Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. Április i., kedd 5 Mindenben partnerei mindenkinek Megtérül a szellemi beruházás „Mert itt élünk, és nem mindegy, milyen körülményben. A kultúrára fordított összeg, szelJemi beruházás, ami megtérül majd valamikor a tsz-nek a dolgozók közérzetében. Kötődé­sében — máris.” E hittel teli gondolatok Balogh Lászióné Mayer Máriától származnak. A jogügyi és igazgatási osztály helyettes veze­tője ugyanis a ráckevei Aranykalász Tsz művelődési bizott­ságának titkára is. A kezdetekről így vall: Külföldről érkeztek Idén is tanulnak külföldi diákok a Gödöllői Agrár­tudományi Egye­temen. A 23 or­szágból érkezett 148 fiatal nemcsak a magyar, hanem hazája növényter­mesztésével is fog­lalkozik. A vizs­gák után diplo­mával a kezükben három földrészen dolgoznak majd magyarul is beszé­lő agrármérnökök. A képen: írásbeli vizsgára készül földműveléstan- bó). Shífaw-Bhul­lo etióp diák. Főiskolai napok Zsámbékon Hagyományteremtő rendezvények Egymás mellett két lobogó a meghívón. Az egyiken a KISZ jelvénye, a másikon a Zsámbéki Tanítóképző Fő­iskola képe. Alattuk ez áll: Főiskolai napok ’88. A prog­ramban szerepel KISZ-küldöttgyűlés, filmvetítés, beszél­getés időszerű politikai kérdésekről, amatőr színjátszó csoportok előadása. Szervezőik szívesen számolnak be a zárónapon. Öntevékeny csoportok — 1975-ben kerültem ebbe a munkakörbe. Miután föl­mértem az igényeket, kialakí­tottam a kulturális aktívahá­lózatot, akikre ma is. támasz­kodhatott!. A tsz-nek itt és Makádon vannak főleg terüle­tei, ezért e két település a leg­lényegesebb. Sikerült elér­nünk, hogy Németh Jenő, a makádi művelődési ház veze­tője 1979-től függetlenített le­gyen. Öt esztendeje pedig hason­lóan segítőkész és lelkes mun­katársat kaptak Bodnár Jó- zsefné közművelődési előadó személyében. — Mennyit áldoz a tsz a kul­túra oltárán? — fordulok hoz­zájuk, — Évi kilenc—tíz millió fo­rintot költ községfejlesztésre és művelődéspolitikára, ebben azonban már a sportkörök te­vékenysége is benne van! — figyelmeztet Baloghné. • Bodnárné veszi át a szót: Hozzájárulunk a ráckevei mű­velődési központ, és a közös könyvtár fönntartásához. A tsz fölújított Ráckevén egy régi parasztházat, amely sa­ját tulajdona, s népművészeti házként szolgál. Fafaragó, ré­gi paraszti eszközöket, kézi­munkákat állítottunk itt ki. Számos hangszeren —■ Legnagyobb eredmény­nek az öntevékeny csoportok működését könyveljük el — folytatja a fölsorolást Balogh­né —, mint például az 1976 Fabuláiul. A szorongás, nagyon sutiak szerint, száza­dunk terméke. Az a modern ember éli át újból és újból ezt a ködös, zivatarfelhös, egyszerre fagyasztó és láz­forró érzést, aki kiszakadt természetes környezetéből, és helyét hiába keresi, hosszabb távon képtelen meglelni azt. Természetesen egy sérülékeny idegrendszer is kell ahhoz, hogy valaki látszólag minden alaposabb ok nélkül egyszer csak remegni kezdjen, és ré­meket lásson ott, ahol sem­mi, de semmi nem huhog felé. Hogy milyen is az a hideg­lelős, hőemelkedéses, önmagát gépjárműmotorként mind na­gyobb fordulatszámon fel- túráztató személyiség, azt szinte idegorvosi káresetként mutatta be a Fabuland című magyar televíziós játék a mi­nap. Hogy Felvidéki Judit, en­nek a jaj dé mai mesének az író-rendezője valójában tárgyalt-e e rpunkája kapcsán ideggyógyászokkal, nem tud­ni, mindenesetre általánosan érthető kórképként rajzoló­dott fel előttünk ez a szü­lői otthonba való ideiglenes visszaköltözés." Kezdve a na, végre megint a mamáék- nál! jelszavú felszabadulás­sal, majd folytatva a közeli betörés kiváltotta félelmek félelmetes ütemű szaporodá­sával. Amikor ez a szegény, a zárak egész garmadáját kezelő, s végül egy ruhás- szekrény fenekén kikötő fő­szereplő, mindnyájunk örö­mére, mégis ép ésszel tudta fogadni a balatoni nyaralás­ból visszatérő szüleit, nyilván nagyon sok készüléktulaj­donos úgy lélegzett fel, mint­ha önmaga kijózanodását ün­nepelte volna. Ennek az együtt izgulásnak, társas szenvedésnek — a most dicsért nyilvánvaló szakszerűsége mellett — az is az oka, hogy Bodnár Erika olyan elképesztő azonosulás­sal elevenítette meg Fabu­land kócos, kiegyensúlyozatlan királynőjét. Tényleg, mintha nem is kamerák előtt — óta már híressé vált citera- zenekarét. Németh Jenő sűrű ősz haja ellenére is kortalan. —■ Bár a tsz-nél irodagép­műszerész csoportvezetőként kezdtem dolgozni, mindenkor vonzott a lehetőség: hivatásul választani a művészetet. Ugyanis 16 éves koromtól fog­lalkozom zenével. Tanultam hegedülni és pisztonozni a ko­lozsvári konzervatóriumban. Azóta azonban 17 hangszeren játszom — és tanítok. Hatvanegy taggal alakította meg majd tíz éve a tsz-zene- kart, amely népszerű lett a megyében, de azon kívül is. — Már hagyomány nálunk — mondja —, hölgy minden esztendőben Debrecenben ér bennünket az alkotmánynap: muzsikálunk a virágkarnevá­lon. Albumokat tesz elém. Sok színes fotó őrzi az emlékeket. Több külföldi vendégszerep­lést is nregörökítettek. Nézem a naptárát. Szó, ami szó, ezen csak ő ismerheti ki magát, olyan sok abban a bejegyzés. — Hetvennyolc órám is van egy héten. Ez alól természe­tesen a szombat és a vasár­nap sem kivétel! Színházi buszok A Makád felé vezető úton, a kenyérboltnál kell elfordul­ni, hogy az ember a hűtőház­hoz jusson. Mintegy nyolcva- nan, de főleg nők dolgoznak itt. Mosolygós, barna asszony Bódis Istvánná, aki tagja a tsz nőbizottságának. _ — fiz éve dolgozom'itt. Egy már elnézést a kifejezésért, de így mondják ezt. minde­nütt — csavarodott volna be, hanem magánemberként élte volna át ezt a személyiség­torzulást! S tette mindezt ily tökéllyel éppen egy olyan szándékosan fésületlen­re hagyott-szabott jelenet­sorban, amelynek párbeszé­deit, monológjait tapasztal- hatólag csak vázlatként vetet­ték papírra, megfogalmazásu­kat amúgy .a színészekre bíz­ták. Ha ezt is bekalkuláljuk, akkor gratulálhatunk igazán: telitalálatosan pompás alakí­tás volt! Rutinmunka. Magasan kiemelkedett ez a magánéleti tanmese, a közelmúlt prog­ramjából, és hogy, hogy nem, szintén tapsos fogadtatásra találhatott a péntek esti kri­mi is. Címe szerint az á Rutinmunka elnevezésű his­tória, amelyet szintén hazai szerzők, színészek jegyeztek, s tettek igazán szórakoztató­vá, tenyérizzasztóan izgal­massá. Császár István, Gulyás Péterpál és Polgár András íróké az első érdem. Ök iga­zán remekül összebogozták ezt a gyógyvízparti sztorit. A nagy bogok kioldásához pedig két olyan ritka rokon­szenves áltengerészt terem­tettek, akiknek izmos vállára egy egész sorozatot is reá lehetne építeni. . A rendező, Bácskai hauró István szintén elemében volt: dirigálásából egy pillanatra sem röppent el a szükséges mennyiségű feszültség, sőt, úgy sorjázta a jeleneteket, hogy egyszer-másszor tényleg azt hihettük: ebből a nagy talányból nincs kiút. Ámi pe­dig a manapság már-már kö­telező pucérságot illeti, ab­ban is mértéket tartott; pi­kánsra komponált, de sehol nem volt gusztustalan. Egy szó, mint száz: meg­dőlt a tétel, miszerint honi stúdiókban nem készülhet igazi, vérbeli krimi. Igenis készülhet — példa erre az öreg fodrász bosszúállásának ez a kalandos leleplezése ... Akácz László évben legalább húsz alkalom­mal szerveznek színházlátoga­tást nálunk. Nekünk csak el kell menni. A színházjegy- vásárlástól az utazásig — bár nem ingyenesen — mindenről gondoskodik a művelődési bi­zottság. A güngyölegfelújító üzem a ráckevei Kalmár-tanyán talál­ható. Illés Károlyné négy éve jött ide, szondagyártó. — Sűrűn járunk színházba! — helyesel. — Nyáron ugyan nem érünk rá, mert besegí­tünk a málnaszedésbe is egy hónapig. Más időszakban azon­ban szívesen megnézünk egy- dgy előadást a Vidám Színpa­don, -az Erkel Színházban, vagy az Operettszínházban. Autósmozi nyílik A HÉV-állomástól kilomé­ternyire, Árpád-tanyán, a la­katos-hegesztő műhely csoport- és brigádvezetője Schwarczen- berger Károly, aki a múlt esztendő óta tanácstag. — Ha kultúráról van szó, a tsz partner mindenben, min­denkinek! — szögezi le. —Na­gyon örvendetes, hogy megnyí­lik az autósmozi. De mi lesz, ha bezárják a művelődési köz­pontot Ráckevén, mert élet- veszélyessé nyilvánították? Minden tanácsülésen szóba ke­rülj viszont nincs pénz a fel­újításra, mégis reménykedünk a helyreállításban ... . Munkatársa, Berzsenyi Ist­ván géplakatos, de ízig-vérig zenész is. Megalakulása óta tagja a citerazenekarnak. — Minden pénteken talál­kozunk a népművészeti ház­ban — mondja —, ott gyako­rolunk munkaidő után. Hang­szert és ruházatot a tsz bizto­sít... Csillagok világa A tekercselőüzem a Rákóczi- tanyán működik. Itt dolgozik Nagy Tivadar géplakatos, aki arról nevezetes, hogy csillagá­szattal foglalkozik. TIT-elő- adásokat is tart. — A csillagászat régi szen­vedélyem — vallja. — Tizenöt éves koromtól foglalkozom ve­le. 1981-ben kezdő, két eszten­dő múltán pedig haladó Urá- nia-vizsgát tettem. Azóta ve­zetem az általános. iskolai szakkört. Sokszínű a kép — bár nem teljes! Mégis bizonyítéka a legelső mondatoknak. A mű­velődés munkásai azonban még többet akarnak tenni, ad­ni. Vennes Aranka Szíves invitáló Három esztendeje műkö­dünk önálló főiskolaként — kezdd Palásti Béla, aki első évfolyamos testnevelési szak- kollégista, s a főiskola KISZ- bizottságának szervező titkára. — Ezt a rendezvényt amolyan hagyományteremtőnek szán­tuk. S azért ezt az időpontot választottuk a tizenkét napos eseménysorozatra, mert így összeköthettük a forradalmi if­júsági .napákkal. — Az országból összesen nj'olc tanítóképzőt hívtunk meg, de csak az esztergomiak és a jászberényiek jöttek el — mondja Szigetvári Ágota, má­sodéves népművelő szakkollé­gista, aki a főiskola KISZ-tit- kára. — De mi ezt is nagy eredménynek tartjuk! A jász­berényiek a kosárlabda-vil- lámtornára érkeztek, amelyen egyébként mi győztünk, ám ennek ellenére olyan jól érezték magukat, hogy három napig maradtak. Az egyes programokra külön meghívót készítettek, amelyen a KISZ-bizöttság mellett a mű­vészeti nevelési tanszék is in­vitálja az érdeklődőket. — A múlt évben már öt al­kalommal szervezte meg a tanszék a zsámbéki hétfők el­nevezésű rendezvényt — kap­csolódik a beszélgetésbe Jávor Zoltán főiskolai docens. — Most éppan erre az időpontra esett a következő. Az idén Ney Gábor zongoraművészt hívtuk meg. — Jó ideje foglalkozunk a gondolattal — veszi át a szót dr. Albertiul Béla, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola főigazga­tó-helyettese —, hogy legyen égy kis galériánk, ahol a tárgy- formáló kultúránknak szente­lünk kiállításokat. Ennek szel­lemében adtunk helyet most leendő formatervezők munkái­nak. Április 11-ig megtekint­heti bárki délutánonként! Közössco;oc váltak Szigetvári Ágota nemcsak mint szervező vette ki a részét a csaknem két hét feladataiból. Utolsó előtti este ugyanis fő­szerepet játszott. Bicskei Gá­bor, a művelődési, ház min­denes munkatársa ugyanis vígjátékká dolgozta át a Lü- szisztratét, amelyet a főiskola színjátszói adtak elő. — Alig három hét alatt ta­nultuk be — mosolyog a KISZ- titkár —, de naponta próbál­tunk! Az eltelt másfél év alatt ennyire jól még nem éreztük magunkat együtt. Közösséggé váltunk. Sasvári Márta magyar sza­kos 'tanár, az újjáalakult köz­művelődési bizottság jelenlegi vezetője így foglalja össze ész­revételeit. — A két hét alatt több programon vettem részt. Ah­hoz képest, hogy először pró­bálkoztunk a főiskolai napok­kal — és későn kezdtük el a szervezést — jól sikerült. Ter­mészetesen jövőre is szeret­nénk megrendezni. Azonban az idén már szeptemberben kiad­juk a programfüzetet, hogy a többi tanítóképző főiskola hall­gatói is tervezhessék részvéte­lüket. Az oktatás része Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen hosszúra nyúló ese­ménysorozat sokba kerül. Dr. Tóth Albert főigazgató azon­ban a fejét rázza. — Ugyan még nem számol­tuk össze, de biztos, hogy mi­nimális költségekkel járt. A fiatalok mindent maguk csi­náltak, s mivel saját nyom­dánk van, ez sem jelentett kü­lönösebb kiadást. Haszna vi­szont annál több volt! Mind­járt azzal kezdeném, hogy a programok szerves részét al­kották a főiskolán folyó mun­kának. Például dr. Domonkos Pál Péter kutató a moldvai magvarság történetéről tartott előadása órási érdeklődést vál­tott ki. Űgvszintén Montágh Imre meeielenése, aki a be­szédről, fellépésről, az öltözkö­désről magyarázott. Csak örülhetünk, ha egy fő­iskola olvan hagyományterem­tésre vállalkozik, mint a zsám- bókiak. V. A. Í1 °Sy milyen a pártban a demokrá­1 * eia, az meghatározza a közéletet, hiszen a pártdemokrácia élesztője a szocialista demokráciának. Ezért is for­dít a pártvezetés nagy gondot erre a kérdésre. A napokban jelentette meg a Kossuth Kiadó annak az elméleti ta­nácskozásnak anyagát, amelyet a múlt év végén tartottak és amely A párt­demokrácia helyzete és fejlesztésének feladatai címet viselte. A bevezetőt La­katos Ernő, a Központi Bizottság agi- tációs és propagandaosztályának veze­tője tartotta. Lakatos Ernő hangsúlyoz­ta, hogy szocialista építésünkben kor­szakváltáshoz érkeztünk. Szükség van tehát az aktív, kezdeményező, politi­záló légkörre. Ezt csak úgy teremthet­jük meg, ha a pártszervezetek őszin­tén és nyíltan felvetik a gondokat, ha a döntések előkészítésébe és a döntés­be bevonják a párttagság mind széle­sebb körét, vagyis szélesítik a pártde­mokráciát. A kötet tartalmazza Németh Károly- nak, a párt főtitkárhelyettesének elő­adását, amelyben nagyon sokoldalúan elemzi a pártdemokrácia kérdéseit. Idézi Marxot és Engelst, akik határo­zottan állást foglaltak a munkáspárt demokratikus működésének elvei mel- lett. Egyben hangoztatta, hogy a máig érvényes pártdemokrácia lényegét Le­nin fogalmazta meg, mégpedig a kö­vetkezőkben: a párt összes ügyeit köz­vetlenül vagy megbízottak útján a párt valamennyi, tagja intézi, mégpedig minden kivétel nélkül, egyenlő jogok alapján ... Az MSZMP ennek az elv­nek a tiszteletben tartásával intézi az ügyeket, szem előtt tartva, hogy a ve­zető szerep gyakorlati érvényesítése el­választhatatlan a párton belüli demok­ráciától, a párttagságnak attól a jo­gától, hogy részt vegyen az elvi, poli­tikai, szervezeti kérdések megvitatá­Pplitikai könyvek A pár [demokrácia ról sóban, a politikai irányvonal formálá­sában. Németh Károly a továbbiakban a pártdemokrácia erősítésének főbb irá­nyairól és módszereiről, a demokrati­kus centralizmus helyes értelmezéséről fejtette ki véleményét. A pártdemok­ráciát nem lehet a centralizmustól el­választani, hanem mindkettőnek érvé­nyesülnie kell, a centralizmusnak és a demokratizmusnak is. A párton belüli demokratikus viszonyokat jelentősen meghatározza a kádermunka színvo­nala. Az utóbbi időben növelték a ká- dermunka demokratizmusát. (A 'leg­utóbbi KB-ülésen erre határozatot is hoztak, amely szerint a munkahelyi kollektívák jogává vált, hogy vélemé­nyezzék a vezetők munkáját, stb.) S előadásának befejező részében hangsú­lyozta, hogy a párt a demokráciát nem önmagáért való, nem öncélú elvnek te­kinti, nemcsak beszél róla, hanem min­dent el is követ azért; hogy áthassa a párt működésének valamennyi terüle­tét. Lakos Sándor, a Pártélet főszerkesz­tője a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia viszonyát vizsgálta. Meg­állapította, hogy a párt belső élete ki­sugárzik a környezetére, belső vitái megalapozzák a társadalmi folyamáto-. kát, ezért a társadalmi méretű vitákat előzetesen a pártban i,s le kellene foly­tatni, ki kellene alakítani ennek meg­felelő formáit. Az általa vezetett szek­cióülésen, amely ezt a témát vitatta meg, szóba került a hatalommal való visszaélés, és ezzel kapcsolatban az, hogy a demokrácia az egyik leghaté­konyabb eszköze annak, hogy az ilyen jelenségeknek elejét vegvük. Huszár István, a Párttörténetif Inté­zet igazgatója a pártdemokrácia fej­lődésének történelmi tanulságait ösz- szegezte. Hangsúlyozta, hogy a törté­nelmi intelmek napjainkban sem vál­tak időszerűtlenné, legyen szó akár a klasszikusok, elsősorban Lenin látnoki elemzéséről, akár a munkásmozgalom különösen tanulságos folyamatairól, történelmi szakaszairól, fordulóiról. Le­het és kell a ma küzdelmeihez is me­ríteni ebből a tiszta forrásból — tette hozza Huszár István. — A munkás- mozgalom nemzetközileg és hazai mé­retekben egyaránt átgondolható ten­gernyi küzdelme, tapasztalata , termel­te ki a pártélet alapelveit. A ma meg­értése nem lehetséges múltunk isme­rete, tanulsággá tömörítése nélkid hangoztatta a szekcióülési összeír lójában Huszár elvtárs. A kötet közli Petrovszki Istvánnak, a KB osztályvezetőjének összefoglaló­ját, amely nyolc korreferátum és ti­zenegy felszólalás alapján állapítja meg a pártélet lenini elveinek helyes­ségét. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a párton belüli demokrácia nem ma­radhat el a társadalmi élet különböző területeinek demokratizmusától. Pet- róvszki István foglalkozik a pártde­mokrácia és a pártélet .működési rend­jével, amely meghatározó a mozgal­mi munkában. Fontos, hogy a párt­munka az eddigjmél is legyen nyitot­tabb. Ö sszességében nagyon hasznos fü­zetet adott ki a Kossuth Kiadó. A vita anyagának közzététele elindító­ja lehet egy olyan folyamatnak, amely­ben megújulnak ismereteink, felfogá­sunk, szemléletünk a pártról, szerepé­ről a társadalomban. Gáli Sándor bTv-figyelőb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents