Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 82. szám

1988. ÁPRILIS *., KEDD »KT « MKcrnti 5 Halmstadi hangszeres vendégek Hónuk szíves üdvözletét hozták Ha írásom most egy jól kép- tett s fésült zenekritikushoz kerülne, hát jaj neki. Fejéhez kapna, szörnyülködne. Zene­karról. tiszteletre méltó és igen jól szerepelt külföldi vendé­gekről írni, így?! Hát. így. Emberközpontú méltatással. .Vastaps a Galoppért Az eseményre a szentendrei Vujicsics Tihamér Állami Ze­neiskolából érkezett a szíves meghívás: a megyei művelő­dési központ nagytermében út- törő-fúvószenekaruk lép fel, s velük vendégeik, a svédor­szági Halmstadból jött zeneis­kolai szimfonikus zenekar. Ebből az alkalomból telt há­tas volt a nagyterem, szinte a tavaszi fesztivál utórezdülésé­nek lehetett vélni a zenei es­tet. Pest megye több —•'“iskolá­jának van számontartott ifjú­sági zenekara. A szentendrei is ilyen. Igyekvő, ügyes. Bul­gáriai meghívásuk van, s ott lesznek a zánkai zenei tá­boriban. Fáradhatatlan vezető­jük Regős Szabolcs zenepeda­gógus, számaikat ő vezényel­te: Igen jól hangzott előadá­sukban Farkas Ferenc Üveges- tánca. Hollós Körösparti in­dulója. Müller Fejérváry in­dulója. Peter: Galopp című zeneművének szólistájaként érdemes volt külön fi évelni a xilofonon játszó Honéczy Zol­tánra. A műsorvezető tisztét, mint máskor is. Erdélyi Már­ta vállalta. Halmstad ifjú szimfonikus muzsikusai hazájuk zenébe foglalt szíves üzenetét hozták Több új külföldi sorozat ke­rül a televízió képernyőjére a következő napokban-hetek- ben. Április 15-től sugározzák azt az ötrészes NSZK tv-sorozatot, amely Jakob Wassermapn A Maurizius-ügy című regényé­ből készült. A német író 1928- ban született alkotásában — amely annak idején nagy fel­tűnést keltett — egy megtör­tént esetet dolgoz fel. Fősze­replője Leonhardt Maurizius, akit felesége meggyilkolásának vádjával életfogytiglanra ítél­nek. Perújrafelvételi kérelmeit az idők során államügyésszé kinevezett hajdani vádlója kö­vetkezetesen elutasítja. A fér­fi 18 évet tölt börtönben, ami­kor az államügyész fia — sa­játos igazságérzettől fűtve — kutatni kezd az ügy háttere után, és perdöntő információ­hoz jut. A regény, s nyomán a filmsorozat felidézi az egy­kori per részleteit, s az izgal­mas történetben fény oerül a bűnügy okaira és részleteire is. Az egyenként 60—70 per­ces epizódokat április 15-én. 17-én, 22-én, 25-én és 27-én láthatja a közönség. Április 23-án kerül képer­nyőre A világ tetején című négyrészes angol sorozat első .része. Az ismeretterjesztő film Tibet ősi buddhista települé­seit, az ott élők mindennapjait mutatja be. A stábot Michel Peissel író és néprajzkutató vezeti. A film tükrözi a kora feudális viszonyok között ott élő emberek erkölcsét, életvi­telét és családi életét. Április végétől látható az Utazás a világ kisvasútjaincí­Csütörtökön, április 10-én 19 órakor Budán, a Marcibá- nyi téri Művelődési Központ­ban olyan műsor kezdődik, amelyre a fővárosközeli, Pest megyei néptánccsoportok ve­zetői. tagjai is felfigyelnek. A Magyar Állami Népi Együt­tes szólótáncosainak és nép­zenészeinek kamaraműsorát láthatja az est közönsége. A a Duna csillogó gyöngyszemé­nek, Szentendrének. Mint a röpke tájékozódó beszélgetés­kor kiderült, a pedagógusaik­kal együtt több mint hetven- fős csoport szerepelt már Hol­landiában, Norvégiában, az N.SZK-ban. természetesen ott­hon. s most Szentendre előtt Győrben mutatkoztak be. A csoport vezetője, tolmácsa, kí­sérője Peter Zsiga magyar anyanyelvű svéd pedagógus volt. Kiviláglott, hogy Halm- stad tulajdonképpen nincsen messzebb Szentendrétől, mint Rodostótól Zágon; rokoni szá­lak fűzik a kísérőt ide. A tenger dala Szó. ami szó. igen figyelem­re méltó tudású, összeszokott szimfonikus diákzenekart hall­gathatott meg az est közönsé­ge. Azt. hogy ízig-vérig ti­nédzserek, mai fiatalok, a a közvetlenségükkel, megjele­nésükkel igazolták. A nyur­ga, szőke és barna hajú gye­rekek szinte szó szerint fel­léptek a színpadra, mellőzve az oldallépcsőket. Fesztelenek, kötetlenek voltak, igazi tini lányok és srácok — egészen Sigge Ohlsson színre lépéséig. Amint a pódiumon a karmes­ter tekintete az övékkel ta­lálkozott, megszűnt körülöt­tük a világ. Emblémával dí­szített egyendzsekis muzsiku­sokká lettek, akik az előadott zeneszámokkal szinte megszó­laltatták a teng-"-t. a sziklá­kat, a svéd erdőket. Főként svéd klasszikus zeneműveket játszottak a barokktól nap­jainkig, köztük azt a zeneszá­mot is, amelyet az 1700-as években a királyi udvar test­mű hatrészes angol sorozat. A BBC ismeretterjesztő filmje a nagyközönség által aligha is­mert kisvasutakat, valamint az azokat körülvevő földrajzi, gazdasági és etnikai környe­zetet mutatja be. Arkagyij Rajkin, Lenin-dí- jas, a Szovjetunió népművé­sze és a Moszkvai Állami Mi­niatűr Színház április 8—17 között Budapesten vendégsze­repei. Ebből az alkalomból rendezett sajtótájékoztatót hétfőn a Fészek Művészklub­ban a Művelődési Miniszté­rium, valamint a vendéglátó Fővárosi Operett Színház. A tájékoztatón Konsztantyin Rajkin, a .neves szovjet mű­vész fia, koreográfus és szí­nész elmondotta, hogy a Mi­niatűr Színház, amely 1939- ben alakult meg Leningrád- ban, négy esztendővel ezelőtt — kormányhatározat alapján — Moszkvába költözött, ahol állandó épületet kapott. Az átköltözéssel egy időben az addig 12—14 tagú társulat lét­száma 40-re bővült. Ez a változás a műsorstruk­túra átalakulását is magával hozta, hiszen addig egy mű­vet egy esztendeig játszottak, majd kis szünetet tartva ké­szültek fel a következő pro­dukcióra. Ma már repertoár- színházként dolgoznak, s egy­szerre öt darabot is műsoron koreográfus és rendező Tímár Sándor, fellép a műsorban Mackó Mária népdalénekes. A kamaraesten széki tánco­kat, délalföldi ugróst és csár­dást, mezőségi és madocsai táncokat, matyó csárdást, kar- tali bukást, mezőségi és Galga menti népdalokat mutatnak be a Magyar Állami Népi Együttes tagjai. őre komponált. Vastapsot ka­pott Jonas Nilsson trombita­szólója éppúgy, mint az In­termezzo és epilógus, vagy a tengert idéző szimfonikus ze­neköltemény — egyikük szer­zeménye. A közönség legif- jabbjai nagy tetszéssel fogad­ták az ütőhangszereken be­mutatott Bébielefántok indu­lóját. Befejezésül két igazi meglepetést tartogattak a svéd vendégek. Az egvik a tucatnyi dob koncertszáma volt. a má­sik az Erkel Ferenc ihlette Hunyadi-indulót, ameiyet si­keresen, magyaros tempera­mentummal adtak elő, vas­tapsot aratva. A zene hullámhosszán köny- nyen, gyorsan szövődött a ba­rátság. A vendégek egy-egy szentendrei zeneiskolás csa­ládjánál kaptak szállást, a hangverseny után pedig fehér­asztal mellé volt hivatalos minden szereplő. Szó esett a svéd fiatalok másnapi térze­nés szerepléséről, a dunaka­nyari kirándulásról éppúgy, mint a vendégek 80 ezer la­kosú városáról, amelyet a tér­képen Malmö és Göteborg közt lelni a tengerparton fél­úton. Növekvő nemzedék Elhangzott a kérdés is: ugyan, mi lesz ezekből a svéd muzsikus gyerekekből. 'Vala­mennyi zenei pólyán folytatja majd tovább? Nem, szó se róla. A zenét szerető és értő, szívesen muzsikáló felnőttek lesznek főként, ennyi az egész. S mi lesz a szentendrei ze­neiskolásokból? Hasonlóan zeneszerető és értő, kedvelő, muzsikáló felnőtt. Még télen mondták így egy beszélgetés alkalmával a szentendrei ze­neiskolában. Tulajdonképpen időt, s tá­volságot nem ismerve talál­kozott így a pedagógusok azo­nos véleménye. Itt is, ott is kiegyensúlyozott lel'kivilágú. dologra kész, kedvvel alkotó és szereplő aktív nemzedék formálásán fáradoznak. Mint ezt a szentendrei hangverseny is méltán tanúsította. Eszes Katalin tartanak. A társulat küldetést vállalt abban az értelemben, hogy célja nem csupán a szó­rakoztatás. hanem az embe­rek gondolkodásra késztetése. E törekvéseinek megfelelően a budapesti vendégjátékra is két előadást hozott magával: április 8—9—12—16-án Szem- jon Altov Békesség a házad­nak című színművét, április 10—11—15-én Mihail Misin Arcok című improvizációját játsszák. GALGA MENTE. A hét vé­gén tanúi lehettünk egy mű­sor újjászületésének. A Dalo­ló, muzsikáló tájak szerkesz­tői maguk is érezhették, hogy évek óta egy kicsit megfáradt az adás. örvendetes, hogy a csendes megszüntetés helyett inkább felélesztették. Januárban jelent meg a fel­hívás a megyék számára: ál­lítsanak össze egy-egy tájegy­ségre jellemző hanganyagot. Az eltelt néhány hónap alatt színvonalas, a népművészet értékeit felmutató műsorok készültek. A rádió szombaton délután sugározta az ünnepé­lyes eredményhirdetést. Ugyanis a vetélkedő akkor iz­galmas, ha annak tétje van. A helyezések, a díjak egyút­tal jelzik a meghirdetők szán­dékát. A Magyar Rádió, a Műve­lődési Minisztérium, a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Kórusok Orszá­gos Tanácsa égisze alatt megrendezett műsorvetélkedőn a pálmát Pest megye vittte el. A Galga mente című ösz- szeállítás elnyerte a rádió el­ső díját, és a Művelődési Mi­nisztérium különdíját. A meg­osztott második díját az érdi bukovinai székely összeállítás Kisvasút és A világ tetején . Sorozatok a képernyőn Kartali tánc, Galga menti nóták Profik bemutatkozása — ...................................... . ■ in Am i régi és ami új Rajkinéknál A színpadon apa és fia // Osemberkoponya Madocsa térségében folyam­kotrás közben szokatlan for­májú emberi koponya került elő a Dunából. Szőr György tolnai lakos figyelt fel a csont­maradványra és beszállította a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba. A szakemberek véleménye szerint az előkerült lelet a Neander-völgyi ősember csaknem teljesen megmaradt koponyája. Grafikai biennálé Az idén május elsején nyílik meg Békéscsabán az orszá­gos alkalmazott grafikai bien­nálé. Az első három hasonló csabai tárlat az alkalmazott grafikai műfajok (plakát, a kisnyomtatvány, a csomago­lás és az embléma) helyzetét feltáró kiállítás volt, 1984-től azonban új sorozat kezdődött: a bemutató azóta az alkal­mazott grafika kifejező esz­közeinek seregszemléje. A leg­utóbbi, negyedik békéscsabai biennálé a betűvel kapcsola­tos művek létrehozására ösz­tönözte az alkotókat, a mos­tani, ötödik tárlat a szín sze­repét vizsgálja. A szín, mint a képzőművé­szetek egyik legfontosabb esz­tétikai és lélektani összetevője, meghatározó eszköze az al­kalmazott grafikának is: lát­ványépítő, látványszervező és hatáskeltő szerepe van min­den műben. A rendező szer­vek a pályázó művészek fi­gyelmébe ajánlották a hazánk­kal. a békével és környeze­tünk védelmével összekap­csolható művek alkotásának időszerűségét. A beküldött 430 műből a hazai zsűri 246- ot választott ki. ez 71 művész munkája. A kiállítás díjairól a közeljövőben nemzetközi bírálóbizottság dönt. i Az 5. alkalmazott grafikai biennálé május elsején nyílik. ekkor osztják ki a díjait. A tárlat június végéig lesz lát­ható a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. YASZKÖ ERZSÉBET EMLÉKÉRE A festőművész 1902. április 27-én Nagykikindán, To­rontói vármegyében született. Erdélyi nagyapja szülőföldjé­hez, a máramarosi hegyek le­nyűgöző természeti látványá­hoz kötődtek legszebb, későb­bi művészetére is kiható gyer­mekkori élményei. A buda­pesti Képzőművészeti Akadé­miára a 20-as években nyert felvételt. Mint festőnövendék, hasonlóan későbbi festőbará­taihoz. pályatársaihoz a leg­vonzóbb főiskolai mester, a modern szemléletű Vaszary János vezetése mellett tanult. Ez a tanítás — a művész sza­vai szerint —-ablakot nyitott előtte a végtelen számára. Akadémiai tanulmányait 1929- ben fejezte be. Vaszkó 1931 óta a Vaszary János által alapított Űj Mű­vészek Egyesületének (UME) tagja és kiállító művésze. Az 1930-as évektől Bene Gézához, Gadányihoz hasonlóan gyak­ran megfordul Szentendrén és itteni barátai révén vendég- művészként a régi művészte­lepen is. Egy évig Fónyi Gé­za éppen üresen álló műter­mében dolgozott. Vaszkó Erzsébet egyébként azok közé tartozott, akit első­sorban nem a szentendrei al­kotótevékenység, nem az itt- tartózkodás ténye kötött a szentendrei művészethez. Szel­lemében, szemléletében, ké­peinek atmoszférájában kötő­dött Szentendréhez, kötődött mindahhoz, ami Szentendre művészi törekvéseiben új és előremutató. Független és min­den megalkuvástól mentes művészete nem köthető izmu­sokhoz. stílusirányzatokhoz. Ha képeiről le is olvashatjuk, kik voltak legnagyobb festő kortársai, azt is megállapít­hatjuk, hogy nem volt epi- gonja, alteregója senkinek. A 40-es évekből származó fluo­reszkáló tájképei, a Nemzeti Galériában őrzött, izgatott, viharosan tördelt ágakból komponált kertrészletei barát­jának, Gadányi képeinek érzé­keny természetszeretetét idé­zik. A hatvanas években egyes csendéleteinek kiegyen­súlyozott komolysága, a het­venes évek konstruktív képei (Papírhajó, 1971; A kereszt, 1975) Barcsay Jenő nyugodt, kiérlelt képalkotó módszerére emlékeztetnek. Legelvontabb képei kötik legjobban Szentendréhez. Má­gikus szürrealizmusa, vízió- szerű elvont alakzatai a ké­sei Vajdához közelítő, a nép­művészet legősibb elemeiből alkotó — tiszta forrásból me­rítő — Bartókéval rokon vi­lágba vezetnek el bennünket. Szavakba nem formálható tit­kokat sejtetnek, mint a bar­tóki zene vagy a balladaköl- tészet. Vaszkó festészete meditativ művészet, mely kevés színre korlátozódott, kompozícióival elsősorban az érzelmekre hat. Képeinek komorságát ellensú­lyozza. lírai jellegét fokozza a bársonyosan puha pasztell- technika, avagy teljesen sötét, vagy az egészen világos szí­nek váltakozó alkalmazásával. Művei kis méretben is mo­numentálisak. Nyugalmukat; titkot rejtő fenséges csendjü­ket csak a Vaszkó-képek ősi forrásain keresztül közelíthet­jük meg és csak természeti képek közvetítésével ismer­hetjük meg. A festő termé­szeti látványból kiinduló kom­pozíciói, elvont motívumai olyan mozdíthatatlanok. mint a félelmetes máramarosi he­gyek, olyan mozdulatlanok, mint- a mindig csendes ten­gerszemek. „Mindennap dolgozom, hogy az ihlet munka közben találjon." Ezzel a szigorú jel­mondattal Vaszkó Erzsébet több mint hat évtizedet átfo­gó életművét nemcsak gyara­pította, hanem kérlelhetetlen igényességgel mérlegelve szüntelenül szelektálta és leg­nagyobb részét megsemmisí­tette. Az 1940-es velencei biennálén történt szereplése és négy nagy sikerű budapesti kiállítás után 1979-ben Szent­endrén, a Művésztelepi Galé­riában, majd 1983-ban a Szentendrei Képtárban ren­deztek műveiből gyűjtemé­nyes életmű-kiállítást. A 84 éves korában, április 5-én elhunyt érdemes mű­vészre emlékezve idézzük Frank Jánosnak a művész el­ső szentendrei kiállításán el­hangzott megnyitó mondatait; ... Vaszkó Erzsébet egyéni­ség. nemcsak azért, ahogy azt a festéket odateszi. Szüntelen kontaktusban van a világgal, a világ művészetével: végül is azonban a saját hagyományai­ból épít. Ennek a mesternek ritka erénye a maradéktalan- ság, a teljesség. Nem szeretem a választékos kifejezéseket, hát a nagy sza­vakat sem. Viszont a pontos­sághoz tartozik kijelente­nem...: Vaszkó Erzsébet a leg­nagyobb magyar festők közé tartozik. És ezzel nemcsak a mára céloztam, hanem az egész modern magyar művé­szettörténetre. "Uaszkó Erzsébet művésze­’ téről Barcsay mester 1983 tavaszán így nyilatkozott: A legnagyobb tehetségeket is örökké fenyegeti az a veszély, ami a mű beéréséig fennáll­hat, tudniillik, hogy az alko­tás víziója, hangulata elillan, szertefoszlik. Vaszkónál ilyet nem érzünk, mert a művei úgy hatnak, mintha az alkotó­juk az anyagot odalehelte vol­na. A festészete a magyar földből nőtt ki, tehát magyar, de ugyanakkor egyetemes is, mint minden olyan alkotás, amely az emberekhez szól. Mucsi András ÓÉRA D I Ó FI GYELŐ ■ kapta, Káka Rozália szerkesz­tésében. Mielőtt érdemben szólanánk a fődíjról, érdemes felidéznünk Agárdi Péternek, a rádió elnökhelyettesének szavait: a félórás hanganya­gokat hallgatva a népi kul­túra mai jelenlétéről győződ­hetünk meg. Arról, hogy a szokások felidézése nem csu­pán egyfajta leporolás, sok­kal inkább közösségteremtő, alkotó erőket szabadít fel. így aztán téves lenne azt hin­ni, hogy a modernség és a népi kultúra szétszakítható. Kodály országában szerencsé­re egymást erősítő folyamat­ról van szó még ma is. A GÖDÖLLŐI művelődési központban hallgattuk az adást, a színpadon pedig rop­ták a táncot az ország kü­lönböző részéről érkező együt­tesek. (Ezek után minden szombaton 17 óra 30 perckor elhangzanak a tájegységek népművészetét reprezentáló pályázatok a Kossuth rádió­ban.) A rádióban pedig fel­csendült a dal: Galga vize szép csendesen kanyarog / Selymes partján barna kislány andalog... Majd következtek az emberélet fordulópontjai, s az esztendő szokásai, dal­ban, szóban elbeszélve. Ez az a szál, amelyre felfűzve a Galga mente élete kibontako­zott előttünk. Felcsendültek a karácsonyjárás dallamai a kartali gyermekek tolmácso­lásában. A taraiak újeszten­dőt köszöntöttek, a veresegy­háziak a játékokról szólották. A hévízgyörkiek a citerázás szépségeit és az utcai kariká- zás szokását villantották fel. Az aszódiak zenekara szép dallamokat idézett. A domo- nyiak a fonó hangulatát ele­venítették meg, a bagiak a dudaszót hozták. A galgamá- csaiak farsangoltak, a sza- daiak a lakodalmasból adtak ízelítőt. A rövid felsorolásból is érezhető: ezen a tájon a nemzedékek egymásnak adják a stafétát, együtt élnek a ha­gyományaikkal. A műsor szerkesztői a vi­dék népművészetének jó is­merői. Hintalan László. Rónai Lajos, Széphalminé Iglói Éva arra törekedtek, hogy kilépve Gödöllőről, mindenki számára értékes anyagot nyújtsanak. Polónyi Péternek, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény ve­zetőjének megnyitója és Hin­talan Lászlónak, a művelődési központ munkatársának zár­szava jelentette a keretet. Ér­zékeltetve, hogy mindez szer­ves része a közművelődésnek. A múlt a jövőnek is gyö­kere. Az apákat gyermekeik követik. Változhat a gazdál­kodás, a ■ társadalom, a tech­nikai tudásunk, de amit egy kor, egy nép gyöngyszemekké csiszolva megfogalmaz, ünne­pekről, játékról, szerelemről, bánatról, az leveti korát, túl­éli azt, örök életet kap. A népművészet jövőjének kérdé­se eldőlt. A falu kitermelte gyöngyszemeit, melyek már túlélték a falut. Jelenünk és jövőnk egyre fontosabbá váló feladata a természet és az embert kapcsolatok rendjének helyreállításához szinte kime­ríthetetlen forrásként segíte­nek daloló, muzsikáló tá­jaink. MIKÖZBEN az éter hullá­main szállt az üzenet, Gödöl­lőn már a május 25-i Galga menti találkozóra készülőd­tek. Erdősi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents