Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 81. szám

198«. ÁPRILIS 7., HÉTFŐ Nem tapsoltak a hír hallatán Körúton a munkavasárnapon (Folytatás az 1. oldalról.) A tavaszi időjárás kegyeibe fogadta az építőket, dolgoztak is serényen az M3-as autópá­lya mentén, a víkendházak mellett. De mintha kicsit lanyhább lett volna a tempó Gödöllőn, a Kossuth Lajos ut­cai lakótelepen, ahol a Pest Megyei Állami Építőipari Vál­lalat szakemberei tették a dol­gukat. A PÁÉV-nél kötele­zően rendelték el a munkát, de a figyelmes szemlélő bi­zony láthatott lézengő, üldö­gélő embereket. Többnapos késésben A P.7/b. jelű épület műsza­ki átadása — mint aít Nagy István művezetőtől megtudtuk t— április 25. Addig még ten­gernyi a dolog. Az utolsó si­mításoknál tartanak a festők, dolgoznak a takarítók, most került sot a finomszerelvé­nyezésre és a vízvezeték fer­tőtlenítő nyomáspróbájára. Másutt lakatosok, villanysze­relők tevékenykednek. A mun­kanapló nyilvántartása szerint összesen hatvnahárman érkéz- t tek a munkaterületre. — Szabadságot senki nem vehetett ki, a mi brigádunk is teljes létszámmal dolgozik — mondja Sallai Tibor lakatos. — Mit áltassam, nem tapsol­tunk a hír hallatán, de nem te­hettünk ellene semmit. Aki nincs itt, igazolatlan hiány­zás .., Régóta várnak már a tavasz első napsugaraira a mezőgaz­daságban is. Végre megjött a jó idő, s a Galgaparti össze­fogás Termelőszövetkezetben hozzáláthattak a borsó vetésé­hez. Érthető a sietség, hiszen ezzel a munkával már több napos késésben vannak. Hétfő lett a vasárnap Ütünk következő állomása a Magyar Selyemipari Vállalat váci bélésszövőgyára volt. Itt a hónap első hétfőjén mindig vezetői értekezlettel kezdődik a nap. Somogyi László igazga­tó — becsapva a naptárt —, már tegnapra összehívta mun­katársait. Míg ők megbeszél­ték a tennivalókat, odalenn, a szövődében zakatoltak a gé­pek. Kántor Sándor művezető elmondta, hogy csak két szö­vőnő kért szabadságot, s ez nem okozott fennakadást. Há­rom műszakban dolgoznak a lányok és asszonyok, műsza­konként hét szövőnő hajtja a 168 gépet. Az első negyedév­ben 2 millió 955 ezer négy­zetméter bélést szőttek, még­hozzá kiváló minőségben. Ja­va részük a kikészítés után exportra kerül. Az irodában Nábelek Péter- né statisztikus siet a segítsé­günkre. Gyorsan kész az ösz- szesítés; 46 alkalmazottból öten kértek szabadságot. A többieknek a betegek munká­ját is el kell látniuk, ha úgy hozza a szükség. A Pest Megyei Fémipari Vállalat 2. számú sződligeti gyáregységében Botfái László­vá gazdasági vezető kicsit örült is a vasárnapi munká­nak. Ilyenkor esedékes a ne­gyedévi zárás, s ezzel a nap­pal állítása szerint sikerült megtakarítania némi túlórát. Az irodai létszám teljes, az üzemekben is a megszokott kép fogadja a látogatót. Csak az anyagbeszerzőknek van ke­vesebb tennivalójuk, mert több üzletben már előre közölték: április 6-án ne jöjjenek, nem tartanak nyitva. A száz embert foglalkozta­tó gyáregységben az idén 40 millió forintos árbevételt ter­veztek. Különféle tárolóládák, bevásárlókosarak, szállító- és emelőkocsik és még számos más cikk készül az üzemek­ben, ahol meglepően sok nő dolgozik a nem éppen a gyen­gébb nemnek való gépeken. Pomázon, az ICO írószer Szövetkezetben Lőrincz Gábor párttitkár állítása szerint 70 százalékos a teljesítmény. A vezetőket nem is lepte meg, hogy az asszonyok némelyike gyermekét kézenfogva érke­zett a műszakba, mert egysze­rűen nem tudta hol elhelyez­ni a tavaszi szünetet élvező nebulóját. Még szerencse, hogy Gödöllőn a Kossuth Lajos úti lakótelep építkezésén helyére állítják főbejárat ajtaját a Marosi lakatosbrigád tagjai a szövetkezet sportpályáján jól elszórakozhattak a gyerekek. A műanyagüzem volt az egyet­len, ahol többen most vették ki a szabadságukat, itt ugyan­is folyamatos a termelés, szom­bat, vasárnap sem állnak le a gépek, s a karbantartást va­lamikor el kell végezni. A kedves vevőért — Mi sem maradtunk dolog nélkül — mondja Ördögh Emánuel, a szövetkezet elnö­ke. — Egy izraeli cég képvi­selőjével éppen ma ütöttünk nyélbe egy nyolcvanezer dol­láros üzletet. S hogy a tárgya­lások ebédig elhúzódtak, an­nak nem is az ár volt az oka. A vevő héberül kérte a tol­iakra a-feliratokat, ami .szá­munkra'— ismerve a techno­lógiát — kissé körülményes. De végül a mindent a kedves vevőért elv kerekedett felül, elvállaltuk úgy, ahogyan a partner kérte. A termelő egységeket járva, a munkásokat és vezetőket hallgatva mindenütt azt ta­pasztaltuk, hogy az emberek keserű szájízzel vették tudo­másul a vasárnapi munkana­pot. Tették a dolgukat, mert muszáj volt, de nehezen értet­ték meg, miért van erre szük­ség. Talán túlságosan hozzá­szoktunk ahhoz, hbgy hétfőn még kisvasárnapot tartunk, de most felborult a magunk ala­kította naptár. A kormányrendelet azt is kimondja, hogy december 28- án, tekintet nélkül a vasár­napra, országszerte ismét dol­gozni kell. A döntés . ellen nincs jogunk apellálni, hiszen az így megnövelt munkaidő- alap, az akkor megtermelt ja­vak, vitathatatlanul a népgaz­daság, a mi javunkat szolgál­ják. Azon viszont "érdemes el­gondolkodni, hogy az év végi hajrában megtermelt áru — kivált ami az exportot illeti I—, már bajosan jut el a cím­zetthez. ' Fazekas Eszter Táborfelszabadítás Emlékünnepség A Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetsége (MEASZ) Nácizmus Üldözöttéinek Bi­zottsága (NÜB) a koncentrá­ciós táborok felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett vasárnap a Magyar Néphad­sereg Művelődési Házában. November Lászlónak, a NÜB elnökének megnyitó sza­vai után Kerekes Imre, a MEASZ titkára mondott be­szédet. Felidézte a történelem legembertelenebb korszakát, aminek velejárója volt a náci koncentrációs táborok létre­hozása, működése, és ennek nyomán ártatlan milliók már­tírhalála. Ezt soha nem sza­bad elfelejteni, s napjainkban a túlélőknek, de az azóta fel­nőtt generációknak is min­dent meg kell tenniök a béke megőrzéséért — hangoztatta. Az emlékünnepség második részében neves fővárosi mű­vészek adtak műsort. ★ Ugyancsak vasárnap nyílt meg a Néphadsereg Művelő­dési Házában Hévízi Piroska festőművész, grafikus Memen­to című kiállítása a hírhedt bergen-belseni táborról, ahol a művésznő is raboskodott. Az április 16-ig megtekinthe­tő kiállítást Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyi­totta meg. Magyar közreműködéssel Indiai erőmű Ünnepélyes keretek között avatták fel Indiában a kettes számú neyveli hőerőmű első egységét, amely magyar köz­reműködéssel épült meg. Az indiai Tamilnádu államban