mondjuk a liget csinosítására. Azt majd mások teszik tönkre. S akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Kérdés, meddig szakad ? Kör Pál A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1986. MÁJUS 13.. KF.nn Lelkileg sérült gyerekek A közösséghez tartozás élménye Csoportosan ..Utáltam az anyámmal való találkozásokat. Ilyen­kor az apám mindig elvitt abba a szállodába, ahol anyám társaságát megmutatta.” ,,Én úgy szeretlek téged, anyukám, és nem tudom, te miét i nem szeretsz engem.” Különböző okok miatt ke­rülnek a gyerekek az osz­tályra. van olyan, akinek kezelhetetlen a magatartása, elutasítja a gondoskodást, in­dokolatlanul változik a telje­sítménye. Mások pszichés eredetű fejlődési rendellenes­ségben szenvednek, akad kö­zöttük közönyös, epilepsziás, étvángytalan és drogos, kon­centrálásra képtelen. Rowdanda Vasárnapi szü­lők című könyvéből és egy általános iskolás kislány d(ol- gozatából való a két idézet. Minden jóérzésű felnőtt meg­borzong ilyen szavak halla­tán, akkor is, ha csak olvas­sa. Mennyi borzalomban, szívszorító, könnyeket kicsaló érzésben lehet részük azok­nak, akik hivatásból foglal­koznak a lelkileg sérült gyer­mekekkel ? A kerepestarcsai Flór Fe­renc Kórházban — az or­szágban másodikként — 1983 szeptemberében alakult meg a gyermekpszichiátriai osz­tály. Ellátási területük Pest megye, az idetartozó több mint százötvenezer 8—18 éves fiatal számára 32 ágy áll rendelkezésre. Azóta ked­vező változások történtek a betegekért, a szomszédban lévő 3. számú általános isko­lában ki-ki folytathatja ta­nulmányait. Jelenleg tizenegy gyereket kísér reggel, délben ápolónő az iskolába és/vissza a kór­házba. A gyerekek megsze­rették ezt az intézményt, a tanároknak sincs :.y$_lük ,kü­lönleges bajuk. Ä pszicholó­gusok pedig látható javulás­ról számoltak be azon az érte­kezleten, melyen a gyógyítók és a tantestület tagjai vettek részt legutóbb. Dr. Kiss Mária, a gyermek­pszichiátriai osztály főorvosa bevezetőjében megköszönte a hosszan tartó és huzamos se­gítséget, a nem is remélt le­hetőséget, hogy a kis ápoltak most is tanulhatnak. A peda­gógusokkal ismertette napi­rendjüket, a foglalkozások té­máját. Elvük a csoportos te­rápia, nem hangsúlyozva a gyógyszeres kezelést. Ezt bi­zonyítja az is, hogy az elmúlt évben a tervezett ötvenezer forint helyett csak tizenötöt használtak fel gyógyszerekre. Kötetlenül A sokféle problémát, a fe­szültséget a lehetőleg korosz­tályok szerint közösen pró­bálják feloldani. A főorvosnö arról is szólt, mit remélnek, milyen eredményeket várnak a gyerekek iskolába járásától. Egy sajátos modellnyújtást, a közösséghez tartozás élményé­nek hatását, mindezek mel­lett természetesen bizonyos fegyelmezettséget. Bartos Klára gyógypedagó­gus a délutáni programokról beszélt a jelenlévőknek. Sze­retettel, finoman, a háttér­ből irányítva kell foglalkoz­niuk a legtöbbször valami­lyen szempontból hátrányos helyzetű gyerekekkel, hiszen vannak köztük olyanok is, , ialaik a helyes étkezést is a kórházban sajátítják el. Hosszú idő alatt megfigyel­hetik egyéniségük változását, ami még a kötetlen játékok­nál, a bábuk kiválasztásánál is megnyilvánul. Pszichodrá- mát adnak elő, melybe telje­sen beleélik magukat, ez is a cél, a beteget szembesíteni részben önmagával, részben konfliktusával. A sok-sok feszültségcsök­kentő, kimerítő terápia, az okok kiderítése után sokuk élete rendeződik. A családba való visszatérés szintén ko­moly gondot jelent, ennek si­kere a személyiség sérülésé­nek mélységétől, valamint a szülők együttműködési kész­ségétől függ. A szülők élet- szemlélete nagyoau befolyá­Az éjszakai erdő Toliakból színkompozíció solhatja beilleszkedésüket. Sokszor ök kérik a csavargó, fékezheletlen csemetéjük vizsgálatát, azok pedig bizo­nyítani akarnak, éppen ezért egy apró kudarc is visszaveti gyógyulásukat. Az iskolába szívesen járnak, jól érzik magukat és így talán megol­dódhat az átmenet a kórház és az otthon között. Egyeáüláílá A kísérlet eddig az orvosok és a tanárok szerint is sike­rült. Akik azelőtt betegségük miatt kimaradtak az osztály­ból, most Babarczi József is­kolaigazgató szerint az or­szágban egyedülálló kezde­ményezésnek köszönhetően ugyanúgy átveszik a tananya­got, mint régi társaik. Bizo­nyítványt azonban nem ad­hatnak, csupán hivatalos pa­pírral igazolhatják, tanulójuk volt a diák. Az anyaintéz­ménynek jogában áll ezt el­fogadni vagy visszautasítani. Foglalkoznak már a kérdés rendezésével, idővel lehet, minden fórumon elismerik munkájukat. Báslcai Erzsébet Erkel iskola Szoboravaíás Gazdag programjuk lesz e hét végétől a Gödöllői Erkel Ferenc Általános Iskola 'ta­nulóinak és tanárainak. Május 17-én délután 5 órakor lesz a jubileumi évzáró hangver­seny, az ének-zene tagozat fennállásának tizenötödik év­fordulója alkalmából. A hang­versenyt az Agrártudományi Egyetem aulájában tartják. Fellép a városi-egyetemi ve­gyes kar. a zenei tagozat első és második osztálya, a kisdo­bosok és az úttörők kórusa, s több szólista az egykori nö­vendékek közül. Május 19-én úttörővezetői értekezlet, majd 23-án délelőtt 10 órakor szo­boravató ünnepség. A névadó, Erkel Ferenc szobrának ava­tásán közreműködik a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia szimfonikus zenekara, Oláh Margit hárfaművész. Ekkor avatják az új kisdobosokat és úttörőket is. A nap programja Gödöllő, művelődési ház­Ignácz Rózsa: Csipkerózsika, az Egri Gárdonyi Géza Szín­ház Harlekin Bábszínházának vendégjátéka, 10 órakor. Nemeztakarók. kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Gödöllői térkép 1850-ből, megtekinthető az előtérben. Helytörténeti gyűjtemény: A régi Gödöllő, kamaraki­állítás, megtekinthető 10—18 óráig. Hamupipőke. Walt Disney világhírű rajzfilmjének felújí­tása. Csak 4 óraikor! A borotvás gyilkos. Színes, magyarul beszélő csehszlovák krimi, 6 és 8 órakor! Sporthírekbe Kézilabda Városi, körzeti rangadók Újabb fordulókon jutottak túl a kéziiabdások. Női csa­pataink Tökölön játszottak, ahol a felnőttek 13-33, az ifik 10-20 arányban győztek. Ez­zel az eredménnyel a felnőt­tek az első helyre kerültek a táblázaton, a fiatalok a hete­dikek. A felnőtt férfiak az egyetemistákat fogadták a GSC-pályán. A szakértők előtt ismeretes, hogy a GEAC a Kuvaitból hazatért, egyko­ron a férfi válogatottnál má­sodedzőként tevékenykedő Si­mon Csaba irányításával je­lentősen megerősödött. GSC—GEAC 21-17 (11-8) GSC: Imre — Szabó A. (5), Szabó I. (7), Berczeli, Hor­váth (2), Urbán (4), Hajdú. Csere: Csikós — Bátori (2), Szlifka (1), Mezei, Klement. GEAC: Kulcsár — Szász, Vándor, Rátz (1), Sánta (1), Tromposch (4), Palorics (7). Csere: N. Kovács, Steiner (4), Pillinger. A vendégek jobb bemelegí­tését bizonyítja, hogy két góllal kezdtek, de az 5. perc­ben már sikerült a GSC-nek az egyenlítés, majd a hazai talajt és Szabó A. eredmé­nyességét kihasználva a kö­vetkező 15 percben öt gólra nőtt az előnyük. A játékrész derekán egy elhamarkodott játékvezetői ítéletet követően az egyetemi csapat egyik leg­eredményesebb játékosát, N. Kovácsot indokolatlanul ki­zárták a további küzdelem­ből, ami igencsak megzavarta a vendégeket. A második félidőben is vé­gig kezében tartotta a kezde­ményezést a hazai gárda (négy gólnál kisebb előnyük egyszer sem volt), így maga­biztosan fektette két vállra a körülményekhez kevésbé al­kalmazkodó GEAC-ot. Jó: Imre, Szabó A., Urbán, Bátori, illetve Tromposch, Palorics, Steiner. A következő fordulóban a hölgyek és a férfiak együtt utaztak el, az előbbiek Karta­lon, az utóbbiak Ikladon lép­tek pályára. A leányok nagy küzdelemben többgólos hát­rányt ledolgozva legyőzték a hazaiakat, a felnőttek is je­lesre vizsgáztak küzdeni tu­dásból. Negyedórával a mér­kőzés befejezése előtt még négygólos hátrányban voltak, ám huszáros hajrával sikerült pontot rabolniuk. A férfiaknál a fiataloknak volt esélyük a körzeti rang­adó megnyerésére, ezért a le­hető legjobb összeállításban küldték pályára a gárdát. A felnőttektől az egyik bajnok­jelölt otthonában a tisztes helytállást vártuk. IMI—GSC 25-18 (11-8) IMI: Kolesza — Liszkai, Urbán, T. (5), Elter (3), Bol- dis (1), Gaál (6), Raffai (7). Csere: Szlucska, Szalay (2), Basa (1), Péter, Sima. GSC: Csikós — Surányi (3), Horváth (2), Urbán (4), Mezei, Szlifka (8), Klement (1). Csere: Morvái. A vendég gödöllőiek takti­kája az volt, hogy visszafo­gott tempóval igyekeznek fé­kezni a nagy testű, lövőerő­ben lényegesen jobban álló ikladiak lendületét. Zavaró védekezéssel meg kellett tör­ni a keresztmozgásra épülő hazaiak átlövési szándékát. Ez az elképzelés sokáig ered­ményesnek bizonyult. A 45. percben még mindig csak há­romgólos volt az előnyük, ek­korra azonban kissé elfárad­tak a gödöllőiek, Raffai és Gaál felváltva lőtték a gólo­kat. Jó: Raffai, Elter, Szlucska, a gödöllőiek közül mindenki dicséretet érdemel fegyelme­zett játékáért, különösen a serdülőkorú Surányi. IMI ifi—GSC ifi 14-15 (6-9) IMI: Kerepesi — Hadrik (1), Benke (1), Hrncsár (3), Nyíry (6), Vincze (2), Gáspár (1). Csere: Gergely. GSC: Imre — Szabó A. (5), Bátori (1), Hajdú (1), Csente- ri (1), Szekeres (5), Rusai (2). Csere: Dóka. Jó: Hrncsár, Nyíry, illetve Imre, Szabó A. M. G. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) st prólékos gonddal, a női " szépérzék szürkeséget el­tüntető evezredes, finom moz­dulataival illesztgeti egymás mellé a tollakat, pilléket úgy, ahogy a tetőfedő illeszti ösz- sze a cserepeket, s a káprá­zatos színekből felragyog a nézőt lebilincselő alkotás, a kompozíció harmóniájia magá­hoz láncolja a tekintetet. Szeretni az embereket, a fákat, a virágokat. Szeretni az állatokat: őzeket, madara­kat... Ez Ammer Zsuzsa em­beri és művészi hitvallása. Amióta beszélgetünk az alkotó aszódi otthonában, egyre azon gondolkodom, hogyan juthat eszébe egy nőnek, hogy tol­iakból, pihékből műalkotást teremtsen. Azt mondja, az őszinte és igaz ember nem szófuikar. Beszél, mert nincs mit titkolnia, ezért aztán könnyű a dolgom, csak je­gyeznem kell a szavakat. — 1972-ben kezdődött. Nem tudom, járt-e már az éjszakai erdőben. A holdvilág fényé­ben sejtelmesen megnyúlnak a fák árnyai. Hallhatóvá válik a csend, csak az erdőt járó vadász tudja, hogy ez a né­maság az erdőt és lakóinak az életét rejti. Különös a haj­nal, amikor különböző színek kelnek egymással bírókra. A bíborszínű virradat küzd a szürkévé szelídülő feketeség­gel. Harmat csillog a zöld fú­vón. A vadrepce sárgás buja­ságával lepi el a szemközti domboldalt, amelyet féltve őriznek — barnás leveleiket zizegtetve — a közelgő őszt hírül adó komor tölgyfák. Az éjszakai virrasztás minden iz­galma ott remeg az erdőt já- ■ró vérében, izmaiban, s döb­benten áll meg a vadászház­nál, ahol az elejtett és lefek­tetett fácánok tollán ugyan­azok a furcsa színek csillog­nak, remegnek, mint a hajnali erdő vadat őrző rengetegen. Tollakat téptem ki a fácán­ból, s kezdtem összerakni a szemközti domboldal színeit. A vadászok, akik látták pró­bálgatásomat, megdicsértek, biztattak. Ammer Zsuzsa ettől a pil­lanattól kezdve lázasan dolgo­zott, mert amit csinált, nem pusztán szép kézimunkának tartotta, hanem a valóság fel­fedezésének és ábrázolásának. Ment, kereste a témát, figyel- i te a természetet, a madarakat. Tagja lett a vadásztársaság- : nak is. hogy minél gyakrab­■ ban hallja, mit tudnak az er- : dő szerelmesei a természetről: . erdők fáiról, rétek virágairól, i a halkan vagy éppen csattog­■ va felszálló madarakról. — Nem akartam én soha - művész lenni — tiltakozik i szerénykedve, amint hallja el­ismerő szavaimat az Est, a ■ Téli etető, a Színek, a Bagoly 1 című képei láttán —, nem ! akartam mást, mint elmon- ! dani az enyvezett végű kicsi ] pihékkel az érzelmeimet az • embereknek, mert hittem benne, hogy képeimmel örö- 1 met szerzek, s ezzel sokak 1 számára szebbé teszem az életet. 1 Ügy tűnt, hogy az általános ] iskola nyolc osztályát végzett , Ammer Zsuzsa elindul a siker ' útján. Dr. Koller Mihály, a Magyar Vadászok Országos Szövetségének főtitkára meg­ismerte szenvedélyét, s Muray t Róbert grafikushoz vitte a képeket, mondana véleményt. Két hónap sem telt el. és a Margitszigeti Nagyszállóban közös kiállítása volt Muray Róberttel. A Nimród című vadászújságban Vörös István írt kritikát, a Kisállattenyész­tők Lapjában dr. Gonda Irén méltatta az egyedi utat járó asszony művészetét. A rádió­ban Balogh István mutatta be az alkotót és készített vele ri­portot. Következett á Herendi Por­celángyár művészeivel közö­sen rendezett tárlat. Egyre több elismerésben volt része. A Kaliforniából hazatért Túri György állatszelídítő diszma- dártollak gazdag választékával ajándékozta meg. Képeit őrzi a Helikon Galéria. Újabb ri­port az Esti Hírlapban. Dr. Mödlingen Pál, az állatkert madárházának igazgatója is a segítségére siet. Gyűjti a dí­szes madarak által levedlett tollakat és ■ eljuttatja Ammer Zsuzsának. Közben, mert nem lehet minden szép az ember életé­ben, megromlik a családi hát­tere. Szakemberek, műértők elismerik, otthon üldözik szenvedélyét és az új szerel­mét. Ö a családot választja, s hosszú évekre lemond a tollmozaik készítéséről. — De valami mindig mozog bennem, s amikor 1983-ban meghívnak a Sopronban ren­dezett erdészeti vándorgyűlés­re, hogy bemutassam a képei­met, ismét dolgozni kezdek. Barátom. Józan László is biz­tat, mellém áll. Kiállítottam Gödöllőn a Humánban, Ikla- don a műszergyárban. — Most egy színkompozí­ción dolgozom, s készítem Dá­vid csillagát. Ezernyi terv izzik bennem. De mintha fogyna a régi biztatás, kop­nának a munkára ösztönző szavak. Talán ezek a sorok is se­gítenek valamit. Talán eszre- vétetik Ammer Zsuzsa mun­kásságát. Fercsik Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents