Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

1988. Április 26., szombat 9 EGYÜTT AZ UTAKON AZ UTINFQRM JELENTI Mohácsi Márta: — A hét végén is zárva lesz az M7-es autópálya bal oldala Martonvásár térségében. A főváros felé haladókat a Ba­laton felé vezető pályára irányítják. Vasárnap déltől a várható nagy forgalomra való tekintettel megnyitják a bal pályát, de miután to­vábbra is munkaterület ez az 5 km-es szakasz, rajta csak 80 km-es sebességgel lehet majd haladni. A jövő héten folytatják az aszfaltozást a 2-es úton, Dunakeszi és Göd belterületén. Félpályás útlezárás lesz mindkét átkelési szakaszon. Hévízgyörkön is félpályás lezárás lesz a Túra felé vezető úton, mert hídszigetelési munkát végeznek. EGY BALESET ANATÓMIÁJA E heti példabalesetünk Dunakeszin történt. Egy tízesz­tendős kisfiú, K. A. kerékpárral balra akart fordulni, és el­felejtette ezt karral jelezni. Arról sem győződött meg, hogy nem akarja-e megelőzni egy másik jármű. Amikor megkezd­te a veszélyes manővert, egy arra haladó motorkerékpárnak ütközött, és elesett, közben könnyebben megsérült. ■ Ez a baleset sincs tanulság nélkül. Elsősorban persze azt kell megjegyezni, hogy a közlekedési szabályok a kerékpárosokra és a gyerekekre is vonatkoznak, nekik is úgy kell viselkedniük az uta­kon, hogy ne veszélyeztessék saját vagy közlekedő társaik épségét. Szándékukról, ha irányt változtatnak vagy megállnak, tájékoztatniuk kell a körülöttük haladókat, hogy azok ne kerüljenek váratlan és ezért balesetveszélyes helyzetbe. Másrészt érdemes felhívni a figyelmet, hogy itt a jó idő — re­méljük, végérvénj'esen —, és egyre több gyereket és nem gyereket fogunk látni az utakon kerékpárral, segédmotoros kerékpárral és persze jármű nélkül is. Mi, akik idősebbek vagyunk — s általában megfontoltabbak is —, jól tesszük, ha vigyázunk rájuk. ROBOGÓ EXPEDÍCIÓ Robogó expedíció. Ez a címe a KISZ KB, a Magyar Autóklub, az Állami Biztosító és az Országos Közlekedés- biztonsági Tanács legújabb vetélkedősorozatának. A versenyt a segédmotor-kerékpárosoknak írták ki és Pest megye ad ott­hont az első országos döntőnek, ami Monoron lesz május 23— 25-én. Az országos döntőt megelőzték a megyei versenyek, sző­kébb pátriánkét a múlt szombaton tartották. S bár az idő­járás nem fogadta kegyeibe a résztvevőket, érdekes vetélke­dést hozott az érdi döntő. A rendezők, élükön Göbölyös Ist­ván rendőr alezredessel, az érdi rendőrkapitányság vezetőjé­vel, az érdi KBT elnökével kitettek magukért, és Szántó Pé­ter. a Budapesti és Pest Megyei Közúti Igazgatóság igazgatója, a PMKBT társelnöke forró versenyt nyithatott meg a hűvös­re fordult idő ellenére. A pergő ritmusú vetélkedőn a nagykátai csapat végzett az élen, s mögöttük Gödöllő, Érd és Dabas volt a sorrend. Az egyéni versenyt Kóvács Lajos (Dabas) nyerte 188 pont­tal. Második Apku László (Gödöllő — 187 pont) lett, harma­dik Kámán Zsolt (Nagykáta — 185), negyedik Czina László (Gödöllő — 185), ötödik Czenki Tibor (Nagykáta — 183). Ök fogják képviselni megyénket az országos döntőn. A Pest me­gyei válogatott tartalékja az érdi verseny hatodik helyezett­je, Tóth Csaba (Dunakeszi—Fót Gyermekváros — 180) lesz. S akik hiányoztak az első megyei döntőről: a volt budai járás területéről, Szentendréről és Vácról nem érkeztek ver­senyzők. Aligha azért, mert nem lett volna érdeklődő, inkább azok nem voltak eléggé aktívak, akiknek meg kellett volna szervezni saját területükön a felkészülést és a csapatok ne­vezését. Mindenesetre jó kezdeményezésnek tűnik a Robogó ex­pedíció, s reméljük, a szerencse is elkíséri majd Pest megye válogatottját az országos döntőre, mert a felkészüléssel alig­ha lesz probléma! A KUTYAFÁJÁT! Egyik kollégánk látta ezt az esetet a Lenin körút és a Rákóczi út kereszteződésében Budapesten, a szerkesztőségünk közelében. Ám bárki, bárhol tapasztalhat hasonlókat, s mert tipikus és tanulságos, közreadjuk. A lámpa sárgára váltott, és átrobogott egy kocsi. Egy másik — már pirosban — követte, sőt, egy harmadik is. Át­érve az útkereszteződésen az első lassított, mert utolérte a még zöldön áthaladókat, a második is odalépett a fékre, a harmadiknak pedig már vészfékeznie kellett. Meg is állt vol­na idejében, de a hátsó ülésen lévő nagytestű kutya a veze­tő nyakába zuhant, aki meglepetésében felengedte a fékpe­dált és belecsúszott a második kocsiba, az pedig az elsőbe. Persze nem a kutya a hibás, hanem az, aki nem fokozott óvatossággal vezetett, amikor kutyát szállított. Az oktalan állat ugyanis nem tudhatja, mikor kell hirtelen fékezésre szá­mítania! EZ ES LADA A legújabb Lada, a 2108 típus egyik példánya főváro­sunkban! A szép vonalú, jól formatervezett és modern jármű egyik példányát megcsodálhatták a Budapesten közlekedők. A régen várt modell motorját az NSZK egyik vezető autógyá­rával, a Porsche céggel együtt készítették cl a Togliatti gyár szakemberei. A 65 lóerős gép 150 kilométeres óránkénti se­bességgel képes röpíteni az elsőkerék-meghajtású újdonsá­got. A gyári adatok szerint igen gazdaságos, kis fogyasztású kocsi a képen látható új Lada. Hogy mikor lehet majd Magyarországon megvásárolni? Erről nincsenek információink, de hogy sokan várják, az biztos. Kellemes hétvéget kíván járművezetőknek és gyalogosok­nak egyaránt: Roóz Péter Postabontás VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: BUDAPEST, PF.: 311 -1446 A sikeres vetélkedésért A Pest Megyei Hírlap már­cius 24-én a címoldalon tudó­sított a Foton rendezett közle­kedésbiztonsági vetélkedőről. Ebben mi is érdekeltek vol­tunk, és most, hogy túl va­gyunk az országos döntőn, kö­telességünk megköszönni azt az óriási munkát, amit a csa­patok felkészítői végeztek. Kö­zelről láthattuk, mennyi ener­giát fektettek abba, hogy a gyerekek elsajátítsák a bizton­ságos közlekedéssel kapcsola­tos ismereteket, s milyen lel­kesen tették mindezt. Palágyi István tanár, Fazekas Imre és Surányi László, a Gödöllői Rendőrkapitányság dolgozói önként vállalt feladatukat eredményesen hajtották végre és ennek köszönhető, hogy ta­nítványaik sikeresen szerepel­tek a megyei döntőn. Munká­jukat ezúton is szeretnénk megköszönni. Pető Sándor és Pető Sándorné Erdőtelkes füsnnyi az ára?-h A múlt heti számunk Meny­nyi van a palackban? című írásában a nyomda ördöge is­mét huncutkodott. A tizenegy és fél kilós palackozott gáz ára helytelenül jelent meg a nyomtatásban. Ami a dolog pikantériája, hogy a telefo­nálók — elmondásuk szerint — mindenféle árat fizettek már, de szinte alig-alig akadt közöttük, akitől az árhivatali rendelkezés szerinti összeget kérték volna. Nos, ezúttal — bízva abban, hogy az ördög alszik — felsoroljuk az árhi­vatal által meghatározott fix árakat, melyek Szakai László­nak, a budaörsi gáztöltő üzem vezetőjének tájékoztatása sze­rint a következők: A nyári ár április 16-án lé­pett életbe, téli áron pedig ok­tóber 16-tól számolnak. 11 és fél kilós palack: nyári ára 55,20 forint, téli ára 75,90 fo­rint. 23 kg-os palack nvári ára 110,40 forint, téli ára 151,80 fo­rint. A dologhoz még annyit, ter­mészetesen a hazaszállíttatá- Sért ezen árakon felül kell fi­zetni. lálható. Ez nagyon forgalmas hely, hisz a környék lakóin és a közeli iskola tanulóin kívül sok turista, vikendező fordul meg itt. A buszra várakozók elé szomorú kép tárul: a ház udvarán hatalmas gödör ékte­lenkedik — emlékeztetve egy évekkel ezelőtt megkezdett építkezésre, melyet azóta sem fejeztek be. A gödörben az esztendők során felgyülemlett a szemét, mert az arra járó fegyelmezetlen emberek abba hajigálják az üres üvegeket és egyéb felesleges holmijukat. De az udvar más részein is szemétdombok halmozódnak. Az építkezéshez ideszállított hatalmas teglarakás lassacskán a szomszédos óvoda falának dől. A gyermekintézmény épü­lete amúgy sincs kifogástalan állapotban, ezért az építőanya­gok nyomása különösen veszé­lyezteti a falak épségét. És még valami: az udvart övező lakásokban, emberek élnek ilyen körülmények között... Az utcában található a 2. sz. általános iskola egyik épüle­te. melyet nemrég korszerűsí­tettek. Az építkezés során — sajnos — elkerülte az illetéke­sek figyelmét, hogy a téglake­rítés bedőlt, az iskola udva­rán és az utcán szanaszét he­vernek a téglák. A földön es fejmagasságban is szögesdrót húzódik — hajdan a kerítést ékesítette —, veszélyeztetve a gyerekek és az arra járók tes­ti épségét. A tartóoszlopok el­váltak a kerítéstől, így az egész építmény összeomlással fenyeget. Az áldatlan állapot megszüntetésében az illetéke­seken kívül a szülők is nagy segítséget nyújthatnának. Balogh Lajos Pomáz Emlékeztető naspolyák Az erdei tisztás ma is meg­van és szépségével csalogatja a kirándulók százait, ezreit. Igaz, naspolya már csak kettő áll — csökken a fák száma és egyre kevesebben vannak kö­zöttünk azok a veteránok, akik emlékezhetnek 1919 május első napjára. Tiszteljük, szeressük és becsüljük meg őket! Padányi Lajos Budakeszi Ékesség volt az öreg fa Községünk sírkertje ápolt, a halottak emlékét az élők a sí­rok gondozásával is őrzik. Te­metőnk dísze volt egy meggy­fa, mely még Bán Péter múlt században alapított sziget- szentmiklósi faiskolájából ke­rült ide, és virított a legutób­bi időkig. Néhány hete azon­ban barbár kezek körülvágták a fát oly módon, hogy az a kérgénél is mélyebben sérült. A mély vágást aztán gondo­san beszórták cementtel, ezzel biztos pusztulásra ítélve sír­kertünk öreg ékességét. Az elet törvénye az elmúlás, de hiszem, hogy ezt sürgetni még egy fa esetében sem szabad. Levelemet fogják fel úgy, mint gyászbeszédet egy meggyfa halálára. Gyuricza Mihály Szigetszentmiklós Családi pótlékból élnek BCSvételes méltányosság Veszélyes szépséghibák A Volán pomázi járatának egyik megállója a Beniczky utca 13-as számú ház előtt ta­A korabeli szemtanúk még köztünk élnek, akik emlékez­nek az első szabad május el­sejére községünkben. Az ün­nep a Körte-völgy egyik tisz­tásán zajlott, ahol összejött a szép tavaszi napon a falu ap­raja, nagyja. Az öregek arra is emlékeznek, hogy már az ünnep előtti napokon így kö­szöntötték egymást az embe­rek: — Találkozunk a hét naspolyájánál. És találkoztak! Budakeszi lakossága teljes létszámban felvonult és tánc, játék, nótázás színesítette az első szabad május elsejét. A program során többször is fel­hangzott az a mondás, mely először a helyi néptanács megalakulásakor biztatta a munkásokat: „Láncaink lehul­lottak, szabadok vagyunk!" Azokban a napokban a sza­badság édes érzése járta át az emberek szívét. A Pest Megyei Hírlap jog­segélyszolgálatát április 10-en felkereste Sz. Ferencné csév- haraszti lakos és lapunk jogá­szának segítségét kérte. Olvasónk gerincbántalmak miatt munkaképességét 50 szá­zalékban elvesztette. Rokkant­sági nyugdíjra azonban nem jogosult. Táppénzes jogosultsá­ga 1985. december 23-án meg­szűnt. Munkaképességének csökkenése miatt munkahelyét, a Ganz Kapcsolók és Készü­lékek Gyárát megkereste, hogy megfelelő munkakörhöz segít­sék. Kérését azonban nem tud­ták teljesíteni. Ha állapotában átmenetileg javulás következik be, néhány napig dolgozik — nehéz fizikai bedolgozó mun­kát végez a monori részlegnél —, utána ismét megbetegszik, mely időre a fentiek szerint táppénzt már nem leap. A monori szakorvosi rendelő főorvosa március 13-án kérte a Budapesti és Pest Megyei Társadalombiztosítási Igazga­tóságot, hogy Sz. Ferencné ré­szére kivételes méltányosság­ból 6 hónápra a továbbiakban is állapítsanak meg táppénzjo­gosultságot. Olvasónk férjétől külön él. Egyedül neveli 9 és 12 éves gyermekeit, akik közül a ki­sebbik nemrég súlyos vesemű­téten esett át. A férj alkoho­lista, a gyermektartási díjat ugyan a bíróság jogerősen le­tiltotta a jövedelméből, de le­vonni azt nem tudják. Olva­sónk jelenleg a gyermekek után járó családi pótlékból tartja fenn magát. Rendszeres munkát végezni betegsége miatt nem tud. Tekintettel ar­ra, hogy Sz. Ferencné ügyében jogszerűen jártak el — állapí­totta meg jogászunk —, sérel­mét jogi úton nem lehet or­vosolni. Akkor hát hogyan? Ügy gondoltuk, először sürgősen pénz kell, hogy megéljen a gyerekekkel, azután pedig va­lami állandó munkahely, me­lyet megromlott egészségi ál­lapota ellenére is el tud látni. A Pest Megyei Társadalom- biztosítási Igazgatóságnál sí­nen van az ügy. Érdeklődé­sünkkor a 30 napos intézke­dési határidőn még belül vol­tak, csupán a munkáltató szakszervezeti bizottságának véleménye hiányzott. Azt ugyanis a helyi kifizetőhely elfelejtette megkérni. Ez a kis feledékenység egy-két hét csú­szást okoz az ügy menetében. Beszéltünk a vállalati szb-tit- kárral, aki javasolja a méltá­nyosság gyakorlását. A kör­nyezettanulmányt a társada­lombiztosítási igazgatóság el­készítette, így most már csak a döntés van hátra, ami remél­hetőleg mihamarabb megszüle­tik, s olvasónk 6 hónapig él­vezheti a táppénz nyújtotta anyagi biztonságot. De mi les* azután? Az Egészségügyi Miniszté­rium sok-sok segélyezésről szóló jogszabályainak egyike, mely a rehabilitációval kap­csolatos, „szabad fordításban” így fogalmaz: a munkaképes­ségét 50 százalékban elveszí­tett személy, amennyiben nyugdíjkorhatár előtt áll és rokkantsági nyugdíjra sem jo­gosult, valamint szociális kö­rülményei indokolják, a társa­dalombiztosítási intézettől rendszeres járadékot kérhet. Egv feltétele van: ha előzőleg sem a volt munkahely, sem a tanács (elvileg nekik kell nyil­vántartani a rehabilitációs munkahelyeket) a kérelmező számára munkát nem tudott biztosítani. A végső megoldás szerin- tünl; nem a segély, hanem az egészségi állapotnak megfelelő munka. Antal Piroska Leltei, hegy a hiba a szabály bast vas«? A kokill«: az kokilla Nyugdíjügyem 1985. augusz­tus 1-től húzódik. Öntödében dolgoztam nyolc évet, ebből 4 év 35 napot a Pest Megyei Fémipari Vállalatnál, a többi időt pedig a fóti termelőszö­vetkezet melléküzemében ko- killaöntőként. 1985 februárjá­ban elküldtük a papírokat sza­bályosan a Váci SZTK Nyug­díjintézethez. Május 8-án kap­tam meg a határozatot, mely­ben ez állt: elismert korked­vezményes idő 7 év 211 nap. A Pefém Vállalat ügyintéző­je kiszámolta, hogy 1985. jú­lius 31-ig kell dolgoznom, ezt az időt ki is dolgoztam. 1985. augusztus 1-jével kiléptettek a vállalattól, nyugdíjba mentem. 1985. október 26-án ért az el­ső meglepetés a váci nyugdíj- intézettől, melyben elutasítot­ták a tsz-ben végzett munkám idejére járó korkedvezménye­met, a melléküzemág öntödé­jére ugyanis nem jár. Borzal­masan éreztem magam, hogy így elbántak velem, és tévedé­sükre csak három hónap után jönnek rá! 1985 augusztusától ugyanis semmilyen ellátásban nem részesültem, a férjem 3 ezer forintos nyugdíjából él­tünk. 1986. január 2-án a nyugdíjintézettől 6700 forint segélyt kaptunk. Jelenleg ügyem a Pest Megyei Munka­ügyi Bíróságon van. Kérdé­sem: ki fizeti a kieső időmet 1985. augusztus l'-jétől? Jo- gos-e a kártérítési követelé­sem, ha igen, kitől? Kerék Károlyné Veresegyház ★ Először jogászunkhoz, dr. Sinka Imréhez fordultunk panaszosunk levelével. Elmondta: a nyugdíj megállapításával kapcsolatban jogszabálysértés nem történt. Hi­bázott viszont az a szerv, amely a tévesen megállapított szolgálati idő alapján nyugdíjazta Keréknét. Ki a hibás akkor? A -z vagy a nyugdíjintézet? Mert azt terheli a kártérítési kötelezettség, aki vé­tett. ★ A Társadalombiztosítási Igazga­tóság váci kirendeltsége a téve­dést korrekten belátta. Idézünk Haskó György kirendeltségvezető leveléből: Kerék Károlyné korkedvezmé­nyes igényjog elismerési kérelmé­nek elbírálásánál sajnos elkerülte figyelmünket, hogy az igénylő kokillaöntőként két különböző munkaterületen dolgozott: több mint hét évig a Pest Megyei Fém­ipari Vállalatnál, négy évig pedig egy mezőgazdasági termelőszövet­kezet melléküzemágánál. A társadalombiztosítási törvény végrehajtásáról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT. sz. rendelet melléklete a „Korkedvezményre jogosító mun­kakörök jegyzéke” a munkakör és és a munkaköri leírás mellett a korkedvezmény hatályát is sza­bályozza. Eszerint Kerék Károly­né kokillaöntői munkakörben el­töltött ideje korkedvezményes időként csak a kohó- és gépipar­hoz tartozó vállalatoknál fennál­lott munkaviszony alapján fogad­ható el, a mezőgazdasági ágazat­hoz tartozó üzemeknél, vállala­toknál nem. Sajnos — tévesen — mindkét munkaviszonyt beszámí­tottuk korkedvezményre jogosító szolgálati időként. Ennek alapján született a határozat, amely sze­rint Kerék Károlyné május 8-tól jogosulttá vált korkedvezményes öregségi nyugdíjra. Erre alapozva szüntette meg panaszos július 31- vel a munkaviszonyát és kérte az öregségi nyugdíj megállapítását. Ekkor derült ki az igényjogosult­ság téves elbírálása. Az elutasító határozat kiküldé­sével egy időben az igénylő volt munkahelyével együttműködni igyekeztünk a hiba enyhítésében. Volt munkahelye Kerék Károlyné- rtak lehetővé tette, hogy 1985. ok­tóber l-.jétől a jogosultsághoz még szükséges időt ledolgozza. Tudo­másunk szerint a panaszos ezzel a lehetőséggel nem élt. Jelenleg ügyében peres eljárás van folya­matban a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon, tárgyalás kitűzve még nincs. Az a körülmény, hogy a PMTT váci albizottsága «700 forint kár­pótló segélyt utalt ki Kerék Ká­rolyné részére (ez az összeg két­havi munkabérátlagának felelt meg), azt célozta, hogy az űibóli munkába állása esetén is a két ki­eső hónap alatt se legyen ellátat­lan. Ügy véljük, a magunk részéről a tévedés korrigálására Kerék Ká­rolyné érdekében minden törvé­nyes lehetőséget kimerítettünk. ★ Azt hisszük, igen, bár augusztus 1-létől január 2-ig, amíg a se­gély megérkezelt, kemény időket élhetett a nyugdíjas házaspár. A rendeletben olvasható megkü­lönböztetés azonban számunkra teljesen érthetetlen — és valószí­nűleg ez téveszthette meg a tár­sadalombiztosítási szakembereket is — hiszen: a kokilla az kokil­la, akárhol végzi is munkáját az öntő. Egészségére ez a munka mindenkéopen s mindenütt ártal­mas, tehát kedvezményre jogo­sult. Vagy mégsem? Az idézett rendelet alkotóinak — s érvény­ben tartóinak — kellene elgondol­kodni. Véleményükéi, döntésüket várjuk, közlésének szívesen helyt adunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents