Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
8 1986. ÁPRILIS 4., PÉNTEK PEST MEGYEI HÍRLAP Néha még eltéved az Országházban A barátok szenátornak hívják © Mondd, te nagyon komoly ember vagy? A mosoly nevetéssé fordul Kovács László arcán, majd visszakérdez: — Miből gondolod? © Ugye országgyűlési képviselő vagy, egyúttal tagja a parlament ipari bizottságának, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál pedig műszakvezető, a viszkozitástörő üzemben ... — A helyzetekhez, a feladatokhoz. illő komolysággal viselkedem. A magánéletemben azért felszabadultabb vagyok. @ t Abban azért megegyezhetünk, hogy fiatal vagy, hiszen most múltál harminc. — Az attól függ ... Az életkorom szerint fiatalnak számítok. de ha azt nézzük, hogy tavaly kezdtem a második képviselői ciklust, akkor öregnek. A legutóbbi választásokon a képviselők 70 százaléka kicserélődött. Amikor nemrégiben egy parlamenti küldöttséggel Angliában jártam, akkor a 30 évemmel én voltam a legfiatalabb a csoportban. Ugyanakkor a legöregebb képviselő. Ez a kettősség nagyon tetszett az angoloknak. Tény, hogy most már kevesebbszer tévedek él az Országház hatalmas, zegzugos épületében. ® Jól dolgozhattál, ha újra megválasztottak... — Nem tudom, mindenesetre igyekeztem. Erről kevés a visszajelzés. A képviselő ugyan egyszemélyes intézmény, de csak a közösséggé! együtt érhet el eredményeket. Választóival és a különböző intézmények, szervezetek vezetőivel ,is jó.' ’.kapcsolatokat kell kialakítania. Az első . megválasztásomnak statisztikai okai is lehettek: ugye fiatal is voltam, meg munkás is. Legutóbb már a korábbi tevékenységemnek is szólhattak a szavazatok. Hat esztendeje csupán egy jelöltet állított Százhalombatta, Diósd, Sóskút, Tárnok és Pusz- tazámor lakossága, míg tavaly Pest megye 20. választókerületében is többen korteskedtünk a képviselői helyért. © A barátaid hogyan értékelik a státusodat? — Szenátornak hívnak. Á választások idején közölték velem, hogy megfelelő korteskedésre számítanak. Ami any- nyit tesz: az én kontómra akarnak sörözni. Nem hátráltam meg, fizettem egy kört. Szülőszoba a pincében Fahasábokat vittek mainkkal ;,A vezetőségben külön határozatot kellett hoznunk, hogy mindenki csak egyszer szólhasson hozzá. Mert <5 mindig mindenbe beleszól. Akár kell, akár nem. Becsületes, rendes ember, de már igencsak öreg. És mégis beleszól mindenbe. Mintha még mindig főispán lenne.” A beleszólások tartalma azonban sohasem volt lényegtelen: ..Ezekről a gazdaságpolitikai kérdésekről nem lehet anélkül beszélni, hop:y ne szóljunk a munkamorálról. Mert mi is a tétel? A téléi az, hogy a társadalmi rendszert mindig az új generációk viszik előbbre. Miért csökken akkor a munkamorál évről évre az emberekben?... Ennek okát én három dologban látom. Először is a szülők és gyerekek kapcsolatában . . Bicskei Gábor A nyughatatlan főispán című könyvéből idéztünk — s idézünk — írásunkban, hiszen Földi Istvánról szól a dokumentumregény, egy olyan életútró!, amelyet érdemes föleleveníteni. Ismereteinket Simon Imrénének, Földi István lányának visszaemlékezései egészítik ki. Földi István sorsa kanyarokkal, kitérőkkel és bukásokkal tarkított életút — mindig egy cél érdekében. A fiatal gazdasági cseléd 1919-ben vöröskatonának áll. Kubikos lesz és szociáldemokrata. Sztrájkok, letartóztatások, illegalitás. A felszabadulás utáni napokban megalakítja a kommunista párt kisújszállási Q Céemkázol is? — Ugyan ... @ De van aki rákényszerül. — Az önálló életkezdés nehézségei miatt a fiatalok minden pénzkereseti lehetőséget megragadnak. A lakáskérdés még mindig égető gond, ahogy ez a KlSZ-küldöttérte- kezleteken is lépten-nyomon felvetődik. A Parlamentben ugyancsak arról volt szó éppen most, hogy minden közreműködőnek jobban kell dolgoznia a lakásárak emelkedésének megakadályozásáért. Életkoromból is adódóan, minden fórumon igyekszem a fiatalok érdekeit képviselni. Helyben ugyancsak álcád tennivaló. Százhalombattán például nincs középiskola, a diákok ingáznák. A megyei tanácstól csak annyi céltámogatást kapunk, amennyi egy nyolc tantermes szakközépiskola felépítésére elég. De 12 tantermesre volna szükség. És meg is lesz... i f Q Milyen célokért dolgozik még mostanában a képviselő? — Áruházat kell építeni Százhalombattán. Már 20 ezres a. város, de példának okáért egy pár zokniért Érdre vagy Budapestre kell utazni. Szóban és írásban is segítséget kértem a belkereskedelmi minisztertől. A helyszínen pedig egyesíteni kell az erőket, hogy az építkezés még ebben az ötéves tervben megkezdődjék. A sóskúti általános iskolát is tető alá kellene hozni. És még sorolhatnám a tennivalókat. © Már jól ismernek a környéken. Gondolom nem kapsz zöld panzert vagy zsíros húst a boltban. — Nem. De nemi hinném, hogy azért, met kcpvioílí vagyok. Szerintem a boltba i, ahol töizsvevő vagyok, az eladók többsége csak látásból ismer. Bár lehet, hogy feltűnik. nemcsak azokat az árukat vizsgálom, amelyek a kosaramba kerülnek... © Miért nézed állandóan az órádat? — Jó volna befejezni a beszélgetést, zsúfolt a programom. Fél hét óta bent va- vagyok. Este a megyei tanács ülésére kell felkészülnöm. Most pedig a városi tanács ülésére rohanok. Mindjárt két óra, el fogok késni. Úgyhogy, ha kocsival vagy, elvihetnél... Kövess László ' _________%_______________ Mo ttó: Az anya emléke táplálja a részvétet, akár az óceán, a végeláthatatlan óceán táplálja a világmindenséget átszelő folyókat... Iszaak Bábel Van abban valami magasztos jelkép, hogy az asszonyok a legnagyobb világégés idején is hajlandók gyermeket vállalni; bombázás, nélkülözés közepette, egy bizonytalan korban. A legteljesebb tiltakozás ez a világ borzalmai, a háború ellen. A mai, a negyvenen alig túllépett generáció, a háborús gyerekek szőnyegbombázások idején, óvóhelyeken, sötét pincékbe költözött kórházak szükség szülőszobáiban jöttek a világra. Vagy éppen az alig felszabadult ország lerombolt kórházaiba indultak az anyák, mikor elérkezett az idő. Kezükben beutaló helyett fahasábokat vittek a vízforraláshoz. Kiköltözött a Rókus A Szent Rókus kórház szülészeti osztálya 1944 őszén kiköltözött a fenyegetett Budapestről Szentendrére. Itt adott életet több mint negyvenegy esztendeje első gyermekének Ehling Andrásné. „Volt egy kis víkendházuk a szüleimnek a Hórányi révnél. Tavasztól őszig kint élt a család, édesapánk innen kerekezett naponta a munkahelyére. a budapesti vágóhídra. Csodálatos nyarakat töltöttünk a Duna-parton. A béke és a derű évei voltak ezek. Azután apánkat elvitték katonának, de azért — édesanyám, húgom és mi a férjemmel — kint töltöttük a nyári hónapokat Dunakeszin, még 1944-ben is.” A fiatalasszony első gyermekét várta. A háború, a német megszállás, a bizonytalanság közepette. Kétségek között „Ügy emlékszem, szeptember elején jelentek meg mifelénk az első repülök. Aknázták a Duna medrét. A mi házunk közvetlenül a parton állt, egyre veszélyesebb volt a helyzet, ezért beköltöztünk Dunakeszire. Szeptember nyolcadika körül apánkat is ide vezényelték Bajáról. Feladatuk az aknási- tás megakadályozása volt. Ö aggódva értünk egy este elment a víkendházhoz, mi már nem voltunk ott, azonban aknatalálat érte a házat és édesapánk súlyosan megsebesült”. Kétségek között, teli aggodalommal indultak a kórházba szeptember 14-én, két nappal az édesapa sebesülése után. Félve, hogy az átélt izgal máktól' és a megrázkódtatástól előbb megindul a szülés. „Megtudtuk, hogy a Rókus kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya Szentendrére költözött, oda indultunk a szigeten át. A kórház egy forgalmas utca régi épületében működött. Jól emlékszem az ablakok nehéz vasrácsaira, és a zegzugos, boltíves pincerendszerre. Sok minden összemosódik ma már, De vannak részletek, amelyek kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődtek.” Ehling Andrásné külföldön él, azóta nem járt Szentendrén. A későn jött hóesésben indulunk, hegy megkeressük, hol dolgozott negyvenegy éve a kórház. Ö navigálja gépkocsinkat a városban és percek alatt megleljük a keresett házat. A Dumtsa Jenő utcában áll, közel á Bükkös-patákhoz. Ma a munkásőrség városi parancsnoksága és a földhivatal székhelye. „Ezek a nehéz rácsok voltak akkor is az ablakokon. Ott. a sarokban volt a pincelejáró. Nappal fent voltunk a földszinti kórtermekben, de légiriadó ‘ idején és éjszakára is levittek minket a pincébe. De sokszor megteltük ezt az utat! Férjem itt a közelben kivett egy szobát, hogy mindig mellettem lehessen. Végül ő maga is dolgozott. A nővérek hamar befogták, cipelte a hordagyakat, amikor felvijjogtak a légiriadót jelző szirénák.” Boldogok voltunk Ehling György szeptember 24-én jött a világra — a pincében. „Örökké élénken élő emlékem a keresztelés. Abban az időben néhány napos korban megkeresztelték a csecsemőket, de rendszerint csak amikor már hazatértek. Azonban háború volt, Szentendre is mindjobban megszenvedte a bombázásokat. Alig néhány nappal a szülés után ugrasztottak a nővérek — apácák dolgoztak mindenütt —, hogy vinni kell a gyerekeket keresztelni. Négy pályást vittem. Zegzugos kis utcákon haladtunk. Átmentünk a hídon. Fölfelé tartottunk. Nekem legalábbis nagyon meredeknek tűnt az út. Csodálkoztam, hogy még a templomhoz is mennyi lépcsőn lehetett feljutni.” Csöndes és néptelen a Templom tér. Nincs sokadalom a templom körül. A botra támaszkodó, idős asszony egyedül van az emlékeivel. Menynyit szenvedtünk, ismételgeti halkan. „Boldogok voltunk. Egészséges, szép fiánk született, kell ennél nagyobb boldogság? Persze háború volt, de amikor az ember élete egy csöppség által új értelmet kap, ki törődik vele? Túl akartuk élni. Mit tudtuk mi akkor, hogy csupán gyönge kis előjáték volt — a sok szentendrei légiriadó, apám sebesülése, a víkendház megsemmisülése — a véres finálé, Budapest ostroma előtt? De túléltük. Szerencsénk volt, apánk lábát nem amputálták, sikerült leszedni a Németországba induló vonatról is. Nem szakadt ránk a pince és nem haltunk éhen." Móza Katalin A cím fölölti kép Ehling Andrásáét ábrázolja az egykori szükségkórház előtt, ahol 1944 szeptemberében világra hozta fiát. (Erdősi Ágnes felvétele) segített, aki hozzá fordult. Ilyen volt otthon is. kiég 81 éves korábban is fölment a 1G méteres meggyfára, élete utolsó évében is ő ásta föl a 600 négyszögöles kertet. Ez az én munkám — mondta és nem fogadott el segítséget. Valóban nyughatatlan ember volt. És erős akaratú — no meg, ahogy ezzel többnyire együtt jár —, kicsit konok is. Talán éppen ezek a tulajdonságok lendítették át Földi Istvánt élete holtpontjain, ezek adhattak erőt, hogy túltegye magát az annak idején öt ért igazságtalanságokon. Mert a kudarcok minden bizonnyal mélyen érintették, de ismét és ismét újra kezdte. Hiába no, nyughatatlan ember volt. De mindig a jó ügyek érdekében, az emberek érdekében volt nyughatatlan. Ezért lehetett példa sokak számára, s ezért lehet az lányának is. — Gyakran jut eszembe: de jó lenne megbeszélni vele, hogyan döntsék ebben vagy abban a kérdésben. Még most is mérlegelem, mit szólna a munkámhoz, mit helyeselne és mit nem. És persze szeretném, ha részese lehetne az eredményeinknek. Mindez arra sarkall, hogy még jobban igyekezzem megállni a helyemet. ,.M. Nagy Péter ’ > _ , _ _ ___ Él ete példa lehet nemzedékek előtt. Értünk rali nyughatatlan Munka közben a DKV-ban a fiatal honatya (Hancsovszki János felvétele) A közeli barátaim nem évőd- nek velem. Inkább érdeklődőek és segíteni akarnak. Erre főleg az első időben szükségem is volt. Sok olyan témával találkoztam, amelyekben nem voltam igazán otthon, s megkérdeztem a véleményüket. © És a munkahelyeden? — Sok segítséget kapok, másként nem • boldogulnék. Évente 80—100 alkalommal, gyakran munkaidőben szólít el a társadalmi kötelesség. Ezt nem mindenütt tolerálják. Éppen a múlt héten vettem részt egy találkozón a KISZ KB-ban, ahová összehívták a fiatal képviselőket. Társaim elmondták, hogy akadnak bizony konfliktusok. Én nem vagyok kitéve ilyesminek. Vigyázni kell az arányokra, hiszen annak sem volna értelme, ha fiktív munkakörbe kerülnék. Amikor itt vagyok, ugyanúgy dolgozom, mint a többiek. Most a viszkozitástörő korszerűsítése ad munkát. Üj technológiára térünk át. Ügy képzeld el, mintha egy tsz tegnapig baromfit nevelt volna, • holnaptól pedig lovat. Mind a kettő állattenyésztés, mégis micsoda különbség ... szervezetét, ellnek titkára lesz. Pártiskola következik, majd a földosztás irányítása a Jászságban, ■ kormánybiztosként. Jász—Nagykun—Szolnok v4rmegye főispánjának 1946- ban nevezik ki Földi Istvánt. Saját kérésére mentik föl e tisztségből és állítják a megszervezendő Bábolnai Állami Gazdaság Nemzeti Vállalat élére. Innen már önként távozik. Ismét kubikos, igaz csak napokig, utána SZTK- eilenőr, immár Zsámbékon. Majd tanácselnök ugyanitt és Pilisvörösvárott. Igazgató lesz megint, több állami gazdaságé egymás után, közben alapszervezeti titkár Zsámbékon, tanácstag és tagja a pártbizottságnak is. Miután 1961- ben nyugdíjba ment, továbbra is aktív szereplője volt a falu közéletének, egészen két esztendővel ezelőtti haláláig. Nem véletlen, Kegy éppen a szülők és gyermekek kapcsolatától szóló mondatot citáltuk Földi István egyik felszólalásából. Ugyancsak tudatosan állítottuk ezt szembe a másik idézettel: Hajlamosak vagyunk manapság egy legyintéssel elintézni az előző generációk „beleszólásait”, sokszor megmosolyogjuk őket, holott életük, tetteik sora példa lehetne számunkra. Ahogy Földi István élete is példa lánya előtt, aki ma a zsámbéki pártbizottság titkára. — Nagyon sokat kaptam tőle, egészen kis koromtól kezdve. Nem is annyira szavakkal — hiszen keveset foglalkozhatott velünk, mert gyakran volt távol a családtól —, hanem sokkal inkább tetteivel. Bizonyos, hogy az ő hatása is közrejátszott pályám 'alakulásában. Később persze nagyon sokat beszélgettünk, szinte naponta szakítottunk erre időt Nagyon büszke volt, amikor jelenlegi tisztségembe keriV'em, de véleményét azután sem rejtette véka alá — tagja volt ő is a testületnek —, elmondta azt is, ha valamivel nem értett egyet. Földi István és családja a Bábolnáról való kényszerű távozás után költözött Zsám- békra. „Bukott emberként nem akartam Kisújszállásra visszamenni, nem akartam, hogy ujjal mutogassanak rám. Zsámbékra pedig iüetelepítcttek 4f»-ban jó néhány kisújszállási családot, köztük Tur- bacs Mihályékat és Márta Káro- lyékat, itt mégis voltak ismerősök, barátok.” Utóbbi így emlékezik: „A tsz megszervezését, beindítását — (az ellenforradalom után) ■— Pista bátyámmal együtt végeztük el . . . Korábban mindent elvettek tőlünk, vissza kellett szé- reznünk a dolgainkat. A tanácselnök nem mert intézkedni, mert volt egy korábbi rendelet, hogy mindent át kell adni az áfésznek. Így ketten Pista bátyámmal mentünk hivatalról hivatalra, felmentünk a minisztériumba is .. — Apám rendkívüli módon szeretett dolgozni. Nyugdíjasként is nagyon tevékeny volt, ügyeket intézett, bárkinek
