Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
1986. Április í., péntek PEST MEGYEI HÍRLAP 3 A FELSZABADULÁS ÉVFORDULÓJÁN Tegnap megyeszerte folytatódtak felszabadulásunk 41. évfordulójának, április 4-ének ünnepségei. Körzetközpontjainkban, falvainkban a politikai. társadalmi, állami szervezetek, ipari és mezőgazdasági nagyüzemek, települések képviselői emlékeztek azokra, akik életükkel fizettek szabadságunkért, s helyezték el virágaikat a hősök emlékműveinél. A magyar dolgozókkal csaknem mindenütt együtt ünnepeltek az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok magas rangú tisztjei, komszo- molistái. A 41 esztendővel ezelőtti tör- ténelemformáló napokra való emlékezés mellett a szónokok szóltak az elmúlt évtizedek eredményeiről, azokról a kezdeményezésekről, állami, illetve társadalmi segítséggel megvalósuló beruházásokról, amelyek valamennyiünk gyarapodását szolgálják. S természetesen mindenütt megfogalmazták össztársadalmi 'további teendőinket és a legfontosabb helyi feladatokat. Hangsúlyozták: nem elég csak büszkének lenni sikereinkre; hazafias kötelességünk a további küzdés, új és mindig új, nehéz, embert próbára tevő célokat meghatározni a társadalom egészére támaszkodva. Két új városunk is tegnap ünnepelt Budaörsön, a Jókai Műve- Morozov ezredes és Vlagyi- csának vezető titkára mondott lődési Házban tartották az mir Muhanyin őrnagy. ünnepi beszédet. Ezt követően április 4-i ünnepséget. A vá- Halász Józsefnek, a Csepel Jurij Morozov köszöntőjét fo- ros és körzetének párt-, álla- Autógyár pártbizottsága titká- gadta nagy tetszéssel a többmi és társadalmi vezetői mel- rának köszöntője után dr. száz résztvevő, lett a megemlékezésen részt Arató András, a megyei párt- Az ünnepség szovjet és mavettek az ideiglenesen ha- végrehajtóbizottság tagja, a gyár iskolások színpompás zánlcban állomásozó szovjet Szakszervezetek Megyei Taná- műsorával ért véget, csapatok képviselői, Anatolij Szviscsov ezredes vezetésével. Nagy Sándorné, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára vonta meg — tetszéssel fogadott — ünnepi beszédében az elmúlt évtizedek mérlegét. Szólt a hazánk történelmében sorsfordulót jelentő dátumnak az európai béke megteremtésében elfoglalt szerepéről. De figyelmeztetett az előttünk álló feladatokra is, különös tekintettel gazdaságunk hatékonyságának növelésére, valamint szerepünkre a nemzetközi béke megőrzésében. Másik fiatal városunk, Szi- getszentmiklós és a körzete lakói együtt ünnepeltek a megye legnagyobb üzemének dolgozóival, a Csepel Autógyárral. A Csepel Autógyár művelődési házában . emlékezteik meg felszabadulásunk 41. évfordulójáról. Az ünnepségen a körzet párt-, állami és társadalmi vezető), mellett részt vettek az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulatok képviselői, Jurij CEGLÉD főterén is tegnap délután megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, a párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetői, munkahelyek, fegyveres erők tagjai és testületek képviselői. A Kossuth ‘Művelődési' Központ színház- termében tartott ünnepi gyű-, lésen ott volt dr. Kocsis Péter, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Évin Sándor vezérőrnagy, a megyei párt- bizottság tagja szólt az egybegyűltekhez a történelmi sorsfordulót és az azóta megtett utat méltatva. A DABASI körzet felszabadulási ünnepségét az ácsai művelődési központban tartották meg. Az eseményen részt vett a megyei pártbizottság képviseletében Furulyás János, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a vácszent- lászlói Egyesült Zöldmező Tsz (Folytatás a 14. oldalon.) Együtt ünnepeltek az ifjú város lakóival két, ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulat katonái is. (Hancsovszkl János felvétele) ELHUNYT ANDICS ERZSÉBET Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Andics Erzsébet elvtársnő, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom régi harcosa, Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, nyugalmazott egyetemi tanár hosszan tartó betegség után elhunyt. Andics Erzsébet elvtársnő temetése április 10-én (csütörtökön) 14.00 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Tudományos Akadémia ★ ★ Andics Erzsébet 1902. június 22-én született Budapesten. 1918-ban lépett be a kommunista pártba és aktív részese volt a munkásmozgalmi tevékenységnek. 1920-tól a bécsi egyetemen tanult, de 1921- ben illegális kommunista tevékenységéért 15 év fegyházra ítélték. A Szovjetunió fogolycsere-akciója révén 1922- ben kiszabadult és tanulmányait Moszkvában aspiránsként folytatta. 1930-tól különböző főiskolákon, 1937 végétől a Lomonoszov Egyetemen fejtett ki oktató és tudományos tevékenységet. 1943- tól 1944-ig a krasznogorszki antifasiszta iskola vezetője volt. 1945 januárjában tért haza Magyarországra. Itthon 1957-ig országgyűlési képviselőként tevékenykedett, 1949-től ugyancsak 1957-ig az Elnöki Tanács tagja volt, 1946 és 1948 között a Magyar Kommunista Párt központi vezetőségének póttagja, majd 1948 és 1956 között a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének tagja volt. 1946-tól 1953-ig az MDP pártföiskolájának igazgatója. 1953-tól 1954-ig a felsőoktatási, majd az oktatási miniszter első helyettese, ezt követően 1956-ig az MDP központi vezetősége tudományos, kultúráit: lis osztályának vezetőjeként dolgozott. 1948 és 1950 között a budapesti közgazdaságtudományi egyetem tanáraként foglalkozott az ifjúsággal. 1950-től 1974-ig az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen az új és legújabb kori magyar történeti tanszék vezetője. 1949-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, majd 1950-től rendes tagja. 1949-től 1958-ig a Magyar Történelmi Társaság elnöke. 1950-től 1956-ig az Országos Béketanács elnöke, a Békevilágtanács tagja. Műveiben újkori és legújabb kori történelemmel foglalkozott, ezen belül is elsősorban a reformkor és az 1848—49-es forradalom problémái érdekelték. Számos kitüntetés tulajdonosa. Időrendi sorrendben a következő elismeréseket kapta: Szovjet Katonai Érdemérem, Szabadság Érdemrend ezüst fokozat, Köztársasági Érdemrend III., Kossuth-díj, Tanácsköztársaság Emlékérem, Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Szocialista Hazáért Érdemrend arany fokozat, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, Munka Vörös Zászló Érdemrend, Magyar Népköztársaság Zászlórendje II., Szocialista Magyarországért Érdemrend. Úi történelem kezdődött >í A felszabadulás ünnepének előestéjén ^ Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára köszöntőt mondott f a rádióban és a televízióban. Beszédét í az alábbiakban ismertetjük. ■ *« nnepre készülünk. Negyvenegy éve szabadult fel hazánk. Negyvenig egyedik alkalommal ünnepeljük v nemzeti függetlenségünk visszanyerésének évfordulóját. Hazánkat egy ezredévnyi szenvedésen át — mérhetetlen nehézségek leküzdésével — a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn és vitték előbbre. A nép évszázadokon át vívta harcát a nem- zei függetlenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen betolakodókkal, németekkel, tatárokkal, törökökkel. Keserves szabadságharcokat vívtunk a Habsburg elnyomókkal. Ebben az évszár zadban — a régi uralkodó osztályok bűnéből és hibájából — két világháborúba keveredtünk. A II. világháború végén pedig a fasizmus hadszíntérré változtatta földjeinket. Amikor a szovjet hadsereg csapatai 1945. április 4-én Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük, és tisztelettel értékeljük a hazánk felszabadításában résztvevők áldozatait. Az évfordulón a magyar nép igazi barátsággal és emelkedett ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a megmásíthatatlan tényre, hogy hazánkat — a költő szavaival szólva — kivittük a mély süllyedésből. A tőkések, földbirtokosok Magyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját — a Magyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott országból a közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országok közé emelkedtünk, úgy, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Nem volt könnyű az út, amelyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenfeleinkkel, a múltból örökölt elmaradottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel és emberi gyarlóságainkkal is. Ezek az évtizedek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, amelyek megmutatták, mire képes a felszabadult magyar nép. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkeséggel idézhetjük íel eredményeinket és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyvenegy év alatt voltak gazdagabb és soványabb esztendők, sikerek és kudarcok is. ' Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gondosan ápolja az ország népének a szocializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen, tanulságokra épül most már tartósan és szilárdan ez a bizalom. Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje. hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A politikai célok megvalósítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkás- osztály szűk osztályérdeke, hanem az egész nép. az egész társadalom javára való munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréséhez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés. Történelmünk arra is tanulságul szolgál, hogy szilárd politikai hatalom nélkül a társadalom szocialista átalakulása nem mehet végbe. Fontos ezért, hogy az államhatalom, a hadsereg és a közrend őrei rendeltetésüknek és hivatásuknak megfelelően védjék és oltalmazzák hazánkat, rendszerünket. Ez elengedhetetlen, de azt is megtanultuk, hogy a szocialista társadalom stabilitásának nem ez a legfőbb eszköze. EnV nél sokkal nemesebb támaszt jelent az a legnagyobb vívmányunk, hogy az emberek a szocializmust saját céljuknak, építését saját ügyüknek tekintik. Itthon, a mi hazánkban belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hatalmas erejű folyamataiban, vagy följebb-zárkózunk az országok nem hivatalos, de annál valóságosabb versenyében. Az ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításának alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem termelünk ésszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonnal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, mégha igazságosabban osztjuk is el a javakat. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. Miként az elmúlt években, a jövőben is keressük azokat a szervezeti kereteket, módokat, formákat, amelyek itt is a folyamatos reformok útján új energiákat kölcsönöznek társadalmunk fejlődéséhez. A múlt évi képviselő- és tanácstagi választások, az új vállalatirányítási formák, a tanácsok ön- kormányzati szerepének erősítése azt mutatták, hogy az emberek felelősen élnek a növekvő demokrácia lehetőségeivel. Közéletünkben számos kérdésről vitáznak, s ez jól van így. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek, sőt azt valljuk, hogy a viták, a jobb megoldásokat kutató bírálatok előbbre visznek bennünket. Hisszük, hogy kölcsönös tisztelettel, bizalommal és toleranciával a viták nyugvópontra juttathatók, bár igaz, majd ezek nyomán ismét újak is gerjednek. Tiszteljük azok elveit, akik jobbító szándékkal vállalják az eszmecserét, de nem adunk teret olyanoknak, akik a vita és kritika ürügyén a közmegegyezés megbontására, az áldozatos harcban szerzett és megőrzött vívmányaink tönkretételére törekszenek. Ha országunkból kitekintünk a világba ésá nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi magyarok, ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk: a békéért harcolók oldalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokon- szenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpolitikai jelentőségű XXVII, kongresszusára. Nagy fontossága’van annak is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül levő valamennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az utunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jószomszédokkal nem élhetünk együtt úgy, hogy fel- hánytorgatjuk a régmúlt és a közelmúlt valódi vagy vélt sérelmeit, hanem csak úgy, ha együtt boldogulunk, ha becsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségek is a bennünket ösz- szekötő szálakat erősítsék. így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen kilépünk a Duna-táji kis népek egymást fojtó szégyenkalodájából. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják. B ízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő a remény és nem lesz hiábavaló az igyekezetünk. Céljaink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk elérésükért. A párt és a nép nem nézi tétlenül a megoldásra váró feladatokat. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében ünnepeljük történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak. sorában a nép és a haza piros betűs ünnepeként a magvar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét.
