Pest Megyei Hírlap, 1986. május (30. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 109. SZÄM 1986. MÁJUS 10., SZOMBAT A párt-vb tárgyalta Segíteni a felemelkedésben A közelmúltban több részes sorozatot közöltünk a Vácott és környékén élő cigányság helyzetéről. Most az MSZMP Vác városi végrehajtó bizottsága tűzte napirendre a kérdést: az / acsai pártbizottság és a J letkési pártvezetőség szá- ^ molt be, milyen a cigány- ^ ság helyzete jelenleg terü- létükön, miben sikerült ^ előrelépni az elmúlt évek t során. Ácsán, Püspöktiatvanban, Csőváron és Galgagyörlcön összesen 557 cigány lakos él, sz'muk az elmúlt 6 évben 10- zel emelkedett, azáltal, hogy három ú.j család települt be a községekbe. Letkésen, Ipolytölgyesen és Nagybörzsönyben összesen 60 család él, 257 taggal. Van még telep Az acsai pártbizottság területén élő 127 család közül tizenöt még az acsai Dankó- telepen, a többiek elszórtan élnek a községekben. A Dankó- telepet, noha évek óta szeretnék, a mai napig nem sikerült felszámolni. A nagyközségi tanácsnak az elmúlt két tervciklusban nem volt pénze célcsoportos lakásépítésre. Ácsán azonban va’~nak olyan szabad telkek, ahol házat építhetnének, ám egy tavaly októberben készült felmérés kiderítette, hogy a telepen élő családok még tanácsi segítséggel sem lennének képesek maguknak otthont teremteni. Ácsán és körzetében 325 munkaképes korúi nő és férfi él, közülük 219-ert rendszeresen, 8-an alkalmanként dolgoznak. Még 52-en lennének, akik koruk szerint vállalhatnának munkát, ám ők többségükben már idősebb asszonyok, akik nem végezték el az általános iskolát, szakképzettségük nincs, egész életükben otthon voltak. A cigányság foglalkoztatása megoldódott. A Galgavölgve Termelőszövetkezetben például 35-en dolgoznak segéd- és betanított munkásként, erőgép- és gépkocsivezetőként, illetve a konfekcióüzemben bedolgozóként. De -dolgoznak az ikladi Ipari Műszergyárban, a Budapesti Konzervgyárban, a Duna Csokoládégyárban és több váci üzemben is. Fizetésük papíron azonos kollégáikéval, a gyakorlatban azonban előfordult, például a termelőszövetkezetben, hogy csak annyit dolgoznak, ami után már jár a családi pótlék és a táppénz. A letkési területen a cigányság beilleszkedése jól halad, sajnos ez a nagybörzsönyiekre nem mondható el. Az utóbbiak nagy többsége nem, illetve visszaél lehetőségeivel. Gyakran felbolygatják a község nyugalmát. Az acsaiakkal szemben e területen a munkaképes cigány lakossági rendszeres munkavállalása lelassult, a gyakori hiányzás és a sűrű munkahely-változtatás a jellemző. A nők közül csupán egyhar- maduk vállal munkát. Segélyezés Ezen a területen a lakás- helyzet javult. A putrikat és a telepeket az V. ötéves tervben jelszámolták. A családok régi házakat vásároltak meg, mások ingyen vagy olcsó telken kamatmentes OTP-köl- csönnel, szociálpolitikai kedvezményekkel házat építettek. Ez az egyébként kedvező jelenség' néhány helyen eladósodáshoz vezetett, mert erőn felül is vállaltak kötelezettséget. Ezért r-akori a részletfizetés elmulasztása. A beilleszkedést, a munkára nevelést és a foglalkoztatást, a rászorulóknak nyújtott rendszeres és rendkívüli segélyekkel is igyekeznek a tanácsok elősegíteni. Ácsán és körzetében tavaly 40 család kapott segélyt, 148 ezer forintot. Tizenegy család 25 gyereke rendszeres nevelési segélyben és néhány család még további természetbeni juttatásban részesül. Ahol pedig a gyermekek nevelése nem biztosítható megfelelően, kezdeményezik az állami gondozásba vételt. (Számuk jelenleg 15.) Letkésen és környékén évente 400-450 ezer forint rendszeres szociális segélyt fizetnek ki. A szociálpolitika gyakorlatát Nagybörzsönyben meg kellett változtatni, mert kiderült, hogy a szándékolt célt nem érték el. A segélyeket megszokták, s a cigányok többsége sem értett egyet az általános segélyezés gyakorlatával, hiszen az éppen a kitörni szándékozókat, azokat érintette hátrányosan, akik önmaguk is sokat tettek fel- emelkedésükért. A két előadó: Horváth András, a letkési pártvezetőség titkára és Kovács Ákos, az acsai pártbizottság titkárhelyettese szóbeli kiegészítésükben részletesen is utaltak azokra a gondokra, amelyeket a cigányság helyzetében pillanatnyilag a legégetőbbnek találnak. Jelesen a nagybörzsönyi és galgagyörki cigányság életvitelében mutatkozó s a község közhangulatát Ládák Sződligetről borzoló kedvezőtlen jelenségekre. Kiss Imre őrnagy, a városi rendőrkapitányság vezetője hozzászólásában arról beszélt, hogy mit tesz a rendőrség a jelenlegi helyzet jobbítása érdekében. Mint elmondotta, a körzeti megbízottak és a kapitányság munkatársai is rendszeresen ellenőrzik a két községet, különös tekintettel azokra a helyekre, ahol rendbontás történni szokott. Elmondta azt is, kétségtelen, hogy Nagybörzsönyben a viszonylag kis lélekszámú cigánysággal több a gondjuk, mint bárhol másutt a körzetben. A közelmúltban a rágalmazástól a hivatalos személy — közöttük rendőr — megsértésén keresztül több cselekmény kapcsán kellett eljárniuk. Több „kis akciót” szerveznek, melynek során 6—8 munkatársuk „átfésüli” a terepet. A rendőrség és az ügyészség eljárásuk során mindent megtesznek azért, hogy súlya és visszatartó hatása legyen tevékenységüknek. A körzeti megbízottak munkáját egyébként sok önkéntes rendőr is segíti. Eszközök Dr. Olajos Mihály, a városi pártbizottság titkára úgy ítélte, hogy az MSZMP Pest Megyei Bizottságának a cigányság helyzetével kapcsolatos korábbi határozata nyomán jelentős a fejlődés, dacára annak, hogy a gondok egy része — lásd telepek — újratermelődik. Szorgalmazni fogják, hogy a rendőrség helyi megbízottai megfelelő hírközlő eszközökhöz jussanak, s műszaki-technikai ellátottságuk is javuljon. A két jelentést, és a vb-ülé- sen elhangzottakat pedig titkári értekezleten ismertetik majd meg Vác és vonzáskörzete politikai munkatársaival. Bányász Hédi Különjáratok Vasárnap 1 reggel a Volán három különjáratot indít Törökmezőre a békenap eseményeire. Reggel 8 órakor, fél 9-kor és 9 órakor indulnak a buszok a váci autóbusz-állomásról. (A verőcemarosi (Kismaros) vasútállomásról ugyancsak sűrűn — igény szerint — közlekednek az autóbuszok.) A viteldíj Vácról 20 forint. Szaktáborok A Hajós Alfréd Üttörőház két szaktábort indít — kisdiákok számára a vakációban. Az angol nyelvű szaktábort július 17. és 25. között a pokolszigeti úttörőtáborban rendezik, a néptáncosok táborának szín- nelye a balatonzamárdi úttörőtábor, ahol augusztus 22. és 30. között Végvári Nándorné- tól és Tányéros Józseftől tanulhatják meg a néptánc és népzene alapjait. Jelentkezni május 15-ig lehet az úttörőházban. (Vác, Lenin u. 58. Telefon: 10—758). Már minden hely elkelt H ** y y.: £ ff 11 \ * ti Valamennyi üzlethelyiség gazdára talált a Lenin úti új házak földszintjén. Az édességbolt, a trafik, a játéküzlet és a fodrászat mellé hamarosan további szolgáltató üzletek költöznek, jelentősen javítva ezzel a lakótelep ellátását. De sok vásárlót vonzanak a szép kirakatok a városon átutazók köréből is. (Hancsovszki János felvétele) Kern kapnak megfelelő feladatokat Munkaerőhiány vagy felesleg? A címben szereplő kérdésre egyértelműen mindenki a hiányt húzná alá, gondolom. Nem nehéz kitalálni, hiszen amerre megyünk, a gyárkapukban ott szerepel a tábla: felvétel. Általában segéd- és betanított munkásokból van kevés, de szakmunkásokat is gyakran keresnek. E mellett a hiány mellett tapasztalható egy másik jelenség is, nevezetesen az, hogy a kvalifikált munkaerő — főleg a pályakezdő mérnökökre gondolunk — nem kap megfelelő feladatokat. Vannak olyanok is, akik másként pazarolnak, korszerű géphez jutva nem találnak megfelelően értő szakembert. Az itt felsoroltak természetesen mind feltételezések, ráadásul általánosak is. Egy gyárba ellátogatva viszont konkrét válaszokat kaphatunk, s a két jelenséget talán egymás mellett vizsgálhatjuk. A Tungsram Rt. váci Fényforrásgyárába kopogtattunk. Az igazgató, Kiss László fogadott. A tervezett téma hallatán nagyot sóhajtott s a kérdésre válaszolni kezdett. — Bizony vannak munkaerőgondjaink. Az utóbbi időben egyre többen mentek el máshová, ahol előfordul, hogy 8 forinttal is magasabb órabért tudnak fizetni. Elképzelni azonban nem tudom, miből telik erre, mert mi is megadjuk az átlagos szintet, a „csábítók” viszont nem nagy hatásfokú üzemek. Egyébként hosszú távra mindenkinek az a célja, hogy minél kevesebb dolgozóval érje el a tervét. A termelékenységet kell növelni, amihez viszont beruházásokba van szükség. © Mely területeket hagyják ott leginkább? — Az üveggyártást. Ugyanakkor a fénycsőgyártóban sokkal hűségesebbek. Legújabban a tmk-ból mentek el szakemberek. A gépesek kapósak, akik értenek a maróhoz, esztergához. 9 Minek tudják be ezt a mozgást? — Rengeteg oka van. Egyik ilyen a kisiparosok, kistermelők sokasodása, másik lehet az a gyakran megfigyelhető jelenség, amit nem tudok másnak nevezni, mint munkaerőkereskedelemnek. A téeszek úgy vittek el tőlünk több jó szakmunkást, hogy külföldi munkát kínáltak nekik. Itthon megkapják az öt-hatezer forintos fizetésüket, s emellett kint is mondjuk a napi 50 márkát. E mellett természetesen a közvetítőnek jelentős haszna marad. — Ugyanez megfigyelhető itthon is távoli megyék és a főváros vonatkozásában. A Nyírségből közvetítenek munkaerőt a fővárosi gyáraknak olcsóbban, mint a külföldi, például lengyel szakmunkásokat. Így is megmarad a haszon, és a nyírségi esztergályos Lafinovits Zoltán és Vác Évente mintegy 50 ezer különböző méretű raktári ládát készítenek a Pest megyei MÉM Ipari Vállalat sződligeti gyáregységében. Képünkön: Ilovclka Imre hegesztő állít össze egyet vaslemezekből. (Kép és szöveg: Hancsovszki János) Számtalan szerepe mellett is csak néhány film- és színházi főszerepére tudok visszaemlékezni. Bemutatóit néztem meg, hogy alakításairól a hivatalos kritika előtt, attól függetlenül tudjak véleményt formálni magamnak. Az emlékezés most az utolsó vígszínház- beli főszerepéről akar vázlatot adni. Pirandello IV. Henrikjéről. Ibsen Hedda Gabler- je női szerepcsúcspont: férfi szerepek között ez a dráma kivételes jellemábrázolást igényel. A színháznak rendelkezni kell minden esetben ilyen főszereplővel. Latinovits Zoltánnal adódott a helyzet a V í gsz í ruháznak. V issza te kin t ve eltelt négy évtizedünkre, csak egyszer vállalkozott a szakma a mű bemutatására és egy idegen film. E nagyformátumú drámához rengeteg szerepformálási aspektus és rendezői koncepció tapad. Bárhol mutatják be a világon, mindenhol nagy várakozás ,előzi meg. Az 1972-ben bemutatott IV. Henrik első előadása egyre késett. Küzdelem tetőzte, ahol a főszereplő és a rendező nem tudott a szerepformálásról véglegesen megegyezni. A képzelt királyi játék Umbriában, egy magányos villában sodródik, a goslari palota tróntermében. Itt „uralkodik” IV. Henrik, vazallusoktól övezve, A dráma végénél már csak a kámzsája alá rejtett koronájával király. Ezzel a rendkívüli előadással emlékezetes számomra Latinovits Zoltán. (A bemutató után nemsokára megvált a színháztól.) A vele való találkozásra haláláig két alkalom is kínálkozott számomra. Kezdetben féltem gőgösnek és elriasztónak mondott magatartásától De nem tapasztaltam. A pirandel- lói mű bemutatásával szinte egy időben rendezték az Egyetemi Színpadén a tíz éve halott Sarkadi Imre emlékestjét, a fényes szellők irodalmi nemzedéke kivételes írójának, de az ón váci emlékestem után. Ott mondta el Latino- vits Zoltán a Farkaskalandot, kitűnően. Az előadás utáni bankettre meghívott Lil, Sarkadi Imre özvegye. A Rózsa étteremben Ruttkai Éva úgy rendezte az ülőhelyeket, hogy egyfelől ő ült Latinovits Zoltán mellé, én a másik oldalára. Már akkor túljutottam Peter Brook könyvének tanulmányozásán és elolvastam Latinovits Zoltán hasonló szellemű könyvét, a Ködszurkálót, ahogy ő mondta, „fájdalmának gyümölcsét”. Ez segített abban, hogy jó és türelmes vitapartnernek bizonyultam: ritkán szóltam. A színházról, a játékfelfogásokról alapos és önálló véleménnyel rendelkezett. Folyamatosan, tisztán beszélt, zsargonoktól mentesen, a legteljesebb tájékozottsággal. Barátságosan váltunk el azzal, hogy valahol majd folytatjuk. A következő beszélgetésre három évet kellett várni. 1975-ben vállalatomnál, a HAGY-nál Szabó Pálra emlékező irodalmi estet szerveztem és az előadás szerkesztése megkövetelte, hogy az JÍS-ben is megjelent Csák Gyula-írást, a Paraszttemetés Bihar- ugrán című emlékezést valakinek el keltett mondani. Latinovits Zoltánra gondoltam. Vállalta! Korán érkezett Vácra, a gyár portáján keresett azzal hogy a beszélgetést folytatni akarja. Magával hozta Bagó nevezetű pulikutyáját. Latinovits Zoltán, mint a Fővárosi Operettszínház vendégművésze a sorra kerülő darabjához A kutya, 'akit Bozzi úrnak hívnák, Bagón át kívánta tanulni szerepét, az ember és a kutya viszonyában. Precizitással készült erre a szerepre, amivel egy más színészi aspektusból ismerhetik meg az értékelői. Ezeket a beszélgetéseket és a novella elmondását magnóra vettem, hozzájárulásával. Nem gondoltam korai értékükre. Gyors és rövid időn belül bekövetkezett tragikus halála azzá tette. Egy Pirandelló-for- dító, dr. Szigethy Gábor egyetemi tanár, a Magvető sorozatszerkesztője — Ruttkai Éva veje — keresett meg, mint a baráti kör ügyvezetője, hogy engedjem át a hanganyagot az 1986. április 10-én a Fészek klubban tervezett összejövetelre, ahol bemutatná. Öröm ért, mert a felvételekkel hozzájárulhatok egy gazdag, de tévedésektől sem mentes művészi pálya mélyebb megértéséhez. Petővári Gyula mégis többet keres, mint a mellette dolgozó budapesti. 9 Ezek megdöbbentő ellentmondások, hogyan tudják önök kivédeni az ilyesmit? Hiszen ahogy a szavaiból értem, neheztel az ilyen megoldásokra. Hogyan tesznek szert munkásokra? — Több formája is van ennek — válaszol Körschner Erzsébet, a munkaügyi osztály vezetője —, de ezek a formák erősen behatároltak és minden lápás engedélyhez kötött. A helyi tanács munkaerő-közvetítő irodájánál mindig ott van a mi ajánlatunk is. Két kollégám foglalkozik azzal, hogy járja a környező településeket és meghatározott módon, plakáton vagy hangosbemondón közli a munkásfelvételi lehetőségeinket. Olyan hely is van, ahol még kisbíró dobolja ki, hogy munkásokat vesz fel a Tungsram váci gyára. 9 Saját maguk nem foglalkoznak az utánpótlás-neveléssel? — fordultam ismét az igazgatóhoz. — Dehogynem! De ebben is rossz tapasztalataink vannak. Eltűnnek a fiúk. Főleg a katonaság után változtatnak sokan, nemegyszer pályát is. Nem szerencsés, hogy az iskola és a pályakezdés közé ékelődik ez a másfél év. 9 Ha nincs ellenére, térjünk a kérdés másik felére, a munkaerő-pazarlásra. Igaz, önökre a bevezetőben említett feltételezés? — Az ifjúsági fórumainkon, aki még nem sütötte el, az biztosan megteszi, hogy elmondja, milyen egyedül érzik magukat a fiatal mérnökök. Panaszkodnak, hogy nem kapnak végzettségüknek megfelelő feladatokat, mégis a pályázati kiírásokra nem érkeznek dolgozatok, vagy csak elvétve. 9 Ezek szerint nincsenek ambícióik a fiatal mérnököknek? — Óva intek az általánosítástól! Nincsenek fiatal, meg idős mérnökök, ahogyan nincsenek női meg férfi dolgozók. Egyének vannak különböző adottságokkal. Ezt szem előtt tartva, hasonlóan ahhoz, ha egy író a szerepet eleve egy bizonyos színészre képzeli el, mi is testre szabott feladatokat választunk ki. Ezekkel keressük meg a munkatársainkat 9 Hogyan tudnak ilyen csökkentett létszámmal megfelelni a kívánalmaknak? Föltételezem, hogy súlyosan érinti önöket. — Ez természetes, de van jő oldala is. Az itt lévőket ösztönzi. A végleges beruházásokat helyettesítő kis gépi megoldásokat kell találni, ami helyettesíti az élő munkát. 9 Köszönöm a válaszait, tanulságosak voltak. Remélem, az olvasók nem kizárólagos Tungsram-jelenségnek fogják majd fel az elhangzottakat. Sajnos ezek a gondok más üzemekre is jellemzők. Az pedig, hogy hol milyen eszközökkel tesznek ellene, már nem általánosítható. Dudás Zoltán ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