létesült hőerőmű első egysé­gét további két blokk követi. A Tamilnádu állami Neyveli Lignite Corporation 1979-ben írta ki a versenytárgyalásokat az erőműre. A kazántelep ki­építésére két magyar vállalat köthette meg a szerződést. Az üzletben a Transelektro kül­kereskedelmi vállalat, ipari fővállalkozóként pedig a Ganz Danubius érdekelt. Elhunyt Tuza Sándorné dr. Fájdalommal tudatjuk, hogy életének 54. évében súlyos betegség következtében elhunyt Tuza Sándorné dr. Szabó Te­réz, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának, valamint a Fo­gyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának tagja, a Pest Megyei MÉSZÖV elnöke — több magas kitüntetés tulajdono­sa. A pártnak 1945 óta tagja. Tuza Sándorné dr. elvtársnőt az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a Pest Megyei MÉSZÖV saját halottjának te­kinti. Temetéséről később intézkednek. Sokan látogatták meg be­tegágyánál és távoztak mind szomorúbban: az élet lángja egyre halványabban pislákolt. Hiába volt Tuza Sándorné dr. erős akaratú. A halál legyőz­te. Élete adatainak puszta so­rolása is példa lehet az utá­na következőknek. 1932. ja­nuár 31-én Perkátán született, egy postáscsalád tizenegyedik gyermekeként. 1949—54 kö­zött a leningrádi Agrártudo­mányi Egyetemen tanult, köz­gazdászdiplomáját kitüntetés­sel szerezte meg. Dolgozott a Hevesi Állami Gazdaságban, a leveli gépállomáson, Budaörs községi tanácsán agronómus- ként, 1957 végétől a budai já­rási pártbizottságon, amely­nek 1966—73-ig titkára is volt. Innen került a Pest Me­gyei MÉSZÖV kötelékébe, amelynek 1974-től elnöke lett. A pártnak 1945 óta tagja. Sokat tevékenykedett a MA- DISZ-ban, majd a népi kollé­giumban, ahol tanult, szintén számíthattak rá. Tagja volt a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának, a Pest Megyei Tanács mezőgaz­dasági és szövetkezeti állan­dó bizottságának, a megyei pártbizottság mellett működő gazdasági és szövetkezetpoliti­kai bizottságának, a Fogyasz­tási Szövetkezetek Országos Tanácsának, a Központi Bi­zottság Szövetkezeti Munka- közösségének. Munkája mellett végezte el a pártfőiskolát és szerezte meg 1972-ben a Közgazdaság- tudományi Egyetemen a dok­tori címet. Útját sok kitünte­tés fémjelezte, a többi között a Munka Érdemrend arany fokozata, s legutóbb, 1985-ben megkapta az Április 4. Ér­demrendet. Mindezt kevesen tudhatták róla, önmagáról a temérdek teendő közepette megfeledkezett, arról soha nem beszélt. Nemcsak életkora jelzi, hogy még sok munka várt reá, hogy szükség lett volna szorgalmára, elkötelezett tény­kedésére, hanem egész élete, munkássága is azt bizonyítot­ta, még sok volt a teendője. Ügyszeretete őrizte meg fia­talságát, fáradhatatlanságát, a mindig szolgálatra kész ter­mészetét — ameddig a gyó­gyíthatatlan kór le nem vette a lábáról. Amikor már nem volt más választás és kórházba kellett vonulnia, akkor sem magával törődött, hanem el nem ren­dezett dolgaival. Kinek levelet fogalmazott, kinek telefonon üzent: elnézést kér, későbbre kell halasztani a találkozást. De intézkedett a kórházi ágyon is... Ilyennek ismertük mindig. Visszapillantva a messzi idő­be, amikor szerveztük a ter­melőszövetkezeteket, amikor a budai járási pártbizottságon nehéz feladatot kellett meg­oldania —, csöndes, türelmes magatartásával közel tudott férkőzni mindenkihez. Mások felkereshették panaszukkal, őt nem hallottuk panaszkodni. Ahhoz a nemzedékhez tarto­zott, mely mindig másokért élt, s ebben lelte élete értel­mét, örömét. Egészségpolitikai aktívaértekezfet Szemléletváltás és cselekvés A városok és a körzetközpontok párt- és tanácsi ve­zetői, az egészségügyi intézmények állami, párt- és tö­megszervezeti vezetői, valamint a nagyobb vállalatok, üzemek élén állók — háromszázan — vettek részt teg­nap délelőtt az MSZMP Pest Megyei Oktatási Igazgató­ságán rendezett aktívaértekezlcten, melyen az egészség­politika kérdéseiről esett szó. Tartalék az integrációban A résztvevőket Balázs Gézá- né, a Pest Megyei Tanács el­nökhelyettese köszöntötte, is­mertetve a napirendet, me­lyen az MSZMP Politikai Bi­zottságának 1979. szeptember 11-i, valamint a megyei párt- bizottság 1980. november 12-i (az egészségügy fejlesztésére vonatkozó) s a megyei párt- bizottság 1980. március 11-i (az időskorúakról való társa­dalmi gondoskodással kapcso­latos) határozatának végrehaj­tása és a VII. ötéves terv szak­mapolitikai és fejlesztési fel­adatai szerepeltek. Elsőként dr. Kricsfalvi Pé­ter, a Pest Megyei Tanács egészségügyi osztályvezetője beszélt arról, hogy a megyé­ben a VI. ötéves tervidőszak alatt az egészségügyi ellátás színvonala ugyan nem csök­kent. de a fejlődés üteme le­lassult, s váratnak magukra azok a minőségi változások, amelyek a meglévő kereteken belül javíthatnák a lakosság egészségi állapotát, közérze­tét. Ezért a következő időszak­ban az átgondolt és fokozatos fejlesztéseken túl az egészség- politika alapvető stratégiája az egészség megőrzése, az élet­módi, életviteli hibák elleni küzdelem lehet csak. Ez pedig nem kampányfeladat, a szem­léletformálás hosszú folyamat, s egységes elvek alapján való ■'korábbi öt évben elköltött 52 cselekvő részvételt kíván a millió forinttal szemben a gyógyító hálózatban dolgozók- mostani tervidőszakban 120 tói éppúgy, mint a társadalmi programot magukénak valló többiektől. E munkában a figyelem el­sősorban a vezető' halálokok — a szív- és érrendszeri betegsé­gek, a daganatok, a balesetek, továbbá a társadalmi beillesz­kedési zavarok, az alkoholiz­mus — visszaszorítására irá­nyulnak majd. Ennek érdeké­ben javítani kell az egészség- nevelés összhangját, irányítá­sát, növelni az e célt szolgáló anyagiakat (a megyei tanács például soron kívül félmillió forintot fordít idén erre). Nö­velni kell a szűrővizsgálatok számát, mélységét, javítani a gondozást, a rehabilitációt, ki keli használni a gyógyító munka színvonalának emelé­sére az integrációban rejlő minden lehetőséget. Munkalehetőséget várnak Ami a szociális gondosko­dást illeti; a VII. ötéves terv­re előirányzott 340 szociális otthoni hely elkészültével még mindig elmarad megyénk az országos átlagtól. Ezért a kor­szerűtlen, zsúfolt otthonok fel­újítására éppúgy szükség lesz, mint — társadalmi segítség­gel — a napközi és hetes nap­közi és foglalkoztatóhálózat bővítésére. Az ágazat gép-műszer állo­mányának korszerűsítésére a millió forintot szánnak, s szá­mítanak a helyi tanácsok, az üzemek, vállalatok eddiginél nagyobb segítségére is. Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest Megyei Bizott­sága mellett tevékenykedő szo­ciálpolitikai munkaközösség vezetője arról száknolt be, hogy a munkaközösség felmérte a három évvel ezelőtti pártha­tározat végrehajtásának hely­zetét. Tapasztalatai közül az első helyre kívánkozik, hogy rendkívül erős az igény egy új szociálpolitikai koncepció­ra, mely figyelembe veszi a jelenlegi társadalmi-gazdasági körülményeket. Bár sok he­lyütt tekintik az időskorúak­ról való társadalmi gondosko­dást kiemelt feladatnak, ta­pasztalható az utóbbi években nemtörődömség és közöny is. Jók a Vöröskereszt család- védelmi szolgálatának törek­vései, módszerei, ezeket teljes körben kellene alkalmazni a megyében. A házi szociális gondozás és szociális étkezte­tés lehetősége ma még kisebb az igényeknél, s feltétlenül gyarapítani kellene a munka­képes nyugdíjasok foglalkozta­tásának alkalmait, valamint növelni a családok felelőssé­gét az idősekről való gondos­kodásban. Ésszerűen gazdálkodva A két vitaindító után tizen- ketten kértek szót. Csupán íze­lítőül: a szakmai után a szer­vezeti integráció megvalósítá­sára készülnek a gödöllői kör­zet és a kerepestarcsai Flór Ferenc Kórház között — mon­dotta dr. Molnár István, a gö­döllői szakorvosi rendelőinté­zet igazgatója. — A népegész­ségügy kedvezőtlen tendenciá­jának megváltoztatása nem le­hetséges csupán a gyógyító el­látás fejlesztésével — hangoz­tatta dr. Madár János, a. me­gyei Köjál igazgató főorvo­sa —, hanem a környezetvé­delem és az egészségnevelés Az aktlvaőrlckezlet résztvevőinek egy csoportja Veress Jenő felvétele valóban társadalmi stratégiá­vá válása hozhat eredményt. Az alapellátásban dől el, hogy a körzeti orvostól ki jut el a szakorvoshoz, majd a kór­házba. Itt kell javítani a szín­vonalat, a gondozást, ez a megelőzésnek is nagy lehető­sége — mondotta dr. Mohos György, a ceglédi rendelőinté­zet igazgatója. Dr. Túr Ottóné, a sződligeti szociális otthon ve­zetője pedig arról beszélt, hogy javítani kell az otthonokban élők néha méltatlan körülmé­nyein. összefoglalóként szólalt fel dr. Szabó József, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osztályvezető-helyettese, aki a megyei pártbizottság nevében mondotta: a gondokat dön­tően nem az egészségügyi dol­gozók felelősségérzetének, ten­ni akarásának hiánya, hanem az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztésének gazdasá­gi körülményeiben bekövetke­zett kedvezőtlen változások okozták. S abban, hogy nem tört meg a fejlődés dinamiká­ja, szerepe van a területi párt­szerveknek és szervezeteknek, amelyek társadalmi jelentősé­gének megfelelően foglalkoz­tak, törődtek az egészségügy kérdéseivel. Vannak tartalékok Jelenleg a hangsúlyváltí idejét éljük, s mindinkább ki­világlik, hogy a lakosság egészségi állapota javításának két egyenrangú feltétele van: az egészséges életmód társa­dalmi méretekben való meg­valósítása és a gyógyító mun­ka körülményeinek gyorsabb ütemű javítása. S mert tud­juk, hogy nem rendelkezünk bőséges anyagi forrásokkal, a lehető leggazdaságosabb, leg­ésszerűbb megoldásokat kell megtalálni, feltárva az irányí­tásban, a szervezésben, a ve­zetésben, a kádermunkában, a demokratizmus szélesítésében, a rend és a fegyelem erősíté­sében meglévő tartalékokat. V. G. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents