Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-03 / 78. szám

NAGYKŐRÖSÖN ÜNNEPELT PEST MEGYE Elhelyezték a megyei és a városi pártbizottság koszorúját (Erdősi Agnes felvételei; (Folytatás az t. oldalról.) a százhalombattai Dunai Hő­erőmű Vállalat MSZMP üze­mi bizottsága titkárának, a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát Fehér Józsefnek, a Kiskunsági Állami Gazdaság apaji üzeme mezőgazdasági gépszerelőjének. A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere a Ha­za Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával tüntette ki Pásztor Istvánt. Szokás szerint e napon adják át minden esztendőben — így idén is — a Pest Megyei Ta­nács által alapított Alkotódí­jat az arra érdemeseknek. Ba­logh László tegnap két kitün­tetettnek nyújtotta át a ma­gas elismerést: Horváth Fe­rencnek, a PEMÜ köztisztelet­ben álló vezérigazgatójának, valamint a vastapssal köszön­tött nagykőrösi Arany János Gimnázium kollektívájának. (Lapunk április 4-i számában mutatjuk be a díjazottakat.) A nagykőrösi Pro Űrbe pla­kettet Kocsis Jánosáétól, a vá­rosi tanács elnökétől hárman vehették át: Molnár Elek al­kotóművész, Veszics István nyugdíjas és Papp Lászlóné, a város általános iskolájának tanítónője. Felszabadulásunk 41. évfor­dulójának megyei emlékező, tiszteletadó nagygyűlése az Internacionálé hangjaival ért véget. BALOGH LÁSZLÓ: Feltárult a jövő a nemzet számára A történelmi évfordulók többségének az a sorsa, hogy az idő előrehaladtával, az at­tól való távolság növekedtével egy történelmi eseményre em­lékezés napjává ünnepélyese- dik — mondta bevezetőül Ba­logh László. — Április 4. nem ilyen ünnep. Ahogy előbbre jutunk az általa megnyitott úton, úgy gyarapodik tartal­ma, minden, amit átélünk, minden, amit megvalósítunk, kapcsolatba kerül ezzel a nap­pal. Nemcsak a fasizmus és a régi elnyomó rend alóli fel- szabadulást jelenti számunk­ra, -hanem Garai Gábor jeles költőnk szavaival megfogal­mazva azt isj i,Hogy:’biztös rév a lét, / hogy holnap is lesz munka és ebéd ...” és jelenti az azóta megtett utat, sőt, a jövő ígéretét is, azt a szabad­ságot és méltóságot, melyet csak a szocializmus adhat meg az embernek. Persze a felszabadulás min­denekelőtt azt jelentette az embereknek, hogy vége a fa­sizmus és háború poklának. Jelentette a negyedszázados antikommunista, szovjetelle­nes propaganda által betáp­lált félelmek szertefoszlását, az új, a jobb élet reményét. A szovjet nép, míg fiai a z Elbáig űzték a gyilkosokat, 20 millió halottat veszített. Hogy milyen szörnyű vérveszteség volt ez, egy , olyan élménnyel is megerősíthetem, hogy öt év alatt, amíg a Szovjetunió­ban éltem, nem ismertem egyetlen olyan családot sem, amelyikből ne halt volna meg senki a nagy honvédő hábo­rúban. Kivívtuk az elismerést Tisztelet és hála annak a népnek és fiainak, akik a leg­drágábbat, életüket áldozták szabadságunkért, lehetőséget teremtve a magyar nép szá­mára, hogy kezébe vegye sor­sa irányítását, egy új, min­den eddiginél emberközpon- túbb társadalom, a szocializ­mus megvalósításához. Tiszte­lettel és hálával adózunk a magyar antifasiszták hősies el­lenállásának, minden nemzet fiainak, akik részt vettek a fasizmus leverésében. Miért illeti meg április 4-ét a legnagyobb ünnep minősí­tés? A kérdés joggal vetődik fel, hiszen nem könnyű a rangsorolás, ha megelőző szá­zadok sorsfordulóira, vagy ép­pen 1848-ra, 1919-re gondo­lunk. Nos, a legnagyobb jelző a történelmi eredmények né­zőpontjából, tehát minden ko­rábbi forradalmi és nemzeti törekvés valóra váltása miatt illeti meg ezt a napot. A história ugyanis fölöttébb éredménycentrikus. Ez sze­mernyit sem csökkenti csodá­latunkat az elődök iránt, akik annyi balszerencse közt, s a bukással is szembenézve tel­jesítették, amit elvárt tőlük a kor, melyben élniük, cseleked­niük rendeltetett. Április 4. azonban mindezt történelmi fordulattá változtatta, lehető­vé téve az új, a haladó esz­mék megvalósulását is. És ha ma azt mondjuk, ha­zánk megbecsült helyet fog­lal el a népek családjában, ha arra utalunk, hogy eredmé­nyeinket megannyi gondunk ellenére is nemzetközi elisme­rés övezi, akkor ez abból kö­vetkezik; a magyar történe­lemben először sikerült a nemzeti ügyet a társadalmi haladással, a szocialista célok­kal összekapcsolni és győze­lemre vinni. Nem kaptunk tandíjmentességet a történe­lem iskolájában. Eredmények­ből és kudarcokból! sikerekből és mulasztásokból egyaránt okulva teljesítettük, és telje­sítjük azt a kötelezettséget, amit április 4. történelmi ha­gyatéka jelent számunkra. Egység és demokrácia Felszabadulásunkat a győze­lem napja alig több mint egy hónappal követi. Negyvenegy éve béke van földrészünkön. A béke szívós, állhatatos és anyagi áldozatokat kívánó harc eredménye. Hiszen az impe­rializmus egyetlen percre sem mondott le hatalmi pozíciójá­nak visszaszerzéséről, a szo­cializmus megsemmisítéséről. Agresszív erői az emberiség létét, jövőjét fenyegető fegy­verkezést folytatnak. A szo­cialista .világrendszer, élén a Szovjetunióval, eszmei, erköl­csi, gazdasági és katonai ere­jének tudatában keresi és szorgalmazza a béke megőr­zésének útjait. Egyedül ez te­szi lehetővé, hogy a világ né­pei élvezhessék a nemzetközi együttműködés előnyeit, gya- rapíthassák jólétüket, telje­sebbé, emberhez méltóvá te­gyék az életet. E békés ver­senyben a különböző társa­dalmi rendszerű országok egy­más mellett élésében bonta­kozhat ki a szocializmus vala­mennyi nagy lehetősége, tör­ténelmi fölénye. Mindannyian nagy figye­lemmel követtük az SZKP ki­emelkedő jelentőségű XXVII. kongresszusát. A kongresszus nyílt választ adott azokra az alapvető kérdésekre, amelye­ket az élet felvetett. Hangne­me, célkitűzései mindany- nyiunk számára lelkesítőek. A szovjet párt meghozta dönté­seit. A valóra váltás pedig messze a Szovjetunió határain túl is érzékelhető befolyást gyakorol majd a világra. Népünk az elmúlt évben nagyszabású események része­se, alakítója volt. Első helyen kell említeni a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kong­resszusát, melyet méltán a munka kongresszusának neve­zünk, és amelyen előremuta­tó, progresszív program szü­letett. Alighogy a kongresszus befejeződött, méltóképpen megünnepeltük hazánk felsza­badulásának 40. évfordulóját. A szocialista demokrácia fej­lesztését biztosító új választá­si törvény alapján bonyolítot­tuk le az országgyűlési képvi­selők és tanácstagok válasz­tását. A Hazafias Népfront, az ágazati szakszervezetek és a szakszervezetek kongresszusa, az Országgyűlés téli üléssza­ka, ahol a VII. ötéves népgaz­dasági terv került elfogadás­ra, mind olyan események vol­tak, melyek minden hazán­kért, annak fejlődéséért fele­lősséget érző ember gondolko­dásra, véleményalkotásra és cselekvésre késztetett. Tanúi lehettünk mélyreha­tó vitáknak, nézetkülönbsé­geknek, érdekek ütközésének, melyek egyre inkább részei lesznek mindennapi életünk­nek. Erre szükség van. Csak egyről ne feledkezzünk meg, hogy a vitákat egyszer le kell zárni, a többség, a nagyobb közösség érdekének megfelelő állásfoglalást kell kialakítani. Utána már a végrehajtáson a sor. Az a meggyőződésem, ebben a tekintetben van a leg­több tennivalónk, ha a kitű­zött céljainkat valóra akarjuk váltani. Az elmúlt években nagyon sok szó esett két fogalomról, mely becses kincsünk, fejlő­désünk nélkülözhetetlen ele­me. Ezek a nemzeti egység és a szocialista demokrácia. Va­jon leküzdhettük volna-e ne­hézségeinket, talpra álltunk és talpon maradhattunk volna-e, ha a kritikus időszakban nem fog össze a nemzet minden alkotó ereje? S megbirkóz­nánk-e mai feladatainkkal, ha nem rendelkeznénk azzal a nagyon értékes politikai tőké­vel, melyet a nemzeti egység, a közmegegyezés jelent, mely­nek ápolása, fejlesztése pár­tunk politikájának fontos ré­sze. Új feladatok előtt A demokrácia vélemény- nyilvánító beleszólás közös dolgainkba, cselekvő részvé­tel a megvalósításban — jó gazda módján. A szocialista demokrácia kibontakoztatásá­nak több új intézménye jött létre az utóbbi időszakban. Gondoljunk csak az új válla­latvezetési formákra, az új ta­nácsi gazdálkodási rendre. A jó gazda felelősségérzetére hi­vatkozás azt jelzi, hogy értel­mezésünk szerint a demokrá­ciának természetes követelmé­nyei a jogok mellett a fegye­lem, a felelősségtudat, a rend, a cselekvő aktivitás is, és ezekről nem feledkezhetünk el. Pest megye közéletét, poli­tikai hangulatát a kiegyensú­lyozottság, az aktivitás, ugyan­akkor a nagyfokú érzékenység és kritikus légkör jellemzi. A megye lakosságát, dolgozóin­kat foglalkoztató események sora ez évben is folytatódik. Az üzemek készítik a VII. ötéves terveiket. Alig fejeződ­tek be a termelőszövetkezetek, az ipari és fogyasztási szövet­kezetek zárszámadó közgyűlé­sei. Üzemeinkben, intézmé­nyeinkben zajlanak a KISZ kongresszusát előkészítő tag­gyűlések, választások. Nagy érdeklődés, aktivitás mellett vitatták meg és fogadták el tanácsaink az idei terveiket. Széles körű viták, egyeztetések után a napokban tett pontot a megyei tanács a VII. ötéves tervére. Az elkövetkező hetek fel­adata lesz, hogy a helyi ta­nácsok a lakossággal, üzemek­kel összefogva alakítsák ki és fogadják el településük VII. ötéves tervét. A korábbiak­hoz képest ez minőségileg új feladatot jelent, hiszen 1986- tól megteremtődtek a helyi ta­nácsi önállóság gazdasági fel­tételei. A megye a működte­téshez és fejlesztéshez norma­tív alapon biztosítja az esz­közöket. Ezen a kereten belül és a saját maguk által előte­remtett eszközök alapján a helyi tanácsok döntik el, mi­re, mennyit fordítanak. Nagy jelentőségű ez a változás. A helyi erők, a jó értelemben vett lokálpatrióták így még többet tehetnek azért, hogy a településük arculata változ­zon, hogy a lakosság jól érez­ze magát és segítse a telepü­lés fejlődését. Megyénkben en­nek nagyon szép hagyományai vannak. Az utóbbi években már egymilliárd forint fölé emelkedett a társadalmi mun­ka értéke. Hadd hivatkozzam itt most a legújabb eredmény­re: végrehajtó bizottságunk a megyei társadalmi szervekkel kiértékelte az 1985. évi tele­pülésfejlesztést segítő társa­dalmi munkaversenyt. A vá­rosok közül Százhalombatta, Gödöllő, Szentendre bizonyult a legjobbnak; a nagyközségek között Veresegyház, Tápiósze- le, Valkó a sorrend; a közsé­gek közötti versenyt Nagytar- csa, Szada és Diósd nyerte. Szívből gratulálunk a győzte­seknek. Kemény realitások Mai gazdasági helyzetünket figyelembe véve, jelentős, csaknem 60 milliárd forint az az összeg, amelyből a VII. öt­éves tervben gazdálkodhatunk. Az életkörülmények fejleszté­sére fordítható eszközök nagy­sága nem függetleníthető az ország és benne a megye gaz­dasági eredményeitől, a nép­gazdaság VII. ötéves tervében megfogalmazott célkitűzések teljesítésétől. A jövedelem-termelőképes­ség javítása, a hatékonyság, a műszaki fejlődés meggyorsí­tása, a szervezett, fegyelmezett munka — fő tennivalóink jel­zik, hogyan nőhet' a nemzeti jövedelem, mi a forrása élet- színvonalunk emelkedésének. Ez kemény realitás, de szem­be kell néznünk vele. Az már világos, hogy a VII. ötéves terv teljesítéséhez sok min­dent kell másként, lényege­sen jobban csinálnunk. De ép­pen a folyamatosan jól gaz­dálkodó vállalatok, szövetke­zetek mutatják, hogy erre ké­pesek vagyunk. A múlt évben is kiemelkedő eredményeket ért el pl. a Dunai Kőolajipari Vállalat, a Gödöllői Gépgyár, a MÉM Repülőgépes Szolgá­lat, a Pest Megyei Műanyag- ipari Vállalat, a Ceglédi Vas­ipari, a Péceli Ruhaipari, a Nagykőrösi Gépgyártó- és Szolgáltató Szövetkezet, a Szo­bi Áfész, a péceli Rákosvöl­gye, a budaörsi Sasad, a ko- cséri Petőfi, a szigetszentmik- lósi Duna tsz-ek, a Herceghal­mi Állami Gazdaság és még sok más gazdasági egységünk Negyvenegy éve új társadal­mat építünk. Nagyon mélyről indultunk 1945-ben. Szédítő a távolság, ha a múltra emléke­zünk. Magyarország, a konti­nensen párját ritkító elmara­dottsággal, elavult tulajdon- viszonyokkal, ahol az ezernél alig több nagybirtokos a föld­terület 30 százalékát mond­hatta magáénak, a mezőgaz­dasági keresők 36 százaléka pedig föld nélküli agrárprole­tár volt. Ez jellemezte me­gyénket is. Az ipart a kis- és a vándoripaé képviselte. A húsz, vagy annál több foglal­koztatottal dolgozó vállalat, mindössze 33 volt. A megye jelentős részén még ilyen üze­mek sem voltak. Ez volt az örökségünk. Vetítsük képzeletünkbe e számunkra már holdbéli kép mellé a mai magyar települé­sek társadalmi-gazdasági vi­szonyait. Büszkék lehetünk el­ért eredményeinkre, országos jelentőségű ipari, mezőgazda- sági üzemeinkre, a megye új oktatási, egészségügyi intéz­ményeire, gazdag művészeti életünkre. Becsületes munkával Nagykörös, amely a megye városai közül elsőként szaba­dult fel november 2-án, szin­tén alaposan meglepné a 41 év után ide látogatót. A 70 ezer holdas tanyavilágból önálló községek alakultak és fejlőd­nek, mint Csemő, Nyársapát, Köröstetétlen, Törtei. Az ak­kor 200 állandó dolgozót fog­lalkoztató Nagykőrösi Kon­zervgyár Magyarország legna­gyobb konzervüzemévé fejlő­dött. Az egykori mezőváros ma a lakosság számához vi­szonyítva a megye negyedik legjobban iparosodott városa. Fejlődése — a lakosság szor­galmas munkájával, az üze­mek összefogásával és segít­ségével, megyei támogatással — a VII. ötéves tervidőszak­ban is biztosítható. Hamaro­san fogad a régen óhajtott Tegnap a Pest Megyei Ta­nácson is megemlékeztek fel- szabadulásunk évfordulójáról. Az ünnepségen részt vett dr. Balogh Pál, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, dr. Patkó Imre, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak főosztályvezetője, Rabó- czi László, a HNF megyei bi­zottságának titkára és Horsik József, a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizott­ságának titkára. Történelmünk e jeles nap­járól Vágvölgyi József, a me­Az évforduló alkalmából tanműhelyt adtak át tegnap délelőtt Nagykörösön, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézetben. Kitüntették az építésben élenjáró dolgozó­kat, az iskolai KISZ-bizottság pedig átvette a KISZ KB vö­rös vándorzászlaját. Az ün­nepségen ott volt Nagy Sán- dorné, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának titkára, Csonka Tibor, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese, Sóly­most Sándor, a KISZ Pest Megyei Bizottságának megbí­zott első titkára. Dr. Bognár Gyula igazgató a mühelyépítés történetét is­mertetve kiemelte: a 662 négyzetméteres, egyszerre 60 tanuló oktatására alkalmas lé­tesítmény csakis több válla­lat összefogásával jöhetett lét­re. Dr. Papócsi László, a MÉM miniszterhelyettese beszédé­ben rámutatott,, hogy o ter­melési fegyelem alapjait az iskola rakhatja le, s hogy a szakorvosi rendelőintézet, be­fejeződik a tanácsháza, és a művelődési központ felújítása.; Terveik között jelentős okta­tási, kereskedelmi és közüze­mi fejlesztések szerepelnek, összefogással és a posta se­gítségével kívánják a telefon- ellátottságot javítani és a táv- hívásos rendszerbe bekapcso­lódni. A Nagykőrösről mondotta­kat csak egy példának szán­tam. Biztosak lehetünk abban, hogy munkával, az alkotó erők mozgósításával megyénk min­den települése továbbfejlőd­het, javíthatja a lakosság élet- és munkakörülményeit. Most tehát jó érzéssel ünnepelünk, van mire büszkék legyünk, vannak meghatározott cél­jaink, feladataink. Április 4. mai tartalma azt jelenti a számunkra: minden­ki becsülettel a saját és a köz­javát szolgálva dolgozzon azért, hogy a szocialista Ma­gyarország tekintélye a né­pek nagy családjában tovább erősödjék — fejezte be be­szédét a megyei tanács elnö­ke. gyei tanács általános elnök- helyettese emlékezett meg. Majd Balogh László, a me­gyei tanács elnöke kitünteté­seket adott át az elmúlt idő­szakban kiemelkedő munkát végzőknek. A kitüntetettek nevében Csáki Illés, a Dunaharaszti 1. Számú Általános Iskola igaz­gatója, a helyi tanács elnöke, a megyei tanács tagja köszön­te meg az elismerést. (A kitüntetettek névsorát április 4-i lapunkban közöl­jük.) technológiai színvonal emelé­se jó szakemberek nélkül el­képzelhetetlen. Ezért az új bá­zis sokszorosan megtérülő be­ruházás. Pergel Zsuzsa, a KISZ KB osztályvezető-helyettese a KISZ KB vörös vándorzász­laját átadva az iskolai moz­galmi munka három területét emelte ki. Az új vonásokkal gazdagodott politikai munkát, a hatékony érdekvédelmet és a tanulmányi munka segíté­sét. Az ünnepség végén kitünte­téseket adtak át. Kiváló Mun­káért miniszteri elismerésben dr. Kuczik István és Ferkó Gyula gépészeti oktatásveze­tők részesültek. D. Szűcs Jó­zsef szakoktató miniszteri di­cséretet kapott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Társadalmi Munkáért kitün­tető plakettjét is az iskolának ítélték oda. ★ Egészségházat avattak Apa- jon, melynek történetéről a későbbiekben ünnepi tudósítá­saink során beszámolunk. Megemlékezés a tanácson Vágvölgyi József ünnepi beszédét mondja, mellette dr. Balgoh Pál. Barcza Zsolt felvétele Avatás és vándorzászló

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents