Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

Rosszhiszemű, jogcím nélküli A paragrafus nem mindenható A megyében szerencsére ritkán fordul elő, főként a fő­város egyes- kerületeiben kín­lódik a hatóság ilyesmivel. Ha «zonban mégis akad megyei példa, azon az önkényes la­kásfoglalás körül tapasztal­ható minden ellentmondás fel­lelhető. Mint a legutóbbi, tö­rökbálinti esetben, ahol vé­letlenül derült ki, hogy egy felújításra szoruló, életveszé­lyesnek nyilvánított tanácsi lakrészben az éjszaka leple alatt kétgyermekes család be­rendezkedett. Az ügy nincs lezárva A konkrét példa részletezé­se helyett most az általános hozzáállását, az elvi álláspontot firtattuk. Crósz Sándortól, a Pest Megyei Tanács lakásügyi csoportvezetőjétől azt akartuk megtudni, milyen elvi és gya­korlati lehetőségek állnak a helyi hatóságok rendelkezésé­re az önkényes beköltözők el­távolítására, a lakás vissza­szerzésére. — A terület jogilag tökéle­tesen szabályozott — mondja Grósz Sándor. — Hiába áll azonban rendelkezésünkre a lakásgazdálkodás jogi háttere, ha nem rendelkezünk meg­felelő anyagi alappal, azaz az igények szerint elosztható la­kásmennyiséggel. Ennek kö­vetkezménye, hogy egyáltalán előfordulhat ilyen, s hogy nem tud a lakáshatóság' a törvény által előírt megoldásokhoz fo­lyamodni. — Tekintsük közelebbről a már említett esetet. Az elha­gyott albérletbe a háztulaj­donos beleegyezése nélkül nem lehetett visszaköltöztetni a la­kásfoglalókat. Új albérletet, ideiglenes befogadót nem ta­láltak nekik — még a fiatalok szülei sem vállalták, hogy át­menetileg elhelyezik őket. S hiába mondja ki a jogszabály, hogy a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználó minden elhelyezési igény nélkül ki­tehető, ha tekintettel kell len­ni a két kiskorú gyermekre, akiket szüleik szabálysértése miatt nem lehet tél derekán az utcára tenni. Milyen esz­közökkel védheti meg mégis a hatóság a szolid, törvény­tisztelő lakásigénylőket a to­lakodó lakásfoglalókkal szem­ben ? — A törökbálinti esetben a gyermekekre való tekintette! átmenetileg — nyárig — egy külterületi lakrészbe költöz­tették a családot. Ugyanak­kor kirótták rájuk a szabály- sértésért járó bírságot is, s a határidő lejártával el kell hagyniuk ezt a lakást, hiszen már kiutalták másnak, aki alig várja, hogy beköltözhes­sen. Az ügy tehát még nem zárult le, ha például a gyer­mekeket állami gondozásba veszik, a szülők máris min­den elhelyezési kötelezettség nélkül kitehetők. Nyilvánvaló, hogy a törökbálinti tanács gondoskodni fog — bár nem egyszerű feladat — a lakás­igénylési sorrend helyreállítá­sáról, hogy ne teremtsen az önkényes beköltözés ered­ményessége precedenst. Igényelni céltalan? — A lakásfoglalásnál gyak­rabban előforduló, nem ke­vésbé összetett probléma a ta­nácsi lakások bérleti díjának hátraléka. Hogyan lehet a hát­ralékot behajtani? — Csak bírósági úton lehet letiltatni. Ám az esetek több­ségében sok más letiltás meg­előzi a lakbért, a gyermektar­tástól az OTP-tartozásig, és elég nehéz a tanácsi letiltás­nak érvényt szerezni. Más­részt, mire lezajlik a bírósági tárgyalás, s apránként kez­dik a felgyűlt tartozást átutal­ni, addigra újabb nagy ösz- szegű adóssággal rendelkezik a lakásbérlő, s a tanács kezd­heti az eljárást elölről. Vég­ső megoldást az jelentene, ha az ilyen, notórius nem fize­tőket kilakoltathatnák, szük­séglakásokba költöztethetnék, hogy ne vegye el a helyet a többi, törvénytisztelő igénylő elő). Azonban nincs üres szük­séglakás, nem lehet a sza­Röplabda Idegenben két vereség Nem kísérte szerencse női röplabdacsapatainkat, Hat­vanban mindkét együttes ve­reséget szenvedett. Hatvani Kinizsi SC— Gödöllői SC 3-2 (15-13, 15-9, 14-16, 13-15, 15-4) GSC: Kolozs J., Körösfői, Maulné, Seregi, Somogyiné, Zsulya. Csere: Szentivánszki, Bódi, Havas. Edző: Körösfői László. Több mint másfél órás drá­mai küzdelmet vívott a két csapat. Az első játszmában 8-2-re, majd 12-7-re vezettek lányaink, de a hatvaniak foko­zatosan ledolgozták hátrányu­kat, és megnyerték a játszmát. A folytatás biztos hazai győ­zelmet hozott. A harmadik játszma volt a legizgalmasabb. A hatvani csapat már 7-1-re, majd 11-6-ra vezetett, de lá­nyaink még mindig nem ad­A Pest Megyei Volán Vállalat (Duna-Volán) felvételre keres: az aszódi főnökségére: gépkocsivezetőt, a/u tő villamossági-szerelőt, rakodót és udvari segédmunkást. a gödöllői főnökségére: gépkocsivezetőt, rakodómunkást, autószerelőt, karosszérialakatost, targoncavezetőt, központifűtés-szerelőt, vízvezeték-szerelőt, udvari takarítót, szobafestőt és mázoiót. Bérezés: a kollektív szerződés szerint. Pest megye területére, munkába járáshoz díjtalan utazási igazolványt adnak. Jelentkezni lehet: Aszódon, a 137-es telefonszámon, a fönökségvezetőnél, Gödöllőn, a <28)-10-133-as telefonszám, 26-os mellékén, a munkaügyi osztályon. ták fel, és óriási akarással 16-14-re megnyerték. A ne­gyedik játszmában csapatunk 8-0-ra elhúzott, de végül csak szorosan, 15-13-ra győzött. Ez­zel kiegyenlítettük a játszma­arányt. Közben az egyik akciónál Szentivánszki bokája kifor­dult, s a játékost kórházba kellett szállítani. A döntő játszmában a hatvaniak, az újonnan leigazolt, volt 86-szo- ros válogatott Szőnyi Ildikó vezérlésével már jobbak vol­tak. Kitűnt: Zsulya. Hatvani Kinizsi SC— Gödöllői SC 3-1 (15-12, 9-15, 16-14, 15-5) Gödöllő: Bódi, Bucherna, Dóczi, Havas, Kiszel, Szanisz- ló. Csere: Balogh. Edző: Dóczi István. Sajnos ifjúsági csapatunk ezúttal nem tudta megismétel­ni korábbi jó teljesítményét. 1-1 után a harmadik játszmá­ban már 14-10-re vezettek leányaink, de a határtalan lel­kesedéssel küzdő hatvaniak innen is fordítani tudtak. El­sősorban mezőnymunkában és a feladatok pontosságában nyújtott jobb teljesítményt az ellenfél. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Régi sikerfilmek: Pókháló, 18 órakor. Kása Béla feztói, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig. A hónap gödöllői műtárgya: Nagy Sándor: A festő rémei, megtekinthető az előtérben. msm Mozi A király, akinek nem volt szíve. Színes, magyarul beszélő mesefilm. Csak 4 órakor! A smaragd románca. Színes, magyarul beszélő amerikai ka­landfilm. 6 és 8 órakor. bálysértőket hova áttelepíteni — Pest megye, tekintettel az agglomerációs gyűrűre, amely még ma is vonzza a főváros közelébe törekvő vi­dékieket. lélekszámban gyor­sabban gyarapodik, mint más megyék. Ezzel arányosan a lakásigénylők számának is növekednie kellene, ezt azon­ban nem tapasztalni. Mi en­nek az oka? — A lakásépítés mértéké­nek csökkenése, s az építke­zések nagyobb városokba va­ló koncentrálása értelmetlen­né teszi, hogy olyan területe­ken is tanácsi lakást igényel­jenek az emberek, ahol na­gyobb mértékű építkezés nem folyik. A községek, nagyköz­ségek ugyan önálló iakásható- ságok, így nem ismerjük ada­taikat részletesen, de többsé­gük elenyésző számú, igen ala­csony komfortfokozatú, rossz állagú tanácsi lakással ren­delkezik. Kiutalásra csak ak­kor van módjuk, ha egy-egy lakás halálozás vagy elköltö­zés folytán megürül. Céltalan lenne a sok ezer albérlőt ilyen településeken lakásigénylöként nyilvántartani. — Egy 1984-es statisztika szerint, amíg például Bara­nya megye az új lakásainak 24,2 százalékát, Csongrád és Komárom megye több mint 16 százalékát állami lakásépí­téssel fedezte, addig Pest me­gyében csupán a felépült új otthonok 4,8 százaléka volt ál­lami lakás. Ezt az óriási kü­lönbséget, véleményem sze­rint, a magasabb arányú ma­gánerős lakásépítés sem tud­ja kiegyenlíteni... Esélyt ad — Valóban nagy a különb­ség megyék és megyék, s kü­lönösen a megyék és a fővá­ros között. Az obejektivitás érdekében azonban számol­nunk kell azzal a lehetőséggel is, ami a többi megyével szemben éppen Pest megye lakóinak adatott meg, hogy Budapesten lakást szerezze­nek. Hiszen ma is érvényben van az a jogszabály, amely öt év fővárosi munkaviszony után a munkahely szerinti ke­rületben a lakásigénylést le­hetővé teszi. S bár nyilván a besorolásnál nem mindegy, ki helybeli és ki megyei ille­tőségű, a közelség mégis na­gyobb esélyt teremt. Egy azonban tagadhatatlan. Az állami lakásépítés iránti igény növekedése Pest megyé­ben a fővárosi munkahelyek­nek köszönhető. Lakás, infra­struktúra iránti igényét azon­ban jórészt a megyében nyújt­ja be a fővárosban munkát vállaló. Az egyre sűrűbben emlegetett ellentmondás fel­oldására azonban még nem nagyon születtek konkrét in­tézkedések. Márvány! Agnes A mikor valamely más táj­ra vetődve szólunk a ha­zai tájról, megkapjuk, könnyű nekünk. Mert természetes vi­dék vagyunk, mert élő kör­nyezet a sajátunk, mert Gö­döllő szerencsés helyzetben van. Szerintem inkább volt. A 30-as évek vége felé, amikor már süldő gyerek voltam, jártam be igazán Gö­döllő határát. A környékbeli uradalmi tanyákon laktak az apám testvérei. Hoztam, vit­tem a híreket, családi üzene­teket. Még kerékpárra is ül­tem, akkor tanultam rajta, s néha bizony nagyokat estem vele. Csak váz alatt tudtam hajtani, még nem értem fel a nyerget. Az Ilka-majorban az Isa- szeg felé vezető vasútvonal mentén karikáztam a gyalog- úton. Remekül futott rajta a kerékpár. A keresztapám, -anyám lakott ott. Nekik nem volt gyerekük. Szeretetüket rám halmozták. Mindig ottho­nosan éreztem magam náluk. S keresztapám többször ma­gával vitt ökrös szekerével. Lassú, kimért mozdulata em­ber volt. Azt beszélgetésekből hallottam, csínján kell veszte­getni az erőt, múljon a nap. Svájci zsebóráját mindig ma­gával vitte, melyre igen büsz­ke volt. Este az ágya fölé akasztotta, s igy tudott nyu­godtan aludni, ha hallotta £i­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xm. Évfolyam, sí. szám 1986. ÁPRILIS 7 TlfiTFÖ LUOI Mit csinálnak a szünetben? Játék, szórakozás és — tanulás Gödöllőiek a tehetségkutató versenyen De jó ezeknek a gyerekek­nek, meg a tanáraiknak! — halljuk sokszor ezt a kijelen­tést. Télen, tavasszal egy-két hét, nyáron több mint két hó­nap szünetet kapnak. Mások azért panaszkodnak, hiába nincs tanítás, a gyerekeknek minden napra van elfoglaltsá­guk. Most a naptár szerint tíz nap szabadidőt kaptak a diá­kok, nevelők. Nézzük, valójá­ban jut-e idejük pihenésre, kikapcsolódásra. Gödöllőn a Karikás Frigyes Általános Iskolában rajon­ként szerveztek kiránduláso­kat a város környékére. El­mennek Isaszegre, a Petőfi- forráshoz és Pap Miska kútjá- hoz. A nyári vándortáborozók főpróbájukat tartják, a kisdo­bosok gyalog, a felső tagoza­tosok kerékpárral tesznek meg tíz, tizenkét, húsz kilo­méteres túrákat. A napközi­seknek is gondoskodtak prog­ramokról, délután a művelő­dési házba, moziba, könyvtár­ba viszik őket, jó idő esetén a parkokban játszhatnak majd. A pedagógusok sem fognak tétlenkedni, a pedagó­giai napok három nap sza­badságot hagynak nekik, ez­alatt vezetik a túrákat. A Török .Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában is mozgalmas napok elé néz­nek. Lázasan készülődnek az országos tanulmányi verse­nyekre. Mészáros Csilla 3/A osztályos tanuló már április 8-án versenyez oroszból Bu­dapesten. Paulinusz Béla (2/A) az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem latin intézetében, Karácsony Attila pedig az or­szágos tehetségkutató verse­nyen fizikából méri össze tu­dását az ország többi, helye­zést elért középiskolásával. Szintén ebben a hónapban lesz Cegléden az Édes anya­nyelvűnk anyanyelvi és he­lyesíróverseny vetélkedője, ezen négyen képviselik az is­kolát. Talán a tanulók sikerében bízva tervezték huszonharma- dikára a szülői értekezleteket, ekkor már lehet az eredmé­nom ketyegését. Több pipája is volt, még hosszú szárú taj­tékpipa is. Tömte őket komó­tosan, de nem vetette meg a bagózást sem. Viszonzásként a hátizsák­ban, tarsolyban az ellenérté­ket fuvaroztam. Lisztet, ba­bot, füstölt szalonnát, húst, mikor mit. Apám szerezte be a tűzkövet, vett benzint a patikában, édesítőt, de vittem ki a majorba az általunk már kiolvasott Tolnai Világlapját, no meg a Friss Újságot. Azt külön élveztem, ha ül­hettem a szekerén, ismerked­hettem a határral. Arra is emlékszem, nagyobb ünnepek előtt, de nemegyszer szomba­ti napokon is a major, a ta­nya körüli utak el lettek bo­ronáivá. Álltunk a borona te­tején nehezéknek. Azóta eze­ket az utakat többször végig­jártam, s azt tudom mondani, a régi gondoskodás már a múlté. Nehéz járművek vájta gödrök, esetleges feltöltés sze­métből. Rengeteg limlom az utak rejtettebb részein. Nej­lon- és papírhalmazok szél- hordta terítésben. Épitési tör­melék, megkötött beton. nyekkel büszkélkedni, a 'szü­lők is jobban megismerik gye­rekeik érdeklődési körét, hi­szen az érettségi vizsgákról, a felsőfokú intézményekben való továbbtanulási lehetősé­gekről beszélnek ezeken az összejöveteleken. Azért jut idő osztályonként a szórakozásra is. Többek kö­zött a Nemzeti Múzeumban az Árpád-házi királyok koronázá­si jelvényeit, a József Attila Színházban A hölgy fecseg és nyomoz című darabot tekintik meg. Kipihenten, frissen fog­hatnak hozzá az első tanítási napokon az újonnan elkészült négy tanterem környékének területrendezéséhez. A túrái Köztársaság úti ál­talános iskolában szebbnél szebb, régi, anyukák és diákok által varrt, hímzett 1948-as raj- és őrsi zászlók fogadják a belépőt. Szorgalom, Hala­dás, Galga, Új barázda, olvas­hatjuk az akkor divatos ne­veket. Az országos úttörőtör­téneti vándorgyűlés április 11-én érkező vendégeinek fo­A kerepestarcsai 2. számú általános iskola tanulói már megkezdték a következő hétre esedékes hulladékgyűjtést. Szorgalmasan szedik össze a környéken található papírt, vasat, hiszen megéri: játszó­teret építenek saját maguknak a befolyt összegből. Az isko­la melletti, eddig kihasználat­lan területen szeptemberben kezdték meg a munkálatokat. Pénzt az őszi hulladékgyűjtési akciójukból szereztek, de a szülői munkaközösség is erre a célra adta báljuk bevételét. A környék lakói, üzemei is a gyerekek segítségére siettek. A Szilasmenti Termelőszövet­kezettől . játékokat kapnak, a költségvetési üzem szocialista brigádjai társadalmi munkát Nemrég újabb ilyen kirán­dulásra indultam. Ameddig tudtam, haladtam kerékpár­ral, de a régi utakat benőtte a gaz. Vállra vettem gépemet, így jutottam át egyes helye­ken. Ez a magyar ugar, jutott eszembe nagy költőnk sora. Itt azelőtt szépen munkált földek voltak. Gyönyörű csö­ves kukorica termett, közte tök és bab, cirok söprűnek. Többször is nekivágok ilyen felfedező útnak, s látom égett autógumik megmaradt vázát, fárad tola j-származékokat, bi­tumenmaradékot füves térsé­gen, erdők alján. Néhol a le- ömlesztett szemét még irato­kat is tartalmaz, igazán köny- nyen megtudható volna, hon­nan hordták ide. A félelem is elfogja az em­bert a külső tájakon, mert egyszál magában van. Talál­kozhat elhagyott erőgéppel és dudorászó széllel. Míg régen majd mindig mozgalmas volt a határ. Tűnődöm életünk vi­telén: míg a városban tülek­szünk egymás hegyén-hátán, addig a nagyobb tér, az erdő, a mező, volt szántóföld alig lát embert. A gyerekek pedig gadására készülnek a szünet­ben az úttörőtanács tagjai, az Űrszonda iskolaújság szerkesz­tői. Az országos elnökség mel­lett működő történeti szakbi­zottság egész napos kiállítá­sának rendezésében is segéd­keznek. Az ünnepi küldöttség Gö­döllőről indul Kartalra, Túra lesz útjuk utolsó állomása. Érthető, ha mindenki azon igyekszik, emlékezetes marad­jon számukra ez a nap. Szép szokás, mondhatni hagyomány már az is az úttörőcsapatban, hogy névadójuk, Gagarin űr­repülésének évfordulóján hon­védelmi napot tartanak. Idén a vándorgyűlés miatt egy hét­tel később kerül sor erre az eseményre, így a tanulóknak, tanároknak is bőven marad munkájuk a következő hétre. Nem jártuk végig a környék minden oktatási intézményét, de talán ez a pár helyszín is bizonyítja, nem is annyira irigylésre méltó az a sok sza­badnap. B. E. ajánlottak fel, a rendőrségre pedig a KRESZ-pálya terve­zésében, a táblák készítésében számíthatnak majd. A tanulók igyekezetének ékes bizonyítékai a legutóbbi átlagok, rongyból négy, papír­ból öt, vasból negyven kilo­grammot szedtek össze fejen­ként. Most újabb ügyességi próba előtt állnak, ezért is dolgozik lázasan az egész is­kola. Az az osztály, ahol elő­ször megszedik a száz kilo­gramm hulladékot gyereken­ként, kap egy általa válasz­tott úttörőszabadnapot. Ter­mészetesen már megtárgyal­ták, ki-ki mit csinál azon a napon, és talán nem is kell csodálkozni, hogy minden vá­rományos osztály közös ki­rándulást tervez. végképp nem jutnak ki a sza­badba. Nem barangolhatnak, nem láthatnak tájat. Egy ki­adós sétát nem tehetnek. Ki­állításon szemlélhetik Gödöllő megkapó környezetét. A volt erdők, mezők alja, ahol járt a ménes, bóklászó juhnyáj, mekegő kecskék és kérődző tehenek vagy disznók legeltek, szintúgy nincs. Nem hajtanak hasznot ezek a föld­területek. Nő talajukon ren­geteg bogáncs, szúrós, tövises kóró. Mai korunkban mindent a számítások, az egyenlegek szabnak meg. De ha nem ki­fizetődő a legelésző nyáj. ha nem éri meg a földbe magot vetni, akkor még mindig ott volna az a megoldás, hogy fásítsuk be ezeket a területe­ket. Elődeink is így tettek. A gödöllői erdészet erdő­fejlesztő és megtartó, er­dőtelepítő és -növelő munká­ját világszerte ismerték. A vadgazdasága gondoskodott, hogy szarvasok és őzek, fácá­nok és nyulak népesítsék be a környék erdőit. Nem is szól­va a vaddisznókról. A gödöl­lői paraszt megmunkálta örö­költ vagy nehéz áron meg­szerzett földjét, a gazt, a szú­rós bogáncsot még a legelőn is kivágta. Szántai Sándor ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap) Régiekről szólván Kukorica helyén bogáncs Kerepestarcsa Gyűjtik a hulladékot

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents