Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

ÉLJEN A SZOVJETUNIÓ. A BÉKE ÉS A HALADÁS SZILÁRD TÁMASZA! Dzsumblatt nemzeti összefogási sürget Ismét kiújultak a libanoni harcok Hétfő délelőtt kiújultak a harcok a bejrúti demarkációs vonalak mentén. Sok a sebe­sült, a főváros két részét ösz- szekötő átjárókat lezárták. A bejrútiak abban reményked­tek, hogy az új maronita pát­riárka párbeszédet, a háború befejezését sürgető /szavai után a politika veszi át a fő­szerepet a fegyverek helyett — ahogy a politikusok ígér­ték. A pátriárka vasárnapi fel­szenteléséhez fűzött remények nem váltak valóra: a derűlá­tók azt jósolták, hogy a szer­tartás a muzulmán és ke­resztény erők nagy találkozó­ja lesz s a párbeszéd kezde­te. A muzulmán vezetők azon­ban csak képviselőiket küld­ték el a felszentelésre, s a ta­lálkozó elmaradt. Figyelemre méltó azonban, hogy Háfez Asszad szíriai elnök képvise­letében jelen volt Iszam En- Najeb külügyi államminiszter. A politikai megoldás, úgy tűnik, semmivel nem került közelebb és Rasid Karami kormányfő — aki vasárnap a libanoni Tripoliban Couldíng ENSZ-főtitkárhelyettessel is tanácskozott az ország déli részének helyzetéről — maga is borúsan jegyezte meg: semmiféle megoldás nincs ki­látásban. Miután Asszad elnök a szovjet televíziónak adott in­terjújában ismét megerősítet­te, hogy „Szíria nélkül nincs libanoni rendezés", a hét ele­jén újabb tanácskozások kez­dődnek Damaszkuszban Abdel Halim Haddam alelnök, vala­mint a Szíriához közelálló muzulmán szervezetek képvi­selői között. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocialista Párt vezetője egy vasárnapi beszédében ismét nemzeti összefogást sürgetett: „nem hagyjuk magunkat drú- zokra, síitákra, szunnitákra és keresztényekre felosztani —• haladó arabok vagyunk” — mondotta. „Ideje, hogy egye­sítsük nemzeti erőinket.” Dzusmblatt vasárnap ottho­nában fogadta Alekszandr Szoldatov szovjet nagyköve­tet. aki hamarosan hazatér Bejrútból. Dzsumblatt biztosí­totta őt arról, hogy a Haladó Kairói üzenet Husszein királynak Muhardk-Arahtmegbeszélések Szocialista Párt, Libanon nemzeti (muzulmán) erői a Szovjetunió és a szocialista országok oldalán állnak. A Szovjetunió a libanoni nem­zeti egyenlőség és a Palesztin Ellenállási Mozgalom ügyének legjobb szavatolója, s ezért fenntartjuk a Szovjetunió és a szocialista országok irányában vállalt kötelezettségeinket — mondotta. Koivisto fogadta Szűrös Mátyást Szűrös Mátyást, az MSZMP KB titkárát, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökét, aki Kalevi Sorsa miniszterel­nöknek, a Finn Szociáldemok­rata Párt elnökének meghívá­sára Finnországban tartózko­dik, hétfőn fogadta Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke. A baráti légkörű megbeszé­lésen érintették a nemzetközi élet és a hagyományosan jó kétoldalú kapcsolatok néhány időszerű kérdését. Ú;-zé!andi cntinukháris elvek Lange nem hátrál meg Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vég­rehajtó bizottságának Kairó­ban tartózkodó elnöke, hétfőn megbeszélést folytatott Hoszni Mubarak államelnökkel. A tárgykört hivatalosan nem is­mertették. Mubarak és Arafat tárgj^a- lásainak óráiban érkezett Am- manba dr. Ali Lutfi egyipto­mi miniszterelnök. Ezt a láto­gatást már előzőleg bejelen­tették, és céljául a két or­szág gazdasági-idegenforgalmi ügyeinek előmozdítását jelölték meg. Elutazása előtt Lutfi kijelen­tette: a jordán—PFSZ ellen­tétek megoldásával foglalkozó államfői üzenetet v.-isz Husszein jordániai királynak. Kairóban ennek részleteit nem ismertet­ték. Mubarak és Arafat tanács­kozása után a palesztin veze­tő azt mondotta, hogy a Jor­dániával fennálló ellentétek­nél „többről, a palesztin ügy minden vetületéről” volt szó. Megkérdezték Arafattól azt is. hogy mire vélje Simon Peresz izraeli miniszterelnök televí­ziós nyilatkozatát. (Peresz azt állította, hogy „csendes diplo­máciát” folytat Jordániával.) Arafat válasza: „tudomásul vettem ezt a fontos tényezőt, s úgy gondolom, hogy az arab csúcsértekezlet, ha összeül, na­pirendre tűzi ezt az ügyet". Az új-zélandi kormány vál­tozatlanul ragaszkodik annak a tilalomnak a megtartásához, hogy atommeghajtású, illetve atomfegyvert hordozó hadiha­jók nem látogathatják az or­szág kikötőit — közölte Wel- lmgtonban újságírók előtt nyilatkozva David Lange új- zekmdi miniszterelnök. A nukleáris fegyverek kér­désében — ami országunk te­rületét illeti — egy lépést sem fogunk meghátrálni — jelen­tette ki Lange, s hangsúlyoz­ta, hogy az antinukleáris el­veket rögzítő törvényterveze­tet még a nyáron a parlament elé terjesztik, s az minden valószínűség szerint törvénybe fogja iktatni. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség Lange nyilatkozata kapcsán emlékeztet arra. hogy Washington többször is fi­gyelmeztetéseket intézett Új- Zéland munkáspárti kormá­nyához: a törvény elfogadása esetén az országot automati­kusan kizárnák az ANZUS Kapcsolatfelvéts! Jordániával Tel A viv titkos tárgyaláséi Simon Peresz izraeli mi­niszterelnök vasárnapi televí­ziós nyilatkozatában azt mon­dotta, hogy kormánya titkos tárgyalásokat folytat Jordá­niával egy esetleges közel- keleti rendezés .érdekében, A jordán—izraeli kapcsolat­felvételről a múlt héten röp­pent fel a hír. de Peresz az interjúban nem részletezte, hogy a kontaktus milyen szintű. Az egyik izraeli napi­lap, a Hadsot szerint a kor­mányfő egy hete Párizsban találkozott Husszein jordániai uralkodóval. A munkapárti miniszter- elnök az interjúban üdvözöl­te, hogy a jordán király sza­kított a Palesztinái Felszaba­dítási Szervezettel. Mint mon­dotta, először történt meg, hogy „egy arab vezető ki­jelentette: Jasszer Arafat nem partner”. Husszein február­ban mondta fel az egy évvel ezelőtt a PFSZ-szel egy közös tárgyalási stratégia érdekében megkötött egyezséget. katonai blokkból, s így Űj- Zéland „védtelenné” válna a „növekvő szovjet fenyegetés­sel” szemben. Az Egyesült Államok továbbá kereskedel­mi és gazdasági szankciókat is kilátásba helyezett, de ez sem késztette a wellingtoni kormányt antinukleáris politi­kájának felülvizsgálatára. A TASZSZ Reagan ázsiai útjáról Washingtoni erőfeszítések Az Egyesült Államok újabb doktrínával akarja „boldogí­tani” Ázsiát — állapítja meg a TASZSZ hétfőn, Ronald Reagan ázsiai útjával foglal­kozó kommentárjában. Az amerikai elnök várhatóan Báli szigetén terjeszti elő ter­vét. A Sänket Simbun című japán napilap értesülései sze­rint, Reagan ázsiai doktrínája a térségbeli országok „kollek­tív biztonságával kapcsolatos újabb konkrét intézkedése­ket” irányoz elő. A doktrína külön súlyt helyez annak meglndoklására, hogy miért van szükség amerikai támasz­pontokra a Fülöp-szigeteken. A japán lap mindehhez hoz­záfűzi: e doktrína értelmében Japántól megkövetelik, hogy növelje gazdasági segítségét a térség országainak. E tervek megvalósulását — írja a továbbiakban a TASZSZ — elősegítik azok a szerződések és megállapodá­sok, amelyeket Washington Japánnal, Dél-Koreával, a Fülöp-szigetekkel, Thaiföld­Az amerikai kormányzat törekvése A Pentagon és a nemzeti gárda A Pentagon teljesen saját irányítása alá akarja vonni az amerikai fegyveres erők je­lentős részét képező nemzeti gárda egységeit. A teljes ka­tonai kiképzésben részesülő, de békeidőben csak alkalmi szolgálatot teljesítő gárda lét­száma meghaladja a félmillió főt és békeidőben az egyes ál­lamok kormányzóinak irányí­tása alá tartozik. A kormány­zók szabják meg, hogy álla­muk 1 területén, illetve azon kívül hogyan használják fel az egységeket. A Reagan-kor- mányzat most azért akarja megváltoztatni az erre vonat­kozó törvényeket, mert a kor­mányzók egy része megtagad­ta, hogy a helyi egységeiket Közép-Amerikába küldjék gyakorlatra. Az amerikai hadsereg rend­szeres „hadgyakorlatokat” folytat Hondurasban, főként azért, hogy katonai egységeket állomásoztasson a nicaraguai határ közelében és katonai infrastruktúrát hozzon létre ebben a térségben. Az utóbbi időben erre a célra a nemze­ti gárda egységeit használták fel, amelyeket ,.kiképzés” cí­mén vezényeltek Hondurasba. ÁLLAMELNÖKÖT választ május 4-én Ausztria. Az osztrák szövetségi elnököt — akárcsak a világ legtöbb or­szágában — elsősorban repre­zentációs funkcióiról ismerik, jóllehet az alkotmány széles körű jogokkal ruházza fel: ő nevezi ki, illetve felmenti a kancellárt, a kormány elnö­két, a minisztereket, az állam­titkárokat, ő a hadsereg főpa­rancsnoka stb. A napi politikába való be­avatkozás jogával minden­esetre az osztrák államfők a háború óta — kisebb jelentő­ségű esetektől eltekintve — nem éltek, ám az elnökválasz­tás az ország jellegzetes bel­politikai helyzetében távolról sem formális. 1945 óta a két nagy párt: a polgári-paraszti tömegeket tömörítő Osztrák Néppárt (ÖVP) és a munká­sokra. az alkalmazottakra, a kispolgárságra támaszkodó Osztrák Szocialista Párt (SPÖ) kapja a szavazatok túlnyomó többségét. Sokáig együtt kor­mányoztak, később váltották egymást a hatalomban, 1970 után abszolút, 1983 óta — a Néppárthoz mért — viszonyla­gos szocialista többség jellem­zi a parlamenti erőviszonyokat. Az államfő viszont, akit a la­kosság közvetlenül, országos szavazáson választ, 1945 óta mindig a szocialisták jelöltje volt, a veterán politikus Kari Rennertől Rudolf Kirchschlä- gerig, akinek most jár le má­sodik hatéves ciklusa. Az el­múlt évek helyi választásain az SPÖ többnyire vesztett po­zícióiból, így a jó másfél év­tizede ellenzékben lévő ÖVP számára igen fontos a siker a Háttér ELNÖKVÁLASZTÁS ELŐTT szavazáson — különösen te­kintettel arra, hogy 1987 ta­vaszán parlamenti választások lesznek, amelyekre az idei eredmények bizonyosan kihat­nak. Az elnök harmadszor nem választható újjá. A nagy sze­mélyes tekintélynek örvendő Rudolf Kirchschläger helyébe az SPÖ Kurt Steyrert jelölte. A 66 éves, szerény környe­zetből származó politikus a háborúban az egészségügyiek­nél szolgált, majd 1945-ben doktorálván évtizedeken át bőrgyógyászként dolgozott. Utóbb parlamenti képviselő, majd 5 éven át egészségügyi és környezetvédelmi miniszter volt. A szívélyes, jó megjele­nésű orvos-politikus a televí­ziós választási kampány szem­pontjából is megfelel a kor szükségleteinek. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ellenfele, Kurt Wald­heim az országosan és külföl­dön jóval ismertebb szemé­lyiség. Az ÖVP-nek formáli­san nem tagja, a polgári-ka- tolikus-konzervatív tábor egy­fajta pártok feletti jelöltként állította a porondra, de a választók — joggal — az ÖVP képviselőjének tekintik. A pedagóguscsaládból szár­mazó 68 éves Waldheim jogi tanulmányokat végzett. 1945- ben külügyi szolgálatba lépett, volt nagykövet, ENSZ-képvi- selő, 1968—70-ben az ÖVP­kormány külügyminisztere. 1.971-ben e párt jelöltjeként alulmaradt az elnökválasztá­son a szocialista Franz Jonas- szal szemben, de még az év végén az ENSZ főtitkárává választották. Két ötéves ciklus­ban dolgozott New Yorkban, harmadszor már sikertelenül pályázta meg a posztot. Mivel már hatezer aláírás elegendő a jelöléshez, a vá­lasztáson két másik induló is van. Otto Scrinzi szélsőjobb- oldali múltjáról és nézeteiről ismert egykori szabadságpárti képviselő; a személyét, a né­zeteit a liberalizmus irányába tolódó, jelenleg a szocialisták­kal koalícióban kormányzó pártja is elutasítja. Freda Meissner-Blau, korábbi szo­cialista, „zöld" programmal jelentkezik, s elsősorban a parlamenti pártokkal elége­detlen, „tiltakozó” szavazókra számít. A választás a vártnál sok­kal nagyobb hazai és példát­lan nemzetközi figyelmet kelt. Az ok: az Egyesült Államok politikai köreiben, elsőnek zsidó szervezetekben, továbbá a jugoszláv, majd az osztrák és nemzetközi sajtóban heves vita bontakozott ki Waldheim múltjáról, s ezzel kapcsolat­ban az osztrák nép szerepéről a háborúban s e múlt auszt­riai és külföldi megítéléséről. Az ÖVP jelöltje a vádakra. bizonyos, előkerült iratokra adott válaszaiban elismerte, hogy diákkorában (jelentékte­len) nemzetiszocialista szer­vezet tagja volt, majd a há­ború utolsó éveiben a német hadsereg tisztjeként Görögor­szágban és Jugoszláviában szolgált, de határozottan cá­folta, hogy háborús bűnök ré­szese lett volna, vagy akár csak tudott volna ilyenekről. Szocialista párti ellenfelei sem állítják, hogy Waldheim náci vagy háborús bűnös lett volna, de felróják neki, hogy hivatalos életrajzaiban eddig bizonyos adatokról, katonai pályafutásának több évéről nem tett említést. Az ÖVP az éles hangú választási harcban az SPÖ-t vádolta a Waldheim elleni „rágalmazó kampány” elindításával, míg az utóbbiak szerint az ÖVP ellenpropagan­dája az antiszemitizmus újjá­élesztését segíti, s az ügy (ami tény) nagy károkat okoz Ausztria nemzetközi tekinté­lyének sőt, gazdasági érdekei­nek. AMENNYIBEN május 4-én egyik jelölt sem kap abszolút többséget, a két legtöbb sza­vazatot kapott jelölt (tehát bizonyára Steyrer és Wald­heim) között a június 8-i má­sodik forduló dönt. A mosta­ni bizonytalanságban egy do­logban nincs kétség: mindkét esélyes jelölt elkötelezett híve a jószomszédi kapcsolatok fenntartásának és fejlesztésé­nek. elsősorban Ausztria szomszédaival, köztük hazánk­kal, ezt mindketten hang­súlyozták választási kampá­nyukban. H. A. A Pentagon a térségben csak kis létszámban használja fel a reguláris hadsereg egységeit. Kansas, Maine, Massachu­setts, Vermont és Washington állam kormányzója a közel­múltban bejelentette: nem já­rul hozzá, hogy az államból gyakorlatra Közép-Amerikába vezényeljenek gárdaegysége­ket, s New York állam kor­mányzója. Mario Cuomo is je­lezte, hoáy hasonló döntésre készül. dal, Ausztráliával és néhány más országgal már korábban megkötött. Nyilván e felada­tok megvalósítását mozdítja elő a csendes-óceáni közösség létrehozása. Washington és Tokió elképzelései szerint ez kezdetben zárt, regionális csoportosulás lenne, amelyet később át lehetne alakítani újabb militarista tömbbé. Ez arra lenne hivatott, hogy az ázsiai szocialista országokkal szembeni konfrontációs poli­tikát, az amerikai és a japán monopóliumok érdekeit szol­gálja. Ám ezek az országok — amelyek az Egyesült Álla­mokkal és Japánnal hátrá­nyos kereskedelmi és gazda­sági kapcsolatokat kénytele­nek fenntartani — egészen más segítséget várnak — mu­tat rá a TASZSZ. Az ASEAN állandó bizottsága áprilisi manilai ülésén elégedetlen hangok hallatszottak az ame­rikai kongresszus protekcio­nista intézkedései miatt, ame­lyek az ASEAN-országok vé­lekedése szerint az ő termé­keik exportja ellen irányul­nak. Az Egyesült Államok azon­ban más dologban is serény­kedik: a térség országaira rá akarja erőszakolni katonai „segítségét”, be akarja vonni ezeket az országokat a hadi- termelésben, a katonai prog­ramokban való együttműkö­désbe. És akkor még egy szó sem hangzott el a támaszpontok­ról, tömegpusztító fegyverek elhelyezéséből ezen országok területén, a Pentagon olyan irányú erőfeszítéseiről, hogy a térség . államait előretolt támaszpontként használja a szocialista országok és nem­zeti felszabadító mozgalmak ellen. CSUPÁN A JÉCHEŰY CSÚCSA... A z NSZK-ban működő, az amerikai titkosszolgálatok által fenntartott Szabadság Rádió s/.ovjetellenes felforgató te­vékenységéről számolt be hétfőn Moszkvában megtartott sajtóértekezletén Oleg Tumanov, a rádióállomás orosz adásá­nak egykori főszerkesztője. A negyvenhárom éves férfi huszonegy év után nemrég tért vissza hazájába. 19G5-ben matrózként szökött meg a Földközi- tengeren tartózkodó egyik szovjet hadihajóról. Hónapokat töl­tött különböző menekülttáborokban. Ebben az időszakban vá­lasztotta őt ki az amerikai titkosszolgálat, s helyezte el a Sza­badság Rádiónál. Az orosz nyelvű szolgálat hírszerkesztöségé- nek szerkesztőjeként, majd vezetőjeként, az aktuális hírek ro­vatának vezetőjeként, s végül, 1985 májusától, az orosz nyel­vű adások főszerkesztőjeként dolgozott. Néhány hónappal ez­előtt a Szovjetunió egyik nagykövetségéhez fordult, kérve a hazatérési engedélyt, amit meg is kapott. Tumanov beszámolója szerint a Szabadság Rádió lényegé­ben az amerikai különleges szolgálatok vállalkozása, fedőszer­vezet a Szovjetunió és más szocialista országok elleni titkos felforgató akciók számára. Az amerikai kongresszus által meg­szavazott pénzen működő adó műsorai csupán a jéghegy csú­csát jelentik. A Szabadság Rádió tevékenységének nagyobb ré­szét hírszerzői adatok gyűjtése, továbbítása teszi ki. Magát a rádióadót s annak egyes szerkesztőségeit a CIA és más ame­rikai titkosszolgálatok munkatársai irányítják. Munkájukban felhasználják az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének, elsősorban a konzulátusnak s a szovjet fővárosban dolgozó amerikai újságíróknak a szolgálatait is — jelentette ki Oleg Tumanov. A csernobili erőműben Megsérült egy ctomreaktor Szerencsétlenség történt a Szovjetunióban, a csernobili atomerőműben: megsérült az egyik atomreaktor. A Szov­jetunió Minisztertanácsá­nak Moszkvában hétfő este kiadott közleménye beszámol arról, hogy intézkedéseket fo­ganatosítanak a baleset követ­kezményeinek elhárítása érde­kében. A sérülteket orvosi ellátásban részesítik. Kor­mánybizottságot hoztak létre. Csernobil Ukrajna területén található, Kijevtői északra, a Pripjaty és az Uzs összefo­lyásánál. Itt kezdődik a EIER NAP Fennállásának 1000. napját ünnepelte hétfőn Bettino Craxi miniszterelnök kormá­nya. A kereszténydemokrata, a szocialista* a szociáldemok­rata. a republikánus és a li­berális párt koalíciója nyomán alakult kormány büszkélkedhet azzal, hogy bár viharos napo­kat is átélt, mégis: a II. vi­lii gháborút követő évtizedek­ben olasz kormány listen hosszú ideig, egyhuzamban mésr nem volt hivatalban. Bettino Craxi az első szocia­lista párti miniszterelnök az Olasz Köztársaság történeté­ben. Dnyeperen létrehozott kijevi víztároló. Az eseményről kiadott köz­lemény elhangzott a szovjet televízió esti híradójában, a Vremjában is. A szerencsét­lenség okáról, a reaktor sérü­lésének jellegéről, az áldoza­tok számáról és a k:'rok mér­tékéről nem ismeretesek rész­letek. WCSAK RÖWOEN..7Ü Új-delhiben hétfőn dél­után megkezdődtek az inaiai —nyugatnémet tárgyalások. Helmut Kohl. aki a nap folya­mán érkezett Indiába, kétórás négyszemközti megbeszélést tartott Radzsiv Gandhi kor­mányfővel. A kancellárt fogad­ta Zail Szingh államelnök is. INDIAI szakemberek és mun­kások szovjetunióbeli építke­zéseken való részvételéről is tárgyal hétfőtől Űj-Delhiben Ivan Arhipov első miniszter­elnök-helyettes és Báli Ram Bhagat külügyminiszter a szov­jet—indiai gazdasági és tucro- mányos-műszaki együttműkö­dési kormányközi vegyes bi­zottság tizedik ülésszaka kere­tében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents