Pest Megyei Hírlap, 1986. április (30. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-26 / 98. szám
4 ^*$íra 1986. APSIUS 36., SZOMBAT Ma még hitelképes a tanács A lelkesedés mm mozdít hegyet Tapasztalatokban most már gazdagabban Aki figyelemmel kíséri a pártéletet, tapasztalhatja: az éves beszámoló taggyűléseknek növekszik a becsülete. A bizalmiak már hetekkel előbb megkenik pártcsoportjuk tagjait, kérik őket, hogy adják hozzá véleményüket a beszámolóhoz. A gondolataikat. Az év végi beszámoló taggyűlésekről szólva sokszor eszembe jut: milyen okosak tudunk mi lenni — utólag. Mennyivel jobb lenne — célravezetőbb is — menet közben, a magunk munkaterületén érvénj'esíteni azokat az elgondolásokat, amelyeknek révén az adott feladat könnyebben, hatékonyabban teljesíthető. Nem várva az esedékes értekezletre. Az ilyen munkastílus támaszainak a pártszervezeteknek kell lenniük. Nem elsősorban olyan értelemben, hogy időről időre deklarálják a gondolkodás és kezdeményezés szükségességét, hanem tagjaik révén, akiknek a hétköznapok történései mélyén szövetségesekre lelni is feladatuk. K. I. Hazánk kisebb településein gyakran és jogosan emlegetett panasz, hogy a betegek nem mindig kapnak azonnali orvosi segítséget, különösen éjszaka, valamint ünnep- és munkaszüneti napokon. Mert amíg a hozzátartozó eléri az orvost, értékes és néha sajnos végzetes percek telnek el. Ezen a gondon igyekeztek segíteni Budakeszin, ahol a Vörös Hadsereg útja 179. alatt működő szakorvosi rendelőben állandó központi körzeti orvosi ügyeletet szerveztek. Mint azt dr. Kárpáti Ervintől, a Pilisvörösvári Szakorvosi Rendelőintézet főorvosától megtudtuk, munkanapokon este 19 órától másnap reggel hétig, munkaszüneti napokon pedig reggel héttől másnap reggel hétig orvos és nővér áll a lakosság rendelkezésére. A központi ügyelet — amely a harmadik volt a budai járásban —, nemcsak Budakeszi, hanem Budajenö, Telki és Pály betegeit is ellátja, sőt természetesen a hétvégitelek-tulaj- donosokat is. A rendelő a 152-257-es telefonszámon hívható. A szolgálatban levő orvost ügyeletes gépkocsivezető viszi a beteghez. Az autóba beszerelt CB-készülck közvetlen kapcsolatban áll az ügyeleti szobával, vagyis a nővér menet közben is értesítheti az orvost az időközben befutott hívásokról. Az első két hét tapasztalatai itt is azt bizonyítják, hogy sajnos igen sok embernek volt szüksége segítségre, egy alkalommal pedig életet is mentett a gyors orvosi beavatkozás. F. E. Hármas együttműködés Dunakeszin Kisvárosba álmodat! kisvárai Tanácselnöknek lenni manapság nem túlságosan hálás feladat Sakkal érdemesebb volt erre a közéleti posztra pályázni egy-két évtizeddel korábban, amikor talán kevesebbet kellett magyarázkodni, a pénzhiányra hivatkozni a választók előtt, s ritkábban kellett arról meggyőzni őket, hogy a fejlődés legjárhatóbb útja, ha ismét kinyitják a pénztárcájukat. A tavalyi választásokkor mégis sok településen akadtak jelöltek, akik úgy érezték, a nehezebb időkben is tudnak tenni településükért, vállalják az agitációval, útkereséssel, állandó konfliktusokkal járó feladatot. Kucsera Benő, Dunavar- sány Nagyközségi Közös Tanácsának elnöke is úgy fogadta egy esztendeje a választók bizalmát, hogy tudta, hegyeket kell itt odébbgörgetnie, ha rövid időn belül látható változásokat, fejlődést szeretne. Ma, úgy tűnik, tapasztalatokban gazdagabb, lelkesedése még töretlen. A hegyeket azonban ez ideig nem sikerült elmozdítania. Ahogy a következő öt évre szóló tervek sorolásába kezd, önkéntelenül tiszta lapot von maga elé. Ismét egymás alá írja, a számokat, beszéd közben ezredszer ellenőrzi a végeredményt: hátha egyszer valamivel több jönne ki? Néhány reális feladat — A legfontosabb valamennyiünk számára az egészséges ivóvíz. A Köjál bevizsgálta a felszíni kutakat, 75 közül 50 vize nitrátos, ihatatlan. Akár veszélyeztetett településnek nyilváníttathatnánk magunkat. A tervezett ivóvízhálózat megépítésének költsége már ott kerekedik a papíron: 120 millió forint. Sok-sok apró szám kell, hogy kitegyen ösz- szesen ennyit. Az első, a legbiztosabb, amit a települések szinte valamennyi lakója megszavazott, a portánkén ti nem csekély, 25 ezer forintos társulati hozzájárulás. S ráadásul, amíg megkezdődik a társulatszervezés, a teho ősszege is az ivóvízhálózat tervezésére, a munkálatok előkészítésére fordítható. A lendület azonban még ennél a nagy célnál is tovább sodorta a lelkes tanácselnököt és méltó társait. Nem csoda, hiszen a végrehajtó bizottság átlagéletkora nincs 35 év, s a tanácstagok között is csak mutatóba akad egy-két idősebb. Valamennyiüket elragadta a lendület, mindnyájan akarnak valamit. S hogy mit? Nem délibábot kergetnek. Még vérmes reményeik is igen reálisak, már-már földhöz ragadt igényeli megvalósításáról szólnak. — Először is, itt az 1961- ben átadott iskola — sorolja a tanácselnök az égető gondokat. — Huszonöt év alatt életveszélyessé vált, összedől, ha nem teszünk sürgősen valamit. Ha már hozzákezdünk, néhány tanteremmel bővíteni is kellene. — Mindezt olyan tettrekészen mondja, mintha máris ragadná a kőműveskanalat. El sem kezdi azt latolgatni, kinek köszönhető, hogy újra milliókat kell fordítani az iskolára, amikor a szomszédos vályogviskók száz esztendő múltán is állanak? A következő példa csak mégin- kább bizonyítja, az új tanácsi vezetés a tették útját választja az egymásra mutogatás helyett. E ritka példát azért is érdemes megbecsülni, mert itt talán valóban akadna mutogatnivaló. — Felújításra, fűtéskorszerűsítésre, bővítésre szorul a négy éve átadott művelődési ház is. Tetőtérbeépítéssel öt új termet alakíthatnánk ki ott. Persze, ez is lenne egy pár millió. Aztán számolnunk kell 34 kilométernyi vízparttal, miénk hat bányató és a Duna-partból 10 kilométer. Parcellázni, az üdülőterületből pénzt csinálni pillanatnyilag nem lehet. Ránk vár azonban az alapellátás megszervezése, a szemétszállítás, a közterületek tisztán tartása és még számtalan feladat, amelyekre megint csak nincs komoly fedezet. Talán a legaggasztóbb a tavak vízminőségének romlása. Iszaposodnak, hinárosod- nak a vizek, kotorni, tisztítani kellene valamennyit, és persze, csatornázni a partokon. Dehát ez már végképp meghaladja a mi lehetőségeinket. Takaréklángon Eddig csak fontos, és még fontosabb kiadások sorakoznak a papíron. Most következnek a bevételek. A számoszlop növekedése hamar megreked. — Valamennyi tervezett fejlesztésünkhöz pályázat útján céltámogatást kértünk. Az eredmény lehangoló. Ha a felső sávon teljesíti az ország a gazdasági terveket, akkor jut a vízre, az utolsó két évre — a szükséges 45 helyett — 21 millió. Ellenkező esetben nem kapunk a hálózatépítéshez egy vasat sem. Nem kapunk céltámogatást az iskolabővítéshez- felújításhoz sem, s pláne nem találtatott indokoltnak ezek szerint a szinte vadonatúj művelődési ház használhatóvá tétele. Az idegenforgalmi alapból a 34 kilométer partunkhoz jutott 75 ezer forint. — Mi a teendő ebben az esetben? Lemondanak a fejlesztésekről? Marad minden a régiben? — A mai kezdeményezőkészséget, lelkesedést visszafogni, megtorpantam nem lehet. Ki tudja, mikor lesz megint ilyen? Csak azt tehetjük, hogy kihasználjuk a végső határig a saját lehetőségeinket. Amit mi biztosan fejlesztésre fordíthatunk, az évi négymillió forint. Ebből, persze, nem jutunk messzire, de gazdálkodni azért lehet. Először is, belevágunk a vízihálózatépítésbe, ehhez megnyertük már a környékbeli gazdasági egységeit, elsősorban a Petőfi Tsz támogatását. S egy kicsit lassabban haladunk a többivel. Elnézzük, hogy nincs ma sem vízöblítései! WC aa iskolában, és csak a falakat támogatjuk meg, hogy össze ne dűljenek. A művelődési házra új vakolat kerül a régi helyett, de télen a nagyterem továbbra is használhatatlan lesz, s a kiscsoportos foglalkozások ezután sem találnak ott helyet. Tizenkét százalék S hogy az aktivitás visszafogása nem könnyű feladat — hiszen egyet jelenthet a közügyek iránti érdeklődés lanyhulásával, a bizalomvesztéssel —, azt Kucsera Benő már saját bőrén tapasztalta. Azt már meg kellett tanulnia, hogy a presztízsből, a lakosság bizalmából veszíteni a nehéz helyzetekben sem lehet. — Bizony, a szabályozott bevételek késedelmes érkezése miatt előfordult már, hogy a tanács fizetésképtelen lett. Ekkora tervekkel azonban, s hátunk mögött a lakosság támogatásával, nem engedhet- hetjük meg magunknak, hogy leálljon a gépezet, s tehetetlennek mutatkozzunk. Hárommillió forint hitelt vettünk fel, ne fordulhasson elő, hogy a kereskedelem nem fogad el tanácsi megrendelést, mert nincs a számlánkon fedezet. S a kisiparos, aki szabaddá tette magát, hogy a düledező iskola megtámogatásához hozzákezdhessen, a megállapodás szerinti időpontban munkához láthasson. S vajon az áthidaló megoldást, a rövid lejáratú hitel- felvételt ki fizeti meg? A kedvezményesnek nem mondható 12 százalékos kamat minek a rovására megy? Természetesen az iskolabővítésre, a művelődési ház felújítására szánható összeget csökkenti, még ha csak tízezrekkel is. S mindez, a legnagyobb igyekezet ellenére is, visszafoghatja azt a lendületet, amellyel a kistelepülések lakói a választásokat követően az új tervidőszak programjának összeállításához kezdtek. Akkor ugyanis sűrűn mondogattuk, hogy fogjuk meg, s ma, az önállóságra hivatkozva így folytathatjuk a mondatot: vigyétek! Márványi Agnes Ma még a kopár térség lehangoló látványa fogadja az arra haladót, ám esztendők múltán parkokkal övezett, embernek tetsző, embert szolgáló házacskák derűs képe köszönti viszont. Így lesz ez Dunakeszin, ha valósággá válik a rajzasztalon elképzelt álom. Kisváros a kisvárosban; a Tábor út, a Hunyadi út és a vasút által határolt területen. Harmonikus egységben találkozna itt a modern építészet a régi korok művészeti hagyományaival. A tanács városképformáló törekvéséhez társakat talált, aláírásra vár a Mészövvel és a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemével együtt készített megállapodástervezet. És rövidesen munkagépek „szállják meg” a terepet. Közrcűvasítési gondok Az együttműködés eredményeiről a városi tanács műszaki és termelésfelügyeleti osztályán tájékozódtunk. — A második 15 éves lakásépítési program indításakor gondoltunk a Tábor úti lakóterület még szabad 38 hektárénak beépítésére — kezdi Demeter Domokos osztályvezető. — Elképzeléseink a lakásépítési feltételek változásával többször módosultak — közvélemény-kutatást is végeztünk —, mígnem kialakult a végső kép: a lakótelep főutcája mentén kisvárosi jellegű társasházak lennének, mögöttük pedig sor-, illetve átriumházak; összesen mintegy 700 épület. Felvetődött, hogy az építkezésbe vonjuk be a környék nagyvállalatait. A lehetőséget szívesen vette a Járműjavító, melynek lakásépítő szövetkezetével korábban már volt kapcsolatunk. A Mészöv javaslata — a gázbeton-tech- nológia — megnyerte tetszésünket. Az egyezkedés eddigi eredménye: ebben az ötéves tervperiódusban körülbelül 300 társasház épülne szövetkezeti formában. — 1984-ben kezdődött a tereprendezés, majd az előköz- művesítés (szennyvízcsatornahálózat, elektromos alapener- gia-ellátás, vezetékes gáz) OTP-hitellel — folytatja Ge- rőné Ladányi Anna építési csoportvezető. — Lassítja a kivitelezést, hogy partnercégünk feloszlása miatt újat kell keresnünk, de az építkezés így is megkezdődhet. A tetemes költségele miatt csak a főútvonalra kerül burkolat a terület használatba adásakor. Üzemi támogatás A Járműjavító mindig is igyekezett otthonhoz segíteni dolgozóit, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az üzem körül elterülő gyártelep. — Utolsó lakásépítő akciónk 1977—81-ben volt, akkor alakult meg lakásszövetkezetünk — mondja Varga Lajos igazgató. — Azóta a fiataloknak egy olyan csoportja gyűlt össze nálunk, akik otthont szeretnének, de az OTP-árak megfizetésére nem futja keresetükből. Ifjúsági paralmenten, KISZ-értekezleteken ostromolták a vezetőséget támogatásért. A felmérés után kiderült: 26 dolgozónknak van annyi összekuporgatott vagyonkája, ami elegendő a mi lakásszövetkezeti építkezési formánk „felélesztéséhez”, a Mészövvel összeülve úgy véltük, évente 60 lakás indítása (kétéves átfutási idővel)- lenne ideális. A fennmaradó helyeket felajánlanánk a MÁV-ve- zérigazgatóságnak, illetve a budapesti vasútigazgatóság- nak, ezzel elegendő anyagi hátteret teremthetnénk. Ilyen meggondolásból jelentkeztünk a tanácsnál. Jelenleg úgy néz ki, hogy az építendő otthonok 30 százalékára ők jelölhetnek tulajdonost, 60 százalékra pedig mi. A maradékkal tetszés szerint rendelkezne a lakásszövetkezet. A lakásépítéshez minden évben csaknem kétmillió forinttal járulnánk hozzá, ehhez remélünk még a MÁV központi keretéből nagyjából ugyaneny- nyit. Előreláthatólag átlagosan 150 ezer forint vállalati kamatmentes kölcsönt nyújtanánk az építkezőnek, számítva a házastárs — ha nem a mi alkalmazottunk — munkahelyének tehervállalására is. Építőipari célgépekkel, szállítóeszközökkel, tárolási lehetőség teremtésével, hasznosítható hulladékanyag adásával támogatjuk a lakásszövetkezetet, hogy minél kisebb költséggel gazdálkodjanak. Szükség van rájuk, közreműködésükkel talán jobban magunkhoz köthetjük dolgozóinkat. Választhat a lakó Az első sikeres építkezés óta a Járműjavító Ifjúsági Munkáslakás-építő és -Fenntartó Szövetkezete amolyan szolgáltatóként funkcionált. Most itt a kedvező alkalom munkálkodásunk folytatására. — Érzésem szerint megfelelünk majd a tanácsi elvárásnak — vélekedik Bősze. Attila elnök. — Először is itt ez a fantasztikus hőszigetelési tulajdonságú cseh siporex gázbeton, amit elirigyeltünk a szigetszentmiklósiaktól. Azután ráleltünk az Ybl-díjas Vadász Györgyre és csapatára, a _ Magyar Nemzeti Galéria leányvállalataként működő Széchenyi Művészeti Központ Építőművészeti Stúdiójában. Már a vázlatok is olyan hangulatot árasztanak, hogy az valósággal felüdíti a betonrengeteghez szokott szemet. Kívül mutatós, belül kényelmes, a tulajdonos kívánságaihoz igazodó házakat terveznek. A kétszintes épületekben emeletenként lakik majd egy-egy család, különbejáratú tárolót és tetőteret birtokolhat még a 44 vagy a 62 négyzetméteres lakótéren kívül. Május végén 60 lakás építéséhez fogunk hozzá. Az alapozásnál segéd- munkáskodhatnak tagjaink, majd mikor építőrészlegünk befejezte az összeszerelést, beszállhatnak a szakipari munkákba, a belső kialakításba. Természetesen, ha akarnak, besétálhatnak a kész lakásba is, ez esetben négyzetméterenként 12 ezer forintba kerül majd új otthonuk. Folyamatosan érkeznek az építőanyagok, most húzzuk fel a felvonulási épületet, eddigi gépeink mellé megrendeltünk egy darus kocsit. Mire elérkezik az „első kapavágás” ideje, kellően felkészülünk. Tóth Andrea Újkori történelmünk megszemélyesítői Vállalták a harcot Ünnepi egyenruhájukon a kitüntetések sora díszlett, amikor a fegyelemhez szokott emberek pontosságával megérkez" tök a Munkásőrség Pest Megyei Parancsnokságára. Nyolcvanöt, illetve kilencven év súlya nyomja vállukat, de szellemük friss, ma is tevékenyen élnek. A Magyar Tanácsköztársaság vörösikatonái, majd a munkásőrség alapítói voltak. Újkori történelmünk megszemélyesítői. Szajbert János Tápiószelé- ről érkezett, ő az idősebb. — Engem még Oroszországban ért az 1918-as ‘őszirózsás forradalom híre. Szervezett munkás voltam a besorozás elűtt is, természetes, hogy amikor hazajöttem Pestre, a tanácskormány mellé álltam. Ahogy elkezdődött a háború az intervenciósok ellen, azt mondtam: ha az urak az istenért és a királyért harcba hurcoltak, hát akkor most a hazámért megyek a magam szántából is. Léváig vertük az ellenséget, onnan parancsoltak vissza bennünket. A Tanácsköztársaság leverése után öt hónapig raboskodtam Vácott. Mikor kiengedtek, újra kezdtük a földalatti munkát, de mindig üldöztek, vertek, becsuktak a csendőrök. Elkeseredésemben elhatároztam, hogy itthagyom az országot. 1920. október 15- én átúsztam az Ipolyon. Szerencsémre a szlovákiai oldalon ott hagyták a gazdák a szénaboglyákat Az egyikbe behúzódtam, amíg megszáradt a ruhám. A cseh és a német nyelvet jól beszéltem. Elmentem a Szudéta-vidékre, ott munkát találtam és elvettem feleségül egy német ajkú leányt. Már két gyermekünk volt, amikor Magyarországra jöttünk lakni. Az ellenforradalom leverése után Tápiószelén éltünk. Ott szerveztük a munkásőrséget. Egy honvédszázados és hárman, melósok, feljöttünk Pestre fegyverért. Így egy szakaszt fel tudtunk szerelni. Voltak mifelénk is mukkolók, de már nem féltünk tőlük. (A műk a márciusban újra kezdjük ellenforradalmi jelszó volt 1957 elején. — A szerlk.) Csuka József a budapesti vasasezred harcosaként ugyancsak részt vett a Tanácsköztársaság dicsőséges északi hadjáratában. Mikor az óriási túlerőben levő kül- és belföldi reakció a fiatal proletárállamot összeroppantotta, ő hazafelé tartott Kőbányára és elfogták a román intervenció- sok. A ceglédi fogolytáborba toloncolták, szerencséjére azonban, mivel ceglédi születésű, a rokonai kiszöktették, s egy vonat tetején fekve hazatért. Az ellenforradalmi kor" szakban ő is a munkanélküliek és üldözöttek kenyerét ette. A felszabadulás után, amíg a háborús főbűnösök pere folyt, Csuka József tagja volt a felettük ítélkező népbíróságnak. A munkásőrség alapító tagjai közé tartozik, s még ma, nyolcvanöt éves korában is vállalja havonta hat-nyolc alkalommal a huszonnégy órás szolgálatot a Pest megyei pártbizottság épületében. Kőműves volt a szakmája, a PÁÉV-től vonult nyugdíjba. De még jelenleg is tagja a vállalat pártalapszervezeté- ben a fegyelmi bizottságnak. Kritikus szemmel figyeli mindennapi valóságunkat és sok mindennel elégedetlen. Ha rajta múlna, rossz idők járnának a Bosnyák téri piac élősködőire, a trehányság miatt bekövetkező hatalmas népgazdasági károk felelőseire. Beszélgetésünket azzal szakítja félbe, hogy most már át kell öltöznie, mert kezdődik a másnap reggelig tartó szolgálata. Négy olyan munkásőr él Pest megyében, aki részt vett a Magyar Tanácsköztársaság honvédelmi harcaiban. Szigethalmon él a nyolcvanöt éves Andarkó Ödön és a nyolcvanhárom éves Simon János. Példamutató életútjuk megérdemli a mai nemzedékek tiszteletét. Ezért is köszöntötték mind a négyüket a közelmúltban a politikai és társadalmi vezetők. Cseri Sándor Állandó orvosi ügyelet Budakeszin is Négy községből hívható Gondolkodni, javasolni
